Csongrád Megyei Hírlap, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

Adottak a lehetőségek az alkotó szellemű, eredményesebb munkához .* Az új esztendő, 1986 első napja alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, hazánk állampolgá­rait köszöntve, beszédet mondott tegnap délben a Kossuth Rádióban, majd este a Magyar Televízióban. Újévi köszöntőjét az alábbiakban ismertetjük. Tisztelt honfitársaim! Éjfélkor nemcsak egy évet búcsúz­tattunk és egy újat köszöntöttünk. 1985-től egy ötéves időszak is lezá­rult és a mostani újévi jókívánságot is szeretném értelmezni öt boldogabb esztendőre. A mögöttünk hagyott VI. ötéves népgazdasági terv időszakában to­vább gyarapodott az ország, javult egyensúlyi helyzete, megőriztük alap­vető társadalmi vívmányainkat. Életünk azonban nehezebb lett, mindenekelőtt a számítottnál is szi­gorúbb nemzetközi gazdasági körül­mények, de a saját fogyatékosságaink miatt is. Kiviláglott, hogy népgazda­ságunk a szükségesnél lassabban ké­pes alkalmazkodni a megváltozott vi­lágpiaci követelményekhez. A termelés szerkezetének és a gaz­dálkodás hatékonyságának javulási üteme nem volt elég ahhoz, hogy a több mint egy évtizede tartó csere­arányromlást megállítsuk. A nemzeti jövedelem nem nőtt a tervezett mér­tékben. Ezért főleg a belső felhaszná­lás visszafogásával tudtuk csak..meg­teremteni a gazdaság külső és belső egyensúlyát. 1985-ben népgazdaságunk teljesít­ménye több területen elmaradt az előirányzattól, és ez nem írható csak a zord tél számlájára. Súlyosan esik latban, hogy a gazdálkodás és az irá­nyítás nem javult a kívánalmaknak megfelelően. Ezek a tények mért in­kább sürgetik a gazdaságirányítás fo­lyamatos korszerűsítését, az önálló­sággal együttjáró felelősség érvénye­sítését és a demokratizálódás felgyor­sítását, mint egymással összefüggő, egymást segítő feladatok megvalósí­tását. A tervezettnél lassúbb fejlődés el­lenére bizonyossá vált, hogy a válla­latok megnövekedett önállósága, vál­lalkozási szabadsága megsokszoroz­hatja a hatékonyabb gazdálkodás le­hetőségeit. A kisvállalatok és a kis­szervezetek pedig egyebek közt olyan jelentős területeken oldották a fe­szültségeket, mint a választék javítá­sa és a különböző lakossági szolgál­tatások. Eredményeink közé sorolhatjuk a szocialista demokrácia erősödését is. Ezt nemcsak olyan országos jelentő­ségű események tükrözték, mint a XIII. pártkongresszus, az országgyű­lési és tanácsválasztások, a szakszer­vezetek, illetve a Hazafias Népfront Loson­cz­i Pál újévi köszöntője a rádióban és a televízióban választásai, hanem a jog- és hatáskö­rök decentralizálása, s nem utolsó­sorban a vállalati tanácsok megvá­lasztásának előkészítése, lebonyolítá­sa is. A jelen tanulságai egybevágnak sok évszázados történelmi tapasztalata­inkkal: népünkben megvan a tehet­ség, a szorgalom és a felelősségtudat, azaz megvannak azok a képességek, amelyekkel a legnehezebb időbön is úrrá tudunk lenni. Szeretném ezt az alkalmat is fel­használni, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa, kormánya és a magam nevében is köszönetet mondjak mindazoknak, akik fizikai vagy szellemi munkássá­gukkal, alkotó tevékenységükkel, nem ritkán személyes példájukkal hozzá­járultak nehéz helyzetünk jobbításá­hoz. Tisztelt honfitársaim! A Magyar Népköztársaság területé­nél és lélekszámánál nagyobb mér­tékben igyekezett hozzájárulni a nem­zetközi feszültségek oldásához, az enyhülés és a bizalom légkörének visszatéréséhez. Mi a legnehezebb időkben is azon voltunk, hogy szük­ség van a párbeszédre, a vitás kérdé­sek tárgyalások útján való rendezé­sére. Ezért is tartjuk nagy jelentősé­gűnek a genfi Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozót, amely elősegítette egymás­ álláspontjainak jobb megér­tését, hozzájárulhat a két nagyhata­lom közötti viszony normalizálásához. A csúcstalálkozó lehetőséget teremtett a nemzetközi légkör javításához, ah­hoz, hogy egy árnyalattal jobb körül­mények között folytathassuk belső építőmunkánkat. Meggyőződésünk, hogy a szocialista országok közössé­gének a békés egymás mellett élés megvalósításáért, a fegyverkezési haj­sza megállításáért, a leszerelésért, a békéért és haladásért folytatott kö­vetkezetes harca az egész emberiség jövőjét szolgálja. Örömünkre szolgál az is, hogy a Magyar Népköztársaságot, mint a szo­cialista országot, a szocialista közös­ség szilárd tagját megbízható, korrekt partnernek ismerik el világszerte, amelyre politikai és gazdasági kap­csolatainkban egyaránt számítani le­het. Tapasztalataink szerint velünk őszinte törekvéssel erősítik az együtt­működés szálait a Szovjetunió, a szo­cialista közösség országai, éppen úgy, mint a harmadik világ és a fejlett tőkés államok. Becsülik szándékain­kat, kiszámíthatóságunkat, készek a kapcsolatok továbbépítésére az élet minden területén. További elismerést szerzett ha­zánknak az európai kulturális fórum megrendezése. Általános az a véle­mény, hogy Magyarország jó házi­gazdának bizonyult. Biztosította és elősegítette a legeltérőbb vélemények megvitatását, egymás álláspontjá­nak jobb megértését, ezáltal pedig hozzájárult az európai biztonsági és együttműködési folyamat erősödésé­hez is. Külön siker számunkra, hogy a fórum tanácskozásain részt vevő politikusok és jeles kulturális szemé­lyiségek közelebbről is megismerhet­ték életünket, illetve a magyar kul­túra értékeit. A magunk részéről a továbbiakban is azon fáradozunk, hogy politikai okok ne akadályozzák a kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális kap­csolatok fejlesztését. Az idei esztendőről és a most in­duló VII. ötéves tervről szólva el kell mondanom: politikai, gazdasági, tár­sadalmi és kulturális programunk pártunk XIII. kongresszusának elvi döntéseire épül. Figyelemmel van azokra a nemzetközi tényezőkre és folyamatokra, amelyek visszahatnak szocialista építőmunkánkra. Elsősor­ban azt veszi számításba, hogy nem­csak hazánk, hanem szocialista kö­zösségünk valamennyi országa a megújulás időszakát éli, a fejlődés hozta újabb és bonyolultabb felada­tokkal találja szemben magát. Ezek a körülmények még inkább szükségessé teszik a népünk érdekeit szolgáló, egyeztetett közös politikát. Építve a nemzetközi együttműkö­désre, belső gondjainkat azonban ma­gunknak kell megoldanunk. Életünk alakulása, nemzetközi megbecsülé­sünk döntően a hazai építőmunka si­kereitől függ. A VII. ötéves tervben nem kisebb feladatokat fogalmaztunk meg, mint a gazdaságirányítás további fejlesztését, meghirdetett társadalmi-gazdasági programjaink megvalósítását, a gaz­dálkodás hatékonyságának fokozását, illetve ezek által a gazdasági növeke­dés ütemének növelését, a külgazda­sági egyensúly további javítását és a gazdasági teljesítményekkel össz­hangban életkörülményeink jobbítá­sát. Ezek a keretek minden vállalat és intézmény, minden közösség és min­den egyén számára lehetővé teszik az alkotóbb szellemű, önállóbb, eredmé­nyesebb munkát. Ezeknek a gondolatoknak a jegyé­ben kívánok az új év első napján pártunk Központi Bizottsága, az El­nöki Tanács és a kormány nevében is minden hazánkfiának, Magyaror­szág valamennyi barátjának boldog, eredményes és békés új esztendőt. Vásárhelyi kiadás 43. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM ÁRA: 1,80 FORINT 1986. JANUÁR 2., CSÜTÖRTÖK 1986. első napján Elérkezett az új esztendő. Úgy tűnik, ez sem lesz ese­ménytelenebb, mint az elő­zőek voltak. Erről számol­nak be tudósítóink, akik az új év első eseményeit rög­zítették. Mindannyiunkat legvárat­­lanabbul a hirtelen jött ha­vazás ért. Ezért beszámol­tunk útviszonyainkról. De munkatársaink arról is tu­dósítanak, történt-e valami érdekesség megyénk váro­saiban. Az alábbiakban eb­ből állítottuk össze hírcsok­rainkat. Szeged December 31-én és január 1-én megyénkben átlagosan 5—15 centiméter vastag hó esett. A Közúti Igazgatóság szegedi úrmesteri telepén el­mondták, hogy a megyében szerda hajnal óta körülbelül 25 hóeltakarító gép dolgo­zik. Elsősorban a főútvona­lakat takarítják le, de azo­kat a mellékutakat is, me­lyeken autóbuszok közleked­nek. Az előrejelzés szerint to­vábbi havazás várható és a hőmérséklet mínusz 10 fok­nál nem igen lesz magasabb. Éjjel is dolgoztak a hóekék, annak érdekében, hogy a közlekedésben ne legyen semmiféle fennakadás. A Szeged legifjabb — 1986- ban született — állampol­gárai közül a legidősebb minden bizonnyal Szabó Gábor. Tegnap hajnalban, 0 óra 50 perckor „látta meg” a szülészeti és nőgyógyásza­ti klinika lámpáit, édesany­ja második gyermekeként. Anyukája, Szabóné Juhász Etelka — ottjártunkkor még kicsit fáradtnak lát­szott, de boldognak is, mint ahogy valószínűleg nagyon örül édesapja, Szabó Miklós esztergályos is. Vásárhely Az új évet sok helyen munkával kezdték. Jónéhá­­nyan dolgoztak szilveszter éjszaka is, csak egy pilla­natra állva meg­köszönteni az új évet, míg mások az első nap reggelén indultak munkába. A vásárhelyi Alföldi Por­celángyár hatalmas üzem­csarnokai között békés csend honol, csak az állan­dóan működő gépek züm­mögése hallatszik. A szani­­ter gyáregység beláthatatlan hosszú csarnokában a kinti hideget feledtető meleg vet­kőztet ingre a belépőt. A kemencékben monoton las­súsággal haladnak előre az égető kocsik. A szárítóban még a múlt évi munkát lengi körül a meleg levegő. Iván Béla csoportvezető irányításával az első reggeli műszakot kezdte meg Ma­gyar Mihály és Iván Béláné égető, Csiszár Ágnes és Ke­néz Éva nyersárujavító, ők ezen a hatalmas gyár ez évi első műszakosai. A csoportvezető elmondta, hogy 38 kocsi áru betolásán és kivételén kívül felügyel­nek az ülepítőkre, a szárító­­berendezésekre is. — Milyen volt az óév és mit várnak 1986-tól? Iván Béla: — Nehéz év van mögöttünk, feszített tér­(Folytatás a 3. oldalon.) Szilveszter éjszakáján munkába állította hóekéjét a Sze­gedi Városgazdálkodási Vállalat. (Fotó: Nagy László) A küzdelem folytatódik Helyzetkép a fábiánsebestyéni gőzkitörésről Hallja? Tompa zúgás érkezik egyenletesen a távolból, időnként beleerősít, ha for­dul a szél. Olyan ez a hang, mint a pörzsölőé. Ne hara­gudjanak meg a szakembe­rek ezért a hétköznapi ha­sonlatért, de maguk a fábiá­­ni emberek mondták, hogy azon a decemberi hajnalon, amikor ez a különös „ébresz­tő" verte fel őket álmukból, azt hitték, a szomszédból jön a zaj... Azóta 16­ nap telt el. Az itt élők megszok­ták,­­hogy ezzel a morajjal kelnek és fekszenek, s per­sze ma már a legkisebb gye­rek is tudja a környéken, hogy a „kísérőzene” a Kő­­olajkutató Vállalat fábiánse­bestyéni 4-es számú kútjá­­ból származik. A falu központjában, ahonnan alkalmi kísérőm­mel, a vb-titkárnővel elin­dultunk a szilveszter dél­előtti 4 kilométeres gyalog­túrára, még csak hallatott magáról a kút. A földutakon, a szántóföldeken, a látóha­tárt beterítő ködben már jól kivehető volt a gomolygó gőzfelhő, s a mögüle kibuk­kanó vasszerkezet. A hirte­len jött éles tiszta hideg megkeményítette a bokatörő sárgöröngyöket, ahogy azon­ban közeledtünk a kúthoz, egyre több tócsa állta utun­kat, melegedett a föld és a levegő. Ha kedvez a széljá­rás, a gőzsugár közvetlen közelébe lehet merészkedni — természetesen csak a szakembereknek! Nekik is csak megfelelő védőöltözék­ben és szigorú biztonsági in­tézkedések megtétele mel­lett A szilveszteri rövidített műszakban az olajbányászok a „tömedékelés" során meg­sérült záróelemeket cserél­ték le. (Tömedékelésnek hívják a szakemberek azt az eljárást, amikor különböző fajsúlyú anyagokat juttat­nak be a lyukszelvénybe, hogy azokkal elzárják a ki­törésgátlón keletkezett rést.) Reggel 7-től a kora délutáni órákig folyt a munka. A ve­zérkar közben a főbarakk­ban az új stratégiáról ta­nácskozott. A legfrissebb információkkal Udvardy Jó­zsef, a Kőolajkutató Vál­lalat munkavédelmi szerve­zetének vezetője szolgált. Eszerint a tömedékelés nem járt eredménnyel. A szűkí­­tőkút elkészült, a helyszínen van így bármmikor bevethe­tő, de kockázatos és baleset­­veszélyes megoldás lenne az alkalmazása. Az eddig hasz­nált módszerek tehát nem hoztak sikert, új eljárásra van szükség a kitörés meg­fékezésére. Egyetemi szak­emberek bevonásával „fel­térképezik” a kútban leját­szódó fizikai folyamatokat. Az új év első napjaiban kül­földről is érkezik szakértő a helyszínre. Közös erővel ke­resik tovább az eredményre vezető, de a legkevesebb kockázattal járó megoldást. A munkát nehezíti, hogy iszonyatos nyomásenergiá­val, 400 atmoszférával és 150—160 Celsius fokos hővel állnak szembe. Kísérőm, a fábiáni vb-tit­­kár a falu lakóinak közös aggodalmát tolmácsolta- e nagy mennyiségű sós forró víz nem veszélyezteti-e a környék környezetét? A szakember válasza meg­nyugtató volt veszély nincs, a honvédség olyan vízelve­zető rendszert épített ki, amely megfelel a környezet­­védelmi előírásoknak. Az el­vezető árkok minden irány­ban­­fogadják a vizet, így akkor se lehet baj, ha fordul a széljárás.­­ Az óévbúcsúztató éjjelén néhány fős ügyelet tartott szolgálatot a kitörésnél. Amikor másutt pezsgőspa­lackok pukkantak, ínycsik­landozó malacsültek moso­lyogtak a tálakon, zenészek húzták a talpalávalót; a fá­biáni sárdagasztó éjszaká­ban a kút múlni nem akaró dübörgéssel „köszöntötte” az új évet, fáradhatatlanul lök­ve ki magából irtózatos ere­jű ködoszlopát. Az embereket próbára tevő küzdelem folytatódik. Paál Mária

Next