Cukoripar, 1983 (36. évfolyam, 1-4. szám)

1983-01-01 / 1. szám

CUKORIPAR XXXVI. évfolyam (1983) 1. szám A betegség kialakulásának folyamata Mindössze mintegy 15 éve ismeretes, hogy a cukorrépa már 25 évvel korábban észlelt gyö­­kérszakállasságát egy speciális vírus okozza, amelyet a szakirodalomban BNYVV-nak (Beet Necrotic Yellow Vein Virus) neveztek el. A betegség okozóját nehéz volt megtalálni, mert ahhoz, hogy ez a bizonyos vírus meg tud­ja fertőzni a répatestet, mindenkor szüksége van egy közvetítőre, egy ún. vírushordozóra, amelyet a szaknyelvben vektornak neveznek. A BNYVV hordozója (vektora) talaj lakó gomba­faj, a Polymyxa betae, amely a cukorrépatermő területek talajában gyakran előfordul. Jelenlegi ismeretek szerint a cukorrépa rizo­­mániás fertőzése rendkívül bonyolult módon megy végbe. A talajban élő Polymyxa betae gombának először meg kell telepednie a répa gyökerén és be kell hatolnia annak szövetébe. A rizomániás fertőzés azonban csak akkor következik be, ha maga a gomba előzőleg fertőződött a BNYVV- vírussal. Ha ez megtörtént, a vírusok a gombá­ból átvándorolnak a cukorrépa gyökér sejtjeibe, ahol elszaporodnak és ezzel anyagcsere reakció­kat váltanak ki a fertőzött növény szervezeté­ből. Az így kiváltott anyagcserefolyamatok kö­vetkeztében számtalan, nagyon vékony ol­dalgyökerecske indul növekedésnek, azaz kia­lakul a gyökérszakállasság, mint az egyik leg­szembetűnőbb szimptóma. A vírusfertőzés kö­vetkeztében a répanövényben lezajló anyag­csere-folyamatban súlyos zavar keletkezik. Az anyagcsere zavarai miatt a fertőzött répaegye­dek növekedése lelassul — mert a vírusfertő­zés általában gátolja a növekedési folyamatot — és így természetesen sem a répa levélzete, sem maga a föld alatti répatest nem fejlődik kielégítően. Ugyanígy gátolja a cukorképződés folyamatát, valamint a cukornak a répatestben való elraktározódását is. Egyes esetekben, ha a vírusos fertőződés a fejlődés korai szakaszában következik be, a növény el is pusztulhat. A betegség fellépésének feltételei A betegség járványszerű fellépését a hozzá kapcsolódó ökológiai feltételek határozzák meg [13]. A Polymyxa betae gomba, amely mint közvetítő (zoospora) és konzervátor (ki­­tartósporangium) csak akkor képes jelentős mértékben szaporodni, illetve fellépni a répa­talajban, ha a számára kedvező ökológiai té­nyezők jelentősen egybeesnek. Ezek a feltéte­lek a következők: 1. Viszonylag nagy, hosszabb időn át legalább 20 °C, vagy ennél nagyobb talajhőmérsék­let. 2. Hosszabb csapadékos időszak és ezt köve­tő nagy víztartalom, pangó víz, erős öntö­zés, illetve nem megfelelő vízszintszabályo­zás. 3. Semleges vagy gyengén lúgos talajkémha­tás. Az 1982-es évben, ahol a betegség fellépését megfigyeltük, a felsorolt ökológiai tényezők a gomba számára nagyon kedvezően alakul­tak, mind a csapadék mennyiségében, mind a hőmérséklet tekintetében. A semleges, illetve lúgos talajkémhatás is adott volt. A Polymyxa betae szaporodását előnyösen befolyásolja, ha a talajban megtalálhatók az elpusztult cukorré­pa gyökérmaradványai, vagy a répa gyomnö­vényeinek szerves anyagai, amelyeket saját anyagcsere-folyamataihoz felhasználhat. A betegség elleni védekezés lehetőségei Jelenlegi ismeretek szerint a közvetítő gom­ba ellen a vegyszeres védekezés lehetősége na­gyon korlátozott a kijuttatási nehézségek és a nagyon drága ár miatt. Dichlorpropen­­ bázisú készítmények speciális talaj­baj­uttató gépek se­gítségével részeredményt hozhatnak, de a kór­okozó maradéktalanul el nem pusztítható, mi­vel a gomba kitartóspórái a mélyebb rétegek­ben fertőzőképesek maradnak. A fertőzés me­chanizmusából következik, hogy minden cukor­répatáblát még az ősz folyamán fertőtleníteni kellene. NSZK irodalmi adatokból ismert, hogy csak a védekezőszer és a kijuttatás költségei 1. ábra. Beteg és egészséges répaegyedek

Next