Csongrád Megyei Hírlap, 1983. május (40. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

Éljen a szocializmus és a béke! ________________________________ (AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK MÁJUS ELSEJEI JELSZAVAIBÓL) A hét­­ kérdése­ ­il MIT TÜKRÖZNEK JUZrIJ ANDROPOV A HETI NYILATKOZATAI? A héten Jurij Andropov két fontos nyilatkozatát hoz­ták nyilvánosságra: az SZKP KB főtitkára terjedelmes innterjút adott a nyugatné­met Der Spiegel című heti­lapnak, a hét közepén pedig neves amerikai tudósok fel­hívására válaszolt. A tekintélyes hamburgi politikai magazin főszer­kesztőjével folytatott beszél­getés során Andropov nem­zetközi kérdések egész sorát tekintette át Afganisztántól a francia—szovjet viszonyig. A legfontosabb azonban — amint azt az azóta megje­lent visszhangokból is ki­­olvasható — mindenképpen a fegyverzetkorlátozás, az erőegyensúly és az eurora­­kéták témaköre volt. A két nagyhatalom genfi tárgyalá­sai az USA hibájából ju­tottak zsákutcába — szögez­te le a főtitkár, rámutatva, hogy lényegében a nulla­megoldás módosításaként propagált „közbülső javas­lat"’ sem változtat érdem­ben Washington korábbi ál­láspontján, mivel az tovább­ra is figyelmen kívül hagy­ja a Szovjetunió biztonsági érdekeit A nukleáris konfrontáció kölcsönös csökkentésére tö­rekszünk — hangsúlyozta Andropov, kiemelve, hogy változatlanul érvényben van a fegyverkezési hajsza meg­fékezése érdekében tett va­lamennyi korábbi moszkvai indítvány, a francia és brit nukleáris haderő szintjén való rakétabefagyasztástól az ellenőrzés problémájáig. A nyilatkozat tükrében jog­gal állapíthatjuk meg: a Szovjetunió bármilyen meg­oldás kidolgozására hajlan­dó, amely eleget tesz az egyenlő biztonság alapelvé­nek. Még a nyugati értéke­lések is — amelyek közül pedig egyesek „kemény hangvételűnek” minősítették az interjút — elismerik: Moszkva őszintén törekszik a tárgyalások folytatására. A Spiegelnek adott iter­­jú során szóba került a kozmikus hadviselés kérdé­se, amelyet Andropov ame­rikai tudósok egy csoport­jának válaszolva pár nap­pal később részletesebben is kifejtett. A felhívást, ame­lyet egyetemi professzorok, Nobel-díjas kutatók intéztek az SZKP KB főtitkárához, az űrf­egyverkezési tervek elburjánzása miatti növekvő — s tegyük hozzá jogos — aggodalom szülte. Andropov válaszában egyértelműen le­szögezte: meg kell akadá­lyozd a fegyverkezési haj­sza átterjedését a világűr­be. A Szovjetunió által e célból kezdeményezett in­dítványok és szerződésterve­zetek épp az Egyesült Álla­mok és más NATO-tagorszá­­gok magatartása miatt akadtak el, például az ENSZ Leszerelési Bizottságában. [ 2. HOGYAN ÉRTÉKELHETŐ AZ USA KÖZEL-KELETI DIPLOMÁCIAI OFFENZÍVÁJA? A Reagan-kormányzat ed­digi legfontosabb közel-ke­leti diplomáciai küldetésé­nek nevezik a szakértők George Shultz e héten kez­dődött körútját. Az ameri­kai külügyminiszter egyko­ri elődje, Kissinger emléke­zetes ingadiplomáciáját újí­totta fel, amikor a Kairó, Tel Aviv és Bejrút közötti közvetítésre vállalkozott. „Szükség esetén” hetekig is hajlandó a térségben ma­radni — jelentette ki Schultz indulása előtt —, hogy elő­rehaladást érjen el a pilla­natnyilag legégetőbbnek ne­vezett libanoni csapatkivo­nás ügyében. Rosszmájú megfigyelők szerint szüksé­ge is lesz türelemre — és töméntelen repülőgép-üzem­anyagra —, ha áttörést akar elérni a hónapok óta húzó­dó izraeli—libanoni tárgya­lásokon, amelyek egy másik „gyakorlott ingázó”, Philip Habib, Reagan különmegbí­­zottja eddigi aktív részvé­tele ellenére holtponton vannak. Izrael ugyanis egy­előre nem enged „biztonsá­gi követeléseiből” (például közös járőrosztagok fel­állítása, a szakadár Haddad őrnagy bevonása a dél-libanoni övezet­­felügyel­­etébe, szabad kereskedelmi forgalom a két ország kö­zött), amelyek viszont Li­banon szuverenitását és arab kapcsolatait sértik, így érthető egyesek véle­ménye, hogy Shultz sem fog többet elérni Habibnál. A kilátások valóban elég ve­gyesek. Az izraeli csapatok elhúzódó jelenléte, az izrae­li—szíriai erők szembenállá­sa, a PFSZ képviseleti joga ellen intézett támadások olyan robbanásveszélyes helyzetet hoztak létre, amely bármikor robbanhat. A Bekaa-völgyben a héten meg is szaporodtak a fegy­veres incidensek. Egy esetleges libanoni­­izraeli megegyezés nagy kérdőjele változatlanul az, mennyire képes és mennyire hajlandó Washington nyo­mást gy­akorolni Tel Avivra, másrészt, hogy mennyire választható el egy ilyen újabb különmegállapodás az átfogóbb válságtól, a megfe­neklett Reagan-terv további esélyeitől. A kiszivárgott hírek szerint Beginék har­cias visszautasításai ellené­re elképzelhető egy olyan kompromisszum, hogy Izra­el — amerikai biztosítékok sora és számos libanoni en­gedmény fejében — leg­alább részleges visszavonu­lásba kezd. Ám ma még ez is távolabbi lehetőségnek tűnik, amelyet bármely vá­ratlan fejlemény meghiúsít­hat ! 3.­­ MI A PÁRIZSI NAMÍBIA­KONFERENCIA JELENTŐSÉGE? A pretoriai fajüldöző rendszer semmibe veszi a Biztonsági Tanács Namíbiá­ra vonatkozó határozatait, s folytatja támadásait Angola ellen is — állapították meg az ENSZ égisze alatt Pá­rizsban rendezett ötnapos értekezlet résztvevői. A nemzetközi tanácskozáson elfogadott záródokumentum kimondja: a Dél-afrikai Köztársaság által törvényte­lenül birtokolt egykori né­met gyarmat, Namíbia né­pének joga van az önren­delkezésre és a független­ségre. Az apartheid rezsim csa­patai viszont a tárgyalásos rendezés útját semmibe vé­ve folytatják akcióikat a terület felszabadításáért küzdő SWAPO-szervezet ge­­rillaegységei ellen. Az érte­kezleten is leszögezték, hogy Pretoria csak nyugati szö­vetségeseinek támogatásával tarthat ki merev politikai l­ő­vonala mellett, s dacolhat­­ a hatályban levő ENSZ-ha-­­ tározatokkal, amelyek nem­­­­zetközi ellenőrzés alatt ren­­­­dezendő szabad választáso­kat írnak elő. Az utóbbi időben ráadásul néhány tő­kés or­szág, elsősorban az Egyesült Államok, arra tö­rekedett, hogy az előbb­­utóbb elkerülhetetlen namí­­biai rendezést összekapcsol­ja a kubai csapatok Ango­lából történő kivonásaival. A párizsi konferencia egyik legjelentősebb vonása vi­szont éppen az volt, hogy a résztvevők többsége visz­­szautasította ezt a hamis „árukapcsolást”, s határo­zottan követelte Namíbia megszállásának megszünte­tését. (E. É.) Munkanélküliség az NSZK-ban A megoldás: munkaidő-csökkentés? Mi rejlik a két és fél milliós nyugatné­met munkanélküliség rideg számai mö­gött? Bonni minisztériumokban, de ba­ráti beszélgetésekben is korábban eléggé elterjedt volt az a vélemény, hogy sokan „sportot” csinálnak a munkanélküliség­ből, segélyért jelentkeznek, s közben egy csomó pénzt keresnek „feketén”. Nos, a tények az utóbbi másfél évben alaposan rácáfoltak e felháborítóan cinikus véle­ményekre. A gazdasági visszaesés követ­keztében több mint 11 ezer cég ment tönkre tavaly az NSZK-ban. A fémfel­dolgozó iparban 280 ezer munkahely szűnt meg, az építőiparban pedig 150 ezer embert bocsátottak el. Közben munkára jelentkeztek az iskolából frissen kikerült népes korosztályok is. Azaz, csak jelent­keztek volna , a nyilvántartott munka­­nélküliek több mint tíz százaléka 25 év­nél fiatalabb —, márpedig aki nem dol­gozott már legalább egy évig egyfolytá­ban, az semmiféle segélyre nem jogosult. De még akik minden héten jelentkez­hetnek a munkaügyi hivatalokban, hogy felvegyék a legutolsó fizetésük kétharma­dának megfelelő segélyt, sokkal szíveseb­ben járnának reggelente munkahelyükre. Hisz az emberek többsége egyszerűen szé­gyelli, hogy nem dolgozik. A legnagyobb gondban persze azok vannak, akik házat építettek, vagy hitelre autót, bútort vá­sároltak — a kölcsön megfizetése most sokkal keservesebb, mint amikor volt mi­ből félretenniük. A bonni kormány így érthetően a mun­kanélküliség leküzdését hirdeti legfőbb feladatként, ám jórészt a gazdaság újbóli fellendülésétől várja a megoldást. Az el­lenzéki szociáldemokraták viszont azt hir­detik, hogy állami munkahelymentő prog­ramokra lenne szükség. Mértéktartó, szak­emberek véleménye szerint reálisan csak úgy lesz ismét több munkaalkalom az NSZK-ban, ha az egy dolgozóra jutó munkaidőt csökkentik, akár úgy is, hogy a mostaninál korábban nyugdíjazzák a dolgozókat. Igaz, így keresetcsökkenéssel kell számolni, hiszen kevesebb munkáért egy vállalat sem lesz hajlandó ugyanany­­nyit fizetni. A szakszervezetek táni­ston­képpen már hajlanak erre a megoldásra — érdekes módon, inkább a munkaadók részéről nagyobb az ellenállás. Most a politikusokra vár, hogy segítsenek meg­törni azt. Bonn, 1983 április, LIPOVECZ IVÁN ötvenezres tömegtüntetés Hannoverben a munkanélküliség, a kormány bérbefagyasz­­tási javaslata és a szociális kiadások csökkentésének tervei ellen. (Fotó: ADN, MTI. KS) 2----------------­ Háttér János válasza­lt az európai ország felhívására Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára válaszolt arra a felhívásra, amelyet Ausztria, Ciprus, Finnország, San Marino, Svédország és Jugoszlávia állam- és kormányfői a mad­ridi találkozó mielőbbi sikeres befejezése érdekében intéztek a helsinki záróok­mány aláíróihoz. A Központi Bizottság első titkára vála­szában nagyra értékeli és a madridi ta­lálkozó mielőbbi eredményes befejezésére, az európai biztonsági és együttműködési folyamat fenntartására irányuló pozitív lépésként üdvözli a semleges és az el nem kötelezett országok állam- kor­mányfőinek kezdeményezését. A Magyar Népköztársaság politikájában, nemzetközi tevékenységében a helsinki záróokmány elveit és ajánlásait követi. Osztja a felhívásban kifejezésre juttatott aggodalmat a madridi találkozó jelen­legi állásával és az európai biztonsági és együttműködési folyamat egészével kap­csolatban, s azt a meggyőződést is, hogy sürgős politikai döntésre van szükség a Madridban folyó munka mielőbbi ered­ményes befejezése érdekében. A Magyar Népköztársaság szövetsége­seivel és Európa Wibb más államával együtt, kezdettől fogva tanújelét adta a konstruktív munkára irányuló politikai készségnek. Most arra van szükség, hogy azok a kormányok, amelyek eddig vonakod­tak ettől, ugyanígy járjanak el, és építő szellemben segítsék elő a konszenzus el­érését. Kádár János válaszában kifejezésre jut­tatja meggyőződését, hogy a madridi ta­lálkozó eredményes befejezése lendületet adna a-­ európai biztonság és együttmű­­ködés- nyamatának. A találkozó kudar­cnak viszont kedvezőtlen hatása lenne Európa és szélesebben véve a világ hely­zetére. A magyar küldöttség a jövőben is min­den tőle telhetőt megtesz azért, hogy a madridi találkozó tartalmas és kiegyen­súlyozott záródokumentum elfogadásával mielőbb befejeződjék. A hat állam- és kormányfő felhívása újabb értékes bátorí­tást ad küldöttségünknek e tevékenységé­ben: változatlanul az a véleményünk, hogy a semleges és el nem kötelezett or­szágok záródokumentum-tervezete jó alap a madridi tanácskozás eredményes befejezéséhez — hangsúlyozza a Közpon­ti Bizottság első titkára. Aiz olasz kormányválság festetményei Az olasz kormány lemon­dásának bejelentését köve­tően, Sandro Pertini köz­­társasági elnök szombaton megkezdte konzultációit a válság megoldására. Először két elődjét, Giu­­seppe Saragatot és Giovan­ni Leonét fogadta, majd a parlament két házának­ el­nökével, Nilde Jottival, il­letve Tommaso Morlinóval tárgyalt. Ezután a pártok képviselői következnek. Pertini vasárnap délben be akarja fejezni a konzul­­tációsorozatot. Sajtóközlések szerint az elnök már a hét elején bejelenti a parlament feloszlatását, és kitűzik a választások időpontját. Va­lószínű, hogy a községtaná­­csi választással együtt, jú­nius 26-án szólítják urnák elé a szavazópolgárokat. Az előrehozott választás 200 milliárd líra különkia­dással terheli meg az álla­mi költségvetést. Az OKP keddre vezetősé­gi ülést hívott össze, május második hetében pedig a Központi Bizottság tanács­kozik majd. A jövő hét körvonalaz­hatja az esetleges kormány­szövetséget, a koalíciós for­mulát, vagy legalábbis az erre utaló szándékokat. Odaítélték a Lenin-Sié­cednjakat Mikisz Theodorakisz gö­rög zeneszerző, Liber Se­­regni uruguayi politikus, Mahmud Dervis palesztin költő és John Morgan ka­nadai lelkipásztor kapta meg az 1980—82. évre szóló nemzetközi Lenin-békedíjat. A nemzetközi Lenin-béke­­dí­j bizottság határozata ki­mondja, hogy e közéleti személyiségek ,,a béke meg­őrzéséért és megszilárdítá­sáért vívott harcban szer­zett kimagasló érdemeikért” részesültek a kitüntetésben. A díj odaítéléséről, a be­terjesztett javaslatok átte­kintése után, a nemzetközi Lahin-békedíj-bizottság áp­rilis 21 -i ülésén döntött. A bizottság elnöke Nyiko­­laj Blohin akadémikus, s tagjai nemzetközileg ismert személyiségek. A bizottság tagjai között van Anna Se­­ghers német írónő, Renato Guttuso olasz festő, Nguyen Thi Binh vietnami és Jozef Cyrankiewicz lengyel poli­tikus. Moszkvába látott a spanyol kilü­­yminiszter Népszavazás a NATO- tagságról, együttműködés­­ a nyugati világgal, új típusú kapcsolat az USA-val, nor­mális viszony a szocialista országokkal, a nemzetközi enyhülés támogatása — ezekben jelölte meg a spa­nyol külpolitika fő irányait sajtónyilatkozatában Fer­nando Moran külügyminisz­ter. Bejelentette, hogy május végén a Szovjetunióba uta­zik. Moszkvában nemzetkö­zi kérdésekről és kétoldalú gazdasági, kereskedelmi, kulturális együttműködés időszerű kérdéseiről tárgyal. A spanyol jobboldal nyomban a sajtóértekezlet után élesen támadta a kül­ügyminisztert azért, hogy — úgymond — figyelmen kí­vül hagyta az ország NA­­TO-elkötelezettségét, és vé­leménye megingathatja a szövetségesek bizalmát. VASÁRNAP, 1983. MÁJUS 1.

Next