Cukoripar, 1990 (43. évfolyam, 1-4. szám)
1990-01-01 / 1. szám
íp y(íj\ 1Ш |\\ V( A CUKORIPAR ÉS A MAGYAR ÉLELMEZÉSIPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET CUKORIPARI SZAKOSZTÁLYÁNAK NEGYEDÉVI FOLYÓIRATA 1990. JANUÁR MÁRCIUS A rizomániakutatás újabb eredményei, fogékony és toleráns cukorrépafajták technológiai tulajdonságai* DR. VIRÁG JÁNOS A cukorrépa rizomániás betegségét egy ribonukleinsav- (RNS-) tartalmú vírus okozza. Tudományos nevén, beet netrotic yellow vein vírus (BNYVV). A vírus pálcika alakú, 2-300 nm hosszú és 20 nm széles, hő-inaktiválási pontja 65-70 °C. A vírus előfordul a répa gyökér-, szár- és a levélsejtjeiben. Terjesztője (vektora) talajlakó gomba, a Polymyxa betae, amely általánosan elterjedt a magyarországi talajokban is. A fertőzés végrehajtásában, a járványok kialakulásában ez a gomba szaporodási körülményeivel, gazdanövény-kapcsolataival jelenlegi ismereteink szerint kizárólagos szerepű. A rizomániafertőzés tehát attól függ, hogy ez az átvivő vektor milyen intenzitással tud résztvenni a vírusterjesztés folyamatában. Ugyanis a Polymyxa betae szaporodása, illetve annak gyorsasága rendkívüli módon függ az ökológiai körülményektől. Kedvező a szaporodása, és ezáltal a terjedése számára tömődött talajállapot, magas nedvességtartalom, viszonylag magas talajhőmérséklet (20 °C felett) és az enyhén lúgos pH- hatás. Optimális ökológiai viszonyok esetén a gomba szaporodási gyorsaságára jellemző, hogy ebben az esetben 48 óra alatt lezajlik egy generációváltás. A vírushordozó spórák a szaporodás időtartama alatt a talajnedvesség áramlása útján vándorolnak és jutnak el a répa hajszálgyökereihez és plazmatikusan hatolnak be gyökérszőrökön keresztül, majd a vírusok szaporodásnak indulnak és elterjednek a növény különböző szöveteiben. A növényekben súlyos anyagcserezavar keletkezik, melynek következtében abnormális mennyiségű hajszálgyökérképződés indukálódik, a répa szakállas lesz. A betegségnek ez a legjellemzőbb tünete. További tünetek: a levéllemez és levélnyél megnyúlása, levélzet kivilágosodása, a gyökértestben az edénynyalábok sárgulnak, majd később bámulnak, üvegesedés és rostosodás is tapasztalható, a kihúzott beteg répa dohos szagot áraszt. Későbbiekben a levélzet barnul, leszárad a gyökértest rothadásnak indul. A répatáblákon késő nyári, kora őszi időszakban a fejlődés megáll, a lombozat erőteljesen visszafejlődik, foltokban pusztul a répa. Ezt a betegséget az ezerkilencszázötvenes évek elején észlelték Olaszországban a Pó-síkságon. A kórokozó azonosítására és a fertőzés terjedési folyamatára csak több éves kutatómunka után derült fény. A vektorként közrejátszó talajlakó gomba (Polymyxa betae) azonosítása az 1960-as évek végén vált egyértelművé, a kórokozó vírust már korábban behatárolták, de csak 1973-ban sikerült megfelelő laboratóriumi körülmények és eszközök felhasználásával azonosítani, illetve kimutatni. Erre az időszakra a fertőzés már nagymértékű volt úgy, hogy egyes területeken be kellett szüntetni a répatermesztést, mert teljesen gazdaságtalan és használhatatlan „nyersanyagot” tudtak a gazdák földjeiken előállítani. A betegség természetesen átterjedt más répatermesztő területekre is. Átlépte az országhatárokat, sőt más kontinensekre is átterjedt. Napjainkban már megtalálható ez a betegség Olaszországon kívül, Franciaországban, NSZK-ban, NDK-ban, Bulgáriában, Jugoszláviában, Romániában, Ausztriában, Görögországban, Spanyolországban, Belgiumban, Hollandiában, Dániában, Svájcban, a Szovjetunió egyes köztársaságaiban, Kínában és a tengerentúlon, Japánban és az USA-ban is. Hazánkban 1982-ben azonosítottuk először. Azóta minden évben megtaláltuk és fokozatos terjedését állapítottuk meg, így Győr-Sopron, Vas, Fejér, Szolnok, Heves, Somogy, Békés, Hajdú- Bihar megyében. Fokozatos terjedését elősegítik a különböző gáz- * Cukoripari felsőfokú szakmai továbbképző tanfolyamon elhangzott előadás (Bp., 1989. márc. 28.)