Csongrád Megyei Hírlap, 1980. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-01 / 257. szám

Nicolae Ceaunescu fogadta Marjai Józsefet A miniszterelnök-helyettes tegnap befejezte romániai tárgyalásait Bukarestben pénteken be­fejeződött a magyar—román gazdasági együttműködési ve­gyes kormánybizottság XV. ülésszaka. A magyar küldött­séget Marjai József minisz­terelnök-helyettes, a vegyes kormánybizottság magyar ta­gozatának elnöke, a román delegációt pedig Nicolae Constantin miniszterelnök­helyettes, a román tagozat elnöke vezette. Az ülésszakon megvizsgál­ták a két ország párt- és ál­lami vezetőinek találkozóin kitűzött feladatok teljesítésé­nek helyzetét, elemezték a legutóbbi ülésszak óta vég­zett munkát. Megállapítot­ták, hogy az 1981—85. évi népgazdasági tervek koordi­nációja jó kiinduló alapot te­remt a gazdasági kapcsola­tok továbbfejlesztéséhez. Át­tekintették a külkereskedel­mi árucsere-forgalom helyze­tét, és hangoztatták: a for­galom növekedését jól szol­gálja a már érvényben levő gyártásszakosítási és termelé­si kooperációs egyezmények­nek a következő tervidőszak­ra való meghosszabbítása és, bővítése, az új egyezmények előkészítése a gépipar és a vegyipar területén. Az ülésszak alkalmából Marjai József és Nicolae Constantin kormányközi egyezményt írt alá a két or­szág hosszú távú gazdasági és műszaki-tudományos együttműköd­éséről. Marjai Józsefet péntek délután fogadta Nicolae Ceausescu, a Román Szocia­lista Köztársaság elnöke, az RKP főtitkára. A találkozón a két ország együttműködé­séről, a kapcsolatok tovább­fejlesztésének lehetőségeiről és az ezzel kapcsolatos fel­adatokról folytattak véle­ménycserét. A megbeszélé­sek meleg, baráti légkörben folytak le. A magyar küldöttség Mar­jai József vezetésével tegnap az esti órákban hazaérkezett Budapestre. 2 Magyar—jugoszláv pártközi tárgyalások A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága meghívására októ­ber 29—31. között Alek­ Szandar Grlicskov, a Jugo­szláv Kommunisták Szövet­sége Központi Bizottsága Elnökségének tagja látoga­tást tett hazánkban. Kísére­tében volt Dusán Lazics, a KB nemzetközi osztályának alosztályvezetője. Kádár János, az MSZMP KB első titkára fogadta Alekszandar Grlicskovot. A jugoszláv vendéggel meg­beszélést folytatott Gyenes András, a Központi Bizott­ság titkára. Az elvtársi légkörben le­zajlott tárgyalásokon köl­csönös tájékoztatás hang­zott el pártjuk munkájának fő irányairól, a szocialista építőmunka legfontosabb időszerű kérdéseiről. Átte­kintve a Magyar Népköz­­társaság és a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság együttműködését, meg­állapították, hogy azok va­lamennyi területen folyama­tosan népeik javára ered­ményesen fejlődnek. A nemzetközi helyzetről folytatott véleménycsere so­rán hangsúlyozták, hogy minden haladó forradalmi és demokratikus erővel ösz­­szefogva segíteni kell a bé­kés egymás mellett élés, az enyhülés politikájában elért eredmények megőrzését és elmélyítését. A kommunista és munkáspártoknak az egyenjogúság, az önállóság, egymás álláspontjának tisz­teletben tartása alapján folytatott együttműködése és internacionalista szolida­ritása eredményesen szol­gálja a béke és a társadal­mi haladás ügyét. A megbeszéléseken részt vett Varga István, a KB osztályvezető-helyettese és Milan Veres, Jugoszlávia budapesti nagykövete. Jobbra ál Jamaicában Egy haladó, imperialis­­­taellenes rendszerrel kevesebb az amerikai földrészen. A Jamaicában megtartott választásokon győzött a konzervatív el­lenzék, s Michael Man­­ley népi nemzeti pártja ellenzékbe szorult. Már-már polgárháborús körülmények jellemezték a választást megelőző he­teket, hónapokat. A rendkívül sűrűn lakott, de mindössze 11,5 ezer négyzetkilométeres kö­zép-amerikai országban egymást követték a gyil­kos merényletek. A jobb­oldali terroristák való­sággal pánikhangulatot keltettek, s attól sem riadtak vissza, hogy meg­kíséreljék a miniszterel­nököt és a honvédelmi minisztert eltenni láb alól — szerencsére ter­vük meghiúsult. Nem először vagyunk tanúi a megfélemlítés jól bevált módszereinek egy-egy la­tin-amerikai államban, ha bizonyos körök politikai változás kicsikarását tű­zik ki célul. Guatemalá­ban, Haitiban, Salvador­ban — persze korántsem teljes a lista — hasonló eszközökhöz folyamodott mindig az amerika-barát vezető réteg. Jamaicában most rend­szerváltás, „jobbra át!’ következik be, miután a nyugatbarát, mindenek­előtt az USA-val szoros kapcsolatokat ápoló ja­maicai munkáspárt több­séget kapott a törvény­­hozásban. Nyilvánvaló, hogy hamarosan felszá­molják a Manley-kor­­mány vívmányait, a kül­földi tőke államosítását, az állami szektor előtér­be állítását, a dolgozók szociális körülményeinek szüntelen javítását célzó intézkedések aligha ma­radnak érvényben. Ahhoz sem fér kétség, hogy a munkáspárt vezére, Ed­ward Seaga jelentős tá­mogatásra talál majd az Egyesült Államok veze­tőinél, az amerikai mo­nopóliumok berkeiben M­insey kormánya tisz­teletreméltó módon a szocialista irányzat mellett kötelezte el ma­gát. Kuba szomszédságá­ban ez úgy látszik, tú­lontúl nagy veszélyeket rejthetett magában mind­azok számára, akik a „zöld kontinens” forra­dalmi harcát minden esz­közzel meg akarják gá­tolni. Ragadós lehet a ni­­caraguai példa! — vélik Washingtonban, s nem alaptalanul: a haladó po­litika széleskörű és ked­vező visszhangra talált Latin-Amerika sok orszá­gában. Jamaica példája azt illusztrálja, hogy az USA közelségében mi­lyen nehéz megőrizni egy nép boldogulásának önál­ló, nem a washingtoni forgatókönyvekhez igazo­dó arculatát. GYAPAY DÉNES Madridi találkozó MADRID A hétfőn előterjesztett magyar szóbeli javaslat har­madik pontjáról tanácskoz­tak a küldöttségek pénte­ken a madridi találkozó elő­készítő tárgyalásain. A vitá­ban a többi között felszólalt a szovjet, a magyar, az amerikai, a máltai és a spa­nyol küldöttség vezetője. Az indítvány harmadik pontja azt sürgeti, hogy a korábban benyújtott ma­gyar, illetve spanyol javas­lat alapján kezdjék meg az érdemi találkozó még füg­gőben levő napirendjének formába öntését. A vita mind ez ideig nem hozott tényleges eredményt. A szovjet küldöttség szóvi­vője kijelentette: megvolt a lehetőség arra, hogy ezen a napon haladás jöjjön létre a magyar küldöttség által ko­rábban előterjesztett napi­rendi javaslat vitatott pont­jában. Sajnálatos, hogy egyes nyugati küldöttségek felszólalásaikban más irányt szabtak a vitának. Az amerikai választás előtt sem­ kiszámítható és ami nem... Kedden, az alkotmány szerint „a november első hétfője utáni kedden”, elnö­köt és új kongresszust vá­laszt a 160 millió szavazásra jogosult amerikai állampol­gár­­ felé. Mivelhogy csak jó esetben adja le soksát az arra jogosultak 55—60 szá­zaléka, s az idei választási lehetőséget a megszokottnál is kiábrándultabban szem­léli az Egyesült Államok felnőtt lakossága. Elsősorban a két „listavezető” jelölt, Jimmy Carter és Ronald Reagan személye miatt. Na­gyon sokan tartják az el­nökségre alkalmatlannak őket, az előbbit a tapaszta­latok alapján, az utóbbit pedig éppen tapasztalatlan­sága okán. Perdöntő lehet Az urnához, illetve a sza­vazógéphez járulók száma valószínűleg perdöntő lehet. Minél kevesebben élnek szavazati jogukkal, annál nagyobbak a kisebbségi re­publikánus párt elnökjelölt­­jének esélyei és megfordít­va: a demokrata Carter csak akkor biztosíthatja új­raválasztását, ha képes rá­venni a voksolásra a kor­mányzásból ugyan kiábrán­dult, de hagyományosan az 5 pártját támogató rétege­ket. A szerda hajnali tévé­vitában ezért tüntette fel magát különös buzgalommal a demokrata hagyományok őrének Jimmy Carter, és mutatta ki tőle telhetően, hogy Reagan nemcsak a kisemberekkel kevéssé törő­dő rebuplikánus, hanem azok közt is a kiemelkedő­en reakciós társadalomfilo­zófia híve. A külvilág meghökkent a szélsőjobboldali múltú Ro­nald Reagan váratlan feltö­résén. A reá „váró” latin­amerikai diktátorokat leszá­mítva mindenfelé nem tit­kolt idegességgel szemlélik a republikánus jelölt ko­moly győzelmi esélyét. Igaz, a R­eagannel a hatalom­visszaszerzés reményében békét kötő republikánus mérsékeltek valamelyest megnyugtatják a külföldi kedélyeket, de az mégis­csak sokat elárul Amerika jobbratolódásáról, hogy ez a politikus egyáltalán ve­­télytársa lehet a demokrata államfőnek. Igaz, leginkább akkor, ha kevesen mennek el szavazni. Ugyanis, ha jobban utánaszámolunk, Reagan legfeljebb a lakos­ság egynegyedének jelöltje. Jimmy Carter főleg magát okolhatja, hogy nem volt képes olyan alternatívává válni, mint hajdan Johnson, a Reaganéhez hasonló né­zeteket képviselő Goldwater ellenében. A választási kampány hajrájában Carter elnök egyszercsak feltámasztotta tetszhalottságából a SALT- szerződést. Rájött arra, hogy a saját kormányzásának gazdasági kudarcai aligha hitelesítik támadásait Rea­gan gazdasági és szociálpo­­litikai koncepciói ellen. Részben, mert a szavazni készülő lakosság nagy része immár többet adózik az ál­lamnak, mint amennyi köz­vetlen hasznot remélhet az állami programokból. Ezek a szavazók „felszabadító­ként” tekintenek az álla­mot és programjait vissza­szorítani ígérő republiká­nusra. Részben viszont azért került bajba Carter, mert a republikánus elképzeléssel szembeni természetes de­mokrata ellenállás táborát ő maga csökkentette a mun­kanélküliséget tűrő politi­kájával, amely bizony ala­posan becsapta éppen azo­kat a színes és szegény ré­tegeket, amelyek 1976-ban reá szavasak. Végtére tehát Carter ezért fanyalodott rá a SAL­T-ra, amelyet rögtön az aláírása után oly hanya­gul mellőzött. Veszélyes ábránd Reagan a S­ALT-folyamat megrögzött ellenfele. Neki eddig egyetlen fegyverkor­­látozási egyezmény sem nyerte meg tetszését. „Élv­ben” persze ő sem veti el a SALT-ot, annál ravaszabb. És ismeri a tömegek béke­vágyát Reagannak csak az éppen soron levő szerződés nem tetszik. A mostanit „Újra tárgyalná” Moszkvá­val. Hogy a katonai egyen­súlyt nem lehet Amerika javára billenteni, s hozzá épp a tárgyalóasztalnál, te­hát szovjet jóváhagyás­ Salím, az a republikánus jelöltet nem látszik zavar­ni. Reagan ábrándot kerget és Carter ennek az elképze­lésnek a veszélyére igyek­szik felhívni a figyelmet. Kedden dől el, mennyire sikerült ez neki. A SALT ellen évek óta acsarkodó jobboldali propaganda nem maradt hatástalan, a jám­bor, kedélyes külsejű Rea­ganról pedig sokan talán nem képesek elhinni, hogy a háborús veszély megtes­tesítője. — ,,Ronnie" nem a béke, csak a Carter által hazahozott SALT ellenfele — nyugtatják a publikumot a jobboldal hangadói. Car­ter elnök pedig most saj­nálhatja az 1977-es öngólt, amikor maga is megpróbál­ta „megjavítani“ a szerző­dést. Valójában nem csupán a következő elnök és kong­resszusi tagok kilétéről sza­vaznak kedden az ameri­kaiak, hanem választaniuk kell a SALT „újrafelfedező­­je” és „újrakezdője” között. A külvilág számára kétség­telenül az előbbi az ígérete­sebb, és a másik a veszé­lyesebb. Carter ugyan ki­számíthatatlan, Reagan vi­szont kiszámíthatóan súlyos válságot teremt, ha való­ban visszavonta a szenátus­ból a ratifikálásra váró SALT-szerződést. Parter mire és közhangulat Persze a kongresszusi vá­lasztás sem mellékes. Törté­netesen éppen azok a szená­torok vannak balan, akik a SALT legfőbb híveinek szá­mítanak. A jobbratolódott közhangulattal nekik is szá­molniuk kell. Ha ez a pár kulcsember kedden veresé­get szenvedne, a jövő min­denképpen borúsnak mond­ható. Természetesen az el­következő évek amerikai bel- és gazdaságpolitikája szempontjából sem mind­egy, hogy milyen összetéte­lű lesz az egyharmadában újra választott, szenátus, és a teljes esszében megújuló képviselőház. Egyébként ehhez, tehát a politikai be­állítottsághoz képest — a gyakorlatból tudjuk — a de­mokrata vagy republikánus pártcímke bízvást mellé­kesnek mondható. AVAR JÁNOS Közlemény a Bangladesi Kommunista Párt küldöttségének látogatásáról Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására ok­tóber 27. és 31. között látoga­tást tett hazánkban a Bang­ladesi Kommunista Párt kül­döttsége, amelyet Matsur Rahman, a Központi Bizott­ság titkára vezetett. A dele­gáció tagja volt Osman Gha­­ni, a KB tagja, a daccai vá­rosi pártbizottság titkára. Gyenes András, a Közpon­ti Bizottság titkára és a KB külügyi osztályának képvise­lői megbeszélést folytattak a vendégekkel. Szívélyes, elv­társi légkörben véleményt cseréltek a nemzetközi kom­munista- és munkásmozga­lom időszerű kérdéseiről, s áttekintették a két párt kap­csolatait. A bangladesi küldöttség tájékoztatást adott arról a küzdelemről, amelyet a BKP a bangladesi nép életkörül­ményeinek javításáért, de­mokratikus jogaiért, az or­szág haladó erőinek összefo­gásáért, a törvénytelenül be­börtönzött Mohammed Farhad főtitkár kiszabadításáért foly­tat. Az MSZMP képviselői megerősítették a magyar kommunisták internaciona­lista szolidaritását a bangla­desi kommunistákkal. Köl­csönösen kifejezték készsé­güket, hogy a marxizmus- leninizmus és a proletár in­ternacionalizmus elvei alap­ján tovább fejlesztik az MSZMP és a BKP kapcsola­tait. A BKP küldöttsége látoga­tást tett a Szakszervezetek Országos Tanácsánál, a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság­nál, az újságíró szövetségnél, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál, valamint Bács- Kiskun megyében. Országos leszerelési kon­ferenciát tartottak pénteken Győrött. A konferenciát För­­dös Andrásné, a Hazafias Népfront Győr-Sopron me­gyei bizottságának titkára nyitotta meg, majd előadá­sok hangzottak el az Egye­sült Államok új hadászati koncepciójáról, a leszerelés­ért folytatott nemzetközi erőfeszítésekről, a szocialista országok békekezdeményezé­seiről. Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására Rudi Gütternek, a Német Szocialista Egységpárt KB közlekedési és hírközlési osz­tálya alosztályvezetőjével az élén, október 27—31. között pártmunkásküldöttség ta­nulmányozta hazánkban a közlekedés pártirányításának és szervezeti rendszerének kérdéseit. Simon Pál nehézipari mi­niszter vezetésével pénteken hazaérkezett a magyar kül­döttség Plovdivból, ahol részt vett a KGST vegyipari állandó bizottságának 57. ülésszakán. A tanácskozáson megvitatták a vegyipari cél­program megvalósításának feladatait, egyeztették a KGST Végrehajtó Bizottsága elé kerülő beszámolót a vegyipari szakosítási egyez­ményekről és jóváhagyták az állandó bizottság 1981. évi munkatervét. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke országa nem­zeti ünnepe alkalmából táv­iratban üdvözölte Sadli Bendzsedid-et, az Algériai Demokratikus és Népi Köz­társaság elnökét. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Mohamed Benahmed Abdelghani miniszterelnök­nek, Paja Frigyes külügy­miniszter Mohamed Seddik Benjahja, külügyminiszter­nek küldött üdvözlő távira­tot. Badamtarin Saldo, a Mon­gol Népköztársaság rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövete október 31-én fogadást adott a magyar­­mongol barátsági és együtt­működési szerződés aláírá­sának 15. évfordulója alkal­mából. A fogadáson részt vett: Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Péter János, az Ország­­gyűlés alelnöke is. Az iráni r­iniszterelnök: „Nem leszünk az latiierializmius falálat” TEHERÁN • Mohammad Ali Radzsai iráni miniszterelnök pénte­ken a teheráni egyetemen mondott beszédében élesen támadta az Egyesült Álla­mokat. Utalva a túszok ki­szabadítására tett amerikai fegyveres kísérletre, a jú­liusi sikertelen puccskísér­letre, valamint a jelenlegi iráni—iraki háborúra, kije­lentette: az Irán ellen irá­nyuló valamennyi összees­küvésért Washington a fele­lős. Az iráni miniszterelnök hangoztatta: országa rá­kényszeríti az Egyesült Ál­lamokat a már kifizetett katonai tartalék alkat­részek leszállítására. Az iráni— iraki háborúról szólva han­­goztatta: „még a győzel­münk érdekében sem le­szünk tartalékalkatrészekért cserébe az imperial­izmus alárai”. Radzsai beszédé­ben nem érintette a túszok­­vözeli kiszabadulásával kapcsolatos híreket. Az amerikai túszok napo­kon belüli kiszabadulásával kapcsolatban az utóbbi na­pokban elterjedt hírekkel ellentétes bejelentést tett pénteken Svájc teheráni nagykövetségének szóvivője. Elmondotta, hogy az iráni külügyminisztérium egy héttel ezelőtt állítólag enge­délyezte, hogy az országban tartózkodó amerikaiak — beleértve a fogva tartott nagykövetségi alkalmazotta­kat is — a svájci nagykö­vetség közvetítésével sza­vazhatnak arról, ki legyen a jövőben az Egyesült Álla­mok elnöke. A szóvivő most arról beszélt, hogy mivel mind ez ideig nem érkeztek meg a szavazócédulák Wa­shingtonból, kétségessé vált a túszok szavazási lehetősé­ge. A teheráni rádió egyéb­ként pénteken azt jelentette, hogy az iráni fegyveres erők aszsal körzetében a nap folyamán meghiúsítot­ták az iraki csapatok átke­lését a Karun folyón. A jelentés szerint a nagymé­retű összecsapásban az ira­kiak vesztesége 550 katona, valamint 80 harckocsi és szállítójármű volt. SZOMBAT, 1989. NOVEMBER 1.

Next