Cukoripar, 1982 (35. évfolyam, 2-4. szám)
1982-04-01 / 2. szám
A CUKORIPAR ÉS A MAGYAR ÉLELMISZERIPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET CUKORIPARI SZAKOSZTÁLYÁNAK NEGYEDÉVI FOLYÓIRATA 1982. ÁPRILIS—JÚNIUS A tápanyagellátás hatása a cukorrépa minőségére KOLLÁR JÓZSEF A gazdaságos cukortermelés alapja a jó minőségű, nagy cukortartalmú, jó technológiai tulajdonságokkal rendelkező cukorrépa. Az utóbbi időben kialakult nagyüzemi, zártrendszerű termesztéstechnológia eredményeként emelkedett a termésátlag és a cukortartalom, de a nemcukoranyag az optimális érték felett maradt. A cukorrépa kálium-, nátrium- és-aminosavas nitrogéntartalma, mint melaszképző tényezők meghatározzák a répából kinyerhető cukor mennyiségét, annak minőségét. Mivel a ha-kénti hasznos cukortermés fokozása a cél, vizsgálnunk kell a cukorrépa minőségi összefüggéseit. A „Venema”-laboratórium beépítése tette lehetővé, hogy az eddiginél szélesebb körben végezhessük vizsgálatunkat, így termelő gazdaságaink valamennyi cukorrépatermő táblájára meg tudjuk határozni a cukorrépa minőségét, elemezve a termesztéstechnológia és a minőség közötti összefüggést. Az elmúlt évek azt mutatják, hogy a köztermesztésben alkalmazott fajták potenciális teljesítőképességét 50—60%-ban használjuk ki. Továbbiakban a tápanyag-ellátottság és a minőség összefüggéseit részletesen elemezzük az elmúlt három év adatai alapján, felhasználva a vegetációs időszak alatt végzett répaérési kísérletek és a levélanalízis eredményét, kiemelve a nitrogéntartalmú műtrágya minőséget befolyásoló hatását. Tápanyag-visszapótlás körzetünkben A minőséget lényegesen befolyásolja a talaj tápanyag-ellátása. Fontos, hogy a tápanyagvisszapótlást talajvizsgálatokra alapozzuk, és mindenkor a talaj termőképességének megfelelően a tervezett termésszintre adjuk meg a NPKH hatóanyag-mennyiséget. Körzetünkben 1973 óta végzünk talajvizsgálatokat, 1978. évben a MÉM-NAK mosonmagyaróvári laboratóriuma korszerű vizsgáló gépsorral kapcsolódott be a vizsgálatba, ennek alapján adunk szaktanácsot 1979 óta, területünk 70—80%-án. Az 1. táblázatból látható, hogy az elmúlt 3 évben fokozatosan csökkent a nitrogén-hatóanyag-felhasználás, de még mindig több a szükségesnél. 1978-ban 130 kg-ot használtak fel gazdaságaink ha-ként, 1980-ban pedig 103 kg-ot szórtak ki. A N:PK arány átlagban 1:0,97:1,74. A tavaszi nitrát-nitrogén vizsgálatok alapján lehet korrigálni a nitrogén-hatóanyag optimalizálását. A talaj nitrogénkészlet-ismerete még lehetőséget ad a tőszám helyes megválasztására abban az esetben, ha többlet áll rendelkezésre. Ellenkező esetben még a tavaszon starter- vagy fejtrágyaként lehet pótolni a hiányt. Reprezentatív módon felmértük körzetünk tavaszi nitrogénkészletét a talajban. A 2. táblázatból látható, hogy a vizsgált 3 évben minden esetben többletnitrogén állt rendelkezésre. A 40 t/ha tervezett termésátlaghoz 80 kg nitrogénhatóanyaggal szemben 130 kg/ha volt, 80 000 tőszám esetén egy répaegyedre 1,63 g nitrogén jutott az optimális 1,00—1,25 g értékkel szemben [1]. Az 1978. évi répaérési kísérletek szerint 94 000 volt az átlagos tőszám. A tavaszi nitrát-nitro-körzetünkben felhasznált niltrágya hatóanyag mennyisége 1.táblázat Ш NP- hatóanyag 1978 136 116 214 1979 125 122 216 1986 1оЗ Ko 196 Átlag: 126 116 269