Csongrád Megyei Hírlap, 1983. május (40. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
Éljen a szocializmus és a béke! ________________________________ (AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK MÁJUS ELSEJEI JELSZAVAIBÓL) A hét kérdése il MIT TÜKRÖZNEK JUZrIJ ANDROPOV A HETI NYILATKOZATAI? A héten Jurij Andropov két fontos nyilatkozatát hozták nyilvánosságra: az SZKP KB főtitkára terjedelmes innterjút adott a nyugatnémet Der Spiegel című hetilapnak, a hét közepén pedig neves amerikai tudósok felhívására válaszolt. A tekintélyes hamburgi politikai magazin főszerkesztőjével folytatott beszélgetés során Andropov nemzetközi kérdések egész sorát tekintette át Afganisztántól a francia—szovjet viszonyig. A legfontosabb azonban — amint azt az azóta megjelent visszhangokból is kiolvasható — mindenképpen a fegyverzetkorlátozás, az erőegyensúly és az eurorakéták témaköre volt. A két nagyhatalom genfi tárgyalásai az USA hibájából jutottak zsákutcába — szögezte le a főtitkár, rámutatva, hogy lényegében a nullamegoldás módosításaként propagált „közbülső javaslat"’ sem változtat érdemben Washington korábbi álláspontján, mivel az továbbra is figyelmen kívül hagyja a Szovjetunió biztonsági érdekeit A nukleáris konfrontáció kölcsönös csökkentésére törekszünk — hangsúlyozta Andropov, kiemelve, hogy változatlanul érvényben van a fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében tett valamennyi korábbi moszkvai indítvány, a francia és brit nukleáris haderő szintjén való rakétabefagyasztástól az ellenőrzés problémájáig. A nyilatkozat tükrében joggal állapíthatjuk meg: a Szovjetunió bármilyen megoldás kidolgozására hajlandó, amely eleget tesz az egyenlő biztonság alapelvének. Még a nyugati értékelések is — amelyek közül pedig egyesek „kemény hangvételűnek” minősítették az interjút — elismerik: Moszkva őszintén törekszik a tárgyalások folytatására. A Spiegelnek adott iterjú során szóba került a kozmikus hadviselés kérdése, amelyet Andropov amerikai tudósok egy csoportjának válaszolva pár nappal később részletesebben is kifejtett. A felhívást, amelyet egyetemi professzorok, Nobel-díjas kutatók intéztek az SZKP KB főtitkárához, az űrfegyverkezési tervek elburjánzása miatti növekvő — s tegyük hozzá jogos — aggodalom szülte. Andropov válaszában egyértelműen leszögezte: meg kell akadályozd a fegyverkezési hajsza átterjedését a világűrbe. A Szovjetunió által e célból kezdeményezett indítványok és szerződéstervezetek épp az Egyesült Államok és más NATO-tagországok magatartása miatt akadtak el, például az ENSZ Leszerelési Bizottságában. [ 2. HOGYAN ÉRTÉKELHETŐ AZ USA KÖZEL-KELETI DIPLOMÁCIAI OFFENZÍVÁJA? A Reagan-kormányzat eddigi legfontosabb közel-keleti diplomáciai küldetésének nevezik a szakértők George Shultz e héten kezdődött körútját. Az amerikai külügyminiszter egykori elődje, Kissinger emlékezetes ingadiplomáciáját újította fel, amikor a Kairó, Tel Aviv és Bejrút közötti közvetítésre vállalkozott. „Szükség esetén” hetekig is hajlandó a térségben maradni — jelentette ki Schultz indulása előtt —, hogy előrehaladást érjen el a pillanatnyilag legégetőbbnek nevezett libanoni csapatkivonás ügyében. Rosszmájú megfigyelők szerint szüksége is lesz türelemre — és töméntelen repülőgép-üzemanyagra —, ha áttörést akar elérni a hónapok óta húzódó izraeli—libanoni tárgyalásokon, amelyek egy másik „gyakorlott ingázó”, Philip Habib, Reagan különmegbízottja eddigi aktív részvétele ellenére holtponton vannak. Izrael ugyanis egyelőre nem enged „biztonsági követeléseiből” (például közös járőrosztagok felállítása, a szakadár Haddad őrnagy bevonása a dél-libanoni övezetfelügyeletébe, szabad kereskedelmi forgalom a két ország között), amelyek viszont Libanon szuverenitását és arab kapcsolatait sértik, így érthető egyesek véleménye, hogy Shultz sem fog többet elérni Habibnál. A kilátások valóban elég vegyesek. Az izraeli csapatok elhúzódó jelenléte, az izraeli—szíriai erők szembenállása, a PFSZ képviseleti joga ellen intézett támadások olyan robbanásveszélyes helyzetet hoztak létre, amely bármikor robbanhat. A Bekaa-völgyben a héten meg is szaporodtak a fegyveres incidensek. Egy esetleges libanoniizraeli megegyezés nagy kérdőjele változatlanul az, mennyire képes és mennyire hajlandó Washington nyomást gyakorolni Tel Avivra, másrészt, hogy mennyire választható el egy ilyen újabb különmegállapodás az átfogóbb válságtól, a megfeneklett Reagan-terv további esélyeitől. A kiszivárgott hírek szerint Beginék harcias visszautasításai ellenére elképzelhető egy olyan kompromisszum, hogy Izrael — amerikai biztosítékok sora és számos libanoni engedmény fejében — legalább részleges visszavonulásba kezd. Ám ma még ez is távolabbi lehetőségnek tűnik, amelyet bármely váratlan fejlemény meghiúsíthat ! 3. MI A PÁRIZSI NAMÍBIAKONFERENCIA JELENTŐSÉGE? A pretoriai fajüldöző rendszer semmibe veszi a Biztonsági Tanács Namíbiára vonatkozó határozatait, s folytatja támadásait Angola ellen is — állapították meg az ENSZ égisze alatt Párizsban rendezett ötnapos értekezlet résztvevői. A nemzetközi tanácskozáson elfogadott záródokumentum kimondja: a Dél-afrikai Köztársaság által törvénytelenül birtokolt egykori német gyarmat, Namíbia népének joga van az önrendelkezésre és a függetlenségre. Az apartheid rezsim csapatai viszont a tárgyalásos rendezés útját semmibe véve folytatják akcióikat a terület felszabadításáért küzdő SWAPO-szervezet gerillaegységei ellen. Az értekezleten is leszögezték, hogy Pretoria csak nyugati szövetségeseinek támogatásával tarthat ki merev politikai lővonala mellett, s dacolhat a hatályban levő ENSZ-ha- tározatokkal, amelyek nemzetközi ellenőrzés alatt rendezendő szabad választásokat írnak elő. Az utóbbi időben ráadásul néhány tőkés ország, elsősorban az Egyesült Államok, arra törekedett, hogy az előbbutóbb elkerülhetetlen namíbiai rendezést összekapcsolja a kubai csapatok Angolából történő kivonásaival. A párizsi konferencia egyik legjelentősebb vonása viszont éppen az volt, hogy a résztvevők többsége viszszautasította ezt a hamis „árukapcsolást”, s határozottan követelte Namíbia megszállásának megszüntetését. (E. É.) Munkanélküliség az NSZK-ban A megoldás: munkaidő-csökkentés? Mi rejlik a két és fél milliós nyugatnémet munkanélküliség rideg számai mögött? Bonni minisztériumokban, de baráti beszélgetésekben is korábban eléggé elterjedt volt az a vélemény, hogy sokan „sportot” csinálnak a munkanélküliségből, segélyért jelentkeznek, s közben egy csomó pénzt keresnek „feketén”. Nos, a tények az utóbbi másfél évben alaposan rácáfoltak e felháborítóan cinikus véleményekre. A gazdasági visszaesés következtében több mint 11 ezer cég ment tönkre tavaly az NSZK-ban. A fémfeldolgozó iparban 280 ezer munkahely szűnt meg, az építőiparban pedig 150 ezer embert bocsátottak el. Közben munkára jelentkeztek az iskolából frissen kikerült népes korosztályok is. Azaz, csak jelentkeztek volna , a nyilvántartott munkanélküliek több mint tíz százaléka 25 évnél fiatalabb —, márpedig aki nem dolgozott már legalább egy évig egyfolytában, az semmiféle segélyre nem jogosult. De még akik minden héten jelentkezhetnek a munkaügyi hivatalokban, hogy felvegyék a legutolsó fizetésük kétharmadának megfelelő segélyt, sokkal szívesebben járnának reggelente munkahelyükre. Hisz az emberek többsége egyszerűen szégyelli, hogy nem dolgozik. A legnagyobb gondban persze azok vannak, akik házat építettek, vagy hitelre autót, bútort vásároltak — a kölcsön megfizetése most sokkal keservesebb, mint amikor volt miből félretenniük. A bonni kormány így érthetően a munkanélküliség leküzdését hirdeti legfőbb feladatként, ám jórészt a gazdaság újbóli fellendülésétől várja a megoldást. Az ellenzéki szociáldemokraták viszont azt hirdetik, hogy állami munkahelymentő programokra lenne szükség. Mértéktartó, szakemberek véleménye szerint reálisan csak úgy lesz ismét több munkaalkalom az NSZK-ban, ha az egy dolgozóra jutó munkaidőt csökkentik, akár úgy is, hogy a mostaninál korábban nyugdíjazzák a dolgozókat. Igaz, így keresetcsökkenéssel kell számolni, hiszen kevesebb munkáért egy vállalat sem lesz hajlandó ugyananynyit fizetni. A szakszervezetek tánistonképpen már hajlanak erre a megoldásra — érdekes módon, inkább a munkaadók részéről nagyobb az ellenállás. Most a politikusokra vár, hogy segítsenek megtörni azt. Bonn, 1983 április, LIPOVECZ IVÁN ötvenezres tömegtüntetés Hannoverben a munkanélküliség, a kormány bérbefagyasztási javaslata és a szociális kiadások csökkentésének tervei ellen. (Fotó: ADN, MTI. KS) 2---------------- Háttér János válaszalt az európai ország felhívására Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára válaszolt arra a felhívásra, amelyet Ausztria, Ciprus, Finnország, San Marino, Svédország és Jugoszlávia állam- és kormányfői a madridi találkozó mielőbbi sikeres befejezése érdekében intéztek a helsinki záróokmány aláíróihoz. A Központi Bizottság első titkára válaszában nagyra értékeli és a madridi találkozó mielőbbi eredményes befejezésére, az európai biztonsági és együttműködési folyamat fenntartására irányuló pozitív lépésként üdvözli a semleges és az el nem kötelezett országok állam- kormányfőinek kezdeményezését. A Magyar Népköztársaság politikájában, nemzetközi tevékenységében a helsinki záróokmány elveit és ajánlásait követi. Osztja a felhívásban kifejezésre juttatott aggodalmat a madridi találkozó jelenlegi állásával és az európai biztonsági és együttműködési folyamat egészével kapcsolatban, s azt a meggyőződést is, hogy sürgős politikai döntésre van szükség a Madridban folyó munka mielőbbi eredményes befejezése érdekében. A Magyar Népköztársaság szövetségeseivel és Európa Wibb más államával együtt, kezdettől fogva tanújelét adta a konstruktív munkára irányuló politikai készségnek. Most arra van szükség, hogy azok a kormányok, amelyek eddig vonakodtak ettől, ugyanígy járjanak el, és építő szellemben segítsék elő a konszenzus elérését. Kádár János válaszában kifejezésre juttatja meggyőződését, hogy a madridi találkozó eredményes befejezése lendületet adna a- európai biztonság és együttműködés- nyamatának. A találkozó kudarcnak viszont kedvezőtlen hatása lenne Európa és szélesebben véve a világ helyzetére. A magyar küldöttség a jövőben is minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a madridi találkozó tartalmas és kiegyensúlyozott záródokumentum elfogadásával mielőbb befejeződjék. A hat állam- és kormányfő felhívása újabb értékes bátorítást ad küldöttségünknek e tevékenységében: változatlanul az a véleményünk, hogy a semleges és el nem kötelezett országok záródokumentum-tervezete jó alap a madridi tanácskozás eredményes befejezéséhez — hangsúlyozza a Központi Bizottság első titkára. Aiz olasz kormányválság festetményei Az olasz kormány lemondásának bejelentését követően, Sandro Pertini köztársasági elnök szombaton megkezdte konzultációit a válság megoldására. Először két elődjét, Giuseppe Saragatot és Giovanni Leonét fogadta, majd a parlament két házának elnökével, Nilde Jottival, illetve Tommaso Morlinóval tárgyalt. Ezután a pártok képviselői következnek. Pertini vasárnap délben be akarja fejezni a konzultációsorozatot. Sajtóközlések szerint az elnök már a hét elején bejelenti a parlament feloszlatását, és kitűzik a választások időpontját. Valószínű, hogy a községtanácsi választással együtt, június 26-án szólítják urnák elé a szavazópolgárokat. Az előrehozott választás 200 milliárd líra különkiadással terheli meg az állami költségvetést. Az OKP keddre vezetőségi ülést hívott össze, május második hetében pedig a Központi Bizottság tanácskozik majd. A jövő hét körvonalazhatja az esetleges kormányszövetséget, a koalíciós formulát, vagy legalábbis az erre utaló szándékokat. Odaítélték a Lenin-Siécednjakat Mikisz Theodorakisz görög zeneszerző, Liber Seregni uruguayi politikus, Mahmud Dervis palesztin költő és John Morgan kanadai lelkipásztor kapta meg az 1980—82. évre szóló nemzetközi Lenin-békedíjat. A nemzetközi Lenin-békedíj bizottság határozata kimondja, hogy e közéleti személyiségek ,,a béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harcban szerzett kimagasló érdemeikért” részesültek a kitüntetésben. A díj odaítéléséről, a beterjesztett javaslatok áttekintése után, a nemzetközi Lahin-békedíj-bizottság április 21 -i ülésén döntött. A bizottság elnöke Nyikolaj Blohin akadémikus, s tagjai nemzetközileg ismert személyiségek. A bizottság tagjai között van Anna Seghers német írónő, Renato Guttuso olasz festő, Nguyen Thi Binh vietnami és Jozef Cyrankiewicz lengyel politikus. Moszkvába látott a spanyol kilüyminiszter Népszavazás a NATO- tagságról, együttműködés a nyugati világgal, új típusú kapcsolat az USA-val, normális viszony a szocialista országokkal, a nemzetközi enyhülés támogatása — ezekben jelölte meg a spanyol külpolitika fő irányait sajtónyilatkozatában Fernando Moran külügyminiszter. Bejelentette, hogy május végén a Szovjetunióba utazik. Moszkvában nemzetközi kérdésekről és kétoldalú gazdasági, kereskedelmi, kulturális együttműködés időszerű kérdéseiről tárgyal. A spanyol jobboldal nyomban a sajtóértekezlet után élesen támadta a külügyminisztert azért, hogy — úgymond — figyelmen kívül hagyta az ország NATO-elkötelezettségét, és véleménye megingathatja a szövetségesek bizalmát. VASÁRNAP, 1983. MÁJUS 1.