Református gimnázium, Csurgó, 1920
anekdotáival sokszor tette élénkké a tanári szoba tíz perceit. Az igazgatótanács kérésére tíz éven keresztül vezette a köztártartást, lelkiismeretes gonddal, buzgalommal munkálkodott ebben a minőségében is. 1914-ben a gazdasági tanács elnöki tisztét bízták reá, amelyet 1919-ig viselt, s az egyházmegyei pénztár tevékenységében mindvégig lelkes szorgalommal, gondos takarékossággal vett részt. Intézeti elfoglaltsága mellett tevékeny munkásságot fejtett ki más téren is. 14 éven keresztül igazgatósági tagja volt a Csurgói Takarékpénztárnak, éveken át alelnöke a kaszinónak, tagja a községi képviselőtestületnek. Nagyon sokszor szerepelt előadásokkal, felolvasásokkal, szavalatokkal a különféle ünnepélyeken, a közélet és társadalom mindig biztosan számíthatott az ő kiváló, lelkes munkájára, támogatására és tevékenységére. Hasznos és érdemes munkássága az iskolán kívül is általános tiszteletet, megbecsülést szerzett neki, úgy hogy biztos öntudattal mondhatta el élete végén: „A derék nem fél az idők mohától!“ Temetése a város osztatlan részvétele mellett május hó 4-én ment végbe. Az egyházi szertartást Németh Károly szobi lelkész végezte, a főgimnázium tanári testülete nevében Bene Kálmán dr. búcsúzott tőle. Elköltözött az ember. Minden nemesért hevülő lelkének melegségét most is érezzük, s emlékét mindvégig forró szeretettel őrizzük. Szivének, lelkének jóságos szeretete tovább él, életpályája otthon, iskolában, közéletben egyaránt maga volt a nemes példaadás! Iskolánk, a társadalom s a magyar nemzet értékes, hasznos, fáradhatatlan tagját veszíte el! Legyen áldott az emlékezete ! Bene Kálmán dr.