Csongrád Megyei Hírlap, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

Hazai autógyártás,-összeszerelés — további kérdőjelekkel Közlekedési szimpózium a megyei tanácsházán Szombaton az ország területéről az arra legilleté­­kesebbek, a döntéshozatalban is részt vevő miniszté­riumok, a finanszírozásra hivatott bankok, a még kísérleti stádiumban, de már autókat gyártók és ter­vezők, valamint az autósok igen nagy táborát képvi­selő Magyar Autóklub vezetői, vezető munkatársai tanácskoztak Szegeden, a megyei tanácsházán a hazai autógyártásról. Pontosabban: a század elején még európai élvonalat képviselő, de még a­ két világhá­ború között is jelentősnek mondható hazai autógyár­tás múltját elemezve, az újabb gyártás, összeszerelés reményeiről, perspektívájáról. Bevezetőjében Faragó Au­rél, a Csongrád Megyei Közlekedési Felügyelet igaz­gatója fogalmazta meg a szimpózium célját: olyan információkhoz jutni és ter­mészetesen tovább adni, amelyek felvázolják, milyen reális lehetőségei vannak hazai erőből öregedő gép­­járműparkunk felújításának, milyenek ennek szakmai, pénzügyi és gyártástechno­lógiai feltételei. Egyáltalán: vannak-e a kibontakozásnak lehetőségei e területen. Soós Gyula ipari minisz­terhelyettes egy kissé lehű­­tötte a kedélyeket. Elmond­ta, közös gépkocsigyártásra, pontosabban összeszerelésre, már-már bármely pillanat­ban aláírható szerződések vannak előkészítve a szov­jet Zaporozsec gyárral — a leendő autó neve: Tagria — és a japán Suzukival. Köz­ismert: korábban szó volt arról, hogy a győri Rába autó-összeszerelő üzemet lé­tesít Am végül a Rába — gondolva az amerikai pia­con való terjeszkedés lehe­tőségére — nem személy­gépkocsi-gyártásra, -össze­szerelésre ruház be, hanem meglevő gyártmányai felfut­tatására és továbbfejleszté­sére. A Zaporozsec gyárral kö­tendő szerződésnek — egy évi 150 ezer gépkocsinak magyar, bolgár és szovjet részről történő közös gyár­tását jelenti — ugyancsak kemények a feltételei. En­nek lényege, hogy a vállal­kozáshoz szükséges tőkebe­vonás volumenben is ex­portnövelést eredményez­zen. Ez ügyben még nem tisztázottak a részkérdések sem. Például Magyarorszá­gon hiába kezdődne meg — mondjuk — 1990-ben a közös gépkocsihoz a sebes­ségváltó-gyártás, ha a mo­torokat máshol csak két év­vel később tudják legko­rábban gyártani. Elmondta a miniszterhelyettes azt is: a Suzuki összeszerelése — híresztelésekkel ellentétben — nem jelentene gondot, ám a gépkocsi-összeszerelő üzem működtetése során a devizaegyensúly megterem­tése már annál inkább. (A tőkebefektetés azonnali, a gyártás kezdete mondjuk másfél évvel későbbi, az ér­tékesítés pedig ezt is csak időeltolódással követheti természetesen.) A gyártó ja­pán fél csak a hazánkban elkészülő autók felét érté­kesítené, s így a deviza­egyensúly 2-3 éven belüli megteremtése nagyon labi­lisnak látszik. A mindehhez szükséges beruházás kisebb részét igényelné az össze­szerelő tevékenység, a jó­val nagyobb hányadot a háttéripar. A részletek tisz­tázására magyar szakembe­rek egy jó hónapja jártak Japánban, míg a közeljövő­ben — ugyanezért — japán szak- és üzletemberek ér­keznek Magyarországra. Cseh Lajos, a Közlekedé­si Minisztérium főosztályve­zetője elmondta: az a cél, hogy az ezredfordulóig 2,5 millió személygépkocsi le­gyen Magyarországon. Eh­hez jelenleg évi 120-130 ezer, a következő tervidő­szakban mintegy 200 ezer, azt követően pedig évi 250 ezer új autó behozatalára lenne szükség. A számok nagynak tűnnek, ám a me­részen tervezett 2,5 milliós gépjárműszám is a mai nyugat-európai autóellátás felét jelentené hozzávető­legesen. A cél tehát a ne­hézségek­ ellenére is nagyon reális. A mostani évi gép­jármű-értékesítésből szár­mazó állami költségvetési bevétel egyharmada lenne szükséges az autó-összesze­­­relési program beindításá­hoz. A nehézség természe­tesen­ nem forintban, ám devizában számolva. Bálint Sándor, a Közle­kedési Múzeum munkatársa a magyar autógyártás tör­ténetéről számolt be, a Csonka János—Bánki Donát által feltalált karburátortól kezdve az 1946-ban utoljá­ra elkészült Pente autóig. Elemezte a hazai gépkocsi­­gyártás (a század elejétől számítva: Budapesten, Győ­rött, Aradon, Székesfehér­váron) pénzügyi feltételei­nek kialakulását, legalább olyan hangsúllyal, mint magát a gyártást. Kozári József, a Hódgép vezérigazgatója a vásárhelyi Puli megszületésének, és franciaországi üzletkötésük — remélik — átmeneti meg­hiúsulásának körülményeit ismertette. Színi Béla, az Autóipari Egyesülés igazga­tója elmondta, elsősorban azért tartja lényegesnek a vásárhelyi, és a még csak maketten létező túrkevei kisautó, a Sigma 650 to­vábbfejlesztését, mert a Hódgép s a­­túrkevei Tiszán­túli Autójavító Kisvállalat is olyan autótípus piacát kutatja, amely hiánycikk ma is egész Európában. A városi, elővárosi forgalom­ban való részvételre hiva­tott lényegében mindkettő, egyfajta bevásárló autónak mondható. Kiss Árpád, a hitelbank osztályvezetője ugyanakkor a gépkocsigyártás támoga­tásának mai nehézségeiről beszélt: a kereskedelmi bankok, az MNB változat­lan devizamonopóliuma mellett nem tudnak igazán motorjai lenni az autógyár­tás-fejlesztésnek. Minden­képpen fontosnak tartotta a szocialista (Zaporozsec) és a tőkés (Suzuki) kooperáció egyidőbeni, párhuzamos lét­rejöttét. Balogh Tibor­, a Magyar Autóklub főtitkára az or­szág 60 műszaki állomásán mintegy 700 ezer klubtag sommázott véleményének adott kifejezést: csak kor­szerű, versenyképes autó­gyártáshoz lehet csatlakoz­ni, bármilyen formában. Ám azt nem sürgősen, ha­nem azonnal kellene. Nyu­gat-európai gépkocsik beho­zatala választékbővítő lehet, ám a félmillió, sőt azon fe­letti árak mellett tömeg­igényt ez úton nem lehet kielégíteni. 7. P. Az atomfegyverek ellen Országos akciósorozat Az Országos Béketanács kezdeményezésére augusztus 5. és 9. között — a Hirosima és Nagaszaki elleni atomtá­madás évfordulóján — or­szágszerte megemlékezések, békemozgalmi akciók hívják fel a figyelmet az atomfegy­­verkezés veszélyeire, a tö­megpusztító fegyverek fel­számolásának fontosságára, az emberi jogok tiszteletben tartására. Augusztus 5-én Komárom­ban magyar—csehszlovák békemozgalmi határtalálko­zót szerveznek. Az OBT ifjú­sági bizottsága augusztus 6-án Budapesten, a Vörös­marty téren rendez megem­lékezést, amelyhez a Deák téri evangélikus templomban békeima kapcsolódik. Este a két helyszínen megjelentek — emlékezésül — égő gyer­tyákat vivő papírhajókat eresztenek a Duna vizére. A fiatalok közösségei és a tár­sadalmi szervezetek e napon mintegy félszáz városban, faluban, nyilvános rendezvé­nyeken árnyalakokat feste­nek az utcákra, léggömböket és papírsárkányokat enged­nek fel, s gyertyát gyújtanak az atomhalált haltak emlé­kére, az atomfegyverek elle­ni tiltakozásul. Ilyen akció lesz többek közt Csongrádon is. Az egyházi békemozgal­mak több helyen tartanak templomi megemlékezéseket, számos kiállítás nyílik, s mű­soros délutánokra, ifjúsági békenagygyűlésekre is sor kerül. Augusztus 9-én az MTESZ budapesti székházában tu­dományos konferenciát tar­tana­k az atomfegyver-kísér­letekről, azok betiltásáról, az atomfegyverek elterjedésé­nek megakadályozásáról. HÉTFŐ, 1988. AUGUSZTUS 1. Bezárta kapuit a Szegedi Ipari Vásár „Soha rosszabbat!" (Folytatás az 1. oldalról.) milliméteres cigarettájából. A Szentesi Baromfifeldolgo­zó Vállalat hangosreklám­jában hirdeti legújabb díj­nyertes termékét, a magya­ros saslikot, ami a helyszí­nen megvásárolható. Ez a vállalat — bár nincs egye­dül a hasonló cégek között a kiállításon — reklámja végén jó étvágyat kíván termékeihez. A Szegedi Sza­lámigyár és Húskombinát reklámszövege ugyancsak sokszor elhangzik a vásár hangszóróin keresztül. Ám ők a jókívánságot „kifelej­tették”. Miért? * A komoly témákra áttér­ve, sok érdeklődő vette kö­rül még az utolsó napon is az Alumíniumszerkezetek Gyára hódmezővásárhelyi üzemének kiállítási terüle­tét. Főként a műholdas adá­sok vételére alkalmas para­bolaantenna után kérdezős­ködtek. A pavilonban a vál­lalat egyik piackutatója el­mondta, ez az antenna kö­rülbelül 15 ezer forintba fog kerülni. Úgynevezett tükör­ből és állványból áll, azon­ban kell még hozzá a vevő­­fej és a beltéri átalakító be­rendezés, amit valószínűleg a Videoton állít elő. Nemré­gen kezdték el a gyártását, azonban 500-ra máris van vevőjük. Egy makói kisipa­ros igen kedvező üzleti ajánlatott tett: szerinte 40 ezer forintért elő tudja állí­tani a komplett antenna­­rendszert! (Más gyártók 80- 120 ezer forint között készí­tik.) Sokan megnézték még a vállalat úgynevezett „kör­nyezetbarát” telefonfülkéjét. Igen tetszetős a kivitele, nem korrodáló anyagból készült, az idén már több száz dara­bot rendelt belőle a posta. A makói Redőnygyártó Vállalat — mint tudjuk, a város egyetlen önálló válla­lata — nem túl nagy terüle­ten, ám annál szebb kiállí­tást rendezett. Lukács Béla, a vállalat budapesti keres­kedelmi kirendeltségének vezetője elmondta, konkrét üzletet a vásáron nem kö­töttek. Ez azonban nem je­lenti, hogy ne ítélnék sike­resnek vásári megjelenésü­ket. Kellemes meglepetést okozott a cégnek, hogy rendkívül sok vállalat és magánkereskedő kereste fel őket üzleti tárgyalás céljá­ból. Slágertermékük az idén a Verlux szalagfüggöny volt. Piackutatás céljából állítot­tak ki, ennek meg is van az eredménye: az év utolsó ne­gyedévére több érdeklődő jelezte vásárlási szándékát. Például a Ferumion a kerti bútorok iránt, a Chemoim­­pex ugyancsak e termék iránt érdeklődött svéd és holland kereskedők megbí­zásából. A Skála World Tra­de egy skandináv cég szá­mára szeretne nagy tételek­ben reluxát vásárolni. Jugo­szláv partnerek is érdeklőd­nek a makóiak termékei iránt. A Redőnygyártó Vállalat minőségi munkáját fémjelzi, hogy ők kaptak megbízást az Országház belső árnyéko­lóinak tervezésére, gyártásá­ra és felszerelésére. A Nasa (nem tévedés, az amerikai űrkutatási központ!) által szállított anyagból készítet­ték a füstszínű palástot, valamint a sárga- és vörös­réz alkatrészeket — 950 da­rabos mennyiségben. Ez a munka referenciaként is fel­fogható, így már nem meg­lepő, hogy ugyancsak ők ké­szítik el több, mint ezer da­rabos megrendelésként az új szegedi klinika textilredő­­nyeit és szúnyoghálóit. A külföldi kiállítók közül hagyományosan Jugoszláviá-­ból jöttek a legtöbben. Pero Matkovics, a Sut, a szabad­kai vásárigazgatóság vezető­je elmondta, egész Jugoszlá­viából mintegy 100 kiállító vett részt az idei Szegedi Ipari Vásáron. Ők sem tud­tak egyelőre konkrét ered­ményekről beszámolni, ám azt elmondták, hogy az ed­digieknél jóval több érdek­lődő és üzletember tekintet­te meg kiállításukat. Fő­ként a bútorok, hűtőgépek, és a szivattyúk érdekelték a magyarországi partnereket. Igen elégedetten nyilatko­zott a fogadtatásról: szerinte ez méltó volt a megújuló, ám régi hagyományokkal rendelkező vásárhoz. * Nagy István, az „újdon­sült” vásárigazgató vasár­nap valamivel dél után mondta, az esti zárásig kö­rülbelül 160 ezer látogató tekinti meg a 112. Szegedi Ipari Vásárt. A kiállítók egyértelműe­n hasznosnak ítélik az idei rendezvényt, melyet a szakmai napok számának emelkedése is mutat. A vállalatok ma már nemcsak reprezentálni akar­nak egy kiállításon, hanem az üzlet reményében áldoz­nak rá nem kis összeget. Még akkor is eljönnek, ha nincs értékesítési problé­májuk. A nagy kánikula miatt a tavalyi 180 ezer lá­togatóhoz képest valamivel visszaesett a forgalom. Ám ez nem tekinthető jelentős­nek. A jövőben méginkább tervszerűbbé szeretnék tenni az előkészítő munkát, vagy­is megválogatni, ki állíthas­son ki a vásáron. Már az idén is volt olyan, akit el­utasítottak, mivel nem meg­felelő minőségű terméket kínált. Kérdés az ipari vásár új igazgatójához: — Azt mondják, drágább a szegedi vásár, mint a BNV, négyzetméterre kive­títve!? — Erre én csak azt tudom válaszolni, fedett területünk ára négyzetméterenként ezer forint, plusz 25 százalék áfa, ami viszont visszaigényelhe­tő. A szabadterület négyzet­­méterét 500 forintért adjuk. Befolyásolni szeretnénk a kiállítók körét, vagyis: vagy jót hozzanak Szegedre, vagy semmit. Reméljük, sike­rül... * Tegnap este bezárta kapu­it a 112. Szegedi Ipari Vá­sár. S. Z. St Az Országgyűlés ügyrendjének korszerűsítése • Korom Mihály nyilatkozata Annak érdekében, hogy a Parlament működésére vo­natkozó szabályok összhang­ba kerüljenek az Országgyű­lés növekvő szerepével, s az eddigieknél hatékonyabban segítsék elő a megalapozott döntéshozatalt, a törvényho­zó testület ellenőrző tevé­kenységének kiteljesedését, módosítani szükséges a Par­lament ügyrendjét. Az ezzel kapcsolatos munkálatok ál­lásáról az Országgyűlés ál­tal megválasztott — az ügy­rend korszerűsítését előké­szítő — bizottság elnöke, Ko­rom Mihály adott nyilatko­zatot Nagy Attilának, az MTI főmun­ka­társának.­­ A bizottság tan­ácskozá­­sain elhangzott, illetve a me­gyei képviselőcsoportok tag­jaitól összegyűjtött eddigi javaslatokból is leszűrhető az az általános következte­tés, hogy a képviselők he­lyeslik az Országgyűlés ügy­­rendjének korszerűsítését. Az indítványok jelentős ré­sze nemcsak az ügyrend, ha­nem az alkotmány és a vá­lasztási rendszer korszerűsí­tését is érinti. Az előkészítő munka során felmerült az a kérdés is, hogy milyen üte­mezéssel célszerű végrehaj­tani az ügyrend korszerűsí­tését. Reális elképzelésnek a kétlépcsős megoldás látszik. Eszerint még az idén kor­szerűsíteni kell az ügyrend­nek elsősorban az Ország­­gyűlés működését érintő ren­delkezéseit. Elsősorban azok­ról van szó, amelyek az al­kotmány és más törvények átfogó módosítása nélkül megvalósíthatók. Az új ügy­rendet pedig az alkotmány korszerűsítését követően le­het­­kidolgozni. Ez a megol­dás egyrészt lehetőséget ad az Országgyűlés működési feltételeinek javítására, más­részt lehetővé teszi, hogy az ügyrendnek az államszerve­zetet és a képviselők jogál­lását érintő rendelkezéseit már az új alkotmánnyal összhangban lehessen kiala­kítani. A bizottságban tevékeny­kedő képviselők döntő több­sége javasolta az Országgyű­lés elnökségének létrehozá­sát. Felhívták a figyelmet ar­ra, hogy ennek kapcsán tisz­tázni kell az Elnöki Tanács és az Országgyűlés elnöksé­gének viszonyát. Ebben a kérdésben megoszlottak a vélemények. Elképzelhető az a megoldás, hogy az elnök­ség csa­k az Országgyűlés el­nökének munkáját segítő szervezet legyen. Voltak, akik amellett törtek lán­dzsát, hogy az elnökség kap­jon az Országgyűlés műkö­désével összefüggő döntési hatáskört, ehhez azonban az alkotmányt módosítani szük­séges. A­­képviselők indokoltnak tartják a törvényhozók jog­állására, jogaira és kötele­zettségeire vonatkozó szabá­lyozás korszerűsítését. A többség nem támogatja a képviselőség főállásban való betöltésének bevezetését. Ugyanakkor elengedhetet­lennek tartják a képviselői tevékenység ellátása feltéte­lei­ne­k javítását. Az Ország­­gyűlés munkájának erősödé­se, a képviselők elfoglaltsá­gának növekedése ugyanis szükségessé teszi a törvény­hozói tevékenységgel össze­függésben a munka alóli részleges felmentéssel kap­csolatos szabályok megalko­tását. Egyetértés alakult ki az eddigi tanácskozásokon abban, hogy az ügyrendben rögzíteni kell a képviselői juttatásokat és a törvényho­zóktól elvárható magatartás szabályait. Kívánatos annak leszögezése is a házszabály­ban, hogy az Országgyűlés bizottságai egyenrangúak, egymás javaslatait nem bí­rálhatják felül. Számos olyan javaslat is megfogal­mazódott amely a bizottsá­gok hatáskörének bővítését szorgalmazza. Az ügyrend korszerűsíté­sének segítenie kell azt is, hogy a vitaszék­em és a szak­­szerűség egyaránt jellemezze a jövőben az Országgyűlés tanácskozásait. A házsza­bálytervezet véglegesnek szánt szövegét a megyei képviselőcsoportok is meg­vitatják majd, és ezután — de mindenképpen még ebben az évben — kerül a korsze­rűsített ügyrend az Ország­­gyűlés plénuma elé — mon­dotta végezetül Korom Mi­hály. Elhunyt Komócsin Antal Életének 89. évében elhunyt Komócsin Antal, a sze­gedi munkásmozgalom ismert személyisége. A munkáscsaládból származó fiatalember elemi isko­lái elvégzése után tetőfedő szakmát tanult. Az első világ­háború, s az azt követő forradalmak alapjában meghatá­rozták későbbi sorsát. 1919-ben mint a Tanácsköztársaság vöröskatonája harcolt a cseh és román intervenciós csa­patok ellen, majd a tanácshatalom bukása után is, hűen elveihez, a párt tagjaként vett részt az illegális munká­ban. Agitációs, pártszervező tevékenységéért többször is letartóztatták, s hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre ítél­ték. Politikai meggyőződése miatt több mint egy évtize­dig rendőri megfigyelés alatt állt, a Horthy-hadseregből, mint megbízhatatlant, leszer­elték, s munkát sem kapott. 1944-ben internálták, majd ugyanazon év októberétől már aktív részt vállalt a felszabadult országrész, így Szeged új életének megszervezésében, az MKP-szervezet alakításá­ban. A párt ebben az időszakban gazdasági ügyek intézé­sével bízta meg. Ezt követően a Szegedi Büntető Intézet vezetője volt, majd 1949 és 1957 között a Szegedi Ingatlankezelő Válla­lat vezetőjeként dolgozott. Később a fürdővállalat igaz­gatójának nevezték ki. Eközben is aktív részese volt Sze­ged politikai életének. Így például 1956-ban, az ellenfor­radalom leverése után, bekapcsolódott az MSZMP szer­vezésébe, a karhatalom megalakításába. Munkásságát a párt és a kormány több magas kitün­tetéssel ismerte el. Így tulajdonosa volt a Szocialista Ha­záért Érdemrendnek, megkapta a Munka Érdemrend kü­lönböző fokozatait, a Munkás-Panaszt Hatalomért Emlék­érmet, a Partizán Emlékérmet, és a Munka Vörös Zászló Érdemrendet is. Komócsin Antal temetéséről később történik intéz­kedés MSZMP SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGA 3

Next