Csongrád Megyei Hírlap, 1983. augusztus (40. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-02 / 181. szám
A katonai enyhülésért Szovjet felhívás — a helsinki évforduló alkalmából MOSZKVA A helsinki záróokmány aláírásának nyolcadik évfordulója alkalmából Moszkvában hétfőn nagygyűlést rendezett az európai biztonság és együttműködés szovjet bizottsága. Előadói beszédében Alekszej Sityikov, a bizottság elnöke a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsaszövetségi tanácsának elnöke méltatta a nyolc évvel ezelőtti esemény és a záróokmány jelentőségét. A nagygyűlésen elfogadott felhívás a többi között megállapítja: a szovjet nép senkinél sem engedi meg a világban és az Európában kialakult egyenály megbontását, országa fenyegetését. A szovjet közvélemény teljes mértékben támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek a kialakult helyzetben a Szovjetunió és szövetségesei védelmi erejének szükséges szinten történő fenntartását tűzik ki célul. A dokumentum hangsúlyozza: az új amerikai rakéták nyugat-európai teleítése — akárhány rakétáról is legyen szó — csapást mérne a fegyverzet korlátozásról már folyó tárgyalásokra, újabb súlyos károkat okozna az államok közötti bizalom légkörének, megnövelné egy esetleges katasztrófa kirobbanásának veszélyét — akár a véletlen következménye lenne az, akár azoknak rosszindulatú tevékenységéből következnék be. A szovjet közvélemény egyetért az Európában, az Egyesült Államokban és az egész világon kibontakozott békemozgalom résztvevőinek követelésével, azonnal, amíg nem késő, hagyjanak fel a nukleáris háborúra történő felkészüléssel az egész világon. A dokumentum végezetül felhívással fordul a békéért aggódó valamennyi emberhez: tegyenek meg mindent, fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy az 1983-as esztendőben sikerüljön fordulatot elérni a katonai enyhülés irányába. Tagadhatatlan nemzetkö■ éi érdeklődés kísérte Reagan amerikai elnök közép-amerikai különmegbízottjának hét végi találkozóját Ruben Zamorával, a salvadori hazafias erők képviselőjével. Ez volt az első alkalom, hogy a hivatalos Washington képviselője közvetlenül tárgyalt a salvadori ellenállókkal. Korai lenne a legcsekélyebb feltételezést is megkockáztatni az eredményekkel kapcsolatban, hisz maga a párbeszéd jövője is módfelett bizonytalan. Mégis, a találkozó létrejötte figyelemre méltó tény. Egyfelől azt jelzi, hogy a Fehér Ház sem tud többé elsiklani az amerikaiak növelt Füstösbe fés ző nyugtalansága felett, hogy a szélsőjobboldali salvadori juntának nyújtott feltétel nélküli támogatás a kis közép-amerikai országot Washington „második Vietnamjává,, változtathatja. A megbeszélés másrészt tükrözi a salvadori erőviszonyokban végbement változásokat is, nevezetesen azt, hogy az események szabad folyása mellett a diszkreditálódott Amerika-barát rezsim előbbutóbb vereséget szenvedne. A lassan választásokra készülő amerikai vezetés úgy tűnik mára elfogadta, mézesmadzag hogy e számukra veszélyes dilemma csak a tárgyalások révén oldható fel. A salvadori belső változásokkal ugyanis egyfajta lépéskényszerbe került, márpedig Washington láthatóan semmi módon nem akar kimaradni a nagyon bonyolult salvadori megoldás kimunkálásának folyamatából, így ejteni kellett a hazafiakkal való közvetlen kapcsolatfelvétel merev tagadásának politikáját is. Mi sem lenne azonban nagyobb tévedés, mint rögtön Washington Közép-Amerikával kapcsolatos politikájának radikális felülvizsgálatára következtetni. Hiszen amíg a salvadori hazafiakkal megindulni látszanak a tárgyalások, addig növelik a nyomást Nicaraguára. Valószínűleg e két egyidejű tény átgondolt politikai törekvést, esetleg a térség haladó erőinek megosztását célozza, vagyis változatlanul" párhuzamosan alkalmazzák a „Farkósbot és mézesmadzag” politikát. A végül is összefüggő középamerikai válság valódi rendezésére ugyanis Washington eddig vajmi kevés hajlandóságot mutatott. GYŐRI SÁNDOR Az NDK-ban zárva (1.) Magyar a memóriaegység... Külföldön érzi tisztán az ember, hogy mennyire „magyar végtermék” mindenestől. Érzésekben, gondolatokban és szokásokban nem tudunk elszakadni a hazától, ahonnan elindultunk, és ahol egész életre szólóan megkaptuk a „beprogramozott memóriaegységünket”. Ebben a modern számítógépektől átvett készülékben, pontosabban személyiségünkben — áttéve emberi dimenzióba a hasonlatot — őrizzük a múltat, a jelent, és talán saját jövendőnk meghatározó darabját is. Minden mozdulatunkban, megnyilvánulásunkban és véleményünkben ott van a család, az iskola, a munkahely kitörölhetetlen hatása és útmutatása. Ezen már csak az nyugszik, amit az ember saját erőfeszítéseiből ráépített, az a plusz, amit mindenkinél , egyéniségnek hívnak, ilyen, vagy olyan mélységben, vagy mértékben. Már visszafelé jöttem az ötnapos, NDK-ban tett utamról, amikor a rostocki testvérszerkesztőség két kolléganője elkísért a bérlini repülőtérre, egészen a bőröndök mérlegeléséhez, és ahhoz a helyhez, ahol már minden utas eltűnik az útlevelét felmutatva, és a keskeny folyosó végén már várják a gyanútlant a vámosok. Szóval a megelőző búcsúzkodáskor önkéntelen gesztussal szokványpuszikat leheltem az igazán kedves és barátságos kolléganők arcára, és ekkor kellett először kontrollálnom a nevezetes magyar „memóriaegységet”. Odahaza ezt nem veszik bizalmaskodásnak, vagy „egészpályás letámadásnak”, mert annyira ártatlan dolog. Nekünk, magyaroknak. Viszont a berlini repülőtéren levő hölgyek rezzenéstelen arckifejezéssel és a fejüket kicsit elfordítva, szemüket lesütve tűrtek, hogy én beleavatkozzam az „intim szférába”. Ez abban a pillanatban nem világosodott meg előttem, csak egy félórával később, amikor a repülőgép kabinjában ülve volt időm végigpörgetni magamban az elmúlt napok eseményeit. Az is eszembe jutott, hogy még a felszállás előtt, hangoskodó és trágár szavakat is el-elhullajtó társasággal találkoztam. „Csinálták” a feltűnést, és restelltem magam. Helyettük és értük, mert természetesen magyarok voltak. — Főnök! Nyújtsd ide a vadvizet, különben az ijedtségtől... — mondta az egyik fiatalember a társaság vezetőjének, és a kipontozott lesz de bárki azt a szót helyettesíti, amelyiket akarja. A vadvíz persze nem volt más, mint pálinka. A budapesti repülőtéren a hatósági emberek ismerősként üdvözölték őket — no, nem az elszámolni valók miatt —, meg jól becsült sportolók voltak. Mégaz egyesület nevét is azonnal hozzátették: én most ezt azért nem említem, mert nem akarom a presztízsüket rombolni. Az is magyar tempó, hogy a Rostockban élő magyar asszony hiába tartózkodik már tizenöt-tizenhat éve az NDK-ban, mégis kénytelen engedelmeskedni még az „óhazában” megszerzett érzéseknek és hangulatoknak. Résztvevője volt az egyik ünnepi fogadásnak az esti órákban, ahol a zenekar remek táncszámokat játszott. Viszont üres volt a parkett, bár mindenki elfogyasztotta már a válogatott szendvicskölteményeket és hideg ételkülönlegességeket. A fiatalasszony nem tudta sokáig nézni ezt a tétlenséget. A férfi partnerét a parkettra cibálta, és a páros táncolni kezdett. Az igazsághoz tartozik, hogy nem telt bele tíz másodperc, már több tucat férfi és nő követte a példájukat. Úgy látszik, csak kezdeményezésre volt szükség és ez talán nem véletlenül fűződik egy éppen NDK-ban élő magyar aszszörnyhöz. Szóval az ember viszi magával külföldre a tájat, a napfényes nyarakat, a Balatont, a Mátra vidékét, vagy a Tisza partját, attól függően, hogy mire emlékszik és mire érez tússzá néhány pillanatban, és hol járt leggyakrabban, vagy mit szeret legjobban. Minden külföldi látnivaló keresztül megy az ember lelki szűrőjén, nem is tud róla, hogy az a „sajátod készülék” állandóan működésben van, és viszonyít, hasonlít, elemez és megállapít szüntelenül. Külföldön élesebben kirajzolódnak a honi kontúrok és eltűnnek a mindennapok nyűgei; az ember felülemelkedik szokványos önmagán és egyszerre felötlik előtte a legfontosabb, a leglényegesebb — akár összefüggések, akár tények formájában. Erre is jó a külföldi út. Például a rostocki üzletben, vagy a berlini repülőtér pavilonjában láttam olyan árukat, amelyeket mi, magyarok is készítünk, de sokkal gyatrább kivitelben és minőségben. Ilyenkor elfogja az embert az a ,,demokratikus indulat”, hogy nálunk miért nem lehet ugyanezt produkálni. És miért, fosztjuk meg a vásárlók tömegeit az örömtől és a kényelemtől ? A sokat emlegetett minőség — mint népgazdasági követelmény — erős szubjektív érzésként hatalmasodik el az emberben, hiszen az olyan egyszerű dolgok gyártásához — amiket az NDK üzleteiben látni — nem kell semmiféle import anyag vagy különleges licenc, csupán tisztesség, és precíz, tartalmas munka. Lehet, hogy egyik-másik termelésirányító a viszonylag magasabb fizetése vagy az öszszeköttetései révén be tudja szerezni jobb kivitelben azt az árut, mint amelyiket a saját gyárában állítanak elő, és ezért nem érdekli a minőség, a „vásárlás demokratizmusa”. Tehát az, hogy a „sima vevő”, az egyszerű ember is hozzájusson kiváló termékekhez, mert hiszen az ő igényei sem alacsonyabbak. Ilyen szempontból valóságos élmény volt számomra a Berlinben vett rádió, amelyik hálózati zsinórral működik. (Ugyanezt a rádiót láttam a rostocki üzletelvben is, jó messz-e Berlintől.) A közép- és rövidhullámú készülék, illetve doboz olyan meglepetést tartogat, hogy belülről szinte üres. A Minetta nevet viseli és minden építőeleme tranzisztorizált változatban készül. Néhány deka a teljes súlya, és ,.áthangolás” nélkül nagyszerűen használható idehaza is. De hsonló késztetés folytán vettem a 180 márkás rádión kívül a körülbelül kétmárkás kalapácsot, mert ebben az egyszerű szerszámban is benne volt a közismert német precizitás, és az, hogy ebből sem „lopták ki a munkát” és a maga nemének tökéletes képviselőié. A magyar memóriaegységtől most menjünk el a német memóriaegységig. Vannak, akik úgy vélik, hogy az NDK-ban a nemzeti karaktér része a már említett precizitás és alaposság lehet. An inkább szervezésnek, tudatos nevelésnek, és romantikával vegyített, józan életvitelnek nevezném. Ott kezdeném az érveimet, hogy az NDK a sportban világhatalom , „mellékesen” az ipari termelésben is a világ élmezőnyéhez tartozik. Valami hasonlót mi is meg tudnánk csinálni a sportban a lélekszámúnkhoz viszonyítva, ha a szervezés nálunk olyan magas színvonalon állna, mint a testvéri országban! Mostanában a magyar rádió egymás után sorolja fel a külföldi sportvereségeinket, és ilyenkor arra gondolok, hogy miért nem az IBUSZ révén vesznek részt a versenyzők külföldi utakon, megtakarítva ezzel az állam pénzét. Mivel Rostock volt az NDK-beli tartózkodásom fő célpontja, ezért a további példáim is főként innen való. Az ottani „népligetben” feltűnt nekem, hogy a hintákon, a különféle forgókon nem az elbitangolt képzelet sárkányai, és lehetetlen formájú lényei díszlenek, hanem valami egészen más képet mutat az egész. Az egyik helyen kicsinyített, de valódi vonatot vezettek a gyerekek a körbefutó pályán. Éppen azt élvezték, hogy olyasmit tehetnek, amitől őket a felnőttek — éppen koruknál fogva — elzárják. A játéknak, az önfeledt gyermeki kikapcsolódásnak ez a praktikus felfogása és kivitelezése nagy hatással volt rám. SZABÓ RÓBERT (Folytatjuk.) 2 Közel-Kelet: Fegyveres akciók, USIl-tervek Az elmúlt huszonnégy órában a libanoni hazafias erők az ország több részén is sikeres akciókat hajtottak végre a megszálló izraeli katonák ellen. Dél-Libanonban a megszálló izraeli katonák Zrarije falut támadták meg, ahol razziát tartottak és több embert letartóztattak. Eközben az El-Fatah palesztin szervezet szembenálló erői között heves tüzérségi párbajra került sor. A Bekaavölgyben fekvő Baalbek város környékén hétfőn délelőtt súlyos harcok folytak. Az Egyesült Államok közelkeleti katonai és diplomáciai jelenlétének fokozódására utal, hogy egyidejűleg Libanonban tartózkodik Robert MacFarlane, közel-keleti különmegbízott és helyettese Richard Fairbanks, valamint John Vessey tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke. A TASZSZ bejrúti jelentése szerint az amerikai diplomata Libanon után felkeresi Izraelt, Egyiptomot, Szaúd- Arábiát és Szíriát is. Ez utóbbi állomás azért is említésre méltó, mert MacFarlane elődjét, Habibot a damaszkuszi vezetés nem volt hajlandó fogadni „arab-ellenes magatartása miatt”. Robert MacFarlane, az amerikai elnök újonnan kinevezett közel-keleti megbízottja első, e minőségben tett útján megpróbálja elérni a Kelet-Libanonban szembenálló szíriai és izraeli erők szétválasztását — közölte vasárnap egy magas rangú izraeli kormánytisztviselő. Az amerikai vezetők ezt a tervet a múlt héten ,r- Jichak Samir izraeli külügyminiszter és Mose Arensz hadügyminiszter washingtoni tárgyalásain vetették fel. Hafez Asszad szíriai elnök országa fegyveres erőinek napján a hadsereghez intézet üzenetében vitatta az Egyesült Államoknak a közel-keleti közvetítői szerephez való jogát. Izraelt egész történelme során mindenkor Washington bátorította az agresszióra; ugyancsak az USA volt az, amely az agresszió anyagi feltételeit előteremtette — mutatott rá Asszad. Letartóztatások Sri Lankában COLOMBO A Sri Lanka-i kormány hétfőn diplomáciai úton az Egyesült Államokhoz, Nagy- Britanniához, Pakisztánhoz és Bangladeshez fordult azzal a kéréssel, hogy szükség esetén nyújtsanak segítséget a szigetországnak — jelentette hétfőn az UPI amerikai hírügynökség colomboi tudósítója. A magas rangú kormánytisztviselőkre hivatkozó jelentés szerint Pakisztán és Banglades „pozitív” választ adott, az amerikai és a brit nagykövetség egyelőre kormánya utasítására vár. Sri Lankában a hatóságok a jelek szerint az etnikai zavargásokat arra használják fel, hogy csapást mérjenek a baloldalra és a tamil ellenzékre. Hétfőre virradóra Colombóban letartóztatták a szombaton betiltott három Sri Lanka-i baloldali párt mintegy 25 vezetőjét és aktivistáját. A Sri Lanka-i Kommunista Pártot, a szociáldemokrata színezetű Szociális Egyenlőség Pártját és a szélsőbaloldali Népi Felszabadítási Frontot azzal a képtelen váddal illetik, hogy ők szították a szingaléz többség és a tamil kisebbség között az ellentéteket a kormány megdöntése céljából. i ENSZ-konferencia Losonczi Fál üzenete — Magyar felszólalás Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke üzenetet intézett a fajüldözés és a faji megkülönböztetés elleni harc második világkonferenciájához, amely augusztus elsején kezdte meg munkáját Genfben. Hollai Imre az ENSZ-közgyűlés jelenlegi, 37. ülésszakának elnöke hétfőn Genfben felszólalt a fajüldözés és a faji megkülönböztetés elleni II. világkonferencián. Beszédében kiemelte annak jelentőségét, hogy a világ számos népe és kormánya a fajüldözés és faji megkülönböztetés elleni harcnak szentelt évtized alatt elkötelezte magát az apartheid minden formájának megszüntetése mellett. Fontos feladatként jelölte meg, hogy a világ valamennyi tisztességes emberét mozgósítsák erre a küzdelemre. A fajüldözés és a faji megkülönböztetés időnként a faji felsőbbrendűségre vonatkozó elképzelésekben, vagy a faji alapon, illetve a bőrszín, vallás, illetve nemzeti identitás alapján történő elzárkózásban nyilvánulhat meg. A megkülönböztetés irányulhat nemzeti kisebbségek, etnikai csoportok, illetőleg idegen munkások ellen is. Mindennek hangsúlyozása azért szükséges — mondotta Hollai Imre —, mert léteznek olyan kényelmes illúziók, mintha a faji megkülönböztetés csak a Dél-afrikai Köztársaságban, az intézményesített fajüldözés bástyájában léteznék. Ez távolról sem igaz ■— mondotta. Mindez sajnos mindennapos jelenség számos országban. Eszperantó világkonsszus (Folytatás az 1. oldalról.) kulturális programját tekintették meg a küldöttek. Hétfőn a Budapest Sportcsarnokban szekcióülésekkel, szakmai rendezvényekkel, egyetemi előadásokkal folytatta munkáját a 68. eszperantó világkongreszszus. Külön munkacsoportban tanácskoztak az orvosegészségügyi eszperantisták, ülésezett a mozgalom egyik legerősebb szakmai szervezete a vasutas eszperantisták nemzetközi szövetsége, és ugyancsak öszszejövetelt tartottak az eszperantista postások és távirdai dolgozók. Tanácskoztak a rádióamatőr eszperantisták is, akik az MHSZ egyik, a Budapest Sportcsarnokhoz közeli klubjában a kongresszus ideje alatt rádióállomást működtetnek: eszperantó nyelven tájékoztatják a világ rádióamatőreit a budapesti rendezvény eseményeiről. Folytatódott a nemzetközi kongresszusi egyetem, s az intelligencia méréséről és örökléséről, valamint Konfuciusz közgazdasági gondolatairól hangzottak el előadások — eszperantó nyelven. Délután rendezték a Nemzetközi Eszperantó Szövetség szakmai szervezeteinek együttes közgyűlését, amelyen a különböző csoportok tagjait egyaránt érdeklő kérdéseket vitatták meg. A nap folyamán számos különleges témával foglalkozó munkacsoport is ülést tartott, így például az idegenforgalommal foglalkozó eszperantisták nyilvános ülésen vitatták meg, miként segítheti a turizmus a mozgalom még szélesebb körűvé válását. A Pataky István Művelődési Központban délután megkezdődtek az eszperantó nyelvű színházi előadások. Este a csillebérci úttörőtáborban a nemzetközi gyermektábor nyílt a világkongresszuson részt vevő szülők "gyerek',jáé'k'' be'vételével. A Budapest Sportcsarnokban nagy sikerű kórusestet rendeztek, amelyen bolgár, lengyel és magyar dalosok léptek fel. KEDD. 1983. AUGUSZTUS 2.