Cukoripar, 1988 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1988-01-01 / 1. szám
CUKORIPAR XLI. évfolyam (1988) 1. szám A mechanikai úton így egymagvasított vetőmagtételek monogermitásának, a vonatkozó előírás szerint meg kellett haladnia a 60—65%-ot. Természetesen más vonatkozásban is megfelelünk a hatályos szabványnak. A technikai monogerm vetőmag 1968 és 1979 között (a kényszerítő körülmények hatására, a kezelés következtében bizonytalanabb kelőképessége ellenére) hazánkban is a termesztésbe került. Alkalmazása egyrészt könnyítette az egyelést, később a tőszámbeállítást, másrészt elősegítette a felhalmozódott vetőmagkészlettel kapcsolatos feszültség levezetését. Felhasználása 1972-ben és 1973- ban meghaladta az összes cukorrépaterület ötven százalékát, majd ezt követően gyorsan átadta a helyét az örökletesen egycsírás vetőmagnak (1. ábra). A monogerm vetőmagtípusokkal kapcsolatos termesztéstechnikai célkitűzés, nevezetesen az egyelés megkönynyítése illetve kiküszöbölése csak a nemesítéssel előállított örökletesen egymagvú (monokarp, genetikai monogerm) fajták, legalább 90%-ban egycsírás vetőmagjának elterjedésével valósulhatott meg. Az örökletesen egymagvú, hazai cukorrépa-fajtajelölteket már 1962-ben az országos kísérlethálózatban hivatalosan vizsgálták, de az első ilyen fajta, a BETA Poly M/102 — a gyakorlat igényeinek hiányában — csak 1968-ban nyert állami minősítést [9]. Elterjedése is vontatottan indult annak ellenére, hogy a cercospóra rezisztenciáját és hozamát tekintve egyaránt értékesebbnek bizonyult az akkor termesztett többmagvú fajtáknál. Az örökletesen egymagvú cukorrépa-fajták vetésterülete még 1973-ban is (öt évvel az első magyar monokarp-fajta állami elismerése után!) alig haladta meg a 20%-ot. Területarányuk azonban 1974-ben ugrásszerűen megnőtt, majd fokozatosan tovább emelkedett. 1980-tól a cukorrépa teljes vetésterületét örökletesen egycsírás maggal vetik be hazánkban (1. ábra). A cukorrépa-termesztéshez szükséges monogerm vetőmagot kezdetben különleges előkészítés nélkül, mint természetes vetőmagot majd később alkalmas felületi kezelés után mint koptatott, polírozott, csupasz vetőmagot illetve a koptatott és polírozott magot burkolóanyaggal bevonva, drazsírozott (pillírozott) formában hozták forgalomba [2, 21, 13]. A drazsírozott vetőmagot üzemi méretekben 1968-tól alkalmazzák. Területaránya 1975- ben elérte a koptatott magot, majd fokozatosan tovább növekedett (2. ábra). Magyarországon a drazsírozott vetőmagot 1987-ig magyar módszerrel [12] és a Maribo-eljárással [14, 15] állították elő. 1987-től a magyar módszert az NSZK-ból átvett KWS-technológia váltotta fel. A természetes vetőmag területaránya a korszerűbb vetőmagformák terjedésével fokozatosan csökkent, míg 1975-re teljesen kiszorult a termesztésből (2. ábra). A mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát felkérésére, velük együtt 1987-től vizsgáljuk az inkrusztált cukorrépamag laboratóriumi csírázását, szántóföldi kelését, hazai felhasználásának lehetőségét. Az inkrusztálás során a magot csak vékony burkolóanyaggal vonják be. Az eljárás célja a kelést, a kezdeti fejlődést elősegítő, a fiatal növényt védő szerek egyenletes adagolása és rögzítése a vetőmag felületére. A drazsi i&miiUt % -too-i so- 80 -vwviltigfd'Vvt Ш rv-iultige*»"«TM depelli romolt multigwirvxbol С&скшксм Uai ktr* O rvO^JC/i'-VVA ev 4.Q bra: külömböző csírázz, címei vetőmag vok e-kw-j *,djc.i.e. 1957~^9S0.