Csongrád Megyei Hírlap, 1982. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-02 / 27. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSONGRÁD T« MEGYEI »». ÉVFOLYAM, 27. SZÁM . . . ................................................................. _______ Szocialista háztáji A­z általános programot ** tekintve céltudatosan egységes, míg a kivitele­zés vonatkozásában elég sokarcú megyénk mező­­gazdasága. Ott van először is a 69 termelő, s a 8 szakszövetkezet, a­z álla­mi gazdaság a nagyüzemi termelés gerinceként. Mel­lettük a 80 ezer portára tehető háztáji, kisegítő gazdaság, amely a megye élelmiszer-termelésének mintegy 42 százalékát ad­ja. A fogyasztási szövetke­zetek keretében is tevé­kenykedik mintegy 70 szakcsoport. E kisgazdasá­gokból az exportra kerülő rózsatőtől a márványhúsú hízottmarháig megszám­lálhatatlan féle termék kerül a felvevő piacra. Ha a mezőgazdasági ter­melés legfontosabb ösz­­szetevőjét, az emberi vi­szonyokat tekintjük, rend­kívül érdekes összefüggé­sek kerül­nek napvilágra. Egy szövetkezeti tag ugyanis közvetlen érde­keltségű tulajdonosként szántja fel, műveli be azt a földet, amely a háztáji termelés céljait is szolgál­ja. Amikor a barázdába kerül például a fábiáni Kinizsi, az eperjesi Ifjú Gárda, a makói Kossuth, vagy a vásárhelyi Rákóczi Tsz-ben a kukorica, ki tudja, melyik tábla adja ki a gabonaipar által várt takarmánymennyiséget, és melyik a háztáji igényt. Gyakorlatilag olyan ösz­­szefonód­ott munkamegosz­tás alakul ki a nagy- és a kisüzemi termelés színte­rén, ahol egységesen érvé­nyesül a tulajdonosi ér­dekkör. S mi több, ha va­laki tudásának legjavát adja a közös munkához, ennek hatása jócskán visz­­szatükröződik a háztáji eredményekben. V­együnk egy példát. Amennyiben a szék­­kutasi Új Élet Tsz takar­mánykeverőjében kiváló minőségű tápot gyártanak, akkor jobb a termék pi­aci pozíciója, kevesebb kell belőle a nagyüzemi állománynak — csökken tehát az önköltség —, s a háztájiban sem kell mér­gelődni, hogy eszi a jószág a tápot, ám alig kereke­dik tőle. A szövetkezeti gépésznek is közvetlen ér­deke, hogy ne adja­ be a kulcsot a Zetor, az IFA betakarítási idény köze­pén, mert hogyan kerül akkor az új termés az ott­honi portára. A háztáji állománynak. Legutóbb a tsz-ek me­gyei szövetsége hívta ösz­­sze a házáji agronómuso­­kat, az ágazat társadalmi bizottságainak elnökeit. És itt fogalmazták meg tel­jes egyetértésben azt a megállapítást, hogy tsz­­ekben a gazdálkodási szín­vonal egyenes arányban hat a másodlagos terme­lés színvonalára. A szentesi Árpád, illet­ve a forráskúti Haladás Tsz-ben az egymástól el­térő termőhelyi adottsá­goktól függetlenül igen magas a kertészeti árbe­vétel egy munkanapra, vagy éppen egy négyzet­­méter üvegházi felületre vetítve. S mindkét helyen a nagyüzem szintén magas szervezeti egységeként sze­repel a háztáji üzemág. Forráskúton 80 millión fe­lüli a kisüzemi forgalom árbevétele. Szentesen már­­korábban megoldották a nagyüzemi primőrtermé­kek háztáji export előké­szítését. S legyen szó haj­tatott, korai burgonyáról, szentesi karalábéról, cecei paprikáról, a tsz gondos­kodik a talajelőkészítés­ről, a fajtaazonos palánta­mennyiségről, a termesz­téssel kapcsolatos szakmai tanácsról, a szállításokról, a biztos felveveőpiacról. Minden nagyüzemi gaz­daságban elég nagy szere­pet játszik a táj hagyo­mánya is a tsz-ek és a kisegítőgazdaságok együtt­működésében. Ám ez a kooperáció - a fejlődés új motívumaként -- már nem mindig kötődik az illető szövetkezet nagyüze­mi profiljához. A vásár­helyi, sóshalmi határban pedig például mindig sok sertés hízott a nagy ta­nyaportákon. A Rákóczi Tsz-ben viszont egyáltalán nincs nagyüzemi sertés­tenyészet. Milyen megol­dáshoz folyamodtak tehát? Együttműködve a megyei húsiparral, ingyen, ponto­sabban hitelben adták ki százszámra a tenyészálla­tokat­ a háztáji udvarokra. A tsz vállalta a takar­mányellátás, s a sertések szervezett értékesítését. A tag, a család a kétkezi munkát, ami a háztáji ál­lattenyésztéssel jár Egyszóval anyagi jelle­­­­gű bizalmat nyilvá­nított­ a Rákóczi Tsz a tagjai iránt. Noha mind­ezt a húsipar megbízásá­ból tette, ez aligha vál­toztat a lényegen. Közös pénz, anyagi érték került a háztájiba, a termelési kedv fellendítésére, a kis­üzemi adottságok kihasz­nálására. Kérdés csak az, az ilyen jellegű együttműködés jel­lemző megyénk nagy- és kisüzemi gazdaságaira? A korábbi években lehetett volna így fogalmazni. Ma viszont aligha. Egy minő­ségileg, tartalmilag új vi­szony kezd kialakulni a nagyüzemi és a kisgazda­ságok kapcsolatában. Ne­vezetesen: a tagság mind jelentősebb anyagi erőket fektet a közös érdekeltsé­gű termelés fejlesztésébe. A családi kassza „megnyi­tásával” korszerű, nagy­üzemi beruházásokhoz fo­lyósít anyagi eszközöket. Hármas céllal. A saját, a háztáji termelőerő, s az ezzel a személyes jövede­lem növelésére, másrészt az üzemi,­­ a közös áruter­melés bázisának bővítésé­re, s végül a népgazdasági szükségletek teljesebb ki­elégítésére. Egyre nagyobb társadal­mi elismerésnek örvend például a csongrád-bokro­­si Kossuth Tsz tagságának akciója, hogy a korszerű ültetvénytelepítésekhez — egy-egy háztáji terület arányában — 60 ezer fo­rinttal járul. Eddig már 10 millió forint összeget fizettek a gépesített mű­velésű, nagyhozamú sző­lőfajták telepítéséhez. A szegedi Móra Tsz-ben a húsbaromfi, a szen­tesi vidék kertészkedő szö­vetkezeteiben a háztáji pri­mőrtermelést­ mozdítják elő a tagok anyagi befek­tetésekkel. Most, a tsz-ek zárszámadó közgyűlésein értékelik a sokrétű együtt­működés révén létrejött „szocialista háztáji” ter­melési tapasztalatait, e sajátos­­ termelésfejlesztés további programjának meghatározásához. t­óth József ÁRA: 1.40 FORINT ! Hazánkba érkezett a PFSZ küldöttsége A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak meghívására hétfőn a Pa­lesztinai Felszabadítási Szer­vezet küldöttségének élén hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezett Jasszer Arafat, a PFSZ Végrehajtó Bizottságának elnöke. A küldöttséget a Ferihe­gyi repülőtéren Sarlós Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára, Gyenes András, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának titkára és Házi Vencel külügyminisz­ter-helyettes fogadta. Jelen volt Abdallah Hijazi, a Pa­lesztinai Felszabadítási Szer­vezet budapesti irodájának vezetője. A megérkezést követően Sarlós István megbeszélést folytatott a Palesztinai dele­gációval. A szívélyes légkö­rű, az imperializmus elleni harcban vállalt kölcsönös szolidaritás szellemében megtartott tárgyaláson véle­ménycserére került sor a magyar és a Palesztinai arab nép kapcsolatáról, a PFSZ - szel kialakult együttművlsö­désről. Sarlós István­ tájé­koztatást adott társadalmi és gazdasági fejlődésünkről, a szocializmus építésének idő­szerű feladatairól. Jasszer Arafat ismertette a PFSZ tevékenységét, a Palesztinai arab nép harcának helyzetét. A megbeszélésen részt vett Nagy Gábor, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes veze­tője és Kovács Béla, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának titkára. Délután az MSZMP Köz­ön­yi Bizottságának székhá­zában Gyenes András tár­gyalt Jasszer Arafattal. A baráti légkörben folytatott tárgyaláson áttekintették az időszerű nemzetközi kérdé­seket, különös tekintettel a közel-keleti térség legújabb fejleményeire. Aggodalmu­kat fejezték ki az imperia­lista körök törekvései, az izraeli vezetés agresszió po­litikája miatt, amelynek kö­vetkeztében változatlanul fe­­feszült a helyzet a Közel- Keleten. Ez nemcsak a tér­ség, hanem az egész világ békéjét is fenyegeti. Gyenes András, az MSZMP és a magyar nép szolidaritásáról biztosította a palesztinai arab népnek a PFSZ veze­tésével folytatott harcát. Jasszer Arafat tájékoztatást adott a közel-keleti helyzet­ről, a Palesztinai problémá­ról, és meleg szavakkal kö­szönetet mondott a Paleszti­nai arab nép nehéz küzdel­méhez nyújtott magyar tá­mogatásért Este a palesztin küldött­ség megtekintette a KISZ Központi Művészegyüttesé­nek műsorát az együttes budapesti székházában. Sarlós István és Jassza Arafat megbeszélése. (Telefotó—KS) Vásárhelyi kiadás 1982. FEBRUÁR 2., KEDD Salós István és Gyenes András megbeszélése Jasszer Arafattal Szegedi Textilművek: erőfeszítések a gondok leküzdésére Fonodás, szövődéi kilátások A legnagyobb úr a mun­kaerő — adtuk a címet, leg­utóbbi írásunknak, amely a Szegedi Textilművek tava­lyi, utolsó negyedéves hely­zetét, termelőmunkáját ele­mezte. Akkor beszámoltunk arról, hogy 1981-ben annyi­an hagyták ott a gyárat, mint még soha: a fonodai létszám 11,6, a szövődés 8,1 százalékkal csökkent. Ilyen körülmények között a leg­nagyobb erőfeszítésekkel sem sikerült elérni azt, hogy az üzem teljesítse 1981. évi tervét. Hogyan tovább? Nyilvánvaló, hogy az adottságok és a lehetőségek ismeretében­ túlzottan opti­misták most sem lehetnek a gyár vezetői. Hasonló ne­hézségekkel találják magu­kat Szemben, mint az utób­bi pár évben, miközben egy­re nagyobbak az elvárások. A szakembereket mindin­kább szorítja a kérdés, a meglevő gépparkra alapoz­va és az egyre csökkenő munkáslétszámot figyelembe véve meddig lehet még töb­bet és jobbat produkálni? Hol a határ, mennyire lehet megterhelni egy dolgozót, mit tudnak még segíteni a munkaszervezési módszerek? Noha már tavaly is óva­tosan terveztek a Szegedi Textilműveikben, mégis vá­ratlanul érte a gyár vezető­it a létszám nagymértékű csökkenése. Idén tehát en­nek tudatában átlagosan (Szeged, Dorozsma, Kiskun­halas együttvéve) 5,7 száza­lékos munkaerő-csökkenésre számítanak. A problémákat tetézi, hogy 1982. lesz az az év, amikor — a szakmun­kásképzés idejének három évre való felemelése miatt — első ízben hiányzik majd a gépek mellől az újonnan „felszabadult” szakmunkások nemzedéke. S hasonlóképpen idén lép érvénybe az a jog­­szabály, amely megszabja, hogy 18 éven aluliak nem foglalkoztathatók három műszakban — még önként jelentkezés esetében sem. A textilművek tehát újabb intézkedések bevezetését tervezi, a meglevők tovább­fejlesztése mellett. Ezek si­keres alkalmazásától azt várják, hogy a termelés nem létszámarányosan csök­ken, hanem minden nehéz­ség ellenére egy bizonyos szintet tartani lehet. Az in­tézkedések — mindenféle fontossági sorrend felállítá­sa nélkül — a következők: a már bevezetett és sikere­sen alkalmazott Werner-féle munkaszervezési módszert lassanként az egész gyár területére kiterjesztik. A rendszert, amely a mozdu­latelemzésen­­ alapul, s amelynek segítségével egy dolgozó ugyanannyi idő alatt magasabb teljesítmény elérésére képes, a fapoda két csarnoka után a szövő­déi viszonyokra is alkalmaz­ni próbálják. Állandó kor­szerűsítésekre természetesen úgyszintén szükség van, fő­leg egy olyan gyárban, amelyben a gépek nem a kor fejlett technikai szín­vonalán állnak.­ Amit ilyen körülmények között tenni lehet, azaz, „ hogy új eleme­ket visznek fel a gépekre, valamint olyan megoldáso­kat alkalmaznak (lásd: gép­szélesítés), amelyek segítsé­gével lehetővé válik egy na­gyobb terület kiszolgálása, ellátása ugyanannyi mun­káskézzel. A gépszélesítés eredményei A fonoda tehát, amely produktumát tonnákban méri, a körülményeket, a rajta kívülálló okokat figye­lembe véve 1982-ben 2,7 százalékos termeléscsökke­néssel számol. Egy hónap tapasztalatainak birtokában úgy tűnik, hogy az éves terv időarányos részét teljesíteni tudták. A hangulat kedvező, az üzemszervezet javulóban van. A szövődében viszont nem ennyire kézzelfoghatók a számok, vagyis az első hónap adatait másfajta megközelítésből lehet csak elbírálni. A kiskunhalasi gyáregységben ugyanis ez idő alatt telepítettek széles gépeket, s nyilvánvalóan ez­után hozzák majd azokat az eredményeket, amelyeket elvárnak tőlük. Az éves terv időarányos részét ezért csak 86 százalékra teljesítet­te a szövődé. Érdemes néhány mondat erejéig kitérni az úgyneve­zett gépszélesítésekre, arra az eredményes munkára, amelyet, a dorozsmai trrik­­sok és a szegedi rezsiüzem dolgozói végeztek. A kes­keny, 98 centiméter széles vásznat előállító kínai gépe­ket egy rész betoldásával úgy szélesítették meg, hogy most már 160 centiméter széles anyagot képesek gyár­tani, ráadásul olyat, asai, iyertre vevő a nyugati piac. Az újítással nemcsak a ter­melését (négyzetméterben számolva)­­ volt képes meg­növelni a gyár, hanem egy szövőnő keze alá nagyobb „területet” is lehetett adni. Egy dolgozó ma már 15 kes­keny és 5 széles gépet ke­zel, különösebb megerőltetés nélkül. A gépszélesítési program keretében a textil­művek eddig összesen 360 teljesen átalakított szövő­széket tudott beállítani a termelésbe. A széles gépek telepítésével sikerült egy időre újra elodázni a nagy problémát, a teljes rekonst­rukció megvalósítását... Prolongált szombatok Az idei év fontos kérdései közé tartozik az ötnapos munkahét bevezetése is. Ta­valy úgy képzelték a veze­tők, hogy két lépésben old­ják meg, azaz júliustól még minden hatodik héten szom­batonként is bent lesznek a dolgozók, s csak 1982. janu­árjától lehet az összes hét­vége szabad. Sajnos, a mun­kaerőhiány miatt idén­­ ha­sonlóképpen megmaradtak a „dolgozós” szombatok, s majd az első félév eredmé­nyei után lehet, eldönteni: megadják-e nyugodt lelkiis­­merettel dolgozóiknak az amúgy törvényesen előírt plusz egy pihenőnapot. Az idő egyébként sürget, nem egy dolgozó az ötnapos munkahétre hivatkozik fel­mondási nyilatkozatában. Nagyon nehéz lesz hát minden feladatot megoldani a Szegedi Textilművekben: biztosítani az eredményeket, bevezetnie az ötnapos mun­kahetet, miközben lehetőleg a munkaerő se fogyjon el. Nem tud kedvezc kilátások ezek 1982-re... FEKETE KLÁRA .

Next