Csongrád Megyei Hírlap, 1982. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-02 / 257. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSONGRÁD 11 MEGYEI 39. ÉVFOLYAM, 257. SZÁM ÁRA: 1,40 FORINT 1982. NOVEMBER 2., KEDD Hazánk vendége a bolgár kormány?! Megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Lázár György és Grisa Filipov pohárköszöntője a díszvacsorán Grisa Filipov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Lázár György miniszterelnök meghívására hétfőn hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezett. A bolgár miniszterelnököt és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Lázár György, Marjai József miniszterelnök-helyettes, Veress Péter, külkereskedelmi miniszter, Roska István külügyminiszter-helyettes fogadta. Jelen volt Sebestyén Jenő, a Magyar Népköztársaság szófiai és Boncso Milev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete. A bolgár miniszterelnök délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Ezt követően a Parlament delegációs termében megkezdődtek a hivatalos bolgár—magyar tárgyalások. A magyar tárgyalócsoportot Lázár György miniszterelnök vezette, tagjai voltak Marjai József miniszterelnök-helyettes, Veress Péterkülkereskedelmi miniszter és Roska István külügyminiszter-helyettes, Gábor András ipari miniszterhelyettes. Kovács Gyula, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Sebestyén Jenő. A bolgár tárgyalóküldöttséget Grisa Filipov vezette, tagjai voltak Sztanie Bonev miniszterelnök-helyettes, Hriszto Hrisztov külkereskedelmi miniszter, Marij Ivanov, a külügyminiszter első helyettese, Boncso Mitev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete, Aszen Velkov, a minisztertanács kabinetfőnöke, Cvetan Cenkov vegyipari miniszterhelyettes, Jordan Tenov gépipari és elektronikai miniszterhelyettes és Rasko Draganov, az Országos Agráripari Szövetség Központi Tanácsának elnökhelyettese. Este a Parlamentben Lázár György díszvacsorát adott a bolgár vendégek tiszteletére. Az eseményen a magyar és a bolgár miniszterelnök pohárköszöntőt mondott, melyet az alábbiakban ismertetünk. Lázár György pohárköszöntőjében a magyar-bolgár kapcsolatokról szólva megállapította: a két ország közös forradalmi hagyományokban gyökerező, a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló együttműködése az élet minden területén erősödik és fejlődik. Párt- és állami kapcsolatainkat az elvhűség, az őszinte barátság jellemzi. Hangsúlyozta, hogy fontos feladat a gazdasági együttműködés további bővítési lehetőségeinek feltárása. Céltudatos és gyakorlati lépéseket kell tenni a szakosítás és kooperáció fejlesztésére, a harmadik piaci együttműködés "gyakorlati előmozdítására. E feladatok eredményes megoldása nemcsak országaink és népeink számára hoz hasznot, hanem szocialista közösségünk egészének gazdasági erejét is növeli. A kormány elnöke a továbbiakban hangsúlyozta: a mostani megbeszéléseken is kifejezésre jutott a teljes nézetazonosság a nemzetközi helyzet alapvető kérdéseiben. Egybehangzó az a véleményünk, hogy a jelenlegi súlyos és feszültségekkel terhes nemzetközi • helyzetben különösen fontos, hogy még szorosabbra fűzzük szövetségünket a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés tagállamaival, méginkább elmélyítsük a KGST keretében megvaló(Folytatás a 2. oldalon.) tárgyalóasztalnál a magyar — balról — és a bolgár — jobbról — küldöttség a tegnap kezdődött magyar—bolgár kormányfői tárgyalásokon. (MTI-telefotó:MKS) Megyei kiadás Losonczi Pál Kuvaitban Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Jaber al-Ahmed al-Jaber al-Sabah sejknek, Kuvait állam emírjének meghívására hivatalos, baráti látogatásra vasárnap Kuvaitba utazott. Kíséretében van Hetényi István pénzügyminiszter, Garai Róbert külügyminiszter-helyettes, Mé£ega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettes és Simon Ferenc, a Tájékoztatási Hivatal elnökhelyettese. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára és Pója Frigyes külügyminiszter. A vendéget a kuvaiti főváros repülőterén az uralkodó, valamint Szaad el-Abdullah el-Szalem Esz Szabah trónörökös, miniszterelnök, továbbá a kuvaiti kormány több tagja, valamint Horváth Ernő,hazánk kuvaiti nagykövete köszöntötte. Amikor az Elnöki Tanács elnöke kiszállt a különgépből, 21 ágyúlövés dördült el. Miután az uralkodó bemutatta kormányának tagjait a magyar államfőnek, kuvaiti kislányok virágcsokrokkal kedveskedtek a vendégnek, majd Losonczi Pál a díszemelvényen az emír társaságában hallgatta meg a magyar és a kuvaiti himnuszt. A díszegység parancsnokának jelentése után az Elnöki Tanács elnöke ellépett katonák sorfala előtt. A tágabb körű fogadóbizottság tagjainak bemutatása után a magyar kolónia képviselőivel fogott kezet az Elnöki Tanács elnöke, akit két magyar úttörő virágcsokorral köszöntött. Az ünnepélyes fogadtatás után a kuvaiti uralkodó a kormányváróban rövid beszélgetést folytatott vendégével, majd szállására, az elegáns Szalam-palotába kísérte. Itt ismét rövid megbeszélésre került sor, majd az emír elbúcsúzott az Elnöki Tanács elnökétől. Losonczi Pál vasárnap délután már meg is kezdte tárgyalásait: a Szalam-palotában fogadta Szabah al-Ahmed al-Szabah sejk miniszterelnök-helyettest, külügyminisztert, aki jelenleg a tájékoztatási miniszteri tisztséget is betölti. A találkozón mindkét fél megelégedéssel szólt a két ország kapcsolatainak fejlődéséről, amihez fontos hozzájárulást jelentett a kuvaiti emír tavalyi budapesti látogatása. Ebben a folyamatban újabb állomás Losonczi Pál mostani kuvaiti útja. A nemzetközi kérdésekről szólva különös hangsúlyt helyeztek az arab egység fontosságára. Értékelték a közel-keleti térségben a két felet érdeklő folyamatokat. Este, az Elnöki Tanács elnöke hazánk kuvaiti nagykövetségén a kuvaiti magyar kolónia tagjaival találkozott. Ahmadiba, az ország olajközpontjába látogatott hétfőn délelőt — kuvaiti tartózkodásának második napján — Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. A magyar államfő délelőtt, politikai látogatása keretében fogadta Szaad el(Folytatás a 2. oldalon.) Képünkön: Dzsábir el-Ahmed el-Dzsábir esz-Szabah seik, Kuvait állam emireje és Losonczi Pál tárgyalás közben Befejezte munkáját a III. országos nőkonferencia Vasárnap a Parlament kongresszusi termében folytatódott a III. országos nőkonferencia. A kormány nevében Markója Imre igazságügy-miniszter üdvözölte a tanácskozás résztvevőit. Hozzászólásában áttekintette a felszabadulás óta eltelt csaknem 40 esztendő nőpolitikai eredményeit, rávilágítva arra az óriási változásra, amely az asszonyok, lányok társadalmi helyzetében bekövetkezett. Ugyanakkor szólt arról is, hogy további előrelépésre van szükség, hiszen például a nők átlagkeresete — az azonosítható munkakörökben — még ma is mintegy 10 százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké. A családokon belül változatlanul a „gyengébb nem” viseli a legnagyobb terheket, s emiatt a nők jóval nehezebben tudják gyarapítani szakmai ismereteiket, kevesebb idejük jut a közéleti szereplésre. Az ország gazdasági helyzetével összefüggésben Markója Imre rámutatott arra: a gazdasági struktúra átalakulásával együttjáró munkaerő-átcsoportosítások feltehetően a női keresők egy részét is érinteni fogják. Fontos szempont lesz azonban, hogy e feladatokat mindenütt humánusan, az egyén és a közösség érdekeit összehangolva hajtsák végre. Nőpolitikánk határozott törekvése, hogy mind több nő kerüljön vezető beosztásba — hangoztatta. — A fejlődés tagadhatatlan, de még mindig nem kielégítő. A szilárd családi kötelék fontosságáról szólva elmondta, hogy tavaly csaknem százezer családjogi ügyet tárgyaltak a bíróságok, s ezek fele házassági bontóper volt. E statisztikai adatok joggal nyugtalanítják a közvéleményt, s arra ösztönözték az Igazságügyi Minisztériumot, hogy az MNOT-tal és más szervekkel karöltve részletesen elemezze a helyzetet. A leszűrt tapasztalatokból kirajzolódtak a tennivalók fő irányai. Ám — miként az igazságügy-miniszter hozzáfűzte — a családok egy részénél hiányzik a kellő felelősségérzet, pedig enélkül a társadalom erőfeszítései sem lehetnek eredményesek. Markója Imre az ezzel kapcsolatos feladatok, s a nők helyzetének további javítását célzó más tennivalók elvégzéséhez a nőmozgalom további támogatását kérte. A KISZzászlóbontása óta eltelt negyedszázados tevékenysége során fontos feladatának tekintette a fiatal nők szocialista szellemű nevelését, politikai, közéleti aktivitásuk fejlesztését, sajátos érdekeik képviseletét, védelmét — mondotta felszólalásában Nyitrai István, a KISZ KB titkára. Szólt a munkába állás, az önálló életkezdés, a családalapítás időszakának jellegzetes problémáiról, kiemelve, hogy e területeken különösen nehéz a fiatal nők helyzete. A gyermekgondozási segély felemelése, a bölcsődei és az óvodai ellátás javítása jelentős eredményeket hozott, azonban gondot okoz, hogy a juttatások nagy része nem terjed ki az egyetemistákra és a főiskolásokra. Pedig azok a fiatal házasok, akik tanulás mellett vállalják a gyermeknevelést, s jövedelmük jószerivel a csekély ösztöndíj, rászorulnak arra, hogy támogatást kapjanak — hangoztatta a KISZ KB titkára, hozzátéve, hogy tapasztalatok szerint e fiatalok tanulmányi eredménye nem rosszabb, mint társaiké, tehát meg is érdemelnék a segítséget. A vitában felszólalók közül többen beszéltek a nők foglalkoztatásának, szakmai fejlődésének, előléptetésének lehetőségeiről. Elismeréssel állapították meg: a nőpolitikai határozat megjelenése óta országszerte sokkal több lehetőséget adnak a nőknek arra, hogy részt vegyenek a termelőmunkában. Példákkal bizonyították: a nők ezreit alkalmazták az új ipari létesítményekben, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek bővülő melléküzemeiben. Azok a budapesti vállalatok, amelyek vidékre telepítették üzemegységeiket, mert a fővárosban nem pótolhatták a hiányzó munkaerőt, szintén sok nőt alkalmaztak. Helyenként azonban, így például Szabolcs, Borsod és Szolnok megyében sok munkaképes, dolgozni kívánó nő nem talál megfelelő munkahelyet. Javasolták, hogy a fővárosi vállalatok újabb üzemeket telepítsenek azokba a helységekbe, ahol még sok a szabad munkaerő. Egyetértettek a szóbeli beszámolóban elhangzott azzal a javaslattal, hogy a helyi párt- és állami szervek segítsék a nők elhelyezkedését, a többi közt a bővülő szolgáltató hálózatban, a mezőgazdaságban. Az ipar különböző ágazataiban dolgozók közül több felszólaló beszámolt arról, hogy üzemeikben javítják a munkafeltételeket, szakképzésben részesítik a fiatalokat, kedvező munkahelyi légkört alakítanak ki. A konzervgyáriak viszont elmondták, hogy az élelmiszer-feldolgozó ipar műszaki színvonala alacsony, a heti 40—42 órában nem képes feldolgozni a nagy mennyiségű mezőgazdasági terméket. Javasolták: a konzervgyárakban a műszaki fejlesztés, a termelékenység növelését elősegítő intézkedések révén tegyék lehetővé, hogy minél kevesebb műhelyben, üzemrészben dolgozzanak három műszakban. A felszólalók közül jó néhányan szóvá tették: • helyenként a nők még mindig hátrányos helyzetűek. A mezőgazdaságban dolgozó férfiak és nők évi jövedelme azért is különböző, mert — miként elmondták — a férfiakat télen is foglalkoztatják, a nőknek azonban ebben az időszakban nem sok munka jut. Emiatt nemcsak a keresetük, a szabadságuk is kevesebb, mivel a teljes szabadság azokat illeti meg, akik az előző évben 2180 óra munkaidőt teljesítettek. Lehetővé kellene tenni — javasolták —, hogy a szövetkezetek vezetőségei a helyi adottságokat figyelembe vétve maguk dönthessenek aszabadság időtartamáról, s ezáltal elérhető lenne, hogy ne érje hátrány azokat a nőket, akik a legnehezebb mezőgazdasági munkát végzik. A felszólalók kifogásolták azt is, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben kevés a női vezető. A több mint 1300 szövetkezet közül csupán tíznek van női vezetője. A középszintű vezetőknek csupán 8 százaléka nő. Úgy vélték: a konzervatív nézetek akadályozzák a nők előléptetését, hiszen a mezőgazdaságban dolgozó sok nő bizonyította: méltó a vezető munkakör betöltésére is. A műszaki értelmiségi munkahelyüket betöltő nők is munkateljesítményeikkel igazolták, hogy megfelelnek a Szakmai követelményeknek — hangoztatták a felszólalók —, mégis helyenként háttérbe szorítják, pályakezdéskor például több munkahelyen a kevésbé jövedelmező posztokra helyezik őket. A fiatalok gondjait tolmácsoló küldöttek felhívták a figyelmet arra, hogy az ifjúsági mozgalomban tevékenykedő nők közül sokan házasságkötésük után kimaradnak a közéleti munkából. Egyetértettek a beszámolónak azzal a megállapítása(Folytatás a 3. oldalon.)