Csongrád Megyei Hírlap, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! vásárhelyi kiadás AZ MSZMP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Tizenegy napos amerikai látogatás után Grósz Károly hazaérkezett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Miniszter­­tanács elnöke szombaton hazaérkezett tizenegy napos hivatalos amerikai, illetve kanadai útjáról. Kíséretében volt Tatai Ilona, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Magyar Gazdasági Kamara alelnöke, a Taurus vezérigazgatója, Kapolyi László, a Minisztertanács kormánybiztosa, Bartha Ferenc államtitkár, a Magyar­ Nemzeti Bank elnöke, Kovács László külügyminisz­ter-helyettes, valamint Házi Vencel, hazánk washing­toni nagykövete, aki állomáshelyén maradt. Grósz Károly a megérke­zést követően, röviden ösz­­szegezte útjának főbb ta­pasztalatait a jelenlévő új­ságíróknak. Elöljáróban utalt arra, hogy fárasztó napok állnak mögötte, hi­szen, több mint 50 szerve­zett programról gondoskod­tak a vendéglátók. Az ide­gen közeg, az itthonitól el­térő körülmények, nagy szellemi koncentrációt igé­nyeltek tőle, s a küldöttség tagjaitól is. Hozzátette: — Arra számítottam, hogy na­gyobb lesz a munkamegosz­tás. Úgy alakult azonban, hogy a közös rendezvénye­ken mindenütt az én „sze­replésemet” várták a házi­gazdák. Természetesen az út során mindenki végezte a maga dolgát. Bartha Fe­renc például több száz ban­kárral tárgyalt. Tatai Ilona nagyon sok gazdasági veze­tővel, gyárigazgatóval, Ko­vács László külügyi tisztvi­selőkkel, Kapolyi László pe­dig az energetikai, elektro­nikai ipar vezetőivel folyta­tott kétoldalú megbeszélé­seket. A látogatás eredményéről szólva a miniszterelnök megállapította: — Számos személyes élménnyel gazda­godva tértem haza. Az Egyesült Államokban és Ka­nadában is nagy figyelem­mel fogadtak. Megbeszélé­seinket is az őszinteség, a nyíltság jellemezte. Beval­lom, meglepett, hogy meny­nyi lehetőség kínálkozik a gazdasági kapcsolatok szö­vögetésére. Megítélésem sze­rint, egy kormányfőnek nem az a dolga, hogy üzleteket­­kössön — remélem, hogy a jövőben még kevésbé lesz ez a koncepció része —, in­kább hogy megteremtse a politikai feltételeit az ilyen jellegű kontaktusok létrejöt­tének. Ebben szép eredmé­nyeket értünk el. Ha a meg­lévő lehetőségeknek csak tíz százalékát ki tudjuk hasz­nálni, meggyőződésem, hogy gondjaink jelentős része megoldódik. Tárgyalásaink nyomán már a napokban több üzletember érkezik ha­zánkba, hogy konkrét üzlet­kötések szülessenek. Véle­ményem szerint, a hazánk iránti érdeklődés oka, hogy sokan tájékozódtak már a készülő társasági törvényről, amely részvényvásárlási le­hetőséget biztosít más orszá­gokban működő cégek ré­szére. Jelentős volumenű vállalkozásra számíthatunk az energiatermelés területén is: komplett berendezéseket szállítanánk, illetve egy-egy beruházás jelentős hányadát magyar iparvállalatok ter­mékei alkotnák. Ugyancsak érdeklődés mutatkozik a műszerpiaci, elsősorban a csúcstechnológiai együtt­működés iránt is. A Reagan elnökkel folytatott megbe­szélésen megemlítettem a COCOM-lista szűkítésében érdekeltek vagyunk, s amennyiben segíteni akar­nak, bírálják felül ezt a szigorú, s bizonyos szem­pontból túlhaladott listát. Az amerikai elnökkel tör­tént találkozót méltatva, a miniszterelnök elmondta: — A nyílt légkörű megbeszélé­seknek keretet adott az a gesztus — amelyet nagyra értékelek —, hogy főtitkárrá választásom után Ameriká­ban megerősítették a mi­niszterelnöknek szóló meg­hívást. Meglepődve tapasz­taltam, hogy Reagan elnök rendkívül tájékozott ha­zánkról, életünkről. Sok igazság van abban, hogy az amerikaiak nem tudják, hol van Magyarország, de a ve­zető politikusok, különösen az elnök, jól ismeri azokat a kérdéseket, amelyek itt­hon napirenden szerepelnek, amelyek foglalkoztatnak bennünket. A négyszemköz­ti és a hivatalos tárgyalá­sokon egyaránt nagyon konstruktív volt.­­ Ismeretes itthon is, hogy az Egyesült Államok választás előtti heteket, hó­napokat él át. Véleményem szerint, ez nem jelentett hátrányt a látogatásnak, bi­zonyos szempontból széle­sebb körűvé tette ismerke­désünket. A két elnökjelölt­tel történt találkozók is me­leg hangúak voltak. Duka­­kisz úr ugyan nem rendel­kezik annyi ismerettel Ma­gyarországról, mint George Bush, bár — mint erre kü­lön is utalt — feleségét ro­koni szálak fűzik hazánk­hoz. Grósz Károly a program során több alkalommal ta­lálkozott a sajtó képviselői­vel, valamint a magyar emigráció tagjaival. Az e találkozókon szerzett tapasz­talatairól kifejtette: — Itt­hon „borítékoltam” nyolc olyan kérdést, amiről bizto­san tudtam — mint ahogy így is történt —, hogy fel­tesznek. Ezek között szere­pelt az erdélyi magyarság problémája, 1956, a­ Nagy Imre-évfordulóhoz kapcso­lódó tüntetés kezelése, a szovjet csapatok kivonása, a Mihail Gorbacsovval folyta­tott tárgyalás eredménye. Volt, ahol a válaszomat el­fogadták, volt ahol megfa­gyott a levegő. Ez együtt­jár a politikával. Nem azért mentem, hogy min­denki egyetértsen velem. Egy kérdésre válaszolva Grósz Károly kijelentette: tudomása van róla, hogy itthon többen nem értenek egyet azzal, hogy külföldi tőkeérdekeltségű vállalatok működjenek hazánkban. Ez­után így folytatta: — Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a kormányprog­ramban ezt leírtuk, csak az „tolvajnyelven” van megfo­galmazva. Tavaly ezt a vi­tát lefolytattuk, s úgy ha­tároztunk: a magánbefekte­tések arányát növelni kell a termelésben. Aki egy kicsit is ismeri a magyar valósá­got, az tudja, hogy a lakos­ságnál nincs megfelelő fel­gyülemlett magántőke, ki kell tehát nyitnunk a kapu­kat a külföldi működő tőke előtt. Ehhez természetesen törvényes garancia kell a partnerek számára is, s ezt biztosítja majd várhatóan a társasági törvény. Az orszá­got nem akarjuk kiárusíta­ni — hívta fel a figyelmet. — A kormány persze nem ad el gyárat, részvényt — nem ez a dolga. Gazdaság­­szervező szerepét kívánja erőteljesebbé tenni. A sűrű program kellemes állomása volt Disneyland. Az itteni megbeszélésekről a miniszterelnök tájékoztatás­ként elmondta: megtekintet­­te a meseországot, s megbe­széléseket folytatott Ameri­ka első számú vidám parkjá­nak vezetőivel. Megállapod­tak abban, hogy amennyi­ben megkapják az 1995-ös világkiállítás társrendezésé­nek jogát — erről február­ban döntenek —, a külön­böző létesítmények építésé­nél Disneyland is szerepet kap. A részletek megtárgya­lására a közeljövőben kerül sor Magyarországon. Az amerikai, illetve kana­dai fogadtatásról érdeklődő kérdésre a főtitkár úgy nyi­latkozott: — Nagyon jó hangulatú fogadtatásban részesültem a kint élő ma­gyarok körében is. Néhány helyen szerveztek ugyan ki­sebb tüntetéseket, amelye­ken feliratokat lobogtattak. Amikor alkalmam kínálko­zott rá, meg is mondtam: tudom, hogy­ nem szeretnek bennünket, vezetőket, vala­mennyien, de az országot szeressék, ne minket. Ro­­konszenvvel, örömmel fo­gadtak Torontóban is, ahol ellátogattunk a Hungaroló­giai Intézetbe, találkoztunk a magyar nyelvű lapok szer­kesztőivel. Az volt a benyo­másunk, hogy ezt jó néven vették, beletartozónak abba a politikai nyíltságba, amit meghirdettünk. A bennün­ket körülvevő kedvező lég­kör abból is lemérhető —, mint, ahogy nagykövetünk tájékoztatott róla —, hogy a Magyar Népköztársaság nagykövetségének fogadá­sán korábban ennyi neves közéleti személyiség nem vett részt. Ez annak a nem­zetközi közeledésnek az ér­deme, amely a Gorbacsov— Reagan találkozó következ­ménye. — mondotta végeze­tül Grósz Károly. (MTI) Szeged Kerti garnitúra­­ bográccsal Szegeden, az ipari vásár nyitásakor még bográcsot is adtak ajándékba a Dé­lép standján a kerti bútor­család vásárlóinak. Ezért-e vagy sem, ám tény: a zá­rásig több mint kétszáz da­rabot vásároltak a vevők e rendkívüli sikert aratott termékből. Vásárhely Új testvérváros?... Begyűjtik a fóliát Az utóbbi hetekben több­ször felkeresték a vásárhe­lyi tanács vezetőit a hol­landiai Haarlemmermeer­­ből, a Vásárhellyel meg­közelítőleg azonos nagy­ságrendű városból, hogy kapcsolatot teremtsenek. A tájékozódó látogatásokon ott voltak a kelet-nyugati kapcsolatokat teremtő munkacsoport megbízottai, a békecsoport munkatársai és most a tanácsi, gazdál­kodási ügyek iránt érdek­lődő megbízott. Ezek egy­előre tájékozódó jellegű látogatások. Amennyiben értelmes, közös együttmű­ködésre van lehetőség, úgy nem zárkózik el a tanács a testvérvárosi kapcsolat lé­tesítésétől. Közismert, hogy Csong­­rád megye hazánk egyik legnagyobb fóliakultúrás területe. A termelőknek nem­ kis gondot jelent az évente­ felhasznált 2000- 2500 tonna fólia, zsák és más műanyag további sor­sa. Ha elégetik, vagy sze­métbe dobják, az a kör­nyezetet szennyezi, táro­lása viszont sok helyet igé­nyel. Ugyanakkor feldol­­gozása népgazdasági ér­dek: részint import alap­anyagot takarítanak meg vele, részint exportképes termékeket állítanak elő belőle. Szentesen a TSZKER most szervezi és ősszel megkezdi a fólia felvásárlását közületektől és magánszemélyektől egy­aránt. A begyűjtött mű­anyagot a teljes feldolgozó gépsorral rendelkező Haj­­dú-Bihar megyei TSZKER- nek adja el. Makó Új nyomdagép A Makói Városgazdálko­dási Vállalat sokszorosító­üzeme számára új, magas­­nyomású gépet vásárolt a Budapesti Egyetemi Nyom­dától. A Heidelberg típusú — egyébként már használt, nem teljesen új — nyu­gatnémet nyomdagép elő­reláthatólag augusztus ele­jén érkezik Makóra. Jelen­leg a sokszorosítóüzemben az ezzel kapcsolatos elő­készületeket végzik, így az üzem átmenetileg bezárt, pillanatnyilag nem fogadja ügyfeleit. E gép munkába állásával jelentős lépést tett meg az irányba, hogy a sokszorosító fokozatosan tényleges nyomdává ala­kuljon, s így többek között alkalmassá váljék egy esetlegesen a jövőben megalakítandó önálló ma­kói városi újság kinyomta­tására is. Csongrád Vízi túra a Tiszán A Fotóker csongrádi gyárának ifjúsági klubja ez évben is megszervezte hagyományos vízi túráját. Helyszínül az idén a Tiszát választották. A vízi túrázók Vásárosnaményból indul­tak el, és több megálló­hely érintésével várhatóan augusztus 10-én érkeznek Csongrádra. Szentes 45. évfolyam, 182. szám * 1988. augusztus 1., hétfő­i ára: 1,80 forint Vásár — vásár — a vásár végén „Soha rosszabbat!" Nasa alapanyagból az Országház belső árnyékolói Annyi mindent írtunk már az idén a Szegedi Ipa­ri Vásárról, hogy nehéz róla újat mondani a zárónapon. Azonban ha az ember vé­gigmegy a kiállítás és vásár területén, eszébe jut néhány gondolat. A „komoly” té­mák előtt nem árt egy kis laza, kánikulához illő han­gulatkép. * Egyik legújabb testvérvá­rosa megyeszékhelyünknek Nizza. Standján nem éppen a csúcstechnológia francia­­országi termékeit láthatjuk. Ellenben kaphatóik­ itt francia bor, babák és egyéb „nemzeti” termékek. A stand előtt több nézelődő kérdezte: miért nem lehet megvásárolni ezeknek az áruknak jó részét? Én sem tudom. Mindenesetre a Cote d’ Azur-ról készült poszte­rek üdítőleg hatottak a sok­szor 40 fokot is elérő káni­kulában. A Vidia kereskedőház ki­állítási területén megtalál­ható a Black and Decker igen korszerűnek mondható szerszámgépei — mintegy ellenpontként. Ha már a testvérvárosoknál tartunk, a finnországi Turku ízléses, vást” tehet minden kedves visszafogott, ám kissé szellős résztvevő a Pécsi Dohány­­kiállítást rendezett. Szól a gyár standján legújabb 100 hangosbemondó: „Próbaszí- (Folytatás a 3. oldalon.) Az Alumíniumszerkezetek­­Gyára hódmezővásárhelyi üze­me parabolaantennái és telefonfülkéje nagy érdeklődést váltott ki. (Fotó: Enyedi Zoltán) Növekvő húsexport, új piacok Az év első felében a ma­­, gyár húsokkal és húskészít­ményekkel a tőkés piacon nem voltak értékesítési gon­dok. A Terimpex Külkeres­kedelmi Közös Vállalat az elmúlt év azonos időszaká­hoz képest több árut adott el, és sikerült új piacokat is megszereznie. Az első félévben a ter­veknek megfelelően alakult a kivitel. Mindenekelőtt a magyar sertéshús értékesí­tésében sikerült előbbre lép­ni; a hasított formában ex­portált áruból hozzávetőleg egyharmadával több kelt el, a darabolt, előkészített ter­mékekből pedig ötödével ér­tékesítettek többet, mint az elmúlt év azonos idősza­kában. Kedvezőbben alakult a marhahúskivitel is; a­­megfelelő mezőgazdasági kí­nálat esetén még nagyobb exportra is lett volna lehe­tőség. A külpiacon a magyar húsipari termékek iránt mutatkozó élénkülő kereslet összefüggésben van azzal is, hogy erőteljes piackutatás­sal sikerült javítani a piac­ra jutás lehetőségeit egyes európai térségekben, és a Távol-Keleten is. Figyelem­­reméltóan nőtt a forgalom például Svédországgal, aho­vá a korábbinál két-három­­szor több árut szállítottak a magyar feldolgozóüzemek­ből. Több ezer tonna ser­téshúst sikerült eladni Hongkongban, amely egyre ígéretesebb piacnak számít. Az egyesült államokbeli pi­ac lehetőségei viszont visz­szafogottabbak; a külkeres­kedelmi vállalat szakembe­rei szerint az ottani nagy aszály előrevetíti következ­ményeit, amennyiben a gazdálkodók — úgy tűnik — a várhatóan szűkebb takar­mányalaphoz igazítják az ál­lomány nagyságát, és ez a helyi húskínálat növekedé­sével járt együtt. Ezért az amerikai piac, valószínűleg átmenetileg, szűkebb lehe­tőségeket kínál, mindenek­előtt a magas minőségi szín­vonalon előállított úgyneve­zett dobozolt készítmény­nek, fóliasonkának. A nagy nyári meleg el­lenére folyamatosak az ex­portszállítások. Hűtőkocsik­kal, kamionokkal jut el az áru a megrendelőkhöz, idő­ben és jó minőségben.

Next