Cukoripar, 1955 (8 . évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-01 / 1. szám

4 Cukoripar VIII. évf. (1955), 1. sz. Dr. Sedlmayr: A magyar cukorrépanemesítés 5. A répa életrevalóságának további fokozása nemesítési munkánk központi kérdése. Ezt a célt egy­idejűleg több oldalról igyekszünk megközelíteni. A bel­tenyésztés kikapcsolása, a túlzott formalizmus mellő­zése, távoli alakok keresztezése, a párostenyésztés és heterózisnemesítés tervszerű alkalmazása máris jelen­tős eredményekhez vezetett. Répánál a heterózishatás azonban eddig elmaradt a heterózis kukoricanemesí­tés eredményei mögött, a párostenyésztés kimagasló eredményeit pedig nem sikerült nagyban reprodukál­nunk. Az egyes répafajták és törzsek között fennálló ellentmondások nem elég nagyok és stabilok, a szelek­tív megtermékenyülés még nem elég biztos eszköz a heterózisnemesítés szolgálatában. Ezért az ellentmon­dások fokozására tetra- és diploid típusok keresztezé­séből kiindulva kíséreljük meg az úgynevezett „öszvér, répafajták“ nemesítését. Az eddigi kísérletek mutat­ják, hogy helyes úton járunk és a kezdeti nehézségek leküzdése után hamarosan a nagy gyakorlatba vihet­jük ki az eddigi hibrideknél is életerősebb és bőter­­mőbb triploid fajtáinkat. Ennek alapja azonban stabil poliploid formák előállítása. A poliploidia nagy szerepet játszik a növényvilág evolúciójában, de különösen kultúrnövényeink kelet­kezésében. (1) Amióta Geraszimov I­­I. a múlt század végén tisztázta a sejtmag szerepét a sejt életében, az élettan is mind nagyobb figyelmet szentelt a poliploid fajok és formák tanulmányozásának. A Beta genusban előfordulnak ugyan természetes poliploid fajok, így pl. a hexaploid Beta trigyna, a tetraploid Beta loma­­togena és Beta corolliflora. A Beta vulgaris fajban, kultúrrépán­nk között azonban nem keletkeztek ter­mészetes poliploid fajták. Nem is keletkezhettek, mert a természetben néha előforduló esetleg tetraploid egye­­dek könnyen kereszteződnek a diploidokkal; az így keletkező triploidok terméketlenek és a természetes szelekció folytán hamarosan eltűnnek. Györffy Barna már 1940-ben (4) ismertette poliploidok előállításá­nak lehetőségét és azóta segítségével a Sopronhorpácsi Növénynemesítési és Növénytermesztési Kutató Inté­zetben fáradoztunk poliploid répafajták előállításán. Sikerült tetraploid cukorrépafajtákat kapnunk, ame­lyek magukban véve nem jelentenek ugyan még gaz­dasági értéket, új kiindulási anyagot szolgáltatnak azonban a további nemesítéshez és a fentemlített ösz­vérrépák előállításához. V­etőmagtermesztés. Hiába azonban a jó fajta, ha a vetőmag elszapo­­rítása nem történik elég gyorsan és szakszerűen. A cukoripar szakembereivel karöltve megszerveztük a magyar cukorrépamagtermelést és az idén először fe­dezzük az ország szükségletét hazai nemesített vető­maggal. Ezen túl fedezzük Ausztria szükségletét cercospora rezisztens Beta cukorrépamaggal és Rosa Beta takarmányrépaelitmaggal is komoly tételeket exportálunk más országok felé. Végre megszűnt a felesleges és­­ káros répamagimport, mely nemcsak komoly devizakiadást, hanem állandó bizonytalansá­got és függőséget jelentett a nagy nyugati magter­­meltető vállalatoktól. A répa agrotechnikájának javítása nélkül azon­ban a legszebb nemesítési sikerek sem mutatkoznak nagyobb termésekben és több cukorban. Ezért foglal­kozik Intézetünk a cukoriparral karöltve agrotechni­kai, növényvédelmi és gépesítési kérdésekkel is. A répa helyes elhelyezése a vetésforgóban, az őszi mély­szántás és istálló trágyázás szakszerű végrehajtása, a ta­vaszi talajelőkészítés és műtrágyázás, a vetés, sarabolás és egyelés pontos és időben való elvégzése, a fejtrá­gyázás és kapálás, kártevők irtása és betegségek meg­előzése és leküzdése, nem receptszerűen, hanem a ta­lajhoz és időjáráshoz alkalmazkodva vezetnek maxi­mális, de egyúttal biztos termésekhez. A Sopronhor­­pácsról elindult 200­0-s mozgalom kimagasló eredmé­nyei bizonyítják, hogy Magyarországon — szeszélyes időjárása ellenére is — hazai nemesített fajták segít­ségével nagy és biztos répaterméseket lehet elérni. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a magyar cukorrépanemesítés eredménnyel járt: az új cerco­­sporaellenálló magyar BETA répafajták szilárd alap­ját képezik a hazai cukorrépatermelésnek és eddig ismeretlen nagy és biztos répatermések elérését te­szik lehetővé. Biztosítják cukoriparunk ellátását ki­tűnő minőségű nyersanyaggal és ezzel hozzájárulnak a cukor előállítási költségeinek csökkenéséhez, na­gyobb cukorkitermeléshez. Az új magyar BETA cu­korrépafajták feleslegessé teszik a külföldi répamag­­behozatalt, sőt határainkon túl is beváltak és így a magyar répamag és elitmag export megindítását te­szik lehetővé, így a magyar répanemesítés túlnőtt határain. A répa Magyarországon modellnövénye lett a haladó biológiának, megmutatva az új módszerek helyes és eredményes alkalmazását. Bebizonyította, hogy uni­verzális fajták nemesítésére irányuló törekvés, a túl­zott formalizmus, a beltenyésztés és az egyoldalú me­chanisztikus kiválasztás a fajta leromlását okozza; a szülőpárok tervszerű kiválasztásával, szabad szelektív megtermékenyülés és irányított nevelés segítségével viszont új, ellenálló és életrevaló heterozigóta fajtákat nemesíthetünk. Megmutatja, hogy az elmélet és gya­korlat dialektikus egysége előfeltétele nagyobb és biz­tosabb terméseknek, növénytermelésünk és növényne­mesítésünk további fejlődésének. IRODALOM: 1. Baranov P. A.: Poliploidiát a szovjet mezőgazdaság szolgálatába. Bot. Zsurn. 39: 157—179. 1954. 2. Bánlaki S. és Dobrovszky I.: Növénytermesztésünk tartalékai. Növénytermelés. I. 2—3. 209—228. 1952. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó. 3. Csapody Gy.-né: A répa vegetatív szaporítása. Nö­vénytermelés. I. 2—3. 155—160. 1952. Budapest, Me­zőgazdasági Kiadó. 4. Győrffy B.: Die Colchicinmethode zur Erzeugung polyploider Pflanzen. Züchter. XII. 6. 139—149. 1940. Berlin. Julius Springer. 5. Heinisch O.: Aktuelle Probleme der Zuckerrüben­züchtung. 1954. S. Hirzel Verlag, Leipzig. 6. Kovács A.: A cukor- és takarmányrépa virusos sárgaságának elterjedése és kártétele. Növényter­melés. 2. 4. 251—261. 1953. Budapest, Mezőgazda­sági Kiadó. 7. Margara J., Cagniart & H. Touvin: Essais effec­­tués en 1952 sur le comportement des variétés de la betterave sucriére a l’égard du cercospora. 8. Novoczek N.: Ost. Ung. Ztg. f. d. Zuckerind. u. Landw. 20. 645. 1891. — Idézve: Fruhwirth G. Handb. d. Landw. Pflztg. IV. 4. 468. Berlin, Paul Parey. 9. Sedlmayr J.: Előzetes jelentés vegetatív répalhib­­ridekről. MTA Biol. és Agr. O. Közl. I. 1—8. 1952.

Next