Csongrád Megyei Hírlap, 1982. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-02 / 51. szám
A hulladék hasznosítására SZÖVOSZ-program Átfogó programot dolgozott ki a SZÖVOSZ a hulladék hasznosítására. Az Országos Anyag- és Árhivatallal egyeztetett tervezet a lakosságnál, a szövetkezetek kereskedelmi hálózatában, s termelőüzemeiben naponta keletkező, ám eddig többnyire csak gondot okozó hulladékok összegyűjtésének, felhasználásának lehetőségeivel foglalkozik. A program végrehajtására első lépésként még az idén megkezdődik az agrofólia gyűjtése, újra felhasználása. A SZÖVOSZ a MÉH Tröszttelsszefogva most megszervezi a fólia gyűjtését, feldolgozását. Az áfész-ek felvásárló telepei kibővítik tevékenységüket, átveszik a fóliát, s emellett néhány áfész-üzemben berendezkednek a műanyag granulátummá alakításra. Eddig Somogy, Csongrád és Heves megye több üzeme jelentkezett gyártóként. A SZÖVOSZ számításai szerint az eddig veszendőbe ment, használt műanyag fóliából évente 25—30 millió forint értékű granulátumot állíthatnak majd elő. Ezt az anyagot jelenleg külföldről vásárolják. (MTI) Modern lépek A HÓDGÉP szentesi gyáregységében az új piaci követelményekhez — közvetve — úgy is igazodnak, hogy meghatározott termelési folyamatoknál korszerűsítik a gépi berendezéseket. A forgácsolóműhely például öt új esztergapadot és egy üregelőgépet kapott. Ezek termelésbe állításával az eddiginél termelékenyebb módszerrel készíthetik a gyárban az egész vállalati szükségletet kielégítő mennyiségben az öntött lánckerekeket. Az idei termelési elképzelésekben szerepel 140 zöldbab-betakarító gép, valamint 155, úgynevezett billenőplatós pótkocsi előállítása. Az emelve billenő termékekből 175-re van megrendelésük. Vállalati kooperációban készítenek még több ezres szériában szerkezeti elemeket és egyéb, keresett cikkeket. Képünkön: az új üregelőgép. (Fotó: Enyedi Zoltán) KEDD, MZ. MÁRCIUS . Diákoskodó házaspár a Kontakttél A szentesi Konktakta gyár ifjúsági parlamentjének szünetében együtt fújtuk a füstöt Bugyi Pistával. Régi ismerős, hébe-hóba találkoztam vele, s olyankor gyakran szóba került, hogy szeretne továbbtanulni, megállapodni végre valahol. Azon a bizonyos napon újra felmerült a téma. — Sikerült? — kérdeztem. — Végre igen. Pestre járok a Műszaki Egyetemre, a gyár jóvoltából. Most vagyok másodéves, a feleségem — Erika — szintén tanul. Ő is itt dolgozik, és a számviteli főiskolát végzi. Nem mindegy... Azt már eddig is tudtam, hogy a Kontakta vezetősége szívén viseli az ambiciózus, tanulni vágyó fiatalok sorsát. A középiskolákba, felsőfokú tanintézetekbe jelentkezők tanulási kedvét sokoldalúan ösztönzik, hiszen nem mindegy, hogy Szentes legnagyobb ipari üzemében milyen a szakembergárda utánpótlása, s természetesen az sem, hogy a fiatalok mennyire azonosulnak munkahelyükkel. Nos, az ifjú házaspár kihasználta ezt a lehetőséget. — Én ..közében” érettségiztem, de nem vettek fel a közgazdasági egyetemre — meséli Erika az előzményeket. — A Kontaktéban helyezkedtem el, s mikor segítséget kértem a továbbtanuláshoz, azonnal javasoltak. Most már harmadéves vagyok. Pista útja nem volt enynyire sima az egyetem kapujáig. — Tíz évet hagytam ki érettségi után. Eredetileg pedagógusnak készültem, tanítottam is képesítés nélkül egy ideig Derekegyházán. A Kertészeti Egyetem is eszembe jutott, mivel tudtam, hogy Szentesen a mezőgazdaságnak van jövője. Voltam közben népművelő, aztán pincér a vendéglátónál. A JATE-n a matek fizika felvételim nem sikerült, viszont később bejutottam a Vendéglátóipari Főiskolára. Itt véget, is érhetett volna a történet, mivel végre sikerült betörni Pistának az áhított iskola falai közé. Viszont nem kapott a tanuláshoz munkaidő-kedvezményt, szabadságot, mivel nem kötöttek vele szabályos tanulmányi szerződést. Az utolsó vizsgáját már nem tudta letenni, a tanulást befejezte, s a biztosítónál helyezkedett el. Egy sikertelen ,,közgázos” felvételi ■ és munkahelyi problémák után azonban úgy döntött, nagyvállalatnál érdemes dolgozni, ott talán megtalálja végre a helyét. — Négy éve kerültem a Kontaktéba, először három műszakban dolgoztam betanított munkásként a műanyagüzemben. Itt kerültem először kapcsolatba a gépekkel, s tízhónap után már gépbeállító voltam. Nagyon megszerettem azt a légkört, ami egy ilyen ipari üzemet jellemez. Később innen jelentkeztem az egyetemre, ahová a vállalati főnökeim jóindulatúan javasoltak. „Ha komolyan vesszük...” — Ma is élő ez a bizalom? — Hogyne — válaszol Erika. — Tanulmányi szerződést kötöttek velünk, szállást, útiköltséget, napidíjat térítenek, s természetesen szabad időt is kapunk a tanuláshoz. — Nem jelent majd ez „röghözkötöttséget”? — Miért jelentene? — kérdez vissza. — Három évig a diploma megszerzése után ugyan maradnunk kell, de mi egyébként is jól érezzük itt magunkat, és a jövőnket nézve is vannak lehetőségeink. S különben hamarosan lakást szeretnénk vásárolni, ehhez pedig vállalati kölcsönre van szükségünk. — Én most betanított, villanyszerelő vagyok, így egy műszakban dolgozhatok, amit a tmk vezetőjének köszönhetek. Már elég jól átlátok sok mindent műszaki téren, s ha végzek, feltétlen a termelésben szeretnék dolgozni — fűzi tovább Pista. — Nehéz lehet dolgozni, lakásra gyűjteni és mellette nagyon intenzíven tanulni. Nem igényel ez túl sok lemondást tőletek? — Nem nehéz, ha komolyan veszi az ember — mondja magától érthetődően Erika. — Nem szabad elengedni magunkat, s különben is ráálltunk erre az életritmusra, mert végig akarjuk csinálni, amit elkezdtünk. — Ketten hatezer forintot keresünk, szülőknél lakunk, ami szerencsére együttjár azzal, hogy még spórolni is tudunk a lakásra. Abba kellett hagyni azonban az aktív KISZ-munkát, és kedvenc hobbimmal a fotózással sem tudok úgy foglalkozni, mint azelőtt. Olvasunk, néha moziba megyünk, vagy baráti társaságban töltjük az időt, amikor ráérünk. — Mivel , mindketten tanultok és egyezik az időbeosztásotok, egy házaspárnál ez szerencsésnek is mondható. Egyébként milyen hatással vagytok egymásra? — Jó, hogy megoszthatjuk a vizsgák élményét, s bár eltérő tárgyakat tanulunk, mindig beszélünk egymásnak a magunkéról. A másik eredménye is doppingol azzal együtt, hogy mindketten lehetőleg jól akarunk vizsgázni — így a feleség. — Céltudatos, következetes lettem, s ezt Erikának köszönhetem, aki határozott, nyílt és gyakran bíráló. Tulajdonképpen a Kontakta „hozott össze” bennünket, hiszen egy KISZ-es rendezvényen ismerkedtünk meg egymással. — Az én tárgyilagos, realista szemléletemet pedig a Pistától kapott optimizmus oldja fel — rám viszont ez van jó hatással... Egy „sínpáron” Erika „sima” indulása és Pista hosszú ideig tartópályaválasztása végül is egy sínpárra helyeződött. Terveik, céljaik néhány év múlva valóra válhatnak, s mint beszélgetésünk során kiderült, megszerzett ismereteiket viszonzásként a Kontaktában szeretnék kamatoztatni. Addig azonban szívós, kitartó munka áll előttük tanulásban és magánéletben egyaránt. Mondhatnánk, van idejük: 22, illetve 30 évesek. SERFŐZŐ SAROLTA A MIKROPROCESSZOROK ÉS A PROGRAMOZHATÓ LOGIKAI VEZÉRLŐK Mikroprocesszorok és programozható logikai vezérlők (PLC) hazai alkalmazásáról kétnapos tanácskozás kezdődött hétfőn Budapesten, az MTESZ székházában. A rendezvény célja, hogy a korszerű technika alkalmazásával foglalkozó oktatók, kutatók, fejlesztő szakemberek, gyártók és felhasználók megismerjék egymás eredményeit, kicseréljék tapasztalataikat, megvitassák a továbblépés lehetőségeit. Több előadó hangsúlyozta a szakemberképzés fontosságát, hiszen mindössze néhány éve tananyag a műszaki oktatási intézményekben a mikroprocesszorok és PLC-k alkalmazása. ALKALMAZÁSÁRÓL MÍESZ-tanácskozás A munkásmozgalom jeles szegedi harcosa még szinte gyermekként kapcsolódott be a szocialista mozgalomba, amelyhez egész életében áldozatos hűség fűzte. 1920 januárjában, alig 12 éves, amikor tímártanoncként megbízták a Szocialista Ifjúmunkások szegedi csoportjának vezetésével. A csoportban irányításával a munkásmozgalom kiemelkedő harcosai nevelkedtek. Eszmei, politikai fejlődésére döntő hatással volt Ladvánszki Józseffel, az illegális kommunista párt egyik szegedi vezetőjével történt megismerkedése. Ladvánszkit mozgalmi tanítómesterének tekintette, közvetítésével lett 1921-ben a KIMSZ tagja. Az 1925-ös évfordulópont volt életében, v Tímársegéd lett, s azonnal megismerkedett a munkanélküliség keserű kenyerével is. Radikális baloldali politikai magatartása, nézetei miatt ellentétbe került a szociáldemokrata párt városi vezetőségével, s kizárták a pártból, a szakszervezetből, kitiltották a Munkásotthonból. 1926 januárjában Pestre költözött. Budapesten aktívan bekapcsolódott az 1925-ben alakult osztályharcos Magyarországi Szocialista Munkáspárt tevékenységébe. Szervező és agitációs munkája közben a baloldali szociáldemokrata és a kommunista mozgalom kiváló harcosaival ismerkedhetett meg. Nem mindennapi energiáját, szervezőképességét jól hasznosította a párt helyi szervezeteinek létrehozásában. Budapesten és vidéken, így Szegeden is, több alapszervezetet létesített, illetve kapcsolatait teremtett a pártközpont és a munkások között. 1926 nyarán az illegális kommunista párt és a KIMSZ tagjaként részt vett az MSZMP Fiatalmunkás Alosztályának létrehozásában. Decemberben a KMP ifjúsági bizottsága megtárgyalta a KIMSZ helyzetét és új, 5 tagú központi bizottságot hozott létre. Az akkor 19 éves Pusztai József kiemelkedő mozgalmi munkájának elismerését jelentette, hogy ő is tagja lett a központi bizottságnak. 1927 januárjában a párt Bécsbe küldte titkárképző tanfolyamra. Életének egyik legnagyobb élménye volt, hogy a párt legfelső vezetőinek előadásait hallgathatta. Budapestre visszatérve az újpesti és az angyalföldi kerületek illegális pártmunkájának irányításával bízták meg. A rendőrség azonban hamarosan letartóztatta az MSZMP vezetőit, közöttük Pusztai Józsefet is. A rendőrségen válogatott kínzásokkal gyötörték, de nem árulta el illegális kapcsolatait. A Szántó—Vágiféle perben statáriális bíróság elé állították őt is. A hazai és nemzetközi tiltakozás azonban megmentette a vádlottak életét, ügyüket polgári bíróság elé utalták. 1927 novemberében, a főtárgyaláson, a vádlottak bátran éltették a fennállásának 10. évfordulóját ünneplő Szovjetuniót. Pusztai elvtárs vádlói szemébe mondta a kegyetlen kínzásokat. Kommunista tevékenységéért, az MSZMP-ben kifejtett munkájáért az osztálybíróság 2 év és 4 hónapi börtönre ítélte. 1929 őszén tért vissza Szegedre. Munkahelyén, az Orion Bőrgyárban Vörös Segély csoportot szervezett, kapcsolatot tartott a szegedi illegális kommunistákkal. Nagy szerepet játszott az 1930-as évek második felében kiépülő Hivatásszervezet elleni harcban. A Hivatásszervezet elleni fellépéséről 1939 januárjában egész Szeged tudomást szerezhetett, amikor a szélsőjobboldali Szegedi Új Nemzedék név szerint megtámadta őt. Nem is sokáig maradhatott a városban. 1941 júniusában ismét Budapesten keresett munkát. Sok kiváló baloldali szociáldemokratával és kommunistával került közeli ismeretségbe, munkakapcsolatba. A fegyveres ellenállásban ugyan nem vett részt, tevékenysége azonban a fasizmus, a német megszállók ellen fellépők sorait erősítette. Háború alatt néhány írását közölte a Népszava. Verseinek egy része azonban a cenzúra miatt nem jelenhetett meg. 1945 januárjában érkezett haza, a felszabadult Szegedre. Az ország egyik első munkáskáder igazgatójaként régi munkahelyének, az Orion Bőrgyárnak élére került. Hallatlan lelkesedéssel és aktivitással dolgozott. Cikkeket írt a Munka című szakszervezeti lapba, népbíró volt, a bőripari szakszervezet helyi csoportját vezette és szinte lehetetlen felsorolni minden társadalmi funkcióját. Az 1950-es években az ország más részein töltött be jelentős gazdasági vezetői munkaköröket Az ellenforradalom tényét hamar felismerte, s a rá jellemző elkötelezettséggel és megszállottsággal kapcsolódott be a munkáshatalom megszilárdításáért, a konszolidációért folyó munkába. Az ellenforradalom leverése után szegedi vállalatok vezetőjeként dolgozott 1967-ig, nyugdíjazásáig. Nyugdíjas éveit sem töltötte munkátlanul. Munkásmozgalmi emlékeket gyűjtött, kiállításokat szervezett, megírta emlékiratait és mozgalmi tárgyú cikkeket jelentetett meg. Gyakran és szívesen találkozott fiatalokkal. Még nincs egy éve, hogy végső búcsút vettünk tőle. 75. születésnapján tisztelettel és szeretettel emlékezünk a munkásmozgalom kiemelkedő harcosára. B. F. Emlékezés Pusztai (Pipicz) Józsefre --------JEGYZET------------Levelek a stwejferfhez Művelődünk, ez tény, de mennyire? Azt hiszem arról senkit nem kell meggyőzni, hogy negyven éve az állampolgárok alapműveltsége a hat eremi elvégzése után nem volt olyan megalapozott, mint manapság, amikor az általános iskola nyolc osztályának az elvégzése a kötelező. Nem új keletű vitatéma az iskola hatékonysága sem, de erről talán mégsem haszontalan ismételten beszélni. Sokan vannak olyan szülők, akik többet várnak az intézményesített oktatástól és neveléstől, mint kellene. Némelyik szülő eleve reménytelennek ítéli a családi nevelést, mivel erre nincs ideje, mivel ehhez nem ért, hiába kapja a különféle tanácsokat, azokból nem okul kellően, sőt elbizonytalanodik. A különféle viták végén pedig megállapítjuk, hogy bizony nevelni sem az iskolában, sem a családban nem könnyű. Miért? A szervezéssel állunk hadilábon. Ez az 5 napos munkahétre való áttérés kapcsán az élet jó néhány területén bebizonyosodott. A tanítás és a nevelés időráfordításával próbáljuk mérni azt, hogy mire mentünk. Úgy véli a pedagógus, „ha kevesebb óraszámban tanítok, akkor rosszabb lesz az eredmény”. Jobb felkészüléssel rövidebben is megértethető a tananyag, ha ehhez a modern pedagógiai eszköztárát is felhasználják. Ki méri, ki ellenőrzi, hogy a tanár mennyit fordít felkészülésre? Erről nem hallottam abban a riportban, melyet a HÉT műsorában sugároztak. Azt viszont többen elismételték: „nem vagyunk erre felkészülve". Eközben az jutott eszembe, hogy a rossz diák is azt ismétli a tanárnak, miközben az a szekundát „bevési”, hogy: „tanár úr pedig én készültem ...” Az ismert válasz: „nem készülni, tudni kell!” A jó felkészültség, a kor színvonalával összhangban levő műveltség — általános és szakmai — elengedhetetlen ahhoz, hogy versenyben maradjunk, hogy produkáljunk, mégpedig sikerrel. S néha nekivágunk nagy dolgoknak anélkül, hogy minden rendben lenne. Ugyancsak a HÉT-ben vallatták a DÉLÉP egyik vezetőjét arról, miért áznak be a tízemeletes Panelházak Békéscsabán? A válasz tömör volt. Heim János készült a tananyagból: „rossz volt a tetőszigetelő!” A rosszaságért, a kárért felelős persze ezúttal is arcnélküli. Netán valamennyien azok vagyunk? Jó-e az, hogy egy héten 5 napot dolgozunk és kettőt pihenünk? Igen, az. Többnyire ilyen választ kapnánk azoktól is, akik az újabb feladatok láttán, siránkoznak, ha arra kérnénk őket: tekintsenek el a konkrétumoktól, csak a lényeget: az egésznek az értelmét nézzék! A több szabad idő, több művelődés, jobb családi élet, több közös élmény... És akik nem akarnak kikapcsolódni? Akik nem akarják ezt érteni? Azokkal mi legyen? Úgy gondolom, minden kérdésre önmagunknak is választ kell találni, ha nevelni akarunk, véleményt formálni. Persze könynyebb az, ha levelet írunk a miniszternek, hadd olvasson! Mi megtanultunk levelet írni, és a fenéről választ várni. Hogy ez kevés? (bálint) 3