Csongrád Megyei Hírlap, 1984. október (41. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-02 / 231. szám

Magyar napok Tallinnban Ünnepélyes keretek kö­zött nyílt meg hétfőn délu­tán Tallinnban, az Észt Szov­jet Szocialista Köztársaság fővárosában a magyar gaz­­dasági és műszaki napok rendezvénysorozata. A Ma­gyar Kereskedelmi Kamara és az MTESZ, a szovjet és az észtországi Kereskedelmi és Iparkamara közreműkö­désével rendezte meg — hetedik alkalommal — a Szovjetunióban immár ha­gyományosnak számító ma­gyar napokat. A megnyitón elhangzott beszédében Marjai József miniszterelnök-helyettes szólt a magyar—szovjet kapcso­latok jelentőségéről, gazda­sági együttműködésünk sze­repéről, a magyar gazdaság előtt álló feladatokról. A vendéglátók nevében G. A. Tiiszpojeg észt miniszter­elnök-helyettes, a tervbizott­ság elnöke köszöntötte a megjelenteket. A nap folyamán a kor­mány elnökhelyettese meg­beszélést folytatott K. E. Vajnóval, az Észt Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának első titkárával, és B. E. Szaullal, az Észt SZSZK Minisztertanácsának elnökével. Moszkvai és washingtoni visszhang il szovjet-amerikai megbeszélésekről Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és Ronald Reagan amerikai elnök pén­teki washingtoni találkozója sajnos nem támasztja alá, hogy bármilyen pozitív gya­korlati változás következett volna be az Egyesült Ál­lamok kormányzatának kül­politikájában — állapítja meg vasárnapi számában a Pravda. A lap vasárnapi nemzetközi szemléjében fel­idézi Reagan, a hét elején mondott ENSZ-beszédét is, leszögezve, hogy az elnök patetikus békeszólamai éles ellentmondásban vannak kormányzata gyakorlati tet­teivel. Az elnök ugyan, azt han­goztatta, hogy le akarja dönteni a szovjet és az amerikai nép közötti korlá­tokat, ki akarja küszöbölni az őket elválasztó politikai bizalmatlanságot, ám Wa­shington éppen e kijelentés napján közölte, hogy meg­kezdi az Amerika Hangja rádióálomás, a szocialista országok elleni pszichológiai háború egyik fő eszközének egymilliárd dollárnál is töb­be kerülő modernizálását Reagan elismerte azt is, hogy nincs ésszerű alterna­tívája a fegyverzetellenőr­zésről folytatott szovjet— amerikai tárgyalásoknak. Ugyanakkor Armacost kül­ügyminiszter-helyettes már egy nappal az elnök be­széde után kategorikusan ta­gadta az amerikai rakéták Európából történő kivonásá­nak lehetőségét. Washington pedig jól tudja, hogy a Szovjetunió mindaddig nem ül le a tárgyalóasztalhoz, amíg reá irányulnak az el­ső csapás mérésére alkal­mas amerikai „euroraké­­ták”. Mint Rogers tábor­noknak, a NATO európai haderői főparancsnokának egyik kijelentése bizonyítja, Washingtonnak az sem for­dul meg a fejében, hogy beleegyezzen a vegyi fegy­verek betiltásába. Tények cáfolják az amerikai el­nöknek azt a kijelentését is, hogy kormányzata kész kedvező választ adni a Szovjetuniónak a világűr militarizálásának elkerülé­se érdekében tett javaslatá­ra. Az amerikai kongresz­szus által gyakorlatilag már jóváhagyott jövő évi ka­tonai költségvetés ugyanis előirányozza egy világűrbe telepített eszközöket is ma­gába foglaló gigantikus ra­kétaelhárító rendszer lét­rehozását — mutat rá a Pravda. •­­ „Intenzív és néha filo­zofikus jellegű” eszmecse­rének minősítette Scultz amerikai külügyminiszter az elmúlt héten megtartott magas szintű szovjet—ame­rikai megbeszéléseket. Schultz szerint megállapodás jött létre arról, hogy a két fél továbbra is rendszeres kapcsolatban marad egy­mással, a diplomáciai csa­tornákon keresztül. „Bízunk abban, hogy így megvitat­juk a most felmerült kér­déseket és tárgyalni fogunk néhány fontos témáról” — hangoztatta a külügyminisz­ter az ABC televíziós há­lózatnak vasárnap adott nyi­latkozatában. Gromiko külügyminiszter­rel megtartott találkozóiról szólva azt mondotta, hogy azon érintették a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit, a re­gionális kérdéseket és a fegyverzetkorlátozás témá­it is. Ezek a problémák­­ Gromikónak Reagan ame­rikai elnökkel megtartott eszmecseréjén is felmerül­tek. A külügyminiszter szerint a lehetséges eljövendő tár­gyalásokon olyan megálla­podásokra kell eljutni, ame­lyek „mindkét fél számára­­ előnyösek”. Ezeken a tár­­­­gyalásokon kell tisztázni, milyen tettekre van szük­ség a két fél részéről. Gro­miko leszögezte: az ameri­kai fél hangváltása nem elegendő, a szavak helyett tettekre van szükség. Schultz határozottan tagadta, hogy az amerikai fél a tárgyalá­sokon felvetette volna: haj­landó elfogadni az űrfegy­verekre vonatkozó, a Szov­jetunió által javasolt mora­tóriumot. Derűlátóan nyilat­kozott azonban arról, hogy előbb-utóbb sor kerülhet az űrfegyverkezésről, illetve a fegyverzetkorlátozás egyéb témáiról folytatandó szov­jet—amerikai tárgyalásokra. Országgyűlési tisztségiselők tanácskozása Hétfőn a Parlamentben tanácskozást tartottak az or­szággyűlés tisztségviselői, a megyei képviselőcsoportok és az állandó bizottságok vezetői. A képviselőket Apró Antal, az Országgyűlés elnöke tájékoztatta a soron következő, őszi ülésszakkal kapcsolatos tudnivalókról. Az október 18-án kezdődő plénum várhatólag megvi­tatja a tisztességtelen gaz­dasági tevékenység tilalmá­ról szóló törvényjavaslatot, a külügyminiszter beszámo­lóját kormányunk nemzet­közi tevékenységéről, vala­mint a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatala elnökének tájékoztatóját a Tanácstör­vény végrehajtásáról. E té­mákat dr. Markója Imre igazságügy-miniszter, Nagy János külügyminisztériumi államtitkár és Papp Lajos államtitkár, a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatalának elnöke ismertette, majd Markója Imre tájékoztatást adott a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítésével összefüggő jogszabály-elő­készítő munkáról. (MTI) 2 Csongrád megye bemutatkozik barátainak (Folytatás az 1. oldalról.) Jel­tésekkel és berendezésekkel sze­relték fel. Területünkön az ipari fej­­lesztés gyorsulásában döntő szerepet játszott a párt vidéki iparfejlesztési politikája. Hatására ma már az össz­­foglalkoztatottakon belül az iparban és építőiparban dolgozók részaránya megközelíti a 40 százalékot. Ma Csongrád megye ipara különö­sen jelentős részt vállal az ország energiahordozóval való ellátásában, hiszen az ország kőolaj- és földgáz­­termelésének közel kétharmadát adja. Jelentős részarányt képvisel az ország élelmiszer-ellátásában, és az exportra kerülő termékek gyártásában, így­ ilyen termékekben, mint a szalámi (az országos termelés 80 százaléka), és egyéb húsáruk, a fűszerpaprika (az országos termelés 40—46 százaléka), cipők, kötöttáruk, bútorok, műszaki gumiáruk, mezőgazdasági gépek, ká­belek, villamosszerelési cikkek, a mérlegek (az országos termelés 75 százaléka), egészségügyi és háztartási porcelánáruk, és számos más egyéb termékek előállításában. F­nrm­inarunk a felszabadulás előtt rpilltPdlilllll döntően kézi mun­kára épülő, és még nagyvállalati szervezetben is kisipari jellegű volt Ma már korszerűen iparosodott, jelen­­tősen gépesített, nagyüzemi jellegű ágazat. A szovjet berendezésekkel működő házépítő kombinát, az auto­matizált betongyár, és számos más, korszerű építőipari terméket kibocsá­tó üzem jelentős feladatot lát el, nemcsak a megye településeinek fej­lesztésében, hanem az ország külön­böző területein is. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezése — hasonlóan az országoshoz — Csongrád megyében is megtörtént az 50-es évek végén, a 60-as évek elején. Viszonylag rövid idő alatt konszoli­dálódtak a szocialista nagyüzemek, s ma a megye földterületének 96 száza­lékán szervezik a mezőgazdasági ter­melést. Számos korszerű termelési eljárás meghonosításával, gépesítéssel, a nö­vénytermelési hozamokat több mint duplájéra növelték. Amíg a felszaba­dulás előtt több év átlagában egy hektáron 12—13 mázsa búza termett, az utóbbi 5 évben — több súlyos aszálykár ellenére is — a búza ter­mésátlaga 36—42 mázsa körül van. Kukoricából a felszabadulás előtti 17 mázsás átlagról 50—67 mázsára emel­kedett a terméshozam. A megye min­den lakosára évenként 1,62 tonna ga­bonatermés jut. Az állatállomány év­ről évre növekszik, s az utóbbi évek­ben minden Csongrád megyei lakos­ra 213 kilogramm sertéshús, 35 kilo­gramm marhahús, 300 liter tej, 74 ki­logramm baromfihús. 385 darab tojás termelése jut. A megye korábbi tradí­cióit felhasználva, tovább fejlődött a gyümölcs-, szőlő- és zöldségtermelés. Lényegében változatlan, sőt egy-egy növényi kultúrában csökkenő terüle­ten — egyharmadnyi létszámmal — többszörösen nagyobb értéket állíta­nak elő a megye mezőgazdasági dol­gozói a felszabadulás előttinél. Külö­nösen jelentős a megye természeti kincsének, a termálvíznek a hasznosí­tása a mezőgazdaság területén. Ma az ország üvegházterületének 40 százalé­ka, a fóliasátras zöldségtermelés 16 százaléka van Csongrád megyében, télen is foglalkoztatási és jövedelem­­szerzési lehetőséget biztosítva a me­zőgazdasági dolgozóknak. A szállítást végző szervezeteink nemcsak a járműpark és egyéb esz­közállomány nagymértékű növekedé­sével gazdagodtak, hanem a dízelesí­­tési és vasút-villamosítási program következetes végrehajtása hatására — a mai kor műszaki színvonalára emelkedtek. Jelentős a szerepük nem­csak a belső szállítási feladatok meg­oldásában, hanem a nemzetközi ke­reskedelmi forgalom nagy részét bo­­nyolítják le. Megyénk területén működő keres­kedelmi vállalatok nemcsak terüle­tünkön, de a Délkelet-Magyarországon élő emberek ellátásában is szerepet játszanak. Mind színvonalasabban bonyolítják le az évenként terüle­tünkre érkező, vagy itt átutazó több millió bel- és külföldi turista ellátá­sát. Bár a felszabaduláskor is jelentős kulturális, tudományos és egészség­­ügyi bázisokkal rendelkezett Csong­rád megye, ez a néphatalom évei alatt szintén nagy ütemben fejlődött. Megyeszékhelyünk — Szeged — az ország egyik legjelentősebb kulturá­lis­ központja. Itt működik a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Bio­lógiai Központtá, mely ebben a tudo­mányágban az ország vezető intéz­ménye. Ugyancsak Szegeden van a magyar gabonakutatás központi intéz­ménye, amely összehangolja (az aka­démiai intézetek kivételével) az or­szág területén működő gabonakutató állomások munkáját. Jelentős a zöld­ségtermeléssel kapcsolatos mezőgaz­dasági kutatótevékenység valamint a felsőoktatási intézményekben mű­ködő természet- és társadalomtudo­mányi kutatóbázisok munkája. A két egyetem és 6 főiskola nemcsak a megyét, hanem az ország nagy részét látja el felsőfokú képzettségű szakem­berekkel. Nagy tradíciókra tekint vissza a döntően a megye második legnagyobb városára , Hódmezővásárhelyre épü­lő alföldi képzőművészeti iskola, melynek vonzáskörébe közel száz képzőművész tartozik. Élénk és sok­oldalú népművészeti tevékenység él és fejlődik tovább, melynek jelentős gazdasági kihatása is van, termékeik külkereskedelmi értékesítése követ­keztében. A Szegedi Nemzeti Színháznak fő­leg a zenei tagozata örvend hírnév­nek, számos esetben hívják meg az ország különböző nagyvárosaiba, il­letve külföldi turnékra. A minden év nyarán megrendezésre kerülő Szege­di Szabadtéri Játékok pedig ma már rangos kulturális eseménye az or­szágnak, sőt külföldi hírnevet is ví­vott ki magának. Műsorán szinte minden évben neves szovjet együtte­sek is fellépnek, szerepelt itt már a Moszkvai Nagyszínház, valamint a Nyemirovics Dancsenkó Zenés Szín­ház, a Leningrádi Kirov Színház, to­vábbá a kijevi, novoszibirszki, a tbiliszi, a permi és a rigai balett, il­letve a legnevezetesebb szovjet népi együttesek (Moiszejev, Ukrán Állami Táncegyüttes és a Grúz Állami Tánc­együttes). A szabadtéri játékok meg­rendezéséhez biztos bázisul szolgál nemcsak a Szegedi Nemzeti Színház, hanem a Szegedi Filharmonikus Ze­nekar, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozata, mely je­lentős nevelő munkát fejt ki. Ma már nemcsak a falvak lakossá­ga körében ismertek, kedveltek, ha­nem az üzemek közművelődési tevé­kenységére is hagy hatást gyakorol­nak az öntevékeny művészeti csopor­tok, különösen a néptánc és a dal­kultúra fejlesztésével. Kétévenként a szakszervezetek szervezésben nemzetközi néptáncfesztiválokat ren­dez Szeged, melyen a szovjet és más szocialista országok együttesein kívül, tőkés országokból munkás-néptánc­­együttesek is részt vesznek, nagy kö­zönségsikert aratva. A florffaeoili fejlődés hatásakép­p dt Adadyi­ben átalakult a me­gye társadalmi arculata, ma már a lakosság 53,5 százaléka munkás, 16,5 százaléka szövetkezeti paraszt, 26 szá­zaléka szellemi dolgozó és 4 százalé­ka egyéb foglalkozású. A szakmun­kások részaránya nemcsak az ipar­ban és az építőiparban, hanem a me­zőgazdaságban is ugrásszerűen meg­növekedett. Sajátos vonása Csongrád megye társadalmi arculatának, hogy a falun élő családok többnyire vegyes jelle­gűek, megtalálhatók egy-egy csalá­don belül a mezőgazdasággal élethi­vatásszerűen foglalkozók mellett az ipari munkások, illetve az értelmisé­giek is. A másik oldalról viszont jel­lemzőként hangsúlyozható, hogy a városi dolgozók (ipari munkások, de szellemi dolgozók is) részben kedv­telésből, részben jövedelmük növelé­se céljából, illetve családjuk ellátá­sára, szabad idejükben mezőgazda­­sági tevékenységet végeznek, családi házukhoz kapcsolódó, vagy nagyüze­miig nem hasznosítható területeken létesített, úgynevezett kiskertekben. A megye lakosságának nagyobbik fe­le valamilyen kiegészítő másodlagos jövedelemforrással rendelkezik, amely kihatással van nemcsak az életszín­vonalra, hanem életmódjára is. Pártunk, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Csongrád megye területén több mint ezer alapszervezetével je­len van minden fontosabb gazdálko­dási tevékenységet folytató egység­ben, illetve szellemi alkotóműhely­ben. A megye minden lakótelepülé­sén, illetve városi települési egysé­gekben is megtalálhatók a kommu­nisták szervezetei. A felnőtt lakosság több mint 10 százaléka tagja pár­tunknak. Túlnyomó többsége politi­kai és ideológiai felvilágosító- és ne­velő munkát végez a lakosság körében. A szakszervezetek a bérből és fizetés­ből élő dolgozók 96,5 százalékát fog­lalják soraikba. A Magyar Kommu­­nista Ifjúsági Szövetség a fiatalok 38 százalékát tömöríti szervezetileg. Olyan tömegszervezetek, mint a Ma­gyar Honvédelmi Szövetség, a Mű­szaki Természettudományi Egyesüle­tek Szövetsége, a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat, a Közgazdasági Társaság, a Jogász Szövetség, a Vö­röskereszt az egyes sajátos érdeklő­dési körű, illetve szakmájú embere­ket fogja össze. Nemcsak tagjaik szakmai továbbképzéséről gondoskod­nak, hanem mozgósítják őket a szak­mai ismeretek fejlesztésére és külön­böző közéleti feladatok megvalósí­tására. Jelentős politikai szerepet tölt be megyénk életében is a lakosság leg­különbözőbb rétegeit összefogó, s a szocialista építés nagy nemzeti fel­adataira mozgósító Hazafias Népfront mozgalom. Mint általában hazánkban, Csong­rád megyében is sajátos színfoltot képvisel a társadalmi és politikai élet­ben a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság tagcsoportjainak tevékenysége. A magyar—szovjet barátság erősíté­se — természetesen — pártunk, és minden társadalmi és tömegszerveze­tünk, egész népünk ügye. A Magyar —Szovjet Baráti Társaság tagcsoport­jainak sajátos a feladata. Az egész népünkre kiterjedő, nagy jelentőségű — a proletár internacionalista neve­lés szerves részét képező — tevé­kenységen belül az ő munkájuk meg­határozott területre irányul. Tömeg­politikai tevékenységükben a Szovjet­unió fejlődését, a szovjet nép életét ismertetik környezetünkben. Segítik az orosz nyelvtanulást, az egyes terü­leteken a szakmai tapasztalatok cse­réjét, kapcsolatokat tartanak a Szov­jetunió felsőfokú oktatási intézmé­nyeiben végzett magyar szakemberek­kel, támogatják a magyar nyelvű szovjet kiadványok és folyóiratok ter­jesztését, a szovjet kultúra eredmé­nyeinek ismertetését. Sok egyéb te­vékenységet is végeznek, melyek ki­vétel nélkül mind a Szovjetunió, a szovjet nép életéhez kapcsolódnak. Csongrád megye e szerény és rend­kívül vázlatos bemutatásához szük­ségképpen hozzá tartozik annak hang­­súlyozása is, hogy megyénk lakosai szakmai munkájukon, politikai, tár­sadalmi és minden egyéb tevékeny­ségükön keresztül nap mint nap kap­csolatban vannak a Szovjetunió és a testvéri Odessza terület életével. A termelőterületeken a felhasznált ener­giahordozók jelentős hányada, sok­féle nyersanyag, gép, tudományos ku­tatómunkát segítő műszer, vagy más, Szovjetunióból származó segédeszköz ad lehetőséget alkotó munkájukhoz. Az ipari és mezőgazdasági termelő­­egységeink termékeinek jelentős há­nyada kerül a szovjet kereskedelem­be. A tudományos és kulturális tevé­kenység sokoldalúan kapcsolódik a szovjet értelmiségiek munkájához. Az év szinte minden szakaszában szov­jet turistacsoportok ismerkednek me­gyénk nevezetességeivel. Nemcsak a megye vezető testületeinek képviselői és azoknak a szervezeteknek az akti­vistái, amelyek kapcsolatban vannak odesszai hasonló szervezetekkel, ha­nem a megye lakosságának is mind nagyobb része kíséri külön figyelem­mel a testvéri Odessza terület dolgo­zóinak életét, munkáját, örül ered­ményeinek, együtt érez szovjet bará­taival a felmerülő nehézségek leküz­désében. Ismerkedik munkatapaszta­lataival, tanul azokból és külön örö­mére szolgál, ha szerény munkasike­reit megoszthatja szovjet barátaival. Szeretnénk, ha a barátsági napok hozzájárulnának a testvéri kapcsola­tok továbbfejlesztéséhez, még több odesszai lakosban ébresztene érdeklő­dést munkánk, fejlődésünk, terüle­tünk szépségei iránt, ösztönözve arra, hogy látogatást tegyen nálunk. A Pennm­áfl megy«!«* Odessza te-UOUIiyiOU­rület lakóit nemcsak mint a tisztelt és nagyrabecsült szov­jet baráti népnek küldötteit, hanem mint egy hozzájuk érzelmileg még a testvérmegyei kötődésen keresztül is közelálló barátot fogadják. Hisszük, hogy a barátsági napokkal szolgáljuk a testvérmegyei kapcsolatok tovább­fejlesztését, egyben hozzájárulunk a magyar—szovjet barátság erősítésé­hez is. (Az MSZMP KB tagjának, a Csongrád megyei pártbizottság első titkárának cikke Odesszában, a Znamja Kommunizma mai számában jelent meg.) KEDD, 1N1 OKTÓBER 1.

Next