Csongrád Megyei Hírlap, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-01 / 209. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! vásárhelyi kiadás AZ MSZMP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Állami lakásgazdálkodás — gondokkal Az állami lakásgazdálkodás, mint komplex tevékenység az 1982-ben hozott párthatározatot követően bontakozott ki. A határozat a társadalmi-gazdasági követelményekhez jobban igazodó intézkedéseket írt elő. Az akkori cél volt: a lakáshoz jutás feltételeiben levő indokolatlan különbségek, valamint az építési-vásárlási aránytalanságok mérséklése. Ennek érdekében több ízben módosultak a támogatások, nagyobb segítséget kaptak a lakásépítők, a tanácsi lakásgazdálkodásban javultak a lakáscserék feltételei, bevezették a fiatalok első lakáshoz jutását segítő intézményrendszert. A helyi tanácsok nagyobb önállóságot kaptak a komplex lakásgazdálkodásban. Igen ám, csak a központi bizottsági határozat megszületése óta a tanácsok egyre csökkenőbb mértékben játszanak szerepet a lakáspiacon. Kevesebb állami lakás épül, a szociálisan rászorultak szükségleteit jobbára a megüresedő lakások felhasználásával tudják kielégíteni. Így megyénkben végül már egyedül Szegeden jelentett a tanácsi lakásgazdálkodás meghatározó szerepet, ahol még mindig 50 százalék feletti atanácsi lakáskiutalások száma. A helyi tanácsok végrehajtó bizottságai Csongrádon ésMakón 2 évenként, Vásárhelyen és Szegeden pedig évenként készítettek lakáselosztási tervet. Ám ilyen tervet csak az újonnan épült lakásokra kell készíteni, a megüresedőkre nem. A megyeszékhelyen például mégis 2 év óta tervezik a megüresedőlakások elosztását, de túlzottan óvatosak voltak. Az elosztható lakások (újak és megüresedettek) számának 30 százalékát vonták csak a tervezett keretek közé, a fennmaradó nagyobb hányad elosztásában a spontaneitás érvényesült. A kiutalások végül is nem a tanácsi végrehajtó bizottság által jóváhagyott tervnek megfelelően alakultak. Szociális bérlakás címén, névjegyzék alapján jutott otthonhoz 1984-ben a kiutalt tanácsi lakások bérlőinek 70 százaléka, míg tavaly már csak 22 százaléka. A vizsgálat során felhasználta a népi ellenőrzés a szegedi városi tanács titkársága keretében működő felügyeleti csoport jelentését, amely például megállapította, hogy a névjegyzéken sorra kerültekhez képest igen magas a soron kívül, ideiglenes lakásokban elhelyezettek száma. Felvetődik a kérdés, hogy ha a névjegyzéken a legrászorultabb igénylők kerültek sorra, akkor milyen elvek, kivételes körülmények érvényesülnek a soron kívüli lakáshoz jutásnál. Az ideiglenes kiutalásokra 1983-ban még minden alkalommal egyedi határozat született, ám 2 évvel később már egyszerűsített határozati formát használtak, amiből az elhelyezés indoka nem derül ki. A népi ellenőrök ebben az évben már vizsgálták megyénkben az állami lakásgazdálkodás helyzetét, ám a témakör széles körű vitájában elhangzottak alapján újabb értékelést készítettek. A Boda Sándor elnökhelyettes irányításával megszövegezett összefoglaló jelentést tegnapi ülésén fogadta el Kakuszi László elnök vezetésével a Csongrád Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Az ideiglenesen lakást kapottak egy része nem újította meg lakásigényét, vagyis kiutalását véglegesnek tekintette. Így vannak, akik több mint 10 éve laknak ideiglenes jelleggel tanácsi bérlakásban. Tulajdonképpen ők jártak jól, mivel ideiglenesen kiutalt lakásért használatbavételi díjat nem kell fizetni. Nem megoldott a rosszhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználók kilakoltatása sem. Szegeden például 66 ilyen ügyet tartanak nyilván, több mint 700 ezer forint lakbérhátralékkal. A kilakoltatásnak szükséglakások hiányában a tanács nem tud érvényt szerezni. Ugyanezért az okért lelassul, illetve meghiúsul az önkényes beköltözők kilakoltatása. •Kiterjedt a vizsgálat az üresen álló lakások számának megállapítására is. A felmérés időpontjában Vásárhelyen 44, Szegeden 52 állami lakás állt üresen, bár ez utóbbiból 21-et 1 hónapon belül kiutaltak. A városgazdálkodási vállalatok, illetve a Szegedi Ingatlankezelő Vállalat is érdekeltek az üresen álló lakások legrövidebb időn belüli újrahasznosításában, mert aköltségek 30 napon belül őket, azon túl pedig a helyitanácsotterhelik. Ezért Csongrádon és Makón például a leadott lakás átvételével egy időben általában kijelölik az új bérlőt is. Az újonnan épülő állami lakások számának csökkenése tette szükségessé az úgynevezett lakásmobilitás ösztönzését. Ezt korábban úgy oldották meg a városokban, hogy aki lemond tanácsi lakásáról és elhelyezéséről maga gondoskodik, megkapja a használatbavételi díj háromszorosát. Ám az építési és az ingatlanárak növekedésével e pénzösszegek ösztönző ereje megcsappant. Ezért városonként változóan magasabb szorzószámot állapítottak meg, Vásárhelyen például már megadták a használatbavételi díj összegének tizenegyszeresét is. Ez utóbbi — állapították meg a népi ellenőrök — kedvezőtlen tendenciákat is felerősít, például teret adhat a spekulációs nyerészkedésnek. Ennek visszaszorítására javasolták a makói web ülésén, hogy országosan egységesítsék a nyilvántartást. Az állami tulajdonban levő házingatlanok megvásárlása iránt megnőtt a kereslet. A népi ellenőrzésnek erről az a véleménye, hogy méltánytalan mértékű az állami dotáció az ingatlanok piacán. Az a készpénz, ami az ingatlanok eladásából befolyik, 35 év alatt 3 százalékos kamattal együtt sem lesz elégséges arra, hogy a megmaradó állami ingatlanok fenntartásának pénzügyi gondjait megoldja. A vásárhelyi web-ülésen úgy foglaltak állást, hogy a városban a nagyszámú állami lakáseladások már veszélyeztetik a lakásgazdálkodás lehetőségének feltételeit is. összességében megállapítható, hogy a helyi tanácsok nagy erőfeszítéseket tettek a lakásgondok enyhítésére. A jövedelmek és az árak egymástól való távolodása azonban egyre nehezebbé teszi a szociálisan rászorultak lakáshelyzetének javítását. Az ebből adódó gondokat a lakásgazdálkodás hatékonyabb módszereinek kialakításával is egyre kisebb mértékben lehet ellensúlyozni. Z. P. A megyei népi ellenőrzési bizottság üléséről______ Kenderszezon Mártélyon Lassan befejeződik a kender aratása a Mártélyi Fürst Sándor Tsz területén. A néhány napi száradásra gúlába rakott kévéket előbb tömörítik és közel 3 mázsás bálákba kötik (lent), majd speciális villás traktorokkal teherautókra rakják (fent). Innen egyenest a vasháti és a szegvári kenderfeldolgozóba szállítják a kötelek és zsinegek alapanyagát. (Fotó: Enyedi Zoltán) 45. évfolyam, 209. szám * 1988. szeptember 1., csütörtök * ára: 1,80 forint Egy párt — több párt? □ II tüntetés is felvonulás □ Vállalkozó egyesületek — Jogot az igazságszolgáltatásnak Vita a gyülekezési és az egyesülési jogról Az MSZMP KB júliusi ülésén Fejti György azzal kezdte előadói beszédét, hogy a politikai intézményrendszer továbbfejlesztésének egyik kulcskérdése az állam és az állampolgárok közötti viszonyok szabályozásának olyan korszerűsítése, amely az állampolgári aktivitás és kezdeményezőkészség széles körű kibontakoztatását szolgálja. Egyre világosabb ugyanis az a felismerés, hogy átfogó és mélyreható társadalmi, gazdasági reformokat csak egy, a reformok alakítására és befogadására is képes, a különböző nézeteket, érdekeket, törekvéseket tagoltan képviselni tudó társadalomban valósíthatunk meg. E demokratizálási szándék egyik legfontosabb állomása a gyülekezési és az egyesülési jog szabályozása. Alkotmányunk ugyan 1949 óta rendelkezik e szabadságjogokról, jogrendszerünkben azonban mindmáig hiányzik ennek részletes törvényi szabályozása, s csupán az egyesülési jog egyik formáját, az egyesületeket szabályozza egy törvényerejű rendelet. Milyen jogokról is van szó valójában? A gyülekezési szabadság azállampolgároknak azt a jogát jelenti, hogy békés összejöveteleket, felvonulásokat tarthatnak, illetőleg szervezhetnek. Az egyesülési jog alapján pedig az állampolgárok — politikai, érdekképviseleti, kulturális és egyéb célok megvalósítására — szervezett közösségeket hozhatnak létre és működtethetnek. A demokrácia kiszélesítése, valamint az alkotmányos rend védelme egyaránt indokolja, hogy az Országgyűlés ezen jogokról megfelelő törvényeket alkosson és szükség szerint módosítsa a kapcsolódó törvényeket. Az MSZMP KB és a kormány felkérte a Hazafias Népfrontot, hogy szervezzen széles körű társadalmi vitát a gyülekezési, valamint az egyesülési jogokról szóló törvényjavaslatokról, melyek teljes szövegét az augusztus 27-i napilapok is közzétették. Megyénk különböző gazdasági és társadalmi szervezeteiben, a lakosság körében a közeli napokban mintegy ötven vitafórumot szervez a népfront megyei szervezete. Ezek nyitánya volt tegnap a HNF Csongrád megyei közjogi bizottságának ülése, melynek résztvevői elsőként mondtak véleményt a törvénytervezetről. Elöljáróban Kaltenbach Jenő egyetemi adjunktus tartott vitaindító előadást. Mintegy bevezetőként történelmi áttekintést adott az állampolgári, köztük a szabadságjogok egyetemes fejlődéséről. ,E jogok legátfogóbb összefoglalását adta az ENSZ 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, melyet mi is beépítettünk alkotmányunkba. A szocialista országokban sajátosan alakultak az állampolgári jogviszonyok. Mivel a marxista ideológia szerint az állam fokozatosan beolvad a társadalomba, nincs szükség jogainak korlátozására. Ma már tudjuk, nem így történt, hanem éppen ellenkezőleg: a társadalom, az állampolgár mozgástere szűkült, beolvadtak jogai. A ma tapasztalt szemléletbeli fordulathoz nagymértékben járult hozzá a májusi pártértekezlet, mely fontos célul tűzte ki az emberi jogok törvényes rendezését. Két út áll előttünk: szabályozunk, avagy nem. Ez utóbbi az angolszász minta, mely negatív szabályozás lényege az, hogy mindent szabad, ami nincs tiltva. A kontinens joggyakorlata viszont a teljes törvényi szabályozást követi, de minket a geopolitikai elveken túl az elmúlt 40 esztendő tapasztalatai is erre intenek. A se nem tilos, se nem szabad állapota kölcsönös bizalmatlanságot szült az állam és polgárai között. Ezért is jelentős állomás most a gyülekezési és egyesülési törvény megalkotása. A törvénytervezet vitája több csomóponti kérdés köré csoportosítható, így legtöbben a pártalapítás szabályozásával, az állami felügyelet bírósági, avagy államigazgatási súlypontozásával, míg mások a szakszervezetek törvényi besorolásával, illetve az egyesületek gazdálkodási jogosítványaival foglalkoztak. A pártok alapításával kapcsolatban megoszlottak a vélemények. Az érvek, ellenérvek abban a megállapításban olvadtak csaknem eggyé, miszerint a politikai pártok alapítása elsősorban nem jogszabályi, hanem politikai kérdés. Politikai pártok szerveződne ugyanis — bármerreszünk is a világban vindig is a társadalmi, a szféra valóságos,tetű vétainak termésettel, hogy jogszabályok korlátozza a reménykérítés céljait, s a törvér egy legyen: jogtömerfém lehet. Egyértelműtts kellene tenni, hogy etikai jellegű cselekvésről a szó. Ebbe belefér a vitetés is, melyet a tor■nytervezet óvatosan megörül. Egyébként minden pockai felvonulás valami (Folytatás a 2 oldalon.)