Cukoripar, 1991 (44. évfolyam, 1-4. szám)

1991-01-01 / 1. szám

A CUKORIPAR ÉS A MAGYAR ÉLELMEZÉSIPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET CUKORIPARI SZAKOSZTÁLYÁNAK NEGYEDÉVI FOLYÓIRATA 1991. JANUÁR—MÁRCIUS A cukorrépa termesztés eredményessége okszerű agrotechnikával jelentősen növelhető DR. POSCH KÁROLY Az eredményes cukorrépa-termesztés mint is­mert, számos tényező függvénye. Természetesen a legjobban megválasztott termesztési technológia, az optimális időszakban elvégzett beavatkozások is csak részleges sikert hoznak, ha az egyik legdön­tőbb termesztési tényező, a csapadék minimumban van. Az 1990-es esztendő rendkívüli csapadéksze­génysége, sajnos, jelentős veszteséget okozott. A nem, vagy alig befolyásolható termesztési ténye­zők hatását is jobban kompenzálja azonban az a növényállomány, amelynek zavartalan fejlődését jól megválasztott agrotechnikai eljárásokkal segít­jük elő. A fajtákban meglévő genetikai potenciál jobb kihasználásában a termesztéstechnológia oldaláról még jelentős tartalékaink vannak. Természetesen a már ismert és bevált technológiai eljárásokat is következetesebben kellene alkalmaznunk. A jövő­ben fontos feladat a fajták agroökológiai igényei­nek behatóbb megismerése, megközelítve ezáltal azokat az optimumokat, amelyek ismeretében a leghatékonyabb eljárás megválasztására van lehe­tőségünk. A talajállapot elemzése Sokéves megfigyelés, hogy a talaj­szerkezet szá­mos termesztési körzetben külső hatásokra jelentő­sen leromlott. Kedvezőtlen irányban tolódtak el a talaj fizikai állapotát jellemző paraméterek. A tala­jok tömörödése révén romlott azok vízbefogadó- és víztároló képessége, valamint a tápanyagfeltáródás és felvétel mértéke. E kedvezőtlen irányú fizikai állapotváltozás természetesen jelentősen rontja a talajok biológiai tevékenységét is. Fentiekből következik, hogy kerülnünk, illetve csökkentenünk kell a talajtaposást, a felesleges ter­helést. Rendkívül fontos a szerkezetképződést elősegítő eljárások (meszezés, szervestrágyázás) kiterjedtebb alkalmazása. Alapművelés, vetőágykészítés, vetés Az őszi mélyszántás változatlanul a legelterjed­tebb, de napjainkban már nem egyedüli alapműve­lési eljárás. Vizsgálatok igazolják, hogy az őszi mélyszántással teljesen egyenértékűek a különféle talaj­lazítással kombinált szántásos eljárások. A szántás utáni elmunkálás, illetve talajlezárás alapvetően fontos teendő. Az elmulasztott vagy megkésett felszínelmunkálás jelentősen csökkenti a jó minőségű tavaszi vetőágykészítés esélyeit. Mint ismert, a tavaszi vetőágy-előkészítés során csupán a vetőágy mélységéig szabad a talajt porhá­­nyítani, ügyelve a talajhomogenitás megtartására. Általános alapelv a minimális beavatkozás. A ve­

Next