Csongrád Megyei Hírlap, 1983. március (40. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-01 / 50. szám
HírpIM a MIRKÖZ-ISI Bemutatkozás nemzetközi kiállításon Fehér, piros műbőr borítású, rozsdamentes fedőlappal, diszkrét megvilágítású, üvegpolccal és tükörháttérrel, hűtőpultsor-garnitúrát állítanak össze Csongrádon, a MIRKÖZ Ipari Szövetkezetben. Nyolc részét Modul-egységük révén különféleképpen lehet variálni, ízlés szerint. Terméküket — amelyet központjukban terveztek, s fejlesztettek ki — Hamburgban, egy nemzetközi kiállításon fogják hamarosan bemutatni. A bárbisztrósort igen kis szériában, csak néhány év óta készíti a szövetkezet szovjet partnerük és néhány belföldi megrendelő részére. A mostani bemutatkozás célja üzleti jellegű: a garnitúrát a tőkés piacokon is ismertté tenni, népszerűsíteni, s a felmerülő igények szerint, gyártására szerződéseket kötni. Képünkön: a kiállítási darab végszerelése. (Fotó: Pintér József.) Meghalt Papfii Pál Nyolcvannégy éves korában elhunyt Papdi Pál, a munkásmozgalom régi harcosa, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje. Szegeden született 1899. június 17-én. Eredeti foglalkozása kereskedősegéd volt. 1919-ben lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába. 1919 óta vett részt a munkásmozgalomban. A Tanácsköztársaság idején a, Vörösőrségi parancsiokat Móriradalmon. A Tanácsköztársaság leverése után, a fehérterror idején ki akarták végezni, de megszökött, két évig bujkált. 1921-ben belépett a Szociáldemokrata Párt szegedi szervezetébe, melynek 1944- ig volt tagja. Részt vett a választási harcokban, a Népszava,, a Vörös Segélybélyegek, s illegális pártpropaganda-artyagok terjesztégében.. 1944-ben tagja volt Szegeden az MKP megalakításának. 1944 november végén Mórahalmon is megalakították a kommunista párt helyi szervezetét. 1957 tavaszán részt vett a párt újjáalakításában, és tagja lett a Magyar Szocialista Munkáspártnak. 1956- ban együttműködött a mórahalmi karhatalmi egységgel, tevékenyen részt vett az ellenforradalmának leleplezésében. Papdi Pál tulajdonosa volt a Tanácsköztársaság Emlékét értették. Megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát és a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet. Papdi Pál a munkásosztály ügyének cselekvő harcosa volt, nagy tapasztalaté, hűséges elvtársunkat gyászoljuk személyében. Családtagjai, elvtársai, barátai március 2-án, szerdán vesznek tőle végső búcsút a mórahalmi temetőben. AZ MSZMP SZEGEDI JÁRÁSI BIZOTTSÁGA Elvint Pusztai János Megrendüléssel hallgattuk a hírt, ami hétfő reggeli munkába állásunkkor fogadott bennünket, a szegedi Sajtóház dolgozóit: hosszas betegeskedés után vasárnap reggel elhunyt Pusztai János, a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat nyugalmazott főkönyvelője, ötvenhét éves volt. Békés megyéből került szűkebb pátriánkba. Mielőtt a lapkiadás kötelékébe lépett volna — 1957 —, a megyei pártbizottság gazdasági osztályán dolgozott Hódmezővásárhelyen. Több mint két évtizeden át közvetlen munkatársunkat tisztelhettük benne. Aki a virágokat szereti, rossz ember nem lehet. Pusztai János esetében újra értelmet, tartalmat kapott e nagyon elkoptatott régi közhely. Valóban nagyon szerette a virágokat: a gondoskodás nyomán sarjadómegújuló életet látta-kedvelte bennük. Hasonlóképpen bánt az emberekkel is. Vagy az emberekkel való törődés etikáját plántálta volna át lakásában őrzött kaktuszaira, dúsan burjánzó futónövényeire? Bármerről közelítünk ehhez az emberi élethez, ugyanarra az érdemi lényegre bukkanunk: Pusztai János szerette a világot, a létezés csodáját. Emberi kapcsolatait a közvetlenség, a segíteni akarás szándéka hatotta át. Az utasítás sosem volt kenyere. Kért, javasolt. Talán ezért hallgattak rá azok, akikkel a társadalmi munkamegosztás alá- és fölérendeltségi viszonyokat is létrehozó boszorkány konyháján nexusba került. Munkásságát államunk a Munka Érdemrend bronz fokozatának odaítélésével ismerte el. Mi, valahai munkatársai gesztusait őrizzük, szelíd mosolyát, érdeklődésről tanúskodó mondatait, segítőkész lényét. Emléke változatlanul itt munkál közöttünk. Elhunyt munkatársunkat a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat saját halottjának tekinti. Temetése március 4-én, pénteken délelőtt 11 órakor lesz a szegedi Belvárosi temető ravatalozójából. KEDD, 1983. MÁRCIUS L EPOSZ-tanácskozás A baromfiipar vállalatainál az önállósulás nyomán megnövekedett a szakszervezet szerepe, a gazdálkodás színvonalának javításában is — állapította meg az ÉDOSZ elnöksége hétfői ülésén, amelyen a baromfiipar helyzete került napirendre. A bizottság nem csupán a dolgozók szociális helyzetét, s a munkakörülmények alakulásait vizsgálta, hanem a vállalatok gazdasági helyzetét is elemezte. Eszerint a baromfiipar sikerrel teljesítette éves tervét, ám még jobbak lehetnének az eredmények, ha a közös érdekeltség a baromfitermelő mezőgazdasági üzemek és a feldolgozók között szélesebb körben bontakozott volna ki. Ennek hiánya miatt a termelés és a piaci kínálat közötti összhang nemegyszer felbomlott, ami esetenként túltermeléshez vezetett. Hátrányos következményeit tavaly jobbára az ipari vállalatok viselték. E tapasztalatokon okulva a vállalatok az idei szerződéskötéseknél a termelés nagyobb arányú szabályozására törekedtek. Az elnökség a kérdés megoldására a MÉM-nek javasolja egy olyan szerződési rendszer kidolgozását, amely lehetővé teszi az eddiginél teljesebb közös érdekeltség megteremtését az ipari vállalatok és mezőgazdasági partnereik között. Műszaki cikkek vására a Deltánál Tél végi vásárt rendezett a Delta Kereskedelmi Vállalat megyénkben. Tegnap, hétfő reggeltől, március 12-ig a Vállalat üzleteiben négymillió forint értékű árut kínálnak — jelentős árkedvezménnyel. Olcsóbban vásárolhatók meg a hagyományos forgólapátos, 303-as mosógépek és a forgódobos centrifugák egy-egy típusa. A híradástechnikai cikkek kedvelőinek a HOX hangfalak három típusát kínálják, például az 51-es sorszámút 2400 helyett 1530 forintért. Az eredeti áránál 1200 forinttal olcsóbban, 3900 forintért ajánlják a Tesla B 101-es sztereó, szalagos magnetofont. Lényegesen olcsóbban kínálják az ugyancsak szalagos, kétsebességes Unitra és 8880 forint helyett 5500-ért a szovjet gyártmányú Kasthan hangrögzítőt. Ezeket az árukat a budapesti Ravill-tól és a megyénkben is működő Vidiától vették át Úgy látszik, a vállalatok a raktárterületüket akarják felszabadítani az újabb termékeknek, mert szó, ami szó, e cikkek még így, olcsóbban sem tartoznak a legkeresettebbek közé. . JEGYZET Mórahalmon keresték, s megtalálták a megoldást Felvásárlás új mállán A mórahalmi homokvidéken — Zákányszéket, Ásotthalmát és Domaszéket is beleértve — több mint 17 ezer lakos él. Ezen a területen és általában az egész szegedi járásban, jelentős fejlődést értek el a háztáji, a kisegítő gazdaságok a nagyüzemi támogatás, a szövetkezeti ösztönzés hatására. Az utóbbi években termőre fordult telepítésekkel is igazolódott, hogy az önellátáson túl, jó úton halad a szegedi és a környék lakosainak folyamatos zöldség-gyümölcs ellátása. Az ösztönzésre és a saját érdekeltségű kezdeményezésekre fellendült kistermelés — a piaci biztonság tekintetében — még ma sem problémamentes. Ám akadnak olyan hétköznapi megoldások is, amire bizonyos fokig példa lehet a Mórahalom és Vidéke Áfész múlt évi tevékenysége. A szövetkezet megfiatalított vezetése — felismerve a lehetőségeket — merészen nyúlt a partneri kapcsolatok erősítéséhez. Ez eredménnyel is járt, mert az áfész 1982- ben az előző évhez képest 251 százalékot ért el a felvásárlásban. Dobó Lajos, a szövetkezet elnöke, Bán László elnökhelyettes és Tóth Sándor felvásárlási csoportvezető szerint a siker legfőbb magyarázata, hogy a szövetkezet és a termelők, valamint a termékfelvásárló és -feldolgozó vállalatok között megfelelő bizalom alakult ki — a kölcsönös érdekazonosság alapján. Az áfész felvásárló és értékesítő tevékenységében tavaly teljesen új vállalkozás volt az úgynevezett léparadicsom elhelyezése. Próbaként 140 vagonra szerződtek, és amikor a Szegedi Konzervgyár nem tudta átvenni az egyszerre beérő paradicsomot, a Békéscsabai Konzervgyárban kerestek helyet a felvásárolt árunak, öszszesen 220 vagonnal adtak át. A négy községben ütemezés szerint történt a paradicsom felvásárlása. A kezdet azt a tanulságot hozta, hogy lehet az eredményeket fokozni az együttműködés fejlesztése, a gépesítettség növelése, a szállításszervezés terén. Ezért az idén már 300 vagon léparadicsomra szerződött a mórahalmi áfész. Jó példa volt tavaly a partneri összefogásra, hogy a tárolási, rakodási problémákkal küszködő Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat adott gépeket segítségül az áfésznek, az idei szezonra pedig a Volán szegedi 10. számú Vállalata ígért önrakodó kocsikat a szállításhoz. A másik sikeres kezdeményezés a borszőlőfelvásárlás kibővítése volt. Három éve 8 vagonnal kezdték Zákányszéken a szőlővásárlást, a következő évben Mórahalom és Domaszék is belépett, 23 vagonnal. Tavaly már a négy községben 115 vagon borszőlőt vásároltak fel a termelőktől. A kisgazdaságoknak az jelentett ösztönzést, hogy kilónként 60—80 fillérrel adott többet az alapanyagért a szövetkezet, saját kockázatára. A másik oldalon viszont megkeresték a jó árat fizető vevőt is, és így került Kiskunmajsára a szőlő. A Márka-alapanyag, a meggy felvásárlását is bővítették a mórahalmiak. Tavaly már 500 mázsát adtak át a Délalföldi Pincegazdaságnak. Eközben a hagyományos, a tojás, baromfi, termény, kisállat felvásárlását is folytatják. De ezen a téren csökkentek a piaci, értékesítési lehetőségek, és ezért kellett újabb felvevőpiacok után nézni, ötleteket megvalósítani. Ilyen most például a spárgatermelés. Eddig 60 ezer magoncot adtak ki a termelőknek, amiből két év múlva lesz először 300 mázsa exportképes termék. A mórahalmiak kezdeményezőkészségét, kockázatvállalását bizonyítja, hogy a múlt évi 251 százalékos felvásárlási eredményt alapnak tekintik az idei munkához, és ez évben tovább növelik az ágazat produktumát. A termékek 70 százalékára már meg is kötötték a kisgazdaságokkal az átvételi szerződést. KONDOROSI JÁNOS Az idegenforgalom fejlesztésére ez évben: Több mint 360 millió forint Hétfőn a Novotel-szállóban ülést tartott az Országos Idegenforgalmi Tanács, s Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszternek, az OIT elnökének vezetésével megtárgyalta az idegenforgalmi alap idei felhasználására tett javaslatot, továbbá,, jelentést hallgatott meg a lakosság szervezett külföldi utazásainak alakulásáról. A tanács a tavalyi idegenforgalmi alap felhasználásának tapasztalatait értékelte, s megállapította, hogy az idegenforgalom fejlesztésére szolgáló pénzt — a helyi anyagi forrásokkal és a társadalmi munkákkal együtt összesen 300 millió forintot — hatékonyan hasznosították az állami és szövetkezeti szervek. Elsősorban a kiemelt tájegységek fejlesztésére fordítottak nagy figyelmet, erre a célra több mint 700millió forint jutott. A tavalyi igen jó idegenforgalmi eredményeknek köszönhetően ebben az évben 365 millió forint az idegenforgalmi fejlesztési alap öszszege, de emellett természetesen továbbra is nagy szerep jut a helyi erőfeszítéseknek, társadalmi munkáknak. Az alap felosztásánál az egyik legfontosabb szempont, hogy az közvetlenül vagy közvetve tegye lehetővé a konvertibilis devizabevételek növekedését. A legnagyobb összegű — 86 millió forintos — támogatás a négy kiemelt üdülőkörzet intéző bizottságainak és 13 megyei, illetve fővárosi idegenforgalmi bizottságnak jut. A támogatás összege 16 millió forinttal több, mint 1982-ben volt, ezt a többletet teljes egészében a négy legfontosabb üdülőkörzet fejlesztésére fordítják. Csaknem 85 millió forintot költenek hazai és külföldi propagandára, mindenekelőtt abból a célból, hogy valós Magyarország-képet teremtsenek a világban. A kulturális, a sport- és más rendezvények támogatására 20 millió forintot szánnak, s ennek jelentős hányadából a budapesti tavaszi fesztivál részesül. A turisták tartózkodási idejének növelése és költési készségének fokozása érdekében ebben az évben is kiemelt feladat az idegenforgalmi szolgáltatások körének bővítése. E célokra 36 millió forintot fordítanak. A kereskedelmi jellegű létesítmények támogatására — állami kölcsön formájában — 80 millió forint jut A támogatást pályázat útján szerezhetik meg a jelentkezők. Idegenforgalmunk várható alakulásáról a tanács leszögezte, hogy mind a nemzetközi, mind a belföldi turizmusban a kereslet kis mértékű emelkedésével számolhatunk. Értesüléseim szerint... Képzeljük el, mi történne, ha valamelyik éjszaka eltüntetnék az utakról a közlekedési táblákat, letörölnék az aszfaltra festett információkat!? A közlekedő embernek sok mindent kell tudnia, hogy a lehető legkevesebbet tévedjen, elkerülje a baleseteket. Jól kell látnia a jelzéseket és gyorsan dönteni. Ebben segíti ugyan a rutin, de az sem elegendő mindig. Útlezárás, elterelés, váratlan forgalmi akadály esetén is tudni kell, hogy célunkat melyik irányba célszerű folytatnunk. Aki rendszeresen közlekedik, az természetesen többet tud az utakról, a forgalmi változásokról Az emberek ugyanis érdeklődési körüknek megfelelően tájékozódnak az életben, s megzavarja őket, ha eközben érthetetlen akadályokkal találják szemben magukat. Például: nem tudnak eligazodni egy középületben, tízemeletes lakóházukban a lift nem működik már hetek óta, de ennek oka csak szájról szájra terjed, pedig sokan szeretnék tudni, mikor javítják meg ... stb... Rangos tanácskozásokon gyakorta hallom e két szót: „értesüléseim szerint . . Azt nem tudom, hogy jók-e vagy sem azok az „értesülések”. Amikor váratlan, hihetetlen dolgot közölnek velünk, akkor azon nyomban rákérdezünk: „Igaz ez?” A kérdést a kételkedés szüli. Nem szeretnénk rossz irányba fordulni, netán ,,zsákutcába” kerülni. A HÉT-ben a televízió újból foglalkozott az információk értékével, pontosabban azzal, hogy a gazdasági életben a jólértesültség kötelező! A külkereskedelmi információs központtal, annak feladatával is megismerkedtünk, láthattuk-hallhattuk, mennyiféle kiadványt gyártanak Körüljárták azt a kérdéskört is, hogy a számítógépeket jó lenne felhasználni információk tárolására és továbbítására is, méghozzá sokkal jobban, mint eddig. Az egyik vélemény szerint: csak a legnagyobb vállalatok engedhetik meg maguknak, hogy a komputert információk beszerzésére és tárolására használják. Bizonyára a költségek szemszögéből nézve ez nem cáfolható. Ám sokkal jobb lenne, ha a jövedelmezőség oldaláról indulnánk el véleményalkotásaink során. Nem kétséges, hogy a friss, a gyors információ igénye annál a vállalatnál merülhet fel jogosan, ahol azt értékesíteni tudják! Ahol nem, ott az a befektetés — önmagában — ráfizetés. Jó értesüléseket beszerezni nem is oly könnyű. Saját tapasztalataim ezt mondatják velem. Többször előfordult már, hogy az alfőnök mondta tollba az adatokat és a tényeket, majd másnap a főnökökkel ellenőriztettem, aki ideges lett: „Honnan szedte ezeket a badarságokat?!” S újabb számokat, újabb tényeket mondott, merőben másokat, mint a hevettese. Elbizonytalanodik az ember ilyenkor, kiváltképp, ha foglalkozásából következően híreket, tényeket kell gyűjteni, azokat feldolgozni és közérthetően tálalni, azaz: hitelesen tájékoztatni Gyakran idézik Norbert Wienernek, a kibernetika atyjának egy gondolatát. ..Hatékonyan élni annyit tesz, mint elegendő információval élni!” Nos, nekem naponta okoz gondot annak megítélése, hogy eleget és jól tájékoztattak-e engem, illetve tudok-e mindenről. A válasszal, amit magamnak adhatok, nem vagyok elégedett, önök, hogy vannak ezzel? (bálint) — 3