Csongrád Megyei Hírlap, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-01 / 27. szám
Annyit termelni, amennyit el lehet adni Sok vagy kevés a paprika? Visszaszorulóban vannak a Szeged környéki nagy hagyományokkal rendelkező paprikatermelők. Néhány éve már tapasztalható, hogy ezeken a területeken egyre kevesebb palántát ültetnek ki tavasszal. Bekapcsolódtak viszont olyan területek is a paprikatermesztésbe, ahol régebben csak elvétve volt található e fűszernövény, például Gorzsa és környéke. — Egy ilyen váltásnak nyilván gazdasági okai vannak. Hogyan hatott ez ki a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat gazdálkodására? — kérdezem Darázs Sándornét, a vállalat igazgatóját. — Valójában a gazdálkodás hatékonysága kényszerítette ki a súlyponteltolódást. A hagyományos, régi paprikás területeken, mint Röszke és Mihálytelek, valamint a homoki részeken igen alacsony, 4 tonna körüli a termésátlag hektáronként. Sajnos, ezeknek a tábláknak a többségét nem lehet öntözni, így erősen megsínylik a mostani aszályos éveket. A paprikatermesztésbe néhány éve bekapcsolódott Vásárhely környéki területeken viszont nem ritka a 18—20 tonna körüli termésátlag. — Erre azt felelik a „régiek”, hogy az ő termésük jobb minőségű, az ebből készült paprikának szebb a színe. — Megvizsgáltuk mind a két tájkörzet paprikáját, és semmi kivetnivalót sem találtunk a Vásárhely környékiben. Vállalatunk ma már nem a mennyiségben, hanem a minőségben érdekelt, hiszen sem külföldön, sem idehaza nem lehet eladni a közepest. Ha a gorzsai paprika rosszabb lenne, nem tudtuk volna tavaly 2 millió dollárral növelni tőkés exportunkat, amely így 9,4 millió dollár lett. Ebben nemcsak a paprika van, hanem az étel-, főként a marhahúskonzerv is. Hogyan sikerült növelni a kivitelt, mikor mindenütt azt hallani: telítődött a nyugati élelmiszerpiac? — Szerencsénkre tavaly két paprikaexportőr országban, Spanyolországban és Jugoszláviában kevesebb termett a szokásosnál, így be tudtunk törni az ő piacaikra is. Ehhez persze jó minőségű termék kellett. Betörni sem könnyű a nyugati piacra, de talán még nehezebb megtartani azt. Szerencsére úgy tűnik, sikerült. — Hogyan koordinálják a paprikatermesztést? — A Szegedi Fűszerpaprika Tájkörzet Gt.-n keresztül — veszi át a szót Nagyi István igazgatóhelyettes. — 1987-ben túltermelés volt, jóval több paprikát ültettek, mint amennyit kellett volna. Ez nekünk értékesítési gondokat okozott. Szerencsére tavaly sikerült eladni az igen magas, felhalmozódott készleteinket is. Levontuk a következtetést, ezentúl nem területre kötjük a szerződést, hanem szigorúan a paprika mennyiségére. Tavaly 30 ezer tonnát vásároltunk fel, az idén 38 ezerre szerződtünk. A többletet a már említett új piacok teszik lehetővé. — Hogyan alakulnak felvásárlási áraik? — Nem változnak, nem csökkentjük, de nem is növeljük. Érthető, hogy a 3—4 tonnát szüretelő termelők érdeke az ár növelése lenne, hiszen nekik így nem jó üzlet a paprika. Ahol viszont ennek a többszörösét szedik be, ott megéri tárolótelepet, szárítót építeni, van lehetőség beruházásra. Meg kellene már egyszer érteni, hogy nem azt kell eladni, ami megtermett, hanem annyit kell termelni, amennyi eladható. Ha úgy látszik, nem lehet eladni, akkor vissza kell fogni a termelést, akármilyen fájdalmas is. Ha nem ezt tennénk, áron alul kótyavetyélnénk el a paprikát. — Önöknek futja-e fejlesztésre? — Tavaly 2 milliárd forintot meghaladó árbevételre tettünk szert, amiből tisztes nyereség is képződött. Minden híreszteléssel szemben, időben tudtunk fizetni a felvásárolt paprikáért. Pénzügyi helyzetünknek köszönhetően fejleszteni is tudunk. Tavaly 15—20 millió forintba került egy új, úgynevezett hidegőrlős és filmbevonásos technológia bevezetése. Ennek a hagyományossal szemben az az előnye, hogy a nyersanyagban lévő illőolajak jobban megmaradnak a késztermékben, vagyis az őrölt paprikában, így szebb lesz a színe, jobb az íze, illata. Ugyancsak tavaly kezdtünk bele egy 100 millió forint értékű lízingbe. Ennek keretében modern nyugatnémet gépeket szereztünk be a vöröshagyma és a pritaminpaprika szárítás előtti előkészítésére. Ez az üllési telepünkön épül, 40 millió forintos beruházással. A szegedi gyárban 18—20 tonna befogadására alkalmas keverő berendezést, valamint húsipari gépeket helyezünk üzembe, ugyancsak az idén. Ezek mind a minőség javítását, közvetve pedig a megszerzett piacok megtartását célozzák. STEIN ZOLTÁN Fogyasztók, árak, árszabók Négy Csongrád megyei ipari vállalat gazdálkodási és árpolitikai magatartását vizsgálta tegnapi ülésén a fogyasztók megyei tanácsa. Többen kifogásolták, hogy a jócskán megemelkedett tejtermékárak mellett a minőség egyáltalán nem javult. Szaporodnak a panaszok, a félliteres zacskókban fél liternél kevesebb tejet talál a vevő. (Úgy látszik, ,a szeszmentes italokat is utolérte a végzet, hiszen eddig csupán a korsót fizető, de ezért csak négy és fél deciliter sört iható állampolgárok berzenkedtek.) Kevesellték az olcsó tejtermékek választékát és — például az 1,5 százalékos tej és a 12 százalékos tejföl — mennyiségét is. Szükség volna arra, hogy a vajnál olcsóbb és növényi alapanyagú margarint ne csak negyedkilós, hanem kisebb, 5—10 dekás csomagban is kapni lehessen. Miért van az, hogy csak a kereskedőket, büntetik (igen kemény szankciókkal), már a legkisebb súlyrövidítésért is, míg a gyártóknál sokszor 3—4 százalékos eltérés is — no persze negatív irányban — büntetlen marad? A libacomb ára a központi árjegyzékben 107 forinttal szerepel (az emelés előtti 98 forint helyett), a megyében mégis 120 forintért árulják. Miért? A Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat tavaly a csirkecombot és néhány más terméket árengedménnyel értékesítette, a kereskedelemben több cég azonban ezt nem adta tovább a fogyasztók, a vásárlók felé. (Pedig végre valami olcsóbb lett volna — nemcsak papíron, de a boltban is.) A flódiköt tőkés exportja veszteséges. Ennek okára is kiváncsiak voltak a jelenlevők. A bútoriparban egy ideje itthon nagyban megnőtt a kereslet. Miért nem követi ezt a kínálat? Alárendeltté válik a belső piac, az exportorientáltság miatt, a fogyasztói érdekekkel szinte senki sem törődik. A fogyasztók megyei tanácsának észrevételei, erőteljes jelzései sem szülnek konkrét intézkedéseket az arra illetékes szerveknél. A Tisza Bútoripari Vállalat képviselője hangsúlyozta, hogy 1985 óta kizárólag az alapanyagárak és az általános forgalmi adó emelkedéséből származó többletköltségeket hárították át a vásárlókra. Egyben bejelentette, hogy a tavalyi 20—40 százalékos alapanyagár-emelés után idén további 10—20 százalékos növekedés várható, ugyanazon anyagoknál... A többlettermékeket külföldre kénytelenek eladni, hogy az új gépek és az importból származó alapanyagok költségeit fedezni tudják, így a belföldi forgalomban számottevő növekedésre ne számítsunk. A tejipar részéről főleg a csomagolóanyagok folyamatos áremelkedésére panaszkodtak, s jelezték, hogy előfordulhat éppen emiatt az év során újabb áremelés is a tejtermékeknél, bár mindenképpen szeretnék elkerülni ezt. A panaszok kivizsgálására átszervezték a minőségellenőrzési apparátust, s arra kérik a fogyasztókat, hogy ne általában bíráljanak, hanem konkrétan jelezzék a termék és a vásárlási időpont megjelölésével kifogásaikat, hogy azt orvosolni, a felelősséget pedig megállapítani tudják. Libacombügyben az érintettek felhívták a figyelmet arra, hogy az árjegyzék kiadásával igencsak becsapták — központilag — a fogyasztókat,hiszen az abban foglaltak jelentős része csupán árajánlat, amelyet a vállalatok megváltoztathatnak. A libacombot egyébként 7 nyugatnémet márkáért adják a nyugati piacon, ehhez képest a 120 forintos ár bizony nem sok — legalábbis a szentesi vállalat képviselője szerint. (Viszont a magyar dolgozók fizetése sem sok — e sorok írója szerint.) Nem derült sajnos ki az fmt ülésén az sem, hogy konkrétan mely kiskereskedelmi cégek nem „adták tovább” a fogyasztóknak tavaly a szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat egyes termékeinek árleszállítását, s az sem, hogy a Hadiköz miért nem képviseltette magát e tanácskozáson. S. I. SZERDA, 1998. FEBRUÁR 1. Politikai sokszínűség - nemzeti felelősség Cprinse száma a különféle alternatív iniliatív szerveződéseknek, mozgalmaknak. Vannakközöttük kifejezetten érdekvédelmi, szakmai, környezetvédelmi szervezetek, sőt baráti körök és társaságok is. Ezek többségének politikai ambíciói is vannak, legalábbis tevékenységük politikai vonatkozásai is érvényesülnek, kifejezésre jutnak. E szerveződések egyike-másika párttá kíván fejlődni. Mint ahogyan a Bajcsy-Zsilinszky és a Kovács Béla Társaság tagjaiból állt össze az a csoport, amely bejelentette, hogy a törvényesen nem betiltott Független Kisgazdapártként kíván tevékenykedni. A Veres Péter Társaság vezetői, tagjai közül szintén többen úgy nyilatkoztak, hogy a korábbi Nemzeti Parasztpárt újjászervezése a céljuk. Felvetődik azonban az is, hogy egy agrárpártot kellene létrehozni, amelyik a kisgazda- és a parasztpárt törekvéseit folytatná, és a parasztság, a falusi lakosság politikai érdekképviseletét tekintené fő feladatának. Ezzel függ össze, hogy az Országgyűlés legutóbbi ülésén a képviselők egy csoportja megalakította az úgynevezett agrárfrakciót. Bejelentette újjáalakulását a Szociáldemokrata Párt is. Az alternatív politikai csoportok közül legaktívabb a Magyar Demokrata Fórum (MDF), amely legtöbb helyi szervezettel és legnagyobb taglétszámmal rendelkezik. Működik még a Szabad Demokraták Szövetsége, amelynek befolyása azonban — a jelekből ítélve — jóval kisebb, mint az MDF-é Látható tehát, hogy a különféle réteg-, csoport-, szakmai és más érdekeket képviselő szervezetek mellett kifejezetten politikai célokat képviselő szerveződések is létrejöttek, amelyek pártnak deklarálták magukat, vagy párttá akarnak fejlődni. Mi állapítható jól, alakulóban levő, főbb programterveikről? Elsősorban az tűnik nyilvánvalónak, hogy egy részük — kisgazdapárt, SZDP, parasztpárt — korábban koalíciós pártként működött, és most a jogfolytonosság elvén állva kívánja tevékenységét folytatni, politikáját a mai viszonyoknak megfelelően alakítani. E csoportok ideológiai, politikai arculata még eléggé kialakulatlan. Régi eszmei kiindulópontjaikra hivatkoznak, de mai ideológiai, politikai céljaikat eléggé általánosan fogalmazzák meg, régi demokratikus jelszavaikat hangoztatják. A szabad demokraták a történelmi liberalizmus és radikalizmus eszméit képviselik és a demokrácia, a jogállam maradéktalan megvalósításáértszállnak síkra. Az MDF többféle politikai irányzat és csoport koalíciója. Fő irányzata a felszabadulás előtti népi írói mozgalomnak a fasizmus és a sztálini szovjet gyakorlat közötti harmadik útra, a magyar sajátosságokat messzemenően figyelembe vevő, az úgynevezett szövetkezeti szocializmusra vonatkozó eszméit, népi, nemzeti elkötelezettségét tekinti kiindulópontnak és követelménynek politikai tevékenységéhez. Mindebből kitűnik, hogy a szerveződő politikai csoportok, pártok azoknak az eszmei-politikai irányzatoknak a folytatóiként lépnek fel, amelyek hazánkban az elmúlt fél-háromnegyed évszázadban hatást gyakoroltak. Közéletünkben újra megjelentek tehát a történelmi liberalizmus és radikalizmus, a paraszti-kispolgári demokrácia, a szociáldemokrata reformirányzat, a népi írók mozgalmának régebbi és mai képviselői, illetve folytatói, ezek a csoportok politikai erővé akarnak válni. Ezek a jelenségek egyben, arra mutatnak, hogy a pártok szerveződése — legalábbis jelenleg — nem annyira a társadalom különböző rétegei, csoportjai érdekkifejeződése alapján, hanem a korábban érvényesült eszmei irányzatok folytatásaként bontakozik ki. Ppilisie P°liUkfli pluralizmus, a demokratig rácia igazi érvényesülésének szükségessége a társadalom érdektagoltságából és a különböző érdekek egyeztetésének és a közakarat kialakításának társadalmi igényéből következik A politikai pluralizmus értelme és célja abban fogalmazható meg, hogy a társadalom különböző rétegei, csoportjai szervezeteiken keresztül fejezik ki és igyekeznek érvényesíteni érdekeiket, céljaikat és törekvéseiket. A társadalom, a lakosság, a közvélemény folyamatosan figyelemmel kíséri nemcsak az MSZMP, hanem az említett, szervezetek, politikai csoportok nézeteit, hirdetett céljait, gyakorlati tevékenységét, és véleményt alkot róluk. Mind az MSZMP, mind a többi politikai csoport és irányzat legfőbb céljának azt tekinti, illetve hirdeti, hogy kivezesse országunkat válságos helyzetéből. Ennek a nehéz nemzeti feladatnak a megoldására a különféle programok, javaslatok kidolgozása éppen csak hogy megkezdődött. Pártunk tavalyi, májusi országos értekezlete megnyitotta az utat egy reális, a válság leküzdését, a jogállam megteremtését szolgáló program kialakításához és megvalósításához. A vita megkezdődött az MSZMP és a többi politikai csoport között a válságból való kivezető út közös feladatainak megoldására. Ennek egyik formája volt az MSZMP és az MDF képviselőinek nemrégi találkozója és gondolatcseréje a Politikai Főiskolán. Kz az MSZMP, s£odalom, a lakosság, az általuk képviselt rétegek és csoportok érdekében lép fel, de érzi felelősségét az egész nép előtt. Ez a közös nemzeti felelősség lehet az alapja a további együttműködésnek, a válságból való közös kiútkeresésnek, ami természetesen nem zárja ki a vitát, sőt a hatalomért folytatott harcot sem. TAMASI MIHÁLY Vitában érlelődő megújulás A Pártélet januári számáról A szervezeti életről folyó pártvitáról közöl vezércikket a Pártélet. Ugyanis a múlt évi országos pártértekezlet állást foglalt abban, hogy „a nagy horderejű ügyekben a Központi Bizottság előzetesen lefolytatott, az egész tagságra kiterjedő pártvita alapján döntsön.” Ilyen „nagy ügy” az, hogy milyen szabályai legyenek a pártéletnek. A cél persze az, hogy az ügyintéző jellegű szervezetből politizáló párttá változtassuk az MSZMP-t. Ehhez át kell formálni az alapszervezetek életét, ennek kereteit és tartalmát egyaránt. Az új keret, az új eszközök, módszerek nagyon lényegesek, de ha az alapszervezetekben nem folyik politika-alakítás, a mindennapi gyakorlat nem újul meg, akkor a meggyökeredzett voluntarizmustól való elszakadás nem történik meg, pedig ennek veszélyei igen nagyok. Arról van szó, hogy a munkahelyi és lakóterületi szerveződésiben más arányokra van szükség, mint eddig. Ugyanis a politikai közélet súlypontja a lakóterületre helyeződik át, mivel a demokrácia áthatja a közéletet, az állampolgári aktivitás felpezsdülése új teret kínál a cselekvésre, amely a kommunistáknak is gyakorlóterepe és küzdőtere. Négy megyei tapasztalatnak ad nyilvánosságot a folyóirat. Gondolom, hogy a válogatás véletlenszerű. Devcsics Miklós, a Nógrád Megyei Pártbizottság első titkára egyebek közt leírja ezt a mondatot is: „El kell érnünk, hogy minél kevesebb korlátja, bürokratikus akadálya legyen az eleven, hatékony pártmunkának ... Az élet követeli meg az akcióképes, önállóan gondolkodó, cselekvő alapszervezetek kialakítását...” Nagy Sándorné, a Pest Megyei Pártbizottság titkára úgy véli: „...a pártmunka nyilvánossága nem valamiféle ,kipipálandó’ napirend, hanem a párt korszerű működésének létformája, a demokratizmus, a bizalomerősítés, a szövetségi politika egyik eszköze, és feltétele, egyben a közélet és a közerkölcs fontos szervező, szabályozó ereje.” Angyal Sándor, a Kelet- Magyarország c. napilap főszerkesztő-helyettese a nyíregyházi megyei pártértekezletről beszámolva írja le: „A kommunistákat éveken át leszoktatták az önálló gondolkodásról... ... s most, amikor talpukra kellene állni, önállóan dolgozni, akkor az alapszervezetek tétovák, erőtlenek ... (ennek veszélye) ... a kommunista közösségek csatát veszthetnek a lakóterületen, a más szerveződésekkel szemben.” Nagy Jenő, a Fejér Megyei Pártbizottság nyugalmazott titkára szerint: ,,A megyei pártbizottság javaslata a párton belül szinte bombaként ihatott: menjenek a lakókörzetek erősítésére a párt- és a tanácsi apparátusi pártalapszervezetek kommunistái, az igazságügyi, az egészségügyi, a pedagógus, a pénzintézeti, a kereskedelmi-szolgáltató pártszervezetek tagjai — vagyis akik hivatásuknál fogva amúgy is szoroskapcsolatban állnak a lakossággal.” E négy kiragadott idézet is jelzi, mennyi feladat tisztázása sürgető, ezért eredményt hozó vitákra lenne szükség. A Közéletünkről — hittel című írásra hívnám még föl a figyelmet. Ördögh Szilveszter íróval, a Központi Bizottság tagjával beszélgetett a folyóirat munkatársa. „Én az szeretném, ha az igét nem ragoznánk, ha cselekvéssé tudna válni eszmecserékben, társadalmi megnyilvánulásokban... mert a vita köpenyében meg lehet bújni, vagy ami szintén félő, el lehet bújni.” — Ennyit kedvcsináláshoz az olvasáshoz, a gondolkodáshoz, melyet hasznos cselekvések követnek. -------- 3 B. GY. GY. Pályázat A mozgássérült gyermekek és fiatalok integrált — azaz ép kortársaikkal együtt történő — oktatására és nevelésére pályázatot hirdet az óvodák, valamint az alap- és középfokú nevelési és oktatási intézmények számára az 1989-90.es tanévre az Országos Pedagógiai Intézet és a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége. A pályázat célja a mozgássérült gyermekek és fiatalok társadalmi beilleszkedésének megkönnyítése. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy együtt tanuljanak kortársaikkal, s ne speciális intézetekben, távol családjuktól és barátaiktól nevelődjenek. A pályázatra azoknak az óvodáknak és iskoláknak a jelentkezését, várják, amelyek legalább két mozgássérült nevelését vállalják. A jelentkezők írják le, hány éven és a fogyatékosság típusa szerint milyen gyermekeket fogadnának a gyermekek mozgás- és szükség szerinti beszédfejlesztésére. A pályázatokat a jelentkezők március 1-jéig juttathatják el az Országos Pedagógiai Intézet gyógypedagógiai osztálya (Budapest 1071, Gorkij fasor 17—21.) címre. A pályaműveket április 15-éig elbírálják. (MTI)