Csongrád Megyei Hírlap, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-02 / 232. szám

Vietnamtól Takács Ferencig? Egy iskola nevet keres Vásárhelyen — A kiszivárogtatás fondor­latos és megalázó — így az egyik pedagógus, aki többedmagával nyilvánított véleményt a ké­szülő akcióról. A beszélgetésre heten jöttek el: Bere István, Kékesi János, Kiss András, Kiss Anikó, Pál János, Sághy Ottó és Surinya Antal. Géppuskaropogással sorjáztak a mondatok. — Elutasítjuk a névadás régi mechanizmusát. Nem hiszem, hogy Takács Ferencet így kell rehabilitálni. Egy iskolát senki­ről nem lehet elnevezni. Az iskola kizárólag a tudás háza legyen. Meg kell kérdezni a tantestületet! De nem nagyszü­netben, amikor a kollégák azt sem tudják, miről szavaznak. Nem Takács Ferenc ellen va­gyok. Az eljárás bosszant. Majd az indulatos kezdet után Pál János imigyen fogal­maz: — Úgy tudom, Takács Fe­renc koncepciós per áldozata lett. Szerepe haladóbb, mint a mi sztálinista típusú iskolánk. Szerintem a járható út: a de­mokratikus iskola, mely töb­bek közöt azt is jelenti, hogy mi magunk választhatunk nevet. Valaki közbeveti, hogy a szakmunkásképző kollégiumát egykor Medgyessy Ferencről akarták elnevezni, az akadály csupán az volt, hogy a zászlóra rosszul hímezték a jeles szob­rász nevét, így a ötlet kútba esett. Majd Bere Istvántól, az is­kola pedagógus pártszervezeté­nek titkárától megtudtuk, hogy talán a névadás az egyik városi pártbizottsági ülésen ve­tődött fel. — Mit mond a fentiekről az iskola igazgatója, Sós Imre? — Tantestületi értekezlete­ken már többször szóba került, nevet kellene változtatnunk. Ez azonban sokba kerül, egyébként sem jutottunk közös nevezőre. — Senki nem ajánlott Önök­nek nevet? — A tanács művelődési osz­tálya felvetette Takács Ferenc nevét. Én azt mondtam, majd a tantestület dönt. Ez már a múlt tanév vége felé történt. — Önnek mi az álláspontja? — Ne adjunk semmiféle ne­vet az iskolának, a 602-es szá­mon úgyis számon tartanak bennünket.­­ Hagyná, hogy bárki is okt­rojálja az iskolára saját elképze­lését? — Mindenről a tantestület dönt. * Úgy tűnik, a szél a pártbi­zottság és a tanács felől fúj. Ocsák Miklós, a vásárhelyi pártbizottság első titkára még a beszélgetés előtt kezembe ad egy állásfoglalást. Az idei jú­nius 6-i pártbizottsági ülésen foglalkoztak Takács Ferenc re­habilitálásával. A dokumentumban többek között ez olvasható. ..a pb kez­deményezi, hogy a Munkásott­hon falára még ebben az évben kerüljön Takács Ferenc emlé­két megörökítő emléktábla. A szervezési tennivalók megoldá­sára a városi tanács párttag tisztségviselőit kérjük fel." Az állásfoglalásban sehol nem érintik az iskolai névadót. Ocsák Miklós: Sem hivata­los, sem pedig félhivatalos for­mában az MSZMP részéről ez a kérdés nem merült fel. Ezt a verziót én is közvetett informá­cióként hallottam. — Kitől? — Takács Ferencné köréhez tartozó ismerősömtől. — A firesztelő tehát névte­len. — Én nem ismerem. — Ön helyesnek találja, ha Takács Ferencről nevezik el a vásárhelyi szakmunkásképzőt? — Ilyesmibe a párt nem szól­hat bele. Nem a mi hatáskö­rünk a névadás, hanem az ott dolgozó kollektíváé. Ezúttal az MSZMP nem kezdeményezett. — És a tanács? Az elnök asz­­szony távolléte miatt a vb-tit­­kárt, Olasz Sándort kérdeztük: — Önök szorgalmazzák a szakmunkásképző átkeresztelé­sét? — Direkt módon ilyesmi nem vetődött fel. Egyetlen in­tézménynek sem ajánlgattuk Takács Ferenc nevét. * És itt a kör bezárul. A régi reflexek ezúttal alattomosan, a háttérben kezdtek el működni. Ellenszere pedig, a keresztapa leleplezése. BODZSÁR ERZSÉBET A keresztapajelölt ismeretlen. Kijelentései mégis lázba hozták a vásárhelyieket. Már egy egészen közeli névadóról beszél a város: a 602-es Magyar—Vietnami Barátság Ipari Szakmunkásképző Intézet felveszi Takács Ferenc, egykori vásárhelyi szociáldemokrata országgyűlési képviselő, ipar­­ügyi miniszter, majd mezőgazdasági államtitkár nevét. A hírek szerint a gyakorlat ezúttal sem lesz más: odafönn megmondják, eldöntik, és nagy csinnadrattával idelenn végrehajtják a keresztelőt. (Annak idején is így született a dicsekvésre cseppet sem okot adó epitheton ornans: ma­gyar-vietnami barátság... Cikkünk visszhangja Még egyszer a vásárhelyi pedagógusok béréről Az MDF Vásárhelyi Szer­vezetének Pedagógus Cso­portja a Csongrád Megyei Hír­­lap szeptember 20-i számában a­ pedagógusbérekről nyilat­kozott. • A cikkben leírtak arról győznek meg, hogy az 1989. júniusában a kerekasztal-meg­­beszélés alkalmával a függet­len szervezetek részére át­adott 1989. évi jóváhagyott vá­rosi tanácsi tervet nem vették figyelembe, pedig abból mér­legszerűen kimutatható, hogy mennyi pénz folyik be a város kasszájába és azt tételesen mire lehet felhasználni. Csak megemlítem, hogy a közel 850 millió forint, amivel a Városi Tanács gazdálkodik, 1985 óta szinte változatlan, s ha ehhez a inflációt és áremel­kedéseket hozzákalkuláljuk, könnyen belátható, hogy a gazdálkodás milyen kényszer­­pályákon mozog. Az elmúlt években több al­kalommal évi 30—30 millió forinttal, míg 1989-ben több hónapon keresztül 50 millió forinttal maradt adós a költ­ségvetés a Városi Tanácsnak. Az év közben történő átcso­portosításokat minden eset­ben csak testület hagyhatja jóvá, sem a tanácselnöknek, sem a művelődési osztálynak ehhez jogosítványa nincs. Kívánatos volna, ha a költ­ségvetés kifogásolása előtt szakértőjükkel elemeztetnék az előterjesztéseket és azután mondanának véleményt a gaz­dálkodásunkról. Amikor maximálisan egyet­értek a pedagógusok bérfej­lesztésének szükségességével, el kell mondani, hogy 1989- ben a mai napig Hódmezővá­sárhely pedagógusai összesen 26,17%-os bérfejlesztésben részesültek. A bérfejlesztési összegeket az önálló bérgaz­dálkodást folytató iskolák sa­ját­ hatáskörükben használták fel. A központi bérintézkedés városi realizálása előtt a peda­gógus szakszervezetek képvi­selőivel személyesen folytat­tam tárgyalásokat, ahol meg­beszéltük, hogy ha az év köz­ben rendkívüli átcsoportosí­tásként gyermekétkeztetésre felhasznált 4 millió forintot a Megyei Tanács visszaadja, az esetben testületi döntés után ez az összeg bérfejlesztésre fordítható. Az igazsághoz az is hozzá­tartozik, hogy a város 1524 oktatási dolgozójának 200 Ft­­os havi béremeléséhez évi 5,2 millió forintra volna szükség. A 200 Ft-os béremelés von­­zata 286 Ft költségvetési ki­adás, melyből a dolgozó mint­egy 122 forintot vihet haza. Úgy gondolom, hogy a pe­dagógus bérrendezés végleges és tisztességes megoldását kormányszintű döntéssel lehet megoldani melynek fedeze­tét is országosan kell biztosí­tani. A cikkben megjelölt túlmé­retezett tanácsi apparátusra vonatkozó megjegyzést a le­vélírók tájékozatlanságának tudom be, akik sajnos, úgy látszik, nincsenek tisztában sem a háború előtti közigazga­tási létszámokkkal, sem pedig azokkal az egyáltalán nem népszerű tanácsi feladatokkal (gyámügy, lakásügy, szoc. pol), amelyeknek elvégzé­sére jogászokat, közgazdászo­kat a jelen tanácsi bérezés mellett lehetetlen kapni. A kerekasztal-megbeszélé­­seken több alkalommal kér­tem a jelenlévőket, hogy a testületi anyagok áttanulmá­nyozása után konkrét, reális javaslataikkal vagy tevékeny részvételükkel járuljanak hozzá a döntés sikeréhez. Úgy gondolom, a korrekt véleménynyilvánításhoz a tisz­tességes hangvétel is elvár­ható... CSIZMADIA SÁNDORNÉ DR. vásárhelyi tanácselnök Legnagyobb élő íróink egyike, Konrád György mondta: azért is örül a magyar­­országi változásoknak, mert az új helyzet rákényszeríti a mű­vészeket, hogy tehetségesek legyenek. Az allegorizálás, a különféle kikacsintások kora lejárt: valának klasszikusok farmerben és volt Jaruzelski a III. Richard zárójelenetében. Ki kellett olvasni érettségi té­tel-figurákból aktív politikusok gaztetteit, drámai szituációk­ból aktuális történelmi helyze­teket, áthallások, olvasatok, értelmezések dübörögtek egy­más hegyén-hátán egy nagy - és nyomorúságos - közép-ke­­let-európai kavalkádban. Elérkezvén az egyenes be­széd ideje: a művészetben ez a tiszta esztétikum és a valódi tálentum parlamentjének ha­talmát kell hozza. Ami klasz­­szikus, az klasszikus, ami mai, az mai, úgy, ahogy van. El kell játszani — mondjuk Shakespeare-t. És csak öt és semmi mást. Éppen elég. Az idei szegedi prózai évad­nyitó legnagyobb tanulsága, s egyben legörömtelibb mozza­nata egy felismerés volt: a fenti új alaphelyzet tudomásulvéte­lének megnyugtató bizonyí­téka. Ruszt József második sze­gedi korszakának alighanem legnívósabb produkcióját lát­hattuk: látványos „egyszínű­­sége", puritán látszatkonzerva­tivizmusa mögött sallangmen­tes nagyvolánúság. ..hagyomá­nyos" Learje mögött magas­szintű felkészültség húzódott. Ez a Lear azért igazi Lear, mert hűvös nyugalommal szabad fo­lyást enged a mű természetes — óceánnyi erejű — sodrásá­nak: itt a száműzöttek a leghű­ségesebbek, a számkivetettek a legszeretettelibbek, a végén akkora a tömeghalál, mint az minden rendes shakespeare-i grand guignol-ban előíratik. Ám ami a fő: mindez tökélete­sen illeszkedik egy igazi klasz­­szikus színpadon fölmutatható legbelső lényegéhez. Vagyis a lélektani folyamatokba ágya­zott nagy drámai hősök katarti­­kus erejű ábrázolásához. Avar István Learje kezdeti, rövidke bizonytalankodás után azért ki­rályi igazán, mert nemcsak a mindenkori, a hatalommal élni nem tudó uralkodó kínok kín­jait átélő vergődését, de az eh­hez kapcsolható emberi lényeg minden lehetséges rezdülését érzékeltetni képes: őrületet és ellágyulást, zsarnokságot és bi­zonytalanságot, fényt és éjfe­­kete sötétséget. Ruszt tudja, hogy Shakes­peare, mint általában a klasz­­szikusok, értelmezgetés nélkül értelmezhető a legjobban. Te­hát erőszakol­ és művi áthallások helyett — meghallá­­sokra kell építeni. Bombaszti­kus látvány-csavarok helyett szöveg és játék aprólékosan ki­munkált egységével. Learje így némi Lear-ai dicséretre is méltó: a tiszta művészi értékkel szembesülni azért mindig meg­indító egy kicsit, mert a politika erőszakosságától félig agyon­­­nyomott világunkban különle­ges, szinte emberfeletti szép­ségű tapasztalni, hogy igenis lehetséges aktualitásoktól mentesen évszázados emberi elmeművek fényforrásaihoz közel jutni. El lehetne medi­tálni azon is, milyen régen nem lehetetett ennyire összefogott, már-már valódi csapatmunká­nak nevezhető előadást látni szegedi prózai előadáson, hogy most mennyire nem csupán egy-két kiemelkedő alkotás ha­tározta meg az összhatást (meg ha olyan nagyívű, eleven és szuverén, különleges alakítá­sok is akadtak, mint Kalocsay Miklósé volt Gloucester szere­pében.) És végül, de távolról sem utolsósorban: hosszasan lehetne fejtegeni azt is, meny­nyire fontos, hogy a Shakespe­­are-re annyira jellemző komp­lexitás érződött olyankor is, amikor istenigazából semmi más nem történt — csak előad­ták az egyetemes drámairoda­lom egyik legnagyobb reme­két. Nagyjából úgy, ahogyan az ilyesmit kell. Ennyire egysze­rűek igazából a dolgok. Cselszövények, kozmikus ma­gány, hatalmi tér- és kontroll­­vesztés. Lear akkor a legmaibb, ha a legpóztalanabbul interpre­­táltatik. Hiszen így végre min­den erőszakolt bravúroskodás nélkül érezhető, mennyire élet­be vágó az egész. Lear figyel­meztet: itt az egyenes beszéd, a hatalomváltás — meg a cselszö­vések ideje. Ki ágál, ki átkozó­­dik, kinek „egyetlen bűne az őszinteség.” Közben meg a frank sereg partraszáll. D. L. Lear­ ai Shakespeare-bemutató Szegeden Égi csatornák Makón Az elmúlt hónapokban Makón is megnövekedett az érdeklő­dés a műholdas vételi lehetőségek iránt. Az elmúlt évben félresikerült tanácsi szervezés után ma három lehetőség közül választhatnak a városlakók. 50—100 ezer forintos költséggel megvásárolhatják saját műholdvevő készüléküket és máris élvez­hetik, nézhetik az „égi áldás" műsorait. Jó néhányan vannak már a városban, akik anyagi helyzetük révén ezt a megoldást válasz­tották. Azoknak, akiknek nincs ennyi forintjuk, most két lehető­ség kínálkozik. Az egyik már működik („Lordok háza", a Szabadság tér). Az egyes lakótömbök saját szervezéssel, összefogással telepíttetnek vevőegységet. Ennek előnye a gyorsaság — egy-két nap alatt nézhető a program. A bekerülés (belépés) díja is kedvezőnek tűnik, amely 1000— 2000 forint. Nagy hátrányra viszont, hogy általában csak egy csatorna fogható. S ha netán a lakótömbből valaki mondjuk a 24 órás zenei programot sugárzó MTV helyett a SKY-t szeretné nézni, és ha ez találkozik a többi lakó egyetérté­sével is, úgy akkor a tetőre ballag és átkapcsol a kívánt csatornára. Aki a távkapcsolót birtokolja. A rendszert a későbbi­ekben lehet bővíteni, de minden egyes újabb csatornáért fizetni kell. A harmadik, a város szempontjából legfontosabb és hosszú távú lehetőség egy városi rendszer kiépítésére nyílna a bajai Híradástechnikai Szövetkezet által kínált CATV-rendszer az országban a legkorszerűbb. Alapkiépítésében 24 tévé és 24 rádiócsatornát továbbíthat, de újabb csatornabővítésre is lehető­ség nyílik. A teljes városi hálózatkiépítés három ütemből áll(na), az első ütem a városközpont lakótömbjei: Hunyadi utcai lakótelep, Ráday lakótelep, Bajcsy lakótelep. Az első ütemben lakáson­kénti kivitelezési költség 4500 forint (eredetileg 5000 forint) amelyet háromhavi részletben (2000. 1250. 1250 forint) lehet befizetni. A hálózat bővítéséért új csatornák beüzemeléséért a továbbiakban már nem kell fizetni. A hálózat karbantartását, szervizelését havi 100 forintért (lakásonként) a Bank­ végzi. Ezért az összegért a lakóknak garantált, jó minőségű műsorszol­gáltatást és azonnali hibaelhárítást ígérnek. Jelentkezési lapot és további információt a városi tanács ügyfélszolgálati irodájában és a Medicor klubban, október végéig kaphatnak az érdeklődők. M. L. MDF a népfront mellett — Magyar lelkészi Nobel-díjra... Kurca-parti üzenetek A Csongrád Megyei Hírlap szeptember 7-ei számából idé­zünk: Kivonult az MSZMP a Hazafias Népfrontból és vonul­jon ki haladéktalanul minden munkahelyről! ...ott ugyanis termelni kell, nem politizálni! ...Szűnjön meg a kontraszelek­ció! ...A munkásőrség hala­déktalanul számolja fel önma­gát! ...Október 23. legyen piros betűs ünnep! ...Vonják ki az idegen földön állomásozó csa­patokat! ...Számolják fel a ka­tonai tömböket! ... Mintha csak a Magyar De­mokrata Fórum régen hangoz­tatott szavait olvasnánk, pedig mindez a Hazafias Népfront Csongrád megyei ülésén hang­zott el. A népfront szorgal­mazza a megyei MSZMP-va­­gyon feltárását is. A népfront megújul. Egy hete olvastuk, kétkedés­sel, a megyei ülésen elhangzot­takat. Végül úgy döntöttünk, hogy mindazt az eszmét, ami a Hírlap hasábjain megjelent, üdvözölnünk kell. Maradékta­lanul és haladéktalanul! Csak­úgy, mint az MSZMP Reform­köre esetében, az MDF jó és szükséges lépésnek tartja az új gondolatok kinyilvánítását, és bízik abban, hogy a gondolatok konkrét lépésekben fognak tes­tet ölteni és az egész magyarság ügyét fogja mindez szolgálni. Ehhez kívánunk sok sikert! A Magyar Demokrata Fó­rum Szentesi Szervezete egyet­ért az Erdélyi Szövetség Szen­tesi Szervezete megkeresésé­vel, mely szerint Tőkés László, volt temesvári református lel­kész kiérdemelte a legmaga­sabb elismerést. Tőkés László nagy bátorság­gal vállalta mindmáig magyar­ságát és hitét. Önfeláldozásra is kész elszántsággal áll ki Romá­niában az ott élő két és fél milliós magyarság, más nemze­tiségek és minden romániai ember jogaiért. Ezért a hatósá­gok üldözik, életét is veszély fenyegeti, de igaz munkálkodá­sát nem adja fel Tevékenységével felrázta a még szunnyadó nyugati világ igazságérzetét, tette nemzet­közi méretekben is elismerést nyert. A Magyar Demokrata Fórum Szentesi Szervezete el­képzelését eljuttatja szeptem­ber második felében az Orszá­gos Elnökséghez, majd annak jóváhagyásával és támogatásá­val az illetékes nemzetközi bi­zottsághoz. Két dokumentumot kaptunk a Magyar Demokrata Fórum szentesi szervezetétől — közlésre ajánlva. Az egyik a megyei népfrontelnökség legutóbbi állásfoglalásához kap­csolódva mond arról véleményt, a másik pedig csatlakozik ahhoz a javaslathoz, mely szerint Tőkés László romániai magyar lelkészt részesítsék Béke Nobel-díjban. Az alábbi­akban változtatás nélkül közreadjuk a két dokumentum szövegét. (A szerk.) HÉTFŐ, 1989. OKTÓBER 2.

Next