Csongrád Megyei Hírlap, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-01 / 282. szám
,,Don Gregor”, avagy a MOTESZ jubileumi tanácskozása elengedték vagy csökken- A szövetség számos tagját tették. Úgyszintén támogat- beválasztották a nemzetközi ták a fiatal szakemberek szervezetek vezető testülerészvételét a szocialista érteibe, vagy bizottságaiba, szagokban rendezett kong- A vitában felszólaló Medresszusokon. de László egészségügyi mi-A beszámolóban szó volt niszter méltatta a MOTESZ arról is, hogy a szövetség két évtizedes tevékenységét, a továbbiakban is támogatja Hangsúlyozta: a magyar pra nukleáris háború megelővés társadalom legjobbjait réséért küzdő hazai és nem- tömörítő szervezet egy nezetközi mozgalmat. Prog- tevékenyebben mozdítja elő romjába iktatta e mozgalom a magyar egészségügy fejszakmai megalapozottságát fesztését, a fiatal szakemszolgáló tudományos kutaberek képzését, továbbképzásük eredményeinek iszését. Szükséges, hogy több mertetését. egyesület közösen segítse Nemzetközi kapcsolatokról elő az egészségügyi ellátás szólva a főtitkár elmondta: problémáinak megoldását, társaságaik tevékenységének A minisztérium a jövőben külföldi elismerését jelzi, az eddigieknél több feladat hogy csupán 1985-ben 19 teljesítéséhez igényli a ■nemzetközi, az idén 18 MOTESZ közreműködését Lenemzetközi részvételű érhetővé teszi többek között, vostudományi tanácskozást hogy a szövetség önállóan tartottak országunkban. A intézze tagjainak külföldi résztvevők számát és a tv- szakmai utazásait és így dományos jelentőséget te- egyszerűsítse az ügyintézést, kintetbe véve kiemelkedő Több felszólaló javasolta ezek közül a Nemzetközi a MOTESZ etikai bizottsága- Rákkongresszus, az Európainak megalakítását. Dialízis és Transzplantációs A közgyűlésen adták át Társaság Kongresszusa, a első ízben a MOTESZ-díját, Nemzetközi Alergológiai és amellyel a szervezet fej- Immunológiai Kongresszus,lesztéséért kifejtett kima- Jövőre hazánkban tartják zajló tevékenységet ismerik az Európai Nukleáris Orvossól. Elsőként dr. Zoltán Imre, Társaság, az Európai Gyér- a MOTESZ első főtitkára, mek Orthopediai és több majd elnöke kapta ezt a más társaság kongresszusát, díjat. A Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége szombaton, a Hilton Szállóban tartotta XX., jubileumi közgyűlését. A 62 orvostudományi társaság és egyesület mintegy 30 ezer tagját több mint 400 küldött képviselte a tanácskozáson. Dr. Farsang Csaba egyetemi docens, főtitkár a vezetőség beszámolójában elmondta: tagegyesületeik tavaly 338 tudományos, illetve szakmai továbbképző rendezvényt tartottak, csaknem még egyszer annyit, mint amennyit az előző évben. Az ez évi rendezvényeik száma is meghaladja a háromszázat. Bár ezek a tanácskozások hasznosak, hiszen a résztvevők megvitatják szakmai tapasztalataikat, tudományos kutatásaik legújabb eredményeit, számuk további növelése azonban nem indokolt. A főtitkár beszélt az egyesületek nehézségeiről is. Helyenként például a nem megfelelő műszer- és vegyszerellátás hátráltatja a tudományos kutatást. E hiányosságok egy részét könnyen megszüntethető szervezési hibák, szervezetlenségek okozzák — hangoztatta a főtitkár. A továbbiakban rámutatott, hogy a MOTESZ, illetve tagszervezetei egyre tevékenyebben járulnak hozzá az egészségpolitikai feladatok kidolgozásához és megvalósításához. Véleményt mondtak többek között az Egészségügyi Minisztérium középtávú kutatási tervéről, az egészségügyi és a szociális ágazat fejlesztésének szakmai irányelveiről, az egészségügyi törvény módosításának tervezetéről, valamint az egészségmegőrzés társadalmi programjáról. Javasolták az allergológiai és klinikai immunológiai, a diabetes gondozási, az idegsebészeti hálózat kialakítását, önálló endokrin központok létesítését. A főtitkár szólt arról is, hogy intézményesen kell harcolniuk a terjedőben levő áltudományos nézetek, a kuruzslás ellen. Fontos feladatuknak tekintik a fiatal orvosok és gyógyszerészek szakmai fejlődésének elősegítését. Példaként említette, hogy a fiatalok számára meghirdették a Táplálkozási szokások szerepe egyes civilizációs betegségek kialakulásában című pályázatot. Huszonhat társaság lehetővé tette az egyetemi és főiskolai hallgatóknak, hogy részt vegyenek és szerepeljenek a társasági rendezvényeken. Részvételi díjukat Donizetti-felújítás a Kisszínházban Az PFIP lendületes, virgonc, és minden tullu üteme élvezetes. Igaz, nyitánya nem egyéb, mint összevágott egyveleg, és a második felvonás előjátéka könnyfacsaró trombitaszóló, de ez ne tévesszen meg bennünket — írja a csípős nyelvű H. Lang, de szinte csak azért, hogy ezt követően még hatásosabban szögezhesse le Donizetti Don Pasqualéjáról, hogy az remekmű. Való igaz, hogy míg a zeneszerző „komoly” operáinak többsége az idő múlásával háttérbe szorult, addig az operabuffák, különösen kettő, a Szerelmi bájital és a Don Pasquale, friss, eleven maradt. Donizetti 70-nél több operát írt, gyakorta olyan tempóban, amely inkább a „termelésre” hasonlított. Saját bevallása szerint mindössze 10 nap alatt komponálta a Don Pasqualét, ám az mégis alkotóművészetének egyik csúcspontja, szellemének utolsó igazi ragyogása lett. Abban a korszakban, amelyben alkotott, a zeneszerző szorosan függött a közönség hangulatától, véleményétől. Ám őt ez nem késztette túl nagy kompromisszumokra. Égi adománynak tekintette az éneket, amelynek az énekes a földi beteljesítője. Mivel maga is jó vokális képzettséggel rendelkezett, kiváló bassobuffo volt, könnyen ki tudta elégíteni a közönség igényét a fülbemászó, szép melódiákra, miközben az énekesek számára pazar lehetőségeket teremtett tehetségük csillogtatására. Az proumpiu nagyszerűen lemérhette Clb Ullibbyt a Don Pasquale patakzó melódiáin, remekül énekelhető, hattásos szerepein, csípős iróniáján. Mégis, ez a darab egy érzékeny, melankóliára hajlamos alkotó műve (a szerző életének két tragikus időszaka között íródott), ha még úgy tele is van vidámsággal, kacagással. Ez az opera tehát így, mindezekkel együtt biztos siker, s az is lesz mindaddig, míg akad énekes, karmester, alkotó közösség, amely szellemét közvetíteni tudja. Angyal Mária kitűnő érzékkel, biztos rendezői kézzel állította a Kisszínház színpadára a vígoperát. Az improvizatív elemek helyes arányának megválasztása mellett ez számtalan apró mozzanatban jut kifejezésre, amelyek humorral oldják, ami ma már elviselhetetlenül édeskés, csömörös lenne. (Elég a tenor főhős első felvonásbeli áriájára utalni a hóna alatt az intim ruhadarabokkal...) Jó ötletek sora, átgondolt, frappáns színészvezetés , sikeralapozó. Atmoszférateremtőek, önmagukban is könnyedséget árasztóak Sándor Lajos díszletei. Báta Ibolya nem csillogó, egyszerűen „csak" szép ruhákat tervezett. Mi kell még a jó előadáshoz? Mint a bevezetőben is utaltunk már rá, megfelelő kvalitású énekes. Nos, ez a felújítás erre nézve is komoly garanciákat ígért (s ígér a második szereposztásban is) a plakátokon. A szereplők meg is feleltek a várakozásnak, a szó szoros értelmében muzsikáltak, a zenéből fakadó, élő színházat teremtettek. Mill/Pa ^reö°r József a címszerepben? STINIGN Don Pasquale figurája jó ideje az „övé" már, nemcsak, a szegedi színpadokon. Eggyé vált vele, mint ahogyan több más nagyszerű basszus szereppel is, a maga sajátos gregori módján. Humor, temperamentum, pazar játékkészség, árnyalt jellemábrázolás. Az ő öreg agglegénye nem pusztán fukar, hiú és csökönyös, ott van benne az örök lehetőség a jó és a rossz egymásba fordulására az emberi jellemben. „Alapjában derék ember” — olvashatjuk a korabeli szereplőiistán. Hogy mindehhez tökéletes stílusérzék, szenzációs muzikalitás, nagyon szép hang, pergő és hajlékony énekbeszéd járul, az tréfásan „ráadás", valójában pedig alapadottság a kiváló basszista teljesítményében. Olyan énekes-színész ő, akinek személyisége „betölti” Pasqualét. Noha ábrázolása maximálisan hiteles, mégis, kezdettől fogva rabul ejti a nézőt, aki csak késve döbben rá, ha rádöbben egyáltalán, milyen abszurd helyzet is az, hogy neki szurkol. Bántó túlzások, öncélú sziporkázás nélkül szellemes és kellemes, s közben zeneileg hibátlan. Mindezt pedig szinte ,,csípőből", olyan fantasztikus könnyedséggel teszi, hogy a hallgatóság egy pillanatra sem érzi a dolog „erőpróba” jellegét, ő Don Pasquale, miközben a figura teljes egészében „Don Gregor", nevében a művészi nemesség címével. Ez a színvonal leginkább Vajda Júlia formájában talált visszhangra. Az egykét percig érezhető, lámpalázas kezdést követően az ő alakítása futotta be a legnagyszerűbb ívet. Felszabadult, fesztelen, néha sziporkázó játéka sok örömet szerzett. Megbízható, szép hangja, muzikalitása imponáló, s mindezek mellett kellemes jelenség a színpadon. Jó a „bemutatkozó" tercettben, lélektani hitelességű a pofon utáni játékban. Kétségtelen, hogy a Don Pasquale nem ad azonos lehetőségeket valamennyi szereplőnek. Ilyen a passzivitásra ítélt tenor főhős, Ernesto is, akinek többnyire a szenvedő epekedés jut osztályrészül. Ebben a szerepben egyedüli lehetőség a sikerre a zeneileg makulátlan, virtuóz csillogásé ének. Réti Csabának ez itt és most (különösen, ha a harmadik felvonás szerelmi kettősére gondolunk) nem nagyon sikerült. Rendkívül sok, nagyszerű lehetőséget tartogat az opera Malatesta doktora, ő a cselszövés értelmi szerzője, tengelye az egész cselekménynek. Kosztümjében Egri László, megjelenésben nem, de hangban, felszabadult, komédiázó kedvben elmaradt a várakozástól. Pedig alakításában határozottan „benne van" az oldódás, a fejlődés lehetősége. Mintha túlságosan az exponált feladatra, a III. felvonás virtuóz kettősére koncentrált volna, hiszen ebben igazi partner volt. Tetszett Bernátsky László jegyzője, a kórus is jól képviselte a zeneszerző által „rászabott” zenei humort. Molnár László biztos kézzel fogta öszsze a zenekart, amely ezúttal pontosan annyit nyújtott, amennyit a produkció összességében megkövetelt. Ünneplés, vastaps — és természetesen telt ház — fogadta a felújított Don Pasqualét. Az előadásban az operakedvelő közönség egyik kedvencét kapta vissza, leporolt, megfiatalított köntösben... KIRÁLYHEGYI OTTILIA — MÉG EGYSZER — A NAGYMAGOCSI KLUBAVATOROL. Mint szombati számunkban már beszámoltunk róla, pénteken ünnepélyes külsőségek között felavatták az idősek klubját a gondozási központ részeként. Felújítás, bővítés — központi és helyi támogatásból, valamint sok-sok társadalmi munka. Így született meg a létesítmény. Szombaton már — részint korai lapzártánk, részint helyszűke miatt — nem tudtunk képeket közölni az ünnepi eseményről — a hiányt (Pintér József fotóival) ezúton pótoljuk. Képeinken: a klub külső képe és egy pillanatfelvétel az avatóműsorról. HÉTFŐ, 1986. DECEMBER 1. Zastavákért - Ganz-mozdonyok A Mogürt Külkereskedelgyarországra, ellentételként mi Vállalat a napokban a Ganz-MAVAG-tól dízelszerződést kötött a jugoszláv mozdonyokat, valamint más Zastavaimpex céggel jár- iparvállalatoktól különféle , . gépkocsialkatrészeket vásáraipan termékek jövő évi volynak az utóbbiakat ef?g kölcsönös szállításáról. A korábban kötött kooperációs megállapodás alapján a ju- megállapodás alapján gyártgoszláv partner 1987-ben 3 Zastava személygép 4300 gépkocsit szállít Ma- kocsikhoz. Meghosszabbították az előjegyzést A Helikon Kiadó tekintetkötet 1868-ban látott napvitel a nagy érdeklődésre vlágot. A magyar családtörtént év végéig meghosszabbínet múlt századi legnevezetotta az előjegyzést Nagy résebb munkáját a Helikon Iván Magyarország családai nyolc kötetbe vonta össze a czimerekkel és nemzedék- könnyebb kezelhetőség érderendi táblákkal című művékében. A Reprint-kiadás re. mindegyik kötetét 12 egész-Miként a kiadónál el- oldalas, színes címmermellékmondták, eddig több ezren egészíti ki. A tervek szefizették be az 500 forintos r'nt az e's° négy kötet A-tól előleget a sorozat köteteire. O-ig 1987. októberében jele- A megnyilvánult érdeklődés, meg egészvászon-kötésa példányszámemelés alap ben. A további köteteket P- jén mintegy 600 forinttal föl Zs-ig egy évre rá velecsökkenhet a kiadvány ara, dk át a megrendelők. A pót- előreláthatólag 2200 fő- kötetet a kiadó az előfizerintba kerül majd. Az ere főknek ajándékba adja. A heti 12 kötet 1857-től 1865- sorozathoz újra - kiadásaig jelent meg Pesten, a pót alkalmából Szakály Ferenc történész, a Genealógiai Társaság tagja tanulmányt készített, amelyben a további kutatások segítésére közli az eredeti könyv óta megjelent legfontosabb családtörténeti kötetek jegyzékét, a forrásmunkákat. Százhúsz tonna gyümölcsszaloncukor Több mint egy hónapja folyamatosan, éjjel-nappali műszakokban készül a gyümölcs alapanyagú „Fagyöngy” szaloncukor az Agroindustria Rt. rohodi gyümölcsdesszertüzemében. Ez az ünnepi édesség két esztendővel ezelőtt jelent meg, s nagyon hamar megkedvelték, az elmúlt években napok alatt elkapkodták az üzletekből. Most a tavalyi mennyiség tízszeresét készítik, 120 tonnával gazdagítják az ünnepi kínálatot. Erre úgy volt lehetőségük, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei üzem egész évi fejlesztési alapját e termék gyártásának felfuttatására fordította. A legszűkebb keresztmetszet a csomagolás volt, s az újonnan megvásárolt csomagológépek segítségével jelenleg napi 3000 doboz gyümölcsszaloncukor hagyhatja el az üzemet 3