Csongrád Megyei Hírlap, 1981. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-01 / 281. szám
Ifjúsági parlament a szegedi ítésznél Szó, ami szó, született már alaposabb beszámoló is annál, mint amilyet a Szeged és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet ifjúsági parlamentjén terjesztettek elő. Az Áfész fiataljainak tanácskozásán dr. Azari Zoltán, a szövetkezet elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Apáti Sándor, az Áfész KISZ-alapszervezetének titkára ismertette a fiatalok véleményét a korábban írásban kiadott elnöki beszámolóról és az intézkedési tervről. Ezután Bartha László, az Áfész dolgozója a KISZ X. kongreszszusának határozataiból adódó feladatokról szólt, Faragó Szilárdka, a szövetkezet szakszervezeti bizottságának titkára pedig ismertette a SZOT és az ágazati szakszervezetek 1980. évi kongresszusának dokumentumait. A szövetkezet dolgozóinak 60 százaléka 30 évesnél fiatalabb, a gazdasági munkában szerepük meghatározó. Az ifjúsági törvényből fakadóan a fiataloknak módjukban áll befolyásolni a szövetkezet üzletpolitikáját és részt venniük a szabályzatok megalkotásában. Eredményesen csak jól képzett szakemberekkel dolgozhat a szövetkezet, ezért bátorítják, segítik a fiatalokat, ha tanulni akarnak. A szakközépiskolákkal kötött, a dolgozók oktatását elősegíteni hivatott megállapodásokat időről időre a követelményekhez igazítják. A szegedi Körössy József és a makói Erdei Ferenc Szakközépiskolákon kívül a hódmezővásárhelyi Komócsin Zoltán Vendéglátóipari Szakközépiskolával is egyezséget kötöttek, amellyel lehetőséget teremtettek a szövetkezeti fiatalok továbbtanulására. A Szeged Nagyáruházban októberben megnyitott oktatási kabinet ugyancsak a korszerű szakemberképzést szolgálja. A fiatalokat igyekeznek ismereteiknek megfelelő munkakörökben elhelyezni. Előfordult, hogy erre nem találtak lehetőséget, ezekben az esetekben más vállalatokhoz irányították őket. A KISZ, minden fiatal képviselve, a szövetkezet döntések előkészítésében közreműködött. A kollektív, szerződés paragrafusaitól kezdve a munkaverseny-szabályzat kidolgozásáig mindenről elmondhatták véleményüket, elképzeléseiket. A továbbtanulási kérelmek elbírálásánál, az ösztöndíjszerződések megkötésénél, a fiatal vezetők kinevezése során, a fiatalokat foglalkoztató munkahelyi vezetők kiválasztásánál már nem adtak ilyen sokat véleményükre — állapítja meg többek között a beszámoló. A kulturális életről szólva a megállapítás: a Bocskai utcai klubot nem tudják rendeltetésének megfelelően használni. Szükségük lenne egy szövetkezeti szabadidőközpontra, amelyet azonban egyelőre, pénz híján, nem tudnak létrehozni, így a csoportos tárlat-, mozi-, színházlátogatások, író-olvasó találkozók jelentik a szabadidő szervezett kihasználását, a sporton kívül. A „Munka és műveltség”, a „Ki minek mestere”vetélkedők a fiatalok szakmai fejlődését segítik. A felszólalók kérdéseire dr. Azari Zoltán válaszolt. A résztvevők elfogadták a beszámolót, a hozzáfűzött kiegészítéseket és az 5982/34- es időszakra szóló intézkedési tervet. Befejezésed Apáti Sándor előterjesztése alapján megválasztották azt a 15 küldöttet, akik a megyei ifjúsági parlamenten képviselik majd a Szegedi Áfész fiataljait. S. L. B. Vállalati körkép a tervek teljesítéséről (Folytatás az 1. oldalról.) se lesz annak, mint amire a bányászok az év elején vállalkoztak. A jó eredmények a vasút dolgozóinak is köszönhetők, mert még soha nem volt olyan zavartalan a vagonellátás, mint az idén. Több vállalatnál a növekvő energiaköltségek ellensúlyozására tettek intézkedéseket. A Péti Nitrogén Művekben például, ahol évente csaknem egymilliárd köbméter földgázt használnak fel, a 26 százalékos áremelés egy részét fokozott takarékossággal ellensúlyozták. Fő módszerük azonban az, hogy folyamatosan növelik termékeik gazdaságos exportját: mind a 28 országban sikerült megtartaniuk, sőt bővíteniük piacaikat, s exportjuk — a gyár történetében először — az idén várhatóan eléri a 100 millió dollárt. Nyugati exportját illetően messze nem volt ilyen sikeres a Székesfehérvári Könynyűfémmű, melyet erősen érintett a tőkés piacok dekonjunktúrája. Mintegy 10 ezer tonnával kevesebb alumíniumlemezt és présterméket szállított nem rubelelszámolású piacra a tervezettnél. És ez a vállalat idei nyereségét 70 millió forinttal csökkenti. A vállalat arra kényszerült, hogy új piacok után nézzen — a jelek szerint nem eredménytelenül. Termékeik újabban megjelentek a közel-keleti országokban és Japánban, néhány ezer tonna alumíniumlemezt sikerült eladniuk nyugat-európai új piacokon, és biztatóak a gyár amerikai tárgyalásai is. Az első próbarendelést már megkapták az USA-ból 800 tonna alumíniumtermék szállítására. Új piacok megszerzése egyben megköveteli a termékszerkezet korszerűsítését is, mert az új partnerek teljesebben feldolgozott alumíniumtermékekre tartanak igényt. Ugyancsak külpiaci hatásokra útdon, a kohászati üzemekben módosították a kapacitások kihasználási fokát: nyersvasat és a csak kedvezőtlen áron értékesíthető hengerelt árut gyártó berendezéseiket nem használják most ki teljesen, csak 80—85 százalékban, viszont teljes ütemben dolgozik a folyamatos acélöntőmű, a rúd-dróthengermű, amelynek termékei jól értékesíthetők. A vállalat a tavalyihoz hasonló exportbevétellel számol, várhatóan 11 milliárd forintos termelési tervét is teljesíti, a nyeresége azonban valószínűleg alacsonyabb lesz a tervezettnél. A Csepel Művekben 800 millió forinttal csökkentették a gazdaságtalan vagy elavult termékek gyártását, kevesebb készül például a hagyományos szerszámgépekből, kerékpárokból, viszont több a jól értékesíthető számjegy- és mikroszámítógép-vezérlésű szerszámgépekből, textilkonfekcióipari berendezésekből, a különleges minőségű huzalokból. Hatvanról hatvannégy százalékra növelték a hosszú távon is piacképes, kellően jövedelmező termékek arányát, s ez a folyamat tovább tart, így érték el, hogy eperrel kevertp’a munkással a Csepel Művek teljesíti legfontosabb feladatait. A Budapesti Bútoripari Vállalat a hazai igényeket igyekszik jobban kielégíteni, ezért nagymértékben növelte az elemes bútorok gyártását. Az állandóan hiánycikknek számító Rékából például az eredeti 100 millió forintos rendeléssel szemben 150 millió forintért szállít az üzletekbe, s mivel a sima Réka-bútorok iránt erőteljesebb a kereslet, ennek gyártására állították át a rusztikus típusnak fenntartott kapacitás egy részét is. Hasonlóképpen többet gyártanak a szintén keresett Horizont-bútorból, amelynek cseresznyefafólia borítású változata is megjelent a boltokban. A vállalat az idén a belkereskedelemnek körülbelül egymilliárd forint értékű bútort szállít. Gazdasági eredményeit elsősorban növekvő exportja javítja. A hazai fogyasztók és a külkereskedelmi mérleg számára ugyancsak egyaránt hasznos, hogy a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát az idén csaknem 600 ezer sertést dolgoz fel, 3 százalékkal többet a tervezettnél, s a választékot is bővíti mind a hazai, mind a külföldi vásárlók számára. Újdonságaik közül külföldön főleg a Szegedi her paprikás szalámi aratott nagy sikert, itthon pedig a paprikás makói száraz kolbász. Az utóbbiból már elkészült az egész évre megrendelt ezer tonna, az igény azonban olyan nagy, hogy az év végéig legalább 100 tonnát gyártanak terven felül. (MTI) KEDD, 1981. DECEMBER 1. Megemlékezés Hétfőn a Magyar Tudomának emléktábláiét Packnyos Akadémia Történettu- Zsiffmond Pál akadémikusdományi Intézetében Irvegkosz intézet igazgatóis mondja . “Ott ünnepi megemlékezést isszolguztak Molnár Eriknek. A helyerte el a történészek az intézet első igazgatói koszorúját. | Egy híd és két város EZER ÉS EZER ember gyűlt össze pár héttel ezelőtt — szikrányi szervezés nélkül — Szentes és Csongrád határában a két városból, hogy tanúi legyenek annak a diadalmas pillanatnak, amikor a Tiszán, az új közúti hídon megindul a forgalom. A tömegméretű és őszinte érdeklődés nemcsak a hatalmas építészeti és technikai teljesítménynek szólt, hanem mindenki megérzett valamit abból az új lehetőségből és reményből, aminek jelképes kapuit most tágra nyitotta a folyó két partja között lévő betonszalag, pontosabban az, hogy zavartalan közelségbe került a két város. Ha akarjuk, ha nem, most már számolni kell ezzel a híddal mind a két város fejlődésében és nem lehet „elhárítani” várospolitikai következményeit sem, akár az egyik, akár a másik településen. Sürgetővé teszi az eddig „sarokba állított” tartalékok kihasználását és felhívja a figyelmét az adottságok eddiginél sokkal elevenebb felkarolására és azok kibontakoztatására. Az új híd megerősítette a megye északi súlyponját, benne Szentes és Csongrád kölcsönösen egyforma jelentőségű szerepével. Ezt már tudatosan bele kell építeni az elkövetkező hónapok és évek tervezési munkálataiba, a kapcsolatok elmélyítésébe. Ha ez nem történne meg, akkor olyan „kollektív késedelmet” produkálunk, amit később szinte sohasem tudnánk kiheverni az élet legkülönbözőbb területein. Hiszen az elérhető, de el nem ért eredmény is ugyanolyan veszteségnek számít, mint bármi más, és ez érvényes az oly sokat emlegetett vonzáskörzeti feladatokra is. A mintegy végtelen lehetőségek tárházából emelünk ki egy nagyon praktikusat: nem is olyan régen a csongrádi tanács egyik vezetője fogalmazta meg, hogy például a környezetvédelem hatékony létesítményének ígérkezik a közös szemétégető telep, amelynek kivitelezésébe idővel Szentes is betársulhatna. Közösen sokkal könnyebb találni erre alkalmas helyet és a legfőbb szempont az, hogy elkerülhetők a párhuzamos beruházások. És ez nemcsak a szemétégető teleppel, hanem más objektumokkal összefüggésben is elképzelhető. Persze, ehhez egyeztető tárgyalásokra van szükség éppen úgy, mint a többi és ma még csak alacsony szinten meglévő együttműködési formák bővítésére és újaknak a megvalósítására. Érdemes lenne akár állandó jellegű „városközi bizottságot” megalakítani a szerteágazó kérdések és tennivalók vizsgálatára, felmérésére és kidolgozni — döntés végett — a javaslatokat mind a két,város vezető testületei számára. ÚJ MEGOLDÁSOKAT kínál a különféle termékek cseréje, a kereskedelmi árualap kiegészítése. Mind a két városban vannak olyan üzemek, szövetkezetek, amelyek közszükségleti cikkeket gyártanak és a kínálat növelése a vásárló közönség érdekeit szolgálná. Gondolhatunk itt a csongrádi bútorgyárra, a szentesi cipőipari szövetkezetre és így tovább. Merészebb emberek mintaboltok létesítését javasolják, vagy legalábbis a keresett cikkek nagyobb készletezését, éppen a két város ipari és mezőgazdasági üzemeinek jóvoltából. Nem titok az sem, hogy a csongrádi kenyérgyár felépültével mód nyílik arra, hogy minőségi tekintetben megjavítsák a szentesi kenyésellátást. Az itteni gyár rekonstrukciója több esztendőre elhúzódik és éppen ezért jól jön majd a csongrádi segítség, meghatározott mennyiségű kenyérszállítmányokkal. Nagyon közel járunk az igazsághoz, amikor azt mondjuk, hogy Csongrád — az idegenforgalmi létesítményeket és azok kihasználtságát nézve — sokkal előbbre jár, mint Szentes. Az utóbbi városban a Vízmű Vállalat részéről most van napirenden az úgynevezett tisztasági fürdő rekonstrukciója és ennek befejeztével a gyógyvíz alkalmazásának sokkal nagyobb szerepe lesz, mint eddig. Különösen a mozgásszervi betegségben szenvedő embereken segít majd a kialakulóban levő gyógyfürdő. Ugyanakkor Szentesen jobban kellene törődni a kulturális hagyományok megőrzésével és az értékes művészeti alkotások állandó kiállításaival. Ide sorolhatjuk a Koszta-gyűjteményt, a grafikus Drahos István emléktárgyait és rajzait, a kubikos dalok felkutatásában jeleskedett Derzsi-Kovács Jenő anyagát. De felmerül kisebb munkásmozgalmi múzeum, vagy terem létrehozása is, még a múlt rendszerben megépült munkásotthon helyiségeinek felhasználásával. JELENLEG az egészségügyi együttműködés a legszilárdabb és a legnagyobb a két város között. Ennek a tapasztalatait bizonyára fel lehet használni kereskedelmi, művelődési, idegenforgalmi vagy éppen várospolitikai kapcsolatokban. És még eddig nem beszéltünk a sportmozgalomban lehetséges segítségről, ami szintén gazdagítaná a két város eredményeit. Közel sem említettünk valamennyi lehetőséget és még számtalan jó ötlet és gondolat létezik. A lényeg az, hogy az új híd megléte nemcsak fizikai, hanem erkölcsi értelemben is kötelezi a két várost az együttműködés magasabb színvonalának elérésére. SZ. R. Jegyzet „Romion szemlélet” :háborít-e bennünket az igazságtalanság? Kérdezzük meg ismerőseinket, ha érdekel bennünket a reagálás. A gondolkodás nélküli válasz mi is lehetne: hogyne, természetesen, igen! Könnyű ezt kimondani, mert többnyire nem egy konkrét esetre gondolunk és általában, elvben egyetértünk a fölháborodókkal. Nemrégiben két életmentő fiatalemberrel beszéltem. Nagy értéket, az életüket kockáztatták és utólag semmit sem bántak meg. Pedig a köszönöm is elmaradt. Ők mégis józan életszemléletűek maradtak. Fölháborította őket a közöny; az, hogy sokan nézik, szemlélik a bajbajutottakat, de segíteni nem mozdulnak. A HÉT legutóbb egyik riportjában egy fiatal nőt mutatott be, aki Baranya megyében megakadályozott egy tömeges ételmérgezést. Ő is életmentő, ha úgy vesszük, környezete mégsem tekinti annak. Pontosabban: főnöke, az üzletvezető — aki szigorú megrovást kapott, mert romlott húst akart megfőzetni — a televízió nyilvánossága előtt szemrebbenés nélkül mondja: beosztottja hatásköri túllépést követett el A következmény: nem akar vele együtt dolgozni, azt „javasolja”: menjen fizetés nélküli szabadságra ... S mit tehet az életmentő, akinek embersége vitathatatlan? — Akinek „hatásköre” van, az marad állva... Nyilvánvaló az igazságtalanság. Tessék, lehet fölháborodni. És mi változik? Aki romlott húst akar tányérunkba tenni, az megússza pénzbírsággal, megrovással, s marad az üzlet élén. Szemlélete aligha változik, megromlott az már, ha a tények szorításában sem képes kilépni a „hatáskör”ből... Mind többször győződhetek meg arról, hogy hiába ostorozzuk embertársainkat lassan változó szemléletük miatt. Harminc éve annak, hogy rosszul megvilágított, csaknem sötét pincében levő tanulószobában rontottam szememet. S mit hallok — ugyancsak a HÉT-ben — a Művelődési Minisztérium főenergetikusától? Az iskolákban, még az újakban is, rossz a tantermek világítása. Oka: szemléleti és anyagi. Nem először teszem közzé a túlbuzgó takarékoskodóról szóló tanmesét: kiszedte a 100-as égőket és 40-est tett a helyükre, s még jelentette is, milyen jót tett. Lehet, hogy jutalmat kapott? Az iskolaorvos hiába követelte a 400 luxot, ennyi fény kell ugyanis ahhoz, hogy a tanuló és a pedagógus egyaránt jól lásson. Iő megromlott látásunk és ■ * mások szemlélete között lehet keresni összefüggést. Mert könnyű kimondani: a gyerekek szemünk fényei. S mit látunk: sok szemüveget, sok gyertyafényű villanyégőt... De nem látható elég jól, nehezen is gyógyítható a megromlott szemlélet! (bálint) " Világszinten Tudtam, hogy eléggé tartós egységben vagyunk a nőkérdésben mi, magyarok. Az egyenjogúságról döntöttünk és kész. Mármint a döntés. Apám — kubikos lévén a fejlődés embere volt — mindjárt negyvennégy őszén megmondta anyámnak, amikor egyszer a Tálas villában rendezett pártgyűlésen kihirdették, hogy érvénybe lépett a női egyenjogúság: — Ehhez tartsd magad, mostantól egyenjogú vagy az anyád szentségit! Mindjárt sejtettem, hogy az elhatározás tartós lesz. S most, hogy nemrégiben gyűlésen jártam abban a tsz-ben, ahová szüleim, is beléptek, amikor eljött az ideje, s a friss tapasztalatok megerősítették hitemet: tényleg jó volt az elhatározás akkor, negyvennégyben. A női egyenjogúság érvényes. Igen sok nő tartózkodott a gyűlésen. Valaki megmondta, hogy a tagság jórésze nő. Ennek fejében aztán a gyűlés elnökségében csupa férfiak voltak; gondolom azért, mert ez a nehezebb vége az ilyesminek. Hát akkor mi vállalju őt. Látom, hogy annak idején, jó három és fél évtizeddel ezelőtt, elég jól megsejtettem, hogy mi lesz ebből. Elvégre a mi jóalföldi keményfejűségünk — más szóval: férfibüszkeségünk — sem örök. Habár tartja magát, a változás — tény. Amint látható. De az elmondottakhoz persze az is hozzákívántatik, hogy a munkában többet tettünk, itt jobban meglátszik a haladás még a női egyenjogúság ügyében is. Munkához jutnak a lányok, aszszonyok és a beosztás, a kereset lehetősége szinte azonos a férfiakéval. Érdemes megnézni a ruhagyárban vagy a Kontakt- gyárban, ha a Termál Tsz-beli állapotok nem szolgálnának elegendő bizonyítékkal erre vonatkozóan. Ismerek tinédzser munkásflámot a ruhagyárban, aki nem egy vele együtt dolgozó férfiembernél többet keres, mert többet tud. De — hogy mondandómat ne felejtsem — azt azért nem mondanám, hogy minden rendben. Lassú víz mos partot. Kivált, ha kemény az a part, mint amilyen keményen tartják magukat a tennivalók ebben a nőkérdésben. Tudják mindenütt, hogy mi a feladat ezekben a mai időkben. Azt is, hogy előrejutnunk sem szabad. Másrészt még azt is mondanám, hogy minden lépést, amit ezügyben tenni akarunk, alapos meggondolás után még a nőkkel is vitassuk meg. Bízzuk oda, hogyan döntsenek. Szerintem, az ilyen közös dolgok elhatározásában legalábbis világszinten vagyunk jelenleg. Talán furcsának tűnik, de ebbeli meggyőződésemben a sport területéről kaptam a legfrissebb erősítőt Láthattuk a tornász világbajnokságon, hogyan ítéltek a döntnökök — közöttük nők is — a legteljesebb egyöntetűséggel a férfiakról és a nőkről. Akik a legtöbbet tették, legmagasabb tudásról, tehetségről, ügyességről tettek tanúbizonyságot, elérhették, a legmagasabb minősítést, a 10 pontot is. Tiz-egynéhány ilyen eset fordult, elő, s ha jól figyeltem, ebből kétszer nő kapta a tízest, tizenkétszer pedig férfi. Azonos teljesítmény — azonos értékelés. Csak az egyenjogúság tehette. Nincs tehát semmi szétellni valónk.rrelközelítőleg azonos úton járunk ebben a kérdésben mint a világ. A többit pedig megtesszük majd ezután. Még azt is megengedjük, hogy a nők is beleszóljanak... KACZOR ISTVÁN 3