Cukoripar, 1951 (4 . évfolyam, 1-12. szám)

1951-01-01 / 1. szám

­ A diffúzió kérdésének mai állása Szellő Nándor Egyes iparoknál egy új eljárás bevezeté­séne­k szinte forradalmasító hatása van, az egész iparágat fellendíti- előreviszi. Ilyen forradal­­m­assító hatása, volt a cukoriparra az 1860-as években a Róbert-féle diffúzió-eljárás beveze­tése, ettől az időponttól kezdődik a cukoripar nagyiparrá való kifejlődése. De az ipari fejlő­dés nem áll meg, az annak idején forradalmasító eljárások idővel elavulnak és a természetes fej­lődés további haladást kíván. Úgy látszik, hogy a cukoripar a Róbert-féle diffúziónál újabbat és tökéletesebbet keres, legalább is erre mutatnak a cukoripari szakkörök ilyen irányú kutatásai mind a Szovjetunióban, mind pedig a nyugati államokban, főleg Amerikában. A szakirodal­mat figyelve azt találjuk, hogy a fejlődés két­irányú: az egyik irány a Róbert-diffúziót meg­tartja és ezzel keresi az új irányt, amit gyors munkával és rendkívül nagy lésebesség elérésé­ben vél megtalálni; a másik irányzat ugyanezen cél elérését új, folyamatos diffúziós telepek fel­állításával akarja elérni, egyéb más előnyök el­érésével együtt. Az amerikai gyárakban alkalmazott nagy lésebességnek természetes következménye a nagymennyiségű léelvonás; általában azt mond­ják, ott megtehetik, hogy ilyen erősen hígított nyerslével dolgozzanak, mivel ott a szénköltség nem oly jelentős, mint nálunk, mégis az a lát­szat, hogy nem ez a magyarázat a probléma magva. A mozgástan alaptétele szerint a munka­­egyenlet erő­s út­a állandó, vagyis, ha az erőit növeljük, az út csökken. Ebihez hasonlóan a diffúzió folyamatánál a diffúzió ideje m­űfélyadékmennyisége­e állandó, mivel ez a folyamat bonyolultabb, mint az egy­szerű mozgás, az összefüggés nem lineáris, ezért kell alkalmaznunk az „m“ és „n“ pozitív hat­­ványkitevőket. Ez azt mutatja, hogy a diffúzió ideje fordított viszonyban van a töménység­­különbséggel a sejtlé­g kilúgozott lé útszakaszon. (Töménység különbség alatt a folyadékok koncentráció-különbségét értjük.) Az ame­rikaiak diffúziójuknál ezt a töménység-különb­séget — kötve a diffúzióra érvényes, Fick által megállapított törvényszerűségeket — lehetőleg nagyra választják és ennek megfele­lően választják meg munkamódszerüket. Ennek a munkamódszernek a vizsgálatánál — a henge­res Róbert-diffúziót tartva szem előtt — két alapvető kérdést kell megvizsgálnunk: 1. Hogyan lehetséges a nagy töménység­különbség betartása, vagyis hogyan hajtható keresztül ez a nagy lémennyiség a diffúziós te­lepen a feldolgozás csökkenése nélkül. 2. Milyen előnyökkel jár ez a gyors tempó. Az 1. kérdés a diffúziós telep permetabalitá­sának függvénye — ha ezt a kifejezést mint reciprokját a diffúziós telep ellenállásának használjuk — annak az ellenállásnak, amivel a leáramlás a diffúziós battérián való áthala­dása közben találkozik. A lésebesség funkciója a diffúziós telep ellenállásának és ennek mér­téke m/perc. A lésebességnek az ilymódon való meghatá­rozása fontos és számítása a következő: pl. 1 diffúzor űrtartalma 8 m3, a feldolgozás (13 edénnyel) 1200 t répa naponta, lehúzás 110 térfogatszázalék, a diffúzor átmérője 2000 mm, a töltés 50 kg/hl, a szelet fajsúlya 1,06. Az adatokból számítva a szabad kereszt­­metszet 22 X 3.14 4X2 = 1.57 m­ és a lésebesség _ 1200 X (1.1 + 1.06) 1440 X 1.57 = 1.14 m/perc. Nagy lésebesség eléréséhez különféle ténye­zők összehangolása szükséges. Ezen tényezők között legfontosabb a répaszelet minősége. Az, hogy a szeletet milyen rendszerű késsel szele­teljük, nem lényeges, fontos, hogy ténylegesen sok legyen közötte a horonyszerű szelet és a sze­letvastagság „a“ — mivel ez a diffúziót lénye­gesen könnyíti — kicsi legyen. A szelet minőségének számszerű kifejezé­sére eddig két módot ismerünk. A egyik a ná­lunk is használatos Szilvi-féle­­számérté­k: méter szelethossz/100 g szeletben (Ez a számérték a mi gyárainkban 16—28 között van és a rendelkezésünkre álló adatok szerint sem a Szovjetunióban, sem Amerikában nem dolgoznak hosszabb szelettel.) Nagy szelethosszúságot két módon lehet el­érni: Vagy nagyobb osztású késekkel, jól fel­emelt előtétlappal, vagy kisebb osztású kések­kel, alacsonyabbra állított előtétlappal. A mi tapasztalataink szerint ez a második mód az előnyösebb és a Pussch-­katalógus is ezt látszik megerősíteni. A második értékmérő kifejezés a svéd gyáraknál használatos, a legalább 5 cm h­oszú szeletdarabok súlya a legfeljebb 1 cm hosszú szelet súlya Ennél az értékmérő kifejezésnél természe­tesen minél nagyobb a tertnek az abszolút ér­téke, annál jobb a szelet minősége. Lényegesen befolyásolhatja még a szelet minősége megíté­lését a szeletelés minősége is, és­pedig az, hogy a vágásnál elroncsolt sejtek száma hogyan vi­szonyult az épen maradt sejtek számához. A roncsolt sejtekből a diffúzió folya­­án nem­csak a cukor-, hanem a nemen koranyag is tel­ 1. ábra.

Next