Csongrád Megyei Hírlap, 1989. november (46. évfolyam, 259-283. szám)

1989-11-01 / 259. szám

Most a vásárhelyiekért „guggolnak” Szép a menyasszony, de... Ha ideírom: vásárhe­lyi kórház ..szerintem több tízezren fölszisz­­szennek, és azt mond­ják „jaj”. Föltehetően aztán ki-ki elsorolja sa­ját vagy közvetlen kör­nyezetéből ismert ta­pasztalatait, amelyek el­sősorban a hosszú évek óta kialakult áldatlan körülményeket célozzák meg a kritika nyilaival. De egy szót se szóljunk rosszat tovább, mert hisz’ épül, mi több elkészült a 320 millió forintos — igaz, ere­detileg alig 100 millióra tak­sált. Csoda, az új diagnosz­tikai szárny, amelyből az orvosi műszerek­­ értéke mintegy 30 millió forint. Nos, itt megint azt mond­hatnánk: sajnos csak 30, mi­közben 80 milliós készlet kellene az ideális műszere­zettséghez. Ám, miként Kas­sai Miklós, a városi tanács kórház-rendelőintézet igaz­gató-főorvosa megjegyzi be­szélgetésünkkor, reményked­nek, (és mi, mint esetleg rá­szoruló páciensek is remél­hetjük), hogy mégiscsak elő­kerül majd a hiányzó 50 millió is a nélkülözhetetlen műszerekre, s ezáltal nem­csak a keret lesz gyönyörű, hanem a tartalom is. Szerencsére tehát Kassai főorvos úr — saját szavait idézve: a beruházás-terve­zéskori pályakezdő igazga­tó némi diplomáciát is nél­külöző vakmerősége kihar­colta, hogy mégiscsak egy komplex, nagy értékű, és ne egy szerényebb kivitelű diagnosztikai szárny épül­jön fel. Ami pedig a ma szerencséje, hogy a beruhá­zás finanszírozását átvállal­ta a megyei tanács, mond­ván, túl nagy falat ez a helyieknek. És hogy, mit nyernek ezzel a beruházás­sal a vásárhelyi és a város­­környéki betegek, s az or­vosok is? Légkondicionált műtőket, a korszerű szakmai munka feltételeit, a sterilizáláshoz 100 százalékos biztonságú Gettinge-készülékeket, az intenzív ellátást igénylő be­tegek részére központi in­tenzív osztályt, s az eh­hez szükséges eszközökkel. Nagy előrelépést jelent to­vábbá mindezzel együtt, hogy a régi épületrészeket is „gyógykezelik”, s az évek óta tartó felújítómunkába beletartozik a tetőterek be­építése, s ezáltal a férőhe­lyek bővítése is. Persze, a menyasszony itt sem olyan szép, mint ami­lyennek első látásra tűnik. Gond, baj akad bőven a sze­gedi „testvéréhez” hasonló­an. Az anyagi gondok miatt kényszerűen redukált meg­oldások mellett jó lett vol­na például, ha a beépített bútorok elhelyezésénél a ter­vezők vagy bútorkészítők — mert a hibának gazdája nincs —, hagytak volna he­lyet a vakolatnak, s így nem kellene a bútorokat korri­gálni, vagy ha a szuperkor­szerű, nyugati import klíma­­berendezést tartalékszíjjal látták volna el. Mert elő­reláthatóan — a próba alap­ján — akár napi 10-15-öt is fogyaszt a motor, és a hiba miatt nyilvánvalóan nem produkálja majd a várt pre­cizitást. Mindenesetre az öröm az elsődleges a beruházás meg­valósulásával. Már ami a vásárhelyieket illeti. Mert­hogy — miként ezt az egész­ségügy zsargonjával mond­ják: a megye környékbeli városai most a vásárhelyie­kért „guggolnak”. JOÓ ERZSÉBET (Enyedi Zoltán felvételei) Hány óra, orosz óra... 2. Nyelviskola a munkásőrség helyén? Szakemberek szerint az át­képzéshez legkevesebb öt esztendő szükséges, de még a középfokú nyelvvizsgát is 6-700 óra intenzív tanulás kell, hogy megelőzze. Egyéb­ként is mihez kezd egy pe­dagógus középfokú nyelvtu­dással? — Egyelőre még taníthat is vele — folytatjuk a beszél­getést Lengyel Zsolttal. Erre mondtam, hogy inkább jó tanártól oroszt, mint „rossz­tól” angolt. Amikor a negy­venes évek végén kötelezővé tették az orosz tanítását, és mindenféle tanfolyamokat szerveztek, az egyik gond éppen az volt, hogy az így képzett nyelvtanárok nem tudtak helyesen beszélni, il­letve nem is nagyon mertek oroszul beszélni. Egyszerűen azért, mert soha életükben nem voltak a nyelvterületen. Most úgy tűnik, megismétlő­dik a régi hiba. Vagy úgy gondolja, mód lesz arra, hogy pedagógusok ezrei töltsenek hosszabb-rövidebb időt Ang­liában, az Egyesült Államok­ban, Franciaországban vagy más nyugati országban? Nem lenne egyszerűbb békén hagyni — az egyébként két szakos, végsősoron tehát fog­lalkoztatható — orosz nyelv­tanárokat, és más megoldá­sokat találni? Én igazán nem tu­dom .. . Nekünk viszont vannak elképzeléseink, mégpedig idegennyelvi főiskolák létre­hozására, amelyek egy szakos nyelvtanárokat képeznének rövidebb idő alatt, és min­denképpen hatékonyabban. Talán még olcsóbban is. Egy tizennyolc éves fiatalember, akiben ráadásul kellő érdek­lődés mutatkozik választott tárgya iránt, könnyebben képezhető, és tudása hosz­­szabb távon hasznosítható. Egyébként pedig a főiskola sokkal több angol, német, francia és — a hamarosan beinduló tanszékei révén — olasz és spanyol nyelvtaná­rokat képezhetne, ha lenne hozzá helye. — Egyetlen akadály a helyhiány? — Gyakorlatilag igen, hi­szen a szakmai feltételek megteremthetők. Idegen nyelvi tanszékeink bővítésé­vel, a nyugati országokból „felajánlott” nyelvtanárok fogadásával képesek len­nénk itt Szegeden is elkezde­ni az egy szakos képzést. Halkan mondom, de talán nem alaptalanul, a munkás­őrség megüresedő épületét célszerű volna nyelvtanárok képzésére felhasználni. De mi lesz addig? Milyen jövő vár például azokra a pedagógusjelöltekre, akik orosz szakon kezdték el ta­nulmányaikat? A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán évfolyamonként 80-100 kö­zött mozog az orosz szakosok száma. Akiknek a szakpárja is idegen nyelv, tehát angol, német, vagy francia, keve­sebb gonddal kell számolja­nak. Nehezebb helyzetben azok vannak, akik az orosz mellé nem nyelvet, hanem más tárgyat választottak. A lehetőség viszont adott: két lezárt félév után új szakot választhatnak, illetve har­madik szakként vehetnek fel más idegen nyelvet. A József Attila Tudomány­­egyetemen úgy könnyítették a hallgatók helyzetén, hogy lehetővé tették­ egy tanéven át egy szakosként tanuljon az a hallgató, aki az orosz he­lyett más idegen nyelvet kí­ván „felvenni”. Tehát le­gyen ideje a felkészülésre. Szalámin Edit, a bölcsé­szettudományi kar dékán­helyettese országos adatokat sorol. — Ebben a tanévben — az eredeti elképzelések szerint — nyolcszáz orosz szakos hallgató kezdte volna meg tanulmányait az egyeteme­ken, illetve a főiskolán. A ténylegesen felvettek száma ötszázharminchét volt. A következő években — 1990­ és ’95 között — további csök­kenés várható; megközelítő­leg háromszáz orosz szakos hallgató képzésére nyílik le­hetőség. Egyébként a József Attila Tudományegyetemen tavalyhoz képest is látvá­nyosan csökkent az orosz szakosok száma. A mostani másodévesek fele váltott szakot, de a harmad és ne­gyedévesek jelentős része is. Gyakorlatilag tehát minden évfolyamon bekövetkezett a csökkenés. Egyedüli problé­mánk, hogy az olasz tanszé­ken kívül nincs másik, ame­lyik tömegesen tudná fogad­ni a hallgatókat. Tehát sem a német, sem az angol tanszék nem tudott felkészülni az új helyzetre, igaz erre idő sem volt. Az egyetem mindazon­által számol azzal, hogy a jövőben úgymond kisebb lesz a kereslet az orosz nyelvta­nárok iránt. Jövőre spanyol nyelv és civilizáció elneve­zéssel B szakot indít a latin­amerikai tanszék. Ez a szak nem hagyományos bölcsész­képzést nyújt, hanem a nyelvre, nyelvoktatásra ké­szíti fel a hallgatókat. Úgy gondoljuk a spanyol kultúrá­val, civilizációval való is­merkedés kicsit Európához is közelebb visz bennünket, tehát ennek a szaknak a be­indítása egyszersmind tár­sadalmi érdek is. Egyébként pedig minden lehetőséget megragadunk arra, hogy a nyugati nyelvek oktatása nagyobb teret kapjon, és eh­hez minden feltételt megte­remtsünk. — Mindez együttjár az orosz nyelvi tanszék „leépí­tésével”? — A jövőben valószínűleg egy kisebb létszámú tanszék is képes lesz ellátni a fel­adatokat, ez azonban nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy az egyetemi képzésből száműzzük az orosz nyelvet. Az orosz kultúra szerves és elidegeníthetetlen része az európai kultúrának. Valószí­nűleg megváltozik kissé a képzés jellege, a tömegessé­get felváltja egy minőségibb, tudományosan megalapozot­tabb felkészítés, amit rész­ben már az is jelez, hogy szlavisztkai ismeretanyag­gal bővítettük a tan­anyagot. Ezzel párhuza­mosan persze az angol, né­met, a francia, az olasz és a spanyol nyelvtanárképzés és tanszéki munka fejlesztése várható. Egyébként pedig meggyőződésem, a hatás és ellenhatás törvényei szerint elérkezik az idő, amikor is­mét presztízse lesz az orosz nyelvtudásnak. Mindez már Nyugaton jól megfigyelhető. Sőt Magyarország nyugati részén is, ahová osztrák ál­lampolgárok sokasága jár át orosz órákra. Egyszóval a politika poli­tikai divatot formál. Gorba­csov nyelve nálunk ma nem népszerű, és egyáltalán nem Gorbacsov miatt... Itt és most szabadulni kívánunk az orosz nyelvtanulás és -taní­tás kötelezően előírt kínjai­tól. És ez önmagában rend­­jénvaló. Ami viszont­­ kétségekre adhat okot: mit, hogyan, és főleg kiktől tanulunk majd az orosz helyett? TÖRÖK ERZSÉBET (Vége.) 2 Kereskedelmi platform alakult SZERVEZIK AZ MSZP-T CSONGRÁDON IS Lezártak egy korszakot hétfőn a mozgalom történe­tében a csongrádi pártszék­házban. Fábián György be­számolójában értékelte az elmúlt év decemberében megtartott városi pártérte­kezlet óta eltelt időszakot. Az egyik idős aktivista jól­eső érzéssel nyugtázta, hogy a csongrádi pártvezető meg­köszönte mindazok munká­ját, akik támogatták őket. Góg János bejelentette: Csongrádon megalakult a napokban a Magyar Szocia­lista Párt kereskedelmi plat­formja és szeretnék, ha kez­deményezésükre országos ta­gozat is létrejönne. Ezek után megállapodtak abban, hogy ideiglenes szer­vező- és intézőbizottságot hoznak létre, amely az MSZP csongrádi szervezetének megalakulásáig működik. Az intézőbizottság elnökének megválasztották Fábián Györgyöt, aki november 1- jétől társadalmi munkában végzi feladatát. Titkár Se­bők László lett, a bizottság tagja Góg János, Juhász Ti­bor, Justin Imre, Nagy Tiva­dar, Siháné Radics Borbála és Thirring Ákos. Tizenhatan Vásárhelyen A városi párttestület dön­tésével összhangban a hét elején 16 fős ideiglenes in­tézőbizottság alakult Vásár­helyen, melynek fő feladata az MSZP szervezése, vala­mint az új városi testület létrehozásának segítése. A bizottság a majdani városi testület létrehozásáig látja el tennivalóit, egyebek kö­zött az új párttal kapcsola­tos bármely kérdésben is az érdeklődők rendelkezésé­­sére áll a városi pártszék­házban. A bizottság tagjai ktélik ugyanakkor, hogy az alapszervezetek az aláíráso­kat tartalmazó „nyilatkoza­tokat” minél előbb­ juttas­sák el a Kossuth téri szék­házba. További tájékoztatá­sul pedig: az V. körzet pén­teki napokon délután 1-jé­tól 7 óráig, a VI. körzet péntekenként délután 2-től este 7 óráig áll az átjelent­kezni vagy belépni szándé­kozók rendelkezésére. A csanádpalotaiak kérik Csanádpalota az első ma­gyar falu, ahol a második világháború — 1944. szep­tember 24-én — véget ért. Kérünk minden békeszerető embert, közösséget és szer­vezetet, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy békében kezdhessen az emberiség egy új évszázadot, egy új évezredet! Ennek érdekében felhívás­sal fordulunk minden érin­tett államhoz, hogy — 1999. december 31-éig vonja saját határain belülre hadseregét, az idegen or­szágba telepített támadó jel­legű haditechnikai berende­zéseit­­szerelje le, — egyidejűleg számoljanak fel minden katonai tömörü­lést a fent említett időpon­tig! — A 2000. év január 1-jén lépjen életbe a világ minden fegyveres konfliktussal ter­helt pontján legalább egyévi időtartamra szóló tűzszünet, ha addig nem sikerülne min­den lehetséges eszközt meg­ragadva megszüntetni a há­borús gócot! — Az ezredfordulóra min­den érintett állam szüntesse be az atom-, a biológiai és a vegyi fegyverek gyártását és/vagy forgalmazását! Közös erővel teremtsünk esélyt, hogy az emberiség békében kezdhessen egy.,. új évezredet! Kérjük országunk vala­mennyi településének lakos­ságát, hogy a második világ­háborús befejezésének tele­pülések szerinti sorrendjé­ben — Csanádpalotától Ne­­mesmedvesig — csatlakozza­nak felhívásunkhoz! — írja Csanádpalota lakossága ne­vében a Hazafias Népfront nagyközségi bizottsága. A helyzet változatlan ISTEN NYUGTASSA, STÜHMER ÚR! Az ember örül. Csak kapkodja a fejét, betér a la­kótelepi ABC-be, és az a képzete támad, ez már Európa. Hízeleg neki a tudat, ha lenne pénze, olasz babkávét, svéd ételízesítőt, nyugatnémet margarint, eredeti francia recept szerint készült péksüteményt, kenyeret vásárolhatna. S miközben megveszi 2b deka párizsiját, büszkén kihúzza magát: ez igen, lám­, ha jön az idegen, szégyenkezésre semmi okunk. Magyaror­szágon minden kapható — mormolja magában akkor is, amikor kedves ismerőse névnapja közeleg. Magához veszi megspórolt pénzét, és portyára indul Szeged bel­városában. A Stühmer kirakata több, mint csábító. Smirnoff vodka, Otard konyak, Ballatines whisky, Suchard és Toblerone csokoládék, Meinl kávék és te­ák. . . Csupa olyasmi, amit legfeljebb csak ajándékba kap, illetve vesz az ember. Végül is: így mulat egy magyar úr — nyit be legbájosabb mosolyával a híres csemegébe, miközben majd szétfeszíti zsebét az az ezer forint, amelyet az ajándékra szánt. Kéjesen formálja a szavakat, amikor megszólítja a hölgyet, ki a puli mögött áll. Már jó előre kinézte magának az italt, a csokoládét, és ha futja, még valami finomabb cigaret­tát is venne .. . Mindezt szépen becsomagolva, celo­fánba, egy szép szalaggal díszítve ... Ahogyan az már Európában szokás. Egyszóval, mosolyog, udvarias, azt mondja kérek szépen, mert tudja: a jó modor mindenekelőtt. A hölgy viszont, aki a pult mögött áll, úgy lát­szik, nem tudja ezt. Fáradt, morózus, idegesíti a sok vásárló, titokban biztosan a pokolba kívánja vala­hányat. Vevőnk mindezt megérti. Szegény asszony — fut át gondolatain —, ennek sem lehet könnyű, de ki­nek könnyű manapság? Már épp mondana valami kedveset, amikor reccsen a kérdés: — Lesz még valami? — Nem, semmi más, csak még a csomagolás . . . — Azt, kérem, nem lehet. Egyedül vagyok, nincs nekem­ időm szaladgálni... Milyen jó, hogy mindezt nem élhette meg Stüh­mer úr ... - te - SZERDA, 1989 NOVEMBER 1. .

Next