Csongrád Megyei Hírlap, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-02 / 205. szám
Az egészségügyi felsőoktatás problémái Tudományos szimpózium kezdődött Szegeden A felsőoktatás egész rendszerében, így az orvosképzésben is mindinkább előtérbe kerülnek a tudományosan megalapozott oktatási módszerek, modern eszközök, korszerű lehetőségek. Egy évtizeddel ezelőtt az akkori egészségügyi miniszter Schultheisz Emil kezdeményezésére született elvi megállapodás arról, hogy alakuljon meg a modern orvosképzés tudományos társasága. Azóta nemcsak létrejött, de néhány vitát és tanácskozást is rendezett a Magyar Orvosképzési és Egészségügyi Oktatási Társaság. Első átfogó, országos jellegű tudományos szimpóziumát ezekben a napokban tartja Szegeden az orvostudományi egyetem oktatási épületében és a szemészeti klinika előadóiéban Mint Zoltán Örs Tamás eyetemi docens, a Társaság főtitkára elmondta, céljuk a korszerű felsőoktatási módszerek, audiovizuális eszközök, a korszerű vizsgáztatás tudományos, kutatása, elemzése, az oktatás hatékonyságának mérése, értékelése, az orvosképző egyetemeken és az egészségügyi felsőoktatás más területein Ez a mostani az első olyan országosjellegű tanácskozás, ahol az orvosegyetemek mellett jelen vannak az oktató kórházak képviselői is. Körültekintően határozták meg a szimpózium témáit. A mintegy 200 résztvevő két szekcióban, a konferencia három napja alatt hét témakörben cserél véleményt: 1. az egyetemek szerepe az Egészséget mindenkinek 2000-re! világprogram stratégiájában; 2. az oktató kórházak szerepe és jelentősége az orvosképzésben; 3. az alapellátás — körzetorvosi gyakorlat — szerepe a medikusképzésben; 4. audiovizuális oktatóprogramok készítésének módszertani, didaktikai, technikai és tecnológiai szempontjai; 5. a tanszéki oktató-nevelőmunka, a tudás-ellenőrzés és az oktatás hatékonyságának mérési lehetőségei és módszerei; 6. szabadon választott téma; 7. Medivízió ’85, (az egészségügyi felsőoktatásban készített oktatóprogramok bemutatója — televízió, film, demonstrációs poszter stb.). A Magyar Orvosképzési és Egészségügyi Oktatási Társaság szegedi szimpóziuma tegnap, vasárnap délután nyílt meg a SZOTE oktatási épületében. Forgács Iván, a Társaság elnöke köszöntötte a résztvevőket s a megnyitón szót kért Hutás Imre egészségügyi minisztériumi államtitkár. Fülöp Tamás, a Génfben székelő Egészségügyi Világszervezet (WHO) igazgatója, Cserháti István egyetemi tanár, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora és Zoltán Örs Tamás, a Társaság főtitkára. A megnyitót követően két referátum hangzott el. Fülöp Tamás Az egyetemek szerepe az Egészséget mindenkinek 2000-re! világprogram stratégiájában címmel, Forgács Iván pedig Orvosképzés és továbbképzés 2000-re címmel, tartott bevezetőreferátumot. Ezt követően két szekcióban megkezdődött a munka, a szeptember 3-i zárásig 75 előadás, és medivíziós bemutató vizsgálja, értékeli és elemzi az orvosegyetemi és egészségügyi felsőoktatási képzés szerteágazó kérdéskörét többek között az oktatási programok készítésével, módszertanával és a képzésben való fölhasználásával kapcsolatos problémákat. Hutás Imre egészségügyi államtitkár — balról — szegedi professzorok társaságában. (Fotó: Nagy László) ■ ■Önkéntes és vállalati tűzoltók versenye is „vörös kakas” ellen A sárga műanyag szalagokkal sávokat osztott zöld gyepen szürkéskék egyenruhás férfiak és nők hallgatták a Himnuszt, majd Fekete Istvánnak, a csongrádi városi tanács elnökhelyettesének köszöntő szavait. A csanyteleki sportpályán rendezték meg szombaton délelőtt Csongrád, Szentes és a két város vonzáskörzetébe tartozó községek önkéntes és vállalati tűzoltóinak versenyét. A szép számú nézősereg előtt 42 csapat mérte össze tudását. Az első technikai versenyszámot minden csapat az otthonról hozott felszerelés gyors és szakszerű használatával teljesítheti — mondta Koszt György a szentesi állami tűzoltóság parancsnokhelyettese, miközben a sportpályán a Fűtőker önkéntesei tömlőt húzva rohantak a cél felé. — A férfi, fiú, vagy női raj teljesítményét tehát nemcsak a gyorsaság, hanem saját felszerelésük megfelelő karbantartása is befolyásolja. A berregő motorok ezer liter vizet nyomtak a kétfelé ágazó fecskendőkbe. A szentésy baromfifeldolgozó piros trikós, zöld nadrágos lányai alig bírták tartani a hatalmas erejű vízsugarat, amelylyel célozni is kellett. A nagytőkés lányok, aszszonyok — a tűzoltóverseny történetében először — férfias versenyszámban (a 800-as kismotorfecskendő-szerelésben) indultak, egyetlen csapatként. Úgy kezdődött, hogy az asszonyok tűzoltó férjüknek segítettek, a lányok pedig kinőttek az úttörős tűzoltórajból — mondotta Halász Sz. Sándor, akinek vezetésével három csapat érkezett a versenyre az alig 650 lelket számláló községből. A staféta, a második versenyszám után még szuszogó eperjesiek nem dicsekedhettek ilyen lelkes utánpótlással. — Annak örülünk, hogy még itt vagyunk a versenyen! Negyven év alatti férfi nincs is a rajban. Ez pedig a váltófutás közbe iktatott akadályok (palánk, kúszófolyosó, gerenda) leküzdésében nem kis hátrányt jelent — vélekedett Farkas Ferenc, aki 1982-ben kapta meg 40 éves önkéntes tűzoltói munkája elismeréseként a Szolgálati Érdemérmet. — A fiatalok nem szívesen vállalják azokat a kötöttségeket, melyek a tűzoltósággal együtt járnak — szólt az okokról az ősz hajú parancsnok. Pólyák Sándor, akinek tűzoltó múltjáról az egyenruhájára illesztett kitüntetések „büszkélkedtek”. — Fábiánsebestyénen is kevés a fiatal — mondta Sarkadi Sz. Sándor rajparancsnok. — De a versenyen mi azért nem értünk el szép eredményt, mert régi a sugárcsövünk. Pedig pénzünk lenne újra, de a rendelkezésünkre álló összeget nem használhatjuk föl. Mi azt tartanánk szerencsésnek, ha az önkéntes tűzoltóegyesület a községi tanács felügyelete alól a termelőszövetkezethez kerülne, hiszen most is jórészt a Kinizsi Tsz-től kapunk anyagi támogatást... — Minden községben, s a megye városai közül egyedül Csongrádon működik önkéntes tűzoltóegyesület — közölte dr. Bartalich János csongrádi tűzoltóparancsnok. — Fontos feladatunk a megelőzés, tűz esetén az oltásban és a mentésben segítünk az állami tűzoltóknak. Egy-egy ilyen seregszemle, mint a csanyteleki, hozzájárul az önkéntesek felkészítéséhez, mert verseny előtt és a vetélkedőn is gyakorolják a szerelést. Miközben a pályán az egyik csapat a másikat váltotta, a hangosbemondón megtörtént tűzeseteket ismertettek. Az elnökségi tribünre a leggyakoribb túzokokat szemléltető táblákat függesztettek. A verseny szervezői ezt az alkalmat is megragadták, hogy felhívják a nézők figyelemét: a gondatlanság súlyos tűzkár forrása lehet, s egy élet munkája válhat a „vörös kakas” martalékává. A verseny eredményhirdetéssel zárult. A csongrádi csapatok közül a különböző kategóriákban első lett: Csongrád bokrosi egysége, a TBV, a Fűtőber és a Hadikő. A szentesi rajok közül első helyezettként Árpádhalom. Nagytöke, a Pankotai Állami Gazdaság, a szentesi baromfifeldolgozó, a MÁV vontatási telep, a Szentesi Vízmű vehetett át díjat. I. I. HÉTFŐ, 1985. SZEPTEMBER 2. Bányászok ünnepe A hét végén folytatódtak a bányásznapi ünnepségek, az ország jelentős bányavidékein köszöntötték a szén-, olaj-, ásvány- és bauxitbányászokat, méltatták helytállásukat. Hagyomány, hogy a Kőolaj- és Földgázkutató Vállalat szegedi üzemének dolgozói családjukkal és munkatársaikal együtt ünnepelik a bányásznapot. Az idén a húsz évvel ezelőtti első szegedi bányászünnep színhelyén, a Vigadóban gyűltek össze az olajmező dolgozói. Az ünnepségen megjelent Szabó Sándor, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkára, Csonka István, a Szeged Városi Tanács elnökének általános helyettese és Germánna Vastag Györgyi, a KISZ Csongrád Megyei Bizottságának első titkára. Ünnepi beszédet Székely Sándor, az MSZMP Szeged Városi Bizottságának első titkára mondott. Többek között szólt arról a feladatról, ami az olajbányászokra az ország energiaigényének kielégítésében hárul. Elismerését fejezte ki a szegedi üzemnek azért, hogy a nehéz évkezdet, a kemény tél ellenére időarányos tervüket eddig már 3 százalékkal túlteljesítették. Tették ezt úgy, hogy közben 22 millió forintos költségmegtakarítást értek el. Az ünnepség kitüntetések átadásával ért véget. A XXXV. bányásznap alkalmából az üzem dolgozói közül Balaicz Tibor főmérnök a Kiváló Bányász, Kasza Imre szállításrendező pedig a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kapta. Az olajbányászatban eltöltött 35 év munkáért a Bányász Szolgálati Érdemérem gyémánt fokozatát vehette át Balogh Péter nyugdíjas főmotoros, Egri Imre gépkezelő, Horváth Sándor nyugdíjas kapcsoló, Kasza Imre szállításrendező, Kiss Lajos fúrómérnök, Magyari Árpád nyugdíjas motorkezelő, Szentgyörgyvölgyi Lajos munkagép csoportvezető és Újvári Béla főművezető. Ugyanennek a kitüntetésnek arany fokozatát 14-en, ezüst fokozatát hatan, bronz fokozatát 38-an kapták. (Munkatársunk telefonjelentése) Szó szerint, „a vérünkkel fizettünk” a munkásfiatalok II. országos találkozóján Győrben töltött szép napokért. Olvashattunk és láthattunk híradást a győri szúnyoginvázióról, de a valóság minden képzeletet fölülmúlt. A funnkosok számlálhatatlan felhője, a programok mellett, fő szerepet kapott Győrben. Már csak azért is emlékezetes lesz a munkásfiatalok ez évi találkozója , valószínűleg mind a kétezer résztvevőnek Pedig a rendezők óriási hada már az első pillanattól kezdve igen nagy figyelmet fordított a megfelelő hangulat megteremtésére. Még aranypolipot is varázsoltak az égre az esti tűzijátékon, nemcsak a résztvevők, hanem a Rába-partra kivonult sokezernyi városlakó gyönyörűségére. A Csongrád megvét képvis°ő 81 munkásfiatal napközben a saját munkájához közelálló gyárakat, üzemeket és tsz-eket látogatta meg, vagy éppen ágazati szekcióüléseken vett részt. Hallottunk szakmai előadásokat, résztvettünk vitákon , de érthetetlen módon épp a KISZ- ről esett kevés szó. Az ifjúsági szervezet munkájáról, jelenlegi helyzetéről és jövőjéről a rendezők alig másfél órás eszmecserét szerveztek, de a beszélgetésre külön kijelöltek szerencsére nem akarták ily röviden ,,kipipálni” a rendezvényt. A házigazdák egyébként a lelküket is kitették a találkozó sikeréért. Program programot követett, unatkozni nem volt idő. De szusszant és várost nézni sem. Talán túl akartak tenni a két évvel ezelőtti debreceni találkozón? A jelek, illetve az igazán színes rendezvénysorozat legalábbis ezt sejteti. Sportdélután a Rába stadionban — ahol majd minden elképzelhető versenyt a Csongrád megyeiek nyertek! —a halászléfőzőverseny, malacsütés, nagysikerű pénteki béke nagygyűlés a város főterén és persze az esti programok . .. Nonstop filmvetítés, koncertek és táncház, pantomim és polbeat — az elmaradhatatlan diszkóval. Volt igazán választék. És aki még bírta, a szálláshelyen hajnalig folytathatta a szórakozást. Talán nem véletlenül vált jelmondattá megyénk fiataljainak fáradhatatlanságát elismerve az alábbi megjegyzés: „Most mit csináljak éjjel egy óráig, hisz csak akkor kezdődik a Csongrád megyei diszkó?” Külön dicséretet érdemel ahogyan Győr lakossága fogadta a találkozó résztvevőit. Ebben a három napban valódi fesztiválhangulat uralkodott a városban. A jó idő, a hangulatos utcácskák és a sok apró bazár szinte mediterrán jelleget adott a megyeszékhelynek, a szigetközi Lipótra tett kirándulásunk és a péri légibemutató pedig valóban sokszínűvé tette a találkozót. A munkásfiatalok országos találkozója — mely vasárnap fejeződött be — jól sikerült, de a feszített program miatt nem sok időnk maradt kötetlen beszélgetésre, eszmecserére. S ha mégis szorítottunk néhány percet a más megyebeli küldöttekkel való ismerkedésre, azt csak táncolva tehettük. Mint ahogy szinte minden mozdulatunkat a ritmikusság jellemezte — időnként hangos kiáltásokkal fűszerezve. Hozzá a koreográfiát a szúnyogok hada írta. Ettől eltekintve Győrben igen jól éreztük magunkat — de a legjobb otthon, az ehhez képest szúnyogtalan Csongrád megyében. VASS ISTVÁN Kálvária a kenyér körül Néhány héttel ezelőtt írtunk arról, mekkora bonyodalmat okozott Szentesen az, hogy egy hét végén a kenyérszállítmányok késve érkeztek meg Csongrádról. Következett azonban augusztus huszadika, és talán el is felejtettük volna a sajnálatos esetet, ha az ünnep utáni napok nem hoztak volna újabb kellemetlenségeket. Már hét közben is több üzletben, üresek voltak a polcok a zárás előtti órákban, kenyér nélkül maradtak a megkésett vásárlók. A 24-i hiány pedig „még egy lapáttal rátett” a zúgolódók kedélyállapotára. Éhes, mérges emberek szerették volna tudni, miért van mindez? Horváth József, a csongrádi sütőüzem vezetője elmondta, hogy leszállítják, azt a kenyérmennyiséget, amiben az üzletek vezetőivel megegyeznek, sőt ha módjukban áll, utórendeléseket is elfogadnak. Szerinte a boltosok nem mérik fel helyesen a vásárlók igényeit. ' 'város központjában levő három nagyforgalmú bolt vezetőjét kérdeztük meg, miért nincs elegendő kenyerük az utóbbi időben? Valamennyien az augusztus huszadikát megelőző napok tapasztalataira hivatkoztak. Akkor ugyanis olyan kevés kenyér fogyott el, hogy több mázsa (a városban összesen hetvennyolc) maradt ki. Ennek nagy része még most is a raktárakban penészedik, mert még mosléknak sem tudják eladni. A múlt hét végén ennek ellenére többet rendeltek, mint általában szoktak, mégsem lett elég. Az emberek kettesével, hármasával vitték a kétkilós kenyereket. Senki sem tudja pontosan, mi az oka annak, hogy ilyen hirtelen megemelkedett a kenyérfogyasztás? Pontosan senki sem tudja, de valószínűleg mindenki sejti. A megrendelt kenyérmennyiséget több tételben kapjákmeg a boltok. A szállító járműveknek időbe kerül, hogy megtegyék a Csongrád—Szentes közúti utat. Ezalatt az előzőleg leszállított árut eladják a boltokban, és amíg a következő fuvar meg nem érkezik, nem tudják kiszolgálni a vásárlókat. Mi pedig megyünk a másik boltba, és veszünk kétszer annyi kenyeret, mint amennyit eredetileg terveztünk. Mert ki tudja, holnap talán egyáltalán nem kapunk. Nem olyan drága dolog, hogy megérné kockáztatni érte a család jóllakottságát. Érthető az észjárás, és így már a kenyérhiány is, csak éppen nem elfogadható az állapot. Különösen akkor nem, ha eszünkbe jut, hogy: hiszen van ebben a városban kenyérgyár is. . . A Csongrád Megyei Sütőipari Vállalat szentesi üzeme rekonstrukció alatt áll. Juhász László üzemvezető szerint nem lesz több ilyen probléma, ha a megújult gyárban megkezdődik a munka. Naponta tizenhat tonna jó minőségű, úgynevezett gépi kenyeret sütnek, és ezt folyamatosan szállítják majd az üzletekbe. A mondat egészen jól hangzik, csak a majd szócska tesz egy kicsit nyugtalanná bennünket. A műszaki átadást eredetileg ugyanis augusztus huszadikára tervezték. A dátum azóta szeptember másodikéra módosult. Na persze nem a Csomiép az egyetlen cég, amelyik nemkészült el határidőre valamilyen munkával. A késedelem okait is nagyobb megértéssel fogadnánk, ha nem a kenyerünkről lenne szó. Mindazonáltal mi vásárlók nem tehetünk egyebet, mint türelmesen várunk. Ha pánik nélkül, fegyelmezetten vásárolunk hétvégeken, talán enyhíteni tudjuk a kenyér körüli kálváriát. K. Zs. 3