Csongrád Megyei Hírlap, 1983. október (40. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-01 / 232. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) és békeövezeteket alakíttat­nának ki. Szeretném külön hangsú­lyozni, mennyire nagy je­lentőségűnek tartom a Var­sói Szerződés tagállamai ál­tal az idén januári prágai ülésükön tett azon javasla­tot, amely indítványozza a NATO-tagállamainak, hogy kössenek velük szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Mivel a vi­lágon a létező fegyverzetek túlnyomó, többsége és leg­pusztítóbb fajtái e két szö­vetségi rendszer birtokában vannak, úgy vélem, egy ilyen szerződés hathatós in­tézkedés lehetne a békét fenyegető cselekmények megelőzésére. A Magyar Népköztársaság különleges fontosságot tulaj­donít a hadászati fegyver­zetek korlátozásáról és csök­kentéséről folyó szovjet— amerikai tárgyalásoknak, és őszintén reméli, hogy azok eredményesek lesznek. Az emberiség békés jövő­jét súlyosan fenyegetné, ha a fegyverkezési hajszát ki­terjesztenék a­­ világűrre. En­nek megelőzését szolgálja a most benyújtott nagy fon­tosságú szovjet javaslat, amelyet a Magyar Népköz­­társaság kormánya ezért teljes mértékben támogat. Magyarországot sok más európai országgal együtt nyugtalanítja az új típusú amerikai nukleáris eszközök tervezett nyugat-európai te­lepítése. A meglevő straté­giai egyensúly megbontása messzemenő következmé­nyekkel járhat nemcsak Európa, hanem az egész vi­lág békéjére és biztonságá­ra. Meggyőződésünk, hogy a legjobb megoldás Európa teljes atomfegyver-mentesí­tése lenne,­­és erről a cél­ról nem mondunk­ le. Addig pedig, amíg e cél elérését a nemzetközi.|*1 £}«***­' lasa lehetőve*Rftirf teszi & legelf­ogadhatóbfcr '5 'megbítf&ítt* a közép-hatótávolságú nuk­leáris eszközök számának csökkentésében, és semmi­képpen sem növelésében lát­juk. Elnök úr! Három évig tartó tárgya­lássorozat után a madridi európai biztonsági és együtt­működési találkozó tartal­mas és kiegyensúlyozott zá­ródokumentum elfogadásá­val fejezte be munkáját. E záródokumentum hosszú évek óta az első lényeges és széles körű kelet-nyu­gati megállapodás, aminek jelentőségét az adott nem­zetközi helyzetben aligha szükséges külön hangsúlyoz­nom. Kivételesen fontosnak tartjuk, hogy a találkozó úgy döntött: összehívja az európai bizalom- és bizton­ságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó konferenciát. A madridi találkozó ered­ményes külügyminiszteri szintű befejezése reményt ad arra, hogy lehetséges a Helsinkiben megkezdett sok­oldalú folyamat továbbvite­le. Erősíti abbeli meggyőző­désünket, hogy a hetvenes évek kedvezőbb légköre nem múló epizód Európa történelmében, s a jövő is­mét az enyhülési politikáé lesz. A Magyar Népköztársaság kormánya a maga részéről ezentúl is ennek érdekében fog munkálkodni, s arra fog törekedni, hogy miként ed­dig is, a jövőben is hiány­talanul végrehajtsa a hel­sinki záróokmány és a madridi záródokumentum elveit és ajánlásait. Megtisz­teltetésként fogadjuk, hogy 1985-ben Budapest lesz a madridi találkozó által el­határozott kulturális fórum színhelye, s megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy e fontos rendezvény sikeres legyen. "A magyar kormány őszin­tén kívánja, hogy a madridi eredmény legyen kedvező hatással a világ más térsé­geire is. Sajnos azonban, a szélső­séges körök politikája világ­szerte kedvezőtlenül érinti a pozitív törekvéseket, hátrá­nyosan befolyásolja a vál­sággócok felszámolását cél­zó erőfeszítéseket. A mai feszült nemzetközi helyzetben nagy szerepet tölt be az el nem kötele­zettek mozgalma, amelynek tagjai Földünk országainak és népességének nagy több­ségét képviselik. Új-delhi csúcsértekezletük újólag bi­zonyította, hogy az el nem kötelezettek igyekeznek ha­tékonyan elősegíteni korunk súlyos gondjainak megoldá­sát. A velük való együtt­működés további elmélyíté­se jelentős helyet foglal el a Magyar Népköztársaság külpolitikai törekvéseiben. Az Egyesült Nemzetek Szervezete kezdettől fogva részt vállalt a közel-keleti válság rendezési elveinek meghatározásából. Mégis évek óta olyan törekvések tanúi vagyunk, melyek az ENSZ távoltartására, külön­­megállapodásokra, egyes ér­dekelt feleknek a rendezési folyamatból való kirekeszté­sére irányulnak. Ezért tör­ténhet meg, hogy több mint egy évvel a Biztonsági Ta­nács határozatának egyhan­gú elfogadása után az izra­eli megszálló csapatok to­vábbra is Libanonban van­nak, s folytatódik a Palesz­tinai arab nép szenvedése és kiszolgáltatottsága. Nyilvánvaló, hogy a kö­zel-keleti válság centrális elemének, a palesztin kér­désnek a megoldatlansága, s az igazságos és tartós ren­dezést célzó javaslatok elve­tése csakis a válság továb­bi elmérgesedéséhez vezet­het. A Magyar Népköztársa­ság meggyőződése, hogy a térség helyzetét csak vala­mennyi érdekelt fél, köztük a Palesztinai Felszabadítási Szervezet részvételével tar­tott nemzetközi konferen­cián lehet rendezni. A békéért küzdő erők ag­­rodamp­fet az elmúlt idő­­szakba­t nem csekély mér­­­tékbeen növelték a Közép- Amerika és a Karib-térség haladó országai ellen indí­tott akciók. Meggyőződé­sünk, hogy e válságokat sem lehet az erőszak kategóriái­ban gondolkodva, egyes ha­talmak érdekeinek minde­nek fölé helyezésével meg­oldani. Megoldásra itt is csak az vezethet, ha tiszte­letben tartják az érintett népek önrendelkezési jogát, felhagynak a belügyekbe való beavatkozással, s le­mondanak a katonai fenye­getés, a megfélemlítés, a gazdasági és politikai nyo­más eszközeiről. A Magyar Népköztársaság kormánya és népe szolidá­ris Latin-Amerika népeinek a nemzeti függetlenségért, az önrendelkezésért, a tár­sadalmi haladásért, az el­nyomás és az újgyarmatosí­­tó törekvések ellen vívott küzdelmével. Támogatjuk a földrész országai által a tárgyalásos rendezés, a tér­séget feszültségben tartó konfliktusok igazságos és békés megoldása érdekében­­ tett közös lépéseket. Hasonlóképpen nagyra ér-­­ tékeli a Magyar Népköztár­­saság az indokínai országok erőfeszítéseit a délkelet­ázsiai feszültség csökkenté­sére, és támogatja a külügy­minisztereik áprilisi és jú­liusi tanácskozásán megfor­­galmazott javaslatokat. A magyar kormány nagy jelentőséget tulajdonít a ciprusi probléma olyan bé­kés rendezésének, amely megfelel a szigetország mindkét népközössége érde­keinek, biztosítja a Ciprusi Köztársaság szuverenitását, el nem kötelezettségét, s kizár minden külső beavat­kozást. A magyar kormány osztja a nemzetközi közvélemény felháborodását azon, hogy a­­ fajüldöző dél-afrikai rezsim apartheid politikája a széles körű nemzetközi elítélés el­lenére folytatódik. Namíbia esetében különö­sen szembetűnő, hogy a nemzetközi feszültség növe­­kedése közepette aktivizá­lódnak az újgyarmatosítás erői. Hiába a rendezés el­veit tartalmazó biztonsági tanácsi és közgyűlési hatá­rozatok, a dél-afrikai re­zsim és külső támogatóinak stratégiai és gazdasági ér­dekei miatt Namíbia még mindig nem nyerhette el a függetlenségét. Egyesek ön­kényes, ENSZ-határozat ál­tal nem szentesített feltétel­­eket szabnak, igyekeznek háttérbe szorítani a Swa­­pót, a namíbiai nép egye­düli törvényes, képviselőjét. A magyar kormány elítéli ezeket a törekvéseket, és szorgalmazza, hogy — a párizsi Namíbia-konferencia nyilatkozatával összhang­ban — hajtsák végre az ENSZ rendezési tervét. Elnök úr! A nemzetközi, kapcsolatok romlása, a világgazdaság elhúzódó válsága és bizo­nyos politikai indítékú lé­pések folyamatosan kedve­zőtlen hatással vannak a nemzetközi gazdasági, ke­reskedelmi, pénzügyi és műszaki-tudományos együtt­működés szinte minden te­­­rületére. Ez megnehezíti a nemzetközi munkamegosz­tásban különösen érdekelt országok, köztük Magyar­­ország helyzetét is. Köztudott, hogy a Ma­gyar Népköztársaság tagja a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának, e nyi­tott gazdasági közösségnek, élvezi a szocialista államok együttműködéséből eredő biztonságot és előnyöket- Országunk azonban komo­lyan érdekelt a valamennyi államhoz fűződő gazdasági kapcsolatok erősítésében is, függetlenül azok társadalmi berendezkedésétől és politi­kai hovatartozásától. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi gazdasági együtt­működés zavarainak meg­szüntetése csak közös erő­feszítéssel, a kölcsönös elő­nyökön alapuló és megkü­lönböztetésektől mentes együttműködés bővítésével lehetséges. Mi a magunk részéről minden erőnkkel ezen kívánunk munkálkod­ni. Ezt követelik nemzeti érdekeink, s csak ezen az alapon látjuk megvalósít­hatónak az ENSZ tagálla­mainak túlnyomó többsége által jogosan igényelt új, igazságosabb nemzetközi gazdasági rend és kapcsolat­­rendszer kialakítását is. A Magyar Népköztársaság úgy ítéli meg, hogy a nem­zetközi kapcsolatokra oly káros előítéletekkel, nem­zeti gyűlölködéssel, elzárkó­zással szemben a legjobb eszköz egymás megismerése. Ez kormá­nyunk kiinduló­pontja az emberi kapcsola­tok és az emberi jogok vo­natkozásában is. A szocia­lista Magyarországnak e te­rületen sincs szégyellni- vagy rejtegetnivalója. Mi az emberi jogok szférájából­­nem felejtjük il az élethez és a munkához való alap­vető jogot, s nem értünk egyet azokkal, akik szű­­kebbre vonják az emberi jogok körét. Köztudott, hogy részünkről milyen pro­­pagandisztikus megfonto­lások játszanak ebben köz­re. De vajon az, ha embere­ket tömegesen fosztan­ak meg annak lehetőségétől, hogy társadalmuk hasznos tagjai, családjuk támaszai legyenek, nem érinti-e a legközvetlenebbül az élet minőségét és az emberi jo­gok érvényesülését? Elvi álláspontunk az, hogy a nemzetközi közösségnek elsősorban az emberi jogok tömeges és durva megsérté­sére kell felhívnia a figyel­met. -E Ezek közül külön is kiemelem az apartheid, a faj, a bőrszín, a nemzeti kisebbségi hovatartozás és a hitfelekezet alapján előfor­duló jogsértő megkülönböz­­­tetéseket. Sajnos, az ilyes­mi sok országban minden­napos jelenség. A Magyar Népköztársaság ezt határo­zottan elítéli. A magyar kormány úgy véli, hogy erőfeszítéseinket az ilyen gyakorlat megszün­tetésére kell összpontosítani, nem pedig olyan propagan­dakampányok szervezésére, amelyek az emberi jogok nemes eszményeit tőlük idegen politikai szándékok eszközeivé teszik-Elnök úr! Minél feszültebb a nem­­­zetközi helyzet, annál iri­k­áb­b nő minden egyes ál­­lam felelőssége a békéért. A magyar kormány a fele-­­lősség ráeső részét vállalva, mindenütt, ahol erre adott­ságainál, fogva lehetősége van, a párbeszéd, a tárgya­lások alternatíváját állítja szembe a konfrontációs tö­rekvésekkel. Úgy véljük, hogy ebben, miként a viták békés,­ tárgyalásos rendezé­sében, az ENSZ-nek jelen­­­tős szerepet kell betöltenie. Ezért a Magyar Népköztár­saság kormánya határozot­tan kiáll az ENSZ — alapú okmány szerinti — szerepé­­nek erősítése, hatékonyságá­nak fokozása­­mellett. A Magyar Népköztársaság eddig is partnere volt és ezután is partnere kíván lenni minden kormánynak a béke erősítését célzó nem­zetközi együttműködésben. Meggyőződésünk, hogy nincs az a vitás kérdés, amelyet ne lehetne békésen, tárgya­lások útján rendezni. A leg­határozottabban elvetjük azt a korunkban öngyilkos alter­natívát, hogy a fegyverek mondják ki a végső szót A Magyar Népköztársa­ság, amelynek külpolitikája egybeesik az alapokmány­ban megfogalmazott nemes célokkal és elvekkel, kész arra, hogy kivegye részét a világszervezet ... béke-erőfe­szítéseiből.­­ Küldöttségünk ebben a szellemben vesz részt a jelen ülésszak mun­kájában. Köszönöm a figyelmüket Losonczi Pál beszéde az ENSZ 38. ülésszakán 2 Mérséklődtek Szegeden a munkaerőigények tízibr./.Li.­.- Dl-*-. . •. M t -i.­­.?• Vnv..- «*•.. »-•. r .......... A városi tanács vb Szeged megyei város tanácsának végre­hajtó bizottsága tegnap délelőtt tartotta soros ülését. A testület megtárgyalta a ta­nács következő ülésének összehívására és napirendjére vonatkozó javaslatokat. Eszerint a városi tanácsot 1983. október végére hívják össze, a következő napiren­di javaslat alapján: a lakásépítésről és -gazdálkodásról, a lakások fenntartásáról és elosztásáról szóló jogszabályok végre­hajtásának helyzete; Tájékoztató a tanács­tagok munkájáról szóló népfrontjelentés­­ről. Előterjesztések, interpellációk, beje­lentések. A vb emellett beszámolót hallgatott meg az alsófokú oktatási intézmények gazdasági és műszaki gondnokságának működéséről, és megvitatta a munkaügyi osztály tevékenységét, különös figyelem­mel a munkaügyi információs és szolgál­tatóiroda munkájára. A munkaerőhelyzet a gazdasági életben bekövetkezett változások miatt sajátosan alakult az elmúlt években. Erre minde­nekelőtt a munkaerőigény mérséklődése jellemző. A számok ezt így illusztrálják: Szegeden az 1978-ban bejelentett munka­erőigény meghaladta a 36 ezer főt — a múlt esztendőben ennek már csak egyötö­de volt. Ez a természetes mérséklődés avulttá tette a korábbi munkaerő-mozga­tási kötöttségeket (a közvetítés kötelező jellegét, a vállalatok kategorizálását), s 1981. januárjától hatályon kívül helyezték az ezt kifejező rendeletet. A munkaügyi osztály elemzéséből az tűnik ki, hogy számos vállalatnál, főleg a könnyűiparban, létszámcsökkenés történt, ennek ellenére a vállalatok általában tel­jesítették tervfeladataikat, s javult a munka hatékonysága és nőtt a termelé­kenység. A fizikai dolgozók állománya na­gyobb mértékben apadt, a nem fizikai foglalkozásúaké, pedig mérsékeltebben. Leginkább az iparban figyelhető meg a csökkenés, legmérsékeltebben a szállítás­ban és a hírközlésben. Külön vizsgálták az egészségügyi intézmények középkáder- és kisegítő állományának létszámellátott­ságát. Átmeneti nehézségeket tapasztaltak ugyan a vizsgálódás során, de egészében súlyos zavarok nem keletkeztek emiatt az egészségügyi intézmények tevékenységé­ben. Áttekintették a munkavállalás új szervezeti formáját is. Szegeden az év el­ső felében 212 gazdasági munkaközösség jött létre, és ezekében közel 1600 fő dol­gozik. A város aktív keresőihez képest ez a szám 1,7 százalékot képvisel. Az összes gazdasági munkaközösségből 149 vállalati üléséről jelentjük ahol 1300 fő munkálkodik. Az egyéni szer­vezésű munkaközösségek száma 63, s ezekben közel 2­50 személy dolgozik. A vállalati gazdasági munkaközösségek te­vékenységére általában az­ jellemző, hogy a létszámhiányból eredő termeléskiesés pótlására szerveződnek. Az utóbbi időben megnövekedett­­az egyműszakos üzemelésű szolgáltató mun­kahelyek iránti érdeklődés, kedvezőbbek a fiatalok foglalkoztatásának és beillesz­kedésének tapasztalatai, de továbbra sem megoldott a gyermekgondozási segélyen levő nők részfoglalkoztatása, elsősorban érdeklődésük lanyhasága miatt. A megvál­tozott munkaképességűek számára van elegendő munkahely, de nem kellő szín­vonalú még a rehabilitációs tevékenység. Az időskorúak munkavállalási kedve nö­vekedőben van. Érdekükben az SZMT közreműködésével a munkaalkalmak szé­les körű feltárására történt kezdeménye­zés, ami jelentős eredményeket hozott. A munkaügyi információs iroda első­sorban a munkavállalók és a szolgáltatók széles körű tájékoztatását szolgálja, mind­két oldal lehetőségeiről, illetve érdeklő­déséről. Ügyfélforgalmára jellemző, hogy az idén az első félévben 5-6 ezer ember kért segítséget az elhelyezkedésben. Na­ponta átlagosan 70 személy igényli az iro­da segítségét főállás ajánlásához, továbbá alkalmi munka, mellékfoglalkozás, bedol­gozás iránt érdeklődve. Sajnos, e nagy ügyfélforgalomhoz képest az iroda tech­nikai feltételei messze elmaradnak az el­várható színvonaltól. Közreműködik az iroda ideiglenesen nél­külözhető munkaerőcsoportok ,,kölcsön­adásában’­ is, továbbá segítséget nyújt az idényjellegű munkák zavartalan ellátásá­ban (konzervgyár, paprikafeldolgozó). A lakosság érdeklődését felkeltették az úgy­nevezett ,,humán szolgáltatások” beindí­tásával. Még csekély számban, de már jel­lemzően felkeresik az irodát pótmamaszol­­gálatot, háztartási munkát, ebédhordást kerti munkát stb. felajánló emberek is. A végrehajtó bizottság a munkaügyi osztály számára határozatban írta elő hogy tovább folytassa Szegeden és a kör­nyező községekben a munkaerőhelyzet ta­nulmányozását, kiemelt figyelmet fordít­son a pályakezdők feszültségmentes mun­kába állítására; tegyen hatékony lépéseket a munkáltatóknál a nyugdíjasok számára alkalmas munkakörök szaporítása érdeké­ben; segítse elő, hogy a tanácsi vállalatok­nál tovább emelkedjék a munkaerő-gaz­dálkodás, az üzem- és munkaszervezés színvonala. Kína ünnepe Világtörténelmi horderejű —­­ mindmáig ható — esemény, volt a Kínai Népköztársaság ki­kiáltása. A jövő évtizedes, áldo­zatos nemzeti felszabadító harc és vele párhuzamosan a tarta­­lom szocialista átalakításáért vívott küzdelem, valamint a saovihik Huo .iniö CJA ásíiona huta se­­gi­tseg^, ^ tette w ^e£ejtöve# hogy gyiggon-k legnépesebb' országá­ban 1949. október­­ 1-én * r­egkez­­dődh­etett a­'szocialista' ephro­­munka. A kínai nép­ győzelme mindemellett az akkor meg gyarmati sorban sínylődő, vagy ebpen . t^l^zabadult országok szamara ^eménykeltő példát je­lentett. : " - -A­­fiatal,­ köztársaság első évti­zedének eredményei igazolták is ■a­ várakozásokat. Szorgos népe­k áldozatos munkájával és a szo­cialista államok tevékeny segít­ségével a népi Kína korszakos átalakításokat hajtott végre. Pe­dig az évszázados elmaradottság és a háborús pusztítások örök­ségének terhei nagyok voltak, imperialista fenyegetésnek is ki volt téve. Ebben a nehéz idő­,­szakban Kína természetes szö­vetségeseire, a szocialista orszá­gokra támaszkodhatott Sajnos, az ötvenes évek vé­gén a kínai vezetésben felülke­rekedő nacionalista-kispolgári irányzat képviselői voluntarista módon más irányt szabtak az ország útjának. Bel- és külpoli­tikában egyaránt torzulások kö­vetkeztek be! A „nagy ugrás”, a személyi kultusz, majd a „kul­turális forradalom” és a „há­rom világ” elmélete mérhetet­len károkat és szenvedéseket okozott a kínai népnek. A sú­lyos torzulások kiigazításához azonban 1976 után hozzáfogott az­ új vezetés. Belpolitikai síkon — a párt tekintélyének helyre­­állításában, a szocialista terme­lési viszonyok korszerűsítésé­ben, valamint az életszínvonal emelésében — születtek is figye­lemre méltó eredmények Ám úgy látszik, hogy még mindig nem vonták le kellő mértékben mindennek a külpolitikai kö­vetkeztetéseit. A szocialista közösség államai — köztük hazánk is­ — a köl­csönösség jegyében, változatla­nul készek a viszony normalizá­­­lására, sőt a kapcsolatok fej­lesztésére. Az utóbbi egy-két évben e téren szerény előrelé­pés mutatkozik is. Korlátokat szab azonban e pozitív folya­matnak, hogy rendezetlenek ma­radtak Kína és több, vele szom­szédos szocialista ország kap­csolatai. Abban a reményben azonban, hogy a meglevő ellen­tétek előbb-utóbb megszűnnek, nemzeti ünnepén őszintén kívá­nunk Kína népének további si­kereket a szocialista építőmun­­kában. JKS) ÜDVÖZLŐ TÁVIRAT A Kínai Népköztársaság megalakulásának 34. évfor­dulója alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke és Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke távirat­ban üdvözölte Li Hszien­­mien államelnököt és Csao Ce-jang­ ot, az Államtanács elnökét. SZOMBAT, 1983. OKTÓBER 1.

Next