Református gimnázium, Csurgó, 1902
Körmendy Sándor. Társadalmunkat, egyházunkat, közelebbről pedig intézetünket véghetetlen nagy veszteség érte Körmendy Sándor jan. 6-án, 73 éves korában bekövetkezett halálával. A csurgói ev. ref. főgimnázium, bátran elmondhatjuk, újjászervezőjét — regenerátorát — állandó jótevőjét és igaz barátját veszítette el benne. Már mint fiatal lelkész szeretettel csüngött az egyház megyéjében levő s akkor még VI oszt. intézeten; később, mint esperes az ő rendkívüli erejének, munkásságának nagy részét arra fordította, hogy a csonka gimnáziumot főgimnáziummá emelte. Írásban és szóban, tettekben, áldozatokban buzdította a kételkedőket. 1880-ban, 1881-ben az országban az ő kedves csurgói végvára érdekében kibocsátott hatalmas felhívó „Szózatjában annyira feltüzelte a megyéket és egyeseket, hogy az ország minden részéből, még a legtávolabbi megyékből is érkeztek a nemes adományok Csurgó részére. Ezen kívül ez az örökmozgó férfiú sétálás közben, kocsin, hajón, vasúton, magánházban, kisebb és nagyobb gyűléseken mindig és mindenkit kért, buzdított, lelkesített Csurgó érdekében. Lett is eredménye csakhamar, mert már 1882. szeptemberében megnyiltott a ViI-ik osztály s 1883-ban a VIII., 1884-ben megtartatott az első érettségi vizsgálat. Nem dicsekedett soha művével. Őt e tette a legnagyobb mértékben dicsérte és dicséri. Ez után sem szűnt meg. Munkáját teljesen be akarta fejezni. Az államsegély keresztülvitele, az új gimn.épület emelése mind az ő kitartásának érdeme. Ahol csak megfordult, akár az országban, akár külföldön, soha üres kézzel nem jött haza, kedves gimnáziumát, annak szertárait mindig megörvendeztette valami értékes és becses tárgygyal.