Csongrád Megyei Hírlap, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-01 / 27. szám

Annyit termelni, amennyit el lehet adni Sok vagy kevés a paprika? Visszaszorulóban vannak a Szeged környéki nagy ha­gyományokkal rendelkező paprikatermelők. Néhány éve már tapasztalható, hogy ezeken a területeken egyre kevesebb palántát ültetnek ki tavasszal. Bekapcsolódtak viszont olyan területek is a paprikatermesztésbe, ahol régebben csak elvétve volt található e fűszernövény, például Gorzsa és környéke. — Egy ilyen váltásnak nyilván gazdasági okai vannak. Hogyan hatott ez ki a Szegedi Paprikafel­dolgozó Vállalat gazdál­kodására? — kérdezem Darázs Sándornét, a vállalat igazgatóját. — Valójában a gazdálko­dás hatékonysága kényszerí­tette ki a súlyponteltolódást. A hagyományos, régi pap­rikás területeken, mint Rösz­­ke és Mihálytelek, valamint a homoki részeken igen ala­csony, 4 tonna körüli a ter­mésátlag hektáronként. Saj­nos, ezeknek a tábláknak a többségét nem lehet öntözni, így erősen megsínylik a mos­tani aszályos éveket. A pap­rikatermesztésbe néhány éve bekapcsolódott Vásár­hely környéki területeken viszont nem ritka a 18—20 tonna körüli termésátlag. — Erre azt felelik a „ré­giek”, hogy az ő termésük jobb minőségű, az ebből készült paprikának szebb a színe. — Megvizsgáltuk mind a két tájkörzet paprikáját, és semmi kivetnivalót sem ta­láltunk a Vásárhely környé­kiben. Vállalatunk ma már nem a mennyiségben, hanem a minőségben érdekelt, hi­szen sem külföldön, sem idehaza nem lehet eladni a közepest. Ha a gorzsai pap­rika rosszabb lenne, nem tudtuk volna tavaly 2 mil­lió dollárral növelni tőkés exportunkat, amely így 9,4 millió dollár lett. Ebben nemcsak a paprika van, ha­nem az étel-, főként a mar­­hahúskonzerv is.­­ Hogyan sikerült nö­­velni a kivitelt, mikor mindenütt azt hallani: te­lítődött a nyugati élelmi­szerpiac? — Szerencsénkre tavaly két paprikaexportőr ország­ban, Spanyolországban és Jugoszláviában kevesebb termett a szokásosnál, így be tudtunk törni az ő piacaikra is. Ehhez persze jó minőségű termék kellett. Betörni sem könnyű a nyugati piacra, de talán még nehezebb meg­tartani azt. Szerencsére úgy tűnik, sikerült. — Hogyan koordinálják a paprikatermesztést? — A Szegedi Fűszerpap­rika Tájkörzet Gt.-n keresz­tül — veszi át a szót Nagyi István igazgatóhelyettes. — 1987-ben túltermelés volt, jóval több paprikát ültettek, mint amennyit kellett volna. Ez nekünk értékesítési gon­dokat okozott. Szerencsére tavaly sikerült eladni az igen magas, felhalmozódott készleteinket is. Levontuk a következtetést, ezentúl nem területre kötjük a szerző­dést, hanem szigorúan a paprika mennyiségére. Ta­valy 30 ezer tonnát vásá­roltunk fel, az idén 38 ezer­re szerződtünk. A többletet a már említett új piacok teszik lehetővé. — Hogyan alakulnak felvásárlási áraik? — Nem változnak, nem csökkentjük, de nem is nö­veljük. Érthető, hogy a 3—4 tonnát szüretelő termelők érdeke az ár növelése lenne, hiszen nekik így nem jó üzlet a paprika. Ahol vi­szont ennek a többszörösét szedik be, ott megéri táro­lótelepet, szárítót építeni, van lehetőség beruházásra. Meg kellene már egyszer érteni, hogy nem azt kell eladni, ami megtermett, ha­nem annyit kell termelni, amennyi eladható. Ha úgy látszik, nem lehet eladni, akkor vissza kell fogni a termelést, akármilyen fáj­dalmas is. Ha nem ezt ten­nénk, áron alul kótyavetyél­nénk el a paprikát. — Önöknek futja-e fej­lesztésre? — Tavaly 2 milliárd fo­rintot meghaladó árbevételre tettünk szert, amiből tisztes nyereség is képződött. Min­den híreszteléssel szemben, időben tudtunk fizetni a felvásárolt paprikáért. Pénz­ügyi helyzetünknek köszön­hetően fejleszteni is tudunk. Tavaly 15—20 millió forint­ba került egy új, úgyneve­zett hidegőrlős és filmbevo­­násos technológia bevezeté­se. Ennek a hagyományossal szemben az az előnye, hogy a nyersanyagban lévő illő­olajak jobban megmaradnak a késztermékben, vagyis az őrölt paprikában, így szebb lesz a színe, jobb az íze, il­lata. Ugyancsak tavaly kezd­tünk bele egy 100 millió forint értékű lízingbe. Ennek keretében modern nyugat­német gépeket szereztünk be a vöröshagyma és a pri­­taminpaprika szárítás előtti előkészítésére. Ez az üllési telepünkön épül, 40 millió forintos beruházással. A szegedi gyárban 18—20 ton­na befogadására alkalmas keverő berendezést, valamint húsipari gépeket helyezünk üzembe, ugyancsak az idén. Ezek mind a minőség javí­tását, közvetve pedig a meg­szerzett piacok megtartását célozzák. STEIN ZOLTÁN Fogyasztók, árak, árszabók Négy Csongrád megyei ipari vállalat gazdálkodási és árpolitikai magatartását vizsgálta tegnapi ülésén a fogyasztók megyei tanácsa. Többen kifogásolták, hogy a jócskán megemelkedett tejtermékárak mellett a mi­nőség egyáltalán nem javult. Szaporodnak a panaszok, a félliteres zacskókban fél li­ternél kevesebb tejet talál a vevő. (Úgy látszik, ,a szesz­mentes italokat is utolérte a végzet, hiszen eddig csupán a korsót fizető, de ezért csak négy és fél deciliter sört iha­tó állampolgárok berzenked­tek.) Kevesellték az olcsó tejtermékek választékát és — például az 1,5 százalékos tej és a 12 százalékos tejföl — mennyiségét is. Szükség volna arra, hogy a vajnál olcsóbb és növényi alap­anyagú margarint ne csak negyedkilós, hanem kisebb, 5—10 dekás csomagban is kapni lehessen. Miért van az, hogy csak a kereskedőket, büntetik (igen kemény szankciókkal), már a legki­sebb súlyrövidítésért is, míg a gyártóknál sokszor 3—4 százalékos eltérés is — no persze negatív irányban — büntetlen marad? A liba­comb ára a központi árjegy­zékben 107 forinttal szerepel (az emelés előtti 98 forint helyett), a megyében mégis 120 forintért árulják. Miért? A Szentesi Baromfifeldolgo­zó Vállalat tavaly a csirke­combot és néhány más ter­méket árengedménnyel érté­kesítette, a kereskedelemben több cég azonban ezt nem adta tovább a fogyasztók, a vásárlók felé. (Pedig végre valami olcsóbb lett volna — nemcsak papíron, de a bolt­ban is.) A flódiköt tőkés ex­portja veszteséges. Ennek okára is kiváncsiak voltak a jelenlevők. A bútoriparban egy ideje itthon nagyban megnőtt a kereslet. Miért nem követi ezt a kínálat? Alárendeltté válik a belső piac, az exportorientáltság miatt, a fogyasztói érdekek­kel szinte senki sem törődik. A fogyasztók megyei taná­csának észrevételei, erőteljes jelzései sem szülnek konkrét intézkedéseket az arra illeté­kes szerveknél. A Tisza Bútoripari Válla­lat képviselője hangsúlyozta, hogy 1985 óta kizárólag az alapanyagárak és az általá­nos forgalmi adó emelkedé­séből származó többletkölt­ségeket hárították át a vá­sárlókra. Egyben bejelentet­te, hogy a tavalyi 20—40 szá­zalékos alapanyagár-emelés után idén további 10—20 százalékos növekedés várha­tó, ugyanazon anyagoknál... A többlettermékeket kül­földre kénytelenek eladni, hogy az új gépek és az im­portból származó alapanya­gok költségeit fedezni tud­ják, így a belföldi forgalom­ban számottevő növekedésre ne számítsunk. A tejipar ré­széről főleg a csomagoló­anyagok folyamatos áremel­kedésére panaszkodtak, s je­lezték, hogy előfordulhat ép­pen emiatt az év során újabb áremelés is a tejter­mékeknél, bár mindenkép­pen szeretnék elkerülni ezt. A panaszok kivizsgálására átszervezték a minőségellen­őrzési apparátust, s arra ké­rik a fogyasztókat, hogy ne általában bíráljanak, hanem konkrétan jelezzék a termék és a vásárlási időpont meg­jelölésével kifogásaikat, hogy azt orvosolni, a felelősséget pedig megállapítani tudják. Libacombügyben az érintet­tek felhívták a figyelmet ar­ra, hogy az árjegyzék kiadá­sával igencsak becsapták — központilag — a fogyasztó­kat,­­hiszen az abban foglal­tak jelentős része csupán ár­ajánlat, amelyet a vállalatok megváltoztathatnak. A liba­combot egyébként 7 nyugat­német márkáért adják a nyugati piacon, ehhez képest a 120 forintos ár bizony nem sok — legalábbis a szentesi vállalat képviselője szerint. (Viszont a magyar dolgozók fizetése sem sok —­ e sorok írója szerint.) Nem derült sajnos ki az fmt ülésén az sem, hogy konkrétan mely kiskereskedelmi cégek­­ nem „adták tovább” a fogyasz­tóknak tavaly a szentesi Ba­romfifeldolgozó Vállalat egyes termékeinek árleszál­lítását, s az sem, hogy a Ha­diköz miért nem képviseltet­te magát e tanácskozáson. S. I. SZERDA, 1998. FEBRUÁR 1. Politikai sokszínűség - nemzeti felelősség Cp­rin­­­se száma a különféle alternat­ív inili­a­­tív szerveződéseknek, mozgal­maknak. Vannak­­közöttük kifejezetten érdekvédelmi, szakmai, környezetvédelmi szervezetek, sőt baráti körök és társasá­gok is. Ezek többségének politikai ambí­ciói is vannak, legalábbis tevékenységük politikai vonatkozásai is érvényesülnek,­­ kifejezésre jutnak. E szerveződések egyi­­ke-másika párttá kíván fejlődni. Mint ahogyan a Bajcsy-Zsilinszky és a Kovács Béla Társaság tagjaiból állt össze az a csoport, amely bejelentette, hogy a törvé­nyesen nem betiltott Független Kisgazda­­pártként kíván tevékenykedni. A Veres Péter Társaság vezetői, tagjai közül szin­tén többen úgy nyilatkoztak, hogy a ko­rábbi Nemzeti Parasztpárt újjászervezése a céljuk. Felvetődik azonban az is, hogy egy ag­rárpártot kellene létrehozni, amelyik a kisgazda- és a parasztpárt törekvéseit folytatná, és a parasztság, a falusi lakos­ság politikai érdekképviseletét tekintené fő feladatának. Ezzel függ össze, hogy az Országgyűlés legutóbbi ülésén a képvise­lők egy csoportja megalakította az úgy­nevezett agrárfrakciót. Bejelentette újjáalakulását a Szociálde­mokrata Párt is. Az alternatív politikai csoportok közül legaktívabb a Magyar Demokrata Fórum (MDF), amely legtöbb helyi szervezettel és legnagyobb taglét­számmal rendelkezik. Működik még a Szabad Demokraták Szövetsége, amelynek befolyása azonban — a jelekből ítélve — jóval kisebb, mint az MDF-é Látható te­hát, hogy a különféle réteg-, csoport-, szakmai és más érdekeket képviselő szer­vezetek mellett kifejezetten politikai cé­lokat képviselő szerveződések is létrejöt­tek, amelyek pártnak deklarálták magu­kat, vagy párttá akarnak fejlődni. Mi állapítható jól, alakulóban levő, főbb programterveikről? Elsősorban az tűnik nyilvánvalónak, hogy egy részük — kisgazdapárt, SZDP, parasztpárt — ko­rábban koalíciós pártként működött, és most a jogfolytonosság elvén állva kíván­ja tevékenységét folytatni, politikáját a mai viszonyoknak megfelelően alakítani. E csoportok ideológiai, politikai arculata még eléggé kialakulatlan. Régi eszmei ki­indulópontjaikra hivatkoznak, de mai ideológiai, politikai céljaikat eléggé álta­lánosan fogalmazzák meg, régi demokra­tikus jelszavaikat hangoztatják. A szabad demokraták a történelmi li­beralizmus és radikalizmus eszméit kép­viselik és a demokrácia, a jogállam ma­radéktalan megvalósításáért­­szállnak sík­ra. Az MDF többféle politikai irányzat és csoport koalíciója. Fő irányzata a felsza­badulás előtti népi írói mozgalomnak a fasizmus és a sztálini szovjet gyakorlat közötti harmadik útra, a magyar sajátos­ságokat messzemenően figyelembe vevő, az úgynevezett szövetkezeti szocializmus­ra vonatkozó eszméit, népi, nemzeti el­kötelezettségét tekinti kiindulópontnak és követelménynek politikai tevékenységéhez. Mindebből kitűnik, hogy a szerveződő politikai csoportok, pártok azoknak az eszmei-politikai irányzatoknak a folyta­tóiként lépnek fel, amelyek hazánkban az elmúlt fél-háromnegyed évszázadban ha­tást gyakoroltak. Közéletünkben új­ra megjelentek tehát a történelmi liberaliz­mus és radikalizmus, a paraszti-kispolgá­ri demokrácia, a szociáldemokrata re­formirányzat, a népi írók mozgalmának régebbi és mai képviselői, illetve folytatói,­­ ezek a csoportok politikai erővé akar­nak válni. Ezek a jelenségek egyben, arra mutatnak, hogy a pártok szerveződése — legalábbis jelenleg — nem annyira a tár­sadalom különböző rétegei, csoportjai ér­dekkifejeződése alapján, hanem a koráb­ban érvényesült eszmei irányzatok foly­tatásaként bontakozik ki. Ppilisi­e P°liUkfli pluralizmus, a demok­­ratig rácia igazi érvényesülésének szük­ségessége a társadalom érdektagoltságából és a különböző érdekek egyeztetésének és a közakarat kialakításának társadalmi igényéből következik A politikai plura­lizmus értelme és célja abban fogalmaz­ható meg, hogy a társadalom­ különböző rétegei, csoportjai szervezeteiken keresz­tül fejezik ki és igyekeznek érvényesíteni érdekeiket, céljaikat és törekvéseiket. A társadalom, a lakosság, a közvélemény fo­lyamatosan figyelemmel kíséri nemcsak az MSZMP, hanem az említett, szerveze­tek, politikai csoportok nézeteit, hirdetett céljait, gyakorlati tevékenységét, és véle­ményt alkot róluk. Mind az MSZMP, mind a többi politi­kai csoport és irányzat legfőbb céljának azt tekinti, illetve hirdeti, hogy kivezesse országunkat válságos helyzetéből. Ennek a nehéz nemzeti feladatnak a megoldá­sára a különféle programok, javaslatok kidolgozása éppen csak hogy megkezdő­dött. Pártunk tavalyi, májusi országos ér­tekezlete megnyitotta az utat egy reális, a válság leküzdését, a jogállam megte­remtését szolgáló program kialakításához és megvalósításához. A vita megkezdő­dött az MSZMP és a többi politikai cso­port között­­ a válságból való kivezető út közös feladatainak megoldására. Ennek egyik formája volt az MSZMP és az MDF képviselőinek nemrégi találkozója és gondolatcseréje a Politikai Főiskolán. Kz az MSZMP, s£o­dalom, a lakosság, az általuk képviselt ré­tegek és csoportok érdekében lép fel, de érzi felelősségét az egész nép előtt. Ez a közös nemzeti felelősség lehet az alapja a további együttműködésnek, a válságból való közös kiútkeresésnek, ami természe­tesen nem zárja ki a vitát, sőt a hatalo­mért folytatott harcot sem. TAMASI MIHÁLY Vitában érlelődő megújulás A Pártélet januári számáról A szervezeti életről folyó pártvitáról közöl vezércik­ket a Pártélet. Ugyanis­­ a múlt évi országos pártérte­kezlet állást foglalt abban, hogy „a nagy horderejű ügyekben a Központi Bi­zottság előzetesen lefolyta­tott, az egész tagságra ki­terjedő pártvita alapján döntsön.” Ilyen „nagy ügy” az, hogy milyen szabályai legyenek a pártéletnek. A cél persze az, hogy az ügyin­téző jellegű szervezetből poli­tizáló párttá változtassuk az MSZMP-t. Ehhez át kell formálni az alapszervezetek életét, ennek kereteit és tartalmát egyaránt. Az új keret, az új eszközök, mód­szerek nagyon lényegesek, de ha az alapszervezetekben nem folyik politika-alakítás, a mindennapi gyakorlat nem újul meg, akkor a meggyö­keredzett voluntarizmustól való elszakadás nem törté­nik meg, pedig ennek ve­szélyei igen nagyok. Arról van szó, hogy a munkahelyi és lakóterületi szerveződés­iben más arányokra van szükség, mint eddig. Ugyan­is a politikai közélet súly­pontja a lakóterületre he­lyeződik át, mivel a demok­rácia áthatja a közéletet, az állampolgári aktivitás felpezsdülése új teret kínál a cselekvésre, amely a kom­munistáknak is gyakorlóte­repe és küzdőtere. Négy megyei tapasztalat­nak ad nyilvánosságot a fo­lyóirat. Gondolom, hogy a válogatás véletlenszerű. Devcsics Miklós, a Nógrád Megyei Pártbizottság első titkára egyebek közt leír­ja ezt a mondatot is: „El kell érnünk, hogy minél ke­vesebb korlátja, bürokrati­kus akadálya legyen az ele­­ven, hatékony pártmunká­nak ... Az élet követeli meg az akcióképes, önálló­an gondolkodó, cselekvő alapszervezetek kialakítá­sát...” Nagy Sándorné, a Pest Megyei Pártbizottság titkára úgy véli: „...a pártmunka nyilvánossága nem valamiféle ,kipipálan­dó’ napirend, hanem a párt korszerű működésének lét­formája, a demokratizmus, a bizalomerősítés, a szövet­ségi politika egyik eszköze, és feltétele, egyben a köz­élet és a közerkölcs fontos szervező, szabályozó ereje.” Angyal Sándor, a Kelet- Magyarország c. napilap fő­szerkesztő-helyettese a nyír­egyházi megyei pártértekez­letről beszámolva írja le: „A kommunistákat éveken át leszoktatták az önálló gondolkodásról... ... s most, amikor talpukra kel­lene állni, önállóan dolgoz­ni, akkor az alapszervezetek tétovák, erőtlenek ... (ennek veszélye) ... a kommunista közösségek csatát veszthet­nek a lakóterületen, a más szerveződésekkel szemben.” Nagy Jenő, a Fejér Megyei Pártbizottság nyugalmazott titkára szerint: ,,A megyei pártbizottság javaslata a párton belül szinte bomba­ként ihatott: menjenek a la­kókörzetek erősítésére a párt- és a tanácsi apparátu­si pártalapszervezetek kom­munistái, az igazságügyi, az egészségügyi, a pedagógus, a pénzintézeti, a kereskedel­mi-szolgáltató pártszerveze­tek tagjai — vagyis akik hivatásuknál fogva amúgy is szoros­­kapcsolatban áll­nak a lakossággal.” E négy kiragadott idézet is jelzi, mennyi feladat tisztázása sürgető, ezért eredményt hozó vitákra lenne szükség. A Közéletünkről —­ hittel című írásra hívnám még föl a figyelmet. Ördögh Szil­veszter íróval, a Központi Bizottság tagjával beszél­getett a folyóirat munkatár­sa. „Én az szeretném, ha az igét nem ragoznánk, ha cselekvéssé tudna válni esz­mecserékben, társadalmi megnyilvánulásokban... mert a vita köpenyében meg lehet bújni, vagy ami szintén félő, el lehet bújni.” — Ennyit kedvcsináláshoz az olvasáshoz, a gondolko­dáshoz, melyet hasznos cse­lekvések követnek. -------- 3 B. GY. GY. Pályázat A mozgássérült gyermekek és fiatalok integrált — az­az ép kortársaikkal együtt történő — oktatására és neve­lésére pályázatot hirdet az óvodák, valamint az alap- és középfokú nevelési és oktatási intézmények számára az 1989­-90.es tanévre az Országos Pedagógiai Intézet és a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége. A pályázat célja a mozgássérült gyermekek és fiatalok társadalmi beilleszkedésének megkönnyítése. Ehhez elen­gedhetetlenül szükséges, hogy együtt tanuljanak kortársa­ikkal, s ne speciális intézetekben, távol családjuktól és barátaiktól nevelődjenek. A pályázatra azoknak az óvodáknak és iskoláknak a jelentkezését, várják, amelyek legalább két mozgássérült nevelését vállalják. A jelentkezők írják le, hány éven és a fogyatékosság típusa szerint milyen gyermekeket fogad­nának a gyermekek mozgás- és szükség szerinti beszéd­­fejlesztésére. A pályázatokat a jelentkezők március 1-jéig juttathat­ják el az Országos Pedagógiai Intézet gyógypedagógiai osz­tálya (Budapest 1071, Gorkij fasor 17—21.) címre. A pá­lyaműveket április 15-éig elbírálják. (MTI)

Next