Csongrád Megyei Hírlap, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Napirenden: a mezőgazdasági szövetkezetekről, a földről és föld­­­ tulajdonról, az erdő- és vadgazdálkodásról szóló törvények módosítása • Ma szavaznak a javaslatokról Terjengős vita a képviselőházbon Jó néhány honatya már-már „obstrukciós bőbeszédűséggel" fejtette ki álláspontját Az Országgyűlés májusi ülésszaka „második meneté­nek” második tárgyalási napja — a szokásostól elté­rően — tegnap nem 9 óra­kor, hanem valamivel ké­sőbb kezdődött. Szűrös Má­tyás negyed 10-kor rázta meg az elnöki csengőt, hogy megkezdődhessék a törvény­­javaslat módosításának tárgyalása. A mezőgazdasági tsz-ek­­ről 1967-ben, a földről és földhasználatról 1987-ben, az erdő- és vadgazdálkodás­ról 1971-ben született-ho­zott törvényekről van szó. Módosításukat az időközben bekövetkezett változások tűzték napirendre, tették a szó szoros értelmében elke­rülhetetlenné. Mikor a módosítási ja­vaslat napirendre került, a társadalom különböző fórumain heves viták lán­goltak fel. A vélemények egyrészt azt hangsúlyozták, hogy a vál­toztatások valóban elkerül­hetetlenek. Hiszen, ha nem kerül rájuk sor, akkor aka­dályok merülnek fel az ál­talános gazdasági reform­ ki­bontakozása kapcsán is. •Már­pedig, ha ez bekövet­keznék, akkor a reformfo­lyamat nem csupán lelassul­na, hanem esetleg kátyúba is kerülne. Mindennek kö­vetkezményei beláthatat­lan­ok. A fellángoló viták moz­gásba hozták az alternatív mozgalmak képviselőit is. Egymás után láttak napvi­lágot a legkülönbözőbb csoportosulások vezetői­­nek véleménye, nyilatko­zatai. Sok hasznos, megszív­lelendő javaslat került fel­színre. Ugyanakkor rövid idő alatt az is kiderült, hogy a három nagy témakör az alternatív mozgalmak­nak nem csupán program­­fogalmazó ambíciójára ha­tott ki, hanem egyik napról a másikra szerepet kapott taktikai­stratégiai elképzeléseik formálódásában is. Mindez olyan vélemények­­javaslatok megszületésének is tápot adott, amelyekben az ország általános érdekei­nél szőkebb, az egyes moz­galmak konkrét működésé­hez, aspirációihoz is­­kap­csolódó érdek­törekvések is megfogalmazódtak. Olyan követelések is elhangzottak, a törvé­­y­ja­vaslat-módosí­tá­sok nagy horderejű kérdése­ket érintenek, ezért vegyék le őket most a napirendről, és egy későbbi időpontban, jobban előkészítve, a társa­dalom széles rétegeinek vé­leményét kikérve­ meghall­­gatva tűzzék őket majd na­pirendre. A sietség olykor káros Ugyanakkor az idő sürget. Az Országgyűlésnek mű­ködésképesnek kell marad­nia. Nyilván ezért fogadta nagy taps, majd egyhangú szavazás Szűrös Mátyásnak azt a javaslatát, hogy a három törvénymódosító indítványt egyszerre tár­gyalja meg a Parlament, így kétségkívül racionáli­sabban bonyolódhat a vita. Ám mindez nem­­küszöböl­heti ki azokat a momentu­mokat, amelyek ezzel együtt is bizonyos elsietettség lát­szatát kelthetik a törvény­­módosítási javaslatok­­tár­gyalása kapcsán. Elvégre olyan horderejű dolgok ezek, amelyekről valóban alapos, sokoldalú, körültekintő, sok-sok mindent mérlegelő vita után lehetne-kellene hosszabb távra szóló dön­tést hozni. S a mostani eset­ben racionálisnak tűnhet ugyan az együtt-tárgyalás, ám, ha egy másik aspektus­ból közelítünk a jelenség­kör felé, mindenképpen ar­ra az álláspontra kell jut­nunk: egy folyamatosan tanács­kozó Országgyűlésnek kellene ilyen kérdések­ben érdemi döntést hoz­ni! A jelenlegi „sűrített mene­tek” ugyanis szinte szükség­szerűen vezetnek el a ,,túl­­gyorsultt’ megoldásokig, olyanokig, amelyek később bizony visszaüthetnek, sőt egyes esetekben akár sú­lyos károkat is okozhatnak. A három törvénymódosí­tási javaslat előadója, Müt­ter Csaba mezőgazdasági és élelmezési miniszter ro­konszenves tömörséggel tárta a T. Ház elé mondan­dóját. Azzal mindenki egyetértett, hogy nem lehe­tett tovább halogatni a vál­toztatásokat. S azzal is, hogy egy a jelenhez­ő, va­lamint a jövő várható kilá­tásaihoz —, a mainál sok­kal jobban, sokkal kevesebb megkötöttséggel alkalmaz­kodó magyar mezőgazdaság hatékonyabb, ütőképesebb lehet a jelenleginél. A mi­niszter úgy látja, hogy amennyiben az Országgyű­lés a beterjesztett törvény­­módosításokat elfogadja, ez­zel nagy lépést tehet ez az alapvetően fontos gazdasági szektor egy olyan vállalko­zói karakterű mezőgazda­ság megteremtése felé, amelyben a mostaninál jobb a munkamegosztás, opera­tívabb az együttműködés, és így jelentősen javul­hatnak egy gazdaságosabb termelés esélyei is. Solymosi József, az Or­szággyűlés mezőgazda­sági bizottsága­­képviseleté­ben, ám amellett a környe­zet- és településfejlesztési, valamint a jogi, igazságügyi bizottság nevében is szólva ismertette a bizottsági vi­ták tapasztalatait, a szak­­miniszterhez hasonlóan szintén kitérve a kisebbségi­nek tűnő, végül a bizottsá­gokban előterjesztésre nem javasolt kiegészítéseket. Hangsúlyozta: sokak állítá­sával ellentétben a napi­rendre került kérdések kap­csán széles körben konzul­táltak — egészen addig, hogy még a gyarapodó szá­mú agrárreformkörök közül is több elküldte véleményét, javaslatait. Ezzel együtt is úgy fogalmazott azonban, hogy a mostani módosítások el­fogadásuk esetén sem fogják végérvényesen megoldani a szorító prob­lémákat. Legföljebb, ha arra adnak lehetőséget, hogy a legsú­lyosabb gátakat lerombol­ják, a béklyókat letépjék. Végleges, pontosabban: hosszú távra szóló változást csupán egy új, átfogó mező­­gazdasági törvény teremt­het. A lényeg: a mostani módosítások olyanok legye­nek, hogy ne hozzanak lét­re — negatív előjelű, — v­issza­ford­í­t­hata­tlan, (el)­­változásokat. Mi is van válságban ? Mint az elnöklő Szűrös Mátyás bejelentette, a napi­rendiek­ kapcsán 23 képvi­selő jelentkezett szólásra. Közülük elsőként — még a délelőtti szünet előtt — Sü­­di Bertalan (Bács-Kiskun megye) kapott szót. Szenve­délyes szavakkal ostorozta a tör­vénymódosítási javasla­tok sietős, a demokratizmus normáit ezzel megsértő elő­készítését, azt, hogy a fontos kérdések nem kaptak sú­lyukhoz meltő nyilvánossá­got. Majd arról beszélt, hogy nem lehet — sőt kifejezetten helytelen — okozati össze­függést keresni a tsz.-ek szervezése során az 50—u­l­-as években elkövetett esetleges hibák és a mai gazdálkodási gondok között. Hiszen azo­kat nem a szövetkezetek idézték elő, hanem az — egész országra rátelepedő — pénzügyi politika, amely, úgymond, valósággal kiszi­polyozza a tsz-eket. — Nem a szövetkezeti gaz­dálkodás, hanem a szövet­kezetpolitika van válság­ban. Az elvonások olyan mérvű­ek, hogy attól még a svéd típusú farmergazdaságok is hamar tönkremennének — mondotta. S félő, hogy a sú­lyos gondok előbb-utóbb élelmiszer-ellátási nehézsé­gekhez vezetnek. És hogy a „falu csöndjét” „fellármásít­­ja” majd az az elégedetlen­ség, amit aztán nagyon ne­héz lesz újra lecsöndesíte­­ni. Körülményeskedve szólok... Szünet után Czak­ig Zoltán (Fejér megye) kapott szót. Ahogy mondani szokták, túl messziről rugaszkodott ne­ki. A múlttal, általános ada­tok idézésével kezdte, s mi­re az érdemi mondandóhoz ért, bizony már lankadni kezdett a figyelem, így is akadt néhány figyelemre méltó megállapítása: a tsz­­lagok bérmunkásokká vál­tak; eluralkodott a szövet­kezetekben a bürokrácia; a túl bonyolult szabályozók, amellett, hogy ellehetetle­nítették a tsz-eket, áttekint­hetetlenné is tették a helyze­tet, a tagsági érdek nem csupán a tulajdonvédelem­ben testesül meg. Németh Kálmán (Győr- Sopron megye) is igencsak körülményeskedve jutott el a lényeghez. Hosszasan csak azt ismételgette, amit vagy elmondtak már mások, vagy már mindenki tud. Akkor kezdett ráirányulni a figye­lem, mikor arról beszélt, hogy: m­i■ A szövetkezeti emberek nem a fogyasztók ellenére, nem azok kárára akarnak boldogulni! A Tolna megyei Varga Já­nos az előbbieknél már cél­ratörőbben fogalmazott. Sze­rinte is csak a realitáshoz hozzák közelebb a mostani módosítójuk a három tör­vényt, végleges megoldást csupán egy későbbi, h­osz­­szabb távra szóló, átfogó törvény jelenthet. Majd vé­(Folytatás a 3. oldalról.) Csongrád Megyei Az M­­SZA 1F9 lapja 46/127. 1989. júlis. csütörtök. Ára: 4,20 Ft ..... Kardos borítékok­ Kunkorodó Volán-kígyó Húszperces „malmozás” titán — ok: határozatképte­lenség — kezdődött tegnap Szegeden a megyei nők ülé­se Az első napirenden gyor­san átugrott a testület, jó érzéssel véve tudomásul, mégis csak van foganatja a jó szónak: a Délalföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság szegedi erdészeténél végzett utóvizsgálat azt tük­rözte, hogy megfogadták a két évvel ezelőtti jó taná­csokat, csupán formai hi­bákon kell a jövőben javí­taniuk. A második téma még si­mábbnak indult. Sok újdon­sággal nem kecsegtetett, mi­vel a Szeged Városi Népi Ellenőrzési Bizottság már tárgyalta a Tisza Volán­­ügyet, amelyről most tájé­koztatót tett a testület asz­talára, tudomásulvétel cél­jából. De mit hoz a sors, meg a posta? — egy boríté­kot. Kardos János, a szóban forgó vállalat igazgatója — mellesleg az ülésező bizott­ság oszlopos tagja — küldte. Benne két dokumentum. Az egyik egy szarvasi közjegy­ző által hitelesítve arról, hogy a békésszentandrási vállalati üdülőt órában, vagyis 380 ezer forintért vá­sárolták. (A városi neb ezt az összeget túlzónak találta, de elsősorban nem is ezt ki­fogásolta az épülettel kap­csolatban, hanem azt, hogy 100 ezer forintot olyan mun­kálatokért fizetett ki a Vo­lán, amit nem végeztek el.) A másik hivatalos irat a szegedi rendőrkapitányság­tól származott. Arról szá­molt be, hogy a Tisza Vo­lánnál a néhány dolgozó el­len indított eljárást, nyomo­zást megszüntették, mivel a feljelentések alaptalannak bizonyultak. (Volt, akit sza­bálytalan kifizetéssel, ha­nyag kezeléssel, jogtalan zu­­vor igénybevételével „vá­doltak”.) A rendőrség tehát mindent rendben talált. A tájékoztató apropóján a jelenlévők újra „felmelegí­­tették” a Tisza Volán-ügyet, belemerültek a részletek megvitatásába is. Igazából azért sem érdemes belemen­ni ebbe a témába, mert mint a megyei neb elnökhe­lyettese, Boda Sándor meg­jegyezte: a külföldi fuvarok célvizsgálata, valamint a vállalati mérleg alapos el­lenőrzése még nem történt meg. A Szeged városi web elnö­kének, Kalmár Józsefnek mindkét, borítékban érke­zett dokumentumhoz volt hozzáfűznivalója. A szarva­si közjegyző által készített­ről annyi, hogy mivel őket nem értesítették erről, eljá­rásjogi kifogást lehet föl­vetni, vagyis a becslés ilyen módon nem érvényes. A rendőrségi anyagnak mind­össze az első oldala „jutott el” hozzájuk, a tettessel — amely lehetett vagy 5 ol­dal — itt ismerkedhetett csak meg. Kalmár József erősen fur­csállotta az ügyben a rend­őrség eljárását. Az ugyanis ahelyett, hogy szakértőket rendelt volna ki a vizsgálat­hoz, a labdát „visszapasz­­szolta” önrevízióra a Tisza Volánnak. Ezt a módszert nem fogadhatják el. A tájékoztató végén az ol­vasható, hogy a városi web vizsgálata után a vállalat vezetése megfelelő intézke­dési tervet készített. A vég­rehajtásra vonatkozó utóel­lenőrzést az év második fe­lében tervezik megtartani, am­ikoris valamennyi feladat végrehajtásának határide­je lejár. Tovább kunkorodik tehát a „Volán-kígyó”. Nehéz len­ne megjósolni, hogy mikor kerül majd pont az ügy vé­gére. V. F. S. A Nagy Imre-dossziéba már bele lehet tekinteni. Az állampolgárok meg­bízásából ezt teszi most a főügyész, aki munkája vé­geztével tájékoztatja az ország közvéleményét. Hogy ugyanennek az or­szágnak a kormánya egé­szen pontosan mire költi valamennyiőnk pénzét, er­re még nincs betekintése az állampolgárnak, de még a Parlamentnek sem. Kérdés, hogy kiknek és milyen lobbyknak az érde­­ke, hogy ne derüljön fény az igazságra? Valakik túlköltekeznek ebben az országban, az bizonyos. Vállalatok, amelyek má­sokkal fizettetik meg sa­ját teljesítményhiányu­kat, beruházók, akik ide­jétmúlt nagyzási hóbort­ban szenvednek, bürokra­tikus apparátusok, ahol a költségvetés forintjaiból kötelezően pazarolnak. A dolognak ez csak a gazdasági ellentmondása. A politikai az, hogy még nem érvényesül megfele­lően a népkon­troll — a Parlament által — a kor­mányzat felett. Sokan egy új és koalíciós összetételű Országgyűlésben látják a megoldást hozzátéve, hogy most­­különösen nagy szük­ség lenne a hatalmi pólus kialakítására a Parlament épületében. Az indok: az ország működőképességé­­nek szavatolása és a „fo­lyó ügyek” intézése. Miért legyen a Parlamentnek nagyobb hatalma? Az MSZMP akcióképességét — úgy tűnik — gyengíti a belső áramlatok egymás közti vitája. Még nem dőlt el, hogy a reforgnszárny meghatározó erővé tud-e szerveződni, vagy megma­rad a centrum kiegyen­súlyozott szerepe és alap­vető befolyása. Nem is lehet azon cso­dálkozni, hogy a ,,csendes tömeg”, a több milliós lét­számú ipari, mezőgazda­­­sági, szolgáltatási stb. dolgozók serege szinte semleges pozícióból figye­li a 700 ezer tagból álló MSZMP belső küzdelmét és a kialakuló pártok és pártocská­k, vagy az önma­guk definiálásával elfog­lalt politikai szervezetek és csoportok jelentkezé­sét. Ki mondja meg nekik, hogy mikor és miként lesz biztonságos a megélhetés, egyáltalán kifelé megyünk a gödörből vagy befelé? Ki mondja meg nekik, hogy a több milliós pártonkívüli tömegnek — nemcsak az MSZMP-vel összefüggés­ben — mikor lesz garan­tált politikai és gazdasági érdekvédelme ebben az or­szágban a demokrácia, a népfelség és az alkotmá­nyosság jogán? Mert nem­csak pártban, hanem nép­ben, nemzetben is kell gondolkodni a kibontako­zás és a megújulás hepe­hupás mezején. Mindezek tetejéie rend­kívüli módon kell figyel­nünk magyar mi­voltunk ki­f­ejezésére idehaza és a nemzetközi viszonylatban. A Kárpát-medencében erre ezer év óta gyűjtjük és ismerjük a tapasztalato­kat. Azt mondhatjuk, hogy egy nemzetnél sem va­gyunk alábbvalóak, de azt már nem, hogy valame­lyiknél különbek, mert ez már nacionalizmus és nem is igazi Mindenféle „ha­zafias összeborulás” és di­vattá emelt busongás ki­­gyómereg a nemzet vérke­ringésében. Az egyetemes emberi szabadságjogok, a mindenkit megillető ele­mi szociális, kulturális lehetőségek alapján kell megközelíteni a határain­kon kívül élő magyarság problémáit is. Minden más út és eszköz felelőtlenség és önpusztítás. A dosszién és a kasszán kívül ez is hozzátartozik a nagy egyenleghez. A dosszié igen, a kassza nem

Next