Csongrád Megyei Hírlap, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

r Pedagógusnap alkalmából II jó munka elismerése (Folytatás az 1. oldalról.) Szabó Jánosné napköziveze­tő, Szucsán András tanár, szakfelügyelő. Kistelek: Majoros István­ná tanító, Veres Istvánná tanár, Vigh Istvánná hiva­talsegéd. Mindszent: Gál Balázsné vezető óvónő, Marton Györgyné tanító. Szatymaz: Bálint Imréné gondnok. Apátfalva: Beke Mihályné igazgató. Szegvár: Busa Lászlóné gyermekfel­ügyelő, Szucsán Jánosné óvónő. Sándorfalva: Csányi Györgyné vezető óvónő. Zá­kányszék: Dobó Lászlóné igazgatóhelyettes. Deszk: Török László tanár. Új­­szentiván: Gulácsi Jánosné tanító. Csengele: Heim Gé­­záné igazgató. Magyarcsa­­nád: Jesity Lázárné vezető óvónő. Csanádpalota: Kan­ton Mihályné dajka. Balás­­tya: Kardos Zoltán tanító. Nagyér: özv. Kéri Lászlóné dajka. Rúzsa: Kovács Ist­vánné tanár. Mórahalom: Madarász Sándorné tanító. Kübekháza: Mayer Lajos­­né óvónő. Bordány: Mono­­ri Gyula tanár. Kiszombor: Neducza Szvetiszlávné igaz­gatóhelyettes. Nagymágocs: Pál Jánosné tanító. Fábián­­sebestyén: Páli Istvánná szakács. Királyhegyes: Si­­menszky Mariann tanár. Illés: Tári Istvánná taní­tó. Forráskót: dr. Tóth Já­nos igazgató. Miniszteri dicséretben 122-en részesültek. A megyei pedagógusnapi ünnepség fogadásán dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára mon­dott pohárköszöntőt. * A Szegedi Orvostudomá­nyi Egyetem dolgozói az Egészségügyi Minisztérium­ban vették át kitüntetésü­ket. Kiváló Munkáért ki­tüntetést kapott: dr. Ökrös József adjunktus, dr. Papp Gyula egyetemi tanár, dr. Pető Éva adjunktus, dr. Varga Jánosné adjunktus, dr. Zsoldos Ferencné hiva­talvezető, dr. Kovács Lász­ló adjunktus. Miniszteri Di­cséretben részesült: dr. De­ák Györgyné főelőadó, Fa­ragó Istvánná takarítónő, dr. Gorzó István adjunk­tus, dr. Stanzel Gyula ad­junktus, dr. Szabóné dr. Felber Ágnes nyelvtanár. * A szegedi József Attila Tudományegyetemen Kiváló Munkáért kitüntetésben ré­szesült: Daróczi Istvánná előadó, Deák Béla hivatal­­vezető, dr. Gallé László docens, dr. Hofszang József adjunktus, dr. Huhn András docens dr. Józsa György szakvezető tanár, Matievics István tudományos munka­társ, dr. Pápay László ta­nársegéd, dr. Pintér Lajos­­né szakvezető tanár, Pópity Jánosné tanítónő, dr. Rozs­­nyai Bálint docens, dr. Se­res István docens, Szarvas Vilmosné testnevelő tanár, dr. Vörös László docens. Pedagógus Szolgálati Em­lékérem kitüntetést kapott: dr. Gábris Ida szakvezető tanár. Miniszteri Dicséret­ben részesült: Czinkóczkiné dr. Meskó Eszter tanárse­géd, Csurgó Sándorné ügy­intéző, Farkas Tiborné elő­adó, dr. Felföldi Károly ad­junktus, Görög Lajosné előadó, Halász Lajosné technikus, Kórász Antalné hivatalsegéd, dr. Magyarká­né Szász Éva főelőadó, dr. Nemes Gábor szakvezető tanár, dr. Seres Lászlóné szakvezető tanár, Tárnai Istvánné főelőadó. A Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán Peda­gógus Szolgálati Emlékérem kitüntetést kapott: Balásfi István szakvezető tanár, Fe­kete László napközis cso­portvezető tanár, Hornyák Andrásné szakvezető tanár. Kiváló Munkáért kitüntetést vettek át: A­vasi Béla főis­kolai tanár, Bonifert Do­monkos főiskolai adjunktus, Kunstár Jánosné dr. főisko­lai docens, dr. Székely Sán­dorné igazgatóhelyettes, Tán­­czos Tiborné titkárnő, Tiszai Károlyné bér- és munka­ügyi csoportvezető, Varga Sándorné dr. főiskolai ad­junktus. Szocialista Kultú­ráért kitüntetésben részesült Monoki Lajos tanszékvezető főiskolai docens. Miniszteri Dicséretet kapott Bohus K. Mihály tanszéki technikus, ■ Kesztyűsné dr. Dobos Kata­lin főiskolai adjunktus, Lau­­disz Imre szakmunkás, dr. Nagy János főiskolai ad­junktus, Sejben Józsefné tanszéki szakmunkás, Szabó­né dr. Csillik Éva nyelvta­nár, Szekeres Péter betaní­tott munkás. Kiváló Úttörő­­vezető lett dr. Alexa Fe­rencné tanító. A Magyar Út­­törőszövetség Országos Ta­nácsának Dicsérő Oklevelét dr. Szabó Józsefné tanító kapta meg. A 40 éves szak­­szervezeti munkáért emlék­plakettet Avasi Béla főisko­lai tanár, a Kiváló Véradó kitüntetést pedig négy dol­gozó kapta meg. * A KISZ Csongrád Megyei Bizottsága Ifjúságért Érdem­érem kitüntetésben részesí­tette: dr. Bozó Franciska igazgatót (Vásárhely), KISZ Érdemérem kitüntetést­­ka­pott: Szentiné dr. Tóth Ilona tanár (Vásárhely). A műve­lődési miniszter Kiváló Mun­káért kitüntetést adományo­zott: Kériné Nagy Zsuzsan­na kollégiumi nevelőtanár­nak (Szeged). * A munkásőrség országos parancsnoka a Haza Szolgá­latáért Érdemérem arany fokozata kitüntetést adomá­nyozta Zsibity Demeter ta­nárnak (Szeged). * A pedagógusnapi ünnep­ségsorozat keretében az Or­szágos Testnevelési és Sport­­hivatal, valamint a Magyar Diáksport Tanács is megju­talmazta a kiemelkedő mun­kát végző pedagógusokat. Ezen az ünnepségen került sor a Magyar Diáksport Ta­nács második alkalommal kiírt pályázatának díjátadá­sára. Első helyezést ért el Mészáros Pál Csongrádi Ál­talános Iskolai igazgató a „Testnevelés mindennap” című munkájával. * Vata Antal köszöntése Sokszor megírták róla: egész életét a munkásosz­tály szolgálatában töltötte. De a papírra vetett monda­tok csak körvonalazni tud­ják azt a mérhetetlen sok küzdelmet, amelynek Vata Antal kommunista részese volt. Tegnap reggel Csongrá­­don Papdi József, a megyei pártbizottság titkára és dr. Sebestyén István, a városi pártbizottság első titkára köszöntötték 75. születés­napján a munkáshatalom régi harcosát. 1910. június 1-én szüle­tett Csongrádon. Apja kupi­­kos volt, aki tíztagú csa­ládról­­ gondoskodott. Vata Antal az elemi iskola hato­dik osztályát elvégezve a környékbeli tanyák módo­sabb gazdáihoz szegődött cselédeskedni. 1928-ban ku­bikosnak állt, és a felsza­badulásig brigádokkal járta az országot. Felismerte, hogy csak szervezetten le­het ellenállni a kizsákmá­nyolásnak. Tagja lett a Földmunkás Szervezetnek és a Szociáldemokrata Párt­nak. Ismert szereplője lett a helyi munkásmozgalom­nak, 1931-ben már a csong­rádi földmunkástüntetés egyik szervezője, résztvevő­je. Kubikos brigádokkal jár­va az országot széles körű ismeretségre tett szert. Kö­­lesden kapcsolatba került a budapesti szervezett mun­kásság képviselőivel. 1932- ben Várpalotán dolgozott, ahol harcostársával Kádár Rókussal együtt megszer­vezte a kubikosok körében a Népszava olvasását. Egy röpcédula-szórási akciót kö­vetően a rendőrség házku­tatást tartott lakásán, lebu­kott. Letartóztatták. Kiáll­ta a testi, a lelki gyötrel­meket, hallgatott. A hábo­rús években sem tétlenke­dett, agitált, szervezett. Életében felejthetetlen az a nap, amikor szovjet kato­nák fölszabadították a vá­rost. Jelentkezett a polgár­őrségbe, majd 1944 decem­berében belépett az MKP- ba. Ettől kezdve felelősség­teljes beosztásokban dolgo­zott. Hite soha nem ingott meg, ezért 1956-ban az el­lenforradalmárok ,,letartóz­tatták”. Kiszabadulása után első teendőjeként ismét a m­oletárhatalom védelmére kelt, részt vett az ellenfor­radalom felszámolásában, 1964-ben vonult nyugdíjba. Vata Antal 1928 óta párt­tag, érdemeit több magas kitüntetéssel ismerte el az Elnöki Tanács és a kor­mány. Ma is részt vállal a munkából, 1970 óta tagja a csongrádi városi pártbizott­ságnak. Papdi József (jobbról) és dr. Sebestyén István (balról) köszöntötte a 75 éves Vata Antalt, és átadták neki a megyei pártbizottság ajándékát. (Fotó: Pintér József) SZOMBAT, 1985. JÚNIUS 1. tiz iskola szava Vannak néha ünnepnapok, amikor megkísérti az embert a múlt. Van úgy, hogy ismét diákká válik, s virágcsokor­ral a kezében, újra kilép az iskolakapun, s gondolatban végigjárja a megtett utak hosszát. Én is így vagyok most, ezen az ü­nni­pen, midőn megtelik virágcsokorral az iskola, s vidám szívű, csillogó szemű diáksereg köszönti a nevelőit. Bizony, bizony, már rég volt, midőn mi, huszonketten, elbúcsúztunk a kis hegyvidéki város iskolájától. Szívünkben robbanni készült az öröm, mert éreztük, hogy vágtat, csörtet előttünk már az élet, s mi szabadok, nagyon szabadok akartunk lenni. Nem is igen láttunk töb­bet az életből, mint a virágzó tavaszt, mert,­ az­t hittük még akkor, hogy ilyen­kor, máju végén egyedül csak nekünk virágzik az akác. Később, jóval később, ahogy múltak a napok, és rohanó futószalagjára kapott bennü­nk­et az élet, vettük észre igazán, hogy túlságosan hamar felszáradnak a könnyek, nagy úr és nagy parancsoló a sors. S ahogy időknek múltán elhalvá­nyodott bennünk a diákköri tavasz, egy­re élénkebben kezdett szívünkben élni az iskola emléke, az öreg iskola képe. S ahogy mind jobban és jobban beljebb kerültünk az élet dzsungelébe, rájöttünk arra is, hogy nem a szertelen szabad­ság a világnak sora, s hogy nagy­on sok igazság rejlik a tapasztalati bölcsesség­ben, melyet megfogalmazott egy-egy ta­nári óra, vagy magába zárt egy-egy ta­nárunk mondata. S ahogy­­ eligazodni próbáltun­k az életben, ahogy az útkere­sésben problémákat állított elénk a vi­lág, egyre többször kérdeztük ön­ma­­gunktól, hogy miként is volt ez az isko­lában, s mit tanított vagy mit mondott volna erről Cziráki vagy Pödör tanár úr. S­­z öreg iskola szólt! Bár messzire kerültünk tőle, az iskola velünk volt em­­berfégével, segíteni akarásával és ko­molyságával. Az ő szelleme vezetett mindannyiunkat arra a felismerésre, hogy az ember legnagyobb értékeinek e­gyike a tudás, mert szárnyakat ad az é­ lethez Mert az élethez szárnyak kelle­nek. Igen, a régi iskolapadok kísértettek bennünket. Felnőtt korunkban is sokszor éreztük azt, hogy ott ülünk a régi he­lyünkön, és nézzük a nagy fekete táblát. Közben nyíltak és hulltak a barackvirá­gok a hegyen, újak és újak ültek a he­lyünkbe a padba. Ifjak, akik ugyancsak azt hitték, amit n­­ akkor, régen, hogy húszévesek maradnak mindörökké. Akik ugyancsak nem ismerték még a ballagás napján az iskolapad igazságát, azt, hogy nem a barackvirágzás emléke és a parti séta csendje, hanem az iskola szelleme táp­lálva vennünk az erőt, hogy megálljunk az életben a helyünket, hogy szeressük, becsuljuk és tiszteljük az embert. Hogy a rend és a fegyelem az élet egyik leg­nagyobb törvényeinek egyike, ha az em­ber megvédi a rendet, a rend is megvédi az embert. Mi is sokszor csalódtunk az esetben, a sors is sok-sok bájos emléket megölt, a képzelet szentimentális álmai­ról is leszakította a fátylat, és megis­mertette velünk a valóságot. De ha jó is jött vag­y ha rossz is ért, azért egyeet elmondhatunk, hogy emberek maradtunk mindannyian. Nem voltunk és nem let­tünk hősök. Szürke emberek maradtunk, de emberek. Emberek, akik felismertük az élet igazságai közt a haladást, akik küzdeni és akarni tudtunk. Tudtunk, mert az iskolában így tanultuk, mert ke­mény munkával kellett megküzdenünk minden eredményért, és saját életünk, sorsunk taníttatta meg velünk, hogy egyedül csak a dolgos emberé a jövő! S ahányszor megkísértettek bennünket az iskolapadok, éreztük, hogy nem szabad másként cselekednünk, mint ahogy az iskola akarja: tanulni, dolgozni és tisz­telni, becsülni az embert. Alkotni és te­vékenykedni azért, hogy boldogság le­gyen a földön. Mert a lét sem más, mint alkotás és tevékenység, hisz az ember te­vékenységre és alkotásra született. A szocialista ember számára nincs feleme­­lőbb öröm­, mint saját sorsán keresztül az emberiség boldogságáért küzdeni. Hogy minket a haladás útján vitt tovább az élet, talán véletlen volt? Nem! Azért történt ez így, mert az öreg iskola hala­dó szelleme az életúton is elkísért. Elkísért az udvaron levő akácfák illa­tával, a vele álmodó hegyek zenéjével, segítő szavával, az iskola szellemének pozitív parancsával. Fogta a kezünk és irányította a szívünk. Mi pedig a sors ezernyi útján megláttuk és felismertük a célt. És most, ahogy hosszú évek távlatá­ból magamba nézek, a hála szava szólal meg újra bennem, midőn Ady versét, idézem: „Én iskolám, köszönöm most neked, Hogy az élet jött életcsaták kö­zött, Volt mindig hozzám víg üzene­ted.” Virágcsokor az asztalon, virágcsokor mindenütt, vidám szívű, mosolygós diák­sereg. Pedagógusnap van, ünnepelünk! Ünneplőbe öltözött lányok és fiúk kö­szöntőt mondanak. Kedves, meleg sza­vakkal. Néhány tanár szemében a meg­hatottságtól csillog a könny. Néhány leány és fiú szemében is. Talán már most is érzik, amit én, hogy mit jelent az életút számára az iskola, a hivatás­nak élő nevelő, bánfalvi József fi békéért, a barátságért Kitüntetések a népfrontnál Ünnepséget rendezett teg­nap, pénteken a Hazafias Népfront megyei bizottsága Szegeden. Mint ilyenkor minden esztendőben, a bé­kehónap alkalmából elismeri az Országos Béketanács mindazoknak a tevékenysé­gét, akik kiemelkedően sokat tettek a béke megőrzéséért. A szegedi ünnepségre meg­hívott vendégeket dr. Szilá­gyi Júlia, a megyei népfront béke és barátsági bizottságá­nak elnöke üdvözölte. Elis­meréssel és köszönettel szólt mindazokról, akik cselekvő hívei a békének és a népek közötti barátságnak, akik munkájukkal hozzájárultak a megyei békehónap rendez­vényeinek sikeréhez. Molnár Sándor, a Hazafias Népfront megyei bizottságá­nak titkára ezután kitünte­téseket adott át. Az Országos Béketanács kitüntető jel­vényt kapta Baranyai György, a makói Bartók Béla Ének-Zenei és Állami Zeneiskola igazgatóhelyette­se, valamint dr. Varga Ist­ván, megyei egyházügyi tit­kár. Az Országos Békatanács emléklapját vette át Neumann Györgyné nyugdí­jas (Hódmezővásárhely), Fo­dor Zsóka színművész (Sze­ged), Bottyán István, a Me­zőgazdasági Szakmunkás­­képző és Szakközépiskola mb. igazgatóhelyettese (Szen­tes), dr. Fóris Sándor, a Tanárképző Főiskola do­cense (Szeged), Imre Emu, református lelkész (Szentes) és dr. Kovács László, a hit­­tudományi Főiskola tanára (Szeged). Az Országos Béketanács emléklapját érdemelték ki a következő kollektívák: Me­zőgazdasági Szakmunkáskép­ző és Szakközépiskola KISZ- szervezete (Szentes), a Díszí­­tőművészetti Szakkör (Ma­­roslele), a HNF Makói Vá­rosi III. sz. Körzeti Bizott­sága (Makó), valamint a Le­nin termelőszövetkezet (Ma­kó). A SZOT és az SZMT ja­vaslatára az Országos Béke­­tanács plakettjét a kábelgyár kollektívájának ítélte, az emléklapot a DEFAG ásott­halmi erdészetének Bedő Albert szocialista brigádja és Kakuszi Istvánné, a textil­művek dolgozója érdemelte ki. Ezeket a kitüntetéseket dr. Dobóczky Károlyné, az SZMT titkára nyújtotta át. A szabadkai pártkü­ldöttség látogatásai A Szeged testvérvárosá­ból, Szabadkáról érkezett pártdelegáció, amelyet Bos­­ko Kovacevic, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Szabadkai Községi Bizottsá­gának elnöke vezet, tagjai Stipan Knezevic, a JKSZ Szabadkai Községi Bizottsá­ga elnökségének tagja és Stevan Szántó, a JKSZ Szabadkai Községi Bizott­ságának tagja tegnap a Szegedi Ipari Vásár Igaz­gatóságán tett látogatást. Ott dr. Csikós Ferenc, a vásár igazgatótanácsának elnöke fogadta őket, tájé­koztatót pedig dr. Zsótér Mihály igazgató tartott. A vendégek ezt követően a Délép munkájával ismer­kedtek. Sipos Mihály, a vál­lalat vezérigazgatója és Martonosi Imre, a pártbi­zottság titkára tájékoztatta őket az építkezések szegedi és magyar gondjairól. Kedves színfoltja volt a küldöttség látog­atásának: délszláv esten vettek részt tegnap a November 7. Mű­velődési Házban. Ma az élelmiszeripari fő­iskolát keresi föl a delegá­ció. Itt Gábor Miklósné dr. főigazgató fogadja őket, s tájékoztat az intézmény munkájáról. A küldöttség zárómegbeszélésen találko­zik dr. Székely Sándorral, a szegedi városi pártbizott­ság első titkárával, a párt­­bizottság titkáraival és Papp Gyulával, Szeged Me­gyei Város Tanácsa elnöké­vel. A delegáció ma, szomba­ton délután utazik haza. Vass Henrik kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Vass Henrik, az MSZMP KB Párttörténeti Intézet nyugalmazott igazga­tójának kiemelkedő munkás­­mozgalmi tevékenysége elis­meréseként, 70. születésnap­ja alkalmából a Munka Vö­rös Zászló Érdemrendje ki­tüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke pénteken adta át. Jelen volt Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezetője és Molnár János, az MSZMP KB Párttörténeti Intézeté­nek igazgatóhelyettese. (MTI) 3

Next