Csongrád Megyei Hírlap, 1983. március (40. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-01 / 50. szám

HírpIM a MIRKÖZ-ISI Bemutatkozás nemzetközi kiállításon Fehér, piros műbőr borítású, rozsdamentes fedőlappal, diszkrét megvilágítású, üvegpolccal és tükörháttérrel, hűtő­­pultsor-garnitúrát állítanak össze Csongrádon, a MIRKÖZ Ipari Szövetkezetben. Nyolc részét Modul-egységük révén különféleképpen lehet variálni, ízlés szerint. Terméküket — amelyet központjukban terveztek, s fejlesztettek ki — Hamburgban, egy nemzetközi kiállításon fogják hamarosan bemutatni. A bárbisztrósort igen kis szériában, csak néhány év óta készíti a szövetkezet szov­jet partnerük és néhány belföldi megrendelő részére. A mostani bemutatkozás célja üzleti jellegű: a garnitúrát a tőkés piacokon is ismertté tenni, népszerűsíteni, s a fel­merülő igények szerint, gyártására szerződéseket kötni. Képünkön: a kiállítási darab végszerelése. (Fotó: Pintér József.) ­ Meghalt Papfii Pál Nyolcvannégy éves korá­ban elhunyt Papdi Pál, a munkásmozgalom régi har­cosa, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje. Szegeden született 1899. jú­nius 17-én. Eredeti foglal­kozása kereskedősegéd volt. 1919-ben lépett be a Kom­munisták Magyarországi Pártjába. 1919 óta vett részt a munkásmozgalomban. A Tanácsköztársaság idején a, V­örösőrs­égi para­n­cs­­iokat M­óri­radalmon. A Tanácsköztár­saság leverése után, a fehér­­terror idején ki akarták vé­gezni, de megszökött, két évig bujkált. 1921-ben belépett a Szo­ciáldemokrata Párt szegedi szervezetébe, melynek 1944- ig volt tagja. Részt vett a választási harcokban, a Népszava,, a Vörös Segély­­bélyegek, s illegális párt­­propaganda-artyagok terjeszt­­­égében.. 1944-ben tagja volt Szegeden az MKP megala­kításának. 1944 november végén Mórahalmon is meg­alakították a kommunista párt helyi szervezetét. 1957 tavaszán részt vett a párt újjáalakításában, és tagja lett a Magyar Szocia­lista Munkáspártnak. 1956- ban együttműködött a mó­­rahalmi karhatalmi egység­gel, tevékenyen részt vett az ellenforradalmának lelep­lezésében. Papdi Pál tulajdonosa volt a Tanácsköztársaság­ Em­lék­­ét értették.­ Megkapta a Szo­cialista Hazáért Érdemren­det, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát és a Felsza­badulási Jubileumi Emlék­érmet. Papdi Pál a munkásosz­tály ügyének cselekvő har­cosa volt, nagy tapasztalaté, hűséges elvtársunkat gyá­szoljuk személyében. Családtagjai, elvtársai, ba­rátai március 2-án, szerdán vesznek tőle végső búcsút a mórahalmi temetőben. AZ MSZMP SZEGEDI JÁRÁSI BIZOTTSÁGA Elvint Pusztai János Megrendüléssel hallgattuk a hírt, ami hétfő reggeli munkába állásunkkor foga­dott bennünket, a szegedi Sajtóház dolgozóit: hosszas betegeskedés után vasárnap reggel elhunyt Pusztai Já­nos,­­ a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat nyugal­mazott főkönyvelője, ötven­­hét éves volt. Békés megyéből került szűkebb pátriánkba. Mielőtt a lapkiadás kötelékébe lé­pett volna — 1957 —, a megyei pártbizottság gazda­sági osztályán dolgozott Hódmezővásárhelyen. Több mint két évtizeden át köz­vetlen munkatársunkat tisz­telhettük benne. Aki a virágokat szereti, rossz ember nem lehet. Pusztai János esetében újra értelmet, tartalmat kapott e nagyon elkoptatott régi közhely. Valóban nagyon szerette a virágokat: a gon­doskodás nyomán sarjadó­­megújuló életet látta-ked­­velte bennük. Hasonlókép­pen bánt az emberekkel is. Vagy az emberekkel való törődés etikáját plántálta volna át lakásában őrzött kaktuszaira, dúsan burjánzó futónövényeire? Bármerről közelítünk ehhez az emberi élethez, ugyanarra az érdemi lényegre bukkanunk: Pusz­tai János szerette a világot, a létezés csodáját. Emberi kapcsolatait a közvetlenség, a segíteni aka­rás szándéka hatotta át. Az utasítás sosem volt kenyere. Kért, javasolt. Talán ezért hallgattak rá azok, akikkel a társadalmi munkamegosz­tás alá- és fölérendeltségi viszonyokat is létrehozó bo­szorkány kony­háj­án nexusba került. Munkásságát államunk a Munka Érdemrend bronz fokozatának odaítélésével­ ismerte el. Mi, valahai mun­katársai gesztusait őrizzük, szelíd mosolyát, érdeklődés­ről tanúskodó mondatait, se­gítőkész lényét. Emléke vál­tozatlanul itt munkál közöt­tünk. Elhunyt munkatársunkat a Csongrád megyei Lapki­adó Vállalat saját halottjá­nak tekinti. Temetése március 4-én, pénteken délelőtt 11 órakor lesz a szegedi Belvárosi te­mető ravatalozójából. KEDD, 1983. MÁRCIUS L EPOSZ-tanácskozás A baromfiipar vállalatai­nál az önállósulás nyomán megnövekedett a szak­szer­vezet szerepe, a gazdálko­dás színvonalának javításá­ban is — állapította meg az ÉDOSZ elnöksége hétfői ülé­sén, amelyen a baromfiipar helyzete került napirendre. A bizottság nem csupán a dolgozók szociális hely­zetét, s a munkakörülmé­nyek alakulásait vizsgálta, hanem a vállalatok gazda­sági helyzetét is elemezte. Eszerint a baromfiipar si­kerrel teljesítette éves ter­vét, ám még jobbak lehet­nének az eredmények, ha a közös érdekeltség a barom­fitermelő mezőgazdasági üzemek és a feldolgozók között szélesebb körben bontakozott volna ki. Ennek hiánya miatt a termelés és a piaci kínálat közötti összhang nemegyszer fel­bomlott, ami esetenként túltermeléshez vezetett. Hátrányos következménye­it tavaly jobbára az ipari vállalatok viselték. E ta­pasztalatokon okulva a vál­lalatok az idei szerződéskö­téseknél a termelés na­gyobb arányú szabályozásá­ra törekedtek. Az elnökség a kérdés megoldására a MÉM-nek javasolja egy olyan szerződési rendszer kidolgozását, amely lehető­vé teszi az eddiginél telje­sebb közös érdekeltség meg­teremtését az ipari vállala­tok és mezőgazdasági part­nereik között. Műszaki cikkek vására a Deltánál Tél végi vásárt rendezett a Delta Kereskedelmi Vállalat megyénkben. Tegnap, hétfő reggeltől, március 1­2-ig a Vállalat üzleteiben négymillió forint értékű árut kínálnak — jelentős árkedvezménnyel. Olcsóbban vásárolhatók meg a hagyományos forgólapátos, 303-as mosógépek és a for­gódobos centrifugák egy-egy típusa. A híradástechnikai cikkek kedvelőinek a HOX hangfalak három típusát kí­nálják, például az 51-es sor­számút 2400 helyett 1530 forintért. Az eredeti áránál 1200 forinttal olcsóbban, 3900 forintért ajánlják a Tesla B 101-es sztereó, szalagos magnetofont. Lényegesen ol­csóbban kínálják az ugyan­csak szalagos, kétsebességes Unitra és 8880 forint he­lyett 5500-ért a szovjet gyárt­mányú Kasthan hangrögzítőt. Ezeket az árukat a buda­pesti Ravill-tól és a me­gyénkben is működő Vidiától vették át Úgy látszik, a vállalatok a raktárterületüket akarják felszabadítani az újabb termékeknek, mert szó, ami szó, e cikkek még így, olcsóbban sem tartoznak a legkeresettebbek közé. . JEGYZET Mórahalmon keresték, s megtalálták a megoldást Felvásárlás új mállán A mórahalmi homokvidé­ken — Zákányszéket, Ásott­­halmát és Domaszéket is be­leértve — több mint 17 ezer lakos él. Ezen a terüle­ten és általában az egész szegedi járásban, jelentős fejlődést értek el a háztáji, a kisegítő gazdaságok a nagy­üzemi támogatás, a szövetke­zeti ösztönzés hatására. Az utóbbi években termőre for­dult telepítésekkel­ is igazo­lódott, hogy az önellátáson túl, jó­ úton halad a szegedi és a környék lakosainak fo­lyamatos zöldség-gyümölcs ellátása. Az ösztönzésre és a saját érdekeltségű kezdeményezé­sekre fellendült kistermelés — a piaci biztonság te­kintetében — még ma sem problémamentes. Ám akad­nak olyan hétköznapi meg­oldások is, amire bizonyos fokig példa lehet a Móraha­­lom és Vidéke Áfész múlt évi tevékenysége. A szövetkezet megfiatalí­tott vezetése — felismerve a lehetőségeket — merészen nyúlt a partneri kapcsolatok erősítéséhez. Ez eredménnyel is járt, mert az áfész 1982- ben az előző évhez képest 251 százalékot ért el a fel­vásárlásban. Dobó Lajos, a szövetkezet elnöke, Bán László elnök­­helyettes és Tóth Sándor fel­­vásárlási csoportvezető sze­rint a siker legfőbb magya­rázata, hogy a szövetkezet és a termelők, valamint a ter­mékfelvásárló és -feldolgozó vállalatok között megfelelő bizalom alakult ki — a köl­csönös érdekazonosság alap­ján. Az áfész felvásárló és ér­tékesítő tevékenységében ta­valy teljesen új vállalkozás volt az úgynevezett lépara­dicsom elhelyezése. Próba­ként 140 vagonra szerződtek, és amikor a Szegedi Kon­zervgyár nem tudta átvenni az egyszerre beérő paradi­csomot, a Békéscsabai­ Kon­zervgyárban kerestek helyet a felvásárolt árunak, ösz­­szesen 220 vagonnal­­ adtak át. A négy községben üte­mezés szerint történt a pa­radicsom felvásárlása. A kez­det azt a tanulságot hozta, hogy lehet az eredményeket fokozni az együttműködés fejlesztése, a gépesítettség növelése, a szállításszervezés terén. Ezért az idén már 300 vagon léparadicsomra szerződött a mórahalmi áfész. Jó példa volt tavaly a partneri összefogásra, hogy a tárolási, rakodási prob­lémákkal küszködő Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat adott gépeket segítségül az áfésznek, az idei szezonra pedig a Volán szegedi 10. számú Vállalata ígért ön­rakodó kocsikat a szállítás­hoz. A másik sikeres kezdemé­nyezés a borszőlőfelvásárlás kibővítése volt. Három éve 8 vagonnal kezdték Zákány­széken a szőlővásárlást, a következő évben Mórahalom és Domaszék is belépett, 23 vagonnal. Tavaly már a négy községben 115 vagon borszőlőt vásároltak fel a termelőktől. A kisgazdasá­goknak az jelentett ösztön­zést, hogy kilónként 60—80 fillérrel adott többet az alapanyagért a szövetkezet, saját kockázatára. A másik oldalon viszont megkeresték a jó árat fizető vevőt is, és így került Kiskunmajsára a szőlő. A Márka-alapanyag, a meggy felvásárlását is bő­vítették a mórahalmiak. Ta­valy már 500 mázsát adtak át a Délalföldi Pincegazda­ságnak. Eközben a hagyomá­nyos, a tojás, baromfi, ter­mény, kisállat felvásárlását is folytatják. De ezen a té­ren csökkentek a piaci, ér­tékesítési lehetőségek, és ezért kellett újabb felvevő­piacok után nézni, ötlete­ket megvalósítani. Ilyen most például a spárgaterme­lés. Eddig 60 ezer magoncot adtak ki a termelőknek, ami­ből két év múlva lesz elő­ször 300 mázsa exportképes termék. A mórahalmiak kezdemé­nyezőkészségét, kockázatvál­lalását bizonyítja, hogy a múlt évi 251 százalékos fel­­vásárlási eredményt alap­nak tekintik az idei mun­kához, és ez évben tovább növelik az ágazat produk­tumát. A termékek 70 szá­zalékára már meg is kötöt­ték a kisgazdaságokkal az átvételi szerződést. KONDOROSI JÁNOS Az idegenforgalom fejlesztésére ez évben: Több mint 360 millió forint Hétfőn a Novotel-szálló­­ban ülést tartott az Orszá­gos Idegenforgalmi Tanács, s Juhár Zoltán belkereske­delmi miniszternek, az OIT elnökének vezetésével meg­tárgyalta az idegenforgalmi alap idei felhasználására tett javaslatot, továbbá,, je­lentést hallgatott meg a la­kosság szervezett külföldi utazásainak alakulásáról. A tanács a tavalyi idegen­­forgalmi alap felhasználá­sának tapasztalatait értékel­te, s megállapította, hogy az idegenforgalom fejlesztésé­re szolgáló pénzt — a helyi anyagi forrásokkal és a tár­sadalmi munkákkal együtt összesen 300 millió forintot — hatékonyan hasznosítot­ták az állami és szövetkeze­ti szervek. Elsősorban a ki­emelt tájegységek fejleszté­sére fordítottak nagy figyel­met, erre a célra több mint 70­0m­illió forint­ jutott. A tavalyi igen jó idegen­forgalmi eredményeknek kö­szönhetően ebben az évben 365 millió forint az idegen­­forgalmi fejlesztési alap ösz­­szege, de emellett természe­tesen továbbra is nagy sze­rep jut a helyi erőfeszíté­seknek, társadalmi munkák­nak. Az alap felosztásánál az egyik legfontosabb szem­pont, hogy az közvetlenül vagy közvetve tegye lehető­vé a konvertibilis devizabe­vételek növekedését. A legnagyobb összegű — 86 millió forintos — támo­gatás a négy kiemelt üdülő­körzet intéző bizottságainak és 13 megyei, illetve főváro­si idegenforgalmi bizottság­nak jut. A támogatás össze­ge 16 millió forinttal több, mint 1982-ben volt, ezt a többletet teljes egészében a négy legfontosabb üdülőkör­zet fejlesztésére fordítják. Csaknem 85 millió forintot költenek hazai és külföldi propagandára, mindenek­előtt abból a célból, hogy valós Magyarország-képet teremtsenek a világban. A kulturális, a sport- és más rendezvények támogatására 20 millió forintot szánnak, s ennek jelentős hányadából a budapesti tavaszi fesztivál részesül. A turisták tartózkodási idejének növelése és költési készségének fokozása érde­kében ebben az évben is ki­emelt feladat az idegenfor­galmi szolgáltatások körének bővítése. E célokra 36 mil­lió forintot fordítanak. A kereskedelmi jellegű léte­sítmények támogatására — állami kölcsön formájában — 80 millió forint jut A támogatást pályázat útján szerezhetik meg a jelentke­zők. Idegenforgalmunk várható alakulásáról a tanács leszö­gezte, hogy mind a nemzet­közi, mind a belföldi turiz­musban a kereslet kis mér­tékű emelkedésével számol­hatunk. Értesüléseim szerint... Képzeljük el, mi történ­ne, ha valamelyik éjszaka eltüntetnék az utakról a közlekedési táblákat, letö­rölnék az aszfaltra festett információkat!? A közlekedő embernek sok mindent kell tudnia, hogy a lehető legkeveseb­bet tévedjen, elkerülje a baleseteket. Jól kell lát­­­­nia a jelzéseket és gyorsan dönteni. Ebben segíti ugyan a rutin, de az sem elegendő mindig. Útlezá­rás, elterelés, váratlan for­galmi akadály esetén is tudni kell, hogy célunkat melyik irányba célszerű folytatnunk. Aki rendsze­resen közlekedik, az ter­mészetesen többet tud az utakról, a forgalmi válto­zásokról Az emberek ugyanis érdeklődési körük­nek megfelelően tájéko­zódnak az életben, s meg­zavarja őket, ha eközben érthetetlen akadályokkal találják szemben magukat. Például: nem tudnak el­igazodni egy középületben, tízemeletes lakóházukban a lift nem működik már he­tek óta, de ennek oka csak szájról szájra terjed, pedig sokan szeretnék tud­ni, mikor javítják meg ... stb... Rangos tanácskozásokon gyakorta hallom e két szót: „értesüléseim sze­rint . . Azt nem tudom, hogy jók-e vagy sem azok az „értesülések”. Amikor váratlan, hihetetlen dolgot közölnek velünk, akkor azon nyomban rákérde­zünk: „Igaz ez?” A kér­dést a kételkedés szüli. Nem szeretnénk rossz irányba fordulni, netán ,,zsákutcába” kerülni. A HÉT-ben a televízió újból foglalkozott az infor­mációk értékével, ponto­sabban azzal, hogy a gaz­dasági életben a jólérte­­sültség kötelező! A külke­reskedelmi információs központtal, annak feladatá­val is megismerkedtünk, láthattuk-hallhattuk, mennyiféle kiadványt gyártanak Körüljárták azt a kérdéskört is, hogy a számítógépeket jó lenne felhasználni információk tárolására és továbbítására is, méghozzá sokkal job­ban, mint eddig. Az egyik vélemény szerint: csak a legnagyobb vállalatok en­gedhetik meg maguknak, hogy a komputert infor­mációk beszerzésére és tá­rolására használják. Bizo­nyára a költségek szemszö­géből nézve ez nem cáfol­ható. Ám sokkal jobb len­ne, ha a jövedelmezőség oldaláról indulnánk el vé­leményalkotásaink során. Nem kétséges, hogy a friss, a gyors információ igénye annál a vállalatnál merülhet fel jogosan, ahol azt értékesíteni tudják! Ahol nem, ott az a befek­tetés — önmagában — rá­fizetés. Jó értesüléseket besze­rezni nem is oly könnyű. Saját tapasztalataim ezt mondatják velem. Több­ször előfordult már, hogy az alfőnök mondta tollba az adatokat és a tényeket, majd másnap a főnökök­kel ellenőriztettem, aki ideges lett: „Honnan szed­te ezeket a badarságo­kat?!” S újabb számokat, újabb tényeket mondott, merőben másokat, mint a hevettese. Elbizonytalanodik az em­ber ilyenkor, kiváltképp, ha foglalkozásából követ­kezően híreket, tényeket kell gyűjteni, azokat fel­dolgozni és közérthetően tálalni, azaz: hitelesen tá­jékoztatni Gyakran idézik Norbert Wienernek, a kibernetika atyjának egy gondolatát. ..Hatékonyan élni annyit tesz, mint elegendő infor­mációval élni!” Nos, nekem naponta okoz gondot annak meg­ítélése, hogy eleget és jól tájékoztattak-e engem, il­letve tudok-e mindenről. A válasszal, amit magam­nak adhatok, nem vagyok elégedett, önök, hogy van­nak ezzel? (bálint) — 3

Next