Csongrád Megyei Hírlap, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-02 / 101. szám

Százezrek seregszemléje a béke, a munka, a szocializmus mellett (Folytatás az 1. oldalról.) szervezet vezetőik, mellett az ágazati szakszervezetek ve­zetői, a kitüntetett vál­lalatok képviselői és a kö­zelmúltban magas elisme­résben részesült munkások, parasztok és értelmiségiek képviselői is. Hogy a béke gondolata ha­totta át a szegedi tömeg­­megmozdulást, már a tribün fölött kifeszített transzpa­rens jelszava is érzékeltet­te: Békés jelent, biztonságos jövőt az emberiségnek. Ezt a gondolatot sugallta szá­mos felvonuló vállalat me­netének élén vitt ünnepi de­korációs összeállítás, az au­tós felvonulók drapériájá­nak leggyakoribb színe, a béke kékje, az ötletességé­vel és érzelmi hatásával ki­tűnt fegyverkezésellenes, mozgó dekoráció, amelyet a szegedi Volán felvonulói mutattak be. Nem fegyver­kezést, békét a világnak. Béke és szolidaritás, az el­választhatatlan fogalmak ki­fejezője volt. A Szegedi Postaigazgatóság menetének élén a kékbe burkolt, me­netnyitó autók oldalán a nemzetközi összefogást­ él­tető jelszó, a hu­la imák hó­­fehér papír békegalamb, s az autón emberfajunk szin­te valamennyi rasszának képviselőjéből verbuvált fiatalok csoportja összefo­nott kézzel hirdette a taps­viharra ragadtatott nézőtö­meg előtt a létérdekünket kifejező összefogást. Nem kevésbé hangulatébresztő, érzelmet megmozgató volt a Szegedi Textilművek ünnep­lői között a Széchenyi teret megjelenésükkel pillanatok alatt vibráló feszültséggel, életteli vidámsággal meg­töltő kubai lányok spanyol nyelvű jelszavakat harsogó csoportja. Hosszú oldalakat venne igénybe, ha sorrendben, va­lamennyi felvonuló kollektí­va méltán kiérdemelt di­cséretét zengenénk, hiszen, akár a pattogó zenével fel­vonuló MÁV-zenekart és a vasútigazgatóság dolgozóit, akár a sporttagozatos álta­lános iskolások, a Tömör­kény szakközépiskola lánya­it, vagy a sportoló fiatalok vérpezsdítő zenére előadott, szemgyönyörködtető aero­bic táncát emelnénk ki, akár az üzemek jellegzetes­ségeit jól tükröző autós dekorációknak szentelnénk helyet, mint például az olajipari vállalatok égő gáz­fáklyával felvonuló autójá­nak, vagy a Szegedi Szalá­migyár és Húskombinát lát­ványnak is ínycsiklandozó forgó bőségkosarát idéz­zük, vagy éppen a piros nadrágos, szakállas zsokéval — cirkuszi produkciónak is beillően fegyelmezett lován — megnyitott színházi me­netről szólnánk, vagy a gyu­fagyár röpcédulaként gyu­fáéi­mkét szóló menetelést említenénk, egyaránt azt kellene éreznünk, másokról ugyanígy írhatnánk. A há­romórás, színes kavalkád Széchenyi téri záróképe a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Magyar Honvé­delmi Szövetség Csongrád megyei szervezetének tech­nikai bemutatója volt. A szakági jelvényekkel be­gördülő autók a zöld egyen­ruhás motorosok, a levegő akrobatái, az ejtőernyősök, s a kifeszített szárnyú mo­toros sárkányrepülő a föl­dön hirdette a honvédelmi nevelő munkában jeleskedő szervezet sokoldalúságát, mi­közben a levegőben torony­magasságban, s a felhők kö­zelében két repülőgép üd­vözölte a nézősereget. A sárga vontatógép üdvözlő röpcédulákkal köszöntötte a Széchenyi tér közönségét, s fentebb, a sportgép nyak­törő mutatványai késztették elismerésre a tenyerüket nem kímélő felvonulókat. Ahogy egy-egy ünneplő kollektíva elvonult a dísztri­bün előtt, azonmód együtt maradva vonult át az új­szegedi Ligetbe, s többen on­nan egyenest az immár ott is hagyományosnak mond­ható másik majálisra, a tar­jáni Záportó környékére vo­nult át. Étel-ital bőven volt. Holnap, május elsején 95. alkalommal kerül sor a vi­lág dolgozóinak nagy sereg­szemléjére, a munka, a mun­kásosztály, a szolidaritás nagy ünnepére. Ebből az al­kalomból köszöntöm hazánk valamennyi állampolgárát a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és Kormánya, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében. Az ünnep olyan, amilyen­né a hétköznapokon formál­juk. A világ nagyobbik felén küzdelem a megélhetésért, a munkáért, a legelemibb em­beri jogokért. Sok helyütt harc a nyomor és az emberi nyomorúság ellen, egyes tér­ségekben és országokban fegyveres harc a szabadsá­gért, a függetlenségért. Szá­mos országban május elseje ma is harcba hívó tüntetés, olykor segélykiáltás is, néz­zétek, hogyan élünk a kétez­redik év küszöbén, a ludo­­lflány és a technika évtize­deiben, hogyan pusztít jár­vány és éhség, hogyan olta­nak ki ártatlan életeket re­guláris kommandók és ter­rorista bandák golyói! A küzdelem szimbóluma május elseje a világnak azon a részén is, ahol az általá­nos jólét nagyon is megfér a személyes nyomorúsággal, a magas jövedelem a teljes bizonytalansággal, a kifino­mult polgári demokrácia a kiszolgáltatottsággal. Ha alapvetően más körül­mények között is — de a küzdelem, az erőfeszítés szimbóluma hazánkban is e nap. Hiszen a munka, az al­kotás, az országépítés, az egyes emberek és családok boldogulása soha nem ment küzdelem, erőfeszítés nélkül. 40 éve szabad hazánk né­pének teremtő munkáját, si­kereit és megpróbáltatásait, élniakarását, verejtékét és munkájának örömeit egy­aránt ünnepeljük. Ünnepel­jük szocialista társadalmi rendünk legfőbb értékét és értelmét: a dolgozó embert! Továbbiakban szólt a XIII. pártkongresszusról, megálla­pítva : s teljes nagyüzemben állt az alapos felkészüléssel raj­tolt szegedi Vidám Park is a szórakozni vágyók rendel­kezésére. Hűvös volt ugyan a napsugár, mégis benépe­sültek — már amennyire az időjáráshoz képest lehetsé­ges — a bátrabbakkal a strandok. Az újszegedi, sok progra­mot ígérő majálistól nem maradt el a tarjáni sem, ahol már délelőtt 11 órától megkezdődtek a különböző rendezvények, mint például a sok érdeklődőt vonzó nép­­művészeti vásár, a hajómo­­dell-bemutató,­­ vagy a dzsessztáncbemutató. Sokan elismeréssel ütötték össze tenyerüket az algyői hagyo­mányőrző népi együttes fe­szes ritmusú előadásán. Este pedig utcabál, diszkó­s hangjaira szórakoztak a Tar­­jánban összegyűlt fiatalok és idősebbek is. I. Zs. Nagy Sándor, a Szak­szervezetek Országos Tanácsának titkára áp­rilis 30-án, május elseje előestéjén 1. rádióban és a televízióban ünnepi kö­szöntőt mondott. Az alábbiakban ebből köz­lünk részteteket. A következő öt esztendő­ben mindent meg kell ten­nünk annak érdekében, hogy erőteljesebben növeljük a gazdaság teljesítőképességét, hogy megteremtsük az­ élet­színvonal emelésének felté­teleit — elsősorban a reálbé­rek, reálkeresetek növeke­dése útján. Nem kevésbé fontos, hogy a jelenlegi igé­nyeknek jobban megfelelő, igazságosabb szociálpoliti­kai elveket és gyakorlatot alakítsunk ki, amely a mai­nál biztonságosabban képes orvosolni egyes társadalmi feszültségeket, jobban segíti a családalapító, otthonterem­tő, gyermeket nevelő fiatalo­kat, megbízhatóbb támasza az idős, alacsony jövedelmű, többnyire egyedülálló nyug­díjasoknak, nayobb ered­ményességgel képes segítsé­get nyújtani az önhibájukon kívül bajba jutottaknak. Mindezek jelentős és sür­gető feladatok, amelyekhez fejlett gazdaságra, korszerű gépekre, technológiákra, kép­zett szakemberekre és nem kevés pénzre van szükség Ezeknek pedig egyetlen for­rása van: a jobb, a mainál eredményesebb munka — le­gyen szó a kormányzat, a társadalmi szervezetek vagy a munkapadok mellett dol­gozók munkájáról. Ehhez vi­szont meg kell óvnunk, ahol pedig szükséges — mert saj­nos ilyen is van — vissza kell állítanunk a munka, a munkásember, a jó szakem­ber becsületét! Olyan hely­zetet kell teremtenünk, hogy aki többet és jobban dolgo­zik, az jobban is boldogul­jon, hogy inkább megérje becsületesen dolgozni, mint ügyeskedni! Talán nem ve­szik ünneprontásnak, ha ép­pen május elseje, a munka ünnepe előestéjén azt mon­dom: ideje, hogy ne csak be­széljünk a munkafegyelemről, a munka minőségéről, hanem határozottan tegyünk is ér­dekében! És annak is, hogy ne azokra célozgassunk, akik a legkevésbé tehetnek arról, hogy szervezetlenség, anyag­hiány, vagy éppen téves ve­zetői döntések következté­ben alacsony hatásfokú a munkájuk. Az emberek több­sége szereti az értelmes ren­det, szereti, ha követelmé­nyeket állítanak elő, és ha azok teljesítését elismerik. Az így gondolkodó és becsü­letesen dolgozó többséget sérti, ha általánosítunk, ha, egyfelől elnézzük a fegyel­mezetlen, nemtörődöm mun­kát, másfelől nem ismerjük el a kiemelkedő teljesít­ményt. Hogy céljaink, törekvése­ink teljesüljenek, szilárd ér­tékrendre és a kisebb-na­­gyobb közösségek erejére van szükség. Arra, hogy az állampolgárok — úgy is, mint dolgozók, mint lakók — minél hathatósabban vegye­nek részt saját dolgaik, a munkájukat és életkörülmé­nyeiket, a sorsukat, végső so­ron az ország sorsát érintő kérdések eldöntésében. Ezt szolgálják mind eredménye­sebben a demokrácia mun­kahelyi, lakóterületi fóru­mai. Nemzeti összefogásra szó­lít az a program, amelyet a párt kongresszusának hatá­rozata és a választási felhí­vás tartalmaz. Sikeres meg­valósítása nemzeti ügyünk, és kinek-kinek személyes ügye is kell, hogy legyen — hangoztatta a továbbiakban, majd szólt a béke, a nemzet­közi biztonság megőrzésének fontosságáról. Beszédét így fejezte be: — A dolgozókat, munká­sokat, parasztokat,­ értelmi­ségieket, fiatalokat és időse­ket ezekkel a gondolatokkal hívjuk a holnapi felvonulás­ra — a fővárosban és az or­szág más településein. Ün­nepeljünk együtt, örüljünk együtt a szép tavaszi nap­nak. A SZOT titkárának ünnepi köszöntője A szegediek felvonuló menetét a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat dolgozói nyitották meg. (Fotó: Nagy László) 2 Vásárhelyen Vidám zeneszóra ébredt Vásárhely lakossága ezen a napsütéses szerda reggelen. A fellobogózott utcákon ün­neplőbe öltözött járókelők, felnőttek és gyerekek siet­tek a gyülekezők színhelyé­re. A felvonulás útvonalán már­­jóval a menet elindu­lását megélő­ő­en elfoglalták azokat a helyeket, ahonnan a legzavartalanabb kilátás nyílt az eseményekre. A Hód-áruház előtt felál­lított dísztribünön elfoglalta helyét a díszelnökség, amely­ben a város párt-, állami és tömegszervezeti vezetőivel együtt ott volt Pápai József, a megyei pártbizottság tit­kára, Nagy István, a megyei tanács végrehajtó bizottsá­gának tagja, a megyei nép­frontbizottság elnöke és Papp Gy. Lászlóné ország­­gyűlési képviselő is. A munkásmozgalom veterán­jai, a tömegmozgalmak ve­zetői és aktivistái az emel­vény mellett fogadták a fel­vonulók színpompás mene­tét. Mint az már hagyomá­nyos, a sort most is a leg­fiatalabb korosztály, az ál­talános iskolások nyitották meg majd a középfokú in­tézmények és a főiskolai kar diákjai következtek. A továbbiakban a külön­böző gazdasági és termelő egységek dolgozói vonultak fel, gazdag politikai tartal­mú dekorációikkal. A fél 12-ig tartó menetet a ha­gyományoknak megfelelően a főiskolai kar sportegyesü­letének lovasai, végül pedig a fogatok zárták, ezúttal is igen nagy sikert aratva. Még alig értek az utolsó felvonulók a Kossuth térre, ott már tartott a színpom­pás, vidám majális. Ezúttal minden korábbinál nagyobb választékot gazdagabb prog­ramot kínáltak a város la­kosságának. Sportrendezvé­nyek sora késő délutánig tartó gyermekfoglalkozások, három szabadtéri színpadon zajló kulturális programok szórakoztatták a majálison részt vevőket. A nap az este 7 órától 11 óráig tartó ut­cabállal zárult, amelyen a Beton együttes szolgáltatta a zenét. K. O. Az Alföldi Porcelángyár menetoszlopa az emelvény előtt Vásárhelyen. (Fotó: Enyedi Zoltán) Makón Tapasztalt tömegszámlá­lók véleménye szerint mint­egy 17 ezer ember vonult fel Makón tegnap, május elsején fegyelmezetten, sok­sok vörös, piros-fehér-zöld és kék lobogókkal, színpom­pás májusiakkal, sokezernyi tarka léggömbbel. A díszel­nökség tagjai között mene­telt,­­majd a tribünön fog­lalt helyet dr. Koncz János, a megyei pártbizottság tit­kára, dr. Somogyi Ferenc, a megyei tanács vb titká­ra, dr. Varga Dezső, a ma­kói városi pártbizottság el­ső titkára, Sárra Ferenc, a makói városi tanács elnö­ke, valamint többen a 40 éve párttagok és néhányan a munkásmozgalom veterán­jai közül, továbbá a tömeg­szervezetek, az üzemek, szövetkezetek, intézmények és a május elseje alkalmá­ból kitüntetett­­ kollektívák dolgozóinak képviselői. Nemcsak nagyon szép, ha­nem politikai mondanivaló­jában is nagyon tartalmas, az alkalomhoz méltó, a vá­ros apraját­ nagyját meg­mozgató tömegdemonstráció tanúi lehettünk tegnap Ma­kón. A transzparensek em­lékeztettek a párt XIII. kongresszusára, hazánk fel­­szabadulásának 40. évfordu­lójára, a termel­őm­un­­cá­ban és a gazdálkodásban elért sikerekre és a továb­bi, ugyancsak nagy felada­tokra. A felvonulókat a Maros­parton várta a finom ebéd, a sok-sok bográcsban fő­zött paprikás, a fiatalokat a mutatványosok, a hinták, a körforgók. Z. B. Párt- és állami vezetők portréit is magukkal vitték a fel­vonulásra a makóiak. (Fotó: Lázár Mihály) ~ "........ " ............. 1» CSÜTÖRTÖK, 1985. MÁJUS 7.

Next