Csongrád Megyei Hírlap, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-02 / 101. szám
Százezrek seregszemléje a béke, a munka, a szocializmus mellett (Folytatás az 1. oldalról.) szervezet vezetőik, mellett az ágazati szakszervezetek vezetői, a kitüntetett vállalatok képviselői és a közelmúltban magas elismerésben részesült munkások, parasztok és értelmiségiek képviselői is. Hogy a béke gondolata hatotta át a szegedi tömegmegmozdulást, már a tribün fölött kifeszített transzparens jelszava is érzékeltette: Békés jelent, biztonságos jövőt az emberiségnek. Ezt a gondolatot sugallta számos felvonuló vállalat menetének élén vitt ünnepi dekorációs összeállítás, az autós felvonulók drapériájának leggyakoribb színe, a béke kékje, az ötletességével és érzelmi hatásával kitűnt fegyverkezésellenes, mozgó dekoráció, amelyet a szegedi Volán felvonulói mutattak be. Nem fegyverkezést, békét a világnak. Béke és szolidaritás, az elválaszthatatlan fogalmak kifejezője volt. A Szegedi Postaigazgatóság menetének élén a kékbe burkolt, menetnyitó autók oldalán a nemzetközi összefogást éltető jelszó, a hula imák hófehér papír békegalamb, s az autón emberfajunk szinte valamennyi rasszának képviselőjéből verbuvált fiatalok csoportja összefonott kézzel hirdette a tapsviharra ragadtatott nézőtömeg előtt a létérdekünket kifejező összefogást. Nem kevésbé hangulatébresztő, érzelmet megmozgató volt a Szegedi Textilművek ünneplői között a Széchenyi teret megjelenésükkel pillanatok alatt vibráló feszültséggel, életteli vidámsággal megtöltő kubai lányok spanyol nyelvű jelszavakat harsogó csoportja. Hosszú oldalakat venne igénybe, ha sorrendben, valamennyi felvonuló kollektíva méltán kiérdemelt dicséretét zengenénk, hiszen, akár a pattogó zenével felvonuló MÁV-zenekart és a vasútigazgatóság dolgozóit, akár a sporttagozatos általános iskolások, a Tömörkény szakközépiskola lányait, vagy a sportoló fiatalok vérpezsdítő zenére előadott, szemgyönyörködtető aerobic táncát emelnénk ki, akár az üzemek jellegzetességeit jól tükröző autós dekorációknak szentelnénk helyet, mint például az olajipari vállalatok égő gázfáklyával felvonuló autójának, vagy a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát látványnak is ínycsiklandozó forgó bőségkosarát idézzük, vagy éppen a piros nadrágos, szakállas zsokéval — cirkuszi produkciónak is beillően fegyelmezett lován — megnyitott színházi menetről szólnánk, vagy a gyufagyár röpcédulaként gyufáéimkét szóló menetelést említenénk, egyaránt azt kellene éreznünk, másokról ugyanígy írhatnánk. A háromórás, színes kavalkád Széchenyi téri záróképe a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Magyar Honvédelmi Szövetség Csongrád megyei szervezetének technikai bemutatója volt. A szakági jelvényekkel begördülő autók a zöld egyenruhás motorosok, a levegő akrobatái, az ejtőernyősök, s a kifeszített szárnyú motoros sárkányrepülő a földön hirdette a honvédelmi nevelő munkában jeleskedő szervezet sokoldalúságát, miközben a levegőben toronymagasságban, s a felhők közelében két repülőgép üdvözölte a nézősereget. A sárga vontatógép üdvözlő röpcédulákkal köszöntötte a Széchenyi tér közönségét, s fentebb, a sportgép nyaktörő mutatványai késztették elismerésre a tenyerüket nem kímélő felvonulókat. Ahogy egy-egy ünneplő kollektíva elvonult a dísztribün előtt, azonmód együtt maradva vonult át az újszegedi Ligetbe, s többen onnan egyenest az immár ott is hagyományosnak mondható másik majálisra, a tarjáni Záportó környékére vonult át. Étel-ital bőven volt. Holnap, május elsején 95. alkalommal kerül sor a világ dolgozóinak nagy seregszemléjére, a munka, a munkásosztály, a szolidaritás nagy ünnepére. Ebből az alkalomból köszöntöm hazánk valamennyi állampolgárát a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Kormánya, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében. Az ünnep olyan, amilyenné a hétköznapokon formáljuk. A világ nagyobbik felén küzdelem a megélhetésért, a munkáért, a legelemibb emberi jogokért. Sok helyütt harc a nyomor és az emberi nyomorúság ellen, egyes térségekben és országokban fegyveres harc a szabadságért, a függetlenségért. Számos országban május elseje ma is harcba hívó tüntetés, olykor segélykiáltás is, nézzétek, hogyan élünk a kétezredik év küszöbén, a ludolflány és a technika évtizedeiben, hogyan pusztít járvány és éhség, hogyan oltanak ki ártatlan életeket reguláris kommandók és terrorista bandák golyói! A küzdelem szimbóluma május elseje a világnak azon a részén is, ahol az általános jólét nagyon is megfér a személyes nyomorúsággal, a magas jövedelem a teljes bizonytalansággal, a kifinomult polgári demokrácia a kiszolgáltatottsággal. Ha alapvetően más körülmények között is — de a küzdelem, az erőfeszítés szimbóluma hazánkban is e nap. Hiszen a munka, az alkotás, az országépítés, az egyes emberek és családok boldogulása soha nem ment küzdelem, erőfeszítés nélkül. 40 éve szabad hazánk népének teremtő munkáját, sikereit és megpróbáltatásait, élniakarását, verejtékét és munkájának örömeit egyaránt ünnepeljük. Ünnepeljük szocialista társadalmi rendünk legfőbb értékét és értelmét: a dolgozó embert! Továbbiakban szólt a XIII. pártkongresszusról, megállapítva : s teljes nagyüzemben állt az alapos felkészüléssel rajtolt szegedi Vidám Park is a szórakozni vágyók rendelkezésére. Hűvös volt ugyan a napsugár, mégis benépesültek — már amennyire az időjáráshoz képest lehetséges — a bátrabbakkal a strandok. Az újszegedi, sok programot ígérő majálistól nem maradt el a tarjáni sem, ahol már délelőtt 11 órától megkezdődtek a különböző rendezvények, mint például a sok érdeklődőt vonzó népművészeti vásár, a hajómodell-bemutató, vagy a dzsessztáncbemutató. Sokan elismeréssel ütötték össze tenyerüket az algyői hagyományőrző népi együttes feszes ritmusú előadásán. Este pedig utcabál, diszkós hangjaira szórakoztak a Tarjánban összegyűlt fiatalok és idősebbek is. I. Zs. Nagy Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára április 30-án, május elseje előestéjén 1. rádióban és a televízióban ünnepi köszöntőt mondott. Az alábbiakban ebből közlünk részteteket. A következő öt esztendőben mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy erőteljesebben növeljük a gazdaság teljesítőképességét, hogy megteremtsük az életszínvonal emelésének feltételeit — elsősorban a reálbérek, reálkeresetek növekedése útján. Nem kevésbé fontos, hogy a jelenlegi igényeknek jobban megfelelő, igazságosabb szociálpolitikai elveket és gyakorlatot alakítsunk ki, amely a mainál biztonságosabban képes orvosolni egyes társadalmi feszültségeket, jobban segíti a családalapító, otthonteremtő, gyermeket nevelő fiatalokat, megbízhatóbb támasza az idős, alacsony jövedelmű, többnyire egyedülálló nyugdíjasoknak, nayobb eredményességgel képes segítséget nyújtani az önhibájukon kívül bajba jutottaknak. Mindezek jelentős és sürgető feladatok, amelyekhez fejlett gazdaságra, korszerű gépekre, technológiákra, képzett szakemberekre és nem kevés pénzre van szükség Ezeknek pedig egyetlen forrása van: a jobb, a mainál eredményesebb munka — legyen szó a kormányzat, a társadalmi szervezetek vagy a munkapadok mellett dolgozók munkájáról. Ehhez viszont meg kell óvnunk, ahol pedig szükséges — mert sajnos ilyen is van — vissza kell állítanunk a munka, a munkásember, a jó szakember becsületét! Olyan helyzetet kell teremtenünk, hogy aki többet és jobban dolgozik, az jobban is boldoguljon, hogy inkább megérje becsületesen dolgozni, mint ügyeskedni! Talán nem veszik ünneprontásnak, ha éppen május elseje, a munka ünnepe előestéjén azt mondom: ideje, hogy ne csak beszéljünk a munkafegyelemről, a munka minőségéről, hanem határozottan tegyünk is érdekében! És annak is, hogy ne azokra célozgassunk, akik a legkevésbé tehetnek arról, hogy szervezetlenség, anyaghiány, vagy éppen téves vezetői döntések következtében alacsony hatásfokú a munkájuk. Az emberek többsége szereti az értelmes rendet, szereti, ha követelményeket állítanak elő, és ha azok teljesítését elismerik. Az így gondolkodó és becsületesen dolgozó többséget sérti, ha általánosítunk, ha, egyfelől elnézzük a fegyelmezetlen, nemtörődöm munkát, másfelől nem ismerjük el a kiemelkedő teljesítményt. Hogy céljaink, törekvéseink teljesüljenek, szilárd értékrendre és a kisebb-nagyobb közösségek erejére van szükség. Arra, hogy az állampolgárok — úgy is, mint dolgozók, mint lakók — minél hathatósabban vegyenek részt saját dolgaik, a munkájukat és életkörülményeiket, a sorsukat, végső soron az ország sorsát érintő kérdések eldöntésében. Ezt szolgálják mind eredményesebben a demokrácia munkahelyi, lakóterületi fórumai. Nemzeti összefogásra szólít az a program, amelyet a párt kongresszusának határozata és a választási felhívás tartalmaz. Sikeres megvalósítása nemzeti ügyünk, és kinek-kinek személyes ügye is kell, hogy legyen — hangoztatta a továbbiakban, majd szólt a béke, a nemzetközi biztonság megőrzésének fontosságáról. Beszédét így fejezte be: — A dolgozókat, munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, fiatalokat és időseket ezekkel a gondolatokkal hívjuk a holnapi felvonulásra — a fővárosban és az ország más településein. Ünnepeljünk együtt, örüljünk együtt a szép tavaszi napnak. A SZOT titkárának ünnepi köszöntője A szegediek felvonuló menetét a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat dolgozói nyitották meg. (Fotó: Nagy László) 2 Vásárhelyen Vidám zeneszóra ébredt Vásárhely lakossága ezen a napsütéses szerda reggelen. A fellobogózott utcákon ünneplőbe öltözött járókelők, felnőttek és gyerekek siettek a gyülekezők színhelyére. A felvonulás útvonalán márjóval a menet elindulását megélőően elfoglalták azokat a helyeket, ahonnan a legzavartalanabb kilátás nyílt az eseményekre. A Hód-áruház előtt felállított dísztribünön elfoglalta helyét a díszelnökség, amelyben a város párt-, állami és tömegszervezeti vezetőivel együtt ott volt Pápai József, a megyei pártbizottság titkára, Nagy István, a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja, a megyei népfrontbizottság elnöke és Papp Gy. Lászlóné országgyűlési képviselő is. A munkásmozgalom veteránjai, a tömegmozgalmak vezetői és aktivistái az emelvény mellett fogadták a felvonulók színpompás menetét. Mint az már hagyományos, a sort most is a legfiatalabb korosztály, az általános iskolások nyitották meg majd a középfokú intézmények és a főiskolai kar diákjai következtek. A továbbiakban a különböző gazdasági és termelő egységek dolgozói vonultak fel, gazdag politikai tartalmú dekorációikkal. A fél 12-ig tartó menetet a hagyományoknak megfelelően a főiskolai kar sportegyesületének lovasai, végül pedig a fogatok zárták, ezúttal is igen nagy sikert aratva. Még alig értek az utolsó felvonulók a Kossuth térre, ott már tartott a színpompás, vidám majális. Ezúttal minden korábbinál nagyobb választékot gazdagabb programot kínáltak a város lakosságának. Sportrendezvények sora késő délutánig tartó gyermekfoglalkozások, három szabadtéri színpadon zajló kulturális programok szórakoztatták a majálison részt vevőket. A nap az este 7 órától 11 óráig tartó utcabállal zárult, amelyen a Beton együttes szolgáltatta a zenét. K. O. Az Alföldi Porcelángyár menetoszlopa az emelvény előtt Vásárhelyen. (Fotó: Enyedi Zoltán) Makón Tapasztalt tömegszámlálók véleménye szerint mintegy 17 ezer ember vonult fel Makón tegnap, május elsején fegyelmezetten, soksok vörös, piros-fehér-zöld és kék lobogókkal, színpompás májusiakkal, sokezernyi tarka léggömbbel. A díszelnökség tagjai között menetelt,majd a tribünön foglalt helyet dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára, dr. Somogyi Ferenc, a megyei tanács vb titkára, dr. Varga Dezső, a makói városi pártbizottság első titkára, Sárra Ferenc, a makói városi tanács elnöke, valamint többen a 40 éve párttagok és néhányan a munkásmozgalom veteránjai közül, továbbá a tömegszervezetek, az üzemek, szövetkezetek, intézmények és a május elseje alkalmából kitüntetett kollektívák dolgozóinak képviselői. Nemcsak nagyon szép, hanem politikai mondanivalójában is nagyon tartalmas, az alkalomhoz méltó, a város apraját nagyját megmozgató tömegdemonstráció tanúi lehettünk tegnap Makón. A transzparensek emlékeztettek a párt XIII. kongresszusára, hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára, a termelőmuncában és a gazdálkodásban elért sikerekre és a további, ugyancsak nagy feladatokra. A felvonulókat a Marosparton várta a finom ebéd, a sok-sok bográcsban főzött paprikás, a fiatalokat a mutatványosok, a hinták, a körforgók. Z. B. Párt- és állami vezetők portréit is magukkal vitték a felvonulásra a makóiak. (Fotó: Lázár Mihály) ~ "........ " ............. 1» CSÜTÖRTÖK, 1985. MÁJUS 7.