Csongrád Megyei Hírlap, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-01 / 206. szám
Ki az a magyar állam ? — Pártbizottságból egyetem — Vállalkozni pedig kék elhelyezése, az egyetem ■-------------------------------------------------------------------------------------------------—----------------------------------- segítséget nyújt a nagy lét kell! — Út a határozatképtelenség felé Örökösök Ingatlanában A tanácselnök két testületi ülés között végzett munkájáról szóló beszámolóját általában gyors tudomásulvétel szokta kísérni. Nem így történt a szegedi városi tanács tegnapi ülésén. Az előzményről annyit, hogy a testület egy korábbi ülésén erélyesen tiltakozott az újszegedi ifjúsági központ tulajdonjogi manipulációja ellen. Mint emlékezetes, az történt, hogy a kezelői joggal rendelkező megyei KISZ-bizottság az ingatlanra vonatkozó állami tulajdonjogot jelképes száz forintért átruházta a KISZ KB-ra. Tehették, mivel az akkor még hatályos földtörvény lehetővé tette az efféle jogi aktust. A vb az említett tanácsülés után jeles szakemberekből egy ad hoc bizottságot hozott létre az ominózus szerződés kivizsgálására. Az általuk elkészített szakértői vélemény birtokában, a tanács felhatalmazása alapján, a polgármester az igazságügyminiszter-helyetteshez fordult a jogügylet ellentmondásainak feloldására, valamint kérte a pénzügyminisztert, hogy érvényesítse a magyar államot megillető jogokat a KISZ jogutód szervével szemben. Sárközi Tamás válaszában utalt az Országgyűlés ez év június 31-ai földtörvény-módosítására, mely megszüntette a társadalmi szervezetek által kezelt ingatlanok átruházásával kapcsolatos jogszabályi ellentéteket. Kunos Péter pénzügyminisztériumi államtitkár pedig válaszlevelében a tulajdonlást jogszerűnek minősítette, utalva a megkötéskor még hatályos földtörvényre, így indokolatlannak tartotta, hogy a magyar állam nevében eljárást kezdeményezzen a KISZ jogutódjával szemben. No, most ez azt jelenti, hogy ezen előbbi, felhatalmazásra jogosult szerv hozzájárulása nélkül a tanács nem pereskedhet. (Ezután már csak azt lett volna jó tisztázni, ki is az a magyar állam ...) Mindezen információk után pattant fel helyéről Tóth Károly tanácstag, s minősíthetetlennek, nyeglének és cinikusnak minősítette az államtitkár válaszát. Az magyarázza a jogszabályt, aki hozta?! A régi klasszikus jogot idézte, mely szerint senki sem ruházhat át több jogot, mint ami őt megillette. A meghívottként jelen levő Ökrös Tamás (Fidesz) és a megyei bíróság elnöke, Fedor Attila szerint is az ominózus földtörvényi paragrafus ellentétben állt az idevonatkozó polgárjogi törvénnyel, így a jogi aktust semmisnek tekintik. No, de ha a tulajdonos magyar állam nem kíván pereskedni, akkor milyen megoldás létezhet még? Tóth Károly javasolt egy próbálkozást, melyet a testület is elfogadott. Nevezetesen, a tanács felkéri Bedőné Rózsa Edit országgyűlési képviselőt, hogy a Parlament legközelebbi ülésén interpelláljon az ügyben a pénzügyminiszter felé. Úgy látszik, végleg kinyúlt az a tengeri kígyó, mely 1982—85 között jött a világra, mint a Komócsin téri pártház felújítására ezen időszak alatt a lakásfelújítási alap terhére elszámolt 54 millió forint. A kígyó az elmúlt év vége felé ütötte fel fejét, nem kis riadalmat okozva. A lakosság joggal követelte vissza pénzét. Az MSZMP megyei bizottsága igyekezett nem passzolgatni a feldobott labdát, gyorsan lekezelte, összeköltözött a városi pártbizottsággal, kiürítve a Rákóczi téri székházat, felajánlva az épületrészt kompenzálásul a városi tanácsnak. Ekkor kunkorodott a kígyó még csak igazán, hiszen többszöri ingatlancserékre ragadtatták el magukat a tisztelt illetékesek és illetéktelenek. Csak valahogy mindig az az 54 millió tűnt el, pontosabban nem került vissza jogos helyére, a lakásfelújítási alapba. Most azonban úgy tűnik, megszületett az ügyben a lehető legkedvezőbb megoldás, kihunyt a tengeri kígyó. A Művelődési Minisztérium és a JATE ugyanis megkereste a városi tanácsot, hogy egyetemi oktatás céljára bocsássa az egyetem rendelkezésére a volt pártház épületét. Mivel az épületrész középfokú oktatási célokra amúgy sem nagyon alkalmas, felsőfokú képzésre viszont igen, indokolt az ajánlat. Az ingatlan forgalmi értéke egyébként 108 millió forint, melyből az egyetem 54 milliót készpénzben térít a tanácsnak. Nem nehéz kitalálni, ez az összeg megy a lakásfelújítási alapba. A fennmaradó összeg a felsőfokú oktatási intézmény támogatását szolgálja. Mivel azonban továbbra is gond a középiskolás korú gyermekszámú csoportok beiskolázásához. Mégpedig úgy, hogyaz eljövendő két esztendőben a jelenlegi létszámon felül további két osztályt indít az általa működtetett Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumban, illetve a IV. évfolyam végéig biztosítja ezen osztályok képzését is. A tanácstestület jóváhagyta a kezelési jog átadásáról szóló megállapodásokat. Ha már az ingatlanoknál tartunk, essék szó az alsóvárosi plébániaépület sorsáról is, mely, mint egy elhangzott tájékoztatóból kiderült, ugyancsak rendeződött. A Szent Ferenc szerzetesrend valamikori rendháza államosítás, majd vegyes kezelés után december 31-től végleg visszakerül jogos tulajdonosához, a katolikus egyházhoz. A tanácstestület a fentieken túl megvitatta Szeged általános környezetvédelmi helyzetét, melynek során elutasította az építési és közlekedési osztály hiányosnak talált előterjesztését, illetve határozati javaslatát. Megtárgyalták a testület tagjai az állam iránti tartozások teljesítésének helyzetét is, mely témával nemrégiben lapunk is foglalkozott. Jól kijött e testületi ülésen a tanácsok eddigi vállalkozásmentes szemlélete, hiszen az önkormányzati szerv vállalkozásokba történő bekapcsolódását nem kis értetlenség kísérte. Bár igaz, hogy az idevonatkozó előterjesztések sem voltak túlzottan bőbeszédűek, de ezek nem indokolták a túlzott aggályoskodást. Az üzlet ugyanis nem ilyen. Az izraeli 20 millió dolláros tőkebehozatalról lapunkban már bővebben is beszámoltunk. Rosszmájúan, ígéretes újságíró-csemegének vártuk az úgynevezett Tímár-ügyet, vagyis a lakásosztály korábbi működéséről készült vizsgálati eredmények ismertetését. Hiába, mivel a késő délutánba húzódó ülés határozatképességének utolsó tagjától is megválva, jobbnak látta a napirend elhalasztását ... (ORFI) Ha van miről dönteni, vitatkozni, tájékozódni, véleményt cseréni, akkor az négy és fél órán is tarthat a makói tanácskozások soraiban. Mert ennyi időt vett igénybe a most, szerdán megtartott tanácsülés is. S, hogy nem teltek haszontalanul az órák, azt a jelenlévő érdeklődők is nyugtázhatták, mert a tanácskozás ezúttal is nyilvános volt. Lehettek volna többen a teremben, hiszen az esős idő most a mezőgazdaságban égetően fontos tennivalókat is „elnapolta”. No de mikről is volt szó? Elsőként Olasz Emil, a pénzügyi, terv-, és munkaügyi osztály munkatársa, a Szoboszlai Imre Általános Iskola felújításának jó üteméről adott számot. Ez év közepéig megközelítően már 5 millió forintot fizetett ki a tanács a kivitelező vállalat részére. Ígéret szerint decemberig a tervezett 20 millió forintot érő munkálatokat el tudják végezni. Lantos Istvánné iskolaigazgató éppen ezért köszönetét fejezte ki a tanács és a kivitelezők szorgalmas hozzáállásáért. Szó esett arról is, hogy folyamatban van egy tanácstagi kezdeményezés nyomán a Makó és Marosiele között a Maros jobb partján elterülő, úgynevezett Landori erdő védetté nyilvánítása. Majd a Liget utcai illegális szeméttelep felszámolására tett intézkedésekről, a Bajcsy-Zsilinszky lakótelepen lévő ifjúsági klub használatbavételéről is hangzott el tájékoztatás. Szóba került a Bajza József Általános Iskola tornaterméhez szükséges öltöző kialakításának lehetősége is. Továbbá az, hogy néhány tanterem felszerelése ebben az iskolában is, nagyon alacsony színvonalú. Mielőbbi megoldásra van tehát szükség. Ezután Tarján Tibor beszámolója következett az egészségügyi és szociálpolitikai bizottság munkájáról. E téma kapcsán szót kért a helyi MDF egyik tagja, Sántha Sándor, aki körzeti orvosként tevékenykedik. Speciális szakmai kérdésekről szólt elsősorban. Sokak szemében azonban úgy tűnt, hogy ezúttal az MDF képviselője egyéni, vélt sérelmeit társadalmi köntösben tálalja a testület elé. „Célszerűbbnek tartanám, ha a szakmai kérdésekből nem csinálnánk mindjárt politikát” — fogalmazott így Csenke László városi főorvos reflexiójában. Majd így folytatta: a problémákat a szakmai főnöknek kellene elmondani. Annál is inkább, mert Sántha doktor úr, naponta kapcsolatban áll, és be is jár Takács Imréhez, a rendelőintézet vezetőjéhez. Tehát szakmai polémiára van lehetőség. A testület a bizottság munkájáról szóló beszámolót egyébként egyhangúlag elfogadta. Megállapítva, hogy a feladatokat a tagok jó színvonalon látták el. Ellenőrzéseikkel elősegítették a szociális és egészségügyi feladatok ellátását. A következőkben a műszaki osztály munkájáról Kómár Mátyás osztályvezető számolt be. Mint ismeretes, a közelmúltban végbemenő társadalompolitikai változások hatására az Erdei Ferenc Társaság és a Demokrata Fórum helyi szervezete kezdeményezte a város régi címerének és zászlójának viszszaállítását. Nos, e kérdés kapcsán alakult ideiglenes bizottság nevében Moravszky Ferenc adott számot a tapasztalatokról. Kiegészítette ezt a tájékoztatót a címer történelmi jelentőségével Tóth Ferenc nyugalmazott múzeumigazgattó. Ezek után a tanács a történelmileg kialakult városi címer és a zászló visszaállítása mellett foglalt állást. Egyben megbízta az ideiglenes bizottságot az ehhez szükséges tanácsrendelet előkészítésével. Szó esett a gyógyidegenforgalmi szervezés jelenlegi stádiumáról és tovább folytatásának szükségességéről. A szervezők mint a gyógyvíz mennyiségét, mind a marosi iszapot elegendőnek és minőségileg hosszútávon kielégítőnek tartják. A városi kábeltelevíziós rendszer kiépítéséről Patonai Gábor társadalmi elnökhelyettes tájékoztatta a jelenlévőket. Elmondotta, hogy a költség — egyszeri belépési díj formájában — lakásonként maximum 5000 forint lenne. Jelentkezési lapokat szeptember elsejétől a városi tanács ügyfélszolgálati irodájában vehetnek át az érdeklődők és kitöltés után ugyanott adhatják le. A város lakói e kérdés kapcsán szórólapokon és újságcikkben is szerezhetnek még bővebb információt, illetve érdeklődhetnek személyesen is Patonai Gábornál, vagy a 12-255-ös telefonszámon. MOLNÁR LÁSZLÓ Nem a tanácsra tartoznak Sántha sérelmei Visszahozzák Makó régi címerét és zászlaját PÉNTEK, 1989. SZEPTEMBER 1. Törököt a várából Meglepi a hír, annyira lecsökkent a világpiaci ára, ráfizetéssel, működik egyetlen bányánk Pécsett. Nemcsak, azért, mert nálunk szinte minden bánya ráfizetéses, a széntől a rézig, ami azt is jelentheti, valamit nagyon nem jól csinálunk a bányászatban sem, hanem azért, mert valóban keveset adnak érte. Lázba jövünk azonnal, he. c. Szovjetuniós bejelenti, nem ad annyi áramot, amennyit megígért. Azonnal eszünkbe jut összes senyvedő szénbányánk. Ne adje, Isten, egyszer azt is bejelenti, gázból is kevesebbet tud adni? Na, ne rémisztgessük egymást, maradjunk az uránnál. Lehet, hogy kacsa volt, lehet, hogy színigaz, akár a libamáj, de sokat emlegették az ötvenes évek legközepén, hogy a nyugati külföld olyan ajánlatot tett, kicsike országunk összes útját az európai országok színvonalára emeli, hó, nap, piaci áron neki adjuk. Hithi. ország ' ’■'■’andorságre természetesen. nem. vállalkozhatott, lemondtunk, inkább az utak. fölfejlesztéséröl. Jó nekünk úgy is, de minden. énben e kátyúka, tömjük, be rajtuk. Hogy milyen kereskedelmi és gazdasági vonzatai vannak. —■ lehetnének! — a jó útnak, harminc-valahány éven keresztül, arról talán fölösleges beszélnünk. Most abban bizakodunk, lesz még egyszer uránünnep a világon! Van, egy tipikusan szegedi közmondásunk, a nagyon nehezen mozduló, hétalvó emberre mondják: kialudna c. törököt c. várából! Úgy látszik, akkor is meg tudjuk, ezt cselekedni, de uránkőből van a párnánk. Pedig az sugárzik. H. D. A silócirokra esküsznek Esernyőkkel felszerelt növénynemesítők áztak tegnap a zsombói cirokföldeken. S hogy miért tették ezt? A Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet csütörtökön rendezte meg cirokbemutatóját, amire mintegy száz szakember érkezett az ország minden tájáról. Siklósiné Rajki Erzsébet, az intézet ciroknemesítési csoportjának vezetője tájékoztatásul elmondta: a szóban forgó növényfaj szárazságtűrő képessége, gyengébb talajviszonyokhoz való alkalmazkodása révén hódított tért hazánkban. Vetésterülete országos szinten körülbelül 65 ezer hektár — ami minden bizonnyal tovább nő majd, különösen, ha folytatódik az előző évek immáron megszokott, aszályos időjárása. (Ámbár a cirokbemutatót, mint föntebb jeleztük, igazán nem jellemezte szerfölött száraz időjárás ___) — Egyébként, aki a ciroknövényt legföljebb akként ismeri, hogy seprűt kötnek belőle, nem is gondolná, hányféle fajtája létezik. Két fő csoportba osztható mindenekelőtt: van tudniillik szemes cirok, melynek fehérjedús termését takarmányba keverik, s létezik silócirok, melyből nagyszerű zöldtakarmány adódik. A zsombói bemutatón a silócirokra helyezték a hangsúlyt elsőrendűen, újabban erre van ugyanis legnagyobb szükség. Főképp ott termesztik, ahol a kukorica nem terem meg, illetve, ahol az elvetett silókukoricát valamilyen károsodás érte. Mint a bemutató vezetője elmondta : az utóbbi időben két új silókukorica-fajtát nemesített ki a Gabonatermesztési Kutatóintézet. Az új fajtákat már minősítették is államilag, eszerint minden tekintetben kiválóak. Genetikailag a lehető legjobbak, beérésük biztonságos, termőképességük jó, túlzott igényeik nincsenek, s már van belőlük vetőmag is — mondta tehát a cirokkutató, a zsombói kísérleti cirokföldeken, miközben javában esett az eső. F. CS. Homoki ember ragaszkodik a rozskenyérhez (Folytatás az 1. oldalról.) hogy a mórahalmi kenyér még sokáig fogalom marad a megyében? — Remélem, igen. Legalábbis addig, amíg a jelenlegi adottságainkat, technikánkat őrizni tudjuk, és elégnek bizonyul a napi ötvenmázsás, meg a hétvégi hetvenmázsás mennyiség. Ha többre lesz szükség, akkor korszerűsíteni kell a sütödénket. És akkor nyilván majd más típusú kenyereket kell megszoknunk. Nemcsak nekünk, Mórahalmon, de azokban a községekben is, ahová jelenleg mi szállítunk. Meg a tanyavilágban is, hiszen ezt a környéket mi látjuk el. Hogy mikor lesz ez a korszerűsítés, az még a jövő titka. A kilencvenes évekre van beadott pályázatunk a vállalatnál, de hát, hogy majd jut-e rá pénz? Ki tudja ezt manapság? * Végighallgatva Molnár Imrét, nem is tudom, mi lenne a jó, nekünk, a mórahalmi kenyeret fogyasztóknak. Ha akad pénz fejlesztésre, vagy ha marad a hagyományos, a régi pékség? Talán bevallhatom, ha voksolnom kéne, nagy zavarba jönnék.. Hiszen az új szükségességét tagadni nemcsak konzervativizmus, egyenesen ostobaság. Csak hát, közben elnézem a pirosbarnára sült, pehelykönnyű kenyeret; érzem semmihez sem hasonlítható illatát, és nem tudom, miért szorítsak. Hogy előlépjenek a mórahalmi pékek korszerű körülmények között dolgozó sütőmunkássá? Hiszen annak aligha van megmondhatója, milyen is lesz a kilencvenes évek kenyere Mórahalmon és környékén. BEDŐ NÁNDOR 3