Cukoripar, 1954 (7 . évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1. szám

Cukoripar VII. évf. (1954), 1. sz. Adertán P.: Tapasztalatok, tanulságok­­ folytán áll be rosszabbodás, részint a korábbi évekhez viszonyítva a s­zén már beérkezésekor is hanyatlást mutat. ■* Az eljárás a szén szárítására a távozó füstgázok melegét használja fel, ami a gyárak többségében sze­letszárításra nem kellően hasznosítva hagyja el a ka­zánházat. A szárított szén portartalmát légárammal választja le, az elkülönített port porszéntüzelésbe vezeti. Az így felszabadítható meleg túlnyomóan nye­reségnek számít, mert a rostélyon a szén között talál­ható por kihasználására alig van lehetőség. A porszén­tüzelés a Mezőhegyesen végzett próba szerint lángcsö­ves kazánban is jó eredménnyel biztat. Nagy tűz­­terít, valamint lángcsöves kazánokban a portüzelés oly mértékig való kiterjesztését tűztük ki célul, hogy őrlésre csak a szénből leválasztott por kerüljön a da­rabos szén őrlése nélkül. A vázolt szárító és portalanító eljárásra az Ercsi Cukorgyárban kísérleti, Sárvárott pedig nagyüzemi berendezés épül. 1952. évi eredményünk az alapszén pakurával való helyettesítése volt. Ezt a Népgazdasági Tanács határozatában előírt mértékig anélkül hajtottuk végre, hogy a kazánhatásfok az 1951. évihez viszonyítva csök­kent volna. 1953-ra a gazdaságosság emelését tűztük ki célul, mindenek­előtt a pakura kormozó füsttel való tüzelésének megszüntetését. Iparágunkban a kormozó láng nemcsak a minden kazánüzemben ismert hát­ránnyal jár, hanem a szárított szelet tetszetőségét is csökkenti. A gazdaságosság növelése terén több gyár ért el eredményt: Kaposvár, Mezőhegyes, Petőháza és Szol­nok, majd a kampány második felében Ács is korom­mentes tüzelést biztosított állandóan, vagy az üzemidő túlnyomó részében. Ezen gyárak közül Mezőhegyes azért emelendő ki, mert a múlt évben az alacsony tűz­­tér miatt a pakuratüzelés a legrosszabb eredményre ve­zetett, míg Szolnokon a hőgazdálkodás az 1953. évi kampányig háttérbe szorult, most pedig a megszilár­dulás jeleit mutatja. Az 1951. évi kampányt, mint a pakurával való ismerkedés időszakát is ideszámítva a cukoripar idén 3-ad ízben tüzelt pakurával. Az idegenkedés és kísérletezés tapasztalatokba ment át és megszokott­­sággá változott. Gyáraink mozgásban tartása­ terén a pakura egyre nagyobb jelentőségre emelkedett. Hely­telen lenne azonban a tárgyilagos értékmérésről meg­feledkezni, és ezért megkíséreljük összefoglalni, hogy mi jót és mi rosszat hozott nekünk az olajtüzelés. A pakura bevezetése a kizárólag sík­osztéllyal fel­szerelt lángcsöves kazánoknál lehetővé tette, hogy a szakaszos kézitüzelést folyamatos olajtüzeléssel vált­sák fel. Ahol az utóbbi eléggé fejlődött, a szakaszos tüzelés hátrányai elmaradtak. A tüzelés a gyárak két­harmadában elég jónak mondható, a többi gyárban a pakura szabályozását kell fejleszteni. Javítani kell a porlasztást (szűrés, előmelegítés, az égők karbara- és tisztántartása), egyes helyeken a porlasztó beállítását is (a porlasztott olaj ne érje a samottfalat vagy a fűtőfelületet) és meg kell állapítani az égenként be­adagolt pakura azon mennyiségét, amely gazdaságo­san (kormozás nélkül) égethető el. A lángcsöves kazá­nokban a tiszta pakuratüzeléssel értek el jó ered­ményt, a szénágyas pakuratüzelés nem vált be. Ipar­águnkban már csak néhány ilyen vegyestüzelésű láng­csöves kazán van, ezeket meg kell szüntetni. A tiszta pakuratüzelés hátránya, hogy pakurahiánynál napokig tart a széntüzelésre való visszaalakítás. Olyan berende­zésre van szükség, ahol az egyik tüzelőanyagról a má­sikra való áttérés rövid idő alatt hajtható végre. A lángcsöves kazánoknál a tiszta pakuratüzelés mellett a porszéntüzelést kell bevezetni. Őrlőberendezésről és az előtüzelés olyan kialakításáról kell gondoskodni, amely mindkét tüzelőanyagra egyaránt alkalmas. Ezen átépítésre annál inkább szükség van, mert az olaj­­gazdálkodás a fűtőolaj továbbfeldolgozását tűzte ki célul. Ha iparágunk csak csökkentett mennyiségben jut pakurához, a malmokat kell beszereznünk vagy készítenünk. Porszéntüzeléssel ugyanolyan kazántelje­sítmény érhető el, mint pakurával, míg a rostélyt tüzelésre való visszatérés hátránya, hogy a gőzterme­lés nagyon visszaesik. A pakura a kazánteljesítményt megnövelte, ahol tisztán vagy nagyobb mértékben volt bevezethető. A gőztermelés a kazánházon belül pakurával másként oszlik el, mint pakura nélkül és a kazánterhelés válto­zása egyes kazánok­ túlterhelésére vezet. Fenntartjuk a pakuratüzeléssel szemben kezdettől fogva táplált aggályunkat, hogy a gőztermelés fokozása a kazán élettartamának rovására megy. Ez állóeszközeinkben nagyobb kárnak nem tekinthető, mert lángcsöves kazá­­naink­ régiek és éveik amúgy is meg vannak szám­lálva. Ezen körülmény azonban arra mutat, hogy a cukoripar kazánait — kezdve az 50 éveseken — foko­zatosan újakra kell kicserélni. A pakuratüzelés iparágunk gőzellátását meg­oldotta és a vele együtt eltüzelhető szén minősége iránti igényt leszállította. Égésben tud tartani olyan szenet, amely pakura nélkül alapszénadagolással sem gyulad meg. Ilyen tapasztalatokat főként üzem végén szereztünk, amikor a hosszabb ideje tárolt fekete-, illetőleg alapszén nem tette lehetővé,­­hogy az égés a frissen rostélyra kerülő szénre átterjedjen. — Volt ugyan olyan tapasztalat is, hogy a pakuraláng csak a szénágy felső rétegét gyújtotta meg, az alsó poros ré­teg a rostélyról elégtelenül távozott. A pakura alakjában beszerzett hő a szén melegé­nél lényegesen drágább, még annak számításbavétele nélkül is, hogy a felszabadított hő kb. egytizedét a melegítés,­ lefejtés stb. veszi igénybe. Ezen hányad a viszkozitás tervbevett emelése esetén természetesen növekedni fog. Drágítólag hat a részben térfogat sze­rint töltött tartálykocsiknál mutatkozó súlyhiány is. Egyes cukorgyárak a beérkező tartálykocsikat vasúti mérlegelésre vitték s a beigazolt súlyhiánynak meg­felelően térítésben részesültek. A pakura korábban említett — a gőztermelést biztosító — tulajdonsága egyes gyárakban csökken­tette a dolgozók érdeklődését a tüzelés kérdései iránt. Egyrészt nem fektettek elegendő gondot a pakura sza­bályozására, másfelől elhanyagolták a kazánok füst­gázoldali rendszeres tisztítását, a kazánvízcserét stb. azon be nem vallott gondolatban, hogy pakurával a gőztermelést amúgy is fenn tudják tartani. Az a magyarázat, hogy az üzem a kazánt — a tisztítás idejére — sem nélkülözheti, nem helytálló, mert 100— 120 napos kampányban még az átmeneti termelés­­kiesést is inkább kell vállalni, mint a kazán elsalaka.

Next