Csongrád Megyei Hírlap, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-02 / 232. szám

Vietnamtól Takács Ferencig? Egy iskola nevet keres Vásárhelyen — A kiszivárogtatás fondorlatos és megalázó — így az egyik pedagógus, aki többedmagával nyilvánított véleményt a készülő akcióról. A beszélgetésre heten jöttek el: Bere István, Kékesi János, Kiss András, Kiss Anikó, Pál János, Sághy Ottó és Surinya Antal. Géppuskaropogással sorjáztak a mondatok. — Elutasítjuk a névadás régi mechanizmusát. Nem hiszem, hogy Takács Ferencet így kell rehabilitálni. Egy iskolát senkiről nem lehet elnevezni. Az iskola kizárólag a tudás háza legyen. Meg kell kérdezni a tantestületet! De nem nagyszünetben, amikor a kollégák azt sem tudják, miről szavaznak. Nem Takács Ferenc ellen vagyok. Az eljárás bosszant. Majd az indulatos kezdet után Pál János imigyen fogalmaz: — Úgy tudom, Takács Ferenc koncepciós per áldozata lett. Szerepe haladóbb, mint a mi sztálinista típusú iskolánk. Szerintem a járható út: a demokratikus iskola, mely többek közöt azt is jelenti, hogy mi magunk választhatunk nevet. Valaki közbeveti, hogy a szakmunkásképző kollégiumát egykor Medgyessy Ferencről akarták elnevezni, az akadály csupán az volt, hogy a zászlóra rosszul hímezték a jeles szobrász nevét, így a ötlet kútba esett. Majd Bere Istvántól, az iskola pedagógus pártszervezetének titkárától megtudtuk, hogy talán a névadás az egyik városi pártbizottsági ülésen vetődött fel. — Mit mond a fentiekről az iskola igazgatója, Sós Imre? — Tantestületi értekezleteken már többször szóba került, nevet kellene változtatnunk. Ez azonban sokba kerül, egyébként sem jutottunk közös nevezőre. — Senki nem ajánlott Önöknek nevet? — A tanács művelődési osztálya felvetette Takács Ferenc nevét. Én azt mondtam, majd a tantestület dönt. Ez már a múlt tanév vége felé történt. — Önnek mi az álláspontja? — Ne adjunk semmiféle nevet az iskolának, a 602-es számon úgyis számon tartanak bennünket. Hagyná, hogy bárki is oktrojálja az iskolára saját elképzelését? — Mindenről a tantestület dönt. * Úgy tűnik, a szél a pártbizottság és a tanács felől fúj. Ocsák Miklós, a vásárhelyi pártbizottság első titkára még a beszélgetés előtt kezembe ad egy állásfoglalást. Az idei június 6-i pártbizottsági ülésen foglalkoztak Takács Ferenc rehabilitálásával. A dokumentumban többek között ez olvasható. ..a pb kezdeményezi, hogy a Munkásotthon falára még ebben az évben kerüljön Takács Ferenc emlékét megörökítő emléktábla. A szervezési tennivalók megoldására a városi tanács párttag tisztségviselőit kérjük fel." Az állásfoglalásban sehol nem érintik az iskolai névadót. Ocsák Miklós: Sem hivatalos, sem pedig félhivatalos formában az MSZMP részéről ez a kérdés nem merült fel. Ezt a verziót én is közvetett információként hallottam. — Kitől? — Takács Ferencné köréhez tartozó ismerősömtől. — A firesztelő tehát névtelen. — Én nem ismerem. — Ön helyesnek találja, ha Takács Ferencről nevezik el a vásárhelyi szakmunkásképzőt? — Ilyesmibe a párt nem szólhat bele. Nem a mi hatáskörünk a névadás, hanem az ott dolgozó kollektíváé. Ezúttal az MSZMP nem kezdeményezett. — És a tanács? Az elnök aszszony távolléte miatt a vb-titkárt, Olasz Sándort kérdeztük: — Önök szorgalmazzák a szakmunkásképző átkeresztelését? — Direkt módon ilyesmi nem vetődött fel. Egyetlen intézménynek sem ajánlgattuk Takács Ferenc nevét. * És itt a kör bezárul. A régi reflexek ezúttal alattomosan, a háttérben kezdtek el működni. Ellenszere pedig, a keresztapa leleplezése. BODZSÁR ERZSÉBET A keresztapajelölt ismeretlen. Kijelentései mégis lázba hozták a vásárhelyieket. Már egy egészen közeli névadóról beszél a város: a 602-es Magyar—Vietnami Barátság Ipari Szakmunkásképző Intézet felveszi Takács Ferenc, egykori vásárhelyi szociáldemokrata országgyűlési képviselő, iparügyi miniszter, majd mezőgazdasági államtitkár nevét. A hírek szerint a gyakorlat ezúttal sem lesz más: odafönn megmondják, eldöntik, és nagy csinnadrattával idelenn végrehajtják a keresztelőt. (Annak idején is így született a dicsekvésre cseppet sem okot adó epitheton ornans: magyar-vietnami barátság... Cikkünk visszhangja Még egyszer a vásárhelyi pedagógusok béréről Az MDF Vásárhelyi Szervezetének Pedagógus Csoportja a Csongrád Megyei Hírlap szeptember 20-i számában a pedagógusbérekről nyilatkozott. • A cikkben leírtak arról győznek meg, hogy az 1989. júniusában a kerekasztal-megbeszélés alkalmával a független szervezetek részére átadott 1989. évi jóváhagyott városi tanácsi tervet nem vették figyelembe, pedig abból mérlegszerűen kimutatható, hogy mennyi pénz folyik be a város kasszájába és azt tételesen mire lehet felhasználni. Csak megemlítem, hogy a közel 850 millió forint, amivel a Városi Tanács gazdálkodik, 1985 óta szinte változatlan, s ha ehhez a inflációt és áremelkedéseket hozzákalkuláljuk, könnyen belátható, hogy a gazdálkodás milyen kényszerpályákon mozog. Az elmúlt években több alkalommal évi 30—30 millió forinttal, míg 1989-ben több hónapon keresztül 50 millió forinttal maradt adós a költségvetés a Városi Tanácsnak. Az év közben történő átcsoportosításokat minden esetben csak testület hagyhatja jóvá, sem a tanácselnöknek, sem a művelődési osztálynak ehhez jogosítványa nincs. Kívánatos volna, ha a költségvetés kifogásolása előtt szakértőjükkel elemeztetnék az előterjesztéseket és azután mondanának véleményt a gazdálkodásunkról. Amikor maximálisan egyetértek a pedagógusok bérfejlesztésének szükségességével, el kell mondani, hogy 1989- ben a mai napig Hódmezővásárhely pedagógusai összesen 26,17%-os bérfejlesztésben részesültek. A bérfejlesztési összegeket az önálló bérgazdálkodást folytató iskolák saját hatáskörükben használták fel. A központi bérintézkedés városi realizálása előtt a pedagógus szakszervezetek képviselőivel személyesen folytattam tárgyalásokat, ahol megbeszéltük, hogy ha az év közben rendkívüli átcsoportosításként gyermekétkeztetésre felhasznált 4 millió forintot a Megyei Tanács visszaadja, az esetben testületi döntés után ez az összeg bérfejlesztésre fordítható. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a város 1524 oktatási dolgozójának 200 Ftos havi béremeléséhez évi 5,2 millió forintra volna szükség. A 200 Ft-os béremelés vonzata 286 Ft költségvetési kiadás, melyből a dolgozó mintegy 122 forintot vihet haza. Úgy gondolom, hogy a pedagógus bérrendezés végleges és tisztességes megoldását kormányszintű döntéssel lehet megoldani melynek fedezetét is országosan kell biztosítani. A cikkben megjelölt túlméretezett tanácsi apparátusra vonatkozó megjegyzést a levélírók tájékozatlanságának tudom be, akik sajnos, úgy látszik, nincsenek tisztában sem a háború előtti közigazgatási létszámokkkal, sem pedig azokkal az egyáltalán nem népszerű tanácsi feladatokkal (gyámügy, lakásügy, szoc. pol), amelyeknek elvégzésére jogászokat, közgazdászokat a jelen tanácsi bérezés mellett lehetetlen kapni. A kerekasztal-megbeszéléseken több alkalommal kértem a jelenlévőket, hogy a testületi anyagok áttanulmányozása után konkrét, reális javaslataikkal vagy tevékeny részvételükkel járuljanak hozzá a döntés sikeréhez. Úgy gondolom, a korrekt véleménynyilvánításhoz a tisztességes hangvétel is elvárható... CSIZMADIA SÁNDORNÉ DR. vásárhelyi tanácselnök Legnagyobb élő íróink egyike, Konrád György mondta: azért is örül a magyarországi változásoknak, mert az új helyzet rákényszeríti a művészeket, hogy tehetségesek legyenek. Az allegorizálás, a különféle kikacsintások kora lejárt: valának klasszikusok farmerben és volt Jaruzelski a III. Richard zárójelenetében. Ki kellett olvasni érettségi tétel-figurákból aktív politikusok gaztetteit, drámai szituációkból aktuális történelmi helyzeteket, áthallások, olvasatok, értelmezések dübörögtek egymás hegyén-hátán egy nagy - és nyomorúságos - közép-kelet-európai kavalkádban. Elérkezvén az egyenes beszéd ideje: a művészetben ez a tiszta esztétikum és a valódi tálentum parlamentjének hatalmát kell hozza. Ami klaszszikus, az klasszikus, ami mai, az mai, úgy, ahogy van. El kell játszani — mondjuk Shakespeare-t. És csak öt és semmi mást. Éppen elég. Az idei szegedi prózai évadnyitó legnagyobb tanulsága, s egyben legörömtelibb mozzanata egy felismerés volt: a fenti új alaphelyzet tudomásulvételének megnyugtató bizonyítéka. Ruszt József második szegedi korszakának alighanem legnívósabb produkcióját láthattuk: látványos „egyszínűsége", puritán látszatkonzervativizmusa mögött sallangmentes nagyvolánúság. ..hagyományos" Learje mögött magasszintű felkészültség húzódott. Ez a Lear azért igazi Lear, mert hűvös nyugalommal szabad folyást enged a mű természetes — óceánnyi erejű — sodrásának: itt a száműzöttek a leghűségesebbek, a számkivetettek a legszeretettelibbek, a végén akkora a tömeghalál, mint az minden rendes shakespeare-i grand guignol-ban előíratik. Ám ami a fő: mindez tökéletesen illeszkedik egy igazi klaszszikus színpadon fölmutatható legbelső lényegéhez. Vagyis a lélektani folyamatokba ágyazott nagy drámai hősök katartikus erejű ábrázolásához. Avar István Learje kezdeti, rövidke bizonytalankodás után azért királyi igazán, mert nemcsak a mindenkori, a hatalommal élni nem tudó uralkodó kínok kínjait átélő vergődését, de az ehhez kapcsolható emberi lényeg minden lehetséges rezdülését érzékeltetni képes: őrületet és ellágyulást, zsarnokságot és bizonytalanságot, fényt és éjfekete sötétséget. Ruszt tudja, hogy Shakespeare, mint általában a klaszszikusok, értelmezgetés nélkül értelmezhető a legjobban. Tehát erőszakol és művi áthallások helyett — meghallásokra kell építeni. Bombasztikus látvány-csavarok helyett szöveg és játék aprólékosan kimunkált egységével. Learje így némi Lear-ai dicséretre is méltó: a tiszta művészi értékkel szembesülni azért mindig megindító egy kicsit, mert a politika erőszakosságától félig agyonnyomott világunkban különleges, szinte emberfeletti szépségű tapasztalni, hogy igenis lehetséges aktualitásoktól mentesen évszázados emberi elmeművek fényforrásaihoz közel jutni. El lehetne meditálni azon is, milyen régen nem lehetetett ennyire összefogott, már-már valódi csapatmunkának nevezhető előadást látni szegedi prózai előadáson, hogy most mennyire nem csupán egy-két kiemelkedő alkotás határozta meg az összhatást (meg ha olyan nagyívű, eleven és szuverén, különleges alakítások is akadtak, mint Kalocsay Miklósé volt Gloucester szerepében.) És végül, de távolról sem utolsósorban: hosszasan lehetne fejtegeni azt is, menynyire fontos, hogy a Shakespeare-re annyira jellemző komplexitás érződött olyankor is, amikor istenigazából semmi más nem történt — csak előadták az egyetemes drámairodalom egyik legnagyobb remekét. Nagyjából úgy, ahogyan az ilyesmit kell. Ennyire egyszerűek igazából a dolgok. Cselszövények, kozmikus magány, hatalmi tér- és kontrollvesztés. Lear akkor a legmaibb, ha a legpóztalanabbul interpretáltatik. Hiszen így végre minden erőszakolt bravúroskodás nélkül érezhető, mennyire életbe vágó az egész. Lear figyelmeztet: itt az egyenes beszéd, a hatalomváltás — meg a cselszövések ideje. Ki ágál, ki átkozódik, kinek „egyetlen bűne az őszinteség.” Közben meg a frank sereg partraszáll. D. L. Lear ai Shakespeare-bemutató Szegeden Égi csatornák Makón Az elmúlt hónapokban Makón is megnövekedett az érdeklődés a műholdas vételi lehetőségek iránt. Az elmúlt évben félresikerült tanácsi szervezés után ma három lehetőség közül választhatnak a városlakók. 50—100 ezer forintos költséggel megvásárolhatják saját műholdvevő készüléküket és máris élvezhetik, nézhetik az „égi áldás" műsorait. Jó néhányan vannak már a városban, akik anyagi helyzetük révén ezt a megoldást választották. Azoknak, akiknek nincs ennyi forintjuk, most két lehetőség kínálkozik. Az egyik már működik („Lordok háza", a Szabadság tér). Az egyes lakótömbök saját szervezéssel, összefogással telepíttetnek vevőegységet. Ennek előnye a gyorsaság — egy-két nap alatt nézhető a program. A bekerülés (belépés) díja is kedvezőnek tűnik, amely 1000— 2000 forint. Nagy hátrányra viszont, hogy általában csak egy csatorna fogható. S ha netán a lakótömbből valaki mondjuk a 24 órás zenei programot sugárzó MTV helyett a SKY-t szeretné nézni, és ha ez találkozik a többi lakó egyetértésével is, úgy akkor a tetőre ballag és átkapcsol a kívánt csatornára. Aki a távkapcsolót birtokolja. A rendszert a későbbiekben lehet bővíteni, de minden egyes újabb csatornáért fizetni kell. A harmadik, a város szempontjából legfontosabb és hosszú távú lehetőség egy városi rendszer kiépítésére nyílna a bajai Híradástechnikai Szövetkezet által kínált CATV-rendszer az országban a legkorszerűbb. Alapkiépítésében 24 tévé és 24 rádiócsatornát továbbíthat, de újabb csatornabővítésre is lehetőség nyílik. A teljes városi hálózatkiépítés három ütemből áll(na), az első ütem a városközpont lakótömbjei: Hunyadi utcai lakótelep, Ráday lakótelep, Bajcsy lakótelep. Az első ütemben lakásonkénti kivitelezési költség 4500 forint (eredetileg 5000 forint) amelyet háromhavi részletben (2000. 1250. 1250 forint) lehet befizetni. A hálózat bővítéséért új csatornák beüzemeléséért a továbbiakban már nem kell fizetni. A hálózat karbantartását, szervizelését havi 100 forintért (lakásonként) a Bank végzi. Ezért az összegért a lakóknak garantált, jó minőségű műsorszolgáltatást és azonnali hibaelhárítást ígérnek. Jelentkezési lapot és további információt a városi tanács ügyfélszolgálati irodájában és a Medicor klubban, október végéig kaphatnak az érdeklődők. M. L. MDF a népfront mellett — Magyar lelkészi Nobel-díjra... Kurca-parti üzenetek A Csongrád Megyei Hírlap szeptember 7-ei számából idézünk: Kivonult az MSZMP a Hazafias Népfrontból és vonuljon ki haladéktalanul minden munkahelyről! ...ott ugyanis termelni kell, nem politizálni! ...Szűnjön meg a kontraszelekció! ...A munkásőrség haladéktalanul számolja fel önmagát! ...Október 23. legyen piros betűs ünnep! ...Vonják ki az idegen földön állomásozó csapatokat! ...Számolják fel a katonai tömböket! ... Mintha csak a Magyar Demokrata Fórum régen hangoztatott szavait olvasnánk, pedig mindez a Hazafias Népfront Csongrád megyei ülésén hangzott el. A népfront szorgalmazza a megyei MSZMP-vagyon feltárását is. A népfront megújul. Egy hete olvastuk, kétkedéssel, a megyei ülésen elhangzottakat. Végül úgy döntöttünk, hogy mindazt az eszmét, ami a Hírlap hasábjain megjelent, üdvözölnünk kell. Maradéktalanul és haladéktalanul! Csakúgy, mint az MSZMP Reformköre esetében, az MDF jó és szükséges lépésnek tartja az új gondolatok kinyilvánítását, és bízik abban, hogy a gondolatok konkrét lépésekben fognak testet ölteni és az egész magyarság ügyét fogja mindez szolgálni. Ehhez kívánunk sok sikert! A Magyar Demokrata Fórum Szentesi Szervezete egyetért az Erdélyi Szövetség Szentesi Szervezete megkeresésével, mely szerint Tőkés László, volt temesvári református lelkész kiérdemelte a legmagasabb elismerést. Tőkés László nagy bátorsággal vállalta mindmáig magyarságát és hitét. Önfeláldozásra is kész elszántsággal áll ki Romániában az ott élő két és fél milliós magyarság, más nemzetiségek és minden romániai ember jogaiért. Ezért a hatóságok üldözik, életét is veszély fenyegeti, de igaz munkálkodását nem adja fel Tevékenységével felrázta a még szunnyadó nyugati világ igazságérzetét, tette nemzetközi méretekben is elismerést nyert. A Magyar Demokrata Fórum Szentesi Szervezete elképzelését eljuttatja szeptember második felében az Országos Elnökséghez, majd annak jóváhagyásával és támogatásával az illetékes nemzetközi bizottsághoz. Két dokumentumot kaptunk a Magyar Demokrata Fórum szentesi szervezetétől — közlésre ajánlva. Az egyik a megyei népfrontelnökség legutóbbi állásfoglalásához kapcsolódva mond arról véleményt, a másik pedig csatlakozik ahhoz a javaslathoz, mely szerint Tőkés László romániai magyar lelkészt részesítsék Béke Nobel-díjban. Az alábbiakban változtatás nélkül közreadjuk a két dokumentum szövegét. (A szerk.) HÉTFŐ, 1989. OKTÓBER 2.