Csongrád Megyei Hírlap, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-01 / 206. szám

Ki az a magyar állam ? — Pártbizottságból egyetem — Vállalkozni pedig kék elhelyezése, az egyetem ■-------------------------------------------------------------------------------------------------—----------------------------------- segítséget nyújt a nagy lét­ kell! — Út a határozatképtelenség felé Ö­rökösök Ingatlanában A tanácselnök két testü­leti ülés között végzett munkájáról szóló beszámo­lóját általában gyors tudomá­sulvétel szokta kísérni. Nem így történt a szegedi váro­si tanács tegnapi ülésén. Az előzményről annyit, hogy a testület egy korábbi ülésén erélyesen tiltakozott az újszegedi ifjúsági köz­pont tulajdonjogi manipu­lációja ellen. Mint emléke­zetes, az történt, hogy a ke­zelői joggal rendelkező me­gyei KISZ-bizottság az in­gatlanra vonatkozó állami tulajdonjogot jelképes száz forintért átruházta a KISZ KB-ra. Tehették, mivel az akkor még hatályos föld­törvény lehetővé tette az efféle jogi aktust. A vb az említett tanács­ülés után jeles szakembe­rekből egy ad hoc bizottsá­got hozott létre az ominó­zus szerződés kivizsgálásá­­ra. Az általuk elkészített szakértői vélemény birtoká­ban, a tanács felhatalmazá­sa alapján, a polgármester az igazságügyminiszter-he­­lyetteshez fordult a jog­ügylet ellentmondásainak feloldására, valamint kérte a pénzügyminisztert, hogy érvényesítse a magyar álla­mot megillető jogokat a KISZ jogutód szervével szemben. Sárközi Tamás válaszában utalt az Ország­­gyűlés ez év június 31­-ai földtörvény-módosítására, mely megszüntette a társa­dalmi szervezetek által ke­zelt ingatlanok átruházásá­val kapcsolatos jogszabályi ellentéteket. Kunos­ Péter pénzügyminisztériumi ál­lamtitkár pedig válaszleve­lében a tulajdonlást jogsze­rűnek minősítette, utalva a megkötéskor még hatályos földtörvényre, így indoko­latlannak tartotta, hogy a magyar állam nevében el­járást kezdeményezzen a KISZ jogutódjával szemben. No, most ez azt jelenti, hogy ezen előbbi, felhatal­mazásra jogosult szerv hoz­zájárulása nélkül a tanács nem pereskedhet. (Ezután már csak azt lett volna jó tisztázni, ki is az a magyar állam ...) Mindezen infor­mációk után pattant fel he­lyéről Tóth Károly tanács­tag, s minősíthetetlennek, nyeglének és cinikusnak minősítette az államtitkár válaszát. Az magyarázza a jogszabályt, aki hozta?! A régi klasszikus jogot idézte, mely szerint senki sem ru­házhat át több jogot, mint ami őt megillette. A meghí­vottként jelen levő Ökrös Tamás (Fidesz) és a megyei bíróság elnöke, Fedor Atti­la szerint is a­z ominózus földtörvényi paragrafus el­lentétben állt az idevonat­kozó polgárjogi törvénnyel, így a jogi aktust semmis­nek tekintik. No, de ha a tulajdonos magyar állam nem kíván pereskedni, ak­kor milyen megoldás létez­het még? Tóth Károly ja­vasolt egy próbálkozást, melyet a testület is elfoga­dott. Nevezetesen, a tanács felkéri Bedőné Rózsa Edit országgyűlési képviselőt, hogy a Parlament legköze­lebbi ülésén interpelláljon az ügyben a pénzügyminisz­ter felé. Úgy látszik, végleg ki­nyúlt az a tengeri kígyó, mely 1982—85 között jött a világra, mint a Komócsin téri pártház felújítására ezen időszak alatt a lakás­felújítási alap terhére el­számolt 54 millió forint. A kígyó az elmúlt év vége fe­lé ütötte fel fejét, nem kis riadalmat okozva. A lakos­ság joggal követelte vissza pénzét. Az MSZMP megyei bizottsága igyekezett nem passzolgatni a feldobott labdát, gyorsan lekezelte, összeköltözött a városi pártbizottsággal, kiürítve a Rákóczi téri székházat, fel­ajánlva az épületrészt kom­penzálásul a városi tanács­nak. Ekkor kunkorodott a kígyó még csak iga­zán, hi­szen többszöri ingatlancse­rékre ragadtatták el ma­gukat a tisztelt illeté­­kesek és illetéktelenek. Csak valahogy mindig az az 54 millió tűnt el, pontosabban nem került vissza jogos he­lyére, a lakásfelújítási alap­ba. Most azonban úgy tűnik, megszületett az ügyben a le­hető legkedvezőbb megol­dás, kihunyt a tengeri kí­gyó. A Művelődési Miniszté­rium és a JATE ugyanis megkereste a városi taná­csot, hogy egyetemi oktatás céljára bocsássa az egyetem rendelkezésére a volt párt­ház épületét. Mivel az épü­letrész középfokú oktatási célokra amúgy sem nagyon alkalmas, felsőfokú képzésre viszont igen, indokolt az ajánlat. Az ingatlan forgal­mi értéke egyébként 108 mil­lió forint, melyből az egye­tem 54 milliót készpénzben térít a tanácsnak. Nem ne­héz­ kitalálni, ez az összeg megy a lakásfelújítási alap­ba. A fennmaradó összeg a felsőfokú oktatási intézmény támogatását szolgálja. Mivel azonban továbbra is gond a középiskolás korú gyermekszámú csoportok beiskolázá­sához. Mégpedig úgy, hogy­­az eljövendő két esztendő­ben a jelenlegi létszámon felül további két osztályt in­dít az általa működtetett Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumban, illetve a IV. évfolyam végéig biztosítja ezen osztályok képzését is. A tanácstestület jóváhagyta a kezelési jog átadásáról szó­ló megállapodásokat. Ha már az ingatlanoknál tartunk, essék szó az alsó­városi plébániaépület sorsá­ról is, mely, mint egy el­hangzott tájékoztatóból ki­derült, ugyancsak rendező­dött. A Szent Ferenc szer­zetesrend valamikori rend­háza államosítás, majd ve­gyes kezelés után december 31-től végleg visszakerül jo­gos tulajdonosához, a kato­likus egyházhoz. A tanácstestület a fenti­eken túl megvitatta Szeged általános környezetvédelmi helyzetét, melynek során el­utasította az építési és köz­lekedési osztály hiányosnak talált előterjesztését, illetve határozati javaslatát. Meg­tárgyalták a testület tagjai az állam iránti tartozások teljesítésének helyzetét is, mely témával nemrégiben lapunk is foglalkozott. Jól kijött e testületi ülésen a ta­nácsok eddigi vállalkozás­mentes szemlélete, hiszen az önkormányzati szerv vállal­kozásokba történő bekap­csolódását nem kis értetlen­ség kísérte. Bár igaz, hogy az idevonatkozó előterjesz­tések sem voltak túlzottan bőbeszédűek, de ezek nem indokolták a túlzott aggá­lyoskodást. Az üzlet ugyan­is nem ilyen. Az izraeli 20 millió dolláros tőkebehoza­talról lapunkban már bő­vebben is beszámoltunk. Rosszmájúan, ígéretes újság­író-csemegének vártuk az úgynevezett Tímár-ügyet, vagyis a lakásosztály ko­rábbi működéséről készült vizsgálati eredmények is­mertetését. Hiába, mivel a késő délutánba húzódó ülés határozatképességének utol­só tagjától is megválva, jobbnak látta a napirend el­halasztását ... (ORFI) Ha van miről dönteni, vi­tatkozni, tájékozódni, véle­ményt cseréni, akkor az négy és fél órán is tarthat a makói tanácskozások soraiban. Mert ennyi időt vett igénybe a most, szerdán megtartott ta­nácsülés is. S, hogy nem tel­tek haszontalanul az órák, azt a jelenlévő érdeklődők is nyugtázhatták, mert a ta­nácskozás ezúttal is nyilvá­nos volt. Lehettek volna töb­ben a teremben, hiszen az esős idő most a mezőgazda­ságban égetően fontos tenni­valókat is „elnapolta”. No de mikről is volt szó? Elsőként Olasz Emil, a pénzügyi, terv-, és munka­ügyi osztály munkatársa, a Szoboszlai Imre Általános Iskola felújításának jó üte­méről adott számot. Ez év közepéig megközelítően már 5 millió forintot fizetett ki a tanács a kivitelező vállalat részére. Ígéret szerint de­cemberig a tervezett 20 mil­lió forintot érő munkálatokat el tudják végezni. Lantos Istvánné iskolaigazgató ép­pen ezért köszönetét fejezte ki a tanács és a kivitelezők szorgalmas hozzáállásáért. Szó esett arról is, hogy fo­lyamatban van egy tanács­tagi kezdeményezés nyomán a Makó és Marosi­ele között a Maros jobb partján elterülő, úgynevezett Landori erdő védetté nyilvánítása. Majd a Liget utcai illegális szemét­telep felszámolására tett in­tézkedésekről, a Bajcsy-Zsi­­linszky lakótelepen lévő ifjú­sági klub használatbavételé­ről is hangzott el tájékozta­tás. Szóba került a Bajza Jó­zsef Általános Iskola torna­terméhez szükséges öltöző kialakításának lehetősége is. Továbbá az, hogy néhány tanterem felszerelése ebben az iskolában is, nagyon ala­csony színvonalú. Mielőbbi megoldásra van tehát szük­ség. Ezután Tarján Tibor be­számolója következett az egészségügyi és szociálpoliti­kai bizottság munkájáról. E téma kapcsán szót kért a he­lyi MDF egyik tagja, Sántha Sándor, aki körzeti orvosként tevékenykedik. Speciális szakmai kérdésekről szólt el­sősorban. Sokak szemében azonban úgy tűnt, hogy ezút­tal az MDF képviselője egyé­ni, vélt sérelmeit társadalmi köntösben tálalja a testület elé. „Célszerűbbnek tarta­nám, ha a szakmai kérdé­sekből nem csinálnánk mind­járt politikát” — fogalmazott így Csenke László városi fő­orvos­ reflexiójában. Majd így folytatta: a problémá­kat a szakmai főnöknek kel­lene elmondani. Annál is in­kább, mert Sántha doktor úr, naponta kapcsolatban áll, és be is jár Takács Imréhez, a rendelőintézet vezetőjéhez. Tehát szakmai polémiára van lehetőség. A testület a bizottság mun­kájáról szóló beszámolót egyébként egyhangúlag el­fogadta. Megállapítva, hogy a feladatokat a tagok jó szín­vonalon látták el. Ellenőrzé­seikkel elősegítették a szo­ciális és egészségügyi felada­tok ellátását. A következőkben a műsza­ki osztály munkájáról Kó­már Mátyás osztályvezető számolt be. Mint ismeretes, a közelmúltban végbemenő társadalompolitikai változá­sok hatására az Erdei Ferenc Társaság és a Demokrata Fórum helyi szervezete kez­deményezte a város régi cí­merének és zászlójának visz­­szaállítását. Nos, e kérdés kapcsán alakult ideiglenes bizottság nevében Moravszky Ferenc adott számot a ta­pasztalatokról. Kiegészítette ezt a tájékoztatót a címer történelmi jelentőségével Tóth Ferenc nyugalmazott múzeumigazgattó. Ezek után a tanács a történelmileg ki­alakult városi címer és a zászló visszaállítása mellett foglalt állást. Egyben meg­bízta az ideiglenes bizottsá­got az ehhez szükséges ta­nácsrendelet előkészítésével. Szó esett a gyógyidegen­­forgalmi szervezés jelenlegi stádiumáról és tovább foly­tatásának szükségességéről. A szervezők mint a gyógy­víz mennyiségét, mind a ma­rosi iszapot elegendőnek és minőségileg hosszútávon ki­elégítőnek tartják. A városi kábeltelevíziós­ rendszer ki­építéséről Patonai Gábor tár­sadalmi elnökhelyettes tájé­koztatta a jelenlévőket. El­mondotta, hogy a költség — egyszeri belépési díj formá­jában — lakásonként maxi­mum 5000 forint lenne. Je­lentkezési lapokat szeptem­ber elsejétől a városi tanács ügyfélszolgálati irodájában vehetnek át az érdeklődők és kitöltés után ugyanott adhat­ják le. A város lakói e kér­dés kapcsán szórólapokon és újságcikkben is szerezhetnek még bővebb információt, il­letve érdeklődhetnek szemé­lyesen is Patonai Gábornál, vagy a 12-255-ös telefonszá­mon. MOLNÁR LÁSZLÓ Nem a tanácsra tartoznak Sántha sérelmei Visszahozzák Makó régi címerét és zászlaját PÉNTEK, 1989. SZEPTEMBER 1. Törököt a várából Meglepi a hír, annyira lecsökkent a világpiaci ára, ráfizetéssel, működik egyetlen bányánk Pécsett. Nemcsak, azért, mert ná­lunk szinte minden bánya ráfizetéses, a széntől a ré­zig, ami azt is jelentheti, valamit nagyon nem jól csinálunk a bányászatban sem, hanem azért, mert valóban keveset adnak ér­te. Lázba jövün­k azonnal, he. c. Szovjetuniós bejelen­ti, nem ad annyi áramot, amennyit megígért. Azon­nal eszünkbe jut összes senyvedő szénbányánk. Ne adje, Isten, egyszer azt is bejelenti, gázból is keve­sebbet tud adni? Na, ne rémisztgessük egymást, maradjunk az uránnál. Lehet, hogy kacsa volt, lehet, hogy színigaz, akár a libamáj, de sokat emle­gették az ötvenes évek legközepén, hogy a nyuga­ti külföld olyan ajánlatot tett, kicsike országunk összes útját az európai országok­ színvonalára emeli, hó, nap­, piaci áron neki adjuk. Hithi. ország ' ’■'■’andorságre ter­mészetesen. nem. vállal­kozhatott, lemondtunk, in­kább az utak. fölfejleszté­­­séröl. Jó nekünk úgy is, de minden. énben e ká­­tyúka, tömjük, be rajtuk. Hogy milyen kereskedel­mi és gazdasági vonzatai vannak. —■ lehetnének! — a jó útnak, harminc-vala­­hány éven keresztül, ar­ról talán fölösleges be­szélnünk. Most abban bi­zakodunk, lesz még egy­szer uránünnep a vilá­gon! Van, egy tipikusan sze­gedi közmondásunk, a na­gyon nehezen mozduló, hétalvó emberre mondják: kialudna c. törököt c. vá­rából! Úgy látszik, akkor is meg tudjuk, ezt csele­kedni, de­ uránkőből van a párnánk. Pedig az su­gárzik. H. D. A silócirokra esküsznek Esernyőkkel felszerelt nö­­vénynemesítők áztak tegnap a zsombói cirokföldeken. S hogy miért tették ezt? A Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet csütörtökön rendezte meg cirokbemuta­tóját, amire mintegy száz szakember érkezett az or­szág minden tájáról. Siklósiné Rajki Erzsébet, az intézet ciroknemesítési csoportjának vezetője tájé­koztatásul elmondta: a szó­ban forgó növényfaj­­ száraz­ságtűrő képessége, gyen­gébb talajviszonyokhoz való alkalmazkodása révén hódí­tott tért hazánkban. Vetés­­területe országos szinten kö­rülbelül 65 ezer hektár — ami minden bizonnyal to­vább nő majd, különösen, ha folytatódik az előző évek immáron megszokott, aszá­lyos időjárása. (Ámbár a ci­rokbemutatót, mint föntebb jeleztük, igazán nem jelle­mezte szerfölött száraz idő­járás ___) — Egyébként, aki a ciroknövényt legföljebb akként ismeri, hogy seprűt kötnek belőle, nem is gon­dolná, hányféle fajtája léte­zik. Két fő csoportba oszt­ható mindenekelőtt: van tud­niillik szemes cirok, mely­nek fehérjedús termését ta­karmányba keverik­­, s lé­tezik silócirok, melyből nagyszerű zöldtakarmány adódik. A zsombói bemutatón a silócirokra helyezték a hang­súlyt elsőrendűen, újabban erre van ugyanis legnagyobb szükség. Főképp ott termesz­tik, ahol a kukorica nem te­rem meg, illetve, ahol az el­vetett silókukoricát valami­lyen károsodás érte. Mint a bemutató vezetője elmondta : az utóbbi időben két új silókukorica-fajtát nemesí­tett ki a Gabonatermesztési Kutatóintézet. Az új fajtá­kat már minősítették is ál­lamilag, eszerint minden te­kintetben kiválóak. Geneti­kailag a lehető legjobbak, beérésük biztonságos, ter­mőképességük jó, túlzott igényeik nincsenek, s már van belőlük vetőmag is — mondta tehát a cirokkutató, a zsombói kísérleti cirokföl­deken, miközben javában esett az eső. F. CS. Homoki ember ragaszkodik a rozskenyérhez (Folytatás az 1. oldalról.) hogy a mórahalmi kenyér még sokáig fogalom marad a megyében? — Remélem, igen. Leg­alábbis addig, amíg a jelen­legi adottságainkat, techni­kánkat őrizni tudjuk, és elégnek bizonyul a napi öt­­venmázsás, meg a hétvégi hetvenmázsás mennyiség. Ha többre lesz szükség, akkor korszerűsíteni kell a sütö­dénket. És akkor nyilván majd más típusú kenyere­ket kell megszoknunk. Nem­csak nekünk, Mórahalmon, de azokban a községekben is, ahová jelenleg mi szállí­tunk. Meg a tanyavilágban is, hiszen ezt a környéket mi látjuk el. Hogy mikor lesz ez a korszerűsítés­, az még a jövő titka. A kilenc­venes évekre van beadott pályázatunk a vállalatnál, de hát, hogy majd jut-e rá pénz? Ki tudja ezt manap­ság? * Végighallgatva Molnár Im­rét, nem is tudom, mi lenne a jó, nekünk, a mórahalmi kenyeret fogyasztóknak. Ha akad pénz fejlesztésre, vagy ha­ marad a hagyományos, a régi pékség? Talán be­vallhatom, ha voksolnom ké­ne, nagy zavarba jönnék.. Hiszen az új szükségességét tagadni nemcsak konzerva­tivizmus, egyenesen ostoba­ság. Csak hát, közben elné­zem a pirosbarnára sült, pehelykönnyű kenyeret; ér­zem semmihez sem hason­lítható illatát, és nem tu­dom, miért szorítsak. Hogy előlépjenek a mórahalmi pé­kek korszerű körülmények között dolgozó sütőmunkás­sá? Hiszen annak aligha van megmondhatója, milyen is lesz a kilencvenes évek kenyere Mórahalmon és környékén. BEDŐ NÁNDOR 3

Next