Csongrád Megyei Hírlap, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

Kuba: harminc év Amikor harminc esztende­je, 1950 szilveszter éjszaká­ján Batista jelált a Domini­kába induló repülőgépre, kevesen tudták fölmérni, mekkora változás történt Kubában, Latin-Ameriká­ban, az egész nyugati félte­kén. A kubai nép sikerrel véd­te meg magát 1961-ben, a Disznó-öbölben partra szálló zsoldosok ellen, és élvezte a Szovjetunió védelmező segít­ségét a karibi rakétaválság idején. A szocializmus út­jára lépve pedig olyan fel­adatokat oldott meg vi­szonylag rövid idő alatt, mint a földreform, az okta­tás- és egészségügy magas szintre emelése, a „cukor­nádközpontú” gazdaság fej­lesztése, átalakítása. A szo­cialista országok aktív segít­ségével a szigetország bebi­zonyította fejlődési modell­jének életképességét. Kuba mostani nehézségei, a kiterjedt jegyrendszer és világpiaci értékesítési prob­lémák ellenére biztosítja ál­lampolgárainak a létbizton­ságot, az alapvető élelmisze­reket, fogyasztási cikkeket. Néhány esztendeje tart a korábban elkövetett hibák kijavítását célzó kampány, amelynek során újból előtér­be kerültek a kubai forra­dalom hagyományos értékei. A forradalom győzelmé­nek harmincadik évforduló­ján további sikereket kívá­nunk a kubai népnek békés építőmunkájához. * Szabó Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsá­ga tagjának, a Termelőszö­vetkezetek Országos Taná­csa elnökének vezetésével január 1-jén küldöttség uta­zott Havannába a kubai forradalom győzelme 30. év­fordulójának tiszteletére rendezendő ünnepségekre. A delegációhoz a helyszínen csatlakozik Bognár István, hazánk havannai nagyköve­te. Amerikai hadihajók a Földközi-tengerre „Rutinszerű művelet” Egy 13 hadihajóból álló kötelék futott ki a virginiai Norfolk kikötőjéből, fedél­zetükön 12 ezer tengerésszel. A hadihajók úticélja a Föld­közi-tenger, küldetésük hat hónapra szól. A Pentagon a kötelék fel­vonultatását a Földközi-ten­geren állomásozó amerikai 6. flottával kapcsolatos ru­tinszerű műveletnek nevezte. Mel Sundin szóvivő hangsú­lyozta, hogy a hadihajók már korábban eltervezett átirá­nyításának semmi köze sincs a PanAm amerikai légitár­saság Boeing—747 típusú utasszállító repülőgépe ellen elkövetett pokolgépes me­rénylethez, vagy pedig a Lí­biát egy vegyifegyver-üzem építésével vádoló amerikai figyelmeztetésekhez. A kötelék tagja az Egye­sült Államok legújabb atom­meghajtású repülőgép-hor­dozója, a Theodore Roose­velt, amelynek ez lesz az első útja a Földközi-tengeren. Japán kormányhitel A japán kormány döntése alapján a Japán Export-Im­port Bank kötetlen felhasz­nálású, 60 millió dollár ér­tékű hitelt nyújt Magyaror­szágnak. Az erről szóló hírt vasárnap, az év első napján közölte a Nihon Keizai Sim­­bun, a távol-keleti ország vezető gazdaságpolitikai na­pilapja. A tokiói kormány annak ellenére a hitel nyúj­tása mellett döntött, hogy a washingtoni szenátus 1988 őszén határozatot fogadott el a kötetlen hitelek folyósítá­sának felfüggesztéséről a Szovjetuniónak és a kelet­­európai országoknak. 2 világpolitikai híradó Az amerikai és a szovjet néphez Gorbacsov és Reagan újévi üzenete Az elmúlt év igen gazdag volt rendkívüli jelentőségű eseményekben — egyebek mellett ezt hangsúlyozta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, államfő az amerikai néphez intézett új­évi üzenetében. A szovjet vezető emlékeztetett arra, hogy 1988-ban kedvező vál­tozások jellemezték a két nemzet, a két állam viszo­nyát. A kétoldalú kapcsola­tok mára a korábbinál sok­kal dinamikusabbá, embe­ribbé váltak — hangsúlyoz­ta Gorbacsov. Megállapította: a két or­szág közelebb került egy­máshoz, s mind az Egyesült Államokban, mind a Szov­jetunióban sokkal többet tudnak immár a másik fél­­­ől. A félelem és a gyanak­vás légkörét most már a bi­zalom, a kölcsönös rokon­­szenv érzése kezdi felválta­ni — tette hozzá. A Szovjetunió — mon­dotta — a kapcsolatok le­hető legteljesebb kiszélesí­tése mellett van. Reményét fejezte ki az iránt, hogy er­ről az Egyesült Államokban is hasonlóképpen gondol­kodnak, s így — fűzte hoz­zá — derűlátóan tekint a két ország viszonyának jö­vőbeni alakulása elé. Gorbacsov kifejtette: 1988 úgy marad meg az embe­rek emlékezetében, mint az az esztendő, amelyben meg­kezdődött a legfenyegetőbb fegyverfajta, a nukleáris fegyverek leszerelése. Mind­emellett számos egyéb je­le is volt­­ tavaly annak, hogy rendkívül fontos és kedvező irányú változások kezdődtek a világban. En­nek alátámasztására Gorba­csov megemlítette az afga­nisztáni válság rendezése fe­lé tett lépéseket, az iráni- iraki fronton létrejött fegy­vernyugvást, a Délkelet- Ázsiában és Afrika déli ré­szén tapasztalható enyhülő feszültséget. Gorbacsov meleg szavak­kal emlékezett meg az ör­mény katasztrófa nyomán világszerte megnyilvánult együttérzésről, és külön is hangot adott a Szovjetunió hálájának a tragédia után tanúsított amerikai segítő­készségért. Végezetül kife­jezte jókívánságait az Egye­sült Államoknak, üdvözölte az új esztendő alkalmából az amerikai népet, amely­nek békét, egészséget, jólé­tet kívánt. * Ronald Reagan, az Egye­sült Államok leköszönő el­nöke a szovjet néphez in­tézett újévi üzenetében ki­fejezte reményét, hogy az új esztendőben — a két ál­lam között meglevő nézet­­különbségek ellenére is — folytatódnak az 1988-ban megkezdődött kedvező fo­lyamatok. Reagan kijelentette: hisz abban, hogy a két ország közötti kapcsolatok tovább javulnak az újonnan bekö­szöntött esztendőben. A két állam közötti nézetkülönbsé­gek ellenére tavaly sikerült közös nevezőre jutni — mondotta. Emlékeztetett ar­ra, hogy amikor Mihail Gorbacsovval találkozott Moszkvában, sikerült bővít­­eni az egyetértést a létfon­tosságú kérdésekben, így a fegyverzetcsökkentést az emberi jogokat, a regioná­lis problémákat és a kétol­dalú kapcsolatokat érintő témákban. Bár sok még a tennivaló ezeken a területe­ken, sikerült előrelépni — mondta az amerikai elnök, utalva arra, hogy gördülé­kenyen halad a közepes ha­tótávolságú atomrakétákkal kapcsolatos megállapodás végrehajtása, a szovjet és amerikai szakértők tovább­ra is foglalkoznak a hadá­szati atomfegyverek ötven­százalékos csökkentésének lehetőségével. Megemlítette Mihail Gorbacsovnak a szovjet haderő egyoldalú csökkentéséről szóló beje­lentését. Reagan szerint ez a szovjet indítvány helyes irányban tett lépés az egyensúlyhiány megszünte­tése felé, de — mint hozzá­fűzte — ez ügyben sok ten­nivaló van még hátra. Az emberi jogokat illető­en az elnök sürgette az egy­más jobb megértéséhez szükséges szabad párbeszé­det, különleges hangsúlyt he­lyezve a kulturális csere élénkítését nehezítő mester­séges akadályok elhárítá­sára. Reagan leszögezte, hogy az említett területeken tett előrelépések csupán egy hosszú, és nehéz út kezde­tét jelentik- Biztosította hallgatóságát arról, hogy a hamarosan hivatalba lépő új amerikai elnök, George Bush a korábban megkez­dett amerikai politikát foly­tatja majd. Jókívánságai között Rea­gan figyelmeztetett arra is, hogy a két ország között még vannak — és hosszú ideig lesznek is még — lé­nyeges nézetkülönbségek. Elégedetten állapította meg azonban, hogy a világ ma sokkal nagyobb biztonság­ban érezheti magát, mint egy esztendővel korábban, és kifejezte reményét, hogy ez a biztonság egy év múlva a mostaninál is szilárdabb lesz. Indiai-pakisztáni megállapodások Három megállapodás alá­írásával pecsételte meg szombaton India és Pakisz­tán a kétoldalú kapcsolatok rendezését szentesítő közös szándékot. Az okmányokat a két fél képviselői Benazir Bhutto pakisztáni miniszter­­elnök és Radzsiv Gandhi in­diai kormányfő jelenlétében látták el kézjegyükkel. A két vezető az Iszlámábádban lezajlott dél-ázsiai csúcsérte­kezlettel párhuzamosan folytatott egymással kiter­jedt különtárgyalásokat, amelyeken nem csupán az országaik viszonyát megter­helő kényes témákat vitat­ták meg, hanem érintették a nemzetközi és regionális kér­déseket is. Az utóbbiak so­rában szóba kerültek az af­ganisztáni megoldás fejlemé­nyei. Az aláírt okmányok egyi­ke kimondja, hogy a két or­szág nem intéz támadást egymás atomlétesítményei ellen. Benazir Bhutto közölte, hogy iszlámábádi látogatásra hívta meg Radzsiv Gandhit. Hasonlóképpen, Radzsiv Gandhi is meghívást adott át pakisztáni partnerének. tíz év embere: Javier Perez de Cuellar A francia rádió, a Paris­ Match és az FB3 televízió világméretű felmérőben Ja­vier Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkár lett az év embere. Második helyen végzett cse­kély különbséggel lemarad­va Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, aki ta­valy az év embere volt. A harmadik helyen mögöttük messze lemaradva az év ne­gatív szenzációja áll, az olimpián , aranyérmétől dopping miatt megfosztott kanadai rövidtávfutó Ben Johnson, aki megelőzte Reagan amerikai elnököt. A francia rádió nemzet­közi adása (RFI) ezúttal 6. alkalommal kérte hallgatói­nak szavazatát és 32 507 le­velet kapott a világ 108 or­szágából. Az eredményben erősen közrejátszott az RFI hallgatóságának föld­rajzi megoszlása és a szava­zás technikája. Minden vá­laszolótól egy képzeletbeli dobogó három helyére kér­tek jelölést, s az így súlyo­zott válaszokat összesítet­ték. Döntően esett latba, hogy a szavazatok kéthar­mada a rádió legrendszere­sebb hallgatóitól, Afrika or­szágaiból került ki. Az RFI eredményt össze­gező vitaműsorában tüstént rámutatott, hogy Gorbacsov négy földrészen is elsőnek bizonyult, Afrika túlnyomó részvétele billentette a mér­leg nyelvét az ENSZ-főtit­­kár javára. A szovjet veze­tő kvázi duplázása az utób­bi évek páratlanul hatásos politikai egyéniségét mutat­ja, míg Cuellar ez évi sike­re lényegében a világszer­vezet hatékonysága növeke­désének elismerését. Maga a főtitkár úgy nyilatkozott az egyenes adásban, hogy „nem is hiszem, hogy kiérdemel­tem ezt a címet. De örülök neki, mert ebből is látszik, hogy az ENSZ-t egyre job­ban ismerik szerte a vilá­gon. A diplomata feladatá­nak mindig a béke egyen­­getését tartottam."’ A rádió hírmagyarázói rá­mutattak, hogy a két legna­gyobb hatalom viszonyának erős javulása kedvező lehe­tőségeket teremtett a világ számos helyi válsága megol­dásához és ebben nagy len­dülettel és eredménnyel mű­ködött közre az ENSZ-főtit­­kár. Afganisztán Szovjet fegyvernyugvás A Szovjetunió teljes tá­mogatásáról biztosítja az af­gán vezetés legutóbbi béke­kezdeményezését, s a maga részéről kinyilvánítja: va­lamennyi, még afgán terü­leten levő szovjet katonai egység január 1-jétől ugyan­csak beszünteti a tüzet — jelentették be szombaton Moszkvában. A szovjet kül­ügyminisztérium nyilatko­zata méltatja a Nadzsibul­­lah elnök által az egész or­szág területére meghirdetett egyoldalú fegyvernyugvást, s hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió döntése mind­addig érvényben marad, amíg tart az általános fegy­vernyugvás időszaka. . A szovjet és az afgán ve­zetés rendkívüli lehetőséget teremtett a döntő fordulat eléréséhez a mielőbbi, igaz­ságos és átfogó rendezés kérdésében — állapítja meg a szovjet külügyminisztéri­­umi nyilatkozat. A fegyver­nyugvás elsődleges, s ugyanakkor szükséges elő­feltétel, amely megkönnyíti és meggyorsítja a politikai rendezés és a nemzeti meg­békélés folyamatát minden területen, s mindenekelőtt hozzájárul az afgán erők tárgyszerű párbeszédének kialakításához, széles alapo­kon nyugvó kormány létre­hozásához, amelyben min­den szembenálló afgán cso­portosulás részt venne. Az élet bebizonyította, hogy a fegyverek erejével nem lehet megoldani az af­ganisztáni problémákat: az erőviszonyok olyanok, hogy a harci cselekmények foly­tatása csak a vérontás ál­landósításához vezet, feles­leges áldozatokat jelent, az egész afgán nép szenvedését fokozza. Ennek figyelembe­vételével kell végleges vá­lasztást tennie az afganisz­táni ellenzéknek, s azoknak, akik ezt az ellenzéket támo­gatják — hangzik a szovjet nyilatkozat, amely végezetül utal arra, hogy a szovjet fél, egyebek között az Egyesült Államokhoz fordulva, újólag kifejezi készségét: kölcsö­nös alapokon január 1-jétől szüntessenek be mindenfaj­ta fegyverszállítást az Af­ganisztánban szembenálló erőknek. Korszerű fejlesztési stratégiát!A modern társadalmak jeles szereplői, a po­litikai pártok, sohasem engedhették meg maguknak azt, hogy a szűkebb va­gy a tá­­gabb világ sorskérdéseiről ne alakítsák ki vé­leményüket, így van ez nálunk is. A megyei pártbizottság egyik ülésén elemi erővel fogal­mazták meg az igényt: legyen a párttestület­nek új koncepciója a gazdaság, az életkörül­mények fejlesztését, az alapvető kérdéseket il­letően. A testület tagjai szerint még akkor is jogos ez az igény, ha a jelenlegi pénzügyi le­hetőségek szűkösek, a gazdaságfejlesztés orszá­gos stratégiája csak formálódik, és súlyos napi gondok terheit viselnie. A jelen írás csak arra vállalkozhat, hogy né­hány, fontosnak ítélt megoldást felvessen, vál­lalva a tévedés kockázatát és a vitát, egyes kérdések igényes továbbgondolását. Megítélé­sem szerint, legalább három területet célszerű kiemelni: a tudomány területén meglevő le­hetőségeinket, földrajzi elhelyezkedésünket és gazdasági adottságainkat. * A XX. század végének fejlődési tendenciáit elemezve, a jövő szempontjából elsőként a re­gionális, sőt egyes vonatkozásokban országos kisugárzású szellemi erőforrásainkat említem. Méltó helyét a tudományszervezés hiányossá­gainak és esetenként a gazdasági szféra igény­telenségének következtében, még nem foglalta el. A kutatás és a gyakorlat összeházasítását eredményesebben kell megvalósítani a jövő­ben. És itt nemcsak a reálágazatokra, hanem a társadalomtudományokra is gondolok A bioló­gia, a kémia, a fizika és a matematika már a közeljövőben közvetlenül is termelőerővé válik. Meggyőződésem, hogy ez egy szerves típusú fej­lődést indíthat el térségünkben. Tehát a vállal­kozó típusú tőke számára bővülő mozgástér áll rendelkezésre. Az innovációs parkok hálózatuk egyfajta egymásra épülését lehetne létrehozni. A térség hatalmas mennyiségű biomasszájának nagyságrendekkel jobb hasznosítására van igény. Ehhez előbb a kutatási eredményeknek legalább félüzemi szintű kísérleteken kell azon­ban túljutni. A számítástechnika és informa­tika területén már eddig is kisebb szervezetek eredményesen mutatták meg határtalan lehető­ségeiket. A jövőben elképzelhetetlennek tartom a kutatóhelyek és az üzemek közötti jelenlegi távolság fennmaradását. A fejlettebb országok példájából okulva, nálunk is elképzelhető a ku­tatóhelyek „kitelepítése" az üzemekbe. Tudo­mányos tanácsadói rendszer létrehozása új tí­pusú kapcsolatok kialakításához vezethet Másodikként, célszerű­ a terület- és település­­fejlesztés eddigi eredményeire, a földrajzi el­helyezkedésre építve, a jövő néhány fejlesztési irányát felvázolni. Ezek között alapvető a vá­rosban lakó népesség magas aránya, a határ­­mentiség és a már említett módon a szellemi élet vonatkozásában a regionális szerepkör. A területfejlesztésben ezeket nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül. A fejlődés és a kiegyenlítődés, mint kétirányú, de egymást erősítő folyamat el­indítása látszik célszerűnek. Ez Szeged és Hód­mezővásárhely vonatkozásában az országos je­lentőségű, gazdaságilag fejlett térség átlagosnál erőteljesebb fejlesztését jelenti. Ennek alapja lehet a szellemi élet dinamikus kiteljesedése mellett a gazdaság szerkezeti korszerűsítése. A két város fejlesztése mellett egyenrangú köve­telményként szükséges érvényesíteni a falusi és városi élettérszínvonal különbségének differen­ciált csökkentését. Ennek eszköze például Kis­telek­ és Mórahalom esetében a váro­si cím el­nyerését követően, a városias településforma létrehozása. A községek vonatkozásában a vá­rosi centrumoktól való távolság csökkentése a fő feladat, amely a közlekedési és hírközlési le­hetőségek jobb hozzáférhetőségének biztosításá­val érhető el. Célszerű a gazdasági gondolko­dásban is általánossá tenni a „város és környé­ke” megközelítést. A megye határ menti és az európai közleke­dési folyosót magában foglaló el­helyezkedése a gazdaságfejlesztés számára sajátos adottság Az előbbi — bízva a politikai gondolkodásmód po­zitív irányú változásában — a határokon át­nyúló gazdaságfejlesztést tehet lehetővé. Ter­mészetes módon szerveződő együttesnek tartom a Szeged körüli, 100-120 kilométeres sugarú körben elhelyezkedő településeket. A terület fejlődése szempontjából jelentős tényezőként fogható fel az idegenforgalmi iparág kifejlesz­tése. A célok és a szervezőmunka módszereinek meghatározásánál azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a Dunától keletre fekvő terü­letek idegenforgalmi vonzása a távolsággal ará­nyosan csökken. E hátrányokat jelentős mér­tékben ellensúlyozhatják adottságaik, úgymint a hévízkészletek, a klimatikus viszonyok, vala­mint­­szellemi értékek. * A földrajzi fekvés a termelő infrastruktúra alakítása szempontjából is sajátos körülmény. Elodázhatatlannak tűnik a teljesen automatizált hírközlési rendszer kiépítése, újabb telefon­­központok telepítésével, a csúcstechnológia eredményeinek felhasználásával. Ez lehet bizto­síték arra, hogy a számítástechnikai eszközpark rendszerré építhető ki. A közlekedési kapcsola­tokban is minőségi változtatásra célszerű fel­készülni. A termelő területeken várható válto­zások — különö­s tekintettel a szállítási igényes­ség csökkenésére, a vízi közlekedés feltételei­­­nek kialakítása a Tiszán, az utazási idő rövidí­tésére irányuló törekvések — új munkameg- HÉTFŐ, 1989. JANUÁR 2.

Next