Csongrád Megyei Hírlap, 1984. május (41. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-03 / 102. szám
2 Találkozó Miliő szakszervezeti vezetőkkel Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Méhes Lajos, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára a Felvonulási téren találkozott a Szakszervezeti Világszövetség képviselőivel és azokkal a külföldi szakszervezeti vezetőkkel, akik részt vettek a budapesti dolgozók május 1-i ünnepségén. Kádár János bevezetőben szólt arról, hogy a magyar nép a nemzetközi szolidaritás e nagy ünnepén hitet tesz céljai mellett. Mint mondta: — Mi a békéért harcolunk, a népek szabad fejlődéséért, a társadalmi haladásért, a szocializmusért. Szolidaritást tanúsítunk minden haladó emberrel a világon, éljen bármely földrészen, bármely országban. A Központi Bizottság első titkára köszöntötte a vendégeket és mindazokat a népeket, haladó mozgalmakat, akiket képviselnek. Hangsúlyozta azt a meggyőződését, hogy a népek meg tudják védeni békéjüket, és a szabadság, a társadalmi haladás ügye győzni fog. — Mi ebben hiszünk, ezért küzdünk és ennek valóra váltását kívánjuk — mondotta végezetül Kádár János. Májusinnep Moszkvában Moszkva utcáin már a kora reggeli órákban megindult a felvonulók tízezreinek menete a minden járműforgalom elől lezárt városközpont a Vörös tér felé. A város ünnepi díszbe öltözött- A moszkvai utcákat, tereket vörös zászlóerdő borítja, a főbb középületekre már napokkal korábban felkerültek a színes lámpafüzérek, sok színben sziporkázó fénytablók. A Vörös téren tíz óra előtt néhány perccel foglalták el helyüket a Leninmauzóleum mellvédjén az SZKP és a szovjet állam vezetői, élükön Konsztantyin Csernyenkóval, az SZKP KB főtitkárával, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökével A mauzóleum körüli tribünökről velük együtt nézték végig a színpompás felvonulást, az SZKP veteránjai, a kiemelkedő munkaeredményeket elért moszkvai dolgozók, az ország minden részéből és külföldről a szovjet fővárosba érkezett vendégek. A pontban tíz órakor kezdődött vidám demonstráción Moszkva zászlaja mögött a főváros sok tízezer lakója vonult fel. Hasonló felvonulásokat rendeztek május 1. tiszteletére a Szovjetunió szövetséges köztársaságainak fővárosaiban, s minden más városában, nagyobb településén. Az ünnepi demonstrációkat követőenországszerte vidám, zajos népünnepélyek kezdődtek. ) A libanoni nemzeti egységkormány meglepetésszerű kinevezése után két nappal, szerdán, még mindig folytatódtak az utólagos kormányalakítási tárgyalások, noha Amin Dzsemajel elnök éppen abból a megfontolásból állította kész helyzet elé a polgárháborús konfliktusban szemben álló vallási-politikai csoportokat, hogy véget vessen az elhúzódó alkudozásoknak. A Vazzan-kormány örökébe lépő Karami-kabinet beiktatását halaszthatatlanná tette továbbá, hogy a csapatszétválasztás ellenére mind veszedelmesebb méreteket ölt a tűzszünet megsértése Bejrútban és környékén. A harcok kiújulása és fokozódása sajátos módon egybeesett Rasid Karami kijelölt miniszterelnök kormányalakítási megbízatásával. A tíztagú kabinet összetétele az egyenlő keresztény— mohamedán képviselet elvét tükrözi, öt keresztény és öt mohamedán politikus osztozik az összevont tárcákon. Szembetűnő, hogy a legkényesebb kormányposztokat az úgynevezett mérsékelt irányzatok képviselőinek tartották fenn. A külügyminiszter a szunnita mohamedán Rasid Karami miniszterelnök, a hadügyminiszter a síita Adel Oszebran volt parlamenti elnök, a belügyminiszter pedig a görögkeleti Abdallah Raszi, akit szoros családi és politikai szálak fűznek Szliman Franzsije volt köztársasági elnökhöz. Három miniszter távollétében tartotta meg egyébként első ülését szerdán a baabdai elnöki palotában Rasid Karami libanoni miniszterelnök újonnan kinevezett tíztagú nemzeti egységkormánya. Valid Dzsumblatt, a Haladó Szocialista Párt elnöke, és Nabih Benn, az Amal-mozgalom vezetője az ülés időpontjában Damaszkuszban tartózkodott Dzsumblatt, akit közmunkaügyi, szállítási és turisztikai miniszterré neveztek ki, még nem jutott végleges elhatározásra, Berri viszont ismételten visszautasította a neki felajánlott igazságügyminiszteri tárcát Berri szerint a kormány összetétele és kinevezése ellentétes a Damaszkuszban kötött előzetes megállapodásokkal. A harmadik hiányzó, Abdallah Raszi belügyminiszter, Szliman Franzsije volt köztársasági elnök veje volt. Libanon Kabinet, kérdőjelekkel Megemlékezések a deportálások 40. évfordulójáról A Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában szerdán tájékoztatón ismertették a magyarországi deportálások 40. évfordulója alkalmából sorra kerülő megemlékezések programját. Történelmi visszatekintésként Héber Imre, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke emlékeztetett az 1944. május 15-ét —a tömeges deportálások megkezdését — megelőző eseményekre, hivatalos rendelkezésekre, törvényekre, amelyek a magyar zsidóság jogegyenlőségének megszüntetésére, teljes kiszolgáltatottságára, s végül a koncentrációs táborokba hurcolásokra vezetett. A haláltáborokba hurcolt, s ott embertelen körülmények között elpusztítottakra, a gyalogmenetekben mártírhalált szenvedettekre emlékezve rendezvények sorát tartják a fővárosban és vidéken. Május 13-án a Kozzma utcai temetőben idézik fel az embertelen idők áldozatainak emlékét, majd május 14-én, az újjáalakított zsidó múzeumot megnyitva emlékeznek a mártírokra. Tudományos tanácskozás, könyv- és fotókiállítások kísérelnek meg feleletet adni arra, miként történhettek meg a milliók életét követelő borzalmak. Ugyancsak május 14-én a Vigadóban rendeznek emlékestet, s május 15-én országszerte megkoszorúzzák a zsidóság elleni vad hajsza egykori helyszíneit megjelölő emléktáblákat. Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára május elseje előestéjén a rádióban és a televízióban ünnepi köszöntőt mondott, az alábbiakban ezt közöljük. A világ dolgozói hagyományos, nagy ünnepének előestéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya, a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében tisztelettel köszöntöm hazánk minden dolgozóját, állampolgárát. Köszöntöm az idősebbeket, akik sok május elsejét éltek meg, és az unokákat, akik talán holnap találkoznak először a munka, a dolgozó ember ünnepével. Köszöntöm azokat, akik most is szolgálatban vannak, az otthonuktól távollevőket, az útra indulókat, és köszöntöm az otthonmaradókat — mondotta bevezetőjében Méhes Lajos, majd így folytatta: Május elseje az értéket teremtő munka és az alkotó ember iránti tiszteletadás napja. Megbecsülése a munkának, és megbecsülése a munkásnak, a parasztnak, a jó értelmiséginek, akiknek tudásából, erejéből, képességéből, szorgalmából gyarapszik népünk és nemzetünk. Ennek az ünnepnek már csaknem százesztendős története van. A munkásság a májusi ünnepét sem ajándékba kapta, hanem kiharcolta magának. Még köztünk élnek a részesei és tanúi annak az időnek, amikor a legkevésbé volt szabad ez a nap a szervezett dolgozók érzelmeinek kifejezésére. A munkások az ünneplés szándékával, egy jobb élet követelésével, az úri osztály félelemmel és teljes fegyverzettel készült május elsejére. Lenézte a parasztot és félt a munkástól. Az egyiket cselédjének tartotta, a másiktól rettegett. Rettegett attól a nagy erőtől, amelyet a munkásosztálynak a legnagyobb fegyvere, a szervezettsége, az öntudata jelentett. A dolgozók élete, a munka,ssors sohasem volt könnyű. Többszörösen nehéz volt azoknak, akik a közösségért, az osztály egészéért cselekedtek, harcoltak, kifejezve az egész osztály küzdelmét, szenvedését, egy szebb élet utáni vágyát.. Tisztelet- jel gondolunk ma azokra, akik vállalták e harcot. Május elseje ebben a küzdelemben emelkedett ki a hétköznapok szürke egymásutánjából ünneppé, így vált a munkásszolidaritás, a nemzetközi összefogás, a munkásosztály jogaiért vívott küzdelem jelképévé az egész világon. E napon üdvözletünket küldjük a szocialista országok dologzóinak, akikkel szoros egységben küzdünk népeink boldog Méhes Lajos ünnepi kiszernye lásáért, a világbékéért, a társadalmi haladásért. Szolidaritásunkról biztosítjuk azoknak az országoknak a dolgozóit, akik a létbizonytalanság, a munkanélküliség ellen küzdenek, és mély együttérzéssel gondolunk ezen a napon azokra, akik függetlenségükért, szabadságukért harcolnak. A munkásmozgalom korai szakaszában született valahol itt Közép- Európában egy négysoros vers, mely szinte kifejezte a jobb életért, a szocializmusért harcba indulók programját. ..Azt kívánjuk, te jövendő távol. Asztalunkon kenyér mindig álljon, S legyen munkánk, gyermekünknek iskola, öregjeink ne kolduljanak már soha.” Ez a vers lehet, hogy ma már inkább tűnik fohásznak, mint harci programnak. Pedig, ha jól meggondoljuk, ezért folyt, folyik ma is a harc. A századfordulón, de még az 1930-as években is munkát-kenyeret követelnek a tüntető budapesti munkások. Május elsejék fő jelszava ez. És mi minden történt még a 30-as évek után, amíg a magyar dolgozók kezükbe vehették sorsuk intézését! De soha nem felejtjük, milyen mélységből kellett 1945-ben elindulni. Milyen távoli jövőnek tűnt akkor a régi vers egyetlen sorának elérése is. Küzdelmes úton jutottunk el a mához. Jó érzésekkel vehetjük ezen az ünnepi napon is számba életünknek azokat a tényeit, amelyekre büszkék vagyunk, annak természetességét, hogy aki dolgozni akar, dolgozhat, tisztességes munkával keresheti meg a kenyerét, iskoláztathatja gyermekét, és öregjeink nyugdíjban részesülnek, hogy emberi módon élhetünk, és ha nagy erőfeszítések és áldozatok árán is, de rendszeresen javulnak lakáskörülményeink, üzleteinkben egyenletesen kielégítő az árukínálat, hogy anyagi gondjaink, növekvő terheink ellenére megőrizzük a szociális gondoskodást, az egész társadalomra kiterjedő egészségügyi ellátást. Ezért érdemes volt küzdeni. Mindezt népünk saját szorgalmával, tudásával, munkájéval, tehetségével érte el. Nagy támaszt jelentett ebben az, hogy a szocialista országok családjába tartozunk. De az ünnep nem feledteti el velünk a gondokat. Tudjuk, hogy élnek közöttünk emberek, akiknek a sorsa ma is nehéz. Idősek és családalapító fiatalok, nagycsaládok tagjai. De egész népünk igényei is előremutatnak, senki sem tartja végső célnak a mai napig elért eredményeket. A világgazdaság mozgásai sem engednek pihenőt. A további útról tárgyalt a párt Központi Bizottságának legutóbbi, április 17-i ülése. A párt az eddigi út folytatására szólít fel, de arra is, hogy nagyobb következetességgel haladjunk a magunk választotta úton. Csak a munka, a jól végzett, a fegyelmezett, a szorgalmasabb, találékonyabb munka lehet a jövőben is a fejlődés biztosítéka, forrása. Most olyan célokért kell harcba menni és jobban érvényesíteni, amelyek arra ösztönöznek, hogy aki jobban dolgozik, az jobban boldoguljon, tartsa mindenki kötelességének a takarékosságot az anyaggal, energiával, a nemzet vagyonával, a teljes foglalkoztatottság országos fenntartása mellett, mindenütt csak annyi embert alkalmazzanak, amennyi a munkához feltétlen kell; igazságosabb lépvén a közteherviselés az élet minden területén, törődjenek mindenütt jobban az emberrel.ne tűrjék el a fegyelmezetlenséget, a lélektelenséget, az igazságtalanságot Mi itt, Magyarországon, békében és szabadon ünnepelhetjük május elsejét. A világon azonban nincs mindenütt béke. Szinte egyfolytában dörögnek a fegyverek a Közel-Keleten, Afrikában, és Latin-Amerikában. De földünknek azokon a részein is nagyon törékeny a csend, a béke, ahol most hallgatnak az ágyúk, a géppuskák. Az emberiséget ma foglalkoztató sorskérdések közül legfontosabb a nukleáris háború fenyegetésének elhárítása, a világ békéjének megőrzése. Hiszen ettől függ minden, a létezés, az élet, a megmaradás és a felemelkedés lehetősége. Ezért lesznek az idei május elsejei demonstráció fő jelszavai a világ minden részén! Békét a világnak! Csökkenjen a fegyverkezési hajsza! Háborús félelmektől mentes világban akar élni az emberiség! Ezekkel a gondolatokkal hívjuk a májusi menetekbe, nemzeti lobogónk és a munkásnemzetköziség vörös zászlója alá mindazokat, akik tettekre, cselekvésre készek boldogulásunkért, szocialista céljainkért, a békéért. Kívánom, hogy közös nagy ünnepünk, s a felvonulás élménye adjon mindannyiunknak új erőt a krinikához, és vidámságot, örömet az élethez" — mondotta befejezésül Méhek Lajos. (MTI) Az új növekedési pálya Vámos Tibor előadása a huszonnegyedik műszaki hónap megnyitóján Tegnap délután Szegeden a Technika Házában plenáris előadással kezdődött meg a huszonnegyedik májusi műszaki hónap megyei rendezvénysorozata, amelynek szervezői ezúttal is a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa, a KISZ Csongrád megyei Bizottsága, valamint a TIT Csongrád megyei szervezete. A megjelenteket az érdeklődőket, a rendező szervek képviselőit és dr. Győrffy Lászlót, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettesét. dr. Fejes Pál, az MTESZ Csongrád megyei szervezetének elnöke köszöntötte. Majd felkérte dr. Vámos Tibor akadémikust, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének igazgatóját előadása megtartására. A műszaki-tudományos haladás és a növekedési pálya címmel. Mozgóban van a világ — kezdte előadását dr. Vámos Tibor utalva arra, hogy a végeláthatatlannak tűnt recessziós folyamatból a fejlettebb országok máris kilábaltak. Megváltozott a növekedési ütem. A jelenség azért tanulságos kis országunk számára, mert hajlamosak vagyunkhelyzetünket stabilnak venni. A ,,válság” alatt csak néhány ország, a legfejlettebbek voltak képesek megőrizni helyzetüket, a lakosság életszínvonalát. S ez nem azért volt mert természeti erőforrásokban gazdagok voltak, hanem mert meglévő szellemi kapacitásukat aknázták ki, és a technológiát fejlesztették még tovább. Az említett jelenségek újabb tanulságok lehetnek számunkra. Mert Magyarországon a szellemi energia értékelődött le minden mással szemben, az értelmiségjövedelmi helyzete össze sem hasonlítható a fizikai munkát végzőkével. Az a magyar szellemi bázis, amelyre nemzetközi összehasonlításban hosszú ideig büszkék voltunk, ma már nem versenyképes. A másik tanulság: elmaradt az ország a technológiák fejlettségében. E téren még nagyobb a rés. Valamerre azonban mozdulni kell. Mégpedig tudomásul véve ,,kisország”helyzetünket, nem a globális kérdéseken kell törnünk a fejünket. Egy kicsit ki kéne szabadulnunk az egyensúlyi helyzet és megoldandó problémái című problémakörünkből is. S hogy akkor mit lehet tenni? Először is a hazai piacon mozdulni, hiszen ez is élénkül, nem tudja az ipar kielégíteni a keresletet. Aztán van nemzeti elektronizálási program , a terv megvalósulásánakalapvető feltétele a fejlett munkaerő. Új munkaszerve-zéseket is praktikus bevezetni. A műszaki fejlődés ügyét feltétlenül össze kell kapcsolni a gazdasági mechanizmus továbbfejlesztésével. Ha a technológiai fejlődést saját erőből nem is tudjuk megvalósítani, értel- miségünk munkáját sokkal jobban meg kell becsül- nünk — mondta befejezésül dr. Vámos Tibor. A műszaki hónap rendezvénysorozata ma előadások-kal folytatódik. Délelőtt 10 órakor Szegeden, a DÉGÁZ- nál Izsák Anna Új technológiák alkalmazásának műszaki-s biztonságtechnikai követelményei címmel tart előadást, munkavédelmi konferencia keretében. Ugyancsak ma dél- 1 előtt, fél tizenegykor, a Technika Házában Kovács Győző Az SZKI által gyártott személyi számítógépek ismertetése, délután fél kettőkor Csápó Mihályné és Szögi Zoltán az I ásotthalmi községi könyvtárban Korunk technikai felfedezései, délután 5 órakor pedig dr. Bátyai Jenő a csanádpalotai művelődési házban A műszaki-tudományos haladás lehetőségei és tárlatai címmel tart előadást. Még tegnap Ásotthalmon, az általános iskolában kiállítást nyitottak meg az új műszaki könyvekből. A bemutató május végéig tekinthető meg. Holnap, pénteken délután fél négykor. Szegeden, a Pannónia Szőrme Vállalatnál Stumphauser Gézáné A műszaki előkészítő munka korszerűsítésének feladatai, lehetőségei címmel. Komáromi Miklós pedig A hulladékok hasznosításának fontossága címmel tart előadást. 1 SOROKBAN Az Egyesült Államok és Kína ,,képes békében egymás mellett élni”, megvan a „barátság”, és a ,,jelentékeny előrehaladás” lehetősége is, de az amerikai—kínai kapcsolatokban még mindig „alapvető nézeteltérések” vannak. így összegezte pekingi tapasztalatait Ronald Reagan elnök, aki egyhetes kínai látogatása után kedden visszaérkezett az Egyesült Államokba. Kijelentései az alaszkai Fairbanksban hangzottak el, ahol szerdán a Dél-Koreába utazó II. János Pál pápával találkozott. * * Szerdán kitüntették Rómában azokat a nyomozókat, akik kiemelkedő szerepet játszottak a szépművészeti múzeumi képlopás olasz, tetteseinek kézrekerítésében, a festmények vissza-,szerzésében. A kitüntetéseket Szita János, hazánk római nagykövete adta át, bensőséges ünnepség keretében. Szita János kiemelte a két ország belügyi szerveinek a nyomozás során tanúsított kiváló együttműködését. A magyar részről történő elismerés kifejezéseként az olasz, v nyomozóhatóság négy vezetőjét; az . jjlln oki, Táki ács által edorn á- . ki négy személyt ; a belügyipí’-’;niszter részesített magas, kitüntetésben; ők a Hazai Szolgálóivás ért Érdemérem arany fokozatát kapták. * Szerdán, az Országházban Sarlós István miniszterelnök-helyettesnek, az Állami Ifjúsági Bizottság elnökének vezetésével megalakult az 1995-ös Nemzetközi Ifjúsági Év Magyar Nemzeti Bizottsága. Az ENSZ-közgyűlés ■ ajánlásának megfelelően — a hazai programok kialakítására és szerve- ’•zésére — létrejött Magyar Nemzeti Bizottság tagjai az alakuló ülésen tájékoztatást kaptak a Nemzetközi Ifjúsági Sv céljairól, hazai és külföldi előkészületeiről. Megvitatták és elfogadták a Nemzetközi Ifjúsági Év hazai keretprogramját, valamint a nemzeti bizottság munkaprogramját. * Hazaérkezett Kabulból a Magyar Nők Országos Tanácsának delegációja, amelyet Duschek Lajoson é, az MSZMP KB tagja, az MNOT elnöke vezetett. CSÜTÖRTÖK, 1984. MÁJUS 3.