Csongrád Megyei Hírlap, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-01 / 153. szám
Ajándékozott a nagykövet Tegnap folytatódott a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetének, Alexander Arnot úrnak Csongrád megyei programja. Délelőtt a szegedi József Attila Tudományegyetem Kolloid Kémiai Intézetében tett látogatást, ahol fogadta Dékány Imre docens, dékánhelyettes, valamint Mezősi Gábor docens. Itt a nagykövet átadta a Humboldt Egyetem volt ösztöndíjasainak a Humboldt-alapítvány műszerajándékát. Ezt követően az egyetemen találkozott Csákány Béla rektorral, beszélgetést folytatott és együtt ebédelt vele. Délután az egyetem német nyelvi tanszékére látogatott, ahol Csűri Károly tanszékvezető egyetemi tanár tájékoztatta a nagykövetet. A program az ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark megtekintésével zárult, majd a nagykövet visszautazott Budapestre. 2 . Buddha már töpreng a szabadtérin Most valóban igazi nagyüzem a szabadtéri: javítják a széksorokat, festik a világító tornyok takarását, a Párizs gyermekei körszínpada is elkészült. A díszletfestők már A mosoly országa díszletein dolgoznak. Az első három bemutató háttere már talonban van. És amint látható elkészültek a nagyméretű szobrok, amelyek ha habkönnyű alkotások is, azért csak kocsin mozdíthatók. Buruzs Csaba, Nagy Kata József pompás „szobrokkal” lepte meg a tervezőket. A díszlettervező Varga Mátyás szerint „rendkívül tehetséges szobrászok!” Így igaz, Varga Mátyás már a látványban gondolkodik, amelyhez Buddha szobra és a többi alkotás is hozzájárul. SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK r . Új egyetemi tanárok, docensek Tegnap délelőtt Budapesten, a Néprajzi Múzeum dísztermében ünnepélyes keretek között vették át kinevezési okmányaikat az új egyetemi tanárok, decensek. A szegedi József Attila Tudományegyetem új tanárai: Csetri Lajos, Anderle Ádám, Novák Mihály, Hatvani László és Bor Zsolt. Docensek: Széles Klára, Berta Árpád, Zakar András, Ballabás Enikő, Raffay Ernő, Csirikné dr. Czechesz Erzsébet, Fenyvesi István, Fábricz Károly, Gyémánt Iván, Visy Csaba, Szente Magdolna, Baranyi Attila, Toldi József, Krisztin Tibor, Erdőhelyi András, Vermes Domonkos, Mécs Imre, Maroy Péter, Várnay Ernő, Kanyó Ferenc (másodállásban). A szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem rektori tisztében három évre megerősítették Szilárd János egyetemi tanárt. Az egyetem kinevezett új professzorai: Nagy Zsolt (biokémiai intézet), Lencz László (intenzívterápiai intézet), Mészáros Tamás (ortopédiai klinika). A biokémiai intézet nyugalomba vonuló professzorát, Guba Ferenc egyetemi tanárt tegnap Szocialista Magyarországért kitüntetéssel tüntették ki. Csütörtökön Szegeden — Szilárd János rektor jogkörénél fogva új egyetemi tanárokat és docenseket nevezett ki. Egyetemi tanárok: László Aranka, Kovács Ádám. Docensek: ifj. Oboll Ferenc, Lonovics János, Varga Gyula, Jori János, Janka Zoltán, Vetró Ágnes, Pokorny Lajos, Horváth Örs Péter, Nagy Attila. „Örömmel álltam ide Önökkel együtt a rádió mikrofonjához, a Magyar Rádió új vállalkozásának kezdetéhez. Kézfogások címmel meghirdettek egy nagyszerű irodalmi programot, amely mögött úgy hiszem, társadalmi program, elkötelezettség van. Mostanában e változó időkben nagyon gyakran a politika vonja el irodalomról, művészetről a figyelmet, s ünnepnek számít, ha néhány percet ezeknek a kincseknek a megfigyelésére, vagy éppen befogadására szentelhetünk... Most ezeket az ünnepi perceket élhetjük meg, s gazdag tartalommal a magyar irodalom hazai és világban termett értékeivel ismerkedhetünk meg. Jelképes a műsor címe, de tartalmas ez a jelkép: Kézfogások. Ha egyszer az ország adottságai, szabadságra vállalkozó szelleme elérte az irodalmat is, újra ebben az összefüggésben, akkor arra kell gondolnunk, nem éppen az irodalom volt, amely efelé a szabadság felé noszogatott, néha taszigált bennünket? Én azt hiszem, a mai estén — a sorozatból is kitűnik majd — az irodalom volt a kezdeményező, mint oly sokszor, ennek az országnak, nemzetnek történelmében, s most a politika hivalkodva, büszkén arról beszél, szónokol, hogy ő már kinyújtotta kezét a világ magyarsága felé. Hogy ezt megtehette, ebben az alkotóknak volt elsősorban szerepe. Tehetséget és lelkiismeretet hordozó alkotóknak, akik végül is szeretettel és kényszerítéseikkel, noszogatásaikkal felnyitották néha túlzottan is földönjáró szemünket, lesütött szemünket, s a világ magyarsága felé kinyújtott kezünket irányították. Azokról az értékekről, kincsekről, amelyekről ez a műsor szól majd, beszéljen az élmény hatása alatt a közönség, s ítéljen a kritika, majd az irodalomtörténet. De egy valami bizonyos: a Magyar Rádió itt is igazi őszinte, vállalkozószellemet tanúsított. Bizonyított, amikor elindította útjára ezt az új sorozatot. Ezzel a kezdeményezéssel megerősíti bennünk az irodalmi, a művészeti, majd kissé megkésett politikai elhatározást. Megerősíti, mert új, meg új tág horizontokat nyit. A magyarság gondja ma az, hogy vállalkozókedvében nem marad-e ismét egyedül? Hiszem, hogy ez nem történhet meg ismét vele, mégis szükségünk van minden magyarra a világban ahhoz, hogy ne elbátortalanodás, bizonytalankodás, tétovaság, hanem éppenséggel bizakodás, elszántság legyen, magaviseletünkben az elvárt jó magatartásban. Ez a rádiós vállalkozás ehhez adhat ösztönzést, bizonyságot. Ez a vállalkozás értékeket hordoz. A bevezető szavakban csak ígéreteket lehet tenni, s a várakozást fölkelteni. Hiszen itt, Makón, a jelenlevő közönség már mutatja, micsoda igény. Szükséglet mutatkozik az ilyen műsorok iránt. Fontos a szerkesztő szempontja is, és talán a legfontosabbat — majd ezt is hallani fogják — nagyon következetesen érvényesítette. Itt csak értékek jutnak szóhoz, valódi értékek, megalkuvás nélkül, s ezért én ígérem: csalódni nem fognak. Ezt az értékvilágot, értéktartományt mi itt ma birtokba vesszük úgy, hogy újra föleleveníthetünk emlékeket, irodalmi tudást, élményeket. Úgy, hogy a közönség ma találkozik egyikével-másikával először, de ellenőrizheti, meggyőződhet róla, hogy értékközpontú, értékszempontú volt a válogatás. S abban biztos vagyok, ha sokféle okból kellett is fal mellett, szemlesütve járnunk az országban, e vállalkozás miatt ilyen bajba nem kerülhetünk. Még valamit, mert hiszen gyarló szavakkal, s azok folytatásával, csak leszállítanánk a mai műsor értékét, jelentőségét. Felhívom figyelmüket, hogy ma már a politikában is történt valami. Ez az ország önnön korlátain túllépve, valóban eljutott arra a felismerésre, hogy a magyarság együtt alkot. Akár azért került az országhatáron kívülre, mert a huszadik század „rendezvényei” az országhatárokat, mint a bútordarabokat tologatták idébbodébb, akár azért, mert kényszerek elüldözték erről a földről. Egy bizonyos: ettől kezdve itthon lehet, ha úgy döntött, s úgy akarja az, aki kényszerből ment el, aki kényszerből, de önnön vállalásával döntött élni a világ más részén. Akit pedig más kényszerek szögeztek oda, olyan földekre, tanyákra, vidékekre, ahonnan épen mozdulnia nincs lehetősége, az talán gondolatban szárnyalhat, s velünk együtt kimozdulhat ebből a gyötrelmes helyzetből. Makó, s e táj, amely valaha az ország szíve, közepe volt, erre is jó helyet, alkalmat teremtett. Ilyesmik, s hasonló dolgok jutnak eszünkbe akkor, amikor figyelemmel kísérjük ezt a műsort. S akkor, amikor arra gondolunk, egyszer kinyújtjuk kezünket a világ magyarsága felé, együtt alkotunk értéket, ami az öszszetartozás érzését megadja, s azt a biztonságos jó tudatot, hogy nem csak tanulékonyságban, hanem alkotóképességben is európaiak vagyunk.”* Pozsgay Imre államminiszter bevezető szavai után a Kézfogások első műsorában ihletett, szép előadásban hangzottak el Illyés Gyula, Sütő András, Máray Sándor, Fábry Zoltán, Hincz Géza, Gál Sándor, Csoóri Sándor, Fehér Ferenc, Kányácz Sándor és Vas István művei. Versek és esszék, prózarészletek Szlovákiától Svédországig, az Egyesült Államoktól Angliáig, Jugoszláviától az anyaországig. Mert tudjuk: XX. századi szétszóródásunk következtében úgyszólván nincs ország, nincs olyan földrész, ahol magyarok ne élnének. Kényszerű elszakítottságban, de már legalább nem kitaszítottan. Higgyünk ebben, mint ahogy hinnünk kell a magyar irodalom egységében is; szülessenek a művek Magyarország határain belül, vagy azokon túl. Hallgassuk őket úgy, ahogyan azt Csoóri Sándor ajánlotta a 60 éves Sütő Andrásnak Elmulasztott utak című versében: „arrafelé a szívekben annyi a kő, mint a Sebes-Körös vizében Csúcsa alatt.” Ezek a kövek azonban mindig visszahullanak... S ezt Ady óta jól tudja minden magyar. Az irodalmi est közreműködőinek hála; szívünkhöz ért és az örömbe szomorúság; szívünket horzsolta Benkő Gyula, Hegedűs D. Géza, Kohut Magda, Lukács Sándor, Oszter Sándor és a Kaláka együttes szép vállalkozása.A műsort összeállította: Mary György. Szerkesztő-rendező: Dorogi Zsigmondi é te — Pozsgay bevezetőjével KÉZFOGÁSOK MAKÓN Makón az MSZMP városi bizottságának épületében (a földszinten) többek között helyet kap a Mezőbank Rt. szegedi fiókjának makói kirendeltsége is. A November 7. tér 4. szám alatt már július 3-án, hétfőtől várják az ügyfeleket. Tamás Zoltánné főelőadó a következőket is elmondta: Pénzintézetünk 1087-től működik közel másfél ezer Bank a makói pártházban részvényessel és 3,4 millió tó leszámítolás, factoring és árd forint alaptőkével. Ez év letéti jegy-értékesítés. Déerejétől rendelkezünk minlünk, térségenként a jobb den olyan jogkörrel, amely partneri kapcsolat érdekeivel más kereskedelmi bűnkben a rugalmasabb és előkok is rendelkeznek. Tövényesebb pénzintézeti szelkenységünk kiemelt terüilegáltatások végzése. A számlét: számlavezetés, betéti kivezetést, pénztárszolgálagyűjtés, kölcsönnyújtás, változott helyben intézzük a gazdálkodó szerveknek. A bankszámlán fennálló követelés után évi 5 százalék kamat, illetve 1—2 ezrelék forgalmi jutalék mellett. Bővebb felvilágosítást egyébként telefonon (11*377) is kaphatnak az érdeklődők. Annyit talán még, hogy a letéti jegyet a kirendeltség három éven belül magas kamat mellett bármikor viszszavásárolja — fejezte be a főelőadó. Mégis, kinek a zsebére megy ? (3.) A csapda Salétroméi, vizes falak, Barátik mégis örülnek. Kiszabadultak a panelből, egy magánház lakrészébe. Bartháék Szabadság téri lakását vették meg. Az asszonyt találtam otthon — aki egyébként német állampolgár —, és szép sorjában elmondta vásárlási tortúrát. Másnap üzenet várt a szerkesztőségben: ha le merem írni, amit elmondott, beperel. Megfélemlítették, vagy külső nyomás nélkül is belátták, bajuk származhat, ha beszélnek? Mit takargathatnak? Mégis csak lehet abban valami, amit a makóiak rebesgetnek? Ami nem egyéb, mint, hogy ?. helyi OTP áron felül vette meg Bartháék lakását. Mit mond erre Paku Sándor, a makói fiók vezetője? Semmit! Ugyanis őt szigorúan köti a hivatali titok, így Utólag nehezen tudom elképzelni, két órán át hogy tudtunk oly nagy vehemenciával a semmiről beszélgetni.— De hiszen az új tulajdonos elfogadta az árajánlatot, az OTP is megkapta a maga tisztes hasznát, hol van itt probléma? — Hosszú hónapokig nem tudtak megszabadulni attól a lakástól. A jogszabály szerint c. vásáridő, kritériumc. többek között az is, hogy a lakás korszerű és értékesíthető legyen. Tudtommal vegyes falú házról van szó, nnncs csatornázva, belső udvari lakás... — A lakás elkelt, megkönnyebbültünk. — Nerr. zavarta, hogy szögről-végre. .. főnöke lakását értékesítik? Úgy hallottam, prüszkölt ií Barthaház ellen! — Ez pontosan olyast ügy, volt, akár a többi. • — Mennyiért adták el, és vettél, meg a lakást? — Ezekre a kérdésekre nem válaszolhatok! Mint már megannyiszor, most is a földhivatal segített. Nem rajtuk múlott, hogy nem azonnal. Az akták ugyanis előbb a gyámügyhöz, majd az OrszágosPénzintézethez kerültek. Két hónapot várván — minimálisan ennyi idő kell a budapesti ügyintézéshez —, feketén-fehéren végre ott álltak előttem r. manipulálatlan számok. ■ Barth?: László ?: Szabadság téri lakását 1972-ben 51 ezer forintért vásárolta az OTP-től. Ott lakott 1988 júniusáig, amikor az OTP 1 millió 375 ezer forintért !visszavásárolta. Az új tulajdonosnak, Barát Sándornak pedig eladtál, 1 millió 416 ezer forintért. Az OTP igazán nagylelkűvolt. Talán éppen azért, mert nyolc hónapon át nem talált vásárlót a házra? Egy biztos, Baráték az OTP-től 540 ezer forint szociálpolitikai kedvezményt kaptak. Mindezek mellett a kölcsönt — azaz 334 ezer forintot — 15 évre adták nekik kedvezményes kamatozással, törlesztéssel. OTP-szakértő értékelte fel a házat. Paku Sándortól azért azt megkérdeztem, miért kötelező egy vevőnek vakon hinni az OTP-nek. — Ha a tulajdonos nem reklamált... Valóban nem, még a gyanútlanul edmondott információkat sem engedte közlésre. Magánügy? Aligha! A makói ügyek után meg különösen nem az. Tanácsolták, forduljak az illetékhivatalhoz, ott talán az illetéket az érték után állapítják meg. A megyei hivatal vezetője, Dékány Géze, széttárta a karját: — Egy pénzügyminisztériumi állásfoglalás értelmében az illetékhivatalnak nem SZOMBAT, 1989. JÚLIUS 1.