Csongrád Megyei Hírlap, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-01 / 182. szám
Hazai autógyártás,-összeszerelés — további kérdőjelekkel Közlekedési szimpózium a megyei tanácsházán Szombaton az ország területéről az arra legilletékesebbek, a döntéshozatalban is részt vevő minisztériumok, a finanszírozásra hivatott bankok, a még kísérleti stádiumban, de már autókat gyártók és tervezők, valamint az autósok igen nagy táborát képviselő Magyar Autóklub vezetői, vezető munkatársai tanácskoztak Szegeden, a megyei tanácsházán a hazai autógyártásról. Pontosabban: a század elején még európai élvonalat képviselő, de még a két világháború között is jelentősnek mondható hazai autógyártás múltját elemezve, az újabb gyártás, összeszerelés reményeiről, perspektívájáról. Bevezetőjében Faragó Aurél, a Csongrád Megyei Közlekedési Felügyelet igazgatója fogalmazta meg a szimpózium célját: olyan információkhoz jutni és természetesen tovább adni, amelyek felvázolják, milyen reális lehetőségei vannak hazai erőből öregedő gépjárműparkunk felújításának, milyenek ennek szakmai, pénzügyi és gyártástechnológiai feltételei. Egyáltalán: vannak-e a kibontakozásnak lehetőségei e területen. Soós Gyula ipari miniszterhelyettes egy kissé lehűtötte a kedélyeket. Elmondta, közös gépkocsigyártásra, pontosabban összeszerelésre, már-már bármely pillanatban aláírható szerződések vannak előkészítve a szovjet Zaporozsec gyárral — a leendő autó neve: Tagria — és a japán Suzukival. Közismert: korábban szó volt arról, hogy a győri Rába autó-összeszerelő üzemet létesít Am végül a Rába — gondolva az amerikai piacon való terjeszkedés lehetőségére — nem személygépkocsi-gyártásra, -összeszerelésre ruház be, hanem meglevő gyártmányai felfuttatására és továbbfejlesztésére. A Zaporozsec gyárral kötendő szerződésnek — egy évi 150 ezer gépkocsinak magyar, bolgár és szovjet részről történő közös gyártását jelenti — ugyancsak kemények a feltételei. Ennek lényege, hogy a vállalkozáshoz szükséges tőkebevonás volumenben is exportnövelést eredményezzen. Ez ügyben még nem tisztázottak a részkérdések sem. Például Magyarországon hiába kezdődne meg — mondjuk — 1990-ben a közös gépkocsihoz a sebességváltó-gyártás, ha a motorokat máshol csak két évvel később tudják legkorábban gyártani. Elmondta a miniszterhelyettes azt is: a Suzuki összeszerelése — híresztelésekkel ellentétben — nem jelentene gondot, ám a gépkocsi-összeszerelő üzem működtetése során a devizaegyensúly megteremtése már annál inkább. (A tőkebefektetés azonnali, a gyártás kezdete mondjuk másfél évvel későbbi, az értékesítés pedig ezt is csak időeltolódással követheti természetesen.) A gyártó japán fél csak a hazánkban elkészülő autók felét értékesítené, s így a devizaegyensúly 2-3 éven belüli megteremtése nagyon labilisnak látszik. A mindehhez szükséges beruházás kisebb részét igényelné az összeszerelő tevékenység, a jóval nagyobb hányadot a háttéripar. A részletek tisztázására magyar szakemberek egy jó hónapja jártak Japánban, míg a közeljövőben — ugyanezért — japán szak- és üzletemberek érkeznek Magyarországra. Cseh Lajos, a Közlekedési Minisztérium főosztályvezetője elmondta: az a cél, hogy az ezredfordulóig 2,5 millió személygépkocsi legyen Magyarországon. Ehhez jelenleg évi 120-130 ezer, a következő tervidőszakban mintegy 200 ezer, azt követően pedig évi 250 ezer új autó behozatalára lenne szükség. A számok nagynak tűnnek, ám a merészen tervezett 2,5 milliós gépjárműszám is a mai nyugat-európai autóellátás felét jelentené hozzávetőlegesen. A cél tehát a nehézségek ellenére is nagyon reális. A mostani évi gépjármű-értékesítésből származó állami költségvetési bevétel egyharmada lenne szükséges az autó-összeszerelési program beindításához. A nehézség természetesen nem forintban, ám devizában számolva. Bálint Sándor, a Közlekedési Múzeum munkatársa a magyar autógyártás történetéről számolt be, a Csonka János—Bánki Donát által feltalált karburátortól kezdve az 1946-ban utoljára elkészült Pente autóig. Elemezte a hazai gépkocsigyártás (a század elejétől számítva: Budapesten, Győrött, Aradon, Székesfehérváron) pénzügyi feltételeinek kialakulását, legalább olyan hangsúllyal, mint magát a gyártást. Kozári József, a Hódgép vezérigazgatója a vásárhelyi Puli megszületésének, és franciaországi üzletkötésük — remélik — átmeneti meghiúsulásának körülményeit ismertette. Színi Béla, az Autóipari Egyesülés igazgatója elmondta, elsősorban azért tartja lényegesnek a vásárhelyi, és a még csak maketten létező túrkevei kisautó, a Sigma 650 továbbfejlesztését, mert a Hódgép s atúrkevei Tiszántúli Autójavító Kisvállalat is olyan autótípus piacát kutatja, amely hiánycikk ma is egész Európában. A városi, elővárosi forgalomban való részvételre hivatott lényegében mindkettő, egyfajta bevásárló autónak mondható. Kiss Árpád, a hitelbank osztályvezetője ugyanakkor a gépkocsigyártás támogatásának mai nehézségeiről beszélt: a kereskedelmi bankok, az MNB változatlan devizamonopóliuma mellett nem tudnak igazán motorjai lenni az autógyártás-fejlesztésnek. Mindenképpen fontosnak tartotta a szocialista (Zaporozsec) és a tőkés (Suzuki) kooperáció egyidőbeni, párhuzamos létrejöttét. Balogh Tibor, a Magyar Autóklub főtitkára az ország 60 műszaki állomásán mintegy 700 ezer klubtag sommázott véleményének adott kifejezést: csak korszerű, versenyképes autógyártáshoz lehet csatlakozni, bármilyen formában. Ám azt nem sürgősen, hanem azonnal kellene. Nyugat-európai gépkocsik behozatala választékbővítő lehet, ám a félmillió, sőt azon feletti árak mellett tömegigényt ez úton nem lehet kielégíteni. 7. P. Az atomfegyverek ellen Országos akciósorozat Az Országos Béketanács kezdeményezésére augusztus 5. és 9. között — a Hirosima és Nagaszaki elleni atomtámadás évfordulóján — országszerte megemlékezések, békemozgalmi akciók hívják fel a figyelmet az atomfegyverkezés veszélyeire, a tömegpusztító fegyverek felszámolásának fontosságára, az emberi jogok tiszteletben tartására. Augusztus 5-én Komáromban magyar—csehszlovák békemozgalmi határtalálkozót szerveznek. Az OBT ifjúsági bizottsága augusztus 6-án Budapesten, a Vörösmarty téren rendez megemlékezést, amelyhez a Deák téri evangélikus templomban békeima kapcsolódik. Este a két helyszínen megjelentek — emlékezésül — égő gyertyákat vivő papírhajókat eresztenek a Duna vizére. A fiatalok közösségei és a társadalmi szervezetek e napon mintegy félszáz városban, faluban, nyilvános rendezvényeken árnyalakokat festenek az utcákra, léggömböket és papírsárkányokat engednek fel, s gyertyát gyújtanak az atomhalált haltak emlékére, az atomfegyverek elleni tiltakozásul. Ilyen akció lesz többek közt Csongrádon is. Az egyházi békemozgalmak több helyen tartanak templomi megemlékezéseket, számos kiállítás nyílik, s műsoros délutánokra, ifjúsági békenagygyűlésekre is sor kerül. Augusztus 9-én az MTESZ budapesti székházában tudományos konferenciát tartanak az atomfegyver-kísérletekről, azok betiltásáról, az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról. HÉTFŐ, 1988. AUGUSZTUS 1. Bezárta kapuit a Szegedi Ipari Vásár „Soha rosszabbat!" (Folytatás az 1. oldalról.) milliméteres cigarettájából. A Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat hangosreklámjában hirdeti legújabb díjnyertes termékét, a magyaros saslikot, ami a helyszínen megvásárolható. Ez a vállalat — bár nincs egyedül a hasonló cégek között a kiállításon — reklámja végén jó étvágyat kíván termékeihez. A Szegedi Szalámigyár és Húskombinát reklámszövege ugyancsak sokszor elhangzik a vásár hangszóróin keresztül. Ám ők a jókívánságot „kifelejtették”. Miért? * A komoly témákra áttérve, sok érdeklődő vette körül még az utolsó napon is az Alumíniumszerkezetek Gyára hódmezővásárhelyi üzemének kiállítási területét. Főként a műholdas adások vételére alkalmas parabolaantenna után kérdezősködtek. A pavilonban a vállalat egyik piackutatója elmondta, ez az antenna körülbelül 15 ezer forintba fog kerülni. Úgynevezett tükörből és állványból áll, azonban kell még hozzá a vevőfej és a beltéri átalakító berendezés, amit valószínűleg a Videoton állít elő. Nemrégen kezdték el a gyártását, azonban 500-ra máris van vevőjük. Egy makói kisiparos igen kedvező üzleti ajánlatott tett: szerinte 40 ezer forintért elő tudja állítani a komplett antennarendszert! (Más gyártók 80- 120 ezer forint között készítik.) Sokan megnézték még a vállalat úgynevezett „környezetbarát” telefonfülkéjét. Igen tetszetős a kivitele, nem korrodáló anyagból készült, az idén már több száz darabot rendelt belőle a posta. A makói Redőnygyártó Vállalat — mint tudjuk, a város egyetlen önálló vállalata — nem túl nagy területen, ám annál szebb kiállítást rendezett. Lukács Béla, a vállalat budapesti kereskedelmi kirendeltségének vezetője elmondta, konkrét üzletet a vásáron nem kötöttek. Ez azonban nem jelenti, hogy ne ítélnék sikeresnek vásári megjelenésüket. Kellemes meglepetést okozott a cégnek, hogy rendkívül sok vállalat és magánkereskedő kereste fel őket üzleti tárgyalás céljából. Slágertermékük az idén a Verlux szalagfüggöny volt. Piackutatás céljából állítottak ki, ennek meg is van az eredménye: az év utolsó negyedévére több érdeklődő jelezte vásárlási szándékát. Például a Ferumion a kerti bútorok iránt, a Chemoimpex ugyancsak e termék iránt érdeklődött svéd és holland kereskedők megbízásából. A Skála World Trade egy skandináv cég számára szeretne nagy tételekben reluxát vásárolni. Jugoszláv partnerek is érdeklődnek a makóiak termékei iránt. A Redőnygyártó Vállalat minőségi munkáját fémjelzi, hogy ők kaptak megbízást az Országház belső árnyékolóinak tervezésére, gyártására és felszerelésére. A Nasa (nem tévedés, az amerikai űrkutatási központ!) által szállított anyagból készítették a füstszínű palástot, valamint a sárga- és vörösréz alkatrészeket — 950 darabos mennyiségben. Ez a munka referenciaként is felfogható, így már nem meglepő, hogy ugyancsak ők készítik el több, mint ezer darabos megrendelésként az új szegedi klinika textilredőnyeit és szúnyoghálóit. A külföldi kiállítók közül hagyományosan Jugoszláviá-ból jöttek a legtöbben. Pero Matkovics, a Sut, a szabadkai vásárigazgatóság vezetője elmondta, egész Jugoszláviából mintegy 100 kiállító vett részt az idei Szegedi Ipari Vásáron. Ők sem tudtak egyelőre konkrét eredményekről beszámolni, ám azt elmondták, hogy az eddigieknél jóval több érdeklődő és üzletember tekintette meg kiállításukat. Főként a bútorok, hűtőgépek, és a szivattyúk érdekelték a magyarországi partnereket. Igen elégedetten nyilatkozott a fogadtatásról: szerinte ez méltó volt a megújuló, ám régi hagyományokkal rendelkező vásárhoz. * Nagy István, az „újdonsült” vásárigazgató vasárnap valamivel dél után mondta, az esti zárásig körülbelül 160 ezer látogató tekinti meg a 112. Szegedi Ipari Vásárt. A kiállítók egyértelműen hasznosnak ítélik az idei rendezvényt, melyet a szakmai napok számának emelkedése is mutat. A vállalatok ma már nemcsak reprezentálni akarnak egy kiállításon, hanem az üzlet reményében áldoznak rá nem kis összeget. Még akkor is eljönnek, ha nincs értékesítési problémájuk. A nagy kánikula miatt a tavalyi 180 ezer látogatóhoz képest valamivel visszaesett a forgalom. Ám ez nem tekinthető jelentősnek. A jövőben méginkább tervszerűbbé szeretnék tenni az előkészítő munkát, vagyis megválogatni, ki állíthasson ki a vásáron. Már az idén is volt olyan, akit elutasítottak, mivel nem megfelelő minőségű terméket kínált. Kérdés az ipari vásár új igazgatójához: — Azt mondják, drágább a szegedi vásár, mint a BNV, négyzetméterre kivetítve!? — Erre én csak azt tudom válaszolni, fedett területünk ára négyzetméterenként ezer forint, plusz 25 százalék áfa, ami viszont visszaigényelhető. A szabadterület négyzetméterét 500 forintért adjuk. Befolyásolni szeretnénk a kiállítók körét, vagyis: vagy jót hozzanak Szegedre, vagy semmit. Reméljük, sikerül... * Tegnap este bezárta kapuit a 112. Szegedi Ipari Vásár. S. Z. St Az Országgyűlés ügyrendjének korszerűsítése • Korom Mihály nyilatkozata Annak érdekében, hogy a Parlament működésére vonatkozó szabályok összhangba kerüljenek az Országgyűlés növekvő szerepével, s az eddigieknél hatékonyabban segítsék elő a megalapozott döntéshozatalt, a törvényhozó testület ellenőrző tevékenységének kiteljesedését, módosítani szükséges a Parlament ügyrendjét. Az ezzel kapcsolatos munkálatok állásáról az Országgyűlés által megválasztott — az ügyrend korszerűsítését előkészítő — bizottság elnöke, Korom Mihály adott nyilatkozatot Nagy Attilának, az MTI főmunkatársának. A bizottság tanácskozásain elhangzott, illetve a megyei képviselőcsoportok tagjaitól összegyűjtött eddigi javaslatokból is leszűrhető az az általános következtetés, hogy a képviselők helyeslik az Országgyűlés ügyrendjének korszerűsítését. Az indítványok jelentős része nemcsak az ügyrend, hanem az alkotmány és a választási rendszer korszerűsítését is érinti. Az előkészítő munka során felmerült az a kérdés is, hogy milyen ütemezéssel célszerű végrehajtani az ügyrend korszerűsítését. Reális elképzelésnek a kétlépcsős megoldás látszik. Eszerint még az idén korszerűsíteni kell az ügyrendnek elsősorban az Országgyűlés működését érintő rendelkezéseit. Elsősorban azokról van szó, amelyek az alkotmány és más törvények átfogó módosítása nélkül megvalósíthatók. Az új ügyrendet pedig az alkotmány korszerűsítését követően lehetkidolgozni. Ez a megoldás egyrészt lehetőséget ad az Országgyűlés működési feltételeinek javítására, másrészt lehetővé teszi, hogy az ügyrendnek az államszervezetet és a képviselők jogállását érintő rendelkezéseit már az új alkotmánnyal összhangban lehessen kialakítani. A bizottságban tevékenykedő képviselők döntő többsége javasolta az Országgyűlés elnökségének létrehozását. Felhívták a figyelmet arra, hogy ennek kapcsán tisztázni kell az Elnöki Tanács és az Országgyűlés elnökségének viszonyát. Ebben a kérdésben megoszlottak a vélemények. Elképzelhető az a megoldás, hogy az elnökség csak az Országgyűlés elnökének munkáját segítő szervezet legyen. Voltak, akik amellett törtek lándzsát, hogy az elnökség kapjon az Országgyűlés működésével összefüggő döntési hatáskört, ehhez azonban az alkotmányt módosítani szükséges. Aképviselők indokoltnak tartják a törvényhozók jogállására, jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályozás korszerűsítését. A többség nem támogatja a képviselőség főállásban való betöltésének bevezetését. Ugyanakkor elengedhetetlennek tartják a képviselői tevékenység ellátása feltételeinek javítását. Az Országgyűlés munkájának erősödése, a képviselők elfoglaltságának növekedése ugyanis szükségessé teszi a törvényhozói tevékenységgel összefüggésben a munka alóli részleges felmentéssel kapcsolatos szabályok megalkotását. Egyetértés alakult ki az eddigi tanácskozásokon abban, hogy az ügyrendben rögzíteni kell a képviselői juttatásokat és a törvényhozóktól elvárható magatartás szabályait. Kívánatos annak leszögezése is a házszabályban, hogy az Országgyűlés bizottságai egyenrangúak, egymás javaslatait nem bírálhatják felül. Számos olyan javaslat is megfogalmazódott amely a bizottságok hatáskörének bővítését szorgalmazza. Az ügyrend korszerűsítésének segítenie kell azt is, hogy a vitaszékem és a szakszerűség egyaránt jellemezze a jövőben az Országgyűlés tanácskozásait. A házszabálytervezet véglegesnek szánt szövegét a megyei képviselőcsoportok is megvitatják majd, és ezután — de mindenképpen még ebben az évben — kerül a korszerűsített ügyrend az Országgyűlés plénuma elé — mondotta végezetül Korom Mihály. Elhunyt Komócsin Antal Életének 89. évében elhunyt Komócsin Antal, a szegedi munkásmozgalom ismert személyisége. A munkáscsaládból származó fiatalember elemi iskolái elvégzése után tetőfedő szakmát tanult. Az első világháború, s az azt követő forradalmak alapjában meghatározták későbbi sorsát. 1919-ben mint a Tanácsköztársaság vöröskatonája harcolt a cseh és román intervenciós csapatok ellen, majd a tanácshatalom bukása után is, hűen elveihez, a párt tagjaként vett részt az illegális munkában. Agitációs, pártszervező tevékenységéért többször is letartóztatták, s hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre ítélték. Politikai meggyőződése miatt több mint egy évtizedig rendőri megfigyelés alatt állt, a Horthy-hadseregből, mint megbízhatatlant, leszerelték, s munkát sem kapott. 1944-ben internálták, majd ugyanazon év októberétől már aktív részt vállalt a felszabadult országrész, így Szeged új életének megszervezésében, az MKP-szervezet alakításában. A párt ebben az időszakban gazdasági ügyek intézésével bízta meg. Ezt követően a Szegedi Büntető Intézet vezetője volt, majd 1949 és 1957 között a Szegedi Ingatlankezelő Vállalat vezetőjeként dolgozott. Később a fürdővállalat igazgatójának nevezték ki. Eközben is aktív részese volt Szeged politikai életének. Így például 1956-ban, az ellenforradalom leverése után, bekapcsolódott az MSZMP szervezésébe, a karhatalom megalakításába. Munkásságát a párt és a kormány több magas kitüntetéssel ismerte el. Így tulajdonosa volt a Szocialista Hazáért Érdemrendnek, megkapta a Munka Érdemrend különböző fokozatait, a Munkás-Panaszt Hatalomért Emlékérmet, a Partizán Emlékérmet, és a Munka Vörös Zászló Érdemrendet is. Komócsin Antal temetéséről később történik intézkedés MSZMP SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGA 3