Csongrád Megyei Hírlap, 1982. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-03 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 39. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Ismét hétköznapok A­z idő végtelen homok­óráján ismét leper­gett egy év. Ipari, mező­­gazdasági üzemekben szer­zett tapasztalataink alap­ján mondjuk, küzdelmes, dolgos, eredményes napo­kat hagytunk magunk mö­gött. A tavaly elért célok örömével, új vágyakkal, tervekkel, ezek teljesítésé­nek reményével kezdtük szombaton reggel a mun­kás új esztendőt azzal a tudattal, hogy mi és meny­­mit valósul meg az idei célból, az a közös mun­kánkon múlik. , Nemcsak reménykedünk abban, hogy a megyei pártbizottság ál­lásfoglalásában kitűzött cé­lokat elérjük, hanem tu­datos tettekkel munkálko­dunk, mint eddig is, fel­adataink megvalósításán. Az óév esővel búcsúzott odakint, de barátságos me­leggel a családi otthonok­ban. A munkahelyeken az évzárókon nemcsak ered­ményekről szóltunk, ha­nem gazdasági életünk hí - , bájról is. Szóltunk, de nem kibic módjára, hanem fe­lelősséggel, gazdaként. Az­zal a felismeréssel, hogy az egyetértés melege az új esztendőben is energiát ad a,, nagyobb feladatok el­látásához, a hibák elhárí­tásához. Az idei népgazdasági terv, s­ a megyei pártbi­zottság gazdaságpolitikai állásfoglalása, amelyeket decembsz derekán ismer­hettünk meg, világosan, összefoglalják a tennivaló­kat.. A tárgyilagos egysze­rűséggel felsorakoztatott számok nagyon sokat mon­danak nekünk, mert tud­­­juk, a terv reális, valóra­­váltható. Az új esztendő első nap­jaiban mindig felvetődik a kérdés: hogyan tovább? Gazdaságpolitikánk fő cél­ja 1982-ben is, hogy a fej­lődés minőségi tényezőivel, a termelés nemzetközi ver­senyképességével összhang­ban javuljon a népgazda­ság egyensúlyi helyzete. Ezzel egyidejűleg őrizzük meg az életszínvonalban elért eredményeinket. Igen, az életkörülményeket be­folyásoló tényezők elért színvonalát kívánjuk meg­őrizni azzal, hogy a nép­­gazdasági és a megyei pártbizottság szabta fel­adatokat eredményesen megvalósítjuk. Sok vállalatunk jelent­heti évzáróként, hogy több árut adott exportra, s hoz­­zátehetné jelentésükhöz a holnap feladatait: tvább növeljük az exportáru ter­melését. A gazdaságos ex­port növelése terveinkben­­az import csökkentéséhez kapcsolódik. Igen, olyan­helyeken fordítunk össze­get fejlesztésre, ahol az­­ importot helyettesíthetjük, és egyúttal lehetővé tesz- j szűk az exportáru-terme-­­ lést. A megyei pártbizottság ■ által megjelölt feladatok , éppúgy, mint személyes­­ vágyaink többsége, szóró- ■ san összefüggenek a nép-­­ gazdaság helyzetével,­­ az ország tervének teljesítésé­vel. S miként személyes I sorsának ki-ki a maga ko­­­­vácsa, az ország sorsa is dolgozóink, mindannyiónk kezében van. Ez a hétköz­napi igazság közis ersert, de az is, hogy a Miniszterta­nács által jóváhagyott terv­számaink dolgos, a hétköz­napok során öltenek testet a kőolaj, a gabona tonnái­ban,, a kábelek, szövetek­­ folyómétereiben, az egész­ségügyi létesítményekben, iskolákban, óvodákban, bölcsődékben és természe­tesen lakóházakban. Igaz, hogy az úgynevezett cél­­csoportos beruházású laká­sokból kevesebb épül, de­ mindent elkövettünk azért,­­ olyan támogatást nyújt­­­­sunk a magánlakást épí­­­­tőknek, hogy végül is a hatodik ötéves tervben cé- a túl tűzött­ lakásszámot el- , érjük.­­ Az első m­­unkanap ! " jelz­i: az idén is­ szá­míthatunk mindazok cél­tudatos munkájára, akik az elmúlt évben is bizonyítot­ták, hogy magukénak ér­zik az országot. Lesz dol­gunk elég. Örömünk és gondunk is. Az elkészült,­ és nyilvánosságot látott tervek, a megyei pártbi­zottság gazdaságpolitikai­­ állásfoglalása mind-mind útjelzők. Kitűzik feladata­inkat és hangsúlyozzák, hogy azok megvalósítása, boldogulásunk nagyrészt rajtunk, a termelő, a fo­gyasztó emberen múlik. Jóllehet egyéni vágyaink, elképzeléseink 1982-ben is meghaladják lehetőségein­ket, ám ha ez kemény és céltudatos munkával páro­sul, jogos és kívánatos, hi­szen ez serkent még jobb, szervezettebb, fegyelmezet­tebb munkára. Kezünk az első hétköz­napoktól kezdve tele lesz munkával — mert elvé­­geznivalónk van, nem is kevés. NAGY PÁL ! ÁRA: 1,40 FORINT ­ Q©2 így kezdték az évet Elbúcsúztunk az óévtől­, s itt az új. Szombaton reggel Csongrád megyében is na­gyon sokan azzal a tudattal láttak munkához, hogy a külső feltételek nem javul­nak várhatóan az új eszten­dőben. A gazdasági környe­zet továbbra is sürgeti a tervezés,­­szabályozás rend­szerének tökéletesítését, a bérezés, ösztönzés mecha­nizmusának javítását. Több üzemben, vállalatnál már az esztendő második nap­ján a dolgozók mindkét ke­ze tele volt munkával, az új feladatok megvalósításán te­vékenykedtek. Munkakezdés előtt még köszöntötték egy­mást a társak,­alak együtt töltik az új esztendő sok­sok óráját, s aztán, tették, amit tenniük kell. E tértek­­ sokasága, összessége és sike­re a biztosítéka annak,­­ hogy megvalósítjuk az 1982. évi népgazdasági tervet, a megyei pártbizottság gazda­ságpolitikai állásfoglalását, és benne mind a sok egyéni újévi jókívánságot. A Csongrád megyei Tej­ipari Vállalatnál is dolgoz­tak tegnap­, teljes lendület­tel folyt a poharazás. Ne értsük félre, n­em pótszil­vesztert tartottak­, hanem a 12 decis műanyag poharakba adagolták a tejet. A HM 3-as automata tejcsomagolón pedig éppen a literes cso­magokba szánt, tejet „en­gedték” a futószalagra. Az ünnepnapok alatt, amíg csak csökkentett mennyiségben szállítottak csomagolt tejat, legfőkép­pen a poritó üzemelt, na­ponta 100 ezer liter tejből csinált takarmánytejport. Tegnapra 180 ezer liter te­jet vártak a tsz-ektől, ál­lami gazdaságoktól. vala-A vásárhelyi porcelángyár azok közé a vállalatok kö­zé tartozik, ahol állandó az ügyelet; ünnepnapokon és szabad szom­batokon sem szünetel a munka néhány területen. Ugyanis az égető­­kemencék folyamatosan üzemelnek, és baj van, ha 9—10 évnél hamarabb le kell állítani valamelyiket. A Cson­grád megyei Sütő­ipari Vállalat makói üzemé­be Borbás Pál érkezett teg­nap, szombaton a legkoráb­ban. Ugyanis előkészítette, kovászolta a Kenyén észtet, hogy mire­ a dagasztó meg­érkezik, elkészüljön az első A mezőgazdasági nagy­ü­zem­ekben megyeszerte­negszervezték az ünnep­igyeletet. Az állattenyésztő olyankor bizony nagyjaví­tásra, rekonstrukcióra szo­rul. Január 2-án 73-an dolgoz­tak a gyárban: az­ egyik ke­mencében szaniterárut, a másikban fal- és padlóbur­koló lapokat, a harmadik­ban pedig égetési segédesz-A cv txf­­­f­­.­Délután és az esti órák­ban teljes kapacitással dol­goztak a kenyérgyárban. Nemcsak Makón, hanem a sütőipari vállalat vala­­m­enn­yi gyárában azért, hogy az ünnepek után az asztalunkra friss kenyér mint további 30 ezer litert a társ­üzemből Makóról és Bácsbokodról. A tejszállító autók a délelőtti órákban már ott sorakoztak a rako­dótér mellett, és akik éppen műszakban voltak, a tejjel teli rekeszeket pakolták az autókra. A délelőtt során Szentesre és Makóra, a he­lyi tejüzemek hűtőházába szállították a tejet, ahonnan ma, 3-án a kora hajnali órákban „terítették” az üz­letekbe. Természetesen ha­sonlóképpen az egész me­gyében A tejipari vállalatnál az év első „szabad szombat­ján” 25-en dolgoztak azért, hogy zavartalan legyem a tej- és tejtermékellátás. telepeken sem ismerik a vásár- és ünnepnapokat. A szegvári Puskin Terme­lőszövetkezet­ immár orszá­­gos hírű tehenészetében több mint 1300 tehenet kellett megfejni — ünnep ide, vagy oda. Az állatok közül nem egy negyven liternél is több tejet ad naponta. S mivel azt tartja a népi mondás ■ „száján keresztül fejik a tehenet­’, a takarmá­­nyosok is munkába álltak, hiszen nem mindegy, hogy a megszokott 20 ezer 500 li­ter tej helyett 2—3 ezer li­terrel kevesebbet szállíta­nak-e a feldolgozó üzembe. A termelőszövetkezetben az új év másnapján Végh Józsefné, a gépcsoport ügyes­z­letese vette fel a telefont. Tőle tudtuk meg, hogy üzemegységenként 2 fős ügyeletet szerveztek, akik ilyenkor ellátják a legszük­ségesebb teendőket, s kija­ . vít­ ják az esetleges meghibá­sodásokat. FORRrt kemencék A PÉKEK SEM PIHENTEK Hifi EZER LITF.R TEJ PUSKIN TSZ. SZEGVAR Megújulással, versennyel, jobb ösztönzéssel, minőséggel Új sillereket várunk holnapjainktól A Csongrád megyei Tejipari Vállalatnál a rakják a rekeszekbe literes tejet Borbás Pál a dagasztógép mellett. (Fotó: Pintér József) Vásárhelyi kiadás 1918- JANUÁR 3., VASÁRNAP ELINDULTAK A VAGONOK.­ A múlt év utolsó mun­kanapján „állították ki” az iparvágányra, vontatásra ké­szen. A SZÖDGÉP központi gyárában, a nagy tanácsterem­ben az óesztendő búcsúztatására, az új köszöntésére ké­szültek, amikor jelentették a MÁV-nak: küldhetik a von­tatómozdonyt — elindulhat az új esztendő első szállít­mánya. Amikor az egyforma kerékkattogást, a T 0R8-as kocsikat szállító vagonok zaját Hódmezővásárhely ipari negyedének épületei csenddé szűrték, a „gyári emlékezet vonata” sokakat visszavitt a tegnapba. Az 1981-es esztendőben is bebizonyosodott, hogy szí­vós és könnyűnek egyáltalán nem nevezhető munkával, de teljesíthető mindaz, amit a vállalat vezetősége megter­vezett. A közel egymilliárdos árbevétellel, az 50 milliós vállalati nyereséggel, a több mint 5 százalékos bérfejlesz­téssel sikeresnek mondják az elmúlt évet. Most, az új esztendő indításakor nemcsak a készter­mékek értékét, a szállító vagonok sorát veszik számba, hanem a tavalyi beruházási tevékenység eredményét is. Erre, pontosan a 170 millió forint értékű beruházásra mondják, jövőt megalapozó. Ugyanis az elmúlt öt eszten­dő alatt sem valósítottak meg összesen ennyi értékű fej­lesztést. Most erre is alapozzák az 1982 évi az előzőnél is nehezebb, nagyobb feladatok megvalósítását.

Next