Csongrád Megyei Hírlap, 1980. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-02 / 231. szám

Gyártmányfejlesztés sokmilliós feltakarítással Országos jelentőségű korszerűsítés Vásárhelyen Boros­ Árpád műszaki osz­­tályvezető irodájában van egy kinagyított fényképfel­vétel, amely a szegedi Sza­­bela-híd egy részét ábrá­zolja. Ott sorakoznak a tű­zött, egyenes karú közvilágí­tási oszlopok, a Csongrád megyei Fémtechnikai Válla­lat gyártmányai. Nemcsak Szegeden, de az ország más területein is találkozhatunk ezekkel a termékekkel. — Éppen ma jártak ná­lunk a DÉDÁSZ képviselői Pécsről, hogy rendeljenek gyártmányainkból — mon­dotta az osztályvezető. Az előkészítés alatt álló pécsi trolibuszhálózat útvonalá­hoz a közvilágítási és felső­­vezeték-tartó acéloszlopokból kértek, ez esetben 200-at. A közeljövőben pedig a bolgár fővárosnak készít vállala­tunk 190 darab 13 méter magas oszlopot. A kongresz­­szusi palota környezetében a közvilágítási fényrendszert szerelik rá, az 1981-es bol­gár pártkongresszus tiszte­letére. Egyik alapterméke a fém­­technikának a kandeláber, amiből évente több mint 3 ezer készül a vállalat szen­tesi gyáregységében. Összes­ségében nem tesz ki nagy számot az ebből keletkező éves árbevétel (a vállalati 230 milliónak körülbelül 15 százaléka). Annál lényege­sebb viszont az az országos jelentőségű és az egész nép­gazdaságra kedvezően ható műszaki, technológiai fej­lesztés, amely csupán ennél a gyártmánynál sok millió forintot takarít meg az ál­lamnak az anyagtakarékos­ság és a termék jobb alkal­mazhatósága révén. Eltérő konstrukciók egységesítése Erről a törekvésről, a ta­­karékossági intézkedésekkel és a gazdasági szabályozók elveivel összhangban álló technológiai fejlesztés ed­digi eredményeiről, távlati terveiről adott rövid tájé­koztatót Boros Ár­pád gé­pész- és gazdasági mérnök: H­at éve vettük át e gyártmánycsalád készítését az Elzett Művek vezérigaz­gatóságától. Megkaptuk hoz­zá az összes dokumentáció­kat, gyártóeszközöket, beren­dezéseket. Akkor 49 féle, zömében eltérő konstrukciós alapelvű és tervezésű volt ez a termék, részben egyedi, de legtöbb esetben ’1­0—13 darabos kis sorozat gyártás­sal készülhetett. — Hallottuk, hogy később tipizálták. — Igen. 1978 májusában NIM megbízásból az energia­felügyelet és az ÉVITERV közreműködésével megkezdő­dött az acéloszlopok méret­tipizálása. Még abban az év­ben elkészítettük a tűzött karú, tipizált, egységes köz­­világítási és felsővezeték­tartó oszlopcsalád terveit, 8 féle fénypontmagasságra, 3 féle fénypontbenyúlásra és 3 féle karszámra redukálva. Több szempontot is figye­lembe vettünk, mint pél­dául a cserélhetőséget és a városesztétikai követelmé­nyeket. — Mik voltak az előnyei? — Az egységes gyártmány­­család kialakításával nőtt a termelékenység. Azóta átla­gosan 150 darabos sorozatok­ban tudjuk készíteni. Köny­­nyebb lett a készletgazdál­kodás és az anyagbeszerzés, mert a tipizálás következté­ben kevesebb anyagfajtából épül fel a termék. — Vannak további tervek, elképzelések? — A fejlesztés nem állhat meg. Nemcsak a nehéz gaz­dasági helyzetünk, de a vi­lágpiaci helytállás is köve­teli, hogy olcsóbban, gazda­ságosabban és jó minőséggel termeljünk. Íme a gyártmány használati értéke Már 1977-ben megbíztuk az Erőmű és Hálózattervező Vállalatot gyártmánycsalá­dunk statikai felülvizsgála­tával. Ennek eredményeként készült el közrem­ű kód és a­éle­kés az 1980 első negyedé­ben kiadott ágazati típus­terv. Ennek leglényegesebb része a közvilágítási és fel­ső vezeték-tartó oszlopok, s alkatrészeik cserélhetősége Többek között talpcsavaros alapozással és egységes sze­relőpanelek, lámpacsatlako­zások kialakításával. Jelenleg is folyik válla­latunknál, az új típustervek alapján, a gyártmányok és felszerszámozásuk tervezé­se, és remélhető, hogy 1981 végére elkészülünk vele. — Milyen eredményeket várnak az újabb fejlesztés­től? — Optimisták vagyunk e tekintetben, azai úgy ér­zem, Indokolt. A továbbti­­pizálással lehetővé válik az 500 darabos részegység-so­rozat gyártás, ami 15—20 százalékkal növeli a terme­lékenységet. Körülbelül 13 százalékkal csökken a gyárt­mány anyagszükséglete. Ja­vul a termék szállíthatósá­ga, amely jelenleg speciális gépjárműveket igényel. Rendkívüli mértékben meg­nő az acéloszlopok haszná­lati értéke a könnyű szere­lés, a cserélhetőség révén. Például útvonal-átszerve­­zésnél, átrendezésnél van ennek különösen jelentősé­ge. Az oszlopokat lehet va­riálni, a kívánalomnak meg­felelően átszerelni. Több szempontból előnyös ez a várostervezésre, fejlesztés­re. Vevőink döntő többsége ugyanis az áramszolgáltató vállalatok közül kerül ki, s azok rendszeresen kommu­nális tanácsi beruházási keretekből vitelezik ki a közvilágítást Távlati tervek További tervek előkészí­tésén is dolgozik a fémtech­nikai vállalat. Elkészíti, az általános géptervező inté­zettel együttműködve, a ha­todik ötéves terv végéig az acéloszlopgyártó techno­lógia rekonstrukcióját. Ezen belül tervezik, hogy tábla­lemez helyett acél széles­szalagból gyártják ezt a terméket, amely ugyanolyan tartós és jó minőségű lesz, mint a táblalemezből gyár­tott oszlop. Az osztályveze­tő végül megemlítette, hogy a műszaki életben talán szo­katlan munkamegosztást ve­zettek be ennél a termék­családnál. Technológusi ke­zekbe adták a gyártmány fejlesztését is, hogy a fej­lesztés és kivitelezés még­­inkább összhangban legyen. KOVÁCS IMRE Zenei világnap — méltó módon Rézfövések sikere (Tudósítónktól) A városi tanács művelő­désügyi osztálya, a Petőfi Művelődési Központ és az Állami Zeneiskola kedden hangversenyt rendezett a ha­todik zenei világnap alkal­mából. A művelődési ház­ban megjelent szépszámú közönséget Szalai György­­né, a zeneiskola igazgatója köszöntötte, majd arra em­lékeztetett, hogy az UNES­CO Zenei Nevelési Tanácsa 1975-ben nyilvánította világ­nappá október 1-ét. Részle­teket olvasott fel Yehudi Menuhin, Dmitrij Sosztako­­vics, Szabolcsi Bence, Szo­­kolai Sándor és Bárdos La­jos zenéről szóló gondola­taiból. Igen, csak a legna­gyobbak tudják megfogal­mazni a muzsika lényegét, melyet már az ókori görö­gök is az istenek ajándéká­nak tartottak. A zene nem pusztán a hangok egymás­­utánisága, hanem találkozás, azonosulás önmagunkkal. El­kísér bennünket a bölcsőtől a sírig, tehát a legemberibb — mondotta Szalai Györgyné. A beszéd elhangzása után következett az est szenzáció­ja, a budapesti „Reneszánsz” Rézfúvós Kvintett fellépése. Az Állami Hangversenyzene­kar, a Magyar Rádió és Te­levízió Szimfonikus Zeneka­ra és az Állami Operaház fiatal művészeiből verbuvá­lódott együttes hat eszten­deje alakult. A sors által adományozott tehetségük folytán, játékukról csak felsőfokokban beszélhetünk. Szinte törvényszerű volt, hogy tavaly elnyerték a pá­rizsi Maurice André nem­zetközi verseny első díját Mint nevük elárulja, első­sorban az 1450-től 1600-ig terjedő időszak rézfúvós muzsikáját művelik, amit toronyzenének is szokás ne­vezni, utalva a hajdani elő­adások helyszínére. Az idé­zett kor és maga a műfaj teszi, hogy általában a ze­nerajongók körében is ke­vésbé ismertek az olyan szerzők nevei, mint Scheldt, Farnadoy, Mouret vagy Hol­­born. A komponisták tehát ismeretlenek voltak, de a kvintett előadása, a tökéle­tes technikai felkészültség a nagyszerű dinamika még a legínyencebbek ízlését is kielégítette. A tagok (Petz Pál és Pa­­lotay István — trombita, Fü­zes Péter — kürt, Farkas Ist­ván Péter — harsona és Szabó László — tuba), akik közül néhányan nemzetközi versenyeken egyénileg is dí­jat nyertek már, külön-kü­­lön is bizonyították tudá­sukat. Szabó László Vivaldi g-moll szonátáját játszotta, tubán, mely igazán nem tar­tozik a szólisztikus hang­szerek közé. Ezután Füzes Péter szólaltatta meg Haydn D-dúr kürtversenyét. Szünet után Farkas István Péter ad­ta elő Cook Balivar-trom­­bone solo című spanyol tán­cát, majd Petz Pál és Palo­­tay István tolmácsolta Vi­valdi két trombitára írott C-dúr concertóját A művé­szek úgynevezett barokk­trombitán interpretálták a művet, amely kis méretével és magasabb hangolásával tér el a megszokott hang­szertől. Zongorán kíséri Zsig­­mond Zoltán, a vásárhelyi zeneiskola volt növendéke, a Zeneművészeti Főiskola másodéves hallgatója. A hangversenyre a koro­nát két modern mű — Arne Previn Kvintettje és Philps Jones Svájci dalok című opusza — tette fel, amely nem nélkülözte a humoros, groteszk elemeket sem. Az orkánszerű tapsot az igen szimpatikus muzsikusok rá­adással köszönték meg. A város zenepártoló kö­zönsége bizonyára egyetért a kéréssel: a „Reneszánsz” kvintettet szívesen látnánk, hallanánk az Országos Fil­harmónia bérleti koncertso­rozatában is. NAGY ATTILA A budapesti ,,Reneszánsz” Rézfúvós Kvintett CSÜTÖRTÖK, 1980. OKTÓBER 2. ­ Zenét ünneplő gyerekek ■ Zsúfolásig megtelt szerdán a vásárhelyi Ságváry Endre Általános Iskola ének-zene szaktanterme. Harmadik osz­tálytól egészen a nyolcadi­kig minden korcsoport kép­viseltette magát a helyiség­ben szorongók között. Nem mindennapi élményben volt részük. A zenei világnapot ünneplő iskolások Sebestyén Mártát, a Sebő-együttes egy­kori szólistáját látták ven­dégül. Jelenleg a Muzsikás együttessel dolgozik. A művésznő nemcsak a népdalok világából, hanem a néptáncból is ízelítőt adva pillanatok alatt kitűnő han­gulatot teremtett. Érdeklő­dést keltően beszélt a gyere­keknek a különböző tájegy­ségek hagyományairól és a gyűjtőmunka módszereiről is. A találkozót a közös ének­lés tette végül a zenei vi­lágnap igazi ünnepévé. Közművelődési Évanyitó Különleges évnyitónak is nevezhetnénk a munkaérte­kezletet, amelyen az évad kezdetén vezetők, hivatásos népművelők és a közműve­lődést üzemi, vállalati szin­ten szervezők értékelik az elmúlt évi, és tervezik a most kezdődő munkát. In­dokolt ez, hiszen a szocia­lista normák érvényesítése közgondolkodásunkban, élet­módunkban, a szabad idő felhasználásában egyaránt sürgető követelmény. A közművelődés ered­ményeit — mint azt beszá­molójában Gál József mű­velődésügyi osztályvezető el­mondotta —, nem az intéz­ményhálózat, a párt- és ál­lami vezetés, a társadalmi szervek és gazdálkodó egy­ségek tevékenységében, fő­ként együttműködésük hasz­nosságában mérhetjük. A munka tárgyi feltételei ki­sebb személyi feltételei je­lentősebb mértékben javul­tak az utóbbi időszakban. A fő figyelem a munká­sok és az ifjúság művelő­dési formáira összponto­sult. A továbbiakban még üte­mesebb előrehaladás szük­séges, mégpedig az anyagi és szellemi erőforrások kon­centrálásával. A jelszó ez le­hetne: Megfelelő rendez­vényeket a megfelelő hely­re ! Felesleges háromszor (különböző intézmények szervezésében) a városba hozni egy műsort, három­szor fizetni érte, amikor jó szervezéssel egyetlen este mindhárom rendezvény kö­zönsége kényelmes körül­mények között élvezhetné ugyanazt. • Az Ifjúsági Ház kivételé­vel, amelynek élére most került új vezető, egyenlete­sen fejlődik az említett in­tézmények munkája. A Pető­fi Művelődési Központ, jó szakköri tevékenysége mel­lett, az induló évad szín­­házbérletezésével is elége­dett lehet. A hangverseny­­bérletekről, sajnos, nem mondható el ugyanez. Ki­sebb az érdeklődés a tava­lyinál ... Talán a legdinamikusabb­­nak az a tevékenység ne­vezhető, amelyet a Németh László városi könyvtár vé­gez a közművelődésben. Programjai rendszeresen eljutnak Sóshalom, Szi­­káncs, Mártély közönségé­hez is. Az intézmény felelősségét növeli az a tény, hogy az új általános iskolai tanterv­ben már szerepelnek a könyvtári ismeretek. Már ki is dolgoztak egy programot, amely lehetővé teszi, hogy valamennyi 3. osztály éven­te három alkalommal ellá­togathasson a gyermek­­könyvtárba. Amikor a KISZ városi bizottsága meghir­dette a Könyv és ifjúság pályázatot, a könyvtárosok azonnal összegyűjtötték a szükséges anyagot. Minded­dig azortban még egyetlen (!) alapszervezet sem jelent­kezett segítségért... Közel tízezer látogató kí­váncsi az Őszi Tárlatra, 50 ezernél többen keresték fel a Tornyai János Múzeum 16 idényjellegű kiállítását. Évi 100—120 a szocialista brigádok részére rendezett tárlatvezetések száma. A TIT olyan szervezet, amelyet a kapcsolatok éltet­nek. Vásárhely valamennyi oktatási intézményével és 47 gazdálkodó egységgel mű­ködik szorosan együtt a városi szervezet, tehát él, és nem is akárhogyan! An­gol és orosz nyelvtanfolya­maival az idén már az óvo­dákba is „betört”. * Sokat ígérő programmal kezdődik a közművelődési évad Vásárhelyen, és bizta­tónak tűnik a folytatás is. Október 5-én nyílik az Őszi Tárlat. Bethlen Gábor szü­letésének 400. évfordulójára tudományos ülés megrende­zésével és Pátzay Pál Kos­­suth-díjas szobrászművész Bethlen-szobrának avatásá­val emlékeznek meg. A várostörténeti monográ­fia I. kötete mutatkozik be október 17-én, a Csongrád megyei levéltári napok ke­retében összehívott tanács­kozáson. A 100 éves artézi kutat ün­nepli a hidrológiai társaság november 14-én, ekkor tör­ténik Kiss Kovács Gyula szobrászművész díszkútjá­nak avatása is. Az úttörőmozgalom 1981 - ben lesz 35 éves. Április­ban várható a Németh Lász­ló emlékszoba átadása, és az első félévben (júniusra) le­het számítani a Kiss Lajos emlékkönyv megjelenésére. Ekkor tartja majd 3 napos ülésszakát Vásárhelyen a Magyar Néprajzi Társaság is. Mindezeknek a rendezvé­nyeknek (és még a számta­lan egyébnek is) a lebonyo­lítása valóban csak jó szer­vezéssel, az erők összefogá­sával lehet sikeres. Ritkán lehet ennyire hiánytalanul együtt látni mindazokat, akiket a köz­művelődési munka érint, mint ezen a legutóbbi évad­nyitón. Tavaly például a központi intézmények veze­tőin kívül alig volt jelen más a megbeszélésen. Még­is, a szinte 100 százalékos megjelenés mellett is hiány­zott valami. A művelődésügyi osztály­vezető és a tanácsi közmű­velődési intézmények ve­zetőinek beszámolóját most valóban minden ér­dekelt hallhatta. Amiért mégsem vált igazán munkaértekezletté a megbe­szélés, azt éppen a hozzá­szólások, a széles körű ta­pasztalatcsere hiánya okoz­ta. * Talán, majd jövőre ... — KIR — Ünnepség a METRIPON- ban Pajtásak írják (Tudósítónktól.) A vásárhelyi METRIPOND Mérleggyár pártbizottsága és gazdaságvezetése a fegyveres erők napja alkalmából ünnep­séget rendezett a vállalat munkásőrei, a polgári véde­lem és az MHSZ aktivistái részére. Az ünnepségen — ahol megjelent többek között Oláh János, az MSZMP városi bi­zottságának munkatársa, va­lamint Tóth Sándor, a Szán­tó Kovács János munkásőr­­zászlóalj parancsnoka — el­sőként Szabó István, a válla­lati pártbizottság titkára méltatta a honvédelem kü­lönböző területein eredmé­nyesen tevékenykedők mun­káját. Ezt követően Tótos Jó­zsef vezérigazgató ki­tün­teté­seket és pénzjutalmat adott át a kiemelkedő munkát vég­zőknek. A Honvédelmi Érdemérem 30 éves fokozatával jutal­mazta Bartucz Sándort, Szathmári Károlyt és Rischák Félixet, a 10 éves fokozatá­val pedig Nyilas Lászlót és Benkő Istvánt. Országos pa­rancsnoki dicséretben része­sült Kiss Pál és Szabó Lajos, Kiváló Munk­ásőr kitüntetést kapott Borbás Ferenc, vala­mi­nt Ju­hász Lajos. A Szolgá­lati Érdemérem 15 éves foko­zatát vehette át Albert Sándor, Szabó József, Szabó Lajos, Zsigárcsik László. Megyei pa­rancsnoki dicséretben része­sült Borbás Ferenc és Zsi­gárcsik László. Dicsérő okle­velet kapott Hegedűs László és Tóth Ernő. A munkásőr jelvény 5 éves fokozatában és pénzjutalomban részesült Borbás Ferenc, Baj­nóczi Já­nos és Sulyok András. BALLA MIHÁLY ISSN om.0912 Czuczi Rita, a vásárhelyi József Attila iskola Petőfi Sándor rajának krónikása arról számol be, hogy kelle­mes hangulatú rajfoglalko­­zást tartottak a Parkerdő­ben. A nyári szünet után ez volt az első találkozásuk, és ezt emlékezetessé tette — írja — a szalonnasütés köz­beni nagyszerű hangulat. * A Zalka Máté iskola 4 b. osztályos tanulóinak nevé­ben Kiss László mondott nyilvános köszönetet az ÉLI­KER Vállalat 104. sz­­ázada Petőfi Sándor brigádjának, az osztály patronálójának és a Marx Tsz-nek, akiknek jó­voltából egy élményekben gazdag napot tölthettek Bu­dapesten. 5

Next