Csongrád Megyei Hírlap, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-01 / 153. szám
- -------------------------------------------------------------------------------------------------------- Gorbacsov felszólalása a LEMP kongresszusán Hétfőn Varsóban, a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusának második napján folytatódott a vita a központi bizottság vasárnap elhangzott beszámolójáról. A délelőtti órákban kilenc küldött szólalt fel. Ezután került sor a nap legnagyobb érdeklődéssel várt eseményére, Mihail Gorbacsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB főtitkárának felszólalására. A beszéd utáni kedves jelenet volt, amikor a lódzi szövőnők egy csoportja Lenint ábrázoló faliszőnyeget nyújtott át Gorbacsovnak. Az SZKP KB főtitkára a munkásasszonyokat megölelve köszönte meg a kedves ajándékot. Mihail Gorbacsov beszéde után a tanácskozás soros elnöke mondott köszönetet a kongresszushoz intézett meleg szavakért, és a küldöttek nevében sok sikert kívánt a szovjet népnek az SZKP XXVII. kongresszusán kitűzött célok megvalósításához. Ezt követően folytatódott a központi bizottság beszámolójának megvitatása. A Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusának második napján, hétfőn délután, 6 küldött fejtette ki véleményét a központi bizottság vasárnap előterjesztett beszámolójáról. Az ebédszünetet követően elsőként Zbigniew Messner, a minisztertanács elnöke, a LEMP KB PB tagja emelkedett szólásra. Nem szabad megengedni, hogy az amerikai imperializmus önkénye határozza meg a világ sorsát” — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov, s hozzáfűzte: a Szovjetunió a jövőben is felelősségteljes politikát folytat, s türelmesen fogja alakítani a szovjet —amerikai kapcsolatok megjavításához szükséges alapokat. A Szovjetunió a párbeszéd híve. Ennek a párbeszédnek azonban olyannak kell lennie, amelyben mindkét fél reális eredmények elérésére törekszik. Nem szabad megengedni, hogy a tárgyalások a fegyverkezési hajsza álcázását szolgálják. A Szovjetunió nem működik együtt az Egyesült Államokkal abban, hogy ilyen módon félrevezessék a világot. „A békét csak valamenynyi ország és nép közös erőfeszítéseinek eredményeként lehet megóvni. Arra van szükség, hogy Nyugaton mindenki megértse: nukleáris töltettel felszerelt rakéta indítása lényegében nem csupán gyilkosság, hanem öngyilkos akció is egyidejűleg.” Újabb témára áttérve az SZKP KB főtitkára kijelentette: az emberi civilizáció nem csupán a háború és béke kérdésében érkezett válaszaihoz. Az emberiség fejlődésének olyan századába lépett, amikor egyre élesebben látszik az élethez való jog szoros összefüggése a fejlődéshez való joggal. Nem szabad belenyugodni abba, hogy hatalmas pénzösszegeket fordítanak fegyverkezésre, miközben emberek százmilliói éheznek, s naponta milliók halnak éhen. Ez mindenekelőtt a fejlődő világ államait sújtja, de a szegénység nem kerülte el az imperialista államokat sem, beleértve az Egyesült Államokat. Lengyelország és Szovjetunió szoros együttműködése A Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusának második munkanapján szólalt fel Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a kongresszuson részt vevő szovjet pártküldöttség vezetője. Az SZKP KB nevében szívből üdvözölte a lengyel kommunisták tanácskozását, az egész baráti lengyel népet. A LEMP X. kongresszusára az ország történelmének felelősségteljes szakaszában került sor. Ez a tanácskozás összegzi egy olyan periódusnak a tapasztalatait, amelyet az éles eszmei-politikai összetűzések, a helyzet normalizálásáért folytatott nehéz harc, a kibontakozás perspektíváinak feltárása jellemzett — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. „A történtek osztálytartalma közel sem volt mindig és mindenki számára nyilvánvaló. De ez nem változtat a lényegen. Végső soron magáért a szocializmus létezéséért folyt a harc Lengyelországban. A szocialista Lengyelország kiállta a próbát — ez a legfontosabb eredmény, amellyel a küldöttek erre a kongresszusra érkeztek, s amihez ma teljes joggal gratulálhatunk önöknek” — mondta az SZKP KB főtitkára. Mihail Gorbacsov rámutatott, hogy a szovjet kommunisták, mint elvtársak érdekeltek a LEMP kongresszusán megfogalmazódó elképzelések és kezdeményezések sikerében, abban, hogy Lengyelország erős, független szocialista állam, a szocialista közösség aktív tagja, szilárd láncszeme legyen. „Lengyelország és a Szovjetunió — a két legnagyobb európai szocialista állam — szoros együttműködése, szövetsége, elengedhetetlen feltétele országaink sikeres fejlődésének, Európa stabilitásának és békéjének” — mondta. A továbbiakban Mihail Gorbacsov részletesen elemezte azt a válságot, amely a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején megrázta az egész lengyel társadalmat. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta, hogy most a szocializmus saját alapjain történő, fokozatos megújítása szerepel a napirenden. Ezzel kapcsolatban részletesen szólt az SZKP XXVII. kongresszusán megfogalmazott feladatokról, a határozatok végrehajtásának kezdeti tapasztalatairól. „Pártjaink előtt az a történelmi feladat áll, hogy a szocializmus természetéből fakadó társadalmi igazságosságot összekapcsoljuk a legnagyobb fokú gazdasági hatékonysággal. A szocializmust erősebbé, dinamikusabban fejlődővé, a kapitalista társadalommal minden mutató tekintetében sikeresen vetélkedővé kell tennünk” — mondta a továbbiakban Mihail Gorbacsov. Ehhez a tudományos-műszaki forradalom lehetőségeinek teljes és hatékony kihasználására van szükség. „Érthető, hogy ezen a téren közösen, erőinket egyesítve kell cselekednünk. Ezt követelik meg országaink népgazdasági érdekei, a nemzetközi színtéren kialakult politikai helyzet, s nem utolsósorban a gazdasági biztonsági megfontolások” — tette hozzá. A leszerelés ügye egy centit sem jutott előre Külpolitikai kérdésekre áttérve az SZKP KB főtitkára emlékeztetett rá, hogy a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének júniusi ülésén a résztvevők közösen elemezték a nemzetközi helyzetet, s megállapodtak a közös cselekvés irányaiban. Januárban a Szovjetunió közzétette nagyszabású programját a nukleáris fegyvereknek az évezred végéig történő felszámolásáról, az SZKP XXVII. kongreszszusán pedig elhangzott az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer kialakítására vonatkozó elképzelés. „Ezeket olyan konkrét javaslatok követték, amelyek megkönnyítették annak lehetőségét, hogy megállapodás szülessen a közepes hatótávolságú rakéták eltávolításáról Európából. Nem maradt figyelmen kívül annak lehetősége sem, hogy külön megállapodás megkötésére kerülhessen sor a nyugat-európai nukleáris hatalmakkal — Franciaországgal és Nagy-Britanniával.” A vegyi fegyverek felszámolására tett indítványt, és a nukleáris robbantások minden fajtájára augusztus 6-ig meghosszabbított egyoldalú szovjet moratóriumot követte a VSZ tagállamainak részletes javaslata az európai haderők és hagyományos fegyverzet csökkentésére. „A leszerelés ügye azonban egy centit sem jutott előre az amerikai kormányzat nyíltan obstrukciós magatartása miatt. S ami még ennél is rosszabb, Washington meg akarja semmisíteni a fegyverkezési hajszát még visszafogó utolsó fékeket — a SALT—2. szerződést, és más szovjet—amerikai megállapodásokat” — mutatott rá Gorbacsov. A Szovjetunió és a többi szocialista ország természetesen levonja a következtetéseit Washington kihívó katonai akcióiból. „A leghatározottabban vissza fogjuk verni az Egyesült Államok kalandor, romboló akcióit. Békét és társadalmi igazságosságot! Beszéde befejező részében a főtitkár megállapította, hogy olyan korban élünk, amikor globális méretekben fonódtak össze az ellentmondásos tendenciák. A történelmi fejlődés jelenlegi felelősségteljes szakaszában pártjaink jelszavává vált az útkereső gondolat, és annak ellenőrzése a társadalmi-politikai gyakorlatban. ''támogatunk mindent, ami a népek tényleges érdekeit, a békét és társadalmi igazságosságot, az emberi haladást szolgálja. Elutasítjuk viszont mindazt, ami ellentétes ezekkel a célokkal.” Forradalmi tanításunk a megismerés nagyszerű eszköze. Lehetővé teszi, hogy a maguk egészében és összefüggéseiben értékeljük a korszak ellentmondásait, feltárjuk okait, s megleljük az igaz választ a legfontosabb problémákra. Azonban a forradalmi tanítást is állandóan fejleszteni kell. Ma kijelenthetjük, hogy a kommunisták teljes mértékben tisztában vannak a legfontosabb tanulsággal: bátran kell fejleszteni elméletünket, s állandóan előre kell haladni — mondotta befejezésül Mihail Gorbacsov. Társadalmi és gazdasági célkitűzések Zbigniew Messner kormányfő beszéde A LEMP X. kongresszusának második napján, hétfőn Zbigniew Messner kormányfő, a LEMP KB PB tagja részletesen ismertette a jelenlegi tervidőszak és a kilencvenes évek legfontosabb társadalmi és gazdaságpolitikai célkitűzéseit. A IX. kongresszus óta eltelt öt évet jellemezve Messner kijelentette: „A gazdasági és társadalmi élet zűrzavarának felszámolása után sikerült ismét fejlődési pályára állítani Lengyelországot. Jelentősen nőtt a nemzeti jövedelem, javult az áruellátás, és kedvezően változtak a lakosság életkörülményei. Radikálisan átszerveztük a gazdasági rendszert. Az ország visszanyerte megérdemelt helyét a szocialista országok közösségében, és javultak pozíciói nemzetközi téren is.” „A kormány — mondotta ezután — a kedvező irányzatok kiszélesítésére és megerősítésére törekszik, de ehhez mély és minőségileg új, tartós változásokra van szükség. Csak így érhető el, hogy a gazdaság valóban intenzív fejlődési pályára álljon.” A legfontosabb stratégiai célok között a kormányfő mindenekelőtt a gazdaság szerkezetének átalakítását, a termelés korszerűsítését, a termelékenység növelését, a kül- és a belgazdasági egyensúly javítását, és a lakosság életszínvonalának emelését hangsúlyozta. Az ország külgazdasági kapcsolatairól szólva Messner leszögezte, hogy a meghatározó a jövőben is a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval meglevő együttműködés fenntartása és elmélyítése lesz. Fokozatosan felszámolják a szovjet—lengyel árucsere-forgalomban még meglevő lengyel lemaradást, és a korábbinál nagyobb teret nyitnak a kooperáció, a közös beruházások és a közös vállalkozások előtt. A fejlett tőkés országokkal folytatott kereskedelmet még ma is kedvezőtlenül befolyásolják az 1981-es események után Lengyelország ellen hozott gazdasági megtorló intézkedések. A mezőgazdasági politikáról szólva Messner leszögezte, hogy a kormány fenntartja az egyenlő működési és fejlődési lehetőségeket mindhárom szektor: az állami, a szövetkezeti és a magángazdaságok számára. Továbbra is olyan ár- és adópolitikát kíván folytatni, amely biztosítja a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét. A rossz munkaszervezés és a látszatszervezetekben folyó improduktív munka okozta veszteségek felszámolására a LEMP Központi Bizottságának javaslatára széles körű létszám-felülvizsgálatot határozott el a kormány, mindenekelőtt a nem termelő ágazatokban. Mindez megköveteli a munkatörvénykönyv módosítását is. Ezután a lengyel társadalom legégetőbb gondjáról, a rendkívül nagy lakáshiányról beszélt a kormányfő. 300-350 ezer család él — mondotta — igen nehéz körülmények között. Ezért az ötéves terv 1 millió 50 ezer —1 millió 150 ezer új lakás építését és 900 ezer felújítását tűzi ki célul. Ezen túl lényegesen megváltoztatják a lakáselosztás jelenlegi rendjét. A miniszterelnök végezetül arról szólt, hogy az elkövetkező évek nagy és öszszetett feladatai megkövetelik a központi államapparátus átalakítását is. Ezek a változtatások a kormány politikájának következetes, egységes megvalósítását szolgálják majd. Kádár János üdvözli távirata Kádár János, az MSZMP főtitkára táviratban üdvözölte Milanko Renovicát abból az alkalomból, hogy a JKSZ XIII. kongresszusán a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnöksége elnökévé választották. (MTI) Magyar—szovjet kormányközi megbeszélések A magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság hétfőn, Moszkvában, a KGST székházában megkezdte 35. ülésszakát. Az ülésszakon részt vevő tárgyalóküldöttségeket Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és Alekszej Antonov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a bizottság két társelnöke vezeti. A magyar küldöttség tagja Kapolyi László ipari miniszter. Az ülésszak munkájában részt vesznek a központi irányító szervek vezető munkatársai, szovjet nagyvállalatok vezetői. Az ülésszak központi feladata, konkrét intézkedések kidolgozása az ez év júniusi budapesti legfelsőbb szintű megbeszéléseken megfogalmazott célkitűzések megvalósítására. Viharos hétvége Az olasz államfői rezidencia, a Guirinale-palota a mostani vasárnapon enyhén szólva nem a megszokott álmos-békés képet mutatta, inkább felbolygatott méhkasra emlékeztetett. Ez a vasárnap Francesco Cossiga, az Olasz Köztársaság (kereszténydemokrata) elnöke számára nem a pihenés jegyében telt, hanem igencsak kemény munkanap volt. Eljött ugyanis a perc, amit sok megfigyelő már korábban megjövendölt: Itália kék ege alatt kormányválság robbant ki, és ennek megoldásában az alkotmány betűje és szelleme szerint kulcsszerep jut az államfőnek. Mi a mostani krízis háttere? A válaszhoz először azt kell tudnunk, hogy Olaszországot ötpárti kormánykoalíció kormányozza, méghozzá úgy, hogy ezúttal — a szokásos gyakorlattól eltérően — nem a koalíció legnagyobb, legerősebb tagja (az Olasz Kereszténydemokrata Párt) adja a kormányfőt, hanem a nála jóval kisebb, méreteit tekintve inkább közepes nagyságrendű Olasz Szocialista Párt (Bettino Craxi személyében). Voltaképpen nem meglepő, hogy ez a helyzet irritálja a CD bizonyos köreit. A dolog jellegénél fogva azokról a csoportokról és személyekről van szó, akik úgy érzik: nekik járna a nagy hatalmat jelentő bársonyszék, amit most a szocialisták „bitorolnak”. A kereszténydemokrata párt minapi kongresszusán félreérthetetlenül erősödött az effajta fordulatra irányuló párton belüli nyomás. Eza hangadóvá vált irányzat keresetlen egyszerűséggel úgy fogalmazott: ideje a szocialistákat „a maguk helyére tenni”, vagyis (mert ez bizony azt jelentette) kiszorítani a hatalom centrumából. A cél tehát már világos volt, csak az volt a kérdés, hogyan próbálják megvalósítani. Az elmúlt hét végén ennek is eljött az ideje. A parlamentben egy minden ország számára fontos kérdés, a helyhatósági költségvetés vitája során nyílt szavazáson a nemzetgyűlés megszavazta — igaz, már akkor is kissé vonakodva — a traxikabinet javaslatát. De amikor ugyanerről a kérdésről titkos voksolásra került sor, a többség már nemet mondott. Ez a polgári porond szabályai szerint felér egy olyan döntéssel, hogy a parlament gyakorlatilag megvonja bizalmát a hatalmon levő kormánytól. Craxit a holland fővárosban érte a hír, amire annak hordereje szerint reagált: tartózkodását látványosan megszakítja azonnal hazatért az örök városba és — ahogy illik — benyújtotta kabinetje lemondását. Így és ezért került sor az elnöki palota nyüzsgő hétvégéjére: az államfő megkezdte (és azóta is folytatja) maratoni tárgyalásait a krízis megoldásáról. Nem lesz könnyű dolga. Egyebek között azért nem, mert Itália második legjelentősebb pártja, az Olasz Kommunista Párt nélkül nemcsak a politika, de az elemi matematika szabályai szerint sem lehet stabil kormányzást biztosítani. Nem utolsósorban ez bizonyosodott be ezen a viharos hétvégén. HARMAT ENDRE Kitüntetések Az Elnöki Tanácsdr. Bartos István, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőjét több évtizedes eredményes szakmai és társadalmi tevékenysége elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntette ki. Az Elnöki Tanács dr. Horváth Róbertnek, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárának oktató-nevelő és tudományos tevékenysége elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. (MTI) Honismereti akadémia A honismereti mozgalomban tevékenykedő népfrontaktivisták hétfőn megkezdték tanácskozásukat Budapesten a Szövosz Oktatási Központjában. Kanyar József állami díjas levéltárigazgató, a Hazafias Népfront Országos Honismereti Bizottságának elnöke nyitotta meg a tanácskozást. A tanácskozás központi témaköre a munkásság életmódjának, a munkásgenerációk,kolóniák és munkásvárosok életének honismereti összefoglalása, az erre vonatkozó kutatások, gyűjtemények helyzete, Budapest és peremvárosainak kapcsolatrendszere, Szeged, mint a vidéki városfejlődés egyik típusa, Tatabánya munkásváros, a salgótarjáni bányászkolóniák, a Ganz-kolónia élete, a munkásöltözködés a századvégi fővárosban — az előadások címei jelzik, hogy az üzemtörténet-íráson túlmenően van még lehetőség a munkáséletmódról új jellegzetességeket is közölni, és bemutatni a nagyközönségnek. (MTI) KEDD, 1986 JÚLIUS L .