Református gimnázium, Csurgó, 1884

I. A légköri villamosság eredete, eloszlása és tüneményei. Mintegy harmadfél ezer évvel ezelőtt, a hét güri­g bölcsek egyike Thal és a borostyánkövet kezében dörzsölvén, azon tüne­ményt észlelte, hogy az előbbi képes könnyebb testeket magához vonzani. Íme a szerény forrás, mely oly hatalmas folyammá nőtte ki magát; csirája ma már terebélyes fának, melynek gyümölcsei a közlekedés, ipar és kereskedelem — szóval a közélet minden te­rén oly bámulatra méltók! . . . A miséti bölcs még e tüneményt a borostyánkő görög nevé­ről electricitasnak nevezte s aztán e téren nem is történt több két ezer éven át. Nem történhetett; megakadályozta a haladást a görögök fel­fogása, melyet Plinus híven tolmácsol, midőn a borostyánkő e tu­lajdonságáról írva, ezeket mondja: „A borostyánkő magához vonza a szalmaszálat s könynyebb száraz leveleket — mint delel a va­sat — ha a kéz dörzsölése meleget s életet ad annak.“*) Ki gondolt volna arra, h­ogy ez ártatlan tünemény szülő oka forrása lehet egyszersmint a rettenetes villámoknak, melyekben Zeus a halandókat fu­tja? Két­ezer év után végre a tizenhetedik század első éveiben Erzsébet angol királynő orvosa Gilbert tett az elhagyott terén újabb kísérleteket, melyekből kitűnt, hogy a kén, üveg s több más test mutat a borostyánkő tulajdonságával megegyezőt. E kísérlet eredményének hire eljut Németországba, s a leg­ s') (J. Piinii. Hist. nat. lib. XXXVII. 1'

Next