Csongrád Megyei Hírlap, 1981. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
A hét kérdése : MIT LEHET VÁRNI A MADRIDI TALÁLKOZÓTÓL, AHOL 35 ORSZÁG KÜLDÖTTEI ISMÉT MUN KÁHOZ LÁTTÁK? A madridi kongresszusi palotában háromhónapos szünet után ültek össze újra 33 európai és 2 amerikai ország képviselői, hogy megpróbálják tető alá hozni — lehetőleg még karácsony előtt az értekezlet záródokumentumát. Az tulajdonképp 80 százalékban el is készült,amint erre Iljicsov, a szovjet delegáció vezetője rámutatott. De az is igaz, hogy épp a legfontosabb kérdésekben hiányzik még a sokat emlegetett „consensus”, azaz minden résztvevő egyetértése. Ezek a fő problémák: az európai leszerelés és katonai enyhülés kérdéseinek megvitatására hivatott konferencia ügye, továbbá az úgynevezett bizalomépítő intézkedések kérdése. A rendkívül lassú előrehaladás ellenére, az ismétlődő éles viták ellenére is szükség van a madridi találkozóra, hiszen ez olyan fórum, amely lehetőséget ad az enyhülési folyamat megőrzésére, illetve továbbvitelére. A résztvevők többsége igényli az enyhülést Európában, ezért is lehetett elérni egyes területeken legalább is előzetes konkrét megállapodásokat (Kötelezettséget vállalni a terrorizmus elleni közös fellépésre, megegyezés a gazdasági együttműködés terén hozandó intézkedésekről, az információ és az emberi kapcsolatok előmozdítását célzó döntésekről stb.) Az elmúlt év novemberében elkezdődött madridi tanácskozás máris sokkal hosszabb időt vett igénybe, mint a korábbi hasonló öszszejövetel annak idején Belgrádban. A nemzetközi helyzet feszültté válása is tükröződik a madridi vitákban. Eddig az előrehaladást főleg az amerikai küldöttség magatartása akadályozta, sokáig elzárkóztak attól is, hogy a korábban gyakran hasznosnak bizonyult közvetlen szovjet—s amerikai egyeztetéssel próbálják áthidalni az ellentéteket. Mindenesetre, most sor került egy megbeszélésre Iljicsov és Max Kampelman nagykövet, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője között.lidaritás központi vezetőségének egyes, mérsékeltebb elemeivel szemben a szélsőségesek újabb térhódítása éppúgy megfigyelhető, mint az is, hogy vidéken itt és ott szocialistaellenes elemek a Szolidaritás központjának utasításait sem veszik figyelembe, és vadsztrájkokat szerveznek. A Lengyel Egyesült Munkáspárt és a kormány vezetése Jaruzelski hadseregtábornok kezében összpontosul. A párt első titkára, miniszterelnök és nemzetvédelmi miniszter az 5. plénum által funkcióiban megerősítve folytatja a küzdelem irányítását azért, hogy — idézzük — „Lengyelország végre normális, stabil ország legyen”. A pártplénumon nagy hangsúlyt kapott a megállapítás, hogy a lakosság ellátása politikai kérdés, megoldására mindenekelőtt társadalmi-politikai téren kell erőfeszítéseket tenni. Jaruzelski rámutatott arra, hogy a lengyel nép ismét nagy segítséget kap a Szovjetuniótól, amely például ebben a negyedévben további 30 ezer tonna húst szállít Lengyelországba. 2 • HOGYAN ALAKULT A LENGYELORSZÁGI HELYZET A HÉTEN A PÁRTPLÉNUM, A SZTRÁJKOK ÉS ÉS A SZEJM ÜLÉSE UTÁN? A lengyelországi erőpróbában a szocializmus és a nép igazi érdekeit szolgálták az olyan események, mint a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának 5. plénuma és a parlament, a szejm ülése, viszont továbbra is csak mélyítették a válságot az úgynevezett vadsztrájkok éppúgy, mint a szerda délben a Szolidaritás szakszervezet által meghirdetett egyórás figyelmeztető sztrájk. Teljesen jogos a lengyel pártnak és kormánynak az a megállapítása, hogy a „sztrájkterror” lehetetlenné teszi az ország súlyos válságából a kibontakozást. Ezért nyúlt hozzá a szejm, a parlament a sztrájkjog kérdéséhez. A szerdai, úgynevezett figyelmeztető sztrájk ugyan nem volt teljes, a varsói jelentések jelezték, hogy mind több lengyel dolgozó döbben rá: a sztrájkokkal csak a népgazdaságnak, végső soron saját magának okoz jóvátehetetlen kárt. Viszont a Szo l MIT JELENT AZ OPEC DÖNTÉSE AZ OLAJÁRAK EGYSÉGESÍTÉSÉRŐL ÉS BEFAGYASZTÁSÁRÓL? Az olajexportáló országok szervezete, az OPEC az idén már nem egyszer próbálkozott az olajárak egységesítésével, többször vitáztak tagállamai arról is, hogy tovább emeljék-e az árakat, vagy meg lehet egyezni bizonyos időre való befagyasztásukban? Eddig ugyanis 32 dollárt kért egy hordó olajért Szaúd-Arábia, a legnagyobb olajszállító, és hallani sem akart az olajár emeléséről, egyik-másik afrikai ország viszont 41 dollárért szerette volna értékesíteni olaját, s még további áremelést is kívánatosnak tartott. A világpiacon a kereslet az utóbbi hónapokban egyre csökkent, hiszen mindenütt takarékoskodtak a drága „fekete arannyal”. A tényleges árat még a drága olajakkal a piacon jelentkező országok is mind alacsonyabban kellett, hogy megállapítsák. S most Genfben az OPEC 13 tagállama megegyezett: Szaúd-Arábia 32- ről 34-re emeli a maga olajának árát, a minőségi felárral számított olaj maximális ára a többieknél hordónként legfeljebb 38 dollár lehet. Ezek az árak 1982 végéig maradnak meg. A világsajtó úgy értékeli, hogy „az OPEC kapitulált a világpiac előtt”. Nagy visszhangot keltett a venezuelai olajminiszternek az a kijelentése is, hogy „a múlté már az olajár örökös emelésének lehetősége”. A hírmagyarázók nagy része öszszefüggést keres Szaúd-Arábia olajáremelése és az amerikai dollár értékének csökkenése között, illetve még arra is figyelmeztet, hogy az AWACS-üzlettel egy időben jött létre az OPEC-döntés, amelyben Szaúd-Arábiának meghatározó szerepe volt... Azt a 8 és fél milliárd dollárt, amit az amerikai fegyverekért fizet Szaúd-Arábia, részben az olajár emeléséből is tudja előteremteni. Persze, ez a „valamit valamiért” csak az amerikai—Szaúd-Arábia-i viszonylatban jelentkezik. A tőkésországok közül azok, amelyek a drágábban szállító arab vagy afrikai államoktól vásároltak olajat, most fellélegezhetnek, kevesebbért kapják az értékes energiahordozót! És, ami szintén nagyon fontos dolog: 1982 végéig tervezhetnek már! pálfy József A LENGYEL PARLAMENT állásfoglalása Fejeződjenek be a sztrájkakciók VARSÓ A lengyel törvényhozás szombaton sztrájkellenes felhívást fogadott el. A felhívásban — amelyben figyelembe vették a „Szolidaritás” országos bizottságának csütörtöki, a helyi sztrájkok megszüntetésére szólító nyilatkozatát is —, a lengyel parlament támogatásáról biztosítja a Jaruzelski vezette kormány eddigi tevékenységét. Ugyancsak támogatja azokat a lépéseket, amelyeket a kormány a gazdasági stabilizáció érdekében tett és tesz. Külön hangsúlyozta a szejm határozata, hogy sérthetetlenek az ország szövetségi kapcsolatai, különösen a Szovjetunióval való baráti és jószomszédi viszony. Tekintettel a nemzet létét fenyegető veszélyre, a szejm felhívja az ország lakosságát, hogy azonnal fejeződjék be mindenfajta sztrájkakció. A felhívás végén a parlament ismételten az ország lakosságához fordul a normális állapotok helyreállítását célzó erőfeszítések széles körű társadalmi támogatása végett. A szejm jóváhagyta a személyi változásokra előterjesztett javaslatokat is: miniszterelnök-helyettesi rangot kapott Edward Kowalczyk, a Demokrata Párt KB elnöke, s személyi változás történt öt minisztérium élén. Nemet mondunk a fegyverkezésre! Leszerelési hét hazánkban Közvéleményünk élénk figyelemmel kíséri a nemzetközi helyzet fejleményeit, világosan látja, hogy az új imperialista stratégia a globális biztonság veszélyeztetésével elsősorban Európa népeit, így hazánk békés építőmunkáját fenyegeti, s a fegyverkezés fokozására irányuló amerikai törekvésekkel itthon, s külföldön milliók tiltakozó szavát, állásfoglalását kell szembeszegezni. Így összegezhetők azoknak a megmozdulásoknak, külpolitikai fórumoknak, békegyűléseknek a tapasztalatai, amelyek az október 24—31. közötti leszerelési héten rendeztek az ország városaiban, falvaiban, üzemeiben A fővárosban például az országos Frédéric Joliot- Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet dolgozóinak tanácskozásán hangoztatták: a neutronsugárzás biológiai hatásának ismeretében példátlan cinizmusnak, s a tudományos tények meghamisításának kell minősíteni azt az amerikai állítást, miszerint a neutronbomba „humánus fegyver”. A tudomány munkásai követelik gyártásának azonnali beszüntetését, azt, hogy a Szovjetunió javaslatainak megfelelően — kezdjenek tárgyalásokat mindenfajta atomfegyver alkalmazásának betiltásáról. Az Április 4. Gépgyárban is leszerelési és békefórumot tartottak. Mintegy tízezer fiatal vett részt a soproni Május 1. téren rendezett ifjúsági békedemonstráción — a neutronbomba gyártása, s a világ békéjét fenyegető más reakciós törekvések ellen tiltakoztak. Az ezekben a hetekben országszerte sorra kerülő munkahelyi ifjúsági parlamentek nyilvánosságát is felhasználják a fiatalok véleményük kifejtésére. Az új fegyverrendszerek tervezett európai telepítése miatti felháborodást, az ifjúság békevágyát kifejező állásfoglalás született például a Tatabányai Szénbányák Vállalat, a Hajdúhadházi ÁFÉSZ és a Gyomai Sütő-, ipari Üzem parlamentjén. Ugyancsak ebben az időszakban tartják a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megyei szövetségeinek küldöttközgyűléseit. A közös gazdaságok képviselőinek Heves megyei tanácskozásán a „korlátozott atomháború” elméletének rendkívüli veszélyességét, tarthatatlanságát emelték ki. A Győr-Sopron megyei közgyűlésen pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy az SZKP XXVI. kongresszusán megerősített békekezdeményezések járható utat jelentenek avilág népeinek az enyhülési folyamat és a fegyverzetkorlátozás, a leszerelés ügyét előmozdító tárgyalások folytatására. Hasonló tartalmú táviratot küldött az Országos Béketanácsnak a Kiskereskedők Országos Szervezetének elnöksége is. Algéria nemzeti ünnepén Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Algéria nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Bendzsedid Sadlit, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Mohamed Benahmed Abdelghani miniszterelnöknek, Paja Frigyes külügyminiszter Mohamed Seddik Benjahja külügyminiszternek küldött táviratában fejezte ki jókívánságait. Huszonhét évvel ezelőtt, 1954. november 1-én kezdődött a függetlenség kivívásáért folytatott névi háború Algériában: sok ezer szabadságharcos intézett ezen a napon összehangolt támadást a gyarmattartó Franciaország több tucat katonai és rendőri helyőrsége ellen. Körülbelül egymillió hazafi életét követelte az áldozatos küzdelem, amely 1962-ben végül az Evianban kötött megállapodással az észak-afrikai ország önállóságához vezetett. A politikai függetlenség elnyerése után a gazdasági függetlenség eléréséért folyó munka szakasza következett. Az egykori gyengén fejlett mezőgazdasági ország, ahol a népesség tekintélyes része szinte középkori viszonyok között élt, nagy léptekkel indult meg a fejlődés útján. Néhány év múlva nemzeti tulajdonba kerültek az ásványkincsek, s egy évtizede államosították a francia és más tőkés olajtársaságokat is. (Algéria gazdaságának alapját ma is a szénhidrogének jelentik.) Gyors iparosítás kezdődött, földreformot hirdettek, megindult a szövetkezeti falvak szervezése. Megszüntették az embertelen nyomort, annak ellenére, hogy a demográfiai robbanás az ország lakosságát alig másfél évtized alatt megkétszerezte. Következetesen haladt az intézményesítés folyamata is. Az egykori felszabadító mozgalom párttá szerveződött. Kidolgozták is jóváhagyták az ország új alkotmányát; a Nemzeti Charta a fejlődés céljaként a szocializmust jelölte meg. Belpolitikai vívmányai mellett Algéria következetes antiimperialista, haladó külpolitikát folyitat. Jó kapcsolatokat tart fenn a szocialista országokkal, így hazánkkal is. Nemzeti ünnepén őszinte tisztelettel üdvözöljük a baráti Algéria népét. (RS) Huszonöt éve történt II nép érdekében EZELŐTT negyedszázaddal, 1956 októberének utolsó napjaiban a szocialista társadalmi rend ellenségei által kirobbantott ellenforradalmi lázadás nyílt fehérterrorba, a tőkés restauráció kendőzetlen meghirdetésébe csapott át. A munkáshatalom helyreállításának, a lázadás felszámolásának, a szocialista építőmunka folytatásának elengedhetetlen feltételévé vált — amint Kádár János, Münnich Ferenc és más forradalmárok egyértelműen felismerték — mind a revizionista csoporttal, mind a szektásdogmatikus politikával való határozott és következetes szembefordulás, a forradalmi erők tömörítése. November első három napjában Magyarországon történelmi jelentőségű, az egész további fejlődést meghatározó esemény zajlott le: a létrejött új forradalmi központ és a Szovjetunió képviselői kapcsolatba léptek a szocialista államok vezetőivel, hogy megtárgyalják az ellenforradalmi lázadás leverésére teendő intézkedéseket. Egyetértés alakult ki abban, hogy támogatják a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt, továbbá azt, hogy a kormány kérésére a Szovjetunió internacionalista fegyveres segítséget nyújtson a Magyar Népköztársaságnak. Az új forradalmi központ kezdeményezésére — amellyel együtt küzdött Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjének és a hatalom jogfolytonosságának a megszemélyesítője —, megalakult a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. A kormány elnöke Kádár János lett, s mellette részt vett a munkában Apró Antal, Horváth Imre, Kossa István és Münnich Ferenc, valamint az országgyűlés elnöke — Rónai Sándor —, továbbá Dögei Imre és Marosán György. AZ ÚJ KORMÁNY november 4-én kiáltványban fordult a magyar néphez, amelyben harcba szólította az ország dolgozóit a munkáshatalom védelme, a törvényes rend helyreállítása és a szocialista építőmunka folytatása érdekében. „Véget kell vetnünk az ellenforradalmi elemek garázdálkodásának! Ütött a cselekvés órája! — hangsúlyozta a felhívás. — Megvédjük a munkások és parasztok hatalmát, a népi demokrácia vívmányait. Rendet, biztonságot és nyugalmat teremtünk hazánkban. A nép és a haza érdeke az, hogy erős kormánya legyen, olyan kormánya, amely alkalmas arra, hogy kivezesse az országot súlyos helyzetéből. Mi ezért alakítottuk meg a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt.’’ A kiáltványban megfogalmazott program emellett foglalkozott az életszínvonal emelésével, a gazdaságpolitika módosításának, az államigazgatási munka megjavításának a feladataival is, s fontos helyet kapott benne a megrendült munkás-paraszt szövetség megerősítésének a gondolata. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a legfontosabb azonnali feladatának a fegyveres ellenforradalmi csoportok szétverését tekintette, s emellett egész tevékenységével arra törekedett, hogy elősegítse a megtévesztett emberek leválasztását az osztályellenségtől, az árulóktól. A forradalmi kormány megalakulása és kiáltványa a munkáshatalom híveinek tízezreit mozgósította, s részükre világos harci programot, egyértelmű és határozott politikai irányítást adott. Mérlegelve az adott helyzetet, a munkás-paraszt kormány megállapította, hogy az ellenforradalom fegyveres erőinek gyors szétverése, a gyilkosságok és a pusztítások további megakadályozása csak a Szovjetunió internacionalista katonai segítsége révén lehetséges, s kérésére ezt az önzetlen segítséget szinte azonnal meg is kapta. Ugyanakkor feledhetetlen és dicső szerepük volt a harcban azoknak a párttagoknak és pártonkívülieknek, munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, karhatalmistáknak, katonáknak és rendőröknek, akik, ha kellett, az életüket áldozták a munkás-paraszt hatalomért. NOVEMBER első napjaiban a rendkívüli helyzetnek megfelelően az új forradalmi központ egyesítette magában a legfelső állami és pártvezetést. Kádár János vezetésével létrehozták a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Intéző Bizottságát . SOROKBAN Belgrád: Szombatom hazaérkezett Belgrádból az országgyűlés Apró Antal elnök vezette küldöttsége, amely a szövetségi nemzetgyűlés meghívására öt napot töltött jugoszláviai látogatáson. © Drezda: Ifjúsági béketanácskozás kezdődött szombaton Drezdában, a II. európai ifjúsági leszerelési akciónapok zárórendezvényeként. A ma is folytatódó tanácskozáson a különböző európai ifjúsági szerve-zetek képviselői összegzik a hét folyamán szervezett akciók eredményeit és ttt eljuttatják az ENSZ-hez, valamint a helsinki záróokmányt elfogadó kormányokhoz. © Tunisz: Ma, vasárnap időelőtti parlamentiválasztásokra kerül sor Tunéziában. A hazánknál majdnem kétszer nagyobb észak-afrikai országban 2 millió 232 ezer választójogosult járul az urnák elé, hogy döntsön a parlament 136 helyének sorsáról. A Tunéziai Kommunista Párt 17 jelölttel vesz részt a választási harcban. Békülés az arabokkal... KAIRO Hoszni Mubarak egyiptomi elnök kész elmenni Szaúd-Arábiába, vagy bármely más arab országba, hogy megmagyarázza országa politikáját — békéjét Izraellel —, s rendezze a nézetkülönbségeket a többi arab ország,s Egyiptom között. Ezt közölte az államfő az Október című kairói hetilapnak adott interjújában. Kész vagyok a kibékülésre az arabokkal „a békefolyamat fényében” — mondotta Mubarak a szombaton nyilvánosságra hozott nyilatkozatban. Hozzáfűzte, hogy „nem kíván politikai gondokat okozni Szaúd-Arábiának, vagy másoknak” így a megfelelő időpontot várja a kapcsolatfelvételhez. Nagy nyomatékkal hangsúlyozta ragaszkodását az Izraellel kötött megállapodásokhoz, s úgy vélekedett, hogy országa és Izrael kiváló kapcsolatai a jövőben az arab országok érdekeit fogják szolgálni. Az egyiptomi/szovjet kapcsolatok javulásának esélyeiről kijelentette, hogy erre megvan a lehetőség — úgymond — „a kölcsönös tisztelet és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján”. VASÁRNAP, 1981. NOVEMBER 1.