Csongrád Megyei Hírlap, 1980. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-01 / 51. szám
Púja Frigyes Indiában éj-Dun Púja Frigyes külügyminiszter pénteken hivatalos látogatásra Új-Delhibe érkezett. A magyar diplomácia vezetője Naraszimha Rao indiai külügyminiszter meghívásának tesz eleget. Szaljut—6:31915 fordulat MOSZKVA A TASZSZ tudósítója jelenti földi irányítóközpontból. Folytatódik a Szaljut—6— Szojuz— T orbitális komplexum keringése. A programnak megfelelően folytatják a Szojuz—T tökéletesített szállító űrhajónak, valamint az űrállomás egyes fedélzeti rendszereinek, berendezéseinek és műszereinek ellenőrzését. Az űrrepüléseket irányító központban feldolgozzák és tanulmányozzák az érkező információkat. Az 1977. szeptember 29-én Föld körüli pályára bocsátott Szaljut—6 tudományos űrállomás pénteken moszkvai idő szerint 13 óráig (magyar idő szerint 11 óráig) 31915 fordulatot tett meg a Föld körül. Az Űrállomás és a szállító űrhajó rendszerei előírásszerűen működnek. PEKING Február 23. és 29. között tartotta ötödik plénumát a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága. Az erről szóló közlemény szerint elhatározták, hogy idő előtt összehívják a KKP 12. kongresszusát Ezt azzal indokolják, hogy az 1977 augusztusában megtartott 11. kongresszus óta jelentős változások mentek végbe Kína belpolitikájában és a nemzetközi helyzetben. Ugyancsak szükségessé teszik az új kongresszust az állami és pártélet, valamint a gazdaság és az ideológia területén jelentkező problémák. A plénumon a KB Politikai Bizottsága állandó bizottságának tagjává választották Hu Jao-pangot és Csao Cejangot A plénum döntése értelmében létrehozták a Központi Bizottság titkárságát, s ennek főtitkárává Hu Jao-pangot választották. A plénum határozatban fogadta el Vang Tung-hszing, Csi Teng-kuej, Vu Te és Csen Hszi-lien, a KB Politikai Bizottsága tagjainak lemondását és úgy döntött, hogy elmozdítjaőket párttisztségeikből i,és javasolja elmozdításukat állami pozícióikból. A közlemény szerint, ez a döntés „összhangban van a széles tömegek véleményével”. A plénum határozatban mondta ki Liu Sao-csi volt államelnök posztumusz rehabilitását A határozat érvénytelennek nyilvánítja a Kínai Kommunista Párt nyolcadik Központi Bizottságának 1968. október 13. és 31. között megtartott 12. plénumán elfogadott döntést, amelynek értelmében Liu Sao-csit örökre kizárták a pártból és megfosztották párton belüli és azon kívüli tisztségeitől, renegátnak, árulónak és sztrájktörőnek nyilvánították. A határozat szerint „Liu Sao-csi elvtárs nagy markista és proletár forradalmár volt, egyike a kínai párt és állam kiemelkedő vezetőinek”. A döntés értelmében megfelelő időpontban gyászünnepséget tartanak Liu Sao-csi tiszteletére. A posztumusz rehabilitásról szóló határozat szerint a kulturális forradalom előestéjén a tényekkel ellentétesen értelmezték a helyzetet a párton és az országon belül, s ezt használta ki Liu Piao, a „négyek bandája” és társaságuk arra, hogy hamis bizonyítékok alapján politikai és fizikai üldöztetésnek vessék alá Liu Sao-csit és egész sor vezető párt-, állami és katonai kádert hurcoljanak meg, mint Liu Sao-csi ügynökeit. A határozat hangoztatja, hogy Liu Sao-csit nem csupán önmagáért rehabilitálják, hanem azért is, hogy „soha többé ne kerülhessen sor olyasmire, ami Liu Saocsivel és más elvtársakkaltörtént”. „ Javasolja az országos népi gyűlésnek az alkotmány 45. cikkelyének módosítását Az erről szóló határozat szerint törölni kell az alkotmány említett cikkelyéből a következő szöveget: az állampolgároknak joguk van ahhoz, hogy „szabadon megnyilatkozzanak, teljes mértékben kifejtsék véleményüket, nagy vitákat rendezzenek és nagybetűs faliújságokat írjanak”. A közlemény mindazonáltal hangoztatja: „a Kínai Kommunista Párt politikája töretlenül az, hogy fejleszteni kell a szocialista demokráciát és tökéletesíteni kell a törvényességet”. Kínai pártplénum Korea —------------ A párbeszéd folytatódik Majd’ huszonhét éve hallgattak el a fegyverek a Koreai félszigeten. Azóta a koreai nemzet két külön államban él: a 38. szélességi fok, mint demarkációs vonal osztja ketté az országot. A félsziget mind a mai napig a világ egyik potenciális feszültségforrása. A népi Korea és az ország amerikaiak ellenőrizte déli fele 1953 júliusa óta egymástól hermetikus elszigeteltségben él. Tízmillióra becsülik azoknak a számát, akiknek hozzátartozói a másik államban maradtak, s akiknek mindeddig jottányi reményük sem volt arrá, hogy valaha is viszontlátják rokonaikat. Amint az Észak - és Dél-Korea között újból megindult párbeszéd is tanúsítja, ez az állapot korántsem szükségszerű. Javaslatok és gesztusok Phenjan a fegyvernyugvás létrejötte óta „bombázza” a kapcsolatok újrafelvételére vonatkozó javaslataival a déli rendszert. Már 1954 októberében felvetette egy közös tanácskozás gondolatát, amelyen az északi és a déli országrész politikai pártjai, társadalmi szervezetei vettek volna részt Kereken két esztendővel később, a Koreai Munkáspárt III. kongresszusán felhívást fogadtak el: vonják ki az összes külföldi csapatot Korea földjéről és a két kormány, a politikai pártok képviselőiből alakítsanak állandó bizottságot az újraegyesülés útjának módjának kimunkálására. Észak-Korea indítványozta azt is, hogy átmeneti megoldásként hozzanak létre egy észak-déli konföderációt, 1964-ben pedig a közeledés folyamatának meggyorsítására felajánlotta, hogy 100 000 tonna acélt, nagymennyiségű cementet, műtrágyát, elektromos áramot küld a nyersanyagszegény déli országrész megsegítésére. Javaslatoknak és gesztusoknak ez a hosszú sora a hetvenes évek kezdetéig süket fülekre talált Szöulban. Az enyhülés első jelei 1971 őszén, a két főváros közti érintkezés újrafelvételekor mutatkoztak. A párbeszéd létrejötte elválaszthatatlanul kötődött a kelet—nyugati kapcsolatok lassú normalizálásának folyamatához, Nixon akkor amerika elnöke moszkvai és pekingi látogatásához. Az enyhülőfélben levő világpolitikai légkör oldottabbá tette a koreai dialógus légkörét is, s ennek eredményeként 1972 júliusában megszületett Észak- és Délkorea közös nyilatkozata az ország békés egyesítésének alapelveiről. Egyesítés alapelvei A felek megállapodtak abban, hogy 1. az egyesülést külső beavatkozás, külső erőkre való támaszkodás nélkül, önállóan kell megoldani; 2. az újraegyesítést békés úton kell elérni, a fegyveres erők alkalmazásának kizárásával; 3. az ideológiai, az eszmei és a rendszerbeli különbségektől függetlenül arra van szükség, hogy egységes nemzetként törekedjenek a konszolidáció megteremtésére. Az egyesülési remények azonban hamarabb szertefoszlottak, mintsem bárki gondolta volna. 1973-ban megszakadt a párbeszéd, s a 38. szélességi foktól délre törvénysértésnek minősült, ha valaki szót emelt a kettéosztottság megszüntetéséért Ekkor ütközött ki a legélesebben, hogy mennyire másként ítélik meg Phenjanban és Szöulban az egység kérdését. Észak célja mindenkor az volt, hogy a lehető legszélesebb fórumon, a legdinamikusabban tárgyaljanak, s oldják meg az ország újraegyesítését. Phenjanban természetesnek tartották és tartják, hogy a nemzeti párbeszéd folyamatában részt kell vennie minden lényeges társadalmi-politikai erőnek, ideértve Dél-Korea ellenzéki pártjait Szöul kormányzata erről hallani sem akart s gyakorlatilag az Északkal való párbeszédet megkísérelte „monopolista” jogaként kezelni. Maga az egyesítés ténye sem volt sürgető a déli rezsim diktátorának, Pak Csöng Hinek, aminek hátterében mindenekelőtt az országrész ekkortájt rendkívül súlyos belpolitikai feszültsége állt Panmindzson: zöldasztal Így aztán újabb fél évtizeden át ismét Panmindzson, a fegyverszüneti vonalon fekvő határfalu maradt az egyetlen pont, amely — a maga szerény, nagyon korlátozott módján — lehetőséget adott a két fél képviselőinek találkozóira. Fordulatra első ízben akkor lehetett gondolni, amikor tavaly októberében eldördültek a lövések a dél-koreai hadsereg főhadiszállásán. Minden megfigyelő úgy vélte: a húsz esztendőn át uralkodó Pak Csöng Hi, a konok, megszállottan antikommunista diktátor halála egy korszak végét és egy újnak a kezdetét jelenti a 38. szélességi foktól délre, s éppígy a Koreaközi kapcsolatokban is. Eleinte mégis úgy tűnt, a Pak Csöng Hit követő garnitúra sem tartja elsőrendű fontosságúnak a huszonhét év óta fennálló kettéosztottság békés úton való felszámolását Múlt év decemberében Phenjan javasolta: indítsanak közös csapatot a moszkvai olimpián. Szöul elutasította, mondván, nincs elég idő az alapos szervezésre. Phenjan egyidejűleg felvetette a párbeszéd felújítását. Február elején Panmindzsonban zöld asztalhoz ültek Észak- és Dél-Korea megbízottai, hogy újkori történelmükben először tárgyaljanak a két kormányfő esetleges találkozójáról. A KNDK képviselője hétpontos javaslatot terjesztett déli partnere elé, amely a miniszterelnöki találkozó színhelyéül Phenjant vagy Szöult indítványozta. A KNDK javaslata a felekre bízza, hogy a tárgyalás nyílt vagy zárt legyen. Az első két panmindzsoni előkészítő tárgyaláson nem sikerült egyetértésre jutni sem a kormányfői értekezlet helyében, sem a menetrendjében. Szöul Géniét tartja lehetséges helyszínnek, továbbá azt igényli, hogy jó előre dolgozzák ki részletesen, miről tanácskoznak majd a miniszterelnökök. Hiba lenne azonban zsákutcáról beszélni. Az évtizedeken át fagyos légkör nem engedhet fel egyik napról a másikra. Minden azon múlik, a dél-koreai vezetés rá mer-e lépni a Korea-közi enyhülés ösvényére. Kedvező, habár ez sem túlbecsülendő előjel: a második tárgyalási forduló során megállapodtak a Phenjan és Szöul között 1076 óta ’4+ezp telefonösszeköttetés a koreai „forró drót” helyzet tiltásában, s a párbeszéd folytatásában. . GYŐRI SÁNDOR 2-------- A Szovjetunió állami beruházásai 1980-ban közel 120 milliárd rubelt érnek el, s ez 6 milliárddal több az előirányzatnál. A legnagyobb összeget az energetika, a szállítás, a vegyipar, a kohászat és a gépipar ágazataiba fektetik be. Jelentős összegek állnak azonban a könnyűipar és a mezőgazdaság rendelkezésére is. A tervezett pénzmennyiségből folytatják a nagy atomerőművek építését, elsősorban az európai területeken. A fémipar új kitermelő és feldolgozó kapacitással bővül, az ország számos már meglevő üzemeihez kapcsolódóan. A vegyipari létesítmények zöme is a már meglevő gyárakhoz települ, de teljesen új kapacitások belépésével is számol a szovjet népgazdaság a tomszki, az altáji és a kujbisevi területeken. 1880- ban kezdi meg működését a KGST közös beruházásaként megvalósult Uszty- Ilimszk-i cellulózüzem és a kijembajevi azbesztdúsító. Az élelmiszeripari beruházások eredményeként az iparág teljesítménye 15—19 százalékkal fog emelkedni. Számos takarmánykeverő, gabonatároló, s állattenyésztő komplexum is épül 1980- ban. A vasúti szállítás fejlesztésének legfontosabb része a Bajkál—Amur vasútvonal további építése. A már elkészült 1500 kilométer pálya az idén 400 kilométerrel növekszik, ezen túlmenően második vágány fektetése és a villamosítási munkálatok is folytatódnak. A vízi szállítás fejlesztése érdekében számos tengeri és folyami kikötőben rakodókomplexumok átadására kerül sor. (TERRA) Új létesítmények, 1980 ■TENGE! • Saiisletisiki fii ij !«Sakorod 88 S, Sonsztentyinovta e írásmódon £2j"\ * JSZtOY'fW.. . «bfSl r UnMitorg •Mwnta TENGER: »SzoviatsztUfl. • Rasztsvi'TENGE! • Alma-Ata ^Namangan QD Kőolajfeldolgozás P Élelmiszeripar 11 Vegyiparifi Azbeszt dúsító EB Építőanyagipar El Kikötő-korszerűsítésű Atomerőmű 0 Vízerőmű Bl Szénbányászat 13 Dzsizak 1000 CT Mezőgazdasági létesítmények Khandszak Csamanand előrelátó volt, még mielőtt végképp leszavazták volna a parlamentben, bejelentette lemondását. A thaiföldi kormányfő kozmetikázott távozásának az volt az előzménye hogy országszerte napról napra nőtt az elégedetlenség a kabinet gazdaságpolitikájával szemben. Az ellenzék ezt a helyzetet kihasználva, kikényszerítette a parlament rendkívüli ülésének összehívását, amilyen bonckés alá vették a tábornok-kormányfő gazdasági intézkedéseit és az ország egyéb szempontból sem rózsás helyzetét. A bírálatok sortüzéből hétfőre valószínűsíthető bizalmatlansági indítványt — a bukást — a miniszterelnök azonban nem várta be, önként távozott posztjáról A 45 millió lakosú Thaiföld az utóbbi évek gazdasági eredményei ellenére ma is a világ legszegényebb államai közé tartozik. A hadsereg segítségével 1977 októberében hatalomra jutott Khandszak Csamanand a külföldi tőke bevonásával a délkeletázsiai ország kapitalista fejlődésének a tábornok lemondása meggyorsítását kívánta elérni. A kezdeti eredmények után azonban Thaiföld politikai és gazdasági stabilitása megrendült, az infláció soha nem látott b Mr túrán, felgyorsult ,emelkedtek a megélhetési költségek sitt. Az elégedetlenséget fokozta a tábornok-kormányfő kemény belpolitikai vonala, amellyel a baloldal szervezkedését szigorúan megtiltotta, a politikai pártok tevékenységét korlátozta. Ugyanakkor jelentősen megnövelte a hadikiadásokat: a tavalyi 20 százalék után az idén újabb 17 százalékkal emelkedik a katonai költségvetés. Khandszak Csamanand kormányzása idején Thaiföld ismét a nemzetközi érdeklődés előterébe került. Eleinte úgy tűnt, hogy külpolitikájával rugalmasan alkalmazkodik az indokínai realitásokhoz. Ellátogatott Moszkvába, s Bangkokban fogadta Pham Van Dong vietnami miniszterelnököt. Ma viszont éppen ellenkező előjelű megnyilvánulásoknak lehetünk tanúia,Pol Pot-rezsim tavaly januári bukásától kezdve támogatja az újjászülető Kambodzsára támadó bandákat. Khandszak Csamanandnak nem elhanyagolható szerepe volt abban, hogy felerősödhettek azok az amerikai—japán--kínai törekvések, amelyek a Délkaiet-ájaiai Nemzetek Szövetségét, kis SN-i katonai tömbbé kívánják átalakítani — Vietnam, Laosz és Kambodzsa ellenében. Erre utal, hogy az utóbbi időben ismét megnövekedtek az amerikai fegyverszállítások Thaiföldre. Várható-e változás a délkelet-ázsiai ország külpolitikájában Khandszak Csamanand távoztával? Ma még nem tudni. Az mindenesetre tény, hogy a leköszönt tábornok-kormányfő kezdeti külpolitikai törekvései hozzájárultak Indokína feszült légkörének enyhítéséhez, az utóbbi egy esztendőben megtett lépései viszont hátráltatták azt. KOCSI MARGIT SZOMBAT, 1980. MÁRCIUS 1-