Református gimnázium, Csurgó, 1923
3 I. Iskolánk múltja. Alapította gróf Festetics György császári és kir. kamarás 1794-ben kelt alapitó levelével, melyet Ferenc király őfelsége ugyanazon év junius 30-án szentesitett. Az intézet 1792. április 2-án, mint gramatikai iskola a szomszédos Alsók községben kezdte működését 35 tanulóval Jakab József rektorprofesszor vezetése mellett, de már 1794 ben a nemes alapító csurgói majorjába helyezte át. A fent jelzett alapítólevél értelmében a Gróf az iskolaépület és három tanári lakás számára telket, a gimnázium felépítésére hatezer, a tanárok fizetésére évi kettőszáz rdenusforintokat, az intézet és tanárok részére 24 öl tűzifát, a tápintézet számára 14 pozsonyi mérő búzát ajánlott fel. A belsősomogyi református egyházmegye elszórt 60-70 egyházközsége szolgáltatta a néhány ezerre rugó fuvaros és kézi napszámosokat, kik Nagyváthy János uradalmi kormányzó és Sárközy István nagybajomi földbirtokos, alispán, egyházmegyei gondnok rendelkezésére a téglaégetéshez való tüzelőt és az épületfákat az uradalom erdejében kivágták s az építéshez szükséges homok- és mésszel egyetemben összehordották. A 17 öl hosszú, 8 öl széles emeletes épület alapköve 1795. április 30 án tétetett le a Csurgó községtől 200 öl távolságban délre fekvő vadaskerti erdőben s 1796. őszén készen volt a földszint, hová bevonulhatott az iskola. Az építkezés 1798-ban fejeztetett be s az erdőben ucca nyittatott Alsók felé, hová cseh, német és horvát iparosok telepíttettek, kiknél a tanulók szállást kaptak. Az építkezésnek 6000 forintot meghaladó költségét, a felszerelés és fentartásra szükséges összegeket részben jobb módú adakozók (Sárközy János korpádi földbirtokos tízezer forintot) adták össze, nagyobb részben pedig évenként a fenti egyházakra, azok lelkészei és tanítóira vetették ki. Ugyancsak az egyházak gyűjtötték össze és küldötték be a tápintézet fenntartásához szükséges élelmiszereket. A hat osztályú gimnáziumban praeceptorok segítségével papjelöltek ,tanítottak, kik a theologia akadémia végzése után három évi tanításra kötelezték magukat s annak elteltével jövedelmezőbb papi állásba vagy a megtakarított pénzzel külföldi egyetemre távoztak ismereteik gyarapítása végett. A palotaszerű épület és a tapasztalt felbuzdulás arra sarkalta az alapitó Grófot és az egyházmegye vezetőit, hogy a gramatikai iskolát nyolc osztályú lyceummá fejlesszék, mire az 1791 évi 26. h. törvénycikk követelte kb. engedélyt 1798. tavaszán meg is nyerték, de az intézet nem rendelkezett e célra hivatott tanerőkkel. Ez időben alkalmaztatott Csokonai Vitéz Mihály, mint helyettes tanár, aki 1799. május 26-tól 1800. február 21-ig tesztel-lésekkel a tanításnak élt, s tanított a humanismus alapján, annak eszközeivel. Távoztával külföldi egyetemet végzett tanárok hivattak meg s az intézet, mint nyolc osztályú lyceum működött dr. Császári Józsi Pál, Sipos Sámuel majd Vághó Pál vezetésével, míg 1810-ben ismét hat osztályúvá fejlődött vissza. Az állandó tanári székekre választott tanárok pár évi szolgálat után jövedelmezőbb állásokba távoztak. Az