Csongrád Megyei Hírlap, 1983. június (40. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-01 / 128. szám

Tegnap plenáris ülésen, általános vitával Folytatta munkáját az IPU-konferencia Losonczi Pál fogadta Plenáris ülésen, az elfo­gadott napirendnek megfe­lelően általános vitával folytatódott kedden az Or­szágházisán az Interparla­­mentáris Unió V. európai együttműködési és bizton­sági konferenciája. A 28 or­szágból érkezett, mintegy 200 parlamenti képviselő elsősorban az európai biz­tonságot érintő kérdéseket elemezte, s — más-más szempontból ugyan — az együttműködés szorosabbá tételének lehetőségeit keres­te. Az általános vita résztve­vői egyetértettek abban, hogy a törvényhozó testüle­teknek fontos szerepük van a jelenlegi, kiélezett nem­zetközi problémák megoldá­sának elősegítésében. Bár az európai és a világhelyzet megromlásának okairól a vélemények természetesen eltértek, közös volt az az álláspont, hogy a budapesti tanácskozásnak — éppúgy, mint az IPU eddigi hason­ló konferenciáinak —, hoz­zá kell járulnia az európai légkör megjavításához, a fegyverkezési verseny meg­állításához, a leszereléshez. A felszólalók részletesen foglalkoztak a helsinki záró­okmány alapelveinek meg­valósulásával, a biztonsági konferencia résztvevőinek madridi tanácskozásával. Számos kérdésben, így a humanitárius témák, az em­beri jogok problémái terén nem egyszer egymásnak el­lentmondó nézetek hangzot­tak el. Több, a NATO- a delegációk vezetőit országokból érkező képvise­lő például az Atlanti Szö­vetség közismert álláspont­jának adott hangot, egyet­értés mutatkozott azonban abban, hogy következete­sen meg kell valósítani a záróokmány rendelkezéseit, s Madridban haladék nél­kül megfelelő, kölcsönösen elfogadható megállapodásra kell jutni. Hasonlóképpen ellentmondó vélemények üt­köztek a vitában a fegyver­kezés, az eurorakéták tár­gyalásánál, de közös volt az óhaj, hogy vessenek véget a fegyverkezési versenynek amely súlyos veszélyt je­lent Európa népeinek. A délelőtti tanácskozás befejeztével Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hiva­talában fogadta a konferen­cián résztvevő delegációk vezetőit. Az eseményen je­len voltak az Interparla­­mentáris Unió vezetői és az IPU magyar nemzeti bizott­ságának tisztségviselői. A délutáni vitát követőlen a plenáris ülés végezetül megválasztotta elnökeit azoknak a bizottságoknak, amelyekben szerdától foly­tatják tanácskozásukat a ké­viselők- mégpedig a biz­tonság és a leszerelés, a gazdasági együttműködés valamint a humanitárius kérdések témaköreinek át­tekintésével. Este a konferencia részt­vevői Szentendrére látogat­tak, a művelődési központ­ban részt vettek a Magyar Rádió gyermekkórusa és a Budapest Táncegyüttes kon­certjén. A társadalmi-politikai hely­zet kulcsfontosságú kérdései­ről és a párt tevékenységé­nek irányairól tanácskozik a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának 12. ülése, amely kedden dél­előtt kezdődött meg Varsó­ban. Az ülésen elnöklő Woj­­ciech Jaruzelski hadseregtá­bornok, a Központi Bizott­ság első titkára a tanácsko­zást megnyitva elmondta, hogy a hosszú hónapokig tartó előkészítő munka so­rán a pártélet minden szint­jén megvitatták a napiren­den szereplő kérdéseket. A­­ központi pártszervek tagjai­­ számos információt, elemző­i anyagot és dokumentumter­­j­vezetet kaptak az előkészü- | letek során.­­ Az időszerű társadalmi-po- l­itikai helyzetről és a­­ párt I ezzel, kapcsolatos feladatai­t­ról a Politikai Bizottság be-­­ számolóját Józef Czvrek, a­­ KB PB tagja, a Központi Bizottság titkára terjesztette elő. A népi Len­gyel­ország tör­ténetének legnehezebb sza­kaszát jelentette a LEMP IX. rendkívüli kongresszusa óta eltelt közel két év. Az önálló állami és nemzeti lé­tet fenyegető ellenforradalmi veszélyt azonban sikerült szuverén módon, önerőből el­hárítani. Így kudarcot val­lottak a belső ellenség és az őket támogató imperialista körök számításai.­­ Ezt hangsúlyozta a LEMP Poli­tikai Bizottságának beszá­molója, amelyet a Központi Bizottság keddi ülésén Jó­zef Czyrek terjesztett elő. Czyrek rámutatott: tovább folyik a harc a szocializmus ellenfeleivel. Ezek meggyen­gültek és védekezésre kény­szerülnek, de változatlanul tevékenykednek. Aktívan tá­mogatják őket­­­a nyugati kommunistaellenes felforga­tó központok, amelyek mo­torja az erőviszonyok meg­változtatására törekvő ame­rikai imperializmus. A LEMP a nemzeti egy­ség és a közmegegyezés ki­alakítására törekszik, de vi­lágosan kimondja, hogy a szocialistaellenes erőkkel nem lehet szó megegyezés­ről. Az egyes társadalmi cso­portok magatartását elemez­ve a beszámoló pozitívan ér­tékelte a munkásosztály sze­repét, amely döntő mérték­ben hozzájárult a társadal­mi-politikai és a gazdasági életben végbement kedvező változásokhoz. A párt szá­mára kiemelkedő fontosságú a dolgozó tömegekkel fenn­tartott kapcsolat, az állandó párbeszéd, még a legnehe­zebb témákról is. Kedvező­nek minősítette a referátum a másik nagy társadalmi osztály, a parasztság maga­tartását is. Aláhúzta: a LEMP következetesen a munkás-paraszt­ szövetség erősítésére törekszik. Ami az értelmiséget illeti, annak kö­reiben ma még meglehető­sen sokan engednek a szo­­cialistaellenes erők nyomá­sának. Velük kapcsolatban a párt a meggyőzés módszerét alkalmazza, azzal a céllal, hogy csökkenjen a félrehú­zódók száma. A nyíltan el­lenséges nézeteket vallók ki­vételével kezet nyújt min­denkinek, és ismételten le­szögezi: nem az a lényeg, ki, honnan jött, hanem az, hogy merre tart. Ennek kapcsán Czvrek nagyra ér­tékelte a Hazafias Nemzeti Újjászületési Mozgalomban (PRON), valamint az állam­polgári tevékenység külön­böző területein aktívan mű­ködő értelmiségiek szerepét. Külön foglalkozott az ifjú­sággal, amelynek soraiban, elég nagy számban vannak még mindig ingadozók, fél­revezetett, megtévedt embe­rek. Ezért a pártnak az ed­diginél sokkal erőteljesebb tevékenységet kell kifejtenie a fiatalok között. A pártvezetés fontosnak tartja, hogy a nemzeti meg­egyezés kialakítása érdeké­ben a LEMP tagjai aktívan részt vegyenek a PRON, to­vábbá az újjászülető szak­­szervezeti mozgalom és a munkás-önkormányzati szer­vek tevékenységében. A nemzeti megegyezés megvalósítása szempontjából Czyrek pozitívnak minősí­tette az állam és az egyház viszonyát, azt, hogy mind a katolikus egyház vezetése, mind a papság döntő több­sége a kapcsolatok konstruk­tív alakításának híve.. El­ítélte viszont az olyan pró­bálkozásokat, amelyek arra irányulnak, hogy a vallási ünnepeket, miséket államel­lenes, rendbontó akciók szer­vezésére használják fel. Mint mondotta, II. János Pál pápa közelgő lengyelországi láto­gatásától a társadalmi nyu­galom erősödései, a nemzeti megegyezés továbbfejlődését várják. A látogatás egyben az állam és a katolikus egy­ház közötti jelen és jövő kapcsolatok próbaköve lesz. A referátum a LEMP bel­ső helyzetével foglalkozó ré­szében emlékeztetett arra, hogy a februárban véget ért beszámolási kampány hoz­zájárult a pártmunka jelen­tős felélénküléséhez, a párt szervezeti egységének erő­sítéséhez. a szövetséges pár­tokkal szorosan együttmű­ködve a LEMP visszaszerez­te a kezdeményezést a tár­sadalmi-politikai életben. Napirenden: fi társadalmi-politikai helyzet és a párt tevékenysége Tanácskozik Varsóban a LEMP KB 2 Kiszolgálás az élelmiszer­­kereskedelemben A Fogyasztók Országos Tanácsának sajtótájékoztatója A Fogyasztók Országos Tanácsa februárban döntött arról, hogy átfogó program során összegyűjtik az élel­miszer-kereskedelmi kiszol­gálással kapcsolatos jó és rossz tapasztalatokat. A testület vezetői kedden a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában tartott sajtótájékoztatón el­mondták: a fogyasztók ta­nácsai valamennyi megyé­ben a helyi sajátosságoknak megfelelően dolgozták ki programjaikat, s az elmúlt hetekben megkezdték azok végrehajtását. A kérdőíves felmérés adatait sokfélekép­pen egészítik ki, így pél­dául — egyebek között — véleménygyűjtő ládákat he­lyeznek el több város leg­forgalmasabb pontján, s fel­használják a falugyűlése­ken, a városi körzeti ta­nácskozásokon elhangzó la­kossági észrevételeket is. A sajtótájékoztatón el­hangzott: a vizsgálódás résztvevői, szeretnék elke­rülni, hogy a kereskedelmi dolgozók becsületes munkát végző túlnyomó többségét a bizalmatlanság légköre ve­gye körül. Hangsúlyozták azt is, hogy nem kampány­jellegű akcióról van szó, a Fogyasztók Országos Taná­csa egy folyamatot szeretne elindítani, melynek ered­ményeként remélhetően csökken az eladók és a vá­sárlók közötti feszültség. A hibák feltárása mellett nagy figyelmet fordítanak majd a jó tapasztalatok ösz­­szegyűjtésére, elterjesztésé­re. A kiemelkedő színvona­lú munkát végző kereske­delmi dolgozókat és üzlete­ket elismerésben részesítik, ezzel is növelve társadalmi megbecsülésüket. A felmérés tapasztalatait novemberben értékelik majd. Brit választási kampány Margaret Thatcher minisz­terelnököt, alig hogy haza­érkezett a williamsburgi csúcsértekezletről, máris he­ves támadások érték a vá­lasztási kampányban nyilat­kozó ellenzéki vezetők részé­ről. A munkáspárt és a szo­ciáldemokrata-liberális párt­­szövetség egyaránt a kon­zervatívok „rejtett céljait” — elsősorban a szociális kiadá­sok leépítését — vették cél­ba. Denis Healey, a munkás­párt helyettes vezére azt mondta, létezik egy „titkos” konzervatív választási kiált­vány, amely a nyugdíjasok és családisegély-élvezők meg­rövidítését, az ingyenes egészségügyi ellátás és a közoktatás jelentős szekto­rainak magánkézbe adását irányozza elő. Shirley Wil­liams, a szociáldemokrata párt elnöke a maga részéről azt hangoztatta, hogy a kon­zervatív jobboldal­i,veszedel­mes, reakciós és szélsőséges” elképzelések valóra váltásán munkálkodik. Margaret Thatcher Wil­­liamsburgban végzett mun­kája nem kevesebb kritikát kapott. A munkáspárt ka­tasztrofálisnak, a szövetség értéktelennek minősítette a csúcsértekezletet miután a részvevők sem a munkanél­küliség enyhítésére, sem az általános gazdasági pangás leküzdésére nem tudtak és nem akartak gyógymódokat találni. Közlemény a panamavárosi értekezletről A nicaraguai és a hondu­­rasi külügyminiszter jelen­legi eszmecseréje bebizonyí­totta, hogy állandó véle­ménycserére van szükség a két fél közötti feszültség csökkentése érdekében. Ez volt a kilenc latin-amerikai ország külügyminisztereinek háromnapos panamavárosi tanácskozását lezáró közle­mény legfontosabb megálla­pítása. A találkozóra a Contadora­­csoport — Mexikó, Venezue­la, Panama és Kolumbia — kezdeményezésére került sor. Rendkívüli állapot Peruban Fernando Belaunde Terry perui elnök 80 napos rend­kívüli állapotot hirdetett ki az ország területére, felfüg­gesztette a személyi és pol­gári jogokat, a parlamentet pedig felszólította, hogy sza­vazzák meg a szabotázsak­ciók elkövetői elleni halálos büntetés bevezetését. A rendkívüli állapot értel­mében tilos a gyülekezés, a­­ csendőrség és a hadsereg katonáinak pedig joga van gyanús személyeket letartóz­tatni és házkutatásokat tar­tani, külön erre vonatkozó parancs nélkül. A rendkívüli állapot célja a „terrorizmus elleni hatéko­nyabb harc’’, a közvetlen okot pedig az szolgáltatta, hogy a hét végén a Sendero Luminoso ultrabalos szerve­zet több pokolgépes merény­letet hajtott végre a főváros elektromos hálózata ellen. A Perui Kommunista Párt több alkalommal elhatárol­ta magát a szabotázsakciók­tól és felszólította a válság által sújtott társadalmi osz­tályokat, hogy egységesen lépjenek fel a kormány in­tézkedései ellen. Ribicsics beszéde a jugoszláviai helyzetről „A baloldalon, a jobbol­dalon is kerestük az ellen­séget, és aztán beláttuk, hogy­ mi saját magunk va­gyunk önmagunk legnagyobb ellensége, mert nem ismer­jük fel az egyes jelenségek okait, nem adunk választ a kérdésekre.Ha a kommu­nista szövetség offenzív, ha választ ad az időszerű kér­désekre, akkor egyetlen el­lenség sem tehet sokat el­lenünk. De ha mindannyian visszavonulunk, akkor az ellenség támad” — jelen­tette ki Mit­ja Ribicsics, a JKSZ KB Elnökségének el­nöke a napokban a belgrádi egyetemen tett látogatása során mondott beszédében, amelyet a keddi jugoszláv lapok ismertetnek. Az ország régi problémái­ra utalva Ribicsics hangoz­tatta, hogy az önigazgatást a nehéz időkben is igazolni kell. Könnyű bizonyítani, ha minden rendben megy, ha kedvező feltételekkel ka­punk külföldi kölcsönöket, ha jól élhetünk kevés mun­kával is, önálló tény­ezőként kell igazolnunk magunkat, saját erőnkkel kell építe­nünk és így kell bizonyíta­nunk, hogy az önigazgatási rendszer képes fejlődni — mondotta a JKSZ KB el­nöke. Ribicsics ennek kapcsán kitért a nemzetiségi kérdés­re is. „Koszovóban egyrészt jó értékelések hangzanak el a politikai helyzetről, más­részt viszont úgy gondo­lom, hogy bizonyos veszé­lyes dolgok kezdenek fel­halmozódni, de nemcsak Koszovóban, hanem Szerbiá­ban és az egész országban is. Ez a nemzeti bizalmat­lanság újabb hulláma. A szocialista erőknek és a kommunisták szövetségének azonnal rendkívüli intézke­déseket kell tenniük, hogy a helyzet megváltozzon” — mondotta. Ribicsics a szer­­bek és crnagoraiak Koszovó tartományból történő kény­szerű kiköltöztetése kapcsán a folyamat visszafordításá­nak tervéről a következő­ket jelentette ki: ,,A koszo­vói elvtársakkal együtt meg kell egyeznünk abban, hogy megkezdődjön az a folya­mat­, amelynek­­ során ha­zánk minden nemzetének és nemzetiségének soraiból dolgozók, szakemberek köl­tözzenek Koszovóra. A kérdéssel összefüggés­ben Ribicsics kifejtette, hogy a kisebbségnek teljes egyenjogúságra van szüksé­ge, a többnyelvűség elen­gedhetetlen, nemcsak a ki­sebbség részéről, amely egyébként is­­ természetsze­rűen tanulja a többség nyelvét, hanem a többség­ben élő nép esetében is. Hideg szelek a csúcsról Az amerikai étlap, amellyel a vendéglá­tó Reagan elnök traktálta magas vendégeit a Wil­­liamsburgban tartott csúcstalálkozóján , a finálé „ízeit” is meghatá­rozta. A hét vezető tőkés ország, amelynek állam-, illetve kormányfői 1975 óta minden évben össze­gyűlnek, az ilyen tanács­kozáson általában gazda­sági kérdésekről tárgyal. A tíz pontból álló rövid zárónyilatkozat, amelyet az Egyesült Államok, Anglia, az NSZK, Fran­ciaország, Olaszország, Kanada és Japán vezetői írtak alá, most is gazda­sági ügyekkel, a résztve­vők vitáival és érdekkü­lönbségeivel foglalkozik. Ám ezt a közleményt ár­nyékba borítja, hogy — Reagan és a Fehér Ház követelésére — a hetek mintegy „egységtüntetés­­re” vonultak fel a Szov­­j­jetunióval szemben az európai rakétatárgyalások­­ és főképpen a rakétatele­­­­pítés ügyében. Elutasító válasz a Szov­jetunió legutóbbi kor­mánynyilatkozatára, amelyben Moszkva — ép­pen a hetes csúcs előes­téjén — az eddig követett amerikai magatartás ve­szélyességére figyelmezte­tett. A williamsburgi csúcs „rakétapolitikai nyi­latkozatát”, így aligha le­het másképp felfogni, mint Washington erősza­kosan elutasító válaszát a szovjet kormánynyilatko­zatra. Ne hallgassuk el: az USA összességében te­hát érvényesíteni tudta politikai és gazdasági túl­súlyát. A nyilatkozat megismétli, hogyha a gen­fi tárgyalás az év végéig nem hoz megegyezést, akkor megkezdik­ a Per­shing—2 és a Cruise kö­zép-hatósugarú amerikai rakéták telepítését Nyu­­gat-Európában. A nyilat­kozat egyben elutasítja az angol és a francia ütő­erő bevonását a genfi tárgyalásba — ami pedig a szovjet javaslatok ki­emelkedően fontos eleme. Az amerikai nyomás erejére jellemző, hogy a nyilatkozat aláírásába be­vonták Japánt is, amely pedig nem tagja a NA­­TO-nak. Közben az ame­rikaiak viszonylag köny­­nyűszerrel visszaverték néhány szövetségesük el­lenállási kísérletét. Fran­ciaország például tiltako­zott az ellen, hogy a he­ I­yes csúcsot valamiféle „NATO-szuperkonfe­­renciává” változtassák. Mitterrand elnöknek a rakétatelepítéssel kapcso­latos álláspontja azonban túlságosan közel van az amerikai tervekhez, sem­hogy ez a formai kifogás hatásos lehetett volna. Éppen így erőtlennek bi­zonyult Trudeau kanadai miniszterelnöknek az a teljesen józan és jogos kételye, hogy miért nem lehet bevonni a rakéta­­egyensúly-számításba a brit és francia ütőerőt? A rakétanyilatkozatba befoglalt „ésszerűség” és „tárgyalási készség” in­kább csak arra való, hogy ne rántsák ki teljesen a szőnyeget Kohl nyugatné­met­ kancellár jövő hóna­pi moszkvai látogatása alól. A világ szemében ez a ** meglehetősen erősza­kos politikai nyilatkozat a hetes csúcs igazi ese­ménye. A tízpontos gaz­dasági nyilatkozat — mint minden esztendőben — most is csak jámbor óhajt fejez ki, és gyakor­latilag mit sem változtat a hét vezető tőkés hata­lom évtizedes gazdasági érdekellentétein. H -e) SZERDA, 1335. JÚ­VIUS­S.

Next