Csongrád Megyei Hírlap, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-01 / 51. szám

(Folytatás az 1. oldalról.)­kintse át a határőrség mun­kájának korszerűsítésével, a változó politikai, társadalmi feltételekhez igazodó határ­őrizet kialakításával össze­függő feladatokat. A Politikai Bizottság meg­hallgatta és jóváhagyta Grósz Károly tájékoztatását a február 15-i prágai mun­kalátogatásáról. Megállapí­totta, hogy az MSZMP fő­titkárának Milos Jakessel, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkárával folytatott megbeszélése hozzájárult a pártjaink közötti bizalom erősítéséhez, egymás helyze­tének pontosabb megisme­réséhez. Eredményesen se­gítette elő a politikai és a gazdasági együttműködés új lehetőségeinek feltárását. A testület ugyancsak jó­váhagyólag tudomásul vet­te az MSZMP főtitkárának tájékoztatását Sztipe Suvar­­ral, a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége KB Elnöksé­ge elnökével február 27-én tartott határ menti baráti munkatalálkozóról. A Politikai Bizottság meg­elégedéssel szólt arról, hogy mindkét testvérpárt veze­tőivel konstruktív szellem­ben vitattuk meg az or­szágainkban élő nemzeti­ségiek helyzetét. Készséget tapasztaltunk a korszerű nemzetiségi politika tovább­fejlesztésére, a Csehszlová­kiában és Jugoszláviában élő magyarok nemzetiségi arculata megőrzésének és kulturális fejlődésének elő­segítésére. A Politikai Bizottság — egyebek között — hatáskö­rébe tartozó személyi kér­désekben döntött, illetve foglalt állást. • A Politikai Bizottság ké­ső estig elhúzódó ülése köz- Ülést tartott a Politikai Bizottság­ ben találkozott az újság­írókkal Kimmel Emil, a párt helyettes szóvivője és Thür­­mer Gyula, az MSZMP fő­titkárának külpolitikai ta­nácsadója, hogy tájékozta­tást adjanak a tanácskozás napirendjén szereplő té­mákról, az ott született dön­tésekről, javaslatokról. — A testület meghallgat­ta Grósz Károly főtitkár be­számolóját az elmúlt hetek külföldi utazásainak ta­pasztalatairól — mondta Thürmer Gyula, majd in­formálta a sajtó munkatár­sait az MSZMP első számú vezetőjének Csehszlovákia Kommunista Pártjának fő­titkárával, valamint a Ju­goszláv Kommunisták Szö­vetsége Elnökségének elnö­kével folytatott megbeszé­lésről, a találkozók hátteré­ről. Kimmer Emil, a Politikai Bizottság előtt szereplő na­pirendekről tájékoztatva el­mondta: Szabadság, igazsá­gosság, szolidaritás címen lát napvilágot a rövid távú akcióterv, amely kifejezi a párt felfogását a nemzet sorsát érintő kérdésekről, szándékát a tennivalókról. Mint a testület ülésén is ki­fejezésre juttatták: nem ideologikus programra van szükség, hanem egy mának szóló akcióprogramra, amely nyíltan szembenéz a múlt­tal, vállalja a jelent, s kéz­zelfogható közelségbe hozza egy demokratikus szocializ­mus megteremtésének lehe­tőségét, egyúttal hitelesen bizonyítja, hogy ez a párt minden megegyezésre kész és képes, s egy, az egész nemzethez szóló programot fogalmaz meg, tesz javas­latként a Központi Bizott­ság asztalára, amely a vég­rehajtás és a végrehajtható­ság igényével is számol. Foglalkozott a testület egyebek között a párt új folyóiratának koncepciójá­val. A március 1-jével in­duló Új Fórum főszerkesz­tőjévé Szerdahelyi Istvánt nevezte ki, s feladatául je­lölte meg, hogy politikai orgánumként képviselje az MSZMP céljait. Az elképze­lések szerint — az elméleti műhelyként működő Társa­dalmi Szemle testvérlapja­ként — higgadt, nyílt és elvszerű vitafórum lesz, amely segíti a párton belüli vitakérdések tisztázását, a konszenzus megteremtését, a döntések előkészítését. A Politikai Bizottság már­cius 15. megünneplésével kapcsolatban javaslatot ter­jeszt a Központi Bizottság soron következő ülése elé. Lényege, hogy az ünnep a közös jövőért felelősséget érző társadalmi erők össze­fogását, a nemzeti együvé tartozást fejezze ki. Személyi javaslatok is szerepeltek a Politikai Bi­zottság előtt. Eszerint a Népszabadság főszerkesztő­­helyettesi beosztásával bíz­ták meg Karcagi Lászlót — a lap korábbi munkatársát, majd rovatvezetőjét —, s felmentette Sztrapák Ferenc eddigi főszerkesztő-helyet­test, aki egy újonnan induló lap főszerkesztője lesz. Ezenkívül a hatáskörébe tartozó, a KB apparátusá­nak átalakításával összefüg­gő személyi ügyekben is döntött a testület. Városavatók megyénkben (Folytatás az 1. oldalról.) mi sem lehetetlen.” A nagy­községben, immár városban élők sokat­­tettek a település fejlődéséért. Mórahalom területe je­lenleg 83 négyzetkilométer, lakóinak száma 5 ezer 774 fő, 60 százalékuk­­belterüle­ten, 40 százalékuk külterü­leten él. Gazdasági életében a mezőgazdaság szerepe ma is meghatározó jelentőségű. Alapvetően a szántóföldi nö­vénytermesztésre, szőlő- és gyümölcs-, valamint állatte­nyésztési ágazatra koncent­rálódi­k. Az 1970-es évek után a népességmegtartás érdekében több ipari mun­kahely is létesült. Az ünnepi beszédben az is elhangzott, hogy a lakosság árucikkigényeinek kielé­gítését 22 üzlet és 6 vendég­látó egység szolgálja, össze­sen 2 ezer 322 lakás van a településen. A vízellátás ér­dekében létrehozták a víz- és csatornamű társulatot, megépült 31 kilométernyi szennyvízcsatorna és az 500 köbméter kapacitású szennyvízt­sstító telep. Ez a hálózat 920 háztartás szenny­vizét szállítja el. A földgáz 1380 lakásba jutott el 38 ki­lométer hosszú vezetékháló­zaton. Van egészségügyi rendelőintézetük, illetve kombinátjuk, bölcsődéjük, óvodájuk, általános iskolá­juk és gimnáziumuk. A szó­rakozást és művelődést mo­zi, könyvtár, művelődési ház biztosítja. A tegnap még nagyközség fejlődéséhez nagyiban hozzá­járult a lakosság szorgalma, környezetéért való tenni­­akarása. Ennek elismerése­ként­­két alkalommal is el­ső helyezést értek el a me­gyei településfejlesztési verseny nagyközségi kate­góriájában. Ezek az elért eredmények csak a tudatos, következetes településfejlesztési politi­kának köszönhetők, és en­nek köszönhető, hogy az El­nöki Tanács ez év március 1-jétől kezdődő hatállyal várossá nyilvánította a nagyközséget. A tanácsainak beszédét követően Cz­ipper Gyula, ipari miniszterhelyettes szólt elismeréssel a telepü­lés fejlődéséről, arról, hogy megérdemelten nyerte el a városi rangot.­­Majd át­nyújtotta Murányi György­nek a várossá nyilvánítás okmányát.­­Az ünnepélyes aktust követően iskolások adtak műsort. Az ünnepi ta­nácsülésen részt vett Vas­­tagh Pál, a megyei pártbi­zottság első titkára is. K. P. : Tegnap délután 5 órakor a kisteleki gimnázium és pos­taforgalmi szakközépiskola kollégiumának dísztermé­ben tartották a városavató ünnepi tanácsülést, amelyet Ott József tanácselnök nyi­tott meg. Hangsúlyozta, hogy a település történetében a közelmúltból 3 jeles dátu­mot mutathatnak fel. 1970 január 1-jén nyilvánították nagyközséggé Kisteleket, ekkor, mint részleges közép­fokú igazgatási központ, ko­moly fejlődésnek indult. Az ezt követő időszakra tehető a jelentősebb ipartelepítés is. 1984. január 1-jétől im­már a városi jogú nagy­köz­ségi tanácsra hárul az a fel­adat, hogy igazgassa nem­csak a saját hanem a kör­nyező községek sorsát is. Ettől az időponttól kezdve erősödött a körzetközponti szerepkör, amelyre a járá­sok megszűnése után egyre nagyobb szükség volt. A ta­nácselnök hangsúlyozta, hogy a lakosság aktivitása, jelentős társadalmi munkája nélkül a mai ünnepélyes pillanathoz nem juthattak volna el. Ezután Gál Zoltán belügy­miniszter-helyettes mon­dott ünnepi beszédet. Ki­emelte, hogy Kistelekkel együtt további negyven te­lepülés nyilváníttatott vá­rossá, amely ékesen bizo­nyítja, hogy országunk pol­gáraiban van összefogás, tettrekészség, ha az nemes célokra, saját környezetük szebbé, életkörülményeik jobbá tételére­, irányul. A hasonló döntések alapjául egyébként bizonyos gazda­sági mutatók fejlettsége, az infrastruktúra, az iskolahá­lózat, a művelődés bizonyos szintje szolgál. Ezen túlme­nően azonban a legfonto­sabb az, hogy az emberi kapcsolatok, az emberek egymás iránti segítőkészsége a mindennapok realitása le­gyen. Szólt arról is, hogy a kistelekieket át kell hassa a felelősség is, hogy méltó le­gyen e címhez a település. Ezután az Elnöki Tanács és a Minisztertanács nevében átnyújtotta Kistelek tanács­elnökének a várossá nyilvá­nítást igazoló okiratot. Az új várost — stílszerűen — az új, tegnap délelőtt megválasztott megyei­­ta­nácselnök köszöntötte. Leh­mann István arra kérte Kis­telek lakosait, hogy tisztel­jék meg bizalmukkal, keres­­sék meg problémáikkal őt, s egyúttal ígéretet tett arra, hogy a város népének to­vábbi fejlődéséhez segítséget fog nyújtani. Emlékezetes marad számomra — mon­datta —, hogy megválasztá­som napja egybeesett Kiste­lek várossá nyilvánításával. Ott József zárszavában ki­tért arra, hogy többen fel­vetették a település nevének esetleges megváltoztatását.­­Ezzel kapcsolatban leszö­gezte: erre a névre már csak a települést több mint 200 éven át szorgosan építő elődök okán is büszkék le­hetnek, így nem indokolt a Kistelek név megváltoztatá­sa. Az ünnepélyes tanácsülés befejezéséül a helyi zeneis­kola tanárainak műsora és a Szózat hangzott el. Ott József tanácselnök (balról) átveszi az oklevelet Gál Zoltán gyettestől belügym­iniszter­hez 2 Párttestü­leti tanácskozások (Folytatás az 1. oldalról.) az anyagiak megteremtése miatt. A párttag sohasem vo­nul ki a munkahelyről, mert az adja a megélhetést neki. Ugyanakkor fel kell vállalni az üzemen kívüli politikai küzdelmet is. Helyesnek tar­tották, ha a lakóhelyeken „feltérképezik” majd a párt­tagságot. Ám félő, hogy a je­lenlegi négy körzeti alapszer­vezet a későbbiekben kevés­nek bizonyul ahhoz, hogy fo­gadja a munkahelyek párt­tagjait. Többen hangsúlyoz­ták, hogy a lakóterületeken közösségi centrumok alakul­janak. Elhangzott, hogy ka­tegnap délután kibővített ülést tartott a Szentes városi pártbizottság, amelyen részt vettek az ágazati és üzemi pártbizottságok titkárai és a megyei pártbizottság tagjai a térségből. Megjelent és fel­szólalt Fraknóy Gábor, a megyei pártbizottság titká­ra. Matkócsik Pál, a pártbi­zottság titkára megnyitója után Dóczi Gábor első titkár adott tájékoztatást a két pártbizottsági ülés között végzett politikai munkáról. Hangsúlyozta, hogy feszült az emberek hangulata, a megélhetési gondok miatt, másrészt elvárják, hogy a párt álljon az alapvető társa­dalmi folyamatok élére, és ne kerüljön kényszerhelyzet­be. A pártbizottság legköze­lebbi ülésén megvitatják a politikai intézményrendszer reformjának kérdéseit. A párttagok minél nagyobb számban vegyenek részt a március 15-i ünnepségeken.­ángzik az ideológiai háttér a lakóhelyi politizáláshoz. Olyan nézet is megfogalma­zódott: a hatalmi harc nem az MSZMP-ben dől el, ha­nem a sorra kerülő tanácsi és országgyűlési választáso­kon. A vita összefoglalásaként egyebek mellett szó esett ar­ról: rövid időn belül napi­rendre kell tűzni a lakóterü­leti alapszervezetek helyze­tét. A párt egyelőre nem szándékozik kivonulni a munkahelyről, mert ez presztízsveszteség lenne szá­mára. B. I. A városban új szervezetként jött létre a munkásőrség ba­ráti köre, a reformkor, az MDF helyi csoportja, alaku­lóban van az Erdélyi Szö­vetség, a tartalékosok klub­ja és a Münnich Ferenc Tár­saság. Majd rövid vitát követően jelentés következett a városi pártbizottság 1988. évi gaz­daságpolitikai programjának végrehajtásáról, javaslatról az idei gazdaságpolitikai fel­adatokra. Ennek előadója volt Demeter Attila, a párt­­bizottság titkára, aki szóbeli kiegészítést fűzött az írásos anyaghoz. Kiemelte, hogy csökkent a gazdasági egysé­gek jövedelemtermelő ké­pessége. A párttagok napon­ta külön lelki tehertétellel mennek dolgozni a munka­helyükre, mert a környeze­tük a pártot hibáztatja a mai súlyos gazdasági helyzetért, pedig ők sem viselhetik a ki­zárólagos felelősséget. Az mindenképpen biztonságos kiindulópont, az elkövetkező időszak feladatainak megol­dására, hogy Szentesen és térségében nincs veszteséges ipari vagy mezőgazdasági üzem. Hering Ferenc megkérdez­te, hogy a gazdaságpolitikai jelentés miért nem foglalko­zik részletesen az infrastruk­túra kérdéseivel, mikor azok elválaszthatatlanok a dolgo­zók rekreációjától, és általá­ban a termelés minőségétől. Minden szempontból kielégí­tő válasznak bizonyult Ko­csis Ferenc (nyugdíjas ta­nácselnök-helyettes) ismer­tetése a legújabb várospoli­tikai eredményekről. Rend­kívül figyelemreméltó, hogy az elmúlt három esztendő alatt a lakosság önerőből 72 millió forintot fordított utak, gázvezetékek és szennyvíz­elvezető csatornák építésére. Baranyi Imre (gépipari vál­lalat) azt sérelmezte, hogy az emelkedő alapanyagárak el­viszik az üzemek nyereségét. Deli Pál (Kontavill) szerint a bérezési megkötöttségek változatlanul sújtják a vál­lalatokat. Az agrárolló a mi­nél nagyobb állami elvonást van hivatva elősegíteni, ép­pen ezért kár lenne emiatt „egymásnak ugrasztani”, az ipart és a mezőgazdaságot. A gazdasági fejlődés azért las­sú,­ mert — képletesen szól­va — ólomcsizmákat húztak a gyárak, üzemek lábára. Keserű Imre így folytatta a hasonlatot: azért kell a gyors politikai haladás, hogy meg­találjuk a helyet, ahol az ólomcsizmákat készítik, és ezt kiiktassuk a gazdasági életből. Hering Ferenc (a HNF városi titkára) a nép­front gazdaságpolitikai kon­cepciójáról szólott. A meg­újulásnak összetevője az ér­tékek megőrzése, a morális kiegyensúlyozottság, vala­mint az identitás. Fraknóy Gábor arról be­szélt, hogy a pénzügyi egy­oldalúság már hosszú eszten­dők óta kialakult. Az adózá­si rendszernek az a hibája, hogy nincsenek beleépítve az ösztönző módszerek, és a bérreform megvalósítása még késik. Még sok tartalék van a gazdálkodó egységek­nél, és a munkahelyeken mindenkinek meg kell való­sítani a saját reformját. Dó­czi Gábor rámutatott arra, hogy számos elhamarkodott nagyberuházás van az or­szágban a közismerteken kí­vül. Biztosítani kell a Par­lament számára azt a jogot, hogy teljes mértékben kont­rollálja a költségvetést. Adó­rendszer már van az ország­ban, de adópolitika még nincs. A vita további részé­ben ugyancsak véleményt mondott gazdálkodási, pénz­ügyi kérdésekről Lebegyi Já­­nosné (városi kórház), Mol­nár Lajos (Május 1. Tsz), Csatordai Mihály (Szegvári Takarékszövetkezet). A testület elfogadta a je­lentést, a kitűzött tennivaló­kat, a vitában elhangzott ki­egészítésekkel és észrevéte­lekkel együtt. Matkócsik Pál pártbizottsági titkár tett ja­vaslatot a testület és a mun­kabizottságok idei munka­­programjára, valamint a vá­rosi párt-végrehajtó bizottság első félévi üléstervére. Ez­zel kapcsolatban javaslatot tett, illetve hozzászólt Kese­rű Imre, Szarvas Pál (Felsza­badulás Tsz), Baranyi Imre, Bucsányi László (Kontaset) és Kárpáti Lajos. A testület titkos szavazással megvá­lasztotta a munkabizottságok vezetőit és tagjait. E szerint a társadalompolitikai bizott­ság vezetője Majtényiné Túri Katalin, tagjai: Sós Mihály, Pusztai Jánosné, Józsa Géza, Mészáros Júlia. A pártpoliti­kai munkabizottság vezető­je Szépe Jánosné, tagjai: Szucsán Sándor, Kiss Tóth Tihamér, Lebegyi Jánosné, Gila Antalné. A gazdasági és szociális munkabizottság ve­zetője Deli Pál, tagjai: He­gedűs Gábor, Szirbik Imre, Forgó Gábor, Dobosi Lajos. SZ. R. Szintezen A MIRKÖZ Szövetkezet bérmásolást vállal CANON típusú fénymásoló géppel korlátlan példányszámban, azonnali határidővel. Másolati méretek: A/5-től A/3-ig. Kicsinyítés, nagyítás, valamint kétoldalas másolási lehetőség. A másolás díja: Áfá-val növelten A/5 és A/4 méretben 4 Ft/lap, A/3 méretben 8 Ft/lap. Várjuk kedves megrendelőnket! Címünk: MIRKÖZ Dízel és Hűtőtechnikai Szövetkezet csongrádi üzemegysége Csongrád, Attila utca 35. 6640. Ügyintéző: Kocsis Ferenc. Telefon: 31-655. Telex:82-479. SZERDA, 1989. MÁRCIUS 1.

Next