Csongrád Megyei Hírlap, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-01 / 78. szám
A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének megyei szervezetei — így a Csongrád megyei is — valaha állami támogatásból gazdálkodtak. Aztán — a központi források bedugulása miatt —sorra elmaradoztak a különböző „föntről jövő” összegek. Az MTESZ 1984 óta társadalmi szervezet, önfenntartó gazdálkodással. Hogy mégse ■kerüljenek kilátástalan helyzetbe a műszaki értelmiséget tömörítő egyesületek és az MTESZ megyei szervezetei, a költségvetés országos szinten 29 millió forintot (ennyi maradt mára a központi támogatásból) juttat nekik. Ez látszólag nagy összeg, de ha azt mérlegeljük, hogy 23 szervezet és az MTESZ-központ osztozik rajta, akkor már más az ábra. Hogy Csongrád megyében miként birkózik meg az önfenntartással a szervezet, azt Vinczéné Török Ilonától, az MTESZ Csongrád megyei ügyvezető titkárától kérdeztük meg. — 1987-ben milyen volt a költségvetés „egyenlege”? — Az összbevételünk 4 és fél millió forint volt, a költség, vagyis a kiadásoldal pedig 4,9 millió. Tehát mindössze 400 ezer forintot kellett igénybe vennünk az MTESZ-nek juttatott állami támogatásból. Az év elején beterveztük, hogy nagyjából mekkora összegre lesz szükségünk. Akkor még úgy nézett ki, hogy muszáj kérnünk 1 millió 600 ezer forintot. Sikerült olyan jól gazdálkodnunk, hogy csak 400 ezerre szorultunk rá. Ennek egy részét fejlesztésre fordítottuk, videót és kamerát vettünk rajta. Idén is 5 millió körüli összeget emészt föl a Csongrád megyei szervezet fenntartása. Előreláthatóan 3 millió 200 ezer forintot elő tudunk teremteni, a fennmaradó öszszeget az állami támogatás pótolja. Amennyiben jóval több pénzt „vételezünk be” a tervezettnél, lehet, hogy megint nem kell igénybe Miből mire futja? Az MTESZ és az önfenntartás vennünk a kalkulált központi segítség teljes összegét. Csongrád megyében 28 tudományos egyesületbe tömörültek a műszaki és természettudományos végzettséggel rendelkező szakemberek. Azért a kis kitérő, mert tisztázni kell, hogy az ő egyéni tagdíjuk, plusz a jogi, vállalati tagdíjak az egyesületek által szervezett részvételi díjas rendezvények, tanfolyamok, valamint a szerződéses munkák pénzei az anyaegyesületekhez kerülnek. A megyei egyesületek egy bizonyos összeget visszakapnak a befizetésekből, de . .. Az MTESZ megyei szervezete, vagyis az összekötő, koordináló szerv, rossz kifejezéssel az apparátus nem részesül belőlük. — Magától adódik a következő kérdés. Ha az egyesületek ennyire elkülönítik magukat — pénzügyileg — a megyei szervezettől, akkor miből a bevétel? — Azért nehéz a helyzet, mert a szervezet is csak olyan forrásokból gyűjthet pénzt, amilyenekből az egyesületek, tehát rendezvényekből, tanfolyamokból, szerződéses munkákból. Nekünk ezért olyan szervezéseink lehetnek, amiket egyik egyesület sem sajátíthat ki, nem sértjük meg velük a tevékenységüket. Ilyen például a műszaki hónap. Aztán tanfolyamokat szervezünk: üzletkötőit, virágkötőt, gombatermesztésit... A megbízásos munkáink általában több egyesületet érintenek, s így mi a koordináló funkciót töltjük be. Folyamatosan keressük az új munkákat, mert jól tudjuk, hogy — a jelenlegi gazdasági helyzetben — bevételhez leginkább a szerződéses megbízásokkal juthatunk. A szellemi tőke jó értelemben vett eladásával. Szeretném hangsúlyozni, nem lenne baj, ha az egyesületek hozzájárulnának a mi költségvetésünkhöz. Megmagyarázom, hogy miért. A kiadásoldalon a legnagyobb költséget a technika házak fenntartása jelenti. Szegeden például maga az apparátus két szobát vesz igénybe, de fűtjük az egész házat, aminek a helyiségeit az egyesületek ingyen használják. A vásárhelyi és a szentesi „technika házakkal” együtt összesen 1800 négyzetmétert tartunk fönn, évi 1 millió 600 ezerért. A Csongrád megyei szervezet egyébként a legnagyobb költségvetéssel és apparátussal, a legtöbb négyzetméteren gazdálkodó egység, de a legtöbb bevételt is hozza. — Vannak-e más lehetőségek a pénzcsinálásra? — Idén a Transcoop Kft devizás boltot nyit a szegedi Technika Házában, az üzlet bruttó bevételének a 6 százalékát megkapjuk. Egyre több tanfolyamot szervezünk. A kiállítási csarnokot — amelynek a bérleti díja négyzetméterenként és naponként 50 forint — igyekszünk a legjobban hasznosítani, külföldi kiállítókat becsábítani. — Érdekelt-e abban a megyei apparátus, hogy minél több bevételhez jusson a szervezet? — Az eddigi ösztönzési rendszer nem volt túl szerencsés. A rendezvények bevételéből ugyanis 18 százalékot kell befizetnünk Budapestre, ott pedig ez volt a viszonyítási szám. Ami nem tükrözte a munkát, mert „mást” is rendeztünk, például bolhapiacot, ami ugyebár, nem úgynevezett „rendezvény”. Most megváltozott a rendszer, minden mutatót figyelembe vesznek. Tavaly 2 heti nyereséget kapott a megyei apparátus 17 dolgozója, idén 6 hetit. FEKETE KLÁRA Agyagrögből edények Látszatra egyszerű: a szakszerűen előkészített nyersanyag, az agyag, néhány kézmozdulattal edénnyé formázható, majd — a technológiai sorrendet követve — a legvégén ragyogó színű, avagy matt, mázas kerámia lesz belőle. A Hódmezővásárhelyi Agyag- és Szilikátipari Szövetkezet munkájába pillantunk be képeinkkel, ahol ezek a tetszetős és a tőkés piacon keresett, jellegzetes, a népi iparművészeti hagyományokat őrző termékek készülnek. (Fotó: Pintér József) PÉNTEK, 1988. Április 1. Negyedszázada töretlenül jubilál a TBV! A Tisza Bútoripari Vállalat pártszervezetének titkára, a vezérigazgató és a vszb titkára március elején körlevélben emlékeztették a Vállalat gyárainak párttitkárait, igazgatóit és szakszervezeti titkárait arra, hogy 1988. április 1-jén jubilál a mindmáig egyetlen csongrádi székhelyű vállalat, a TBV. Negyedszázados fennállásáról azonban nem valami egyszeri, kiemelt ünnepséggel szándékoznak megemlékezni. Tulajdonképpen nem is akarnak ünnepelni. Április elsején munkásgyűléseken méltatják a töretlen fejlődéssel eltelt két és fél évtizedet, egyébként az évfordulót az egész évben a munkához kapcsolódó, attól elválaszthatatlan körülménynek tekintik. Minthogy az évforduló napja elérkezett, a vállalat és gyárainak dolgozói ma — egységesen egy időben — délután fél 2 órai kezdettel, szerény megemlékezést tartanak Csongrádon, Szolnokon, Sátoraljaújhelyen és Szombathelyen is a munkacsarnokokban, arccal egy kicsit Csongrád felé... * Az iparszerűés a szükségletnek megfelelő mennyiségű konyhabútorgyártás megvalósítása céljából, a Könnyűipari Minisztérium 1963. április elsejével új vállalatot hozott létre, a Tisza BútoripariVállalatot. Székhelyéül és köponti gyárául a meglévő Csongrádi Bútorgyárat jelölte ki. A minisztérium az új vállalat irányítása alá rendelte még a Budapesti Fenyőbútorüzemet, valamint a sátoraljaújhelyi, a szegedi és a szolnoki bútorgyárakat. A már nyugalmazott, de ma is Csongrádon élő Domján Gyula alapító igazgatónak és vezetőtársainak az akkor még nagyon gyengén felszerelt, korszerűtlen üzemek műszaki és gyártmányfejlesztése, kereskedelmi tevékenységgel történő kibővítése okozta a legnagyobb gondot. Elkezdődött tehát az elavult gépek cseréje. Nyugati modern lapszabó- és -megmunkáló, élragasztó és fúrógépek, felületkezelő gépsorok, ütemprés és más „okos” eszközök, gépek, gépsorok érkeztek a gyárakba, egymás után. Igaz, ezek alaptechnológiák voltak, és soha nem sikerült időben és jól kiegészíteni, de ez a fejlesztés mégis eredményt hozott. A vállalat üzemeiben gyártott bútorok az első évtized végére az ország határán túl is versenyképesek lettek. Mindemellett az egy munkásra eső termelési érték megduplázódott, az egységnyi termelési érték előállításához szükséges munkaórák száma viszont a felére csökkent. A vállalat gondjai nem szűntek meg. Belső szervezési feladatok megoldása és a vállalati nyereségre roppant kedvezőtlenül ható szabályozók meg átárazások nehezítették a következő éveket. A budapesti gyár kitelepítésére már 1968-ban sor került; 1980-ra a szegedi gyártól is el kellett válnia a vállalatnak. Közben a Könnyűipari Minisztérium és a Vas Megyei Tanács együttes határozata alapján a TBV átvette a Vas Megyei Bútor- és Kézműipari Vállalatot, amely 1974. január 1-je óta a TBV szombathelyi gyára. Tény azonban,hogy a további 15 év, azaz — egybekapcsolva —, a teljes negyedszázad dinamikus fejlődésben telt el. Ezt tanúsítják a gyártmányfejlesztés jelentős „állomásai”: az Artex konyhabútorok, a házgyári beépített konyhák, gardróbszekrények, a Babetta, a Gina, a Klaudia, a Kriszta, az Eszter stb. összeállítások, az ifjúsági lakószoba, különböző gyermekbútorok, a Modul— 15 konyhabútorcsalád és annak elemes változata, a sarokgarnitúrák, étkezőasztalok, ülőkék, a Nikoletta konyhabútorcsalád, a Dela elemes bútor, a fürdőszobabútorok, fodrászati bútorok, a Modul-lux, továbbá a furnéros kísérleti termékek, irodabútorok, laboratóriumi bútorok. . Ipartörténeti vállalkozás volt a Modul—15, illetve annak elemes megvalósítása, továbbá a Modullux, amely pályázati díjat is nyert, azután a Nikoletta, majd a Piramis és mások. * Jóllehet a vártnál nehézkesebben fejlődött a vállalat gyárai termékeinek nemzetközi versenyképessége, de ami késik, nem múlik. A TBV 1987 és 1988-ban 65— 70 millió, forint értékű eszközfejlesztést hajt végre, amire biztosíték a már elfogadott exportbővítő pályázata, valamint a múlt évi munkával produkált mostani, 120 millió forint nyeresége (ez 16,3 százalékkal jobb az előző évinél), nem utolsósorban a vezető- és munkásközösségek egységes fennakarása. Sok sikert hozzá! Z. B. Április 7-én Cigaretta helyett egészségvédelem „A rák ellen, az emberért, a holnapért” társadalmi alapítvány szervezői azzal a felhívással fordultak az ország lakosságához, hogy április 7-én, az Egészségügyi Világszervezet megalakulásának 40. évfordulóján, ne dohányozzanak a közterületeken, nyilvános helyeken. Az az napi összeget, amit cigarettára költenének az emberek, ajánlják fel a rák elleni küzdelem céljaira. Megyénkben a dohányosok közül kerül ki a legtöbb tüdőrákos. A daganatos megbetegedések sorában ez vezet a férfilakosság körében, míg a nőknél a negyedik helyen áll. Az ország lakossága egyébként naponta 40 millió forintot költ cigarettára, vagy más dohányárura. A Hungária Biztosító adta azt az alapötletet, hogy amit az emberek egy nap dohányzásra költenek, ajánlják fel, a rák elleni küzdelem céljaira, s egyben felajánlotta azt is, hogy a lakossági gyűjtésből befolyt pénzöszszeget megduplázza. A felajánlott pénzt a Magyar Posta postaládáiba lehet április 7-én elhelyezni, akár fém-, akár papírpénz formájában. Ezenkívül a posta perselyes zsákokat bocsát rendelkezésre, és a diákok, akik ebben az akcióban részt vesznek a városok forgalmasabb helyein összeszedik a pénzadományokat. A A Hungária Biztosító Csongrád Megyei igazgatója, Molnár Ernő, elmondta, hogy Szegeden a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem hallgatói, Vásárhelyen, és Makón a helyi közgazdasági szakközépiskolák tanulói, Szentesen és Csongrádon pedig a városi KISZ- bizottság szervezésében KISZ-fiatalok segítenek a gyűjtési akcióban. Az alapítvány szervezői kérik a vállalatok és intézmények vezetőit, április 7-én tegyék lehetővé, hogy létesítményeik portáján, illetve bejáratánál a Magyar Posta megbízásából a perselyes zsákokkal megjelenő fiatalok gyűjtési akciót szervezhessenek. Az összegyűjtött pénz jelentős mértékben hozzájárul a rákszűrés további kiszélesítéséhez, korszerűsítéséhez, a daganatos megbetegedések megelőzéséhez, és nem utolsósorban azok gyógyításához. Reméljük a kezdeményezés megfelelő visszhangra talál megyénkben is a társadalmi alapítvány javára, a rák elleni küzdelem érdekében. Az akcióhoz csatlakozva a Csongrád Megyei Közlekedési Felügyelet, az Autóklub és a rendőr-főkapitányság a megye útjain — s persze Szegeden — április 7-én, egész nap környezetvédelmi szűrővizsgálatokat szervez — az autóknak. Az Autóklub Kossuth Lajos sugárúti műszaki állomásán reggel hattól este hat óráig, a szomszédos közlekedési felügyeletnél pedig délután két órától este tízig díjmentesen mérik a gépjárművek kipufogógázának szénmonoxid-tartalmát. Ha a járművet be is kell állítani a megfelelő értékre, akkor a hatvanforintos önköltségi árat felszámolják a mérésért. Szegeden egyébként négy helyen, a Széchenyi téren 8—18 óra között, a konzervgyári parkolóban (a Pulz utcában) 8—18 óra között, az Ikarus Fonógyári úti parkolójában 12—18 óra közötti környezetvédelmi méréseket végeznek a klub műszaki szakemberei. A három nagyüzemi helyszínen a CO-mérésen kívül a zajszintet és a fényszórók helyes beállítását is tesztelik. Az akció szervezői kérik a gépjármű-tulajdonosokat, ne vegyék zaklatásnak, ha a közúton feltartóztatják őket egy-egy mérés idejére. A szegedi mérések helyszínt egyébként sárga, „segélyhely” feliratú zászlókkal jelölik meg — s minden autós, motoros kérheti ott járműve vizsgálatát: a rák ellen az emberért, a holnapért!... (-) 3