Csongrád Megyei Hírlap, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-01 / 51. szám
Derekegyházi pillanatkép Az utóbbi tíz esztendőben a legcsapadékosabb időszak volt. A szántóterület aranykorona értéke 26,540 hektáronként. A növénytermesztés árbevétele elmaradt a tervtől, sőt még a korábbi tényszámoktól is. Viszont az állattenyésztés teljesítménye valamivel meghaladta az elképzeléseket. A megelőző időszakhoz képest tavaly csaknem ezer literrel növekedett az egy tehénre jutó tejtermelés, összességében ez 5666 liter tejet jelent. A gyümölcsösből fele annyit sem árultak, mint amire máskor már volt példa. A 84 milliós termelési érték mellett a tiszta nyereség 2,7 millió forint, az egy dolgozóra jutó éves munkadíj 61 ezer forint. A háztájiból származó árufelvásárlás 25 millió forint és ez4 milliós növekedést takar. Ezekből hevenyészve felsorolt adatokból is látszik, hogy milyen tarka képet mutat a tavalyi gazdálkodás a Derekegyházi Aranykalász Tsz-ben. A szomszédos megyéből való gabonaipari üzletkötők járnak itt az irodában, mikor az elnök készségesen átnyújtja az írásos jelentéseket. Ezekből az is kiviláglik, hogy idén búzából hektáronként 5,4, kukoricából 7,5 tonnás termést terveznek. Az állattenyésztés árbevétele 43, a növény termesztésé 41 millió forintra szól. Legnagyobb beruházás a melioráció folytatása és közvetve ehhez kapcsolódik, hogy két újabb öntözőberendezés kezdi majd a munkát. A „megcélzott” nyereség 4 millió forint a teljes gazdálkodásra vetítve. Amikor elmennek a gabonaipari emberek kérdezem a főállattenyésztőt, hogy miért hozatja Békésből a táptakarmányt, amikor itt van a közelben a Derekegyházi Állami Gazdaság keverője? Elmondja, hogy régebben partnerek voltak, de raktározási és bizonyos pénzügyi kérdésekben nem "tudtak megegyezni. Azóta érkezik a takarmány a szomszédos megyéből azzal együtt, hogy a fuvarozás és a zsákok többletköltsége megközelíti az egymillió forintot. □ E beszélgetést követően nem olyan sokára a Derekegyházi Állami Gazdaságban érdeklődöm, hogy „beleférne-e” vevőkörükbe — a keveréktakarmányt illetően — a helybeli termelőszövetkezet? Igenlő a válasz. Az igaz, hogy nekik is vásárolni kell az alapanyagot, de jöjjön csak el hozzájuk a tsz megbízottja és akkor sikerülhet a dolog. Mit tehetek hozzá? Bárcsak ezen múlna. SZ. R. A felsőoktatási tandíjak, térítések változásai A hazai felsőoktatási intézményekben idén szeptembertől megváltozik a hallgatói tandíjak fizetési rendszere: ezentúl a 3,00 tanulmányi átlagot el nem érő hallgatók tandíjat — az intézmények szabályzatában rögzített sávoknak megfelelően — kizárólag tanulmányi eredményük figyelembevételével állapítják meg. Ugyancsak módosították a felsőoktatásban fizetendő egyéb díjak és térítések — félév- és vizsgaismétlési díjak, különeljárási díjak — összegeit is, az erre vonatkozó jogszabályok viszont már idén február 1-jétől érvényesek. A változásokról a Művelődési Minisztériumban tájékoztatták az MTI munkatársát. Eltérően kezelik a tandíjakat az első, valamint a második, illetve további diplomák megszerzéséért folytatott tanulmányok esetében. Azoknak a nappali, esti és levelező tagozatos hallgatóknak tehát, akik első diplomájukat szerzik meg valamely egyetemen, főiskolán, illetve kiegészítő képzésben egyetemi oklevélért tanulnak, ezentúl hármas átlag eredmény fölött egyáltalán nem kell tandíjat fizetniük. Az ez alatti átlagot elérő hallgatók félévi díjait — amely 2000 forintnál nem lehet több — az egyetem saját maga állapítja meg. Ez intézményenként, sőt, karonként és évfolyamonként is eltérő lehet: az ELTÉ-n például a diákok 2,51 átlag alatt 2000 forintot, 2,51 — 3,00 között 1000 forintot fizetnek. Azok a hallgatók, akik viszont már egy, illetve ennél több diplomával rendelkeznek, 500 forint egységes félévi alaptandíjat, illetve tanulmányuktól függően kiegészítő tandíjat kell, hogy fizessenek. Eszerint hároméves képzés során az első évben, a négy-, illetve ötéves képzés esetében az első és második évben nem kell tandíjat fizetni azoknak a diákoknak, akik az első diplomájukat szerzik meg. Bár a rendeletnek a tandíjra vonatkozó része csak a következő tanévben lép életbe, jó, ha a diákok már most figyelembe veszik e változásokat, hiszen a fizetés alapja mindig az előző félévi eredmény. Máris érvényesek viszont a félévi és vizsgaismétlési díjakra vonatkozó új szabályozások. Ezek között szerepel például, hogy ha a hallgató tanulmányi eredménye elégtelen, vagy tanulmányi kötelezettségének elmulasztása illetve fegyelmi büntetés miatt évet ismétel: 3000 forintos félévismétlési díjat kell fizetnie. Ilyenkor természetesen nem mentesül az illető félév tandíjkötelezettsége alól. Új vonás az is, hogy ha egy-egy elégtelen vizsga — kollokvium, szigorlat — után a diák új vizsgát tesz, akkor az első ismételt vizsgánál 50, a továbbiaknál viszont 200 forintot köteles fizetni. --------------- JEGYZET-------------------------------------------------------------------------------------— A megsebzett ember Hiheti-e komolyan az ember, hogy elbújhat a világ elől? Hét végi önkéntes önképzésem során a következőket olvasom negyedszerre vagy ötödszörre (?): „A társadalmi korróziónak az utóbbi időben megmutatkozó elemei negatívan hatottak a társadalom szellemiségére, szinte észrevétlenül elkoptatták azokat a nagy erkölcsi értékeket, amelyek mindig is népünk sajátjai voltak, s amelyekre büszkék vagyunk. Ezek az eszmei meggyőződés, az az önfeláldozó munka, a szovjet hazafiság." Gondolom, nem jó meg senki, hogy Mihail Gorbacsovot idézem, s nem hazai szerzőtől veszem a példamondatot a kiindulóponthoz, de „hazai pályán" folytatom: „Az erkölcsi értékek nyújtotta ,kapaszkodók’, érzelmi és szellemi értékek nélkül egy társadalom tartósan, hosszú távon nem létezhet." Ezek már Berecz János szavai. Az MSZMP KB titkára a békéscsabai országos elméleti tanucskozáson mondotta, ahol erkölcsről és világnézetről folyt az eszmecsere. Az ősközösségtől a mai modern társadalomig vezető hosszú úton az ember a létért folytatott küzdelemben adott és kapott bőven sebeket. Akinek jut ideje arra, hogy az emberiség történetét tanulmányozza szabadidejében, rácsodálkozhat mai gondjaink gyökereire. Sohasem volt könnyű a természeti és a társadalmi világban otthont teremteni, megkövesült szokásokat, félredobni, és új utakat taposni. „Ne ölj, ne lopj!" Elég e két ősi erkölcsi követelmény érvényesülésének történelmi útját végigkövetni. A harcoló ember mikor — milyen szituációban — érezte ezeket kényszerítő erejűnek? Manapság ember és ember viszonya igen áttételessé vált. Gondol-e a környezetszennyező arra, hogy tettével élni fog? És lopásnak minősesíti-e tettét az, aki valamit értékénél jóval drágábban ad el, rosszul mér, vagy számol? Valószínűleg nem gondolják végig tettük következményeit az emberek. Ha igen, akkor fölmentik magukat, mert olyanok a körülmények, hogy mást nem tehettek. Volt idő, amikor a becsületszó többet ért, mint ma egy pecsétes szerződés. Az is igaz, persze, hogy a legtöbb szerződésszegő önmagát nem tekinti vétkesnek, mert mások sem „tartották szavukat", azok, akik neki ígértek. Láncreakció. Egy százfős csapatban valaki elhagyja a bakancsát, mire 99-en elveszik valakitől a lábbelit, s az marad mezítláb, aki ezt nem tudja megtenni. De mi úgy tekintünk-e a mezítlábas emberre, mint aki jellem? Nem gúnyoljuk-e? Nem kételkedünk-e elmebeli állapotát illetően? A szemetelés ellen leghatásosabban úgy küzdhetek, hogy magam nem szemetelek. A füst ellen, hogy nem füstölök. Az erős lelkű példamutatók sokat szenvednek, mert a ma embere — tisztelet a kivételnek! — jó és nemes példákat nem akar követni. Balogh János akadémikus vasárnap este a tévénézőknek olyan vallomást tett, ami pedig követhető lenne. Ő egyike a „megsebzett bolygó” védelmezőinek. Világhírű zoológus és ökológus, aki otthonosan kutatott távoli őserdőkben is, megnyerte a pápuák rokonszenvét, és akinek ki kell mondania a rémisztő tényeket: szinte jóvátehetetlen bűnöket követnek el az emberiség ellen azok, akik pusztítják az őserdőket, akik szennyezik a talajt. S napról napra több a megsebzett ember. A közöny talán jobban pusztít, mint az atomerőmű kimerült erőforrásai, amelyek veszélyes hulladéknak minősülnek. Ettől félünk jobban, és nem attól, hogy idegenek leszünk a természetben, családra nem lelünk, nem gyógyuló sebbel másokat megsebzünk. S hinné az ember, hogy az a boldog ember, akit a közösség, a sors munkára kényszerít? Balogh professzor példája számomra megdöbbentően szép. A" ember megpreamálható" túléli a feladat, amit másokért fölvállalt. Akik nem tudják, mi az, hogy erkölcsösen élni, dolgozni, azoknak elmondta vasárnap este a professzor. Azoknak, akik alvás helyett az önkéntes önképzést választották. (bálint) KEDD, 1988. MÁRCIUS 1. Növénypatika Csongrádon A múlt év júniusában nyílt meg Csongrádon, a Hunyadi tér II. szám alatt a MÉM Növényegészségügyi Szolgáltató Leányvállalatának megyénkben egyedüli, az országban negyedik növénypatikája. Csalogatóan szép kirakataiban és bent is lényegében ugyanazok a mezőgazdasági kisgépek, eszközök, táp- és növényvédő vegyi anyagok láthatók-kaphatók, mint akármelyik más mezőgazdasági szakboltban, ám a növénypatika a hagyományos mezőgazdasági szakboltoktól küllemében és funkciójában is eltér. Ha a termelők, elsősorban a kistermelők az általuk termelt növényeken fel nem ismerhető betegséget észlelnek, a patikus segít. Kuller László, a vállalat és a patika szaktanácsadó mérnöke a behozott mintát szemrevételezi, ha kell, mikroszkópos vagy laborvizsgálatot végez, és csekély díj (20—50 Ft) ellenében nemcsak meghatározza a betegséget, hanem a megállapítását és a receptet írásban kézbe adja. A felírt „gyógyszer” a szükséges növényvédő vegyi anyag a patikában többnyire meg is kapható, az alkalmazásukhoz szükséges kisgépekkel, eszközökkel és más felszerelési tárgyakkal, védőöltözetekkel együtt. A korábban megnyílt, és ma is létező három mezőgazdasági bolt mellett zavartalanul, és mind nagyobb forgalommal betölti saját funkcióját a növénypatika. Nemcsak árusít; eddig mintegy 200 alkalommal — írásban — szaktanácsot is adott, és nemcsak a patikában. Helyszíni vizsgálatot és véleményt elsősorban virágkertészek kértek. A patika nem konkurencia. Kapcsolatban áll a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomással. A szaktanácsadó mérnök minden kérdésre készséggel válaszol. Véleménye nem a patika, hanem a termelő érdekeit szolgálja A növénypatika nemcsak érdekessége a térnek, de szép is. (Fotó: Enyedi Zoltán) Kuller László a növénykárosító gombák szaporítóképleteit vizsgálja, kórtani mikroszkóppal Özvegy Bojtos Jánosné köszöntése özvegy Bojtos Jánosné 1908. január 23-án született Makón. Szülei Temesváron voltak téglagyári munkások 1914-ig, édesapja 1916-ban elesett az olasz fronton. Bojtos Jánosné Szegeden a Vas- és Téglagyárban dolgozott 1922. március 15-től. Ebben az évben három nagy bérsztrájkot szerveztek a gyárban; a gyárak közötti sztrájkösszekötői feladattal bízták meg. Egy évvel később az orosházi téglagyárban dolgozott. 1924-ben ment férjhez, ezután Makón, majd 1925-ben ismét téglagyári munkásként dolgozott. A következő munkahelye Dombegyháza, amely után szülővárosába költözött ismét, ahol hagymatermesztéssel foglalkozott. Bojtos Jánosné 1922 óta vesz részt a munkásmozgalomban, a pártnak 1924-től tagja. Az MSZDP-be Farkas Imre és Kiss Ernő ajánlotta felvételét. A 20-as és 30-as években együtt dolgozott a mozgalomban Cser Józseffel, Szűcs Pállal és Gy. Varga Sándorral. Részt vett az internáltak családjainak megsegítésére szervezett gyűjtésben. A város felszabadulása után 1945 őszéig tagja volt Makón a demokratikus rendőrségnek, majd az MKP-ban és az MNDSZ- ben szervezőként dolgozott. A földművesszövetkezetnél 1947—52 között felvásárló munkakörben foglalkoztatták. A vendéglátó vállalatnál 1952—től volt hálózati ellenőr. Pártalapszervezeti vezetőségi tagként dolgozott 1947-től 1962-ig. Alapító tagja az MNDSZ-nek, vezetőségi tagja a városi és a járási nőtanácsnak, valamint a partizán szövetségnek. Munkássága elismeréseként megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet és az MNDSZ alapításért emlékjelvényt. Nyolcvanesztendős korban az élet váratlan helyzeteket produkál. Betegsége miatt ugyanis csak tegnap, hétfőn délelőtt tudták köszönteni születésnapja alkalmából. Szabó Sándornak, a megyei pártbizottság első titkárának jókívánságait Koncz János, a megyei pártbizottság titkára tolmácsolta, s ebből az alkalomból emléklapot adott át az ünnepeltnek. A makói városi pártbizottság nevében Keresztes Zoltán, a városi pártbizottság első titkára ajándékkal és virággal kedveskedett Bojtos Jánosnénak. A jókívánságokért meghatódottan mondott köszönetet az idős asszony, s ezt az alkalmat használta fel arra, hogy köszönetét fejezze ki mindazoknak a harcostársaknak, akik a nehéz időkben mellette álltak, a közös ügyért áldozatot is vállalva harcoltak. 3