Állami Szent Imre gimnázium, Csongrád, 1937
Nincs egység közöttünk, Nincs áldás felettünk, Sok rajtunk az ínség, • Te légy a segítség. *• Szent István király! Szent István király. Kilencszáz esztendő titkaiból jön felém első szent királyunk férfias szépségű alakja. Homlokára lángész vés domborulatot, sötét szemeinek krisztusi hit ad szelíd ragyogást s ajakát vasakaratának ereje nyűgözi le. Mellette áll alamizsnát osztogató felesége, bajor Gizella és angyali jóságú fia, szűz Szent Imre herceg. Mögéjük országos főurak, alázatos szerzetesek és vértanúságra vágyó térítők színes csoportja vegyül. Püspöki városok tűnnek fel s szentek lábnyomától szentelt kolostorok. Az Isten színe előtt leboruló ország felett felfénylik minden tíz falu temploma s a múlt idők sötétjébe belevilágol a könyvíró barát jámbor mécsvilága. Multbanéző szemem előtt képek vonulnak el a pogányt dúló harcok napjaiból. Sorsdöntő harc előtt Szent István fogadalma csendül s a vadregényes Bakony rengetegében a lázadó Koppány népe morajlik. Győzelem után felharsan a Te Deum és megindul a munka zenéje : Szent István országépítése, egyházszervezése. Kilencszáz esztendő után e munkát ünnepli magyar hazánk és e munkát dicsőíti a keresztény nagyvilág. Szent István alakja egyre jobban kibontakozik, amint időben és térben távozik. Egyházi, politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi alkotásai arról győznek meg, hogy lángelmével és szenttel van dolgunk, kiben együtt működik a természet és kegyelem, kinek szíve Isten- és emberszeretet tüzétől izzik. Egy személyben lángésznek és szentnek lenni csak kevesek kiváltsága. Szent István szent és lángész, mert meglátta az alapelveket, melyekre évezredeket építhetünk , meglátta népünk kulturérdekeit, átérezte isteni küldetése nagyságát és akaratával, folytonos munkájával elindította nemzetünket a keresztény kultúra magaslataira. Európai gondolkodású magyar , új honfoglaló, ki „új kultúrhazát alapított nekünk“. Rendelkezik kora tudásával s „mindenek forrásául Istent tekinti“. „Prófétai ihlettel dolgozó államférfiú, aki tudja, hogy Isten kegyelme nélkül semmi jó nincs e földön s e kegyelem megszerzéséről, kieszközléséről intézményesen gondoskodik, amikor káptalanokat, monostorokat létesít, hogy imádkozzék az ország fennmaradásáért“. Gyermeki érzelmek fűzik a magyarok Nagyasszonyához, kinek országát ajánlja fel. „Egyesíti magában a gyakorlati szervezőtehetséget és az alázatos misztikust“. Alázatossága állandó szolgálatkészségben nyilvánul. Örökös komolysága is alázatosságából következik. „Az alázatosságot a bencés Regula szellemében“ teszi magáévá, hiszen a clunyi szellem korában a nevelés eszménye a bencés regula megvalósítása. A bencés regula alázatosságról szóló gondolatai mind megvannak jellemében. Az államférfiú Szent Istvánban „csak egy erő működik, a logikus értelem“, mely a hasznosat átveszi s útjából minden akadályt eltávolít. Lelki adottságai érvényesülést kívánnak. Kezdettől egy gondolat irányítja : „a kereszténység elpalántálása a magyar televénybe“. Istenből merít világképet, Istent, kereszténységet és erkölcsöt ír zászlajára. Alkotó szelleme nem marad meg az elgondolásnál, bár nem minden alkotása saját elgondolása. Az átvett eszméket magyar viszonyokhoz alakítja s így lesz a nemzet reformátora, minden idők legnagyobb magyar államférfia.