Csongrád Megyei Hírlap, 1989. november (46. évfolyam, 259-283. szám)
1989-11-01 / 259. szám
Most a vásárhelyiekért „guggolnak” Szép a menyasszony, de... Ha ideírom: vásárhelyi kórház ..szerintem több tízezren fölsziszszennek, és azt mondják „jaj”. Föltehetően aztán ki-ki elsorolja saját vagy közvetlen környezetéből ismert tapasztalatait, amelyek elsősorban a hosszú évek óta kialakult áldatlan körülményeket célozzák meg a kritika nyilaival. De egy szót se szóljunk rosszat tovább, mert hisz’ épül, mi több elkészült a 320 millió forintos — igaz, eredetileg alig 100 millióra taksált. Csoda, az új diagnosztikai szárny, amelyből az orvosi műszerek értéke mintegy 30 millió forint. Nos, itt megint azt mondhatnánk: sajnos csak 30, miközben 80 milliós készlet kellene az ideális műszerezettséghez. Ám, miként Kassai Miklós, a városi tanács kórház-rendelőintézet igazgató-főorvosa megjegyzi beszélgetésünkkor, reménykednek, (és mi, mint esetleg rászoruló páciensek is remélhetjük), hogy mégiscsak előkerül majd a hiányzó 50 millió is a nélkülözhetetlen műszerekre, s ezáltal nemcsak a keret lesz gyönyörű, hanem a tartalom is. Szerencsére tehát Kassai főorvos úr — saját szavait idézve: a beruházás-tervezéskori pályakezdő igazgató némi diplomáciát is nélkülöző vakmerősége kiharcolta, hogy mégiscsak egy komplex, nagy értékű, és ne egy szerényebb kivitelű diagnosztikai szárny épüljön fel. Ami pedig a ma szerencséje, hogy a beruházás finanszírozását átvállalta a megyei tanács, mondván, túl nagy falat ez a helyieknek. És hogy, mit nyernek ezzel a beruházással a vásárhelyi és a városkörnyéki betegek, s az orvosok is? Légkondicionált műtőket, a korszerű szakmai munka feltételeit, a sterilizáláshoz 100 százalékos biztonságú Gettinge-készülékeket, az intenzív ellátást igénylő betegek részére központi intenzív osztályt, s az ehhez szükséges eszközökkel. Nagy előrelépést jelent továbbá mindezzel együtt, hogy a régi épületrészeket is „gyógykezelik”, s az évek óta tartó felújítómunkába beletartozik a tetőterek beépítése, s ezáltal a férőhelyek bővítése is. Persze, a menyasszony itt sem olyan szép, mint amilyennek első látásra tűnik. Gond, baj akad bőven a szegedi „testvéréhez” hasonlóan. Az anyagi gondok miatt kényszerűen redukált megoldások mellett jó lett volna például, ha a beépített bútorok elhelyezésénél a tervezők vagy bútorkészítők — mert a hibának gazdája nincs —, hagytak volna helyet a vakolatnak, s így nem kellene a bútorokat korrigálni, vagy ha a szuperkorszerű, nyugati import klímaberendezést tartalékszíjjal látták volna el. Mert előreláthatóan — a próba alapján — akár napi 10-15-öt is fogyaszt a motor, és a hiba miatt nyilvánvalóan nem produkálja majd a várt precizitást. Mindenesetre az öröm az elsődleges a beruházás megvalósulásával. Már ami a vásárhelyieket illeti. Merthogy — miként ezt az egészségügy zsargonjával mondják: a megye környékbeli városai most a vásárhelyiekért „guggolnak”. JOÓ ERZSÉBET (Enyedi Zoltán felvételei) Hány óra, orosz óra... 2. Nyelviskola a munkásőrség helyén? Szakemberek szerint az átképzéshez legkevesebb öt esztendő szükséges, de még a középfokú nyelvvizsgát is 6-700 óra intenzív tanulás kell, hogy megelőzze. Egyébként is mihez kezd egy pedagógus középfokú nyelvtudással? — Egyelőre még taníthat is vele — folytatjuk a beszélgetést Lengyel Zsolttal. Erre mondtam, hogy inkább jó tanártól oroszt, mint „rossztól” angolt. Amikor a negyvenes évek végén kötelezővé tették az orosz tanítását, és mindenféle tanfolyamokat szerveztek, az egyik gond éppen az volt, hogy az így képzett nyelvtanárok nem tudtak helyesen beszélni, illetve nem is nagyon mertek oroszul beszélni. Egyszerűen azért, mert soha életükben nem voltak a nyelvterületen. Most úgy tűnik, megismétlődik a régi hiba. Vagy úgy gondolja, mód lesz arra, hogy pedagógusok ezrei töltsenek hosszabb-rövidebb időt Angliában, az Egyesült Államokban, Franciaországban vagy más nyugati országban? Nem lenne egyszerűbb békén hagyni — az egyébként két szakos, végsősoron tehát foglalkoztatható — orosz nyelvtanárokat, és más megoldásokat találni? Én igazán nem tudom .. . Nekünk viszont vannak elképzeléseink, mégpedig idegennyelvi főiskolák létrehozására, amelyek egy szakos nyelvtanárokat képeznének rövidebb idő alatt, és mindenképpen hatékonyabban. Talán még olcsóbban is. Egy tizennyolc éves fiatalember, akiben ráadásul kellő érdeklődés mutatkozik választott tárgya iránt, könnyebben képezhető, és tudása hoszszabb távon hasznosítható. Egyébként pedig a főiskola sokkal több angol, német, francia és — a hamarosan beinduló tanszékei révén — olasz és spanyol nyelvtanárokat képezhetne, ha lenne hozzá helye. — Egyetlen akadály a helyhiány? — Gyakorlatilag igen, hiszen a szakmai feltételek megteremthetők. Idegen nyelvi tanszékeink bővítésével, a nyugati országokból „felajánlott” nyelvtanárok fogadásával képesek lennénk itt Szegeden is elkezdeni az egy szakos képzést. Halkan mondom, de talán nem alaptalanul, a munkásőrség megüresedő épületét célszerű volna nyelvtanárok képzésére felhasználni. De mi lesz addig? Milyen jövő vár például azokra a pedagógusjelöltekre, akik orosz szakon kezdték el tanulmányaikat? A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán évfolyamonként 80-100 között mozog az orosz szakosok száma. Akiknek a szakpárja is idegen nyelv, tehát angol, német, vagy francia, kevesebb gonddal kell számoljanak. Nehezebb helyzetben azok vannak, akik az orosz mellé nem nyelvet, hanem más tárgyat választottak. A lehetőség viszont adott: két lezárt félév után új szakot választhatnak, illetve harmadik szakként vehetnek fel más idegen nyelvet. A József Attila Tudományegyetemen úgy könnyítették a hallgatók helyzetén, hogy lehetővé tették egy tanéven át egy szakosként tanuljon az a hallgató, aki az orosz helyett más idegen nyelvet kíván „felvenni”. Tehát legyen ideje a felkészülésre. Szalámin Edit, a bölcsészettudományi kar dékánhelyettese országos adatokat sorol. — Ebben a tanévben — az eredeti elképzelések szerint — nyolcszáz orosz szakos hallgató kezdte volna meg tanulmányait az egyetemeken, illetve a főiskolán. A ténylegesen felvettek száma ötszázharminchét volt. A következő években — 1990 és ’95 között — további csökkenés várható; megközelítőleg háromszáz orosz szakos hallgató képzésére nyílik lehetőség. Egyébként a József Attila Tudományegyetemen tavalyhoz képest is látványosan csökkent az orosz szakosok száma. A mostani másodévesek fele váltott szakot, de a harmad és negyedévesek jelentős része is. Gyakorlatilag tehát minden évfolyamon bekövetkezett a csökkenés. Egyedüli problémánk, hogy az olasz tanszéken kívül nincs másik, amelyik tömegesen tudná fogadni a hallgatókat. Tehát sem a német, sem az angol tanszék nem tudott felkészülni az új helyzetre, igaz erre idő sem volt. Az egyetem mindazonáltal számol azzal, hogy a jövőben úgymond kisebb lesz a kereslet az orosz nyelvtanárok iránt. Jövőre spanyol nyelv és civilizáció elnevezéssel B szakot indít a latinamerikai tanszék. Ez a szak nem hagyományos bölcsészképzést nyújt, hanem a nyelvre, nyelvoktatásra készíti fel a hallgatókat. Úgy gondoljuk a spanyol kultúrával, civilizációval való ismerkedés kicsit Európához is közelebb visz bennünket, tehát ennek a szaknak a beindítása egyszersmind társadalmi érdek is. Egyébként pedig minden lehetőséget megragadunk arra, hogy a nyugati nyelvek oktatása nagyobb teret kapjon, és ehhez minden feltételt megteremtsünk. — Mindez együttjár az orosz nyelvi tanszék „leépítésével”? — A jövőben valószínűleg egy kisebb létszámú tanszék is képes lesz ellátni a feladatokat, ez azonban nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy az egyetemi képzésből száműzzük az orosz nyelvet. Az orosz kultúra szerves és elidegeníthetetlen része az európai kultúrának. Valószínűleg megváltozik kissé a képzés jellege, a tömegességet felváltja egy minőségibb, tudományosan megalapozottabb felkészítés, amit részben már az is jelez, hogy szlavisztkai ismeretanyaggal bővítettük a tananyagot. Ezzel párhuzamosan persze az angol, német, a francia, az olasz és a spanyol nyelvtanárképzés és tanszéki munka fejlesztése várható. Egyébként pedig meggyőződésem, a hatás és ellenhatás törvényei szerint elérkezik az idő, amikor ismét presztízse lesz az orosz nyelvtudásnak. Mindez már Nyugaton jól megfigyelhető. Sőt Magyarország nyugati részén is, ahová osztrák állampolgárok sokasága jár át orosz órákra. Egyszóval a politika politikai divatot formál. Gorbacsov nyelve nálunk ma nem népszerű, és egyáltalán nem Gorbacsov miatt... Itt és most szabadulni kívánunk az orosz nyelvtanulás és -tanítás kötelezően előírt kínjaitól. És ez önmagában rendjénvaló. Ami viszont kétségekre adhat okot: mit, hogyan, és főleg kiktől tanulunk majd az orosz helyett? TÖRÖK ERZSÉBET (Vége.) 2 Kereskedelmi platform alakult SZERVEZIK AZ MSZP-T CSONGRÁDON IS Lezártak egy korszakot hétfőn a mozgalom történetében a csongrádi pártszékházban. Fábián György beszámolójában értékelte az elmúlt év decemberében megtartott városi pártértekezlet óta eltelt időszakot. Az egyik idős aktivista jóleső érzéssel nyugtázta, hogy a csongrádi pártvezető megköszönte mindazok munkáját, akik támogatták őket. Góg János bejelentette: Csongrádon megalakult a napokban a Magyar Szocialista Párt kereskedelmi platformja és szeretnék, ha kezdeményezésükre országos tagozat is létrejönne. Ezek után megállapodtak abban, hogy ideiglenes szervező- és intézőbizottságot hoznak létre, amely az MSZP csongrádi szervezetének megalakulásáig működik. Az intézőbizottság elnökének megválasztották Fábián Györgyöt, aki november 1- jétől társadalmi munkában végzi feladatát. Titkár Sebők László lett, a bizottság tagja Góg János, Juhász Tibor, Justin Imre, Nagy Tivadar, Siháné Radics Borbála és Thirring Ákos. Tizenhatan Vásárhelyen A városi párttestület döntésével összhangban a hét elején 16 fős ideiglenes intézőbizottság alakult Vásárhelyen, melynek fő feladata az MSZP szervezése, valamint az új városi testület létrehozásának segítése. A bizottság a majdani városi testület létrehozásáig látja el tennivalóit, egyebek között az új párttal kapcsolatos bármely kérdésben is az érdeklődők rendelkezésésére áll a városi pártszékházban. A bizottság tagjai ktélik ugyanakkor, hogy az alapszervezetek az aláírásokat tartalmazó „nyilatkozatokat” minél előbb juttassák el a Kossuth téri székházba. További tájékoztatásul pedig: az V. körzet pénteki napokon délután 1-jétól 7 óráig, a VI. körzet péntekenként délután 2-től este 7 óráig áll az átjelentkezni vagy belépni szándékozók rendelkezésére. A csanádpalotaiak kérik Csanádpalota az első magyar falu, ahol a második világháború — 1944. szeptember 24-én — véget ért. Kérünk minden békeszerető embert, közösséget és szervezetet, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy békében kezdhessen az emberiség egy új évszázadot, egy új évezredet! Ennek érdekében felhívással fordulunk minden érintett államhoz, hogy — 1999. december 31-éig vonja saját határain belülre hadseregét, az idegen országba telepített támadó jellegű haditechnikai berendezéseitszerelje le, — egyidejűleg számoljanak fel minden katonai tömörülést a fent említett időpontig! — A 2000. év január 1-jén lépjen életbe a világ minden fegyveres konfliktussal terhelt pontján legalább egyévi időtartamra szóló tűzszünet, ha addig nem sikerülne minden lehetséges eszközt megragadva megszüntetni a háborús gócot! — Az ezredfordulóra minden érintett állam szüntesse be az atom-, a biológiai és a vegyi fegyverek gyártását és/vagy forgalmazását! Közös erővel teremtsünk esélyt, hogy az emberiség békében kezdhessen egy.,. új évezredet! Kérjük országunk valamennyi településének lakosságát, hogy a második világháborús befejezésének települések szerinti sorrendjében — Csanádpalotától Nemesmedvesig — csatlakozzanak felhívásunkhoz! — írja Csanádpalota lakossága nevében a Hazafias Népfront nagyközségi bizottsága. A helyzet változatlan ISTEN NYUGTASSA, STÜHMER ÚR! Az ember örül. Csak kapkodja a fejét, betér a lakótelepi ABC-be, és az a képzete támad, ez már Európa. Hízeleg neki a tudat, ha lenne pénze, olasz babkávét, svéd ételízesítőt, nyugatnémet margarint, eredeti francia recept szerint készült péksüteményt, kenyeret vásárolhatna. S miközben megveszi 2b deka párizsiját, büszkén kihúzza magát: ez igen, lám, ha jön az idegen, szégyenkezésre semmi okunk. Magyarországon minden kapható — mormolja magában akkor is, amikor kedves ismerőse névnapja közeleg. Magához veszi megspórolt pénzét, és portyára indul Szeged belvárosában. A Stühmer kirakata több, mint csábító. Smirnoff vodka, Otard konyak, Ballatines whisky, Suchard és Toblerone csokoládék, Meinl kávék és teák. . . Csupa olyasmi, amit legfeljebb csak ajándékba kap, illetve vesz az ember. Végül is: így mulat egy magyar úr — nyit be legbájosabb mosolyával a híres csemegébe, miközben majd szétfeszíti zsebét az az ezer forint, amelyet az ajándékra szánt. Kéjesen formálja a szavakat, amikor megszólítja a hölgyet, ki a puli mögött áll. Már jó előre kinézte magának az italt, a csokoládét, és ha futja, még valami finomabb cigarettát is venne .. . Mindezt szépen becsomagolva, celofánba, egy szép szalaggal díszítve ... Ahogyan az már Európában szokás. Egyszóval, mosolyog, udvarias, azt mondja kérek szépen, mert tudja: a jó modor mindenekelőtt. A hölgy viszont, aki a pult mögött áll, úgy látszik, nem tudja ezt. Fáradt, morózus, idegesíti a sok vásárló, titokban biztosan a pokolba kívánja valahányat. Vevőnk mindezt megérti. Szegény asszony — fut át gondolatain —, ennek sem lehet könnyű, de kinek könnyű manapság? Már épp mondana valami kedveset, amikor reccsen a kérdés: — Lesz még valami? — Nem, semmi más, csak még a csomagolás . . . — Azt, kérem, nem lehet. Egyedül vagyok, nincs nekem időm szaladgálni... Milyen jó, hogy mindezt nem élhette meg Stühmer úr ... - te - SZERDA, 1989 NOVEMBER 1. .