Református gimnázium, Csurgó, 1884
I. A légköri villamosság eredete, eloszlása és tüneményei. Mintegy harmadfél ezer évvel ezelőtt, a hét gürig bölcsek egyike Thal és a borostyánkövet kezében dörzsölvén, azon tüneményt észlelte, hogy az előbbi képes könnyebb testeket magához vonzani. Íme a szerény forrás, mely oly hatalmas folyammá nőtte ki magát; csirája ma már terebélyes fának, melynek gyümölcsei a közlekedés, ipar és kereskedelem — szóval a közélet minden terén oly bámulatra méltók! . . . A miséti bölcs még e tüneményt a borostyánkő görög nevéről electricitasnak nevezte s aztán e téren nem is történt több két ezer éven át. Nem történhetett; megakadályozta a haladást a görögök felfogása, melyet Plinus híven tolmácsol, midőn a borostyánkő e tulajdonságáról írva, ezeket mondja: „A borostyánkő magához vonza a szalmaszálat s könynyebb száraz leveleket — mint delel a vasat — ha a kéz dörzsölése meleget s életet ad annak.“*) Ki gondolt volna arra, hogy ez ártatlan tünemény szülő oka forrása lehet egyszersmint a rettenetes villámoknak, melyekben Zeus a halandókat futja? Kétezer év után végre a tizenhetedik század első éveiben Erzsébet angol királynő orvosa Gilbert tett az elhagyott terén újabb kísérleteket, melyekből kitűnt, hogy a kén, üveg s több más test mutat a borostyánkő tulajdonságával megegyezőt. E kísérlet eredményének hire eljut Németországba, s a leg s') (J. Piinii. Hist. nat. lib. XXXVII. 1'