Csongrád Megyei Hírlap, 1981. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

Honyák János hír Szakmáját a MÁV-nál kezdte, ám amikor megnő­sült, , búcsút mondott az állandó utazásnak, ingá­zásnak. — A család sínyli meg, ha a férj örökösen úton van és nincs ideje az ott­honiakkal törődni­­— fűzi hozzá magyarázatként. Lakóhelyéhez, Székku­tashoz közelebb keresett állást, így jelentkezett : — Érdekes dolog a fia­talokkal a mindennapi po­litikáról, a világban zajló eseményekről beszélgetni. Néha meglepően tájékozot­tak, illetve tájékozatlanok Szélsőséges felkészültségük, néha meghökkentő véle­ményeik arra ösztönöznek, hogy mindig alaposan ké­szüljenek fel, naprakész ismereteim legyenek. Ami­nek örülök, az­ egyre töb­büknek van önálló véle­ménye, s ha még nem is vezetékeket, a műanyag padlót, valamint a fürdő­szoba-berendezéseket­. Fi­zetése 4 ezer 300 forint körüli. A kőműves szak­munkások órabére 17,70, erre jön a teljesítmény szerinti kiegészítés, amely­­lyel általában elérik a 21 forintos órabért. A kis kollektíva mun­kafegyelméről és a telje­sítmények egymás közötti értékeléséről ezt mondja: — Akik most együtt dol­gozunk —, hét kőműves, öt segédmunkás és egy gép­kezelő — 76 óta kezdjük együtt a napokat. Aki nem közénk való volt, az kiko­pott vagy továbbállt. Ter­mészetesen, apróbb-na­­gyobb súrlódások most is akadnak, de ez hozzátarto­zik a közösségek életé­hez. Nagyobb probléma nincs, de ennek magya­rázata a rendszeres ellen­őrzés, a nyíltság, hogy gyorsan megmondjuk egy­másnak, ha valami nem tetszik. A napi munkám része, hogy kiosztom min­denkinek az elvégezniva­­lót, meghatározom, melyik lakásban dolgozzon és az­tán én is csinálom a saját „adagomat”. A társaimmal való foglalkozás naponta általában két óra hosszat vesz igénybe, hisz jelen­leg is több mint tíz la­kásban dolgozunk. A bri­gádban hárman vagyunk párttagok. Néha meglehe­tősen parázs viták alakul­nak ki. Például a teljesít­ményekről, a minőségről, a bérezésről — saját mun­kafegyelmünk, egyéni ta­pasztalataink, lazításaink ismeretében is. De az is kell, hogy nyíltan meg­mondjuk egymásnak: ko­ma, te most lazítottál! Említi, nehézséget je­lent, hogy a lakások nagy részében ott vannak a bér­lők is a felújítások ide­jén. Mióta a vállalatnál van, először fordult elő, hogy tizenkét lakásból egy­szerre kiköltöztek. Véle­ménye szerint gyorsabban végeznének az üres he­lyiségekben. Sokszor bosz­­szankodnak azon, hogy a lakók különleges igények­kel lépnek fel. „Akkor éb­red fel az esztétikai igé­nyük — az állam költsé­gére” — említi. Márpedig a tervektől ők nem tér­hetnek el, nem módosít­hatják. Még akkor sem, ha ezen többek megsértődnek, és őket hibáztatják. Szöveg: FÖLDI ZSUZSA Kép: ENYEDI ZOLTÁN „Úgy keresünk, ahogy dolgozunk.. tizenegy éve — a vásárhe­lyi Városgazdálkodási Vál­lalatnál. Hogy jól érzi magát, arra bizonyíték: nem forgatja fejében a továbbállást. 1976.­­ óta a 13 tagú kőművesbrigád csoportvezetője, tagja a Május 1. szocialista bri­gádnak. Lakások, óvodák, iskolák karbantartását, fel­újítását végzik, ritkán irá­nyítják őket újak építésé­hez. A pártnak 1975. óta tag­ja. Elvégezte a marxiz­mus—leninizmus középis­kolát, tavaly pedig az egy­éves pártiskolát Szegeden. Lassan negyedik éve, hogy pártmegbízatásként a KISZ-fiataloknak ifjúsági vitaköröket vezet, a leghelyesebb, de dicsé­rendő, mert lehet vitat­kozni, vitára késztetni őket, és ezzel megszokják azt, hogy elmondják a vé­leményüket, érveljenek, megtanuljanak mások előtt is beszélni, megvédeni az igazukat , ez az óriási le­hetősége ezeknek az if­júsági fórumoknak. Hódmezővásárhelyen, a Tanácsköztársaság tér 68 A alatti épületben beszél­getünk, ahol jelenleg 12 lakás felújítását végzik. A munka értéke eléri a 100 ezer forintot, s a ter­vek szerint három és fél hónap alatt végeznek itt (többek között parkettát cserélnek,­korszerűsítik a víz-, a gáz- és a villany­ Az elmúlt évtizedekben dinamikus volt tájegységünkön az urbanizáció. Ennek csak részben mutatója, hogy a lakosság több mint kétharmada városokban él, itt elsősorban nem a statisztikai, hanem a tartalmi elemekre utalunk. Az urbanizáció ugyanis nem azt jelenti —­ mint erre már Lenin is utalt —, hogy ,,a falu beköltözik a városba”. Az urba­nizáció elsősorban azt jelenti, hogy a ko­rábban csak a Városra jellemző feltételek, körülmények mindinkább a községekben vagy azok nagy részén, sőt esetenként a tanyavilágban is megteremtődnek. A kép már rég nem az, hogy a művelődésben mechanikusan előnyös helyzetű a városi, hátrányos helyzetű a falusi ember. Bi­zonyos tekintetben a város kétségtelenül még jár előnyökkel a faluval szemben, de a különbségek átrétegeződnek. Ma van olyan községünk, amely a közművelődés tárgyi feltételei tekintetében — különböző fajlagos mutatók alapján — előnyösebb helyzetben van, mint a város. Hiszen, mi­közben a Makó vagy Szentes nagyságú új városrészeinkben nincs mozi, művelődési ház, önálló könyvtár, szerencsére mind kevesebb nagyközségünknek kell nélkü­löznie ezeket az alapintézményeket. Még­is fel kell figyelnünk arra, hogy miköz­ben új városrészeinkben az a gond, hogy még nem alakultak ki a művelődés bi­zonyos alapintézmény-feltételei, több kis­községünkben, a tanyavilág egy részében visszalépés történt a korábbi körülmé­nyekhez képest. A hatvanas években a szocialista mezőgazdaság megerősítése je­gyében indokoltan különös súlyt kapott a falu, a tanya művelődése is, a hetvenes években helyes volt figyelmünket na­gyobb mértékben a városokra fordítani, de úgy tűnik, nem gondoltunk időben ar­ra, hogy az egyébként ugyancsak ésszerű közigazgatási korszerűsítések több helyen a kisközségekben több száz vagy ezer ember művelődési lehetőségeit elszürkítik. A jövőben erre különös gondot kell for­dítani. A közművelődés tárgyi feltételeit erőnk szerint tovább javítjuk. Nagy tartalékok vannak azonban a közművelődésben is az üzem- és munkaszervezésben, az em­beri alkotóerőben. Sokkal hatékonyabban kell kihasználni lehetőségeinket, le kell bontani azokat a szemléleti korlátokat, amelyek esetenként még ma is az „én házam az én váram” kispolgári alapállás­ból viszonyulnak a szocialista közművelő­dés közös ügyéhez. És e tekintetben sem szabad megállnunk az elvi egyetértés megteremtésénél, hanem egységet kell te­remtenünk a gyakorlati megvalósításban is. Meggyőződésünk, hogy közművelődé­sünk jelentős kihasználatlan tartalékai gyökereznek még szemléleti okokban. Művészeti életünkben az elmúlt évtize­dek nagy fejlődést hoztak, jelentős ered­mények születtek, nem lebecsülendő egyenetlenséggel és ellentmondásokkal. Gazdagodott művészeti életünk, a fejlődés alapvető feltételeként értékeljük a művé­szet társadalmi, anyagi és szociális lét­­biztonságának megteremtését. Törekvé­sünk az volt, és marad, hogy megfelelő al­kotói lehetőséget biztosítsunk a művészet­nek ahhoz, hogy a társadalmi valóságun­kat, eredményeinket és természetesen lé­tező gondjainkat is a népnek, a népről szólva gazdagodó színvonalon visszaadják. Azt várjuk, hogy méltóan értékeljék kö­zös erőfeszítéseink eredményét. És ami­kor a gondokról szólnak, akkor se kever­jék össze a régi társadalom pusztuló élet­formájának fájdalmait az új társadalom életformájának szülési fájdalmaival, gyer­mekbetegségeivel. Úgy érezzük, a művészeti alkotások ér­tékelésében, hasonlóan a társadalom más­ területeihez, fellelhető még az egyenlősdi. Meggyőződésünk, hogy amint a társada­lomban, a gazdaságban a közösségek és az emberek munkájának értékelésében erősödik a társadalmi igény és törekvés a végzett munka szerinti differenciálásra, ezt a művészeti életben is erősítenünk kell. Erre fel kell készülni a pártszerve­zeteknek, a művészeti élet irányításának, alkotóinak és értékelőinek egyaránt. Az értékelésről szólva külön szeretném alá­húzni a kritika szerepét és jelentőségét. A művészt és a közönséget egyaránt ori­entáló, az alkotásról nagyfokú ideológiai és szakmai felkészültséggel és felelősség­gel szóló kritika szép eredményei mellett feladatai sem kisebbek megyénkben. Jó lenne, ha társadalomtudományi intéz­ményeink ebben az eddiginél intenzíveb­ben vállalnának szerepet. A különböző művészeti műhelyek ön­állósága is fő vonásaiban eredményesen, de problémáktól sem mentesen fejlődött. Voltak és vannak vitatható nézetek a műhelyönállóság értelmezésében. Vannak, akik úgy ítélik meg, hogy a jogok és kö­telességek egyfajta különválasztásáról van szó. Nevezetesen, hogy egy műhelynek joga egyedül kialakítani törekvéseit, vá­logatni és közzétenni az alkotásokat, és a társadalomnak pedig kötelessége ezt tu­domásul venni, mi több, csak pozitívan értékelni. Márpedig a jogok és a köteles­ségek ilyen különválasztása veszélyes. A különböző műhelyeknek egyidejűleg jo­ga arculatát felelősségteljesen alakítani, formálni, de egyaránt kötelessége figye­lembe venni a társadalmi követelménye­ket, törekvéseket, elvárásokat is. Termé­szetes dolog, hogy a társadalomnak is kö­telessége elfogadni a reális mértékű mű­helyönállóságot, de joga számon kérni azt, hogy a műhelyek hogyan gazdálkodnak a társadalom anyagi,, erkölcsi, szellemi ér­tékeivel, miként szolgálják közös társa­dalmi törekvéseinket. A magunk részé­ről a jövőben is nagy jelentőséget tulaj­donítunk a felelősségteljes műhely önál­lóságának, a magasszintű ideológiai, szak­mai munkának. De változatlanul nem mondhatunk le a munka értékeléséről, és fontosnak tartjuk a műhelyek munkájá­ban is a közönségkapcsolatok erősítését. A közönségkapcsolatban külön kell fel­figyelni az ifjúság növekvő jelenlétére. A szocialista művészetpolitika fontos feladata a társadalom ízlésének formálá­sára. E téren is jelentős eredmények szü­lettek, de sok a fehér folt. Itt sem ritka a végletes megközelítés. Találkozunk olyan nézettel, hogy a művész vagy ép­pen az inté­zmény a saját ízlésének el­fogadását mintegy megköveteli a közön­ségtől, s ha ezt a közönség nem teszi, akkor a közönséget hibáztatja. Termé­szetes dolog, hogy a művészetnek nem feladata a közönségízlés mechanikus ki­szolgálása, sőt fontos annak gazdagítása, alakítása, de attól nem lesz jobb a kö­zönségízlés, ha azt egy-egy produkció el­utasítása miatt sznobnak minősítik, ahogy erre sajnos még a helyi műhelyekben és kommunikációban is találunk példát. Régi igazság, mind a művészre, mind a közönségre vonatkozóan, hogy egyiket sem lehet sem kinevezni, sem leváltani. Ezt a jövőben is tudomásul kell venni, és en­nek alapján keresni a találkozási pon­tokat. Hiszen azzal sem érthetünk egyet, hogy vannak állampolgárok, esetenként párttagok is, akik szívesen kiáltják ki saját ízlésüket művészetpolitikai normá­vá, és ha ezt nem kapják vissza, akkor a művészetpolitikát látják veszedelemben. Természetes dolog, hogy egyikünk egyéni ízlése sem egyenlő a művészetpolitika kö­vetelményeivel. E végletes példák em­lítésével is csupán aláhúzni kívánjuk az ízlésformálás művelődési, művészeti szerepét. E téren is különös figyelmet kell fordítanunk ifjúságunk ízlésének alakítá­sára, környezeti kultúrájában, művészeti érdeklődésében, szórakozásában egyaránt. Úgy érezzük, a párt vezető szerepét és tömegkapcsolatát, a szocialista népi-nem­zeti egységet szolgálja a közmű­vel­ődés- és művészetpolitika is. Az elmúlt évek­ben és évtizedekben a pártszervezetekben erre növekvő figyelmet fordítottunk. Na­gyon fontos az, hogy a párt természetes politikai mechanizmusában a művelődési tényezők nagyobb szerepet kapnak. Töb­bet foglalkozunk ezzel a gazdasági mun­kát vagy éppen a társadalmi életet vizs­gálva az agitációban, a propagandában, a tájékoztatásban és az információban egy­aránt. A jövőben is akkor szolgáljuk eredményesen pártunk művelődéspolitikai törekvéseit, ha a pártéletben, a párt és tömegek kapcsolatában helyesen képvisel­jük alapelveinket, az elért eredményeket és közös feladataink együttes kimunkálá­sára, megvalósítására mozgósítunk. ------------ 3 KONCZ JÁNOS VASÁRNAP, 1981. FEBRUÁR 1. Február 2-től 6-ig Pártnapok­ Csongrád megyében Februárban folytatódik megyénkben a januárban megkezdett nyilvános párt­napi rendezvények sorozata. Az alábbiakban a jövő héten megtartandó pártnapok prog­ramját közöljük: Csongrád Február 2-án, hétfőn az ÉLIKER-nél 17 órakor — előadó: Keller János. Hódmezővásárhely Február 4-én, szerdán a HÓDIKÖT Vorosilov utcai művelődési házában 15 óra­kor — előadó: dr. Bartha László, a Húsipari Vállalat­nál 15 órakor — előadó: dr. Korell Ferenc. Február 5-én, csütörtökön a METRIPOND Mérleggyár­ban 15 órakor — előadó: dr. Kapolyi László; a városi tanácsnál a pénzintézeti és az igazságügyi dolgozóknak 16 órakor — előadó: Leh­mann István; a tangazdaság­ban 16 órakor — előadó: Doboz József; a Moziüzemi Vállalatnál 13 órakor — elő­adó: dr. Horváth Lászlóné; a Fémipari Vállalatnál 15 órakor — előadó: Balog Gyu­la. Február 6-án, pénteken az Alföldi Porcelángyárban 14 órakor — előadó: dr. Sza­­lontai József. Február 2-án, hétfőn a KIOSZ makói székházában 18 órakor — előadó: Szőnyi Ferenc. Február 3-án, kedden a HÓDIKÖT makói telepén 14 órakor — előadó: Bakos Zoltán. Február 4-én, szerdán a Vas- és Fémipari Szövetke­zetben 14 óra 30-kor — elő­adó: Váradi Györgyné. Ki­rályhegyesen a művelődési házban 18 órakor — előadó: Joó Sándor. Február 6-án, pénteken a városi pártszékházban 15 órakor — előadó: Szűcs Ferenc. Szeged Február 2-án, hétfőn a belvárosi IV/A—B alapszer­vezetben 16 órakor — elő­adó: Török József; a Cent­rum Áruházban 15 órakor — előadó: dr. Besenyi Sán­dor. Február 3-án, kedden a Biológiai Kutató Intézetben 15 órakor — előadó: dr. Szé­kely Sándor; a tápéi Tisza­­táj Tsz-ben 15 órakor — előadó: Szitás Ágoston. Február 4-én, szerdán a pénzintézeti dolgozóknak a Magyar Nemzeti Banknál 16 órakor — előadó Balog Ist­ván; a Volánnál 15 órakor — előadó: Palpp Gyula; a Szegedi Ruhagyárban 14 óra 30-kor — előadó: Gerencsér Ferenc; a DÉLÉP Házgyárá­ban 14 óra 30-kor — előadó: dr. Siklós János; a Szegedi Szalámigyár és Húskombi­nátban 14 órakor — előadó: Faluvégi Lajos; a Kábel­gyárban 14 óra 30-kor — előadó: dr. Ágoston József. Február 5-én, csütörtökön a KSZV Szegedi Kendergyá­rában 14 óra 30-kor — elő­adó: Török József; a Szegedi Nyomdában 14 óra 30-kor — előadó: Kormányos András; a DEFAG-nál 14 óra 30-kor — előadó: Juratovics Aladár; a Paprikafeldolgozóban 14­ órakor — előadó: Rigó Szil­veszter. Szegedi járás Február 3-án, kedden 14 órakor Szatymazon, a műve­lődési házban — előadó: dr. Papp Elemér. Szentes Február 4-én, szerdán a Zöldértnél 14 órakor — elő­adó: Bajomi György. Február 5-én, csütörtökön a Termál Tsz központjában 14 óra 30-kor — előadó: Hoff Miklós. Február 6-án, pénteken a MÁV üzemfőnökségén (mű­velődési házi 14 órakor — előadó: dr. Bartha László. Makó és környéke Termelési siker Visontán A Mátraaljai Szénbányák Thorez bányaüzemében ki­magasló eredménnyel zár­ták az év első hónapját: a visontai bányászok január­ban 750 ezer tonna szenet hoztak felszínre, az előírt havi programnál 120 ezer tonnával többet. Ennyi sze­net egy hónap alatt koráb­ban a magas teljesítmény ellenére sem termeltek. E teljesítménnyel kielégí­tették a Gagarin Hőerőmű megnövekedett igényét, az erőműnek ugyanis a januári csúcsidőszakban több szén­re volt szüksége. Finom papírok cigarettákhoz Két korszerű gépsor fel­szerelését kezdték meg a hazai dohányipar igényei­nek kielégítésére a Lábat­lan­ Vékonypapírgyárban. A cigarettákhoz szüksé­ges parafautánzatú szo­pókapapír és a füstszűrő­­betétek burkolópapírjá­nak üzemszerű gyártására rendezkednek be új gé­pek segítségével.­­ A különleges papírfajták hazai előállítását a Pécsi Dohánygyár és a Lábatlani Papírgyár szakemberei kö­zösen kísérletezték ki. Már­­ a próbák során szállítottak az új termékből az egri, a debreceni és a sátoraljaúj­helyi dohánygyáraknak is, s mindenütt kifogástalannak minősítették az importot pótló finom papírokat. A termelés növelésére vá­sárolta a lábatlani gyár a csaknem 17 millió forint ér­tékű új feldolgozó gépeket. A második negyedévtől kezdődően már üzemsze­rűen készítik a kétfajta papírterméket, s kielégítik az összes hazai dohány­gyár igényét. Vállalják majd a Sopianae cigaretta arany színű szo­­pókájának készítését is.

Next