Csongrád Megyei Hírlap, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-01 / 282. szám

,,Don Gregor”, avagy a MOTESZ jubileumi tanácskozása elengedték vagy csökken- A szövetség számos tagját tették. Úgyszintén támogat- beválasztották a nemzetközi ták a fiatal szakemberek szervezetek vezető testüle­­részvételét a szocialista ér­­teibe, vagy bizottságaiba, szagokban rendezett kong- A vitában felszólaló Med­­resszusokon. de László egészségügyi mi-A beszámolóban szó volt niszter méltatta a MOTESZ arról is, hogy a szövetség két évtizedes tevékenységét, a továbbiakban is támogatja Hangsúlyozta: a magyar pr­­a nukleáris háború megelő­­vés társadalom legjobbjait réséért küzdő hazai és nem- tömörítő szervezet egy ne­zetközi mozgalmat. Prog- tevékenyebben mozdítja­ elő romjába iktatta e mozgalom a magyar egészségügy fej­szakmai megalapozottságát fesztését, a fiatal szakem­­szolgáló tudományos kuta­­berek képzését, továbbkép­­zásük eredményeinek is­­zését. Szükséges, hogy több mertetését. egyesület közösen segítse Nemzetközi kapcsolatokról elő az egészségügyi ellátás szólva a főtitkár elmondta: problémáinak megoldását, társaságaik tevékenységének A minisztérium a jövőben külföldi elismerését jelzi, az eddigieknél több feladat hogy csupán 1985-ben 19 teljesítéséhez igényli a ■nemzetközi, az idén 18 MOTESZ közreműködését Le­­nemzetközi részvételű ér­­hetővé teszi többek között, vostudományi tanácskozást hogy a szövetség önállóan tartottak országunkban. A intézze tagjainak külföldi résztvevők számát és a tv- szakmai utazásait és így dományos jelentőséget te- egyszerűsítse az ügyintézést, kintetbe véve kiemelkedő Több felszólaló javasolta ezek közül a Nemz­etközi a MOTESZ etikai bizottsága- Rákkongresszus, az Európai­nak megalakítását. Dialízis és Transzplantációs A közgyűlésen adták át Társaság Kongresszusa, a első ízben a MOTESZ-díját, Nemzetközi Alergológiai és amellyel a szervezet fej- Immunológiai Kongresszus,­lesztéséért kifejtett kima- Jövőre hazánkban tartják zajló tevékenységet ismerik az Európai Nukleáris Orvoss­ól. Elsőként dr. Zoltán Imre, Társaság, az Európai Gyér- a MOTESZ első főtitkára, mek Orthopediai és több majd elnöke kapta ezt a más társaság kongresszusát, díjat. A Magyar Orvostudomá­nyi Társaságok és Egyesüle­tek Szövetsége szombaton, a Hilton Szállóban tartotta XX., jubileumi közgyűlését. A 62 orvostudományi tár­saság és egyesület mintegy 30 ezer tagját több mint 400 küldött képviselte a tanács­kozáson. Dr. Farsang Csaba egyetemi docens, főtitkár a vezetőség beszámolójában elmondta: tagegyesületeik tavaly 338 tudományos, il­letve szakmai továbbképző rendezvényt tartottak, csak­nem még egyszer annyit, mint amennyit az előző év­ben. Az ez évi rendezvé­nyeik száma is meghaladja a háromszázat. Bár ezek a tanácskozások hasznosak, hiszen a résztvevők megvi­tatják szakmai tapasztala­taikat, tudományos kutatá­saik legújabb eredményeit, számuk további növelése azonban nem indokolt. A fő­titkár beszélt az egyesületek nehézségeiről is. Helyen­ként például a nem meg­felelő műszer- és vegyszer­­ellátás hátráltatja a tudo­mányos kutatást. E hiányos­ságok egy részét könnyen megszüntethető szervezési hibák, szervezetlenségek okozzák — hangoztatta a főtitkár. A továbbiakban rámutatott, hogy a MOTESZ, illetve tagszervezetei egyre tevéke­nyebben járulnak hozzá az egészségpolitikai feladatok kidolgozásához és megvaló­sításához. Véleményt mond­tak többek között az Egész­ségügyi Minisztérium közép­távú kutatási tervéről, az egészségügyi és a szociális ágazat fejlesztésének szak­mai irányelveiről, az egész­ségügyi törvény módosításá­nak tervezetéről, valamint az egészségmegőrzés társa­dalmi programjáról. Java­solták az allergológiai és klinikai immunológiai, a diabetes gondozási, az ideg­­sebészeti hálózat kialakítá­sát, önálló endokrin közpon­tok létesítését. A főtitkár szólt arról is, hogy intézményesen kell harcolniuk a terjedőben le­vő áltudományos nézetek, a kuruzslás ellen. Fontos fel­adatuknak tekintik a fiatal orvosok és gyógyszerészek szakmai fejlődésének előse­gítését. Példaként említette, hogy a fiatalok számára meghirdették a Táplálkozási szokások szerepe egyes ci­vilizációs betegségek kiala­kulásában című pályázatot. Huszonhat társaság lehetővé tette az egyetemi és főis­kolai hallgatóknak, hogy részt vegyenek és szerepel­jenek a társasági rendezvé­nyeken. Részvételi díjukat Donizetti-felújítás a Kisszínházban Az PFIP lendületes, virgonc, és minden tullu üteme élvezetes. Igaz, nyitánya nem egyéb, mint összevágott egyveleg, és a második felvonás előjátéka könnyfacsa­ró trombitaszóló, de ez ne tévesszen meg bennünket — írja a csípős nyelvű H. Lang, de szinte csak azért, hogy ezt kö­vetően még hatásosabban szögezhesse le Donizetti Don Pasqualéjáról, hogy az re­mekmű. Való igaz, hogy míg a zeneszerző „ko­moly” operáinak többsége az idő múlásá­val háttérbe szorult, addig az operabuf­­fák, különösen kettő, a Szerelmi bájital és a Don Pasquale, friss, eleven maradt. Donizetti 70-nél több operát írt, gyakorta olyan tempóban, amely inkább a „ter­melésre” hasonlított. Saját bevallása sze­rint mindössze 10 nap alatt komponálta a Don Pasqualét, ám az mégis alkotómű­vészetének egyik csúcspontja, szellemének utolsó igazi ragyogása lett. Abban a kor­szakban, amelyben alkotott, a zeneszerző szorosan függött a közönség hangulatától, véleményétől. Ám őt ez nem késztette túl nagy kompromisszumokra. Égi adomány­nak tekintette az éneket, amelynek az énekes a földi betel­jesítője. Mivel maga is jó vokális képzettséggel rendelkezett, ki­váló bassobuffo volt, könnyen ki tudta elégíteni a közönség igényét a fülbemászó, szép melódiákra, miközben az énekesek számára pazar lehetőségeket teremtett te­hetségük csillogtatására. Az prou­mpiu nagyszerűen lemérhe­tte Clb Ullibb­y­t­ a Don Pasquale pa­takzó melódiáin, remekül énekelhető, hat­tásos szerepein, csípős iróniáján. Mégis, ez a darab egy érzékeny, melankóliára hajlamos alkotó műve (a szerző életének két tragikus időszaka között íródott), ha még úgy tele is van vidámsággal, kaca­gással. Ez az opera tehát így, mindezek­kel együtt biztos siker, s az is lesz mind­addig, míg akad énekes, karmester, alkotó közösség, amely szellemét közvetíteni tud­ja. Angyal Mária kitűnő érzékkel, biztos rendezői kézzel állította a Kisszínház színpadára a vígoperát. Az improvizatív elemek helyes arányának megválasztása mellett ez számtalan apró mozzanatban jut kifejezésre, amelyek humorral oldják, ami ma már elviselhetetlenül édeskés, csömörös lenne. (Elég a tenor főhős első felvonásbeli áriájára utalni a hóna alatt az intim ruhadarabokkal...) Jó ötletek sora, átgondolt, frappáns színészvezetés , sikeralapozó. Atmoszférateremtőek, önmagukban is könnyedséget árasztóak Sándor Lajos díszletei. Báta Ibolya nem csillogó, egyszerűen „csak" szép ruhákat tervezett. Mi kell még a jó előadáshoz? Mint a bevezetőben is utaltunk már rá, megfe­lelő kvalitású énekes. Nos, ez a felújítás erre nézve is komoly garanciákat ígért (s ígér a második szereposztásban is) a pla­kátokon. A szereplők meg is feleltek a várakozásnak, a szó szoros értelmében muzsikáltak, a zenéből fakadó, élő szín­házat teremtettek. Mill/Pa ^reö°r József a címszerepben? STIN­IGN­ Don Pasquale figurája jó ide­je az „övé" már, nemcsak, a szegedi szín­padokon. Eggyé vált vele, mint ahogyan több más nagyszerű basszus szereppel is, a maga sajátos gregori módján. Humor, temperamentum, pazar játékkészség, ár­nyalt jellemábrázolás. Az ő öreg agglegé­nye nem pusztán fukar, hiú és csökönyös, ott van benne az örök lehetőség a jó és a rossz egymásba fordulására az emberi jellemben. „Alapjában derék ember” — olvashatjuk a korabeli szereplői­istán. Hogy mindehhez tökéletes stílusérzék, szenzációs muzikalitás, nagyon szép hang, pergő és hajlékony énekbeszéd járul, az tréfásan „ráadás", valójában pedig alap­­adottság a kiváló basszista teljesítmé­nyében. Olyan énekes-színész ő, akinek személyisége „betölti” Pasqualét. Noha áb­rázolása maximálisan hiteles, mégis, kez­dettől fogva rabul ejti a nézőt, aki csak késve döbben rá, ha rádöbben egyáltalán, milyen abszurd helyzet is az, hogy neki szurkol. Bántó túlzások, öncélú sziporká­­zás nélkül szellemes és kellemes, s közben zeneileg hibátlan. Mindezt pedig szinte ,,csípőből", olyan fantasztikus könnyedség­gel teszi, hogy a hallgatóság egy pillanat­ra sem érzi a dolog „erőpróba” jellegét, ő Don Pasquale, miközben a figura teljes egészében „Don Gregor", nevében a mű­vészi nemesség címével. Ez a színvonal leginkább Vajda Júlia formájában talált visszhangra. Az egy­két percig érezhető, lámpalázas kezdést követően az ő alakítása futotta be a leg­nagyszerűbb ívet. Felszabadult, fesztelen, néha sziporkázó játéka sok örömet szer­zett. Megbízható, szép hangja, muzikali­tása imponáló, s mindezek mellett kelle­mes jelenség a színpadon. Jó a „bemutat­kozó" tercettben, lélektani hitelességű a pofon utáni játékban. Kétségtelen, hogy a Don Pasquale nem ad azonos lehető­ségeket valamennyi szereplőnek. Ilyen a passzivitásra ítélt tenor főhős, Ernesto is, akinek többnyire a szenvedő epekedés jut osztályrészül. Ebben a szerepben egyedü­li lehetőség a sikerre a zeneileg maku­látlan, virtuóz csillogásé ének. Réti Csa­bának ez itt és most (különösen, ha a harmadik felvonás szerelmi kettősére gondolunk) nem nagyon sikerült. Rendkívül sok, nagyszerű lehetőséget tartogat az opera Malatesta doktora, ő a cselszövés értelmi szerzője, tengelye az egész cselekménynek. Kosztümjében Egri László, megjelenésben nem, de hangban, felszabadult,­ komédiázó kedvben elma­radt a várakozástól. Pedig alakításában határozottan „benne van" az oldódás, a fejlődés lehetősége. Mintha túlságosan az exponált feladatra, a III. felvonás virtu­óz kettősére koncentrált volna, hiszen eb­ben igazi partner volt. Tetszett Bernátsky László jegyzője, a kórus is jól képviselte a zeneszerző ál­tal „rászabott” zenei humort. Molnár László biztos kézzel fogta ösz­­sze a zenekart, amely ezúttal pontosan annyit nyújtott, amennyit a produkció összességében megkövetelt. Ünneplés, vas­taps — és természetesen telt ház — fo­gadta a felújított Don Pasqualét. Az elő­adásban az operakedvelő közönség egyik kedvencét kapta vissza, leporolt, meg­fiatalított köntösben... KIRÁLYHEGYI OTTILIA — MÉG EGYSZER — A NAGYMAGOCSI KLUBAVATOROL. Mint szombati számunkban már beszámoltunk róla, pénteken ünnepélyes külsőségek között felavatták az idősek klubját a gondozási központ részeként. Felújítás, bővítés — központi és helyi támogatásból, valamint sok-sok társadalmi munka. Így született meg a létesítmény. Szombaton már — részint korai lap­zártánk, részint helyszűke miatt — nem tudtunk képeket közöl­ni az ünnepi eseményről — a hi­ányt (Pintér József fotóival) ez­úton pótoljuk. Képeinken: a klub külső képe és egy pillanat­felvétel az avatóműsorról. HÉTFŐ, 1986. DECEMBER 1. Zastavákért - Ganz-mozdonyok A Mogürt Külkereskedel­­gyarországra, ellentételként mi Vállalat a napokban a Ganz-MAVAG-tól dízel­szerződést kötött a jugoszláv mozdonyokat, valamint más Zastavaimpex céggel jár- iparvállalatoktól különféle , . gépkocsialkatrészeket vásá­­raipan termékek jövő évi volynak az utóbbiakat ef?g kölcsönös szállításáról. A korábban kötött kooperációs megállapodás alapján a ju- megállapodás alapján gyárt­goszláv partner 1987-ben 3 Zastava személygép­ 4300 gépkocsit szállít Ma- kocsikhoz. Meghosszabbították az előjegyzést A Helikon Kiadó tekintet­­kötet 1868-ban látott napvi­tel a nagy érdeklődésre v­lágot. A magyar családtörté­­nt év végéig meghosszabbí­­net múlt századi legneveze­­totta az előjegyzést Nagy résebb munkáját a Helikon Iván Magyarország családai nyolc kötetbe vonta össze a czimerekkel és nemzedék- könnyebb kezelhetőség érde­­rendi táblákkal című művé­­kében. A Reprint-kiadás re. mindegyik kötetét 12 egész-Miként a kiadónál el- oldalas, színes címmermellék­­mondták, eddig több ezren­­ egészíti ki. A tervek sze­­fizették be az 500 forintos r'nt az e's° négy kötet A-tól előleget a sorozat köteteire. O-ig 1987. októberében jele- A megnyilvánult érdeklődés, meg egészvászon-kötés­­a példányszámemelés alap­ ben. A további köteteket P- jén mintegy 600 forinttal föl Zs-ig egy évre rá vele­­csökkenhet a kiadvány ara, dk át a megrendelők. A pót­­- előreláthatólag 2200 fő- kötetet a kiadó az előfize­­rintba kerül majd. Az ere­ főknek ajándékba adja. A heti 12 kötet 1857-től 1865- sorozathoz újra - kiadása­ig jelent meg Pesten, a pót­ alkalmából Szakály Fe­renc történész, a Genealó­giai Társaság tagja tanul­mányt készített, amelyben a további kutatások segítésére közli az eredeti könyv óta megjelent legfontosabb csa­ládtörténeti kötetek jegyzé­két, a forrásmunkákat. Százhúsz tonna gyümölcs­szaloncukor Több mint egy hónapja fo­lyamatosan, éjjel-nappali műszakokban készül a gyü­mölcs alapanyagú „Fa­gyöngy” szaloncukor az Ag­­roindustria Rt. rohodi gyü­­mölcsdesszertüzemében. Ez az ünnepi édesség két esz­tendővel ezelőtt jelent meg, s nagyon hamar megkedvel­ték, az elmúlt években na­pok alatt elkapkodták az üz­letekből. Most a tavalyi mennyiség tízszeresét készí­tik, 120 tonnával gazdagít­ják az ünnepi kínálatot. Er­re úgy volt lehetőségük, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei üzem egész évi fej­lesztési alapját e termék gyártásának felfuttatására fordította. A legszűkebb ke­resztmetszet a csomagolás volt, s az újonnan megvá­sárolt csomagológépek se­gítségével jelenleg napi 3000 doboz gyümölcsszaloncukor hagyhatja el az üzemet 3

Next