Csongrád Megyei Hírlap, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

Derekegyházi pillanatkép Az utóbbi tíz esztendőben a legcsapadékosabb időszak volt. A szántóterület arany­korona értéke 26,54­0 hek­tá­ronként. A növénytermesz­tés árbevétele elmaradt a tervtől, sőt még a korábbi tényszámoktól is. Viszont az álla­tten­yészté­s teljesít­ménye valamivel meghalad­ta az elképzeléseket. A meg­előző időszakhoz képest ta­valy csaknem ezer literrel növekedett az egy tehénre jutó tejtermelés, összessé­gében ez 5666 liter tejet je­­­lent. A gyümölcsösből fele annyit sem árultak, mint amire máskor már volt pél­da. A 84 milliós termelési érték mellett a tiszta nye­reség 2,7 millió forint, az egy dolgozóra jutó éves munkadíj 61 ezer forint. A háztájiból származó árufel­vásárlás 25 millió forint és ez­­4 milliós növekedést takar. Ezekből hevenyészve fel­sorolt adatokból is látszik, hogy milyen tarka képet mutat a tavalyi gazdálkodás a Derekegyházi Aranykalász Tsz-ben. A szomszédos me­gyéből való gabonaipari üz­letkötők járnak itt az iro­dában, mikor az elnök kész­ségesen átnyújtja az írásos jelentéseket. Ezekből az is kiviláglik, hogy idén búzá­ból hektáronként 5,4, kuko­ricából 7,5 tonnás termést terveznek. Az állattenyész­tés árbevétele 43, a növény termesztésé 41 millió forint­ra szól. Legnagyobb beru­házás a melioráció folyta­tása és közvetve ehhez kap­csolódik, hogy két újabb öntözőberendezés kezdi majd a munkát. A „meg­célzott” nyereség 4 millió forint a teljes gazdálkodásra vetítve. Amikor elmennek a ga­bonaipari emberek kérde­zem a főállattenyésztőt, hogy miért hozatja Békésből a táptakarmányt, amikor itt van a közelben a Derekegy­házi Állami Gazdaság ke­­verője? Elmondja, hogy ré­gebben partnerek voltak, de raktározási és bizonyos pénzügyi kérdésekben nem "­tudtak megegyezni. Azóta érkezik a takarmány a szom­szédos megyéből azzal együtt, hogy a fuvarozás és a zsá­kok többletköltsége megkö­zelíti az egymillió forintot. □ E beszélgetést követően nem olyan sokára a Derek­­egyházi Állami Gazdaságban érdeklődöm, hogy „belefér­ne-e” vevőkörükbe — a ke­veréktakarmányt illetően — a helybeli termelőszövetke­zet? Igenlő a válasz. Az igaz, hogy nekik is vásá­rolni kell az alapanyagot, de jöjjön csak el hozzájuk a tsz megbízottja és akkor sikerülhet a dolog. Mit te­hetek hozzá? Bárcsak ezen múlna. SZ. R. A felsőoktatási tandíjak, térítések változásai A hazai felsőoktatási in­tézményekben idén szeptem­bertől megváltozik a hallga­tói tandíjak fizetési rend­szere: ezentúl a 3,00 tanul­mányi átlagot el nem érő hallgatók tandíjat — az in­tézmények szabályzatában rögzített sávoknak megfele­lően — kizárólag tanulmá­nyi eredményük figyelem­­bevételével állapítják meg. Ugyancsak módosították a felsőoktatásban fizetendő egyéb díjak és térítések — félév- és vizsgaismétlési dí­jak, különeljárási díjak — összegeit is, az erre vonat­kozó jogszabályok viszont már idén február 1-jétől ér­vényesek. A változásokról a Művelődési Minisztériumban tájékoztatták az MTI mun­katársát. Eltérően kezelik a tandí­jakat az első, valamint a második, illetve további dip­lomák megszerzéséért foly­tatott tanulmányok eseté­ben. Azoknak a nappali, esti és levelező tagozatos hallgatók­nak tehát, akik első diplo­májukat szerzik meg vala­mely egyetemen, főiskolán, illetve kiegészítő képzésben egyetemi oklevélért tanul­nak, ezentúl hármas átlag eredmény fölött egyáltalán nem kell tandíjat fizetniük. Az ez alatti átlagot elérő hallgatók félévi díjait — amely 2000 forintnál nem lehet több — az egyetem sa­ját maga állapítja meg. Ez intézményenként, sőt, ka­ronként és évfolyamonként is eltérő lehet: az ELTÉ-n például a diákok 2,51 át­lag alatt 2000 forintot, 2,51 — 3,00 között 1000 forintot fi­zetnek. Azok a hallgatók, akik viszont már egy, il­letve ennél több diplomával rendelkeznek, 500 forint egységes félévi alaptandíjat, illetve tanulmányuktól füg­gően kiegészítő tandíjat kell, hogy fizessenek. Eszerint hároméves­­ kép­zés során az első évben, a négy-, illetve ötéves képzés esetében az első és második évben nem kell tandíjat fi­zetni azoknak a diákoknak, akik az első diplomájukat szerzik meg. Bár a rendelet­nek a tandíjra vonatkozó ré­sze csak a következő tan­évben lép életbe, jó, ha a diákok már most figyelem­be veszik e változásokat, hi­szen a fizetés alapja min­dig az előző félévi ered­mény. Máris érvényesek viszont a félévi és vizsgaismétlési díjakra vonatkozó új szabá­lyozások. Ezek között sze­repel például, hogy ha a hallgató tanulmányi eredmé­nye elégtelen, vagy tanul­mányi kötelezettségének el­mulasztása illetve fegyelmi büntetés miatt évet ismétel: 3000 forintos félévismétlési díjat kell fizetnie. Ilyenkor természetesen nem mentesül az illető félév tandíjkötele­zettsége alól. Új vonás az is, hogy ha egy-egy elégtelen vizsga — kollokvium, szi­gorlat — után a diák új vizsgát tesz, akkor az első ismételt vizsgánál 50, a to­vábbiaknál viszont 200 fo­rintot köteles fizetni. --------------- JEGYZET-------------------------------------------------------------------------------------— A megsebzett ember H­iheti-e komolyan az ember, hogy elbújhat a világ elől? Hét végi önkéntes önképzésem során a következőket olvasom negyedszerre vagy ötödszörre (?): „A társadalmi korrózió­nak az utóbbi időben megmutatkozó ele­mei negatívan hatottak a társadalom szellemiségére, szinte észrevétlenül el­koptatták azokat a nagy erkölcsi érté­keket, amelyek mindig is népünk saját­jai voltak, s amelyekre büszkék va­gyunk. Ezek­ az eszmei meggyőződés, az az önfeláldozó munka, a szovjet hazafi­­ság." Gondolom, nem jó meg senki, hogy Mihail Gorbacsovot idézem, s nem hazai szerzőtől veszem a példamonda­tot a kiindulóponthoz, de „hazai pályán" folytatom: „Az erkölcsi értékek nyújtotta ,kapaszkodók’, érzelmi és szellemi érté­kek nélkül egy társadalom tartósan, hosszú távon nem létezhet." Ezek már Berecz János szavai. Az MSZMP KB titkára a békéscsabai országos elméleti tanucskozáson mondotta, ahol erkölcs­ről és világnézetről folyt az eszmecsere. Az ősközösségtől a mai modern társa­dalomig vezető hosszú úton az ember a létért folytatott küzdelemben adott és kapott bőven sebeket. Akinek jut ideje arra, hogy az emberiség történetét ta­nulmányozza szabadidejében, rácsodál­kozhat mai gondjaink gyökereire. Soha­sem volt könnyű a természeti és a tár­sadalmi világban otthont teremteni, megkövesült szokásokat, félredobni, és új utakat taposni. „Ne ölj, ne lopj!" Elég e két ősi erkölcsi követelmény ér­vényesülésének történelmi útját végig­követni. A harcoló ember mikor — mi­lyen szituációban — érezte ezeket kény­szerítő erejűnek? Manapság ember és ember viszonya igen áttételessé vált. Gondol-e a környezetszennyező arra, hogy tettével élni fog? És lopásnak mi­­nősesíti-e tettét az, aki valamit értéké­nél jóval drágábban ad el, rosszul mér, vagy számol? Valószínűleg nem gondol­ják végig tettük következményeit az em­berek. Ha igen, akkor fölmentik magu­kat, mert olyanok a körülmények, hogy mást nem tehettek. Volt idő, amikor a becsületszó többet ért, mint ma egy pecsétes szerződés. Az is igaz, persze, hogy a legtöbb szerződés­szegő önmagát nem tekinti vétkesnek, mert mások sem „tartották szavukat", azok, akik neki ígértek. Láncreakció. Egy százfős csapatban valaki elhagyja a bakancsát, mire 99-en elveszik valakitől a lábbelit, s az marad mezítláb, aki ezt nem tudja megtenni. De mi úgy tekin­tünk-e a mezítlábas emberre, mint aki jellem? Nem gúnyoljuk-e? Nem kétel­kedünk-e elmebeli állapotát illetően? A szemetelés ellen leghatásosabban úgy küzdhetek, hogy magam nem sze­metelek. A füst ellen, hogy nem füstö­lök. Az erős lelkű példamutatók sokat szenvednek, mert a ma embere — tisz­telet a kivételnek! — jó és nemes pél­dákat nem akar követni. Balogh János akadémikus vasárnap este a tévénézők­nek olyan vallomást tett, ami pedig kö­vethető lenne. Ő egyike a „megsebzett bolygó” védelmezőinek. Világhírű zooló­gus és ökológus, aki otthonosan kutatott távoli őserdőkben is, megnyerte a pá­puák rokonszenvét, és akinek ki kell mondania a rémisztő tényeket: szinte jóvátehetetlen bűnöket követnek el az emberiség ellen azok, akik pusztítják az őserdőket, akik szennyezik a talajt. S napról napra több a megsebzett ember. A közöny talán jobban pusztít, mint az atomerőmű kime­rült erőforrásai, amelyek veszélyes hul­ladéknak minősülnek. Ettől félünk job­ban, és nem attól, hogy idegenek le­szünk a természetben, családra nem le­lünk, nem gyógyuló sebbel másokat megsebzünk. S hinné az ember, hogy az a boldog ember, akit a közösség, a sors munkára kényszerít? Balogh professzor példája számomra megdöbbentően szép. A" ember megpreamálhat­ó" túléli a feladat, amit másokért fölvállalt. Akik nem tudják, mi az, hogy erkölcsösen él­ni, dolgozni, azoknak elmondta vasár­nap este a professzor. Azoknak, akik al­vás helyett az önkéntes önképzést vá­lasztották. (bálint) KEDD, 1988. MÁRCIUS 1. Növénypatika Csongrádon A múlt év júniusában nyílt meg Csongrádon, a Hunyadi tér II. szám alatt a MÉM Növényegészségügyi Szolgáltató Leányvállalatá­nak megyénkben egyedüli, az országban negyedik nö­vénypatikája. Csalogatóan szép kirakataiban és bent is lényegében ugyanazok a me­zőgazdasági kisgépek, esz­közök, táp- és növényvédő vegyi anyagok láthatók-kap­­hatók, mint akármelyik más mezőgazdasági szakboltban, ám a növénypatika a ha­gyományos mezőgazdasági szakboltoktól küllemében és funkciójában is eltér. Ha a termelők, elsősorban a kis­termelők az általuk termelt növényeken fel nem ismer­hető betegséget észlelnek, a patikus segít. Kuller László, a vállalat és a patika szak­­tanácsadó mérnöke a beho­zott mintát szemrevételezi, ha kell, mikroszkópos vagy laborvizsgálatot végez, és csekély díj (20—50 Ft) el­lenében nemcsak meghatá­rozza a betegséget, hanem a megállapítását és a receptet írásban kézbe adja. A felírt „gyógyszer” a szükséges nö­vényvédő vegyi anyag a pa­tikában többnyire meg is kapható, az alkalmazásuk­hoz szükséges kisgépekkel, eszközökkel és más felszere­lési tárgyakkal, védőöltöze­­tekkel együtt. A korábban megnyílt, és ma is létező három mező­gazdasági bolt mellett za­vartalanul, és mind nagyobb forgalommal betölti saját funkcióját a növénypatika. Nemcsak árusít; eddig mint­egy 200 alkalommal — írás­ban — szaktanácsot is adott, és nemcsak a patikában. Helyszíni vizsgálatot és vé­leményt elsősorban virág­kertészek kértek. A patika nem konkuren­cia. Kapcsolatban áll a me­gyei növényvédelmi és agro­kémiai állomással. A szaktanácsadó mérnök minden kérdésre készséggel válaszol. Véleménye nem a pati­ka, hanem a termelő érdekeit szolgálja A növénypatika nemcsak érdekessége a térnek, de szép is. (Fotó: Enyedi Zoltán) Kuller László a növénykárosító gombák szaporítóképleteit vizsgálja, kórtani mik­roszkóppal Özvegy Bojtos Jánosné köszöntése özvegy Bojtos Jánosné 1908. január 23-án született Makón. Szülei Temesváron voltak téglagyári munkások 1914-ig, édesapja 1916-ban elesett az olasz fronton. Boj­tos Jánosné Szegeden a Vas- és Téglagyárban dolgozott 1922. március 15-től. Ebben az évben három nagy bér­­sztrájkot szerveztek a gyár­ban; a gyárak közötti sztrájkösszekötői feladattal bízták meg. Egy évvel később az oros­házi téglagyárban dolgozott. 1924-ben ment férjhez, ez­után Makón, majd 1925-ben ismét téglagyári munkásként dolgozott. A következő mun­kahelye Dombegyháza, amely után szülővárosába költözött ismét, ahol hagy­matermesztéssel foglalkozott. Bojtos Jánosné 1922 óta vesz részt a munkásmozga­lomban, a pártnak 1924-től tagja. Az M­SZDP-be Farkas Imre és Kiss Ernő ajánlotta felvételét. A 20-as és 30-as években együtt dolgozott a mozgalomban Cser Józseffel, Szűcs Pállal és Gy. Varga Sándorral. Részt vett az internáltak családjainak megsegítésére szervezett gyűjtésben. A város felsza­badulása után 1945 őszéig tagja volt Makón a demok­ratikus rendőrségnek, majd az MKP-ban és az MNDSZ- ben szervezőként dolgozott. A földművesszövetkezetnél 1947—52 között felvásárló munkakörben foglalkoztat­ták. A vendéglátó vállalat­nál 1952—től volt hálózati ellenőr. Pártalapszervezeti vezetőségi tagként dolgozott 1947-től 1962-ig. Alapító tagja az MNDSZ-nek, ve­zetőségi tagja a városi és a járási nőtanácsnak, valamint a partizán szövetségnek. Munkássága elismeréseként megkapta a Szocialista Ha­záért Érdemrendet, a Fel­­szabadulási Jubileumi Em­lékérmet és az MNDSZ ala­pításért emlékjelvényt. Nyolcvanesztendős korban az élet váratlan helyzeteket produkál. Betegsége miatt ugyanis csak tegnap, hétfőn délelőtt tudták köszönteni születésnapja alkalmából. Szabó Sándornak, a megyei pártbizottság első titkárának jókívánságait Koncz János, a megyei pártbizottság tit­kára tolmácsolta, s ebből az alkalomból emléklapot adott át az ünnepeltnek. A makói városi pártbizottság nevében Keresztes Zoltán, a városi pártbizottság első titkára ajándékkal és virág­gal kedveskedett Bojtos Já­­nosnénak. A jókívánságokért meghatódottan mondott kö­szönetet az idős asszony, s ezt az alkalmat használta fel arra, hogy köszönetét fejezze ki mindazoknak a harcostársaknak, akik a ne­héz időkben mellette álltak, a közös ügyért áldozatot is vállalva harcoltak. 3

Next