Csongrád Megyei Hírlap, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-01 / 205. szám
Hétvégén a békéről (Folytatás az 1. oldalról) sült. Az egykori kőfejtő körüli szabadtér békecentrummá alakult át; a megye békeklubjainak középiskolás, szakmunkástanuló, továbbá munkás- és értelmiségi fiataljai adtak egymásnak találkozót, s mutatták be sokszínű tevékenységüket dalban, versben, prózában. A Barlangszínházban este békenagygyűlés volt. Az eseményen részt vett Jan Martenson, az ENSZ főtitkárhelyettese. Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára beszédében rámutatott: a ma emberének nem nehéz elutasítani a fasizmust, nem nehéz elutasítani a háborút, mert a fiatal nemzedék az idősebbek tapasztalatából, az idősebbek személyes élményeikből tudják, mi az. A mostani békenagygyűléshez hasonló demonstrációkra mégis szükség van, ha hiszünk abban, hogy hatást, befolyást tudjunk gyakorolni azokra, akikre hatalmi helyzetükből adódóan a döntés tartozik az emberiség sorsáról. Kis ország vagyunk — folytatta —, amely társadalmi berendezkedésénél, demokratikus és emberi jogokra figyelő alkotmányánál fogva kivívta a világ országainak megbecsülését. Magyarország igazi külpolitikája mégis a belpolitika — hangoztatta. — A világ békéjére akkor tudunk hatással lenni, ha itthon emberszabásúak a viszonyok, ha nem válságok szabdalják keresztül a társadalmat, hanem közmegegyezés teremti meg a közös nemzeti cselekvés feltételeit. A nemzetközi helyzetről szólva kiemelte, hogy a szovjet kezdeményezések nyomán reménysugár támadt az emberekben, hogy a népek akaratának megfelelő kapcsolatok jöhetnek létre a nagyhatalmak között, s elérhető az a minimális cél, hogy a két világrendszer közötti erőegyensúly a fegyverek alacsonyabb szintjén valósuljon meg. — Mindenkit meggyőznek azok a szovjet kezdeményezések — mondotta a főtitkár —, amelyek az ezredfordulóig a nukleáris leszerelésre irányulnak, amelyek az eddig megkötött nemzetközi egyezmények betartását követelik, valamint a föld alatti atomrobbantások moratóriumával az Egyesült Államok és más atomhatalmak magatartásának megváltoztatását indítványozzák. Tehát van esély és bizakodásra alap — tette hozzá. — Akiben bármiféle kétely támadna afelől, hogy mit tehet a békéért, gondoljon arra, hogy mi dolga a világban. Ha feladatát becsülettel ellátja és hivatása gyakorlása megelégedéssel tölti el, akkor hihet abban, hogy hozzájárult a béke ügyének szolgálatához — mondotta végül Pozsgay Imre. A beszédet követően a Szegedi Nemzeti Színház társulata bemutatta a Hair című rockmusicalt a Barlangszínház színpadán. Vasárnap a kora reggeli órákban érkezett meg Szegedre a szolgáltatásban dolgozó fiatalok országos találkozójának résztvevőit szállító békevonat. A közlekedés, a kereskedelem, a vendéglátás, az egészségügy, valamint a szolgáltatás egyéb ágazatainak ifjú szakemberei mögött hosszú út állt. Az augusztus 29-én, pénteken kezdődött háromnapos program során három nagyvárost kerestek fel: Budapestről Miskolcra, , majd Szombathelyre, végezetül pedig Szegedre utaztak. Az éjszakákat a hálókocsikban töltötték, napközben pedig a vendéglátó városokban vettek részt különböző programokon. A rendezvénysorozat szervezőinek — a KISZ KB mellett működő Iparban és Szolgáltatásban Dolgozó Fiatalok Tanácsának, valamint a vendéglátó megyék KISZ-bizottságainak — az volt a céljuk, hogy a résztvevők átfogó képet kapjanak az egyes ágazatok helyzetéről, az ott dolgozó fiatalok tapasztalatairól és legfontosabb politikai, mozgalmi feladataikról is tájékozódjanak. A szakmai programok és találkozók jól szolgálták ezt a célt, bár meglehetősen zsúfoltak voltak. Miskolcon többek között politikai fórumon vehetett részt a megyéket képviselő csaknem 400 fiatal. Szombathelyen az ipar és a szolgáltatás irányítását végző minisztériumi, képviselőkkel szekcióüléseken találkozhattak, üzemeket, kereskedelmi és vendéglátóhelyeket látogathattak, és persze volt lehetőségük a kikapcsolódásra, szórakozásra is. Szegedre, a végállomásra kissé már fáradtan érkeztek, itt viszont ifjú kollégáik várták őket a pályaudvaron. Érkezésük ugyanis egybeesett a KISZ tanácsi szolgáltató és kommunális vállalatok Gladics Józsefről elnevezett bizottságának hagyományos, immár VII. találkozójával. Ez utóbbi rendezvényen, a politikai, kulturális és Sportprogramokon — amelyeknek a Dorozsmai úti kemping adott otthont — egyébként csaknem 150-en vettek részt. A békevonat utasait további szakmai programok várták Szegeden is. Kedvük, érdeklődésük szerint a MÁV, az SZKV, a Szeged Nagyáruház, a Hungária Szálló, a II-es kórház, az autójavító, valamint a vízművek tevékenységével ismerkedhettek. Mi a Hungária Szállóban kérdeztünk meg néhány fiatalt arról, hogy milyen tapasztalatokat szereztek a három nap során. A pécsi Pannónia Szállóban dolgozó Hamberger Ádám szerint a programok hasznosak voltak, bár a „kevesebb" talán ez esetben is „több" lett volna. Az azonban bizonyos — tette hozzá a csornai Korona Étterem felszolgálója, Németh Attila —, hogy a pincérek helyzete sehol sem könnyű. A napi 10—14 órás munka fárasztó, főleg a nyári zsúfoltság, az idegenforgalmi szezon teszi próbára erejüket. A nehéz, sokszor kimondottan rossz munkakörülmények olykor akadályozzák, hogy a felszolgálók megfeleljenek a követelményeknek, a vendéglátóhelyek pedig a vendégek jogos igényeinek. Szele László, aki a mosonmagyaróvári Otthon Áruházban dolgozik, a három nap alatt is azt tapasztalta, hogy az elmélet bizony még ma is nagyon messzire esik a gyakorlattól. A fiatal kereskedők akár sutba is dobhatnák az iskolában tanultakat, hisz a pult mögött keveset tudnak belőlük hasznosítani. Mindenesetre nem volt hiábavaló, hogyaz ország más vidékein élő fiatal kollégák gondjairól, munkájuk eredményeiről is képet kaphattunk — mondták egyöntetűen. A szakmai programok után a sziksóstói strand nyújtott pihenést, kikapcsolódásta fiataloknak. A hosszú út végén a sportrendezvények, a fürdőzés bizonyára üdítően hatott. A rendezvénysorozat zárása után ki-ki hazautazott — ezúttal már nem különvonattal —, hogy ma tapasztalatokkal, élményekkel gazdagabban folytassa munkáját. HÉTFŐ, 1986. SZEPTEMBER 1. Nyolc nehéz esztendő után Ünnepi évad előtt Beszélgetés a Szegedi Nemzeti Színház igazgatójával — Hogy van .. .? — Köszönöm, jól. — ... Mármint ebben a Szegedi Nevezeti Színház életében minden bizonnyal történelmi pillanatnak számító időszakban, amikor nyolc kemény év után birtokukba vehetik a gyönyörűen felújított, korszerűsített nagyszínházat... — Pár nappal ezelőtt tartottuk az évadnyitó társulati ülést — mondja Nagy László, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója. — Ahogy jöttem a színházba, valami soha nem érzett izgalmat éreztem. Megmondom őszintén, végiggondoltam az eddigi életemet, az utóbbi színházi éveket. Nem akarok érzelgősnek látszani, de bevallom, anyámra és apámra gondoltam, arra, hogy ők nem élhették meg velem együtt ezt a különleges pillanatot. Amely elgondolkodtatott azon a hatalmas felelősségen is, melyet vállalunk, mert vállalnunk kell az évszázados színház megújulását követően. Olyan színházról van szó ugyanis, amelyben a színháztörténet által jegyzett nagy művészek is dolgoztak egykoron. A kihívás izgalmával, elfogadásával kezdünk egy új évadhoz. — Nyolc évig nehéz körülmények között dolgoztak, albérleteskedtek a moziban. Ezentúl a legjobb feltételek állnak rendelkezésükre. Könnyebb vagy nehezebb munka vár a társulatra a jövőben? Hiszen eddig, ha valami nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, mindig kéznél volt a mindenki által elfogadhatónak ítélt magyarázat: a körülmények. Ha akartak, élhettek vele. Mostantól nem. —■ Igyekeztünk nem kérni felmentést ezekben az években, bár tény, hogy a lehetőség adott volt. Tehát egyértelmű, az ideális körülmények között a munka nehezebb lesz. Nemcsak ezért persze. Az idei évadban a szegedi színházra irányul majd az ország figyelme, valószínűleg elsősorban a szakmai berkekben, de talán a színházszerető embereké is. Azon kívül az erősödő versenyszellem nemcsak gazdasági téren érzékelhető. Úgy vélem, ebben az évadban derül ki, mire képes a szegedi társulat, a színházvezetés. — Az igazgató szerint, mire képes a társulat? — Minden rosszban van valami jó: a nehéz évek alatt megerősödött a társulat. Egyik legfontosabb követelmény vele, de a vezetéssel szemben is, a folyamatos megújulási készség. Nem állítom, hogy a színház mindendolgozója rendelkezik ezzel, de a többség igen. Ám, mint mindenütt, nálunk is akadnak olyanok, akik a biztonságos és kiegyensúlyozott működést jobbnak tartják, mint az állandóan jelentkező kihívások elfogadását, az esetenkénti kísérletezést, kockáztatást. Az operatársulat eddig is próbálkozott korszerűsítéssel, még problémák nélkül. Hogy volt feszültség, olykorsértődöttség a színházban? Ez egy ilyen műfaj volt mindig. Sok a fiatal nálunk, hiszek és bízom bennük. De természetesen szükséges munkák sikeréhez a nézők és a felügyelő fenntartó szervezetek bizalma is. — Milyen szempontok alapján állították össze a műsortervet? — A nemzeti színházi jelleget kívánjuk erősíteni, természetesen ennek az évadnak az ünnepiségét is tükröztetjük a műsorpolitikánkban. Szerettünk volna kicsit jobban differenciálni, de igazodnunk kell az országos műsorpolitikához is. — Nem is tudom, mióta neuralgikus pontjává szegedi színházi életnek a fiatalok (egyetemisták) és a színház kapcsolatának hiánya. Most az okokat ne vitassuk, tény, hogy nem vált ez a réteg színházlátogatóvá. A vásár kettőn múlik, mit tesz a színház a fiatalokért? — Erről az egész ügyről az a véleményem, hogy a színház szellemi produktum, vannak, akik igénylik, vannak akik nem. Mi mindig gondolunk a fiatalokra a műsorterv összeállításánál. Most is. Ha valóban nyitottak e kultúra iránt, találnak szájízük szerint valót. Főleg a stúdióelőadásokat ajánlom az ifjúság figyelmébe. Hogy mennyire tudjuk a különböző rétegigényeket kielégíteni? A szegedi színházban az évad összes bemutatóinak a száma annyi, mint egy- egytagozatú, mondjuk prózai színházé. Ezzel együtt szeretnénk ott lenni az élvonalban a hazai színházművészetben. — Drágább lesz-e a művészet az új színházban? A közönség pénztárcájára gondolok. — Igen. Az az igazság, hogy eddig, tekintettel a körülményekre, olcsóbbak voltunk más színházaknál. Alig követtük a jegyek árának emelkedését. Mostantól a jegyárak 20 forinttól 80-ig terjednek. Adott esetben ennél is többe, ha olyan az előadás. De még így is csak mértékkel élünk az emelhetőséggel. — Váltsunk területet. Ahhoz, hogy a színházi dolgozók az ideális színházi körülményeknek megfelelő ideális munkát végezzenek, az úgynevezett szociális helyzetüknek is rendben kell lenni. A lakásgond például régebben nehezítette a művészek életét. Történt-e változás ezen a téren? — Az elmúlt száz év alatt soha nem voltak olyan jók a feltételek, mint most. Ma Szegeden minden szólóművész egyedül lakhat garzonjellegű lakásban, nincs lakásgondjuk. — És a fizetés, a kereseti lehetőség? — Lényegesen emelni nem tudtuk a béreket. Jelenleg a színház összes dolgozóinak átlagfizetése a magyar dolgozói átlagfizetés alatt van. Ráadásul, az ingázóknak az utazás külön pénzbe kerül, ugyanis, kedvezményes utazást a családosok csak havonta két alkalommal vehetnek igénybe! A vidéken élő művészeknek egyéb kereseti lehetőség viszonylag ritkán adódik, s nem is mindenkinek. Az újjászületés alkalmából sok sikert kívánunk a Szegedi Nemzeti Színháznak. IZÜNTI KATALIN Ma kezdődik az új tanév (Folytatás az 1. oldalról.)lesztése segítségével azeretnék elérni, hogy egészségesebb,edzettebb, munkabíróbb, fegyelmezettebb legyen a felnövekvő nemzedék. Az oktatás céljai között — húzta alá a miniszter — egyaránt szerepel a nagy többség, általános műveltségi és szakmai színvonalának emelése, és a kitűnőek ösztönzése és segítése. A 88. tanévet nyitotta meg vasárnap délelőtt Szegeden a Radnóti Miklós Gimnázium tanulóifjúsága és tantestülete. A sportcsarnokban megtartott ünnepségen — amelyen részt vett Keczer Tamás, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője, valamint ott voltak a város állami és pártszerveinek képviselői . Bánfalvi József állami díjas igazgató, a neveléstudományok kandidátusa mondott tanévnyitó beszédet. Elsősorban arról szólt, hogy a gimnázium az utóbbi esztendőkben komoly szerepet vállalt az oktató-nevelő munka korszerűsítésének kimunkálásában. Már a szeptember 1-jén életbe lépett új oktatási törvény szellemében indultak tavaly az iskola speciális tagozatai, végezték munkájukat a fakultációk, kezdődött meg az MTA támogatásával a biofizika oktatása, a tehetséggondozást pedig egyebek mellett az egyéni tantervű tanulás, az előrehozott vizsgák letételének lehetősége szolgálta. A tantestület új metodikai, didaktikai megoldások kidolgozásával járult hozzá az oktatás korszerűsítési folyamataihoz. Ebben a tanévben a gimnázium folytatja, teljesebbé kívánja tenni a megkezdett koncepciót. Ehhez nyújt támogatást a Művelődési Minisztérium azzal, hogy az intézmény a jövőben a minisztérium kísérleti iskolájaként működik — jelentette be Keczer Tamás főosztályvezető a tanévnyitó ünnepségért! Szeged nagy hírű gimnáziumára eddig végzett munkája alapján esett a választás. A minisztérium a kísérleti iskolától azt várja, hogy legyen továbbra is segítségére az oktatás-nevelés tartalmi továbbfejlesztésében, járuljon hozzá a nemzeti kultúra korszerűsítéséhez. Ugyanakkor nagy feladata van és lesz a jövőben is abban, hogy bebizonyosodjon: a gimnáziumok jelentős helyet, szerepet töltenek be a magyar oktatási rendszerben. Az utóbbi években ugyanis néhány intézkedés megkérdőjelezte ezt, sok „zűrzavart” okozva a középiskolai oktatásban. A Radnóti gimnáziumot a közvélemény „elit" iskolaként tartja számon — mondta a főosztályvezető. — Az intézmény — a szó legnemesebb értelmében — valóban az, amennyiben magas követelményeket állít, szakmailag jól felkészült, alkotó szellemű tantestületet tudhat magáénak. Ilyen értelemben nem káros, ha minél több „elit" gimnáziuma lesz az országnak, s egyfajta versenyszellem is kialakul az iskolák között. A közoktatás egyik legfontosabb feladata ugyanis az oktató-nevelő munka minőségi fejlesztése — fejezte be hozzászólását Keczer Tamás. A tanévnyitó ünnepségen vehette át a gimnázium „Beszélni nehéz" köre a Kazinczy-alapítvány adományozta jutalmat, valamint több diák részesült elismerésben a nyári szünidőben megrendezett különböző országos tanulmányi és sportversenyeken elért sikereiért. Az eseményhez méltóan ünneplőbe öltözött gyerekek és szülők jöttek össze tegnap délután Szegváron, a művelődési ház szomszédságában, pontosabban az új általános iskola előtti téren. A Himnusz eléneklése után Kovács Lajos iskolaigazgató megnyitójában köszöntötte a megjelenteket, a párt-, állami és társadalmi szervek vezetőit, Tóth László országgyűlési képviselőt. Mészáros Júlia,, a Szentesi Városi Tanács, V. B. művelődési osztályának vezetője mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy Csongrád megyében most Szegvár az egyetlen település, ahol a tanévnyitó új iskola felavatásával kapcsolódik össze. Megköszönte a tervező és a kivitelezők — a helybeli Puskin Tsz építőbrigádja — nagyon szép munkáját és a nagyközség szinte valamenynyi munkahelyének segítségét és patronálását. Több mint 350 fő több mint 3500 társadalmi munkaórát teljesített az elkészült négy tantermes új általános iskolánál, amelynek teljes költsége meghaladja a 10 millió forintot. Létezésével alapvetően megváltoznak az oktatás körülményei a nagyközségben. Utalt az új oktatási törvény új tartalmi vonásaira. Jó tanulásra, helytállásra kérte a gyerekeket, a szülőket, a nagyközség társadalmát pedig arra, hogy továbbra is szívvel-lélekkel támogassák a fiatalok nevelését. Ezután a jelenlévők tapsa kíséretében átvágta az iskolaavatáshoz kifeszített nemzetiszínű szalagot, és Kovács Lajos igazgató a tantestület és az iskolás gyerekek nevében átvette az új intézményt. A következőkben Pokorny János tanácselnök lépett a mikrofonhoz és a nagyközségi pártbizottság, a tanács, a Hazafias Népfront nevében megköszönte mindazoknak a fáradozását és munkáját, akik hozzájárultak az iskola megvalósításához. Átnyújtotta a kiemelkedő társadalmi munkáért járó oklevelet és jelvényt a helybeli Puskin Termelőszövetkezet Klara Zetkin és Radnóti Miklós szocialista brigádjának és a kisiparosok Béke nevet viselő szocialista brigádjának. Az ünneplő közönség és a tanulók ezután megtekintették a korszerűen berendezett iskola termeit. * Műtét és kockázat Befejeződött a sebészkongresszus Befejeződött szombaton a Magyar Sebész Társaság alapításának 80. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi kongresszus a Duna Intercontinental Szállóban. A tanácskozás végén, dr. Faller József, a társaság és a kongresszus főtitkára, összegezve a tapasztalatokat, az MTI munkatársának elmondotta: neves hazai és külföldi szakemberek foglalták össze azt az ismeretanyagot, amely az elmúlt évek kutatásai nyomán a sebészet szakterületén kikristályosodott. Az utóbbi évtizedekben elsősorban a diagnosztika, a radiológia, a laboratóriumi vizsgálatok, az aneszteziológia, az intenzív betegellátás, illetve a terápia fejlődése mind jelentőségteljesebb beavatkozásokat — például szervátültetéseket — tesz lehetővé a sebész számára. — Hazánkban és a világon is még mindig vezető helyen állnak a halálozási statisztikában a szív- és keringési betegségek — folytatta a főtitkár. — A szívereken végzett műtétek technikai kérdéseiről is cseréltünk véleményt. Kongresszusi témáink között említést érdemelnek a nyelőcsőbetegségek. A gyomor- és nyombélfekély műtéti gyógyítása majd egy évszázada aktuális témája a nagyobb sebészeti tanácskozásoknak. A módszerek állandóan változnak, s hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy az újabb és régebbi műtéti eljárások közül kiválaszthassuk a legkevésbé kockázatosat és egyúttal leginkább célravezetőt. Több előadás szólt arról is, hogy a számítógép alkalmazása a sebészet területén is mind gyakoribb, mint a diagnosztikus módszerek alapvető része, és mint a műtéti kockázat felmérésének eszköze, s jó szolgálatot tesz a gyógyítás eredményeinek, a beteg adatainak feldolgozásában. 3